Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-15 / 41. szám
8 1955. október 15. Az ENSZ közgyűlés befejezte az általános vitát, amelynek során negyvenöt ország küldöttei szólaltak fel. A vita befejezése után azonnal megkezdték munkájukat AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSI BIZOTTSÁGAI A különleges politikai bizottság megállapította, milyen sorrendben foglalkozik az eléje terjesztett kérdésekkel. A bizottság elsőnek a délafrikai faji konfliktus kérdéséről tárgyal, az új tagok felvételének kérdése a negyedik pont a napirenden. A bizottság elsőnek az atomerő békés felhasználásának kérdésével foglalkozik. A továbbiakban a leszerelésről, a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az együttműködés elmélyítésére irányuló szovjet javaslatról, az algíri és a marokkói kérdésről, a koreai kérdésről, és Nyugat-Irán sorsáról tárgyal a bizottság, ülést tartott a múlt héten a gazdasági és a pénzügyi, valamint a szociális és kulturális kérdésekkel foglalkozó ENSZ bizottság is. Az általános vita túlnyomó része a genfi szellem jegyében folyt le. A közgyűlésnek az a döntése azonban, hogy napirendre tűzi az algíri kérdés tárgyalását, súlyos bonyodalmakra vezetett. A francia kormány úgy határozott, hogy visszahívja a küldöttségét az ENSZ közgyűlésről. Elhatározta a kormány azt is, hogy elhalasztja Faure és Pinay október közepére tervezett moszkvai látogatását. Ez az elhatározás nagy megütközést keltett francia politika körökben. A France Observateur ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Kormánya létének meghosszabbítása céljából Faure és Pinay arra az elhatározásra jutott, hogy nem elég csupán az ENSZ-et bojkottéin!. A két minszter elhalasztotta moszkvai utazását is. Csakhogy ez a lépés... valójában arra való, hogy elvonják a figyelmet más kérdésekről... Mi' minden ellenszolgáltatás nélkül lemondunk arról, ami befolyásosabbá tehette volna küldöttségünket Genfben. Ez nem valami ügyes eljárás.” A francia külpolitikai helyzet erősen kiéleződött a múlt héten, elsősorban az egyre nagyobb mértékben bonyolódó MAROKKÓI HELYZET miatt. Magában Marokkóban a helyzet rendkívül feszült, annak ellenére, hogy a kormány újabb katonai intézkedéseket rendelt el. A felkelők számos utat zártak el, hidat robbantottak fel, az egyik francia helyőrséget pedig bekerítették. Ezt a helyőrséget repülőgépről élelmezték és egy idegen légió alakulatot küldtek a felmentésére, repülőgépek és tüzérség támogatásával Boyer de Latour tábornok, francia helytartó sajtóértekezleten a francoista spanyol hatóságokat vádolta meg, hogy a felkelők Spanyol-Marokkóból kapnak fegyvert. A madridi külügyminisztérium megcáfolta ezt a hírt. Párizsi politikai megfigyelők szerint azonban a "francoisták arra törekednek, hogy kiterjesszék befolyásukat egész Marokkóra. A Paris Presse megállapította, hogy a francia hadsereg fele már Észak-Afrikában van. Ha újabb erősítésekre lenne szükség, akkor — a lap szerint — rendkívül megnehezülnének Franciaország kapcsolatai a NATO-val. Épp ilyen bizonytalan a helyzet Párizsban is. A múlt héten négy miniszter lemondott a kormány marokkói politikája miatt, de a kormánytöbbség sok más tagja is nyíltan szembefordult Faure marokkói politikájával. A francia lapok általában kormányválságot jósoltak és a kormány helyzete még most is bizonytalan. Faure változatlanul ragaszkodik az egyes marokkói vezetőkkel kötött egyezmény végrehajtásához, a szélsőséges gyarmatosító körök viszont szembeszállnak az egyezménnyel és a kormány megbuktatására törekednek. A GENFI KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLET közeledtével az amerikai sajtó egyre élénkebben foglalkoztatja a genfi szellem érvényesülése a nemzetközi politikában, A feszültség enyhülésének különböző igen határozott jeleivel kapcsolatban az amerikai lapokban két irányzat figyelhető meg. Az egyik az Egyesült Államok külpolitikájának tehetetlenségére és a szovjet diplomácia sikereire mutat rá, a másik leplezetlenül arra irányul, hogy a genfi szellemet — tehát a nagyhatalmak közötti békés együttműködés szellemét — úgy állítsa be, mint valami „csapást” a Nyugatra nézve. Middleton, a New York Times tudósítója például megjegyzi: „Be kell ismerni, hogy a genfi értekezlet