Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-15 / 41. szám
1955. október 1S. ’VJ-Üßiis4£L~ Arvavaralján szeptember elején új mezőgazdasági technikumot nyitottak, amely nemcsak Szlovákia, hanem az egész köztársaság legszebb mezőgazdasági isnolája.. Az iskolaépület szép, modern, tágas építkezés, szépen felszerelt tantermei, széles, ’folyosói, remek tornaterme, színház helyisége van. Az iskolaépület mellett áll az intemátus. Az iskolát kétszáz tanuló látogathatta. A mezőgazdasági iskolák nemcsak ezzel az új épülettel gazdagodtak, Solosnica is új mezőgazdasági mesteriskolát és a szebeni mezőgazdasági iskola pedig új internátust kapott. 'A komáromi és karvai mezőgazda- sági iskola épületét is kibővítették. A legtöbb iskola laboratóriumokkal, mo- dern felszereléssel és gépekkel gazdagodott. Ezzel a néhány adattal csak rávilágítottunk arra a tényre, hogy a mi népi demokratikus köztársaságunk tervszerűen lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaságban dolgozók emelhessék szaktudásukat. Ezzel természetesen összefügg az az örvendetes tény is, hogy a mezőgazdasági termelést egyre szilárdabb alapokra fektetik. Ebben az irányban már nagy utat hagytunk magunk mögött és fejlődésünk folyamán szép sikereket értünk el. Ha pontos képet akarunk teremteni arról, hogy a München előtti köztársaság idején milyenek voltak az iskolaviszonyok, megállapíthatjuk, hogy Szlovákiában 1938—39-ben összesen csak 26 mezőgazdasági iskola létezett. Ezeket 1.053 növendék látogatta. Emellett a mezőgazdasági iskolák kassai kiállításán az akkori uralkodó körök azzal dicsekedtek, hogy a mezőgazdasági iskolákat látogató növendékek 30 %-a kulák családból — vagyis ahogy ők mondták „nagygazda csatádból“ — 15 %-a pedig nagybirtokos családból származik. Ebből látjuk, hogy a kis- és középparasztok gyermekeinek nem állt módjukban, hogy szakiskolát látogassanak. Nemcsak azért, mert az akkori iskolákban nem volt elég hely számukra, hanem mert a szülök nem tudták fedezni a tandíjakat és az iskola látogatásával kapcsolatos kiadásokat. Milyen a mai helyzet? Az 1955—56-os tanévben Szlovákia több mint 90 mezőgazdasági iskoláját 10.212 tanuló látogatja. A nyitrai mezőgazdasági főiskolának 1.247 tanulója van. Ez azt jelenti, hogy az idén annyian látogatják a mezőgazdasági főiskolát, mint amennyi növendéke az 1938-39-es tanévben Szlovákia összes mezőgazdasági iskolájának volt. Rendkívül fontos körülmény az is, hogy a mezőgazdasági iskolák tanulóinak 41 százaléka — amint azt a tavalyi kimutatás mutatja •— parasztcsaládból származik, és szövetkezeti dolgozók gyermeke. A növendékek 36 százaléka munkáscsaládból, a többiek pedig küönbözö foglalkozású dolgozók családjából származik. , Ezzel kapcsolatosan további érdé-/ kés összehasonlításokat tehetünk. Á München előtti köztársaság hatvan millió koronát fordított évente a mezőgazdasági iskolák céljaira. Az idén államunk csak Szlovákiában több mint 155 millió koronát áldoz a mezőgazdasági iskolákra. Államunk tavaly összesen 564 millió koronát. fordított a mezőgazdasági iskolákra, tehát kilencszer annyit, mint a felszabadulás előtt. Ez a néhány adat elég ahhoz, hogy rávilágítsunk azokra a változásokra, melyek a mezőgazdasági iskolákról való gondoskodással kapcsolatosan történtek. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt az elemi iskolák tanítóinak nagy gondot okozott ,. hogy biztosítsák a falusi gyerekek rendszeres iskolalátogatását. Ma ezer és ezer olyan gyermek jár iskolába, aki már nem iskolaköteles és velük együtt a felnőtt parasztok ezrei is felkeresik az iskolákat, hogy bepótolják azt, amit a kapitalizmus megtagadott tőlük, szakképzettségre tesznek szert és a mezőgazdasági termelés szervezőivé válnak. Meg kell jegyeznünk, hogy azon a 10,212 tanulón kívül, akik a mező- gazdasági főiskolákon, technikumokon és -mesteriskolákon tanulnak, még jő néhány ezer ember tanul. A téli mezőgazdasági iskolákat több mint 6,000 fiatal fiú és leány látogatja és a sző- _ vetkezeti munkaiskolákat pedig ezidén körülbelül 23,000 szövetkezeti tag fogja látogatni. Elmondhatjuk, hogy mezőgazdasági dolgozóink tömegesen látogatják a szakiskolákat. A kultúra és a műveltség egyre szélesebb teret nyer falvainkban. Az eredmények nem váratnak sokáig magukra. Nézzük csak meg közelebbről, hogy mit is jelentenek az elmondottak a zvolenská slatinai EFSZ életében. A zvolenská slatinai szövetkezeti tagok igen szorgalmasan látogatják a helyi A másodikosok anatómia-órán dr. Kacvinsky tanár felügyelete alatt boncolást végeznek. Az ősz küszöbén A Tachov melletti Bor gazdaságban 1955 szeptember 29-én csépeltük ki az utolsó zabot. Az államnak 289 hektárról 45 vagon gabonát szolgáltattunk be. Már elvégeztük a vetést is, most a burgonya kiszedése és behordása van soron. Nem felejtkezünk meg a napraforgó silózasáróí sem. Burgonyát 102 hektáron ültettünk. Eddig még csak 25 hektárról hordtuk _e, de október 26-ig ezt Is elvégezzük, úgyhogy betartjuk az agrotechnikai időszakot is. Munkacsoportjaink most a burgonyával dolgoznak. A lányok október 1-ig répamagot szedtek, de most már beállnak a fiúk közé és szintén a burgonyával lesznek elfoglalva. A fiúk szorgalmasan dolgoznak a csűrökben is, ahol éjjel-nappal szárítják a gabonát. Szorgalmas munkánknak köszönhető, hogy a bori igazgatósághoz tartozó brigádok között a második helyen állunk és az igazgatóság megszerezte az első helyet a kerületben. Ezt a helyet továbbra is megtartjuk. SZÖRÄD ANTAL Gyorsan lebonyolítjuk a forgalmat A CSD ostravai igazgatósága nagyban készül a burgonya és répa szállítására. Vrána elvtárs a mozdonyok diszpécsere a következőket mondta: „Terv szerint elkészítettük a mozdonyokat, ha esetleg előfordulna, hogy az egyes részlegeken nem volna elég, akkor még mindig módunkban áll további mozdonyokat rendelkezésre bocsátani”. Tichy mérnök a vagonosz- tály vezetője, így nyilatkozott: „Október 5-ig 300 nyitott vagont kell a répaszállítás céljaira összeállítani. Ezt a feladatot teljesítjük és' a kért vagonok idejében a cukorgyárak rendelkezésére állanak majd”. szövetkezeti munkaiskolát. Tavaly és tavalyelőtt ■ több mint negyvenen jártak iskolába. Eredetileg — a járási nemzeti bizottság terve szerint — úgy volt, hogy három szövetkezeti tagot küldenek a növényi termelésből és három tagot az állattenyésztésből. „Nekünk ez nagyon kevésnek tűnt fel — mondta Ján Pavlík-Gajdosík, a szövetkezet agronómusa." Hiszen annyi szakemberre csak egy csoportnak van szüksége. Ezért a szövetkezet vezetősége azt javasolta, hogy minden csoportból legalább hat szövetkezeti tagot, esetleg többet is küldjenek az iskolába. Az elnök és a csoportvezetők kapták feladatul, a tagok- megnyerését... Az iskolázásra negyvenkét tag jelentkezett, akik aztán szorgalmasan látogatták az iskolát." Olyan szorgalmasan tanullak a slatinai szövetkezeti tagok, hogy ennek híre ment egész Szlovákiában. Különösen a slatinai nők tűntek ki szorgalmukkal. Itt nemcsak arról, van szó^tkcy a slatinai szövetkezeti tagok és a^öbbi szövetkezetek tagjai tanulnak, hogy elméleti tudást szereznek, hanem a döntő az,, hogy a megtanultakat a- hétköznapi gyakorlatban is alkalmazzák. Ezt bizonyítják azok az eredmények is, melyeket a szövetkezetben elértek. Érdekes, ha összehasonlítjuk az 1953-as és az 1954-es évben a slatinai EFSZ-ben elért eredményeket. Termény Hektárhozam 1953 1954 búza 14.2 q 16.48 q . rozs 12.8 q 17.94 q árpa 18.' q 20. q zab 16.2 % 24.21 q Megjegyezzük, hogy 1954-ben aa időjárási viszonyok rosszabbak voD tak, mint 1953-ban, és ezzel szemben a terméshozam Zvolenská Slatinán sokkal jobb volt. Hasonló fejlődést mutatnak ki az állattenyésztésben is. A mai falu tulajdonképpen két részből magyar és németbélböl tevődik össze. Az ünnepnap a hét végén ide is épp úgy beköszönt, mint a többi faluba, de maga az ünnep már mégis másképp fest itten, mint a környező falvakban. A fiatalok közül kevesen állnak meg a kis kapuban, vagy sétálnak végig a poros utcán, de ha mégis sétálnak, csakis az állomás felé igyekeznek s a legközelebbi vonattal eltűnnek a faluból. A falu bár otthont jelent számukra, mert itt él a család, a testvér, a rokon, de ezenkívül a fiatalok többi vágyát nem elégíti ki. Ä legtöbbjük Bratislavában a különböző gyárakban és üzemekben dolgozik, így a mindennapos utazáson kívül megízlelték a nagyvárosi életet is. Ide csalogatja őket a színház, a mozi, szabad idejükben, mert itt kedvükre való szórakozást találnak. Ma is keveset találunk belőlük idehaza. A sportkedvelők megszálltak egy autóbuszt, elmentek a mérkőzésre. Azt a néhány fiút, aki itthon maradt, a Fő utcán meg a kocsma környékén találjuk meg, mert hát ez a „központ“. * Az iskola udvarából vidám gyermeksereg tódul az utcára: új pionírok, Huszonötén vannak, akik ma tették le a fogadalmat s megkapták a vörös kendőt. Ma hancúrozó pionírok, holnap már CSÍSZ-tagok. Női az utánpótlás. Egy nagy gumikerekű kocsi a szövetkezet udvarából kigördül a fő útra. A zenészek rázendítenek: „Szüret után van az idő...” A zene nyomán lassan a kocsin ülő leányok s legények ajkán is felcsendül a dal. így adják tudtára a falu lakóinak, hogy kezdődik a szüreti táncmulatság. A kocsi végighalad a falu utcáin s a dohányszáritónál megáll. Ez az egyetlen valamire való helyiség a faluban, ahol kultúr megmozdulásról szó lehet. Két tepmet ürítettek ki s díszítettek fel itten. így a vigadó ifjúságot s a szövetkezet száradó dohányát csak egy vékony fal választja el, ami engedelmesen átengedi a meleget s így a táncolókot majd kétféle meleg — belső és külső — igyekezik megizzasztani. * Hét órára megtelik a terem, csak középen marad valami kis , hely, ahol fellépnek a szereplők. Mire elkezdődik a műsor, az ablakokat megszállják a fiatalok s a fal mellett levő székekre felállnak a nagymamák, hogy ők is lássanak valamit. Emelvény nincsen, így a táncosok lábmozdulataif csak az elől' állók láthatják. Az első szám a „zöld ág tánc”. A vonón ismerős dallam pendül: „Szépen úszik a vadkacsa...” Lányok Szlovákia egyik legkorszerűbb mezőgazdasági technikumát Arvaalján találjuk. Év tejhozam tojáshozam literekben darabszámra 1953 152.758 39.413 1954 174.758 135.937 1955 I. félév 107.167 116.777 Bizonyos, hogy ezen eredmények elérésében közrejátszott a szövetkezeti munkaiskola is. Különben erről maguk a szövetkezeti tagök tudnának beszélni legjobban. Az iskolázásról Holík Anna, a következőket mondja: „Nagyobb' termelékenységet és nagyobb jövedelmet csakis a haladó munkamódszerek alkalmazásával érhetünk el. Ezért még nagyon sokat kelt tanulnunk. A jó munkaviszonyt. az öniudatossággal és az új. ismeretekkel kell összekötni. A szövetkezeti munkaiskola mindkettőt megadja ... Ezért nagy fontosságot tulajdonítunk neki. Tíz iskola jelentőségét elsősorban az asszonyok értették meg, ezért nálunk az asszonyok jelentik a mozgató érőt. A szövetkezeti munkáisko- la résztvevői sokat tanultak, kibővült a látókörük és, a szövetkezeti vagyon hű őrzőivé váltak." Hogy a szorgalmas tanulás nyomán végzett jó munka milyen eredményeket hoz a szövetkezet számára, azt még egy példával szeretném igazolni. Ha a szövetkezeti vagyont 1952-ben 100 százalékosnak tekintjük akkor az 1953-as évben a vagyon 131.4 százalékra és 1954-ben 164.1 százalékra emelkedett. 1953-ban a zvolenská slatinai EFSZ tagjai a ledolgozott munkaegységekért 458.209.77 koronát, .1954- ben pedig 1,120.352.99 koronát kaptak. Hasonló jelenséget nemcsak Zvo- lennská Slatinán észlelhetünk,, hanem egész Szlovákiában és egész ■köztársaságunkban. Minél több tudást szereznek szövetkezeti dolgozóink és parasztjaink, annál szebb eredményeket ér el a mi mezőgazdaságunk, Ezt az idei aratás is bizonyítja. Tudvalevő, hogy ez az év az 1947rés év után a felszabadulás óta a legrosszabb . év volt, — ami az időjárási viszonyokat illeti. Dacára ennek, az eddigi adatok szerint a hektáronkénti brjdlár hozott? a következő: búzából ■ 20.8, rozsból 17.3, árpából 19.5, zabból 14,8, repcéből 17,1 q. Ilyen eredgiétgiekét a mi mezőgazdaságunk eddig még sohase ért el. És ez nem véletlen. A tudomány és technika céltudatos gyakorlati alkalmazásának eredménye ez. Falusi fiatalok! Használjátok fel a lehetőségeket, melyeket népi” demokratikus rendszerünk nyújt számotokra. Bövítsétek tudástokat, váljatok jó mezőgazdasági .szakemberekké a szocialista falu bátor építőivé. J. INOVECKY MAGYARBÉLI HÍRADÓ táncolnak. Középen kígyózik a sor, libbennek a tarka szoknyák s egy-két fordulat után 8-as szám formálódik, majd a végén párosával perdülnek végig a körön. Szép volt. Felcsattan a taps. Ütána a verbunkos tánc következik. Gotgeisel és Belovics Jóska járják á szólót. A fejek feljebb emelkednek, mindenki látni szeretne, de hiába. A hátul állók csak a két táncos fejét látják. A két fiú ügyesen, szépen táncol, de megismételni már. nincs kedvük. Talán jobb is így, egyszer, de szépen. Rövid szavalat után a lámpa tánc következik. Kialusznak a villanykörték, a teremre sötétség borul s a keringő ütemére megkezdődik a kék és piros lámpák körzése. Ezzel a tánccal már szép sikert arattak a Csemadok csoportok járási versenyén is. Legszebb része a befejező rész, mikor lassan elhalkul a zene s a színtéren a gyors fordulatok után a vörös fények egymáshoz húzódva csillag alakot formálnak. Ezzel a szép képpel zárult be a műsor. Hogy a tánc siép volt, azt mindenki elismeri, de hogy a tizennégy táncoló leány és fiú nem a legszebb arány, ez is igaz. Ne féljünk tehát a tánctól, nagybéli legények! indehhez csak annyit, hogy Nagybélen kerek tíz esztendeje virágzik a kultúra kultúrház nélkül. Hogy ez főleg a tanítók és egy-két odaadó kultúrmunkás érdeme, ezt fölösleges kihangsúlyozni. önzetlenül dolgoztak eddig és dolgoznak ezután is — ezt legjobban a falu népe tudja Sajnos, hogy munkájuknak csak tavasszal, nyáron és ősszel van eredménye, mert nincs a faluban egy alM ' 1 f kalmas helység, ahol a téli hónapok alatt összejönnének. A iárási és kerületi nemzeti bizottság szava hosszú éveken keresztül csak Ígérgetés maradt. Az öreg kastélyból mindmáig nem lett kultúrház. Hogy lehetett volna, emellett ezer tény beszél. Most már nemcsak a fiatalok, hanem az égész falu népe kérdezi: „Miért éppen Nagybél nem kaphat kultúrházat?" A feleletet az illetékesektől várják. —cs.
