Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-08 / 40. szám
T. V 1955. október 8. Vajon miért nem írnak! ★ ★ ★ A tanulók is segítenek E szavakkal végződik a lévél, mely asztalomon fekszik. Az írój* egy fiatal leány L. Berta, aki már több mint fél éve a határszélen dolgozik. Nem ismerem, csupán azt tudom róla, amit ő maga elmondott magáról levelében. „Húsz éves vagyok, három évig dolgoztam üzemben s tavaszkor jöttem a határszélre. Szüleim szövetkezeti tagok és három testvérem is a szövetkezetben dolgozik. Ezt tsak azért írom, hogy lássák, hogy nem vagyok árva, vannak jó szüleim, testvéreim. Sajnos,, mégis úgy érzem, hogy közel. állok az árvához, hogy talán kitagadott vagyok, egy olyan; akiről mindenki elfeledkezett. Lehet, nincs igazam, de. én ezt így érzem. Azt tapasztaltam, hogy sokan érezik ezt s ez indított .arra, hogy levelet írjak, hogy elmondjam bánatunkat. Ne értsék félre panaszom, mi nem ba- busgatásra várunkj felnőttek vagyunk. Jól meggondoltuk, hogy mit cselekedünk, ■ mikor jelentkeztünk • a határszélre. Hogy helyesen választottunk, azt akkor csak sejtettük, de most már tudjuk is. Saját szemünkkel látjuk, hogy. itt van a legnagyobb szükség mireánk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosszul megy sorsunk. Mi magyar fiatalok, akik a Csallóközből, az Ipoly, vagy a Garam-rnentérőt jöttünk ide, barátokra, testvérekre találtunk. Hogy megértettük egymást a cseh és szlovák fiatalokkal, ezt legjobban munkánk bizonyítja. Közös énekkarunk, kultúrbrigádunk van. — Munkánkért már számtalanszor dicséretet kaptunk. CSISZ-szervezetünk az elsők közé tartozik, van szép könyvtárunk. kultúrszpbánk, mégis hiányzik valami ahhoz, hogy igazán megelégedettek lehessünk. Nem tudunk semmit sem a falunkról, az üzemünkről, a barátainkról. Hiába írunk nekik, nem válaszolnak, s mj nem tudjuk, hogy miért. Mikor eljöttünk, a búcsúzáskor azt mondták, hogy „büszkék vagyunk reálok." Ez nagyon jót esett nekünk, sokáig fűtött, jó munkára ösztönzött bennünket e tudat. Igyekeztünk, nehogy a hazaiak szégyenkezzenek miattunk. Aztán megírtuk haza, hogy mit csinálunk, hogy jól megy sorunk és vártuk a választ. Nem jött. Irtunk közösen, erre sem írtak. Később találkoztunk a szomszéd brigádosokkal s ők is panaszkodtak. „Nem törődnek velünk az otthoniak.“ Lehet, hogy talán nem; nagy ügy ez, de én ebbe nem tudok belenyugodni. Nem tudom elhinni azt, hogy azok a lányok és fiúk. akikkel három éven keresztül egy közösségben étiem, végleg elfeledtek. Ez lehetetlen. Nem lehet oly könnyen elfeledni a kirándulásokat, a kultűrcsoport próbáit, a fellépéseket, a CSISZ-gyűlé- seket. Hiszen ott voltam mindenütt, nem hiányoztam egy vezetőségi ülésről sem s mint propagandista mindig helytálltam. Mit vétettem hát akkor én, mii vétettünk mi mindannyian, akik itt vagyunk, hogy még csak levelünkre se válaszolnak? Már nem tudok mire gondolni, néha eszembe ötlik, hogy (alán feloszlott a szervezet, vagy rosszul megy a munka és szégyellik megírni. Nem. Ez sem lehet. Hiszen csak néhányon jöttünk el, a többség otthon maradt. Deltát akkor miért nem írnak? Azt hiszem, e kérdés, nemcsak nekem szól, akinek a levelet címezték, hanem rajtam keresztül, nektek is, minden CSISZ-tagnak. Egy fiatal lány jogos kérdésére kell választ adni. Ö a választ tőletek várja. Nem írom le az üzem nevét, hisz e sorok olvasása után azt hiszem, sokaknak eszébe jut, hogy ismerték L. Bertát s talán a levelei is előkerülnek s végre megkapja a várva-várt választ. Elgondolkoztató, s mondjuk meg nyíltan, szomorú eset, hogy ilyen sorok látnak napvilágot, de a tényen már nem változtathatunk. A dolog már megtörtént. Figyelmeztetés, jutás ez számunkra, mert nemcsak L. Berta gondolkodik így, nemcsak ő érzi szükségét annak, hogy állandó, szoros kapcsolatot tartson fel üzemével, falujával, hanem rhjta kívül még sok száz és ezer fiatal. Gondolkozzál csak el Te is, vajon nincs-e neked is egy, vagy lehet több L. Berta barátod. Ugy-e, hogy van. Hiszen a Te szervezeted is jelentette: a legjobb CSISZ-tagokat megnyerjük a határszélre. S vajon nem fekszik-e nálad is egy-két üdvözlő lap, amit „volt barátok“ írtak. Ne sértődj meg, hogy kételkedem, de okom van rá. Ezt az okot egy újabb levél tartalma adja. A levelet a párkányi brigádosok írták. Munkájukról számolnak be, a végén kérdeznek. „Ali újság van Bátorkeszin? Vagy talán feloszlott a szervezet, hogy egy hírecskét se találunk sehol a lapokban a mi falunkból." Ez is igaz. — Több mint féléve nem adott hírt magáról a tavaly oly jól dolgozó bátor- keszi szervezet. Hogy miért, ezt mi épp úgy nem tudjuk, mint a nova ves-i brigádosok. Reméljük, e sorok elolvasása után akad még olyan CSISZ-tag Bátorkeszin, aki tollat mer venni kezébe s talán nem is egy lesz ilyen, hiszen a jelentések szerint levelező körük is van. Hogy a határszél lakói mennyire várják a hazai leveleket, a választ, azt talán egy újabb levél bizonyítja a legjobban. Ez a levél a dunaszerda- helyi járási titkárságon került a kezembe. Az írója Seregi István, a Dunostrov volt dolgozója, ma a Bi- lany-i ifjúsági brigád vezetője. Egy hónapja, hogy a határszélre ment huszonnégy tagú brigádjával. Mikor megérkeztek, küldött egy üdvözlőlapot a járási vezetőségnek s most írta az első levelet. „Kedves Elvtársak! Arrut eljövetelünkkor fogadtunk, igyekezünk megtartani. Most örömhírt tudatok veletek, mert brigádunk az élre verekedte magát, elsők vagyunk a mosti járásban. Miattunk sose fogtok szégyenkezni." Azt hiszem, ennyi elég az idézetekből. A határszélen élő fiataloknak igazuk van, helyesen cselekednek, hogy írnak a hazaiaknak. A at hiszem, az itthonmaradottak elvtársi kötelessége válaszolni ezekre a levelekre. —cs. A komáromi járás tettekkel válaszol A KOMÁROMI JÁRÁSBAN is nagy visszhangra talált a damásdi fiatalok felhívása. Gutáról, Ekecsről és a CSISZ több falusi szervezetétől egymásután jelentik, hogy a fiatalok milyen kötelezettséget vállalnak... a siló- zással kapcsolatosan. Tudjuk* hogy a fiataloknak támogatni kell e kezdeményezést, mert igen hasznos dologról van szó: elegendő silótakarmányt biztosítani, besilózni minden kukorica szárát. Ezért a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályával közösen „si- lózási kampányt” indítottunk. A CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának irányelveit, melyben örömmel üdvözölték a damásdi fiatalok felhívását, mi először is a CSISZ járási vezetőségének elnökségén alaposan megtárgyaltuk- Tisztában voltunk azzal, hogy nemcsak politikai irányítást, hanem szakmai segítséget is kell nyújtani a falusi szervezetek számára. A silózásnál igen fontos, hogy a munkaerők helyesen legyenek elosztva, hogy alaposan kihasználják a gépeket és járműveket és hogy elegendő silőgödröt biztosítsanak. így tehát kölcsönös megállapodásunk értelmében a járási nemzeti bizottság értekezletre hívta a járás zootechni- kusait és agronómusait, akik között sok CSISZ-taggal találkoztunk. A CSISZ-szervezet elsősorban ezen CSISZ-tagok tapasztalataira támaszkodott. Sokan közülük, így például Iván elvtárs, a gépállomás szakaszagronómusa, részt vesz a falusi szervezetek gyűlésein. Medvedík elvtársnő, a Horná Blatná-i EFSZ zootech- nikusnője kezdeményezésére a falusi szervezet elhatározta, hogy kétszáz köbméter kukoricaszárat silóznak. A CSISZ járási vezetősége a falusi szervezetekben biztosította a vezetőségi és tagsági gyűléseket. Mindenütt megbeszélték, hogy mennyire fontos, hogy a fiatalok szívügyüknek tartsák a silózást. A damásdi fiatalok példája valóban nagy hatást gyakorolt a fiatalokra. A járásban 10 000 köbméter kukoricaszárat silóznak ia fiatalok. A gyűlések eredményesek voltak, főleg azért, mert olyan instruktorok voltak jelen, akik valóban szakemberek és értenek a silózáshoz. Lepies elvtárs, az agroprojekt dolgozója a surovoi fiatalokat látogatta meg, Ebben a faluban kevés silógödör volt. Az instruktor segítségével tíztagú ifjúsági brigádot szerveztek és elkészítették a silógödröket. Sok faluban alakultak ifjúsági munkacsoportok. Valóban teljes eredményt akarunk elérni és így nemcsak a szövetkezeti ifjúságot, hanem az állami gazdaságokban és gépállomásokon dolgozó fiatalokkal is beszéltünk és megértettük velük, hogy mennyire fontos a silózás. Sok fiatal traktorista dolgozik a vágó- és tépőgépeknél. A CSISZ járási vezetősége igyekszik az egész ifjúságot belevonni a silózási munkába. így például a dohánygyárban is CSISZ-csoport alakult, és a komáromi szövetkezetben máris nekifogtak a takarmány szállításához. A CSISZ-tagok a járási ipari kombinátból és több üzemi szervezetből szintén falura mennek és a jelentkezők száma már eléri az ezerötszázat. Az iskolákból és a szaktanulőotthonokból is jelentkezik segítség. A 6-os számú szaktanulő intézetből negyven fiatal három napon keresztül segített silózni a Nová Stráz-i szövetkezetben. A CSISZ járási vezetőségétől és a •járás fiatalságától függ, hogy vajon teljesítjük-e a vállalásunkat. Egyes szervezetek elhatározták, hogy villámhíradókkal, vagy a helyi leadór. keresztül teszik közhírré a silőzásban elért kiváló eredményeket. A komáromi tizenegyéves iskola tanulói műsort állították össze a helyi leadó számára. A fiatalok jól tudják, hogy a növekvő takarmány mennyisége mindnyájunk számára több élelmiszert is jelent Ezért a fiatalok minden igyekezetüket a silózásra összpontosítják, munka- csoportokat szerveznek, melyek a következő mezőgazdasági munkák idején is együtt maradnak. Az ilyen kampány alatt fellobbanó lelkesedés nagy jelentőségű, mert megszilárdítja a szervezeteket — s elősegíti az évzáró taggyűlések sikerét is. És ami a legfontosabb, a fiatalok példás munkájukkal felbecsülhetetlen értékű silózott takarmányt teremtenek. Stefan burgee, a CSISZ JV titkára ALOIS BUZNA, a CSISZ SZLKB dolgozója beszervezik a munkába azokat az elvtársnőket is, akik magánúton tanulnak. A vezetőség tagjai 70 órát akarnak ledolgozni a silózásnál. Az iskolában több ehhez hasonló példa van. Azonkívül, hogy segítséget nyújtanak az iskola gazdaságának, a CSISZ- szervezet még azt is vállalta, hogy tizenkét instruktort ad a járási vezetőség számára, akik majd segítenek a falusi CSISZ-szervezeteknek megszervezni a takarmány silózását, a rétek és legelők gondozását, és micsurin- köröket is létesítenek. A nagymihályi Mezőgazdasági Technikum CSISZ-tagjai így váltják valóra pártunk és kormányunk határozatát. GUSTAV SEDIVY A .vásárúti határban még zöld a kukorica, de a silógödrökben már ezer köbméter siló pihen, amit a fiatalok készítettek. Az igazi silózást kampány, majd a kukorica letörése után kezdődik. Persze addig sem pihennek a fiatalok, mert nem szeretnék, ha az egyik fő jövedelmi forrásukból, a dohányból, csak egy levél is kárba veszne. Ügy kint a dohánytáblán, mint bent a szárítóban, a hosszú asztalok körül mindenütt fiatal. víg leánysereg dolgozik. Eg kezükben a munka. — Itt nincsen szükség bíztatásra, a mi lányaink nemcsak tudnak, de akarnak is dolgozni — mondja Szülő elvtárs, a dohányos csoport vezetője. Kint a határban nyüzsögnek az emberek. A kocsisok trágyát hordanak, egy csoport a burgonyát szedi s a falu szélén, a rét melletti táblán szórják a műtrágyát és vetik a búzát. Már most lerakják a jövő évi jó termés alapjait: nem sajnálják az istállótrágyát, A fiatalok a szövetkezet legjobb munkásai közé tartoznak s a bevonuló katonák úgy dolgoznak, hogy mindenki példát vehet tőlük. Nagy Mihály, traktoros, tegnap 28 hektáron vetette el á búzát. Dolgozik az űj vezetőség Néhány nappal ezelőtt választotta meg iskolánk CSISZ-szervezete az űj vezetőséget. Az elnök Hubina elvtárs. a III.TB. osztály tanulója lett. Az új vezetőség gyorsan megkezdte munkáját. Igyekezik kiküszöbölni a régi hibákat és olyan kiváló hangulatot teremteni, amely elősegíti a tartós és mély tudás megszerzését. A vezetőség az első ülésén tervet készített, melynek célja segíteni a tanárok munkáját, hogy az iskolánkból jó szakemberek kerüljenek ki. Iskolánkban a növénytermesztési és állattenyésztési szakkörön még más különböző érdekkörök is alakulnak. Újból életre keltjüR a „Polana” nevű tánc- és énekegyüttesünket s kultúrműsorunkkal látogatni fogjuk a szomszédos EFSZ-eket és állami gazdaságokat. Ennek az együttesnek már szép múltja* van iskolánkban. Tavaly az együttest jó munkájáért a Jilem- nicky-jelvénnyel tüntették ki. Ez a kitüntetés az idén is jó munkára serkent bennünket. Ezenkívül brigádokkal segítünk az EFSZ-eknek a takarmány betakarításánál. Az elmúlt héten is; közel kétszáz brigádórát dolgoztunk le szabad időnkben. Iskolánk életét hűen tükrözi a faliújság. Ide is új szerkesztő bizottságot választottunk. Nem feledkezünk meg az ifjúsági sajtó terjesztéséről sem és eddig nyolcvan új előfizetőt szereztünk. Az eddigieket Ög.yelembevéve, reméljük, hogy jó vezetőséget választottunk szervezetünk élére. BUDA FERENC Mezőgazdasági' Technikum Surány Gazdaságunk legjobb fejőnője A 16 éves Gazák Sarolta egy éve még, hajnali négy órakor kelt, futott az autóbusz után, hogy tíz kilométernyire a munkahelyére vigye. Ma már a mi ifjúsági gazdaságunkban dolgozik, az állattenyésztési csoportban. — Azelőtt még jóformán tehenet, sem látott, és ma már a legszívesebben a tehenek körül foglalatoskodik. Az igaz, ma is hajnali 4 órakor kel fel, de 8 óráig elvégzi munkáját az istállóban, s akkor újból lefekszik és 11-ig alszik. Becsületesen végzi munkáját, ezt az elért eredmények is mutatják. A gazdaság három évvel ezelőtt kapott különböző helyekről teheneket, melyek átlag 2 liter tejet adiak naponta. Prbcházka Berta, aki a CSISZ összüzemi vezetőségének is tagja, valamint Svach Boska, Vondrácek Hanna és Gazák Sarolta azt a kötelezettséget vállalták, hogy elérik a hat liter tejhozamot. Mindenki mosolygott ezen és maga Hrazdita, a CSISZ kerületi vezetőségének titkára is csodálkozott rajta, amikor ezt a gazdaság konferenciáján hallotta. Ma már senki se kételkedik benne, hogy a lányok csoportja igen lelkiismeretesen dolgozik a tehénistállóban,. hiszen a tejhozam átlaga 7.3 literre emelkedett. A tehéngondozók csoportjában átlag ezer koronát keresnek havonta, -r- Téves az a jelfogás, hogy az istállókban csak az öregek tudnak dolgozat és a fiatalok gyárba valók. Éppen itt mutatták meg a 'fiatalok, hogy minden munkában megállják a helyüket, úgy az üzemekben, mint a mezőgazdaságban. MIROSLAV CHLEBDA, Hviezda- ifjúsági brigádközpont, Űpatov Az új csehszlovák répakombájnt a ji- cínf Agrostrojban készítették a szovjet SKEM-ő répakombájn mintájára. Az űj kombájnt a napokban próbálták ki Trebiáovban és kiváló teljesítményt nyújtott. Egy nap alatt hat hektáron végezték el vele a répa kiszedését. A nagymihályi Mezőgazdasági Technikumban a CSISZ-tagok megtárgyalták a CSISZ SZLKB-nak a takarmány biztosítására vonatkozó felhívását és azt a kötelezettséget vállalták, hogy az iskola gazdaságán 1,550 köbméter silózott takarmányról gondoskodnak. Nagy lendülettel nekifogtak a munkának és eddig nemcsak, hogy teljesítették, hanem túlteljesítették vállalásukat és több mint 2,400 köbméter takarmányt silóztak. A legjobbakhoz Imrich Károly tartozik, aki arra kötelezte magát, hogy 38 órát dolgozik le a silózásban, Szabó Márta 10 órát, Pavlovié Ján 32 órát, Ondrejová Mária 20 órát, Sándorová Mária pedig 15 órát és ezenkívül vállalták, hogy VASARÚTI HÍRADÓ