óta eltelt tizenegy hét az orosz diplomácia számára az egyik legeredményesebb időszak volt a háború befejezése után.” A német kérdéssel kapcsolatban Middleton azt a nézetet fejti Sí. hogy a Szovjetunió lépései, különösen ami az Ausztriában •Ihelyezett csapatok kivonását és a Szövetségi Köztársasággal való diplomáciai kapcsolatok felvételét illeti, rendkívül mély benyomást gyakoroltak a német népre. A cikkíró megjegyzi, hogy a Szovjetunió az egyetlen nagyhatalom, amely kapcsolatban áll mindkét Németországgal, következésképp „az egyetlen a négy győztes hatalom közül, amely tárgyalásokat folytathat Németország újraegyesítéséről“. A másik irányzattal kapcsolatban — amely valóságos hadjáratot hirdet Genf szelleme ellen — a moszkvai Pravdában Alexandrov számos amerikai kommentárt ismertet. így többek között emlékezett a New York Herald Tribune egy cikksorozatára, amelyben nyílt felhívás van Genf szellemének revíziójára. Szeptember végén a New York Herald Tribune szerkesztőségi cikkében arról igyekezett meggyőzni az olvasókat, hogy a genfi szellem mindössze „az udvariasság megnyilvánulása” volt a Szovjetunió és a Nyugat között. S ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Nyugatnak nem kell „reális engedményeket tennie”. Még tovább megy Stevart Alsop, a New York Herald Tribune szemleírója, aki azt fejtegeti, hogy nyereség ugyan, hogy bizonyos mértékig sikerül a nemzetközi közvéleménnyel az Egyesült Államokról elfogadtatni azt a benyomást, amely szerint „Amerika barátságos és békére törekvő ország“, de mindjárt hozzáteszi: ennek is megvannak „a negatív oldalai”. Alsop meg is mondja: ilyen negatív oldalnak tekinti, hogy ezt „ürügyként használhatják fel a fegyverzet csökkentésére”. Genf másik „bűnéül” Alsop azt rója fel, hogy megszünteti a Nyugat reményét arra vonatkozólag, hogy „erőszakot alkalmaznak” az európai népi demokratikus országok „státusának megváltoztatására“. „Ha figyelembe vesszük — írja a Pravda szemlélője — hogy mindez a genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet előestéjén hangzott el, akkor nemi nehéz megérteni, miért tesznek most kísérleteket az Egyesült Államokban, Genf szellemének eltemetésére.” Világos, hogy erre azoknak a köröknek van szükségük, amelyek nyugtalanok a nemzetközi feszültség enyhülése miatt és attól tartanak, hogy a genfi külügyminiszteri értekezlet ezen a téren további előrehaladást jelenthet. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Prágában A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége a csehszlovák nemzetgyűlés meghívására megérkezett Prágába. A küldöttség vezetője: M. P. Ta- raszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke. A repülőtéren egybegyűltek lelkesen üdvözölték a Szovjetunió képviselőit, Zdenek Fier- Iinger, a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke üdvözlő beszédében kijelentette: A • Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének látogatása újabb tanúbizonysága népeink őszinte és megbonthatatlan barátságának. Ez a látogatás elő fogja segíteni a megértés fokozódását, és azoknak a testvéri szálaknak a megerősödését, amelyek a fasizmus és a nácizmus elleni közös nehéz harcunk idején keletkeztek és, amelyek a szocializmus építésének nagy kohójában erősödnek meg. M. P, Taraszov,’ a szovjet parlamenti küldöttség vezetője repülőtéri nyilatkozatában a2 egész szovjet nép nevében forró testvéri üdvözletét tolmácsolta Prága lakosainak és az egész csehszlovák népnék. — Mindnyájunk meggyőződése — mondotta — hogy a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság népei csehszlovákiai utazásunkat a népeink közötti mélységes történelmi gyökerekkel rendelkező megbonthatatlan testvéri barátság ékes megnyilvánulásának tekintik. SZOT0Rfi Atomenergia ellenőrzés Már 1946. óta folynak tárgyalások a nagyhatalmak között az atomenergia nemzetközi ellenőrzésére és az atomfegvver törvényen kívül helyezésére. Az amerikai imperialisták által benyújtott ellenőrzési terv (az úgynevezett Baruch-íerv) lényege az, hogy az atomenergia előállítására felhasználható nyersanyagokat, valamint az atomenergiát előállító üzemeket egy „nemzetközi szerv” tulajdonába kell adni. Ebben a „nemzetközi szervezetben” a nyugati imperialistáknak lenne túlsúlyuk, akik tetszésük szerint használhatnak fel az ellenőrzésük alá vont atomenergia termelést a népek megfélemlítésére, az atomterrorra. Ezzel szemben a Szovjetunió javaslata abból indul ki, hogy mindenekelőtt be kell tiltani és törvényen kívül kell helyezni az atomfegyvereket és a tilalom betartásának ellenőrzésére nemzetközi ellenőrző szervezetet kell létrehozni. Tudjuk, hogy a tudomány fejlődése az atomenergia békés felhasználása terén milyen nagyszerű távlatokkal kecsegtet. A békés építés szolgálatába állított atomenergia teljesen megváltoztatja az emberek életét, mentesíti őket sok fáradságos munkától. Ezért a Szovjetunió javasolta ellenőrzési terv szerint az atomanyagok és atomüzemek az illető ország tulajdonában maradnának, felhasználásukat és az üzemek termelését azonban nemzetközi szerv ellenőrizné. Ez lehetővé tenné z atomenergia korlátlan felhasználását békés célokra, de egyszersmind lehetővé tenné az ellenőrző szerveknek, hogy bármikor felülvizsgálja az üzemeket, nem gyártanak-e atom-, hidrogén-, vagy más tömegpusztító fegyvereket. A szovjet javaslatok szerint a nemzetközi ellenőrző szervezet a Biztonsági Tanács keretében működne. A nyugati imperialisták és csatlósaik mindezideig meghiúsították az atomenergia hatásos nemzetközi ellenőrzésének megteremtését. De a népek világszerte követelik az atombomba törvényen kívül helyezését és a tömegpusztító fegyvereket elsőnek alkalmazó kormány háborús bűnössé nyilvánítását. Múltkorában az ENSZ leszerelési albizottságának londoni tárgyalásain esett szó az atom- és más fegyverek kérdéséről. E tárgyalásokon is, mint ezt Gromiko szovjet külügyminiszterhelyettes annakidején nyilatkozatából kitűnt, a Szovjetunió ismételten követelte, semmisítsék meg az országok birtokában lévő atom- és hidrogénfegyver készleteket és az atomanyagokat kizárólag csak békés célokra használják fel. Az ENSZ közgyűlés politikai bizottsága október 7-én megkezdte az alábbi napirendi pont tárgyalását: „Az atomenergia békés felhasználása: a) az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi értekezlet: főtitkári jelentés: b) előrehaladás az atomerő békés felhasználását célzó nemzetközi együttműködés fejlesztésében: a kormányok jelentései.” OSs£dtßtü? Az ellentétek országa — így írnak róla a prospektusok. Idillikus hegyi tavak, mindent ma- gávalsodró folyók, mély erdők, sziklás Karszt-kegységek és romantikus partok az Adrián — ez Jugoszlávia. A tavasz itt hamarább kezdődik, mint nálunk és az- éjszakák olyan forrók, mint a szomszédos Olaszországban. A pinia- erdökke! körülvett fürdőhelyek mint Split, Dubrovnik már régen igen kedveit nyaralóhelyek voltak. Jugoszláviában találkozik az európai és az orientális kultúra. Ljublana és Zágráb épületei nagyon hasonlítanak a magyar városok építkezéseihez. Belgrádban, vagy ahogy a ju- goszlávok mondják Beográdban váltakoznak a keleti és nyugati jellegű városrészek. Macedónia fővárosa Skoplje teljesen keleti jellegű. Jugoszláviáról valamikor azt mondták, hogy ,.Európa kicsinyben“, inert területén különböző nyelvű és kultúrájú népek találkoztak és a nemzetiségi probléma sok bajt okozott. Európa imperialistái mesterségesen szították a tüzet és azt a hírt keltették, hogy Jugoszlávia veszélyes „puskaporos hordó“. A műit árnyéka Jugoszlávia Dél-Európa legnagyobb állama. 257.000 négyzetkilométer területén 16 millió lakos él. A szerbek, komátok és szlovének egyesített királysága 1918-ban alakult, a Habsburg monarchia felrobbantása után. Az 1920-as, 1930-as években egy rendőr rendszer melleit le- züllött megvásárolható dinasztia uralkodott. Amikor 1941 márciusában Pál régensherceg, az 1934-ben Marseilleben meggyilkolt Sándor király utóda már- már azon volt, hogy Hitlerrel és Mussolinivel hármasszövetségbe lép — J ugoszlávia népei fellázadtak. Dj kormányt alakítottak, de az gyengének bizonyult. A német páncélos hadsereg nemsokára elözönlötte az országot. A német fasisztáknak sikerült 10 nap alatt saját fennhatóságuk alá helyezni az országot. Hitler- Németország aimektálta Szlavóniát, Horvátország függelék lelt. Olaszország megszállta dz Adria partját és szigeteit. A fasiszta Magyarország megkapta Bácskát, a fasiszta Bulgária pedig Nyugat-Macedóniát, Szerbiát mint valami kis vidéki tartományt Hitler emberei irányították. Hősi harc a hegyek között A fasizmus sötét leple borult az országra. Sok ezer embert vittek kényszermunkára, bebörtönöztek és kivégeztek. Kragu- jevac — a jugoszláv Lidice. 1941 nyarán több mint 3.000 embert, a falu egész lakosságát kivégezték. J ugoszlávia népe azonban nem hagyta magát. A kommunisták, akik 1921 óta illegalitásban éltek már 1941- ben partizán csapatokat alakítottak, Gyenge öltözékben, lábbeli és eleség nélkül elindultak a kegyek közé, az erdőbe, hogy élet-halálra felvegyék a harcot a sokszoros fölényben álló ellenséggel. Két hónap múlva már több várost és repülőteret foglallak él. A jugoszláv szabadságharcosok a Szovjetunióból kapták az első segítséget, ugyanakkor a- mikor Hitler hadserege Moszkva kapuja előtt állt. Repülőgépeken kaptak fegyvert és lőszert. A segítség nem maradt ki a következő években sem. pedig a két front közötti távolság egyre nőtt. üjabb és újabb önkéntesek jelentkeztek a partizánokhoz. A Szovjetunió hősies harca megerősítette Jugoszláviában az ellenállást. 1942-ben Jugoszlávia partizán hadserege, melyet Tito marsait vezetett már 250.000-re rúgott. Negyven német divíziót kötött le állandóan. Amikor 1943-ban Olaszország kapitulált, a német fasiszták elvesztették az ellenőrzést az ország felett. 1943. november 29-én a felszabadított területen megalakult a „Nemzeti felszabadító arcvonal kormánya". Oj alkotmányt adtak ki a szövetségi állam keretén belül, mely teljes szabadságot biztosít Jugoszlávia népei számára. Jugoszlávia akkor szabadult fel véglegesen, amikor a Szovjetunió hadserege a Balkánon előrenyomult és a jugoszláv partizán hadsereg csapataival közösen kiűzték az ellenséget Belgrádbót. Belgrádot 1944 október 20-án vették be. 150.000 német hadifoglyot és igen gazdag hadizsákmányt ejtettek. 1945. november 29-én Belgrádban kihirdették a Szövetségi Jugoszláv Népköztársaságot. Az új szövetségi állam hat önálló köztársaságból áll. Ezek a következők: Szerbia, Horvátország. Szlavónia, Bosznia-Hercegovina, Montenegro és Macedónia. .4 nemzetgyűlés, a nemzeti tanácsból és a nemzetiségek tanácsából áll. A nemzeti tanácsban minden ötvenezer polgárra egy képviselő esik. A nemzetiségek tanácsába az egyes köztársaságok és autonóm területek küldik ki képviselőiket. Az új kezdet Jugoszlávia Európa nemcsak egyik legszebb, hanem leggazdagabb országa is. .4 kapitalista rendszer alatt a lakosság igen szegény volt. Tizenhatmillió lakosságából a fasiszták két milliót kivégeztek, az országot teljesen kifosztották és tönkretették. A vasúti hálózatot szétszaggatták, az ipartelepeket és bányákat felrobbantották. A falvakon éheztek, nem volt állatállományuk és koldus szegények voltak. Az új állatnszer- vek elsősorban a demokratikus földreformot vezették be. Felosztották a nagybirtokokat és a földéhes nép végre földhöz jutott. Ezzel párhuzamosan államosították az ipart is. Jugoszláviának gazdag természeti kincsei vannak. Sok szenet, vasércet, ont. és bauxitot bányásznak. A gabona, dohány gyapot és más ipari növények termése is rendkívül gazdag. A régi uralom alatt Jugoszlávia Csakis agrár állam volt,_ és a legkisebb hektárhozamáról volt ismeretes. Külföldi töke ellenőrizte a mezőgazdaságot. A jugoszláv-orősz barátság már ősrégi. A fasizmus feletti győzelem csak kimélyítette és megerősítette ezt a barátságot. Az utóbbi évek feszültsége bármilyen súlyosak is voltak azok, nem szakíthatják szét a két nemzet közötti barátságot. Az amerikai dollárnak nem sikerült elérni, hogy Jugoszlávia belépjen a NATO-ba, de azt se, hogy az úgynevezett Balkán-szövetség útján a NATO függeléke legyen. Az Egyesült .41 tarnak hadügyminisztériumának azt a tervét, hogy Jugoszláviából. — amely több népi demokratikus köztársasággal határos, — felvonuló terepei teremtsenek a jövő háborúban — sikertelen tervnek tekinthetjük. Jugoszlávia harminc divíziója, melynek kádere az antifasiszta harcok idején edződött és izmosodott meg, nem hajlandó az imperialisták kénye-kedvére kivonulni. Nem kételkedünk benne, hogy a jugoszláv nép a feszültség eltávolítását követeli, a Szovjetunióval és. a népi demokráciákkal szoros baráti kapcsolatot kíván. A Sasok földjén című riport- i sorozatunkat lapunk következő számában folytatjuk.
