Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-10 / 36. szám

6 1955. szeptember 10. Vßiis^ Walt Whitman-ról, a „Fűszálak költőjéről Amikor most eleget teszünk a Béke Világtanács felhívásának és ez év szeptemberében Walt Whitman amerikai költőről em­lékezünk meg, akinek „Fűszá­lak” című verskötete pont száz évvel ezelőtt jelent meg, nem­csak formálisan teszünk eleget a felhívásnak, hanem kifejezés­re juttatjuk azt a legbensőbb óhajunkat, hogy meg akarunk ismerkedni az idegen nemzetek kulturális értékeivel, kölcsönö­sen ki akarjuk szélesíteni látó­körünket és gazdagítani akar­juk szellemi világunkat. Walt Whitman versei szinte látnoki erővel hatnak, ma egész közel állnak a mi korunkhoz, hiszen Whitman erről a kor­szakról álmodozott. Whitman már akkor érezte, hogy az egyén viszonya a tár­sadalomhoz csak akkor lehet kiegyensúlyozott és valóban he­lyes, ha az egész társadalom egészséges alapokra van fek­tetve. Whitman egyike a világ­irodalom legeredetibb szellemé­nek, ősapja a legújabb költői törekvéseknek, a szociális és kollektív célzatú költészet leg­nagyobb előharcosa. Költészetét az ember szeretető jellemzi a legjobban, benne fejezi ki ma­gát a rabszolgaszabadító hábo­rúra készülő Amerika. Üj a költői magatartása, bátran ün­nepli az embert, a rézbőrűt, a négert, a demokráciát és az egész emberiséget. Nincs semmi ellentmondás az élete és köl­tészete között, amikor hősies­ségre szólít — maga is hős, amikor alkotó munkára serkent — maga is alkot és az ideáljait is tökéletesen megvalósította. Ácsmester fia volt, egy dara­big ő is apja mesterségét foly­tatta, majd felcsapott újságíró­nak, néptanítónak, a hatvanas évek elején lezajlott rabszolga­háborút mint betegápoló küz­dötte végig. Whitman forradal­mi költő, költészetét egészen eredeti módon építette fel és mentesítette az érvényben lévő költészet szabályai alól. Versei­vel nagy feltűnést keltett és sok irodalmi vitát váltott ki. Több ismert neves költő vetet­te dühösen tűzre Whitman so­rait és a hivatalos irodalmi kri­tika nem értékelte. Költészeté­ben a kis embereket szólaltatja meg, akik mindennapos hétköz­napi munkájukkal építik fel Amerika gazdagságát. Verseiben megszólalnak azok akikkel Whitman a városok utcasar­kain, az autóbuszokban és munkásnegyedekben találkozott, azok, akiket szeretett, mert egy volt közülük, úgy mint Andersen legszebb meséiből a csehszlovák rádió televíziós fil­meket készít. Jindíich Polák rendező irányításával először a világhírű ólomkatona-mesét és a Császár új ruhája című me­sét dolgozzák fel. * * * KÉTEZERNÉGYSZÁZ ÉV E- LŐTT1 kelta sírt tárt fel Sajő- püspöki határában az ózdi Jó­zsef Attila Gimnázium diákjai­ból alakult régészeti csoport. A kis régészek munkáját Rozsnyai József ózdi műzeumvezető és Takács István gimnáziumi tanár irányítja. Az ásatások során feltárt leletek között kelta ha­lotti urnát, ételedényeket, kar­dot, sarlót, bárdot és dárdahe­gyet találtak. * * * Megnyitották a berlini újjá-/ épített Állami Operaházat. Meg­nyitó előadásként Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok című operája szerepelt. * * * Az idén is megtartották a Salzburgi ünnepi Játékokat, de már a független és semleges Ausztriában Az ünnepi játékok műsorán Mozart Varázsfuvolája, a bécsi Állami Opera színészeinek elő­adásában, Schiller Ármány és szerelemje, Moliere Don Jüanja, Mozart Szöktetés a szerájból ahogy azt Whitman fejezte ki a legjobban; „ő volt a kozmi­kus hangú”. Amerikai nemzeti költészet csak Whitman óta van. Ez a csupa derű, bizakodó, mosoly­gós költő egy fiatal kontinens minden erejével elegyíti Európa minden kultúráját és megte­remti az amerikai nemzeti köl­tészetet, mely gyönyörűen egyéni és ugyanakkor himnusza a szabad, békét óhajtó emberi­ségnek. Walt Whitman verseit Pász­tor Árpád nagyszerű fordításá­ban élvezhetjük. Versei talán sohasem voltak olyan idősze­rűek, mint ma, mert a béke legmegrendítőbb húrjait penge­ti és az amerikai nép hangját érezzük ki belőlük. M. M. ★ ★ és Richard Strauss Ariadne Naxosban című művei, valamint Pfitzner Palestrinája szerepel­tek. Volt még egy sor hang­verseny, közülük különösen ki­emelkedett a prágai Smetana- négyes nagysikerű estje. * * * EGON ERVIN KISCH SZÜLE­TÉSNAPJA tiszteletére Kisch- irodalmi naptárt adtak ki, amelyben összegyűjtötték bará­tai visszaemlékezéseit, kisebb tanulmányokat és anekdotákat. A kötetben Henri Barbusse, Constantin Fedin, Mao Tun, Ar­nold Zweig, valamint Marie Mayerová és Norbert Fryd írá­sait olvassa az olvasó. * * * A magyarországi DISZ és a Magyar írók Szövetsége irodal­mi, művészeti és kritikai folyó­irata, az Üj Hang új alakban kerül az olvasó elé. A lap sa­játos feladata, hogy elsősorban a fiatal író- és művésznemze­dék műveinek és problémáinak adjon helyet, nyilvánosságot. A most megjelent számban Illyés Gyula, Veres Péter, Déry Tibor, Füst Milán és mások írásai mellett ott találjuk a fiatalabb írónemzedék verseit, elbeszélé­seit. A lap irodalmi anyagát fiatal képzőművészek illusztrál­ták. A folyóirat új száma szep­tember elsején jelent meg. (Szabad Nép-bői.) Üveg mint kenőanyag Bizonyos acélfajták és egyéb anyagok megmunkálásában csak akkor használhatók a szokásos kenőanyagok, ha a megmunká­lás hőmérséklete ezer foknál alacsonyabb. Ennél magasabb hőmérsékleten elgőzölögnek és kenőtulajdonságaikat elvesztik. Most hosszas kísérletek után az üveg olyan kenőanyagnak bizo­nyult, amely ezer fok felett is megfelel a követelményeknek. Az üveg ezen felül hőszigetelő tulajdonságával a sajtoló szer­számokat megvéd', az alakvál­tozást előidéző túlforrósodástól. Az üveget a szóbanforgó fel­adatoknak megfelelően mindig olyan összetételben és mennyi­ségben alkalmazzák, hogy az előmelegített munkadarab hatá­sára elolvadjon és sűrűfolyású kenőfilmet alkosson. A sajtolás végeztével aztán az üvegfilm könnyen eltávolítható a lehűlő munkadarabról. Üj sebességi rekord a vasutaknál A villamos mozdonyok utolsó sebességi rekordját a francia vasutak állították fel 1954 feb­ruárban 243 km-es sebességgel. Most egy évi előkészítő munka után ismét a francia vasutak állítottak fel új rekordot a Bor- deaux-Dax vasútvonal 32 km-es egyenes szakaszán. Az elért se­besség háromszázharmincegy kilométer volt. Ezt a sebessé­get két mozdony érte el. Az egyik mozdony 107 tonnás, 4.300 lóerős, a másik 79 tonnás, 4.000 lóerős. Mind a kettő csak annnyiban tér el a rendes üzemben lévő azonos osztályú mozdonyoktól, hogy fogaskerék áttételük más, áramleszedö (pantográf) szerkezetük külön­leges és kerekeik a nagy forgás- sebesség folytán fellépő fokozott igénybevételre való tekintettel készültek. ' Mind a két mozdonyhoz egy- egy három kocsiból álló 111 tonna ’'Súlyú vonatot kapcsoltak, melyek a regisztráló berende­zést és a,z ellenőrző Személye­ket vitték. Mind a két mozdony elérte a 331 km-es sebességet, melyet túlhaladni csak az egye­nes szakaszhoz csatlakozó íves vonalrészek miatt nem tudtak. A maximális sebességet, — melynél a 4.000 amper erősségű áramot átvivő áramleszedők át- tüzesesedtek és részben megol­vadtak — az egyenes vonalsza­kasz egy körülbelül 10 km-es szakaszán érték el. A maximális 1 sebességnél felvett energia 12.000 lóerő volt. A sínek a fo­kozott igénybevételt jól bírták, Elektromos halak Dél-Amerikában, főleg Eszak- Brazília, Guyana és Venezuela folyóvizeiben él a földkerekség egyik legkülönösebb édesvízi hala a másfél méteres elektro­mos, vagy villamos angolna. (Gyinnotus electricus). Kígyó- szerű teste olykor még két mé­ternyire is megnő, súlya pedig eléri a 15—20 kg-ot. Hatalmas áramütései miatt vonta magára a tudósok figyelmét. Az azóta felfedezett több más elektromos hal közül kétségkívül ez az elektromos angolna képes a leg­erősebb elektromos áram fej­lesztésére, melynek erőssége a kisülés gyakoriságától és a ki­váltó ingertől függően több száz volt is lehet, tehát maga­sabb, mint a hálózati áramé. Az ugyancsak édesvízi, Afrikában élő elektromos harcsa (Malap- terurus electricus) már jóval gyengébb, csak három-tizenöt voltos elektromos ütéseket ad és így az emberre is alig legfel­jebb apróbb állatokra veszélyes. A Földközi tengerben honos villamos rája (Torpedo marmo- ráta) 20—30 voltnyi ütést mér áldozataira. Nagyobb állatokat és magát az embert is elkábít­ják ütései. Ha az ütés a szív­hez köze! eső testrészeket ér, az áldozat menthetetlen. Az elektromos angolna elek­tromos szervei nem egyebek, mint módosult izmok. Az elek­tromos szerv módosult izom­elemeinek összehúzódása a mi­nimumra redukálódott, viszont a termelt áram ereje megsokszo­rozódik. Az izomrostok vékony lemezekké módosultak. A le­mezkék lapjukkal egymás felé fordulva rendeződnek és ezek a kis lemezkék mindegyike szerkezetileg olyan, mint vala­mely igen apró elem, vagy akumulat^r. Az egész terv te­hát egymás után kapcsolt ele­mekből szerkesztett villamos te­lephez hasonlít. Az elektromos angolnán az elektromos szervek a test hosszának egyötödét fog­lalják el és a gerinc mindkét oldalán helyezkednek el. Súlyuk az egész test súlyának egytíar- mada. Az izomlemezkék számát 6—8.000-re becsülik. (jlOIOIOIOIOlOIOlOIOIOiaiOIOIrj 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 MILAN LAJCIAK: Mindenütt látlak Hogy merre szunnyadsz, hiába kerestem. A hegyeken sok titkos út vezet. Ordashad ... ? Árvíz osztozott a testen ... ? Nem mondja meg már senki sem Neked. A nyárutó ezüst haját, ha fonja, Üjra kereslek völgyön és hegyen. „Itt van! — Itt van!”, a föld is egyre zsongja. Bármerre nézek, nem lát meg szemem. Éjjel és nappal mit üzensz Te nékem, Arany levél, ha halkan hullva vész? „Bár elült már a csaták zaja régen, Harcos, éber légy és rohamra kész!” Mindenütt látlak. Ifjú, s víg vagy egyre. Száz év múltán is fiatal leszel. Ha majd az ősz lopva oson a kertbe, A hálás nép Terólad énekel. Fordította: ZALA JÖZSEF 0 ■ 0 ■ 0 ■ o ő ö a 0 ■ 0 B 0 m 0 H 0 Dl 0 ■ 0 ■ 0 '■OIOIOIOIGIOIOIOiOIOIOIOIOll ★ KULTURKRÓNIKA frontok térképéhez, amely a falon lógott, s rá­mutatva az egyes pontokra, elmagyarázta neki a helyzetet: — A keleti Beszkidek kiváló had­műveletei támpontot képeznek számunkra. A kárpáti frontszakaszon, ahogyan látni tetszik, igen erős támasszal rendelkezünk. Egy erős átütés ezen a vonalon... és meg sem állunk Moszkváig. A háború előbb fog véget érni, sem mint képzelnők. % — Es Törökországi — kérdezte a komló- nagykereskedő, azt hánytorgatva magában, hogy miképpen térhetne rá a tárgyra, amiért ide jött. — A törökök igen jól tartják magukat, — felelte a főhadnagy, visszavezetve a vendéget az asztalhoz. — Hali bej. a török parlament elnöke, és Ali bej megérkezett Bécsbe. A dar- danellai török hadsereg főparancsnokává Li­man von Sanders tábornagyot nevezték ki. Goltz pasa Konstantinápolyból Berlinbe uta­zott és császárunk kitüntette Enver pasát, Use- don pasa altengernagyot és Dzsevad pasa tábornokot. Aránylag sok kitüntetés ilyen rö­vid idő alatt. Egy darabig némán ültek egymással szem­ben, végül a főhadnagy úgy érezte, hogy meg kell törnie a kínos csendet a következő sza­vakkal: — Mikor érkezett Wendler úr? — Ma reggel. — Végtelenül örvendek, hogy megtalált és éppen itthon ért, mert délutánonként mindig a kaszárnyába megyek, és éjszaka is szolgá­latban vagyok. Minthogy a lakás voltaképpen egész nap üres, módomban volt felajánlani a nagyságos asszonynak a vendégszeretetemet. Itt senki sem háborgatja prágai tartózkodása alatt. Régi ismerősök vagyunk, és így ... A komlónagykereskedő köhintett: — Katy határozottan' különös asszony, főhadnagy úr, fogadja kérem legőszintébb köszönetemet mind­azért, amit érte megtett. Egyszerre csak eszé­be jut, hogy ő Prágába utazik, se szó, se be­széd, mert állítólag az idegeit kell kuráltatnia, én üzletileg úton vagyok, hazamegyek, és a ház üres. Katynak hűlt helye. Igyekezve lehetőleg nyugodt képet mutatni, ujjúval megfenyegette az asszonyt, s kénysze­redetten mosolyogva csak ennyit kérdezett tőle: — Azt hitted ugye,■ hogy ha én úton va­gyok, akkor te is utazfiatsz1 Arra persze nem gondoltál... Lukás főhadnagy észrevette, hogy a beszél­getés kellemetlen irányba kezd fordulni, ezért ismét a térkénhez vezette az intelligens kom­lónagykereskedőt, és ujjával néhány aláhúzott helyre mutatva, így szólt: — Elfelejtettem fel­hívni a figyelmét egy rendkívül érdekes körül­ményre. Itt van ez a hatalmas délnyugat felé hajló ív, ahol a hegyek csoportja egy nagy hídfőt képez. Erre irányul a szövetségesek of- fenzívája. Ha elvágjuk ezt a vasútvonalat, amely a hídfőt összeköti az ellenség fő védel­mi vonalával, akkor meg kell szakadnia az összeköttetésnek a jobbszárny és a Visztula mentén felsorakozott északi hadsereg között. Világos, kérem? A komlónagykereskedö azt felelte, hogy 5 előtte minden tökéletesen világos, majd vissza­tért a helyére s mivel tapintatos ember volt, attól tartott, hogy a főhadnagy esetleg cél­zásnak vette előbbi szavait, miértis így foly­tatta a beszélgetést: — A mi komlónk sok külföldi piacot' elveszített a háború következté­ben. Komlónk számára elveszett Franciaország, Anglia, Oroszország és a Balkán. Olaszország­ba még szállítunk komlót,, de tartok tőle, hogy Olaszország is belekeveredik a dologba. Nade azután, ha majd győzünk, mi fogjuk diktálni az árakat. — Olaszország szigorúan megőrzi a semle­gességét, — vigasztalta a főhadnagy — ez egészen... — Akkor miért nem ismeri el, hogy a hár­masszövetség Ausztria—Magyarországhoz és Németországhoz köti? — robbant ki hirtelen a komlónagykereskedő, akinek egyszerre a fe­jébe szállt minden: a komló, a felesége, a há­ború. — Azt vártam, hogy Olaszország had- bavonul Franciaország és Szerbia ellen. Akkor máris vége volna a háborúnak. Nekem a rak­tárakban rohad a komlóm, a hazai kötések gyengék, az export egyenlő a nullával, és ak­kor Olaszország megőrzi a semlegességét. Mért újította meg velünk Olaszország még 1912-ben a hármasszövetséget? Hol van az olasz külügyminiszter, San Giuliano márki? Alit csinál ez az úr? Alszik, vagy mi? Tudja, mekkora évi forgalmat csináltam én a háború előtt, és mekkorát csinálok máma? — Ne higgye, hogy nem követem az esemé­nyeket, — folytatta, s dühöngő pillantást ve­tett a főhadnagyra, aki nyugodtan eregette a füstkarikákat, egyiket a másik után, egymáson keresztül, Katy őnagysága rendkívüli érdeklő­désétől kísérve — mért mentek vissza a né­metek a határra, amikor már Párizs alatt áll­tak? Mért folynak megint a Maas és a Mosel között kemény tüzérségi harcok? Tudja ön, hogy Combres-ban és Voewre-ben, és Marche mellett, leégett három sörgyár, amelynek éven­te több mint ötszáz zsák komlót szállítottam? Es a Vogézekben is leégett a hartmansweileri sörgyár, Mühlhausen mellett Niederaspachban is a föld színével egyenlővé tették azt a ha­talmas sörgyárat. Tessék, évi ezerkétszáz zsák komló veszteség a cégem számára. A németek hatszor verekedtek a belgákkal a klosterhoeki sörgyárért, tessék elveszett évi háromszázötven zsák komló. Nem bírta folytatni az izgatottságtól, fel­állt, odalépett a feleségéhez, és azt mondta: — Katy, te most azonnal hazajösz velem, öltöz­ködj. — Engem borzasztóan felizgatnak ezek az események, — mondta azután bocsánatkérö hangon — régebben tökéletesen nyugodt vol­tam. S amikor Katy kiment, hogy felöltözzön, a férj halkan így szólt a főhadnagyhoz: — Nem ez az első eset, hogy ilyesmit művel. Tavaly elutazott egy segédtanítóval, és csak Zágrábban találtam rá. Ebből az alkalomból mindjárt csináltam a Zágrábvárosi sörgyárral egy kö­tést hatszáz zsák komlóra. — Hja, az egész Dél egy aranybánya volt. A mi komlónk lement egész Konstantinápolyig. Ma félig tönkre vagyunk téve. Ha még a kor­mány idehaza korlátozza a sörgyártást, megkap­tuk a kegyelemdöfést. Elfogadta Lukás felkínált cigarettáját, rá­gyújtott, és kétségbeesetten folytatta: — Egye­dül Varsó évi kétezerháromszázhetven zsák komlót rendelt. Ott a legnagyobb sörgyár az ágostonrendieké. Az utazójuk minden évben felkeresett. Bele kell őrülni. Még jó, hogy nin­csenek gyerekeim. Ez a logikus következtetés, amely a varsói ágostonrendi sörgyár utazójának mindenévi lá­togatásaiból eredt, egy kis halvány mosolyt csal a főhadnagy ajkára, a komlónagykereskedö ész­revette, s ezért tovább magyarázott: — A sop­roni és nagykanizsai magyar sörgyárak évi átlagban ezer zsák komlót rendeltek cégemtől az exportsörükhöz, amely egészen Alexandriá- ig_ eljutott. Ma a blokád miatt tartózkodnak mindennemű megrendeléstől. Harminc per cent­tel olcsóbban kínálom nekik a komlót, és nem rendelnek egy zsákkal se. Pangás, mizéria, a csőd veszélye, és hozzá még a házi gondok A komlónagykereskedö elhallgatott, s a csen­det csak Katy őnagysága törte meg, útrakészen visszatérve: — Mi lesz a kofferjeimmel? — Majd elhozatjuk, Katy, — mondta elége­detten a komlónagykereskedö, aki a végén még örült is, hogy botrányok és dühös jelenetek nélkül túljutott az egészen — legfőbb ideje, hogy elinduljunk, ha még vásárolni is akarsz egyet s mást. A vonat kettő húszkor indul. Mindketten barátságosan elbúcsúztak a fő­hadnagytól, és a komlónagykereskedőnek olyan jó kedve lett a dolog békés elintézése miatt, hogy az előszobában búcsúzáskor azt mondta Lukásnak: — Ha ne adj isten megsebesülne a harctéren, jöjjön el hozzánk üdülni. Nálunk a leggondosabb ápolásban lesz része. Miