Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-08 / 40. szám
8 1955. október 8 ‘■^^5 /B Hat éves a Német Demokratikus Köztársaság é A FRANCIA KÜLDÖTTSÉG HAZARENDELÉSE AZ ENSZ- BÖL: ez volt a szombati nap legérdekesebb eseménye. A Faure-kormány azért hívta haza az ENSZ közgyűléséről a francia delegációt, mivel az ENSZ közgyűlése pénteken este elhatározta Algéria kérdésének napirendre tűzését. A francia kormány kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte, hogy Algéria ügye nem tartozik semmiféle nemzetközi fórum elé, mivel — a francia Ünió belügye. A szombati párizsi lapok rámutatnak, hogy az ENSZ szavazásának eredménye ^gen nagy megdöbbentést keltett kormánykörökben. A sajtó emlékeztet arra, hogy Pinay külügyminirz- ter több ízben kérte New Yorkból a marokkói kérdésnek az ENSZ szavazásáig való rendezését, közölve, hogy ellenkező esetben nem vállalhat felelősséget az eredményért. Egyes szélső jobboldali lapok máris azt tanácsolják a kormánynak, hogy vegye fontolóra, hogy Franciaország esetleg lépjen ki az Egyesült Nemzetek Szervezetéből. Az Aurore cikke szerint: a nemzetgyűlésnek kell majd állást foglalnia az ENSZ közgyűlés döntése ügyében. Ez a lap éles támadást intéz az afrikai és az ázsiai országok ellen, amelyeknek szavazatai előmozdították a közgyűlés döntését. A cikk „különös koalíciónak“ nevezi a többségi szavazók táborát. A Figaro „Elfogadhatatlan szavazás" címmel támadja a közgyűlés határozatát. Mindamellett elismeri, hogy „a halogatások és ügyetlenkedések sorozata dolgozott Franciaország ellen. Pinay feladatát különösen a Marokkóban uralkodó zűrzavar és logikátlanság tette nehézzé”. A párizsi lapók úgy vélik, hogy teljes a bizonytalanság a marokkói kérdésben is. Ben Arafa ugyanis voltaképp nem mondott le, hanem csak átruházta unokaöccsére „a trónnal kapcsolatos ügyekkel foglalkozás gondját”. Lehetséges, hogy az unokaöccse kormányzótanácsot nevez majd ki, ez azonban egyáltalán nem bizónyos és meglepetésekről lehet szó. FESZÜLT A FRANCIA BELPOLITIKAI HELYZET * 2 Vasárnap este rendkívüli minisztertanácsra ült össze a francia kormány. A minisztertanács öt óra hosszát tartott. Megvizsgálták a marokkói helyzet legújabb fejleményeit és az ENSZ közgyűlés Algériára vonatkozó határozatának a következményeit. Mint ismeretes, az ENSZ közgyűlése elhatározta, hegy napirendjére tűzi az algériai kérdést. A marokkói kérdésben a minisztertanács nem hozott végleges végzést, hétfő este ismét összeült tanácskozni a marokkói helyzetről. A minisztertanács meghallgatta Pinay külügyminiszter beszámolóját az ENSZ közgyűlésének határozatáról és úgy döntött, visszahívja az ENSZ-hez delegált állandó francia küldöttséget. A kormány ugyanakkor elhatározta, hogy Franciaország továbbra is képviselteti magát a Biztonsági Tanácsban, valamint az ENSZ leszerelési bizottságában. A hivatalos közlemény szerint „a minisztertanács köszönetét mondott Pinay külügyminiszternek az ENSZ-ben mondott beszédéért, amelyben ismertette a francia álláspontot. Párizsba érkezett hírek szerint Marokkó két vidékén a szombatról vasárnapra virradó éjszaka több törzs fellázadt és támadást intézett a katonai erők ellen. A hivatalos közlemények szerint a harcokban mindkét oldalon veszteségek voltak. Különösen heves közdelem zajlott le Immouzer Des Marmoucha környékén, ahol a marokkói törzsek körülbelül két ezer emberrel támadtak és ahol francia részről repülőgépeket is bevetettek. Ugyancsak heves harcok zajlottak le. Boured környékén, ahol a marokkóiak elpusztítottak egy megerősített állást. Harcokra került sor Berkane közelében is. A francia parlament kedden ült össze új ülésszakra. A nyári szünet alatt 210 interpellációt nyújtottak be a nemzetgyűlés elnökségéhez, ezek közül 24 Algériára, 15 Marokkóra, 2 pedig Tuniszra vonatkozik. Parlamenti megfigyelők szerint a nemzetgyűlés legkésőbb október 11-én kezdi meg Észak-Afri- kával kapcsolatos vitáját. Háromszáz behívott- katona Province város utcáin tüntetést rendezett. Azt követelték, hogy a kormány folytasson békepolitikát Észak-Afrikában s tiltakoztak az ellen, hogy Észak- Afrikába szállítják őket. A NYUGATI HATALMAK ES EGYIPTOM Az angol és amerikai sajtó összpontosított támadásba kezdett Egyiptom ellen az ellen az elhatározása miatt, hogy fegyvert vásárol Csehszlovákiától, valamint Nasszer egyiptomi miniszterelnöknek! azzal a kijelentésével kapcsolatban, hogy Egyiptom nem tűr külföldi beavatkozást belügyeibe. A Times szerkesztőségi cikkében a következőket írja: „Egyiptomnak haladék nélkül döntenie kell, vajon meg akarja-e bontani az erők egyensúlyát ebben a térségben?” A lap nyíltan fenyegetőzik, azt állítván: „Nasszer uralmát komoly veszély fenyegeti, ha tovább rosszabbodik a közép-keleti helyzet“. Az /amerikai lapok is azzal igyekeznek érvelni, hogy ha Egyiptomba nem a nyugati hatalmak szállítanak fegyvereket, ez „megbonta az erők egyensúlyát a Közel-Keleten”. A New York Times fenyegető hangú szerkesztőségi cikkében kijelenti, hogy „bár Egyiptomnak joga van fegyvert vásárolni ott, ahol kaphat, az az elhatározása, hogy „a szovjet tömbtől” vásárol fegyvereket, kihívó és felelőtlen”. A New York Herald Tribune washingtoni tudósítója közli, hogy Allen amerikai külügyi államtitkár, aki Washingtonból Egyiptomba repült, mindenekelőtt felszólítja majd az egyiptomi miniszterelnököt, mondja fel a fegyvervásárlás ügyében Csehszlovákiában kötött egyezményt. A New York Post szerint Allen feladata az lesz, hogy „megértesse Nasszerral”, milyen komolyan fogja fel az Egyesült Államok Egyiptom elhatározását. Ugyanakkor a libanoni és Szíriái lapok üdvözlik az egyiptomi vezetők döntését. A lapok felszólítják Libanon és Szíria kormányát, kövesse az egyiptomi példát. Egyiptom washingtoni nagykövetsége nyilatkozatban mutat rá arra, hogy az említett térségben az erők semmiféle egyensúlyáról nincs szó, hanem csupán ,-,egyoldalú fegyverkezési versenyről“, amelynek során Izrael szakadatlan áradatban kapja a fegyvert, az arab országok pedig hiába várják a nyugati hatalmaktól, mikor elégítik majd ki jogos fegyverszükséale- tüket. Amióta 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadította Berlint, Rostokot, Drezdát és Potsdam városát, mióta 1949 október 7-én a német nép demokratikus erői Németország történelmében először alakítottak békés államot, azóta lett szép a német fiatalság élete és azóta bizakodik a jövővel szemben. Amiről valamikor a sötét szo- bácskákbam és a nyirkos pincekamrákban a munkások és dolgozó parasztok fiai és leányai ábrándoztak, mindaz valósággá vált. A Német Demokratikus Köztársaságban nem csak álmodoznak a boldogságról, hanem saját kezükkel építik fel boldogságukat. A Néniét Demokratikus Köztársaság olyan törvényt ad az ifjúság kezébe, amely biztosítja számára az iskolai képzettséget, módot nyújt a sporttevékenységre és az üdülésre. Ezt a törvényt elsők között fogadta el a fiatal köztársaság nemzet- gyűlése. A Német Demokratikus Köztársaság ifjúsága október 7-én hálával gondol határon túli barátaira, akik segítik a német népet harcban az egységért és a békéért. v SíOTéHZn Megnyílt a francia nemzetgyűlés új ülésszaka Arab Liga. Az Arab Liga 1945 márciusában alanult hét arab állam: Egyiptom, Irak, Szaudi-Arábia, Szíria, Libanon, Jordánia és Jemen részvételével. A szerződéshez nyolcadikként Líbia csatlakozott 1953-ban. A szerződés szövege szerint az Arab Liga célja, hogy erősítse a kapcsolatokat a részvevő államok között, összehangolja politikai programjukat, megvédje függetlenségüket és szuverenitásukat és általában megtárgyalja az arab államok ügyeit és érdekeit. A liga célja továbbá — a szerződés szerint — a gazdasági és kulturális együttműködés a résztvevő országok között. Är Arab Liga rendes körülmények között évente kétszer ül össze. Vezetősége: az Arab Liga Tanácsa. A (liga államai 1950 júniusában kollektív védelmi és gazdasági szerződést írtak alá. Ennek megfelelően Egyiptom és Szaudi- Arábía 1954 nyarán megállapodtak, hogy egyesítik fegyveres erőik parancsnokságát és hogy nem kötnek katonai szerződést a ligán kívül álló állammal. Az Arab Liga állama? között azonban ellentéteket váltott ki, hogy Irak az Egyesült Államok ösztönzésére az idén januárban katonai szerződést kötött Törökországgal. A január végén megtartott kairói értekezleten főleg Egyiptom, a liga vezető állama tiltakozott e szerződés ellen, javaslatát azonban, hogy az Arab Liga tagállamai más országokkal ne köthessenek katonai szerződést, Szíria, Libanon és Jordánia elvetették és a konferencia eredménytelenül végződött. — Egyiptom lépéseket tett új arab védelmi és gazdasági együttműködési szervezet létrehozására. Ha valaki végigmegy Varsó egyik leghosszabb utcáján a Grochowskán, rögtön a szemébe ötiik, hogy o. sima aszfaltjárda melleit durQa alaktalan kövekből tákolták össze az úttestet. járda már új, az úttest reigi. Valamikor,, úgy a század elején építették ezt az úttestet, hogy összekössék vele a várost az egyik legnagyobb külvárosával. Pragaval. Csak az úttest volt kövezett, a járdák olyanok, amilyenre kitaposták az emberek a homokos talajból. Varsó proletárjainak nem jutott aszfalt, de nem jutott a parasztoknak sem, akik hajnalonta rozoga szekereken itt döcögtek végig, hogy a nagy kőhídon keresztül eljussanak termékeikkel a városba. Végig a hosszú utca mentén ma már modern lakóházak sorakoznak, de tövükben itt-ott még látni néhány régi munkásviskót, kopott bérkaszárnyát. A népi l.en- gyelország nagyszerű alkotásai mellett még szörnyűbben hatnak ezek a roskadozó építmények. Néhánynak deszka a fala, horpadt a teteje, másról leporhadt már a vakolat, s sivár falakkal vicsorog az útra. Tép ettek, rongyosak ezek a házak, a régi proletársorsot példázzák az új munkásélet mellett. (Hogy miért állnak még, arról majd szó lesz.) Fény, pompa, bőség az egyik oldalon, nyomor, szenvedés és éhség a másikon: ez minden kapitalista nagyváros, és ez volt a régi Varsó is. De ennek a városnak duplán kijárt mindenből. Kapitalistái, a nagy tengeri szállítóvállalatok tulajdonosai, a■ hatalmas textil és vasipar mágnásai, a föld- birtokosok mellett a hatalmas külvárosokban itt élt több mint egymillió nincstelen kisember. Mert ebben a városban a pénz, a kultúra, ■ a tudomány mellett csak a rengeteg ember tömörült, de nem az ipar, nem a munkalehetőség. A régi Varsó ipara alig számottevő, Legnagyobbrészt apró, néhány munkást foglalkoztató műhelyből állt. Ezek is itt húzódtak meg szétszórtan a külvárosokban. Pislákoló fény mellett, (mert itt a külvárosokban sem villany, sem vízvezeték, se csatornahálózat nem volt azelőtt) görnyedtek pár gro- siért egész nap bűzben és piszokban-a munkások. Odahaza viszont az emeletes faházak egy-egy szobájában néha tiz-tizenketten is laktak családostól, gyerekestől. Hogy hogyan és miből éltek ezek az emberek, nehéz lenne megmondani. Hiszen ahol a pénz ritka vendég, hű lakótárs a nyomor, az éhség, S hangja a panasz mindennél makacsabb, a gép zajánál tartósabb. A kisipar, a háziipar minden töke nélkül máról-holnapra tengette magát: nem nyújtott soha biztos, állandó munkalehetőséget. Megrendelésre dolgoztak, vagy liáa kisüzemek tulajdonosai nagyrészt szintén zsidóR voltak, miért nem nekik adtak hát elsősorban munkát? — kérdezhetné az ember. Es a kérdés jogos, de más volt a valóság. „Minden szolgád, minden szolgálólányod, akik lesznek néked, a körületek lévő népek közül legyenek, azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt." — Figyelmezteti a Mária Gispanszkája: Varsó külvárosának gyermekei. ' zaló kereskedők vitték cikkeiket messze a cári Oroszország területeire. Különösen szörnyű volt a zsidó proletárok sorsa., Tízezrei éltek itt, dohos, penészes szobáikban, a zsidó proletárcsaládoknak. Számukra a munkalehetőség jóformán a semmivel volt azű-. nos. Hiszen a kisiparosok. vallásos zsidót Mózes a bibliából. S a varsói zsidó. kisvállalkozók vallásosak voltak. Zsidó zsidót nem fogadott fel munkára, a szegény zsidók átkára. (A lengyel szociáldemokrata munkás- mozgalomnak ez egyik harci kérdése volt az első világháború előtt.) Varsó az első világháborúig a cári Oroszország fennhatósága alá tartozott és így a kezdő munkásmozgalom is nagyban hasonló viszonyok közt tevékenykedett az orosszal. Sok orosz forradalmár segítette ezt a mozgalmat kibontakozni, elindítani, megszervezni. A munkások . szétszórtsága az apró üzemekben nagyon megnehezítette ezt a munkát. S mégis) A század elején már felcsendültek a külvárosok forradalmi nótái: „Kötelességed, gyermekem, Testvéreid mellé állni, . Kik harcban küzdik ki a jogot. Kötelességed, gyermekem, t Segíteni, meg nem állni, f Míg el nem űztük f a zsarnokot.“ f A lengyel proletároknak f ez a „Bölcsődala" felhang- t zott az apró műhelyekben t és elterjedt az egész or- t szagban. Szerzője ennek a í népszerű éneknek maga a (f nyomorban élő proletariátus volt. S rá a bölcsődalra felelt a lodzsi takácsok dala, amely a cári Oroszország zsarnokai ellen mozgósította az egész országot. „Oroszország, szemfedödet szőjük, Háromszoros átkot szövünk bele ... Szőjük, szőjük, szőjük, Oroszország, > Szemfedődet, betakarunk vele.“ Ennek a szociáldemokrata munkásmozgalomnak kezdetben nagyrészt a spontanitás volt a motorja. A tömegek dühe, keserve hajtotta. A. dühös elkeseredés ikertestvére a miszticizmus hűségesen ott volt mindenhol, hol összejőve a munkások sorsukról, jövőjükről tanakodtak. A gyülekezésekre, a találkozókra nagyszerű hely volt minden eldugott külvá- . rosi kávékimérés. Innen in- f dúltak el az akciók, a má- t jus elsejei tüntetések, hogy bezúduljanak a városba. A megmozdulások színhelye legtöbbször a Marszalkowsz- ká volt. A rendőrség, a' detektívek hada védte a városnak ezt a részét a munkástömegektől és keresték a mozgalom legjobb vezetőit, a bolsevikokat, hogy száműzzék. vagy végezzenek velük Varsó híres börtönében, a „Paviak"-ban. Rejtett apró utakon, ame- f lyeket elfelejtettek elállni a f rendőrök, udvarokon át a f tömeg mygis minduntalan f bezúdult' a Marszalkowszká- f ra és felcsendült, ajkukon a fo mozgalom diadalmi éneke: f „Hozzátok a zásziót, 7 a szentet, f Tűzzetek rá tündöklő f virágot! J Nem hátrálunk meg, bősz- f szút állunk, Felszabadítjuk az egész világot“. A tengerré nőtt proletár- tömeg megszülte vezetőit a kommunistákat, akik megszervezve a harcot győzelemre vitték azt. (Folytatása következik) Feszült légkörben nyílt meg kapott, Le Troquer szocialista kedden délután a francia nem- 156-ot, Cachin 80-at, különféle zetgyűlés új ülésszaka. jelöltek ötöt. A nemzetgyűlés elnökválasz- A francia köztársasági tatása során az első fordulóban nács ismét Monoerville szená- Schneiter (MRP) 295 szavazatot tort választotta elnökéül.
