Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-08 / 40. szám
OSZE] Háromnegyedes ujjú, pepita anyagból készült ruha. A man- zsetták, zsebek és a fekvő gallér ferdén szabott anyagból készül. A szoknyát hátul egy hajtással szabjuk. ízléses és célszerű ruha fiatal lányok számára. A nyakrészt és a szoknyán lévő két mély hajtást tűzés díszíti. A ruha kimnnó-szabású. Egyszerű és amellett elegáns ruha, melyet, ha sötét anyagból készítünk, színházba és ünnepélyes alkalmakra is viselhetünk. A gallért magasan szabott pántrész helyettesíti. A Szoknyán elől és hátul több kis hajtás van, a zsebek elállók, az újjá kimonó. Raglánszabású soortnullóver Ehhez a kötéshez két darab 3-as és két darab 2-es tű szükséges. A hátát 48 cm-re „harisnya- kötéssel" kezdjük (1 sor sírna, 1 sor fordított) 5 cm után a kezdőszenieket segédtűre ' szedjük és visszahajtva úgy kötjük a következő sort, hogy 1 szemet a tűről, 1 szemet pedig a segédtűről egyszerre lekötünk. Most tovább kötünk alulról számított 28 cm magasságig és itt megkezdjük a karlyuk fogyasztását. Minden második fordulónál 1-1 szemet fogyasztunk úgy, hogy a sor elején a 3. és a 4. szemet egybekötjük. Addig fogyasztunk így, amíg 54 cm magasságot, és 14 cm. szélességet elérjük, azután lazán ''efejezzük a szemeket. Az elejét 52—54 cm szélesRECEPTEK Tojással töltött felsálszelet Ahány személyre főzünk, annyi szelet felsált veszünk Megmossuk, jól kiverjük, s minden szeletbe belegöngyölünk egy-egy kemény tojást, majd összevarrjuk. Két nagy fej vöröshagymát megreszelünk, zsírban megpároljuk, paprikát hintünk rá és vízzel vagy csontiéval feleresztjük. ízlés szerint sózzuk. Azután belerakjuk a töltött hússzeleteket, s lefedve puhára pároljuk. Tejfölből és lisztből habarást készítünk és a felsál levébe keverjük. Még egyszer felforraljuk. Aranygaluska ,» Egy csésze tejfölből, négy tojás sárgájából, (lehet/kevesebb) is. 10 deka margarinból három deka tejben áztatott élesztőből, egy kanál cukorral, kevés sóval és annyi liszttel, amennyit felvesz, könnyű tésztát dagasztunk. Kelesztjük, majd vajjal kikent lábásba evőkanállal úgy beleszaggatjuk, hogy a kanalat mindig olvasztott vajba mártjuk. A. formában a tésztát egymás mellé rakjuk. Amikor egy sor megtelt, lekvárral megkenjük és dióval meghintjük. Ezt addig ismételjük, amíg a tészta elfogy. Ismét kelni hagyjuk és megsütjük. Tejsodóval tálaljuk. '•égre kezdjük. Ugyanúgy köt jük, mint a hátát, azonban 35 cm után kettéválasztjuk a kötést és 15 cm után 12-4-2-1-1 szemet fogyasztva, elkezdjük a nyakkivágást. Az egész pullover hossza 53 cm. Az ujját a kis tűkkel 22 cm-re kezdjük. 8-10 Cm-es patentkötés után átvesszük a hármas tűkre és sírna kötéssel folytatjuk, ' minden 6-ik sorban 1—1 szemet szaporítva, amíg a 40 cm-es szélességet elérjük. 48 cm-es magasság után megkezdjük a fogyasztást ugyanúgy, mint a hátán, azzal az eltéréssel, hogy 49 cm után a középen is fogyasztjuk úgy. hogy a középső 5 szem előtt és után két-két szemet egybe- ' kötünk. Ezt tízszer ismételjük. Az újjá hossza 70—72 cm. A gallért 47 cm-re kezdjük és 5 cm után ugyanúgy felszedjük a kezdő szemeket, mint az elején és a hátán, majd 10 cm magassáig simán folytatjuk a kötést. (Közben a két szélén centiméterenként 1—1 szemet fogyasztunk, a 3-ik és 4-ik ízemet egybekötjük.) 10 cm után a közepén 14 cm-t befejezünk (ez a nyakhátrész), most a közép szélein minden sor elején 1—1 szemet fogyasztunk, amíg elérünk 28—30 cm-t, azután befejezzük a megmaradt szemeket. Jó tudni Esernyő kockás, vagy egyszínű idővel megszürkül, kifakul. Hogy színét visszanyerje, tisztítsuk át fele víz, fele alkohol keverékkel. A keverékbe puha rongyot mártsunk, s ezzel dörzsöljük egyirányban a kifeszített esernyő selymét. Csak akkor csukjuk össze, ha már teljesen megszáradt. í Egy hosszú beszéd vége A Repülős 1. Mielőtt még a végére jut- j 2. A végén még röviden össze- nék. I foglalom az elmondottakat 3. Mégegyszer elismétlem A történet tanulsága: Ne öljük meg az ifjú lelkeket hosszú beszédekkel íz olyan sorok, melyeket otthon elkészítettél magadnak ?s teljesen lekötik tekintetedet nem engedik, hogy megfigyeld mi történik 4. Ha majd befejeztem, akkor csukd be a termet. a teremben, háromezer perc múlva a fiatalok tudni akarják mit tegyen most a csoportjuk, tele vannak tetterővel; mutassátok meg, hogy mit tegyenek, de ne hosszú beszédekkel. Mélyszántáskor \ V- Ü.M \ m f >- v P - V ffsaf .„ .Hs* _ ' ' ' V - ' «* & " /*, ^ Jé, hát ti itt? — Sajnos így van, mi ott vagyunk, ahol a baj. — És ha nincs baj ? — Akkor csinálunk. * Indokolt kérdés — Miért nagy itt az abszencia? — Mert nem dolgozik a CS1SZ. — És miért nem dolgozik a CS1SZ? — Mert nagy az abszencia. Ildikor, melyik napon tör-. i'J tint, nem tudom. Emlékeimből kihullottak a pontos időt jelző dátumok. Annyif azért tudok, hogy e nyáron történt az a találkozás, s mindaz amit itt papírra vetek, Bodrogköz dimbes-dombos rónáit jártam, gondolatokban elmerengve, hallgatva a nádasok lágy susogását. Ott jártam a vadlibák, vadkacsák, szárcsák, gémek egyik kedvelt otthonában. Ott, hol hajdaniban Bodrogköz urai a fehércsuhás premontrei szerzetesek voltak, ök bírták ott a földi javak és szépségek mindennemű ajándékát, míg béreseik, cselédeik csak egyet ismertek, a robotot, a tűrést, a szenvedést. »Ezzel feküdtek és ezzel ébredtek. Ez volt számukra az élet, mert más nem is lehetett. Bs én továbbmentem a nádasok szélén s emlékeimben furcsa események — mik jólehet akkor nem is tűntek azoknak — kavarogtak. Egy régi ismerőssel találkoztam, aki mint jómagam már rég kinőtt a gyermekorból, meglett, vállas, szikár fiatalemberré serdült.’ Apja béres volt és ö mini napszámos dolgozott zsenge gyermekkorától az uradalmi -birtokon. Most már ketten mentünk s csak néha váltottunk egy-két szót. E szóváltás olyan volt, mintha az ég világon semmi sem érdekelne bennünket és másra nem telne gondolatvilágunkból, mint arra a pár kérdésre, hogy mi újság erre, hogy élnek az emberek, kik mentek férjhez, hol dolgozott stb. — Megint csak hallgatás, ntájd egy újabb kérdés. Ez már bővebb, talán egy kicsit szellemesebb is. Ennyi az egész, megyünk és nagyritkán szólunk egyet. Végül is Laci, — mert keresztnevén így hívják — azt mondja: — Nem ér ez így semmit. — Mi? — Mi? hát ahogy csináltam eddig. Ügy teszel, mintha nem is tudnád. — Lehet, hogy úgy teszek, de szavamra mondom nem tudom, hogy mit cselekedtél roszszúl. S én fürkésző tekintettel próbáltam szeméből kiolvasni a rejtelmes dolgot, mit kitudja, már mióta forgat, érlel gondolatában és csak arra a percre vár, hogy az), úgy, ahogy van nyersen, de őszintén kiönfse magából. Néztem, de semmit sem fedeztem fel komor tekintetéből, mely e pillanatban olyan fás volt, mint a hónapos retek, ha két hónapos. — Nohát igazán nem tudod? — kérdezte most már egy kissé közlékenyebb hangon, de még mindig azzal a fás,-, fanyar ábrázattal. — Ha nem hiszed, hát he hidd — se kijelentés után, úgy tettem, mintha nem érdekelne közölni valója. Pedig valójában roppant érdekelt mindaz, ami Laci begyét most bántja. De mégsem akartam nagyobb érdeklődést elárulni, mert annyira már ismertem, hogy o akkor a legközlékenyebb, ha látja, hogy mondanivalója ' kevéssé érdekel valakit. Ez már amolyan Laci szokás volt, amiért régente többször haragra is gerjesztettük: haragja csak szalmaláng volt, mert végül mégis csak megbékült és úgy tett, mintha ez nála a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Szóval nem tudod? No akkor elmondom. 'J udod, már két éve ottL hagytam a kőműves szakmát,. hogy miért tettem ezt akkor, magam se tudom, pedig szerettem a szakmát, azt te is tudod. Szívesen elfütyüré$z- gettem az állványon, míg közben csaptam a maltert a falra. Kiabálni is szerettem a malterhordó lányoknak, ha a fangtim már csak a láda fenekét kotorászta. Szóval élveztem ezt a szakmát, mint egy vérbeli futballszurkoló a csontzenét, a rámenős játékot s a bíró helytelen ítéletekor az örökös füttykoncertet. Itt megállt és úgy tett, mintha további szavakat keresne arra, hogy esetét elmondja. — Rövid akart lenni beszédében s ezzel kárpótolni azt, hogyha már ő úgy meg is nőtt, de a beszéde az csak rövid legyen, meg voltaképpen ő is azt tartotta, hogy a sok beszéd szegénység. Hátt, tudja a fene, a bogár belém is bújt. Mikor javában dúlt a traktoros láz, engem is elkapott' és elmentem traktorosnak. Na, mondom, ha már mindenki traktoros, hadd legyek én is az. Az utolsó szónál újra megállt, kérdőn rámnézett s kitudja miért most másodszor is megkérdezte, hogy érdekel-e engem az ő untató locsogása. S én egy fejbiccentéssel tudtára adtam, hogy igen. Mire ő ekképp folytatta tovább: Hej bizony, majd kiugrott a szívem a helyéről, amikor először felültem a pléhnyeregbe. Am az örömöm hamar megcsappant, mert vezetni csak elvezettem, de ha hibája történt, úgy álltam mellette, mint egy féjbekólintott, s csak bámultam rá, mint borjú az újkapura. Na, mondom, hát nem úgy megy ez, hogy bekenem sárral és jó. Ráébredtem e szent igazságra, vagyis arra, hogy a traktor vezetése nem is ott kezdődik, hogy jól kell forgatni a kormánykereket, hanem ott, hogy a szereléshez is érteni kell. Ezek után azt mondottam, na isten veled traktorosság. Es mit gondolsz, mit cselekedtem ezek után? — Elmentél autóvezetőnek, — jelentettem ki teljes meggyőződéssel. — Igazad van, mert hitem szerint úgy véltem, ez a legokosabb megoldás. Sofför, ez már mégis csak más. Persze azt is el kell árulnom, hogy ily bölcs gondolkodó mint , én. mások is akadtak. Am, de vetem együtt, egy-két kivételével kimondott bölcsességgel vallottak kudarcot. Ugyanis az egész úgy történt, hogy a volánkerék forgatása itt is ment valahogy, még egy-két defektet is megoperáltam. Igaz, hogy mig a ragasztással elkészültem, valahány _ szent létezik a bibliában, azt nagyság szerint mind felsorakoztattam. így bizony, és nem is beszélve egy kisebb motorhibáról. Hozzáfogtam én ehhez is és még a szerelőruhát is felöltöttem, de az eredmény csak az lett, hogy jobban elrontottam az autót. Es végül is, az autó javító- műhelybe kerüli. .4 nagyobbik baj meg ott kezdődött, hogy fizetéskor a borítékom mindig laposabb lett. / tt most mind a ketten megálltunk és szótlanul bámultunk egymásra. Nem tudtam mit válaszoljak hirtelené- ben az elmondott történetére. Végül is néhány másodperces habozás után némi kajánsággal azt javasoltam neki, hogy most már legjobb lesz, ha a mozdonyvezetéssel próbál szerencsét. Mire ö még. nagyobb kajánsággal azt felelte: — Nem, én egy fokkal inkább feljebb lépek és „repülős" teszek. Az lesz a legjobb, ott kezdtem, hát ott is folytatom. Erre én meglepődve kérdeztem. — Hát te repülős is voltál? — Hogyne, vagy ötször lerepültem az állásról, mert a mesterem úgy nyakonvágott, hogy más megoldás nem volt, mint a kényszerrepülés. Na, most már érted, újra „repülés“ Laci leszek. TOROK ELEMÉR D—53545 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitőpostahivatal Bratislava 2. Hír lapbélyeg (
