Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-08 / 40. szám

OSZE] Háromnegyedes ujjú, pepita anyagból készült ruha. A man- zsetták, zsebek és a fekvő gallér ferdén szabott anyagból készül. A szoknyát hátul egy hajtással szabjuk. ízléses és célszerű ruha fiatal lányok számára. A nyakrészt és a szoknyán lévő két mély hajtást tűzés díszíti. A ruha kimnnó-szabású. Egyszerű és amellett elegáns ruha, melyet, ha sötét anyag­ból készítünk, színházba és ünnepélyes alkalmakra is viselhe­tünk. A gallért magasan szabott pántrész helyettesíti. A Szok­nyán elől és hátul több kis hajtás van, a zsebek elállók, az újjá kimonó. Raglánszabású soortnullóver Ehhez a kötéshez két darab 3-as és két darab 2-es tű szük­séges. A hátát 48 cm-re „harisnya- kötéssel" kezdjük (1 sor sírna, 1 sor fordított) 5 cm után a kezdőszenieket segédtűre ' szed­jük és visszahajtva úgy kötjük a következő sort, hogy 1 sze­met a tűről, 1 szemet pedig a segédtűről egyszerre lekötünk. Most tovább kötünk alulról számított 28 cm magasságig és itt megkezdjük a karlyuk fo­gyasztását. Minden második fordulónál 1-1 szemet fogyasz­tunk úgy, hogy a sor elején a 3. és a 4. szemet egybekötjük. Addig fogyasztunk így, amíg 54 cm magasságot, és 14 cm. szélességet elérjük, azután la­zán ''efejezzük a szemeket. Az elejét 52—54 cm széles­RECEPTEK Tojással töltött felsálszelet Ahány személyre főzünk, annyi szelet felsált veszünk Megmossuk, jól kiverjük, s minden szeletbe belegöngyölünk egy-egy kemény tojást, majd összevarrjuk. Két nagy fej vöröshagymát megreszelünk, zsírban megpároljuk, paprikát hintünk rá és vízzel vagy csontiéval feleresztjük. ízlés sze­rint sózzuk. Azután belerakjuk a töltött hússzeleteket, s lefedve puhára pároljuk. Tejfölből és lisztből habarást ké­szítünk és a felsál levébe keverjük. Még egyszer felfor­raljuk. Aranygaluska ,» Egy csésze tejfölből, négy tojás sárgájából, (lehet/keve­sebb) is. 10 deka margarinból három deka tejben áztatott élesztőből, egy kanál cukorral, kevés sóval és annyi liszttel, amennyit felvesz, könnyű tésztát dagasztunk. Kelesztjük, majd vajjal kikent lábásba evőkanállal úgy beleszaggatjuk, hogy a kanalat mindig olvasztott vajba mártjuk. A. formá­ban a tésztát egymás mellé rakjuk. Amikor egy sor meg­telt, lekvárral megkenjük és dióval meghintjük. Ezt addig ismételjük, amíg a tészta elfogy. Ismét kelni hagyjuk és megsütjük. Tejsodóval tálaljuk. '•égre kezdjük. Ugyanúgy köt jük, mint a hátát, azonban 35 cm után kettéválasztjuk a kö­tést és 15 cm után 12-4-2-1-1 szemet fogyasztva, elkezdjük a nyakkivágást. Az egész pul­lover hossza 53 cm. Az ujját a kis tűkkel 22 cm-re kezdjük. 8-10 Cm-es pa­tentkötés után átvesszük a hár­mas tűkre és sírna kötéssel folytatjuk, ' minden 6-ik sorban 1—1 szemet szaporítva, amíg a 40 cm-es szélességet elér­jük. 48 cm-es magasság után meg­kezdjük a fogyasztást ugyan­úgy, mint a hátán, azzal az el­téréssel, hogy 49 cm után a középen is fogyasztjuk úgy. hogy a középső 5 szem előtt és után két-két szemet egybe- ' kötünk. Ezt tízszer ismételjük. Az újjá hossza 70—72 cm. A gallért 47 cm-re kezdjük és 5 cm után ugyanúgy fel­szedjük a kezdő szemeket, mint az elején és a hátán, majd 10 cm magassáig simán folytat­juk a kötést. (Közben a két szélén centiméterenként 1—1 szemet fogyasztunk, a 3-ik és 4-ik ízemet egybekötjük.) 10 cm után a közepén 14 cm-t be­fejezünk (ez a nyakhátrész), most a közép szélein minden sor elején 1—1 szemet fogyasz­tunk, amíg elérünk 28—30 cm-t, azután befejezzük a megmaradt szemeket. Jó tudni Esernyő kockás, vagy egyszí­nű idővel megszürkül, kifakul. Hogy színét visszanyerje, tisz­títsuk át fele víz, fele alkohol keverékkel. A keverékbe puha rongyot mártsunk, s ezzel dör­zsöljük egyirányban a kifeszí­tett esernyő selymét. Csak ak­kor csukjuk össze, ha már tel­jesen megszáradt. í Egy hosszú beszéd vége A Repülős 1. Mielőtt még a végére jut- j 2. A végén még röviden össze- nék. I foglalom az elmondottakat 3. Mégegyszer elismétlem A történet tanulsága: Ne öljük meg az ifjú lelkeket hosszú beszédekkel íz olyan sorok, melyeket otthon elkészítettél magadnak ?s teljesen lekötik tekintetedet nem engedik, hogy megfigyeld mi történik 4. Ha majd befejeztem, akkor csukd be a termet. a teremben, háromezer perc múlva a fiatalok tudni akarják mit tegyen most a csoportjuk, tele vannak tetterővel; mutassátok meg, hogy mit tegyenek, de ne hosszú beszédekkel. Mélyszántáskor \ V- Ü.­M \ m f >- v P - V ffsaf .„ .Hs* _ ' ' ' V - ' «* & " /*, ^ Jé, hát ti itt? — Sajnos így van, mi ott vagyunk, ahol a baj. — És ha nincs baj ? — Akkor csinálunk. * Indokolt kérdés — Miért nagy itt az abszencia? — Mert nem dolgozik a CS1SZ. — És miért nem dolgozik a CS1SZ? — Mert nagy az abszencia. Ildikor, melyik napon tör-. i'J tint, nem tudom. Emlé­keimből kihullottak a pontos időt jelző dátumok. Annyif azért tudok, hogy e nyáron tör­tént az a találkozás, s mindaz amit itt papírra vetek, Bodrogköz dimbes-dombos ró­náit jártam, gondolatokban el­merengve, hallgatva a nádasok lágy susogását. Ott jártam a vadlibák, vadkacsák, szárcsák, gémek egyik kedvelt otthoná­ban. Ott, hol hajdaniban Bod­rogköz urai a fehércsuhás pre­montrei szerzetesek voltak, ök bírták ott a földi javak és szépségek mindennemű aján­dékát, míg béreseik, cselédeik csak egyet ismertek, a robotot, a tűrést, a szenvedést. »Ezzel feküdtek és ezzel ébredtek. Ez volt számukra az élet, mert más nem is lehetett. Bs én továbbmentem a náda­sok szélén s emlékeimben fur­csa események — mik jólehet akkor nem is tűntek azoknak — kavarogtak. Egy régi ismerőssel találkoz­tam, aki mint jómagam már rég kinőtt a gyermekorból, meglett, vállas, szikár fiatal­emberré serdült.’ Apja béres volt és ö mini napszámos dol­gozott zsenge gyermekkorától az uradalmi -birtokon. Most már ketten mentünk s csak néha váltottunk egy-két szót. E szóváltás olyan volt, mintha az ég világon semmi sem érdekelne bennünket és másra nem telne gondolatvilá­gunkból, mint arra a pár kér­désre, hogy mi újság erre, hogy élnek az emberek, kik mentek férjhez, hol dolgozott stb. — Megint csak hallgatás, ntájd egy újabb kérdés. Ez már bő­vebb, talán egy kicsit szelle­mesebb is. Ennyi az egész, megyünk és nagyritkán szó­lunk egyet. Végül is Laci, — mert ke­resztnevén így hívják — azt mondja: — Nem ér ez így semmit. — Mi? — Mi? hát ahogy csináltam eddig. Ügy teszel, mintha nem is tudnád. — Lehet, hogy úgy teszek, de szavamra mondom nem tu­dom, hogy mit cselekedtél rosz­szúl. S én fürkésző tekintettel pró­báltam szeméből kiolvasni a rejtelmes dolgot, mit kitudja, már mióta forgat, érlel gondo­latában és csak arra a percre vár, hogy az), úgy, ahogy van nyersen, de őszintén kiönfse magából. Néztem, de semmit sem fedeztem fel komor tekin­tetéből, mely e pillanatban olyan fás volt, mint a hónapos retek, ha két hónapos. — Nohát igazán nem tudod? — kérdezte most már egy kis­sé közlékenyebb hangon, de még mindig azzal a fás,-, fa­nyar ábrázattal. — Ha nem hiszed, hát he hidd — se kijelentés után, úgy tettem, mintha nem érde­kelne közölni valója. Pedig va­lójában roppant érdekelt mind­az, ami Laci begyét most bánt­ja. De mégsem akartam na­gyobb érdeklődést elárulni, mert annyira már ismertem, hogy o akkor a legközlékenyebb, ha látja, hogy mondanivalója ' ke­véssé érdekel valakit. Ez már amolyan Laci szokás volt, amiért régente többször harag­ra is gerjesztettük: haragja csak szalmaláng volt, mert végül mégis csak megbékült és úgy tett, mintha ez nála a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Szóval nem tudod? No akkor elmondom. 'J udod, már két éve ott­L hagytam a kőműves szak­mát,. hogy miért tettem ezt ak­kor, magam se tudom, pedig szerettem a szakmát, azt te is tudod. Szívesen elfütyüré$z- gettem az állványon, míg köz­ben csaptam a maltert a fal­ra. Kiabálni is szerettem a malterhordó lányoknak, ha a fangtim már csak a láda fe­nekét kotorászta. Szóval élvez­tem ezt a szakmát, mint egy vérbeli futballszurkoló a csont­zenét, a rámenős játékot s a bí­ró helytelen ítéletekor az örö­kös füttykoncertet. Itt megállt és úgy tett, mint­ha további szavakat keresne arra, hogy esetét elmondja. — Rövid akart lenni beszédében s ezzel kárpótolni azt, hogyha már ő úgy meg is nőtt, de a beszéde az csak rövid legyen, meg voltaképpen ő is azt tar­totta, hogy a sok beszéd sze­génység. Hátt, tudja a fene, a bogár belém is bújt. Mikor javában dúlt a traktoros láz, engem is elkapott' és elmentem trakto­rosnak. Na, mondom, ha már mindenki traktoros, hadd le­gyek én is az. Az utolsó szónál újra meg­állt, kérdőn rámnézett s ki­tudja miért most másodszor is megkérdezte, hogy érdekel-e engem az ő untató locsogása. S én egy fejbiccentéssel tudtá­ra adtam, hogy igen. Mire ő ekképp folytatta tovább: Hej bizony, majd kiugrott a szívem a helyéről, amikor elő­ször felültem a pléhnyeregbe. Am az örömöm hamar meg­csappant, mert vezetni csak el­vezettem, de ha hibája történt, úgy álltam mellette, mint egy féjbekólintott, s csak bámultam rá, mint borjú az újkapura. Na, mondom, hát nem úgy megy ez, hogy bekenem sárral és jó. Ráébredtem e szent igaz­ságra, vagyis arra, hogy a trak­tor vezetése nem is ott kez­dődik, hogy jól kell forgatni a kormánykereket, hanem ott, hogy a szereléshez is érteni kell. Ezek után azt mondottam, na isten veled traktorosság. Es mit gondolsz, mit cselekedtem ezek után? — Elmentél autóvezetőnek, — jelentettem ki teljes meggyő­ződéssel. — Igazad van, mert hitem szerint úgy véltem, ez a leg­okosabb megoldás. Sofför, ez már mégis csak más. Persze azt is el kell árulnom, hogy ily bölcs gondolkodó mint , én. mások is akadtak. Am, de ve­tem együtt, egy-két kivételével kimondott bölcsességgel vallot­tak kudarcot. Ugyanis az egész úgy történt, hogy a volánkerék forgatása itt is ment vala­hogy, még egy-két defektet is megoperáltam. Igaz, hogy mig a ragasztással elkészültem, va­lahány _ szent létezik a bibliá­ban, azt nagyság szerint mind felsorakoztattam. így bizony, és nem is beszélve egy kisebb motorhibáról. Hozzáfogtam én ehhez is és még a szerelő­ruhát is felöltöttem, de az eredmény csak az lett, hogy jobban elrontottam az autót. Es végül is, az autó javító- műhelybe kerüli. .4 nagyobbik baj meg ott kezdődött, hogy fizetéskor a borítékom mindig laposabb lett. / tt most mind a ketten megálltunk és szótlanul bámultunk egymásra. Nem tud­tam mit válaszoljak hirtelené- ben az elmondott történetére. Végül is néhány másodperces habozás után némi kajánsággal azt javasoltam neki, hogy most már legjobb lesz, ha a moz­donyvezetéssel próbál szeren­csét. Mire ö még. nagyobb ka­jánsággal azt felelte: — Nem, én egy fokkal in­kább feljebb lépek és „repü­lős" teszek. Az lesz a legjobb, ott kezdtem, hát ott is folyta­tom. Erre én meglepődve kér­deztem. — Hát te repülős is voltál? — Hogyne, vagy ötször le­repültem az állásról, mert a mesterem úgy nyakonvágott, hogy más megoldás nem volt, mint a kényszerrepülés. Na, most már érted, újra „repülés“ Laci leszek. TOROK ELEMÉR D—53545 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitőpostahivatal Bratislava 2. Hír lapbélyeg (

Next

/
Thumbnails
Contents