Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-22 / 42. szám

1955. október 22. 3 Moszkvai emlékek: A fiatal természettudósok pavilon) ában Es te hogyan segítesz ? TVemrég megrendítő dolgokat ol- J ’ vastam a Nyugat-Németország- bó) menekült gyerekekről. Sötét, ned­ves odúkban laknak, rosszul tápláltak, éhesek, angolkór és tüdővész pusztít közöttük, szomorú sorsra vannak ítél­ve, szegény szerencsétlen gyerekek. Nincs gyermekkoruk. a mesevilág he­lyett hamar ráébredned a kérlelhetet­len csúnya, rideg valóságra. A kapitalista államokban, ahol csak a pénz uralkodik, ahol az embert Csak a részvényei és a munka nélkül szer­zett nyeresége szerint Ítélik meg — nagyon kietlen, szomorú a gyermekek élete. A bretagnei halász, az olasz zsellér, de a néger gyermekek szemé­ből se tükröződik öröm és boldogság mélységes szomorúság lakozik lelkűk­ben. A gyermekek fáradt, szomorú tekintete — vád és intelem is egy­ben. G*a inti azokat, akik végigtipor­tak a gyermekek játékain, a gyerme­kek .játszi örömén, akik megölték a gyermekek álmait. Képzeletünk már nem is vetíti elénk a sívár, igaz va­lóságot, mert a mi szemünk már megszokta az igazságot, mert mi más valóságot élünk át. Ml természetesnek vesszük a lenin- grádi pionír palotát, a Kremelben a pionír ünnepségeket, az artyeki nyári táborokat. És egész természetesnek vesszük, amikor Moszkvában a mező­gazdasági kiállításon a hatalmas üv;g- kupolás, pazar szépségű épület előtt állunk és a bejárata felett ezt a fel­iratot olvassuk: „Fiatal természettu­dósok kiállítása”. Természetesen itt a szovjet mező- gazdaság hatalmas kiállításán sem fe­ledkezhettek meg a í^fcil micsuriris- ták, kertészek, tech^B&ok eredmé­Mielött belépnénk a pavilon tágas csarnokába és’, közelebbről megtekin­tenénk a fiatalok munkaeredményeic, előbb még néhány száraz, de sokat­mondó adat felett elgondolkozunk. Az első Micsurin kört 1918-ban Moszkvában alakították. 1929-ben már 1.500 kör működött és 65.000 gyer­mek vett részt a körök munkájában Ma már 60.000 kör működik és 2,000,000 gyermek dolgozik a Micsu­rin körökben. A körök működése szo­rosan összefügg a politechnikai taní­tással, a tanulókkal megszeretteti a természetet, a mezőgazdasági munkát és megismerteti őket a mezőgazdasáp alapkérdéseivel. * * # Belépünk a pavilonba végignézünk a csarnokon... Előttünk Johanson „V. I. Lenin fellépése 1920 október 2-án a Komszomol III. kongresszusa előtt“ című ismert művének másola­tát látjuk. Nagy tanítónk előadja be­szédét, mely millió és millió szovjet fiü és leány számára irányt mutatott. Azt a beszédet, amely most itt a képek körül álló gyermekek számára is örökké élő és időszerű maradt, azok számára is, akik csak ezután hordják majd büszkén a pionírkendöt és olvassák majd Lenin szavait: „A kommunista erkölcs alapja a harc a kommunizmusért és a kommunizmus megszilárdításáért”. Tovább megyünk a kiállításon, most megpillantjuk azt a hatalmas fest­ményt, amely J. V. Sztálint ábrázolja 70-ik születésnapján a pionírok és tanulók körében. ANjonűos apa és a legjobb barát mosolygó, ragyogó fia­talok között. Minden fénykép, minden rajz és minden diagram visszatükrözi a párt és kormány gondoskodását a gyerme­kek neveléséről, tanulásáról, egészsé­géről és üdüléséről. A Szovjetunióban 1.912 pionírotthon van 169 kutató ál­lomást létesítettek a fiatal természet­tudósok számára, 216 állomást a fia­tal technikusok számára. A Szovjet­unióban 101 bábszínház működik, 124 gyermekparkot és sporttelepet nyitot­tak és 26 gyermekvasútat indítottak. A központi terembe egy pionírcso­porttal együtt lépünk be. A pionírok tüzetesen megfigyelnek mindent, az­Részlet a gyümölcskiállításról A fiatal természettudósok pavilonjának főbejárata moskovi feltételek között nem ter­mett meg a kukorica. A fiatal kuta­tók derekasan — Igazi pionírok mód­jára fogtak neki a munkának. Ha még eddig nem termett meg tiszta kuko­rica, ezentúl feltétlenül kitermeljük — így határoztak. A „szibériai sárgá­ból” és az „északi pionír“ fajtából egész új kukoricafajt termeltek ki. A természet még sok titkot és lehető­séget rejteget az ember előtt. 'Csak fei kell fedni a természet titkait és ki kell használni a lehetőségeket. De ezt csak az éri el, aki bátran, szívó­san' próbálkozik, kísérletezik... és kitart. A kutuzovi micsurinisták valóban kitartottak, nem ismerték a nehézsé­geket, nem lankadtak el az első si­kertelenségek után, nem riasztotta őket vissza semmi, nem vesztették el türelmüket. És munkájukat valóban siker koro­názta. Az új kukorica faj melyet, is­kolájuk után „kutuzovkának” nevez­tek el igen termékeny és megterem a podmoskvai körülmények között is. A „kutuzovka" természetesen igen gyorsan elterjedt a kerületi kolhozok­ban és szovhozokban. A Szovjetunióban még sok vidéken nem lehetett gyümölcsfákat ültetni, mert a rideg északi vidékeken dúló fagyos szelek megdermesztik a rügye­ket. De ma már Murmanszk, Jahuck, Magadan hatalmas területein mégis nőnek gyümölcsfák és ellenállnak a természet szeszélyeinek. A komszo- molok és pionírok gondos kezei ápol­ták és őrködtek a fácskák felett. A fák alacsony növésüsk és a fiatal gondozók a fagy ellen hó alá rejtik a fák ágait. A téli hónapok alatt a hólepel alatt maradnak, míg melegeb­ben kisüt a napocska, végre mégis kizöldülnek, rügyeznek, kibontakoznak a virágok és a gondos ápolásért za­matos gyümölccsel jutalmazzák meg a szorgalmas fiatalokat. A- zord északi fekvésű Magadan vá­rosban már hatodik éve megterem a Szívesen mondtak le nyári szabad­ságukról és száz és száz kilométernyi távolságokba behatoltak a sztyeppek­re, hogy víz után kutassanak. A Lenin kolhozban segítettek a termés össze­hordásában és szénát szárítottak. A fiatal gyümölcstermelők kiültették csemetéiket és nemsokára szovhoz- mezők szele játszadozott zsenge haj­tásaikkal. A fiatal úttörők megérde­melten kaptak itt helyet a kiállításon és most örömmel gyönyörködünk munkájuk gyümölcsében. Valóban út­törő munkát végeztek és megérde­melték, hogy szerepeljenek a kiállí­táson. Alkotó módón oldották meg a problémákat, bennük valóban olyan emberek nőnek fel, akik méltóak arra, hogy a kommunizmus építésének nagy korszakában éljenek. Tizekben a fiatal természetkuta­" tokban megelevenednek a nagy író Maxim Gorkij szavai: „Hiszünk benne, hogy a pionírokból és tanulók­ból, a fiatal kutatókból a szovjet haza sok száz és ezer olyan micsurinistája nő fel, akik nemcsak, hogy új nö­vénytermesztési módszereket hoznak az'emberiség számára, hanem új kul­túrát és új növényfajtákat. Forradal­mat idéznek elő a mezőkön, földeken és a kertekben”. BOHUS TRÁVNICEK A terem zsúfolásig megtelt derűs- arcú fiatalokkal. Az ifjúsági himnusz elhangzása után Nagy elvtárs. a CSISZ helyi szervezetének alelnöke üdvözöl­te a megjelenteket. Utána Dobos Im­re elvtárs a szövetkezet elnöke fejez­te ki őszinte köszönetét ifjúságunk­nak. „Eddig szépen helytálltatok és bebizonyítottátok, hogy reátok min­dég számíthat a szövetkezet. Nektek köszönhetjük, hogy szövetkezetünk élen halad a silózáai versenyben. Mi, idősebbek örülünk elért sikereteitek- nek és a' jövőben még jobban számí­tunk segítségtekre.” A leleszi fiatalok igazán megérde­melték ezeket a köszönő szavakat, mert tettekkel bizonyították be, hogy magukénak érzik a szövetkezetei. Csá­vára jdvtárs, a kassai kerület első titkára részletesen értékelte a helyi szervezet munkáját. Példaként állí­totta az ifjúság elé Fodor Sándort, aki az első félévben 628 munkaegysé­get dolgozott le és Papp Margitot, aki a legjobb munkaszervező a szö­vetkezetben. A leleszi fiatalok csak jó munkájuk­kal tudták elérni, hogy megszerezték a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal „Szlovákia legjobb CSISZ-szervezete“ zászlaját. Major elvtársnak, a CSISZ SZLKB titkárának lelkesítő szaval után Nagy elvtárs a szervezet nevében átvette a zászlót, valamint a velejáró 5000 koronát és ígéretet tett, hogy „a jö­vőben úgy fogunk dolgozni, hogy a zászló még sokáig a mienk maradjon.” Azokat a fiatalokat, akik a munká­ban az élenjáratak a CSISZ becsület­jelvényével tüntették ki. A jelvényt megkapták Fodor Sándor, Papp Má­ria, Kiss Antal, Binó Gyula, Világi Magdolna, Dobos Valéria, Palágyi Ist­ván és Koval Sándor CSISZ-tagok. Di­cséretben részesült Palágyi Ferenc ifjú traktoros, aki tervét 115 száza­lékra teljesíti és. Szarvas Erzsébet, a fogyasztási szövetkezet alkalmazottja. A leleszi fiatalokat a zászló még jobb munkára buzdítja. KALAPOS JÓZSEF J* Épül a határszél Pilzenben 1955. október 7-én ösz- szejöttek a pilzeni kerület CSISZ alap- szerVezeteinek elnökei, hogy beszélje­nek a brigádok elért sikereiről és az előforduló hibákról és hiányokról. A CSISZ kerületi vezetőségének titkára beszámolót tartott, melyben ismertette a nemzetközi helyzetet és kiértékelte az ifjúsági brigádok fél­éves munkájának eredményeit. Majd a CSISZ KB elismerő okleve­lét nyújtotta át a határvidéken dolgo­zó legjobb két brigádnak és a Fucsík- jelvéhnyel, valamint a CSISZ jelvény- nyei tüntette ki a brigádok egy-egy kiváló dolgozóját. Az élénk vitafel- szőlalások folyamán sok tapasztalat­tal gazdagodtunk és tudomást szerez­tünk az egyes brigádok munkaered­ményeiről. Annak, hogy sok helyen a fiatalokat hitegetésekkel nyerték meg és tobo­rozták a határvidékre, még ma is érezzük a következményeit. A kiérté­kelés rávilágított arra, hogy az egyes brigádok számára nincs biztosítva az anyagi fedezet és egyúttal rámutat­tak az állami gazdaságok részéről el­követett hibákra is. A munkát sok­helyütt nem szervezik meg éssze­rűen és ennek folytán a brigádosok nem tudják sokszor, hogy hol és mi­lyen munkát kell végezniük, mi a megállapított munkanorma, ami aztán bizalmatlanságot kelt a brigádosr.kban. Továbbá nagy hiba az is, hogy a brigádosok szakképzett vezetői nem / töltik be megfelelő módon a funkció­jukat, nem ellenőrzik a végzett mun­kát és így a brigádosok és az állami gazdaság vezetői között sokszor fél­reértésekre kerül sor. A kellemetlenségeket könnyen el­kerülhetnék, ha a vezető csak a maga funkcióját végezné és más kér- ' désekkel nem kellene foglalkoznia. Most a téli időszak előtt minden igyekezetünket arra kell összpontosí­tani, hogy vállalásunkat teljesítsük. Mi elvégezzük azt, amit vállaltunk. Idejében befejezzük az őszi munkát és a téli hónapokban alaposan _ fel­készülünk a tavaszi munkára. Valóra váltjuk a jelszót: „Felépít­jük a határvidéket és hazánk leg­szebb, boldog vidéke lesz,” Szórád Antal — Bor u Tachova ■ÉVFORDU LÓ A krizovanyi traktoros brigád már egy éve az önálló elszámolás rendszerével dolgozik Ha Szereden a gépállomáson meg­kérditek, hogy hol dolgozik a legjobb ifjúsági brigád, mindenki azt feleli. „Krizovanyban”. A gépállomás dolgozói jól ismerik az ifjúsági brigádot, Ez természetes is. A tavaszi munkákban elsők voltai: és az aratásban 112 százalékra „húz­ták ki magukat”. A környezet hasonló a többi, bri­gádéhoz. A munkasikerek mindig az emberektől függnek. Nemsokára már évfordulót ünnepelnek, hiszen épp most lesz egy éve annak, hogy be­vezették az önálló elszámolási rend­szert. Hogy kezdték? A bratislavai kerü­letben még tavaly az év elején beve­zették az önálló elszámolási rendszert. Stupaván kezdték és nemsokára a ke­rület többi traktorállomásain is foglal­kozni kezdtek az önálló elszámolás rendszerének kérdésével. Szereden is nwghányták-vetették a dolgot. A könyvelő vetette fel először, majd a traktoristák is komolyan foglalkoztak a kérdéssel. A gépállomás vezetősége nehéz feladat előtt állt, nem tudták, hogyan lássanak hozzá. Az ifjúsági traktorosokat Krizovanyban jó! ismer-, ték, hát gondolták magukban, kezdjük el ott, a fiataloknál. „A fiatalok nem­rég kerültek ki az iskolából és job­ban megértik” — így mondta a gép­állomás igazgatója is. Néhány hét múlva a falon grafiko­nok jelentek meg, a traktoristák meg­tudták, hogy mik azok a „limitköny­vecskék” vagy egyéni számlák. A bri­gád dolgozói feljegyezték pontosan a teljesítményeket a hajtóanyagok meg­takarítását', a munkaidőt. Eleinte bi­zony nehezen ment számokban kife­jezni, de később belejöttek. Nemso­kára már megmutatkoztak az eredmé­nyek. A traktorosok teljesítették, a vállalt kötelezettségeket és az önel­számolás rendszerének mutatószámai szerint konkrétabban kiértékelhették már a versenyt. A gépeket jobban ki­használták és a traktorosok egyre jobban igyekeztek dolgozni. A grafi­konon megfigyelhetjük, hogy a tava­szi munkák ideje alatt 370 hektáron, nyáron pedig 270 hektáron éjjeli mű­szakban végezték el a munkát. Most az őszi munka is szépen halad előre. A traktorok kihasználása a napi ter­vek állandó teljesítése nyújt alaoct arra, hogy a brigád teljesítménye fo­kozatosan emelkedjen. Az ifjúsági bri­gád valóban úttörő munkát végzett, s az ő tapasztalataikat felhasználják a többi traktoros brigádok is. Az if­jú traktorosok sok új tapasztalatra tettek szert. Az önálló elszámolás rendszere megtanította őket gazdasá­gosabb munkára és sikerült nekik 17 j0 liter hajtóanyagot megtakarítani. Ha például megnézzük Budai elvtá.s CSISZ-tag limitkönyvecskéjét, azt ol­vassuk, hogy 870 liter hajtóanyagot takarított meg. Ez valóban szép meny- nyiség, különösen, ha még hozzászá­mítjuk azt is, hogy a gépállomástól minden megtakarított literért 0,40 Kcs-t kap. Anyagilag érdekeltté kell tenni a traktorosokat a brigád ter­vének teljesítésében — ez az önálló elszámolás rendszerének alapja. A hajtóanyag megtakarítása mellett a traktorosok igen ügyelnek a gépek karbantartására is.' A tervezett javí­tások költségéből a brigád 12.000,— koronát takarított meg. A brigád legnagyobb sikere abban, rejlik, hogy a fiatal traktorosok való­ban takarékos gazdáivá váltak a bri­gádnak. Nyolcán közülük túlteljesítet­ték a tavaszt és nyári munkák tervét A mostani teljesítmények is azt mu­tatják, hogy nem maradnak az utolsó helyen. A gépállomás ifjúsági szerve­zete büszke lehet a krizovanyi ifjú­sági brigádra. A krizovanyi brigád eredményeiről részben áttekintést nyerhetünk a Bratislavában rendezett kerületi kiál­lításon is. Itt megismerkedhetünk az önálló elszámolás rendszerével dolgo­zó brigádok eddig elért eredményei­vel. Ezek az elért eredmények bizo­nyára gondolkodókba ejtik a gépállo­mások valamennyi ifjú dolgozóját. ALOIS BUZN4 tán a legtöbben közülük a kiállított kukorica köré csoportosulnak. Miiek nevű pionír rövid felelete megmagya­rázza nekünk, hogy a pionírok miért érdeklődnek annyira a kukorica iránt. „Mi is termesztünk kukoricát!” A Szovjetunióban nagy figyelmet szentelnek a kukoricának és így ter­mészetesen a fiatal micsurinisták is sokat foglalkoznak a kukorica ter­mesztésével. A fiatalok különösen ne­héz célt tűztek ki maguk elé, mert olyan kukoricafajtát akarnak kiter­melni, amely egész mostoha klimati­kus körülmények között is megterem­nek. '. A „kutuzovka“ — kukoricafajtát még, c. legtapasztaltabb termelők és újítók sem ismerték. A moszkvai ke­rületben a Kutuzov hétéves iskola növendékei termelték ki először. A tapasztalat azt mutatta, hogy a pod­ribizli és az eper. Kolima kolhoz tör­ténetében először történt, hogy epret ültettek. Lena Steblinková, Nina Sif- kovová, Galja Sobenyiková több mint 5.000 eperpalántát ültettek. Ne cso­dáljuk, hogy termékeik a moszkvai mezőgazdasági kiállításra is felkerül­tek. Arany betűkkel írják be a nevü­ket a szovjet mezőgazdaság történe­tébe azoknak, akik a Kazachstan, Al­faj, Ural, Szibéria és a Volga menté­nek szűz földjeire léptek, hogy fel­szántsák, termésre az ember szolgá­latára kényszerítsék a fekete rögöt. Oj barázdát ‘szántott az eke és a föld meghozta gyümölcseit. Ott, ahol azelőtt kopár üresség uralkodott, most hatalmas rónákon búza virágzik és hajlik a kalász. Hát tétlenül nézhet­ték volna ezeket a változásokat a akmolini és a adbazarszki középiskola növendékei? Tanulók, üzemekben dolgozó fiatalok, szervezzetek brigádokat, segítsetek, a répa kiásásánál, elszállításánál, hogy ne veszítsen értékéből egyetlen darab sem, hogy a jövőben is sok édes fehér cukrunk legyen. „Mi, leleszi fiatalok Ígérjük. ♦

Next

/
Thumbnails
Contents