Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-22 / 42. szám

1955. október 22. VJ. -> Eisenhower elnök, akinek egészségi állapota fokozatosan javul, a múlt héten — megbetegedése óta először — fontos nemzetközi okmányt irt alá. Ez a dokumentum: VÁLASZ N, A, BULGANYIN LEVELÉRE Az elnök válaszában azt a reményét fejezi ki, hogy meg­egyezés jön maid létre a kö'csönös légi fényképezés, öl és katonai tájékoztatásról szóló genfi javaslatával kapcsolatban. Kijelenti, hogy megegyezés jöhet majd létre Bulganyin javas­latáról is, amely p sztratégiai pontokon létesítendő ellenőrző csoportokról szól. A levél ugyanakkor hallgatással mellőzi N. A. Bulganyin levelének azt az Indítványát, hogy már most egyezzenek meg a leszerelésnek azokban a kérdéseiben, ahöl az álláspontok igen közel jutottak egymáshoz, ilyen megegyezést lehetne létesítem a fegyveres erők színvonaláról, az atom- és hidrogén fegyver eltiltásának életbeléptetési határidejéről, valamint az ellenőrző állomások létesítéséről. A válasz nem fele] az Eisenhower- javaslattal kapcsolatban a Bulganyin-levélben felvetett problé­mákra se. Az elnök válaszának rövidségét betegségével indokolta . és azzal, hogy a teljes válasz tanácsadóinak előzetes munkáját teszi szükségessé, ami tevékenyen folyik. A leszereléssel kapcsolatos egyhelyben topogSs okaira rávi­lágítanak AZ ENSZ LESZERELESI ALBIZOTTSÁGA záróülésén elhangzott nyilatkozatok, amelyeket a múlt háten hoztak nyilvánosságra. Ezen az ülésen Szoboljev szovjet meg­bízott ismét sürgette a megegyezés létrehozását az erre legin­kább alkalmas kérdésekben. Stassen amerikai megbízott, az Egyesült Államok „leszerelési minisztere” — azonban nyilatko­zatában azt bizonyította, hogy Washington visszatáncolt a tár összeegyeztetett kérdésekben is! Stassen kereken kijelentette, hogy addig szó sem lehet a fegyverzet bármiféle csökkentésé­ről, amfg el nem fogadják Eisenhower ellenőrzési javaslatát. Az angol, francia és kanadai küldött felszólalásából az csendült ki, hogy kormányaik — habár szintén szeretnék egyoldalú egyezményekre rávenni a Szovjetuniót — semmiesetre sem tanúsítanak a leszerelés kérdésében az amerikaihoz hasonló merevséget. A' nemzetköz! közvélemény most elvárja, hogy a négy külügyminiszter október 27-én kezdődő genfi értekezlete rángassa ki a kátyúból a leszerelés el-elakadó szekerét. DULLES BESZfiDE, amelyet az amerikai légió kongresszusán — mint a New York Times irta — az Egyesült Államok programját tartalmazta a külügyminiszteri értekezletre. A feszültség enyhülését megpró­bálta az „erőpolitika” eredményének feltüntetni és bizalroatlansa- got igyekezett kelteni a Szovjetunió bekepoiitikája iránt. Kénytelen volt azonban beismerni, hogy az Egyesült Államoknak a Szov­jetunió külpolitikai lépései következtében igen nehéz folytatnia korábbi politikáját. „Valószínű — mondotta Dulles —, hogy országunk politikájában még sohasem ütközött ilyen nehéz és kényes feladatba“ Az amerikai külügyminiszter keményen sík- faszéllt a semlegesség lehetősége ellen és támadta a népi de­mokráciát. A TASZSZ így kommentálta Dulles beszédét: ez a program ellentétes Genf szellemévé!, azaz az országok közötti bizalomnak és együttműködésnek a négy hatalom kormányfő' értekezletén megnyilvánult szellemével. A NEMZETKÖZI HELYZET TOVÁBBI ENYHÜLÉSÉÉRT címen a moszkvai Pravda keddi számában vezércikket fr, amelyben elsősorban a Béke Viidgtanács irodájának ülésével foglalkozik és megállapítja: az ülésszak jelentősége elsősorban abban van, hogy megtárgyalta annak a harcnak legfontosabb kérdéseit, amelyet a népek a nemzetközi feszültség további enyhítéséért, a genfi szellem megszilárdításáért indítottak. A Béke Világtanács irodája a júliusi négyhatalmi kormányfői ér­tekezlet után most ült össze elsöizben. Az ülés részvevői hang­súlyozták, milyen veszélyes a „hideg háborúhöz” való vissza­térés és új lépéseket követeltek a nemzetközi együttműködés megóvása és megszilárdítása érdekében. A Béke Világtanáes irodája cselekvésre hivott fel minden embert, minden népet., hogy minden országban minden földrészen segítsék diódáira „Genf szellemét”. , . A moszkvai Pravda felhívja a figyelmet arra, hogy a felhí­vásnak a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet küszöbér. különös jelentősége van, hiszen senki előtt sem titok, hogy bizonyos nyugati körök az utóbbi időben szántszándékkal ború­látást terjesztenek s '(különböző mesterkedésekbe fogtak, hogy megakadályozzák a külügyminiszteri értekezlet sikerés munká­ját. A világ népei azonban nagyon jól megértik, milyen jelen­tősége van a négyhatalmi külügyminiszteri értekezletnek. A világ valamennyi országában újabb lépéseket követelnek a nemzetközi együttműködés irányában. A lap többek között hi­vatkozik arra a levélre, amelyet több mint száz neves amerikai közéleti személyiség intézett Eisenhower elnökhöz s amelyben felhívják az elnököt: „találjon eszközöket Genf szellemének megszilárdítására, ne engedje elfojtani a genfi szellemet”. Az angol Munkáspárt nemrég tartott kongresszusán is élesen bí­rálták a „hideg háború” híveit. Valamennyi ország közvéleménye lelkesen és őszintén tö­rekszik arra — írja a moszkvai Pravda —, hogy békében és barátságban éljen minden rtéppel. A szovjet nép lelkesen tá­mogatja a szovjet állam békeszerető lenini külpolitikáját, amely megfelel a szovjet nép létérdekeinek és a világbéke megszilár­dításának. A SAAR-VIDÉK1 NÉPSZAVAZÁS. amelyre holnap kerül sor, természetesen nemcsak a francia politikai körök magatartását befolyásolja, hanem igen élénken foglalkoztatja a német közvéleményt is. A holnapi népszavazás jelentősége abban van, hogy a Saar-statutum valójában a pá­rizsi egyezmények alkotó része és elutasítása feloldaná a ■án- zsi szerződéssel kapcsolatos kérdések egész komplexumát. A nérpet közvélemény többsége úgy tekint a Saar-statu- tymra, miht amit Adenauerék azért fizettek a francia uralkodó köröknek, hogy azok hozzájárultak a nyugat-német hadosztá­lyok felállításához. A statútum hatályba lépése biztosítaná a francia monopol tőkések további politikai és gazdasági uralmát a Saar-vidéken. Amellett, aligha kétséges, hogy további súlyos ellentétek forrása lenne Németország és Franciaország között. Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke a népszavazással kapcsolatban sajtónyilatkozatot tett, amelyben felhívja a figyelmet erre a veszélyre. „A bonni kormány — mondotta többek között Grotewohl — a. Saar- statutummal olyan szerződéses kötelezettséget vállal, ..melytől később erőszakos módszerekkel kíván megszabadulni. Ilyen kö­rülmények között világos, hogy aki vasárnap elutasítja a sta­tútumot, az lényegileg a háború ellen szavaz“. D oger Bacon, a nagy an­' ’ go! tudó* egész éjsza­kákat töltött kemény mun­kában Oxford külvárosának egyik szükablakú tornyában, hogy behatoljon a világmin­denség rejtelmeibe, hogy megajándékozza tudománya vaí az emberiséget, mű elkészült, s a mester nagy, határozott belükkel írta rá a sűrűn téléről kéz­irat fedőlapjára: „Nagy al­kotás." Ez a mű magába foglalta az összes akkori tu­dományágakat. Csak egyet nem, a nagy titkot, amelyet titkos jelekkel jegyzett fel. Szándéka volt, hogy ez1 a találmányát soha, de soha ne ismerje meg az emberi­ség. Mit takartak a titkos jelek? Történt egyszer, bogy a mester kísérletezés közben ként, salétromot és szenet keveri Össze és szárítani kályhájára helyezte. A keve­rék azonban meggyulladt és szörnyű robbanással rész- kettelte meg a földet. Nem­csak a tégely, amelyben a keverék volt, hanem az egész kályha Is darabokra repült szét. Maga csak nehezen maradt életben. Az anyag mélyéből a rombolás dema­nd lépett elő és a nagy tu­dós megborzadt. Ha rájön­nek az emberek . .. Nem, nem szabadi Felfedezésé! ezért rejtette titkos lelek mögé. De nincs az a titok, amely rejtve maradna, ha eljön az idő, hogy felhasz­nálhatják. A nagy tudós nem tudta, hogy ugyanazt, amit ö titoknak hitt. Kínában már rég felfedezték és Spanyol- országon keresztül eljutott nemsokára Európába is. — Dörgő ágyuk bömbölték vi­lággá a titkot,, s a puskapor szembefordult magával afel- ' fedezőiével, az emberrel. Azóta évszázadok teltek e! s a rombolás démona egyre nőtt, erősödött, hogy végül is az' egész emberiség létét fenyegesse szörnyű hatalmá­val. Varsóban a Nemzeti Mú­zeum helyiségeinek majdnem a felét szállták meg ezek a „démonok". A fegyverek ha­talmas tárháza még így is mint múzeumi tárgyak hát- • borzongaióak. A középkori tárágyuktól Krupp speciális nagy ágyúig, kardiól a tor­pedóig mindent megtalálhat itt az ember. Egy nép sza­badságküzdelmének dicső fegyverei mellett ott vannak sorjában mindenhol az ellen­ség, a rablóhadak, a terület- hódifó hordák gyalázatos fegyverei is. Fegyverek, ame­lyekkel Varsót védelmezték, és fegyverek, amelyek rom­halmazzá tették ezt a várost. De múzeum itt az egész város. Minden kövéhez em­bert könny és vér tapad: a Hősök ártatlanul kiontott vé­re és az ellenség vére. Hl nem lehet nem emlékezni a múltra: az öreg város a rég­múltra s a romok a közel­múltra emlékeztetik az em­bert, Hiszen itt zajlott le a második világháború egyik legszörnyűbb emberi tragé­diája. „Varsó, te szép, ó láttak-e még..." — szólt a lengyel hazafiak megrázóan szomorú éneke. En csak itt értettem meg. hogy ez nem­csak a messzehurcolt var­sóiak éneke volt, hanem IV. Az égő város az oké is. akiknek a szeme láttára lett romhalmazzá, porrá, hamuvá az egész vá­ros.'Nem tekelett tudni, hogy lesz-e még valaha Varsó. Mi is történt? A statisztika holt szám­oszlopai némán is sokat mon­danak. Csak két számot idé­zek. A város lakóinak szá­ma 1938-ban t .280.449 és 1944 végén 122.000. Hova tett az az egymillió ember? Ki tud és ki adhat számot róluk? Senki, Voltak és küzdöttek. Csak a némán égbemeredö romok, az eme­letnyi romhalmazok beszél­nek róluk. S az emlék, amely fájó s amelyről csak nehe­zen beszélnek a megmara­dónak. Fáj nekik, mint ahogy minden embernek se­bet üt a szívén az, amit itt lát. Es az ember nem szíve­sen szól arról, amit lát. In­kább örömre mozdul az ajak. Ilyenek a varsóiak is. Ha a városról, a háborúról kérde­zem őket, az építésről szól­nak. Túl mély, túl nagy a seb! Az öröm, az izmoífeszí­felkelők tovább küzdöttek. 1944-ben Hitler „törvényen kívül helyezte" a várost és megparancsolta, hogy törül­jék el a föld zsínéröl. Spe­ciális német egységek jöttek, hogy utcasort utcasor után robbantsanak fel s minden­kit. akit a kezük közé kerít­hettek, megöltek. Nem volt kegyetem. A német egységek teljesíteni akarták Hitler pa­rancsát. Beszélik, hogy a há­ború után, amikor a romok eltakarításához hozzáláttak, sokszor azt sem tudták, hol[ volt hajdan az úttest, és hol állottak a házak. Ez történt a lengyetek büszke városában. S minden krónika szűkszavú, szürke leltár csupán az emberek öröméről, szenvedéséről. Mert emberi tett volt ez is, a fék­jétől szabadult örült emberi rombolás teitje. Nehéz róla szólni, de kell. Kell, amig emberek élnek, és amíg van­nak. akik rombolásból élnek. Könnyű egy várost rommá tenni, de nehéz azt felépíte­ni. Embert ölni pillanat mii­tö munka az emberi élet ete­tne és sohasem a rombolás. Ezért szólnak ők is az épí­tésről, ha a rombolásról kér­dem -őket. Hiába, ez már az öröm talajából táplálkozó emberi élet örök optimiz­musa! Varsó megsemmisítése 1939- ben kezdődőit a német meg­szállással. A várost védel­mező hazafiaknak akkor nem sikerült a város megtartása, de a fegyvert nem tették le. Nemsokára rá a németek ki­ürítették a város legnagyobb lakónegyedét, Muranowot és gettót rendeztek be. 1943- ban a gettó foglyai fegyve­res felkelésbe kezdtek, de a németek elnyomták. A har­cók folyamán, amely az egész városra kiterjedt, ötszázezer hazafi esett el és a németek a föld színével egyenlővé tették a város északi részét. A szó igazi értelmében kö kövön nem maradt a régi Muranow helyén. Még az épületek fundamentumát is porrá robbantották. Fischer, Varsó német parancsnoka „büszkén" jelenthette: „Nincs többé zsidónegyed Varsóban" De a harc nem állt meg. A ve tehet, de felnevetni, évti­zedes áldozat. Volt-e szívük azoknak, akik mindezt cselekedtek? Nem, nem lehetett. Vagy ha volt, elvesztették a pusztítás őrült lármájában. Volt-e családjuk, voltak-e gyermekeik? Volt-e anyjuk, aki szülte. őket, volt-e feleségük? Volt, volt minden bizonnyal Milyen emberek voltak hát? Henrich Mann, német író már az első világháború előtti németek közt meglátta ezt a fajtát. így írt róluk, így kelti életre őket: „Császárom a kardjára ütött, és ha császárom a kardjára üt. akkor megszűn­nek a házastársi kötelessé­gek. — Kiáltott fel az „Alattvaló" című regény hő­se. aztán így folytatja: ..Urak és. szolgák mindég lesznek, mert így van ez a természetben is. Es ez az egyetlen igazi rend, mert kell, hogy mindenki fölött legyen valaki, akitől fél, és legyen valaki alatta, aki ötöle fél... Az isteni világ­rend hazátlan ellenségeit azonban, akik állami ren­dünk aláásására törekszenek, ki kell, hogy irtsuk az utolsó gyökérszálig. Akkor maid minden német nyugodt lelki- ismertettel álhat isten elé, s ha arra kell válaszolnia, hogy szivvel-lélekkel mun­kálkodott-e a birodalom ja­váért, önérzetesen mellére ütve, mondhatja majd: .— Igen!" Az őrült német miütariz- musnak és fajgőgnek ez a szellem Sok jóhiszemű em­bert csalt meg, font hálójá­ba. Olyanokat, akik most megundorodva maguktól gon­dolnak mindarra, amit tet­tek. cselekedtek abban az őrült korban. Ezeknek van visszatérés az emberibbé váll német társadalomban. Van egy megrázóan szép lengyel elbeszélés Eliza Or- zeszkowá tollából, amelynek hőse meggondolatlanul bűnt követ el s menekül, hogy új életet kezdhessen. De a tár­sadalom nem bocsájt. Hiába áll a munkába, felfedik ki­létét, űzik, hajtják, mint a vadat. S hogy menekülhes­sen, újabb bűnöket követ el. Nincs kegyelem számára, pe­dig ő semmi egyebet nem akar, csak becsületesen élni. És nem tud. mert nem hagy­ják. így üldözötten, össze­történ toppan be a szülőt házhoz egy téli este., ahol már nem ismerik s maga sem fedi fel kilétét. A család beszélni kezd előtte garáz­dálkodásáról, szörnyű tettei­ről. Mindenkij elitéli, még apja is büntetést kivan a fe­jére. S akkor cF a bűnös, ezt mondja: — Azért vlamikor az any­ja öt is csak a karjan hor­dozta s keblén melengette, gügyögve ringatta.... — mondja, s gyermekét dajkáló sógorasszonyához fordulva. így folytatja: Vigyázzon a fiára nagyon! Nagyon vi­gyázzon ... a gyerekre! Hej. hogy ő is ilyen szerencsét­len ne legyen... * Nemsokára vidám társaság érkezik a házhoz. Fonóba jöttek a falu legényei és lá­nyai. Az idegen még marad. S amikor a legények felis­merik benne az üldözött bű­nözőt, rávetik magukat, hogy megkötözzék. Az apa is fel­ismeri benne gyermekét. Nem szól senkinek, hogy a fia az, akit megkötöztek, csak rá­szól a legényekre, hogy eresszék. Aztán a fia fele fordul: — Menj!.. £s többé ne vétkezzél! Orzeszkowá hőse bárhogy is szeretett volna, nem tudott a rendes útra visszatérni, mert olyan volt akkor az emberi társadalom. Milliók vére „kellett“, hogy az em­ber magára döbbenjen az egész világon. Lehet-e meg- bocsájtás a bűnösöknek? Le­het es kell is a tévelygők­nek, az elszédítetteknek, de soha a raffinált józanoknak és az őrült számítóknak! (Folytatás következik). A francia nemzetgyűlés bizalmat szavazott a kormánynak Edgar Faure francia minisz­terelnök az algériai kérdéssel kapcsolatban felvetette a bizal­mi kérdést, amelyben a nem­zetgyűlés kedd délutáni ülésén szavazott. A kormánynak adandó biza­lom ellen a kommunista és a haladó képviselők, továbbá a szocialisták és néhány gaulleis ta képviselő szavazott. Említe«- reméltó, hogy Bidault, az MRP vezére bizalmat szavazott Fau- re-nak, míg az UDSR-hez (Ple­ven pártja) tartozó képviselők, akik eredetileg a kormány el­len akartak szavazni, végül is tartózkodtak a szavazástól. Az AFP jelentése szerint Faure kormánya 308 szavazattal 254 elmében bizalmat kapott. Az ülésen felszólalt .Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt titkára. Beszédében élesen bírálta a kormány legutóbbi na- rokkói intézkedéseit. A kormánytámogatta bizalmi javaslat ellen szavazunk — mondotta — és így fejezzük ki arra irányuló óhajtásunkat, hogy minél előbb vessenek vé­get az algériai nép ellen foly­tatott háború és megtorló po­litikának. Az algériai nép nem­zeti követeléseit el kell ismer­ni és tiszteletben kell tartant. A kormány napirendi javaslata ellen szavazunk és ezzel kinyil­vánítjuk azt a követelésünket, hogy Algériában az erőpolitikát a tárgyalások politikájával vált­sák fel, amely a függetlenség és az egyenlőség alapján az al­gériai népet Franciaország ba­rátjává és szövetségesévé vál­toztatja. A kormány .által támo­gatott napirendi javaslat ellen szavazunk, hogy kifejezzük az akaratunkat, teremtsék meg az algériai nép megbizottaival foly­tatandó tárgyalások dőfeltéte- leit. Ezen előfeltételek között a legelső a katonai és a meg­torló műveletek beszüntetése. KOLLEKTÍV BIZTONSÁG A kollektív biztonság elve szerint minden népnek küz­denie keli a biztonság megsértése ellen, mert a világ bár­mely pontján jelentkező imperialista agresszió az egész világ békéjét veszélyezteti. A Szovjetunió az „Egyesült Nemzete* Szervezetében is a kollektív biztonságért szállt síkra. Meg­teremtésének feltétele: az agresszor fogalmának pontos meghatározása, az agresszor politikai elszigetelése az ag­resszió által fenyegeti országok összefogása útján és az agresszor megbénításához szükséges katonai erő megterem­tése. A támadó Északatlanti Tömb megalakításával az ame­rikai imperialisták meghiúsították a kollektiv biztonságnak azt a rendszerét, amelyet az ENSZ-nek kellett volna meg­teremtenie. Beszélünk európai kollektív biztonságról., is, melynek rendszerét a Szovjetunió több ízben javasolta, ' — legutóbb a kormányfők genfi konferenciáján. Az európai kollektív biztonsági rendszerbe minden európai állam tömö­rülhetne, tekintet nélkül gazdasági vagy társadalmi beren­dezésére. Az amerikai Egyesült Államok is tagja lenne az európai kollektív biztonsági rendszernek — a szovjet javas­lat szerint. A tagállamok közösen biztosítanák egymás te­rületi sérthetetlenségét és szuverén jogait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents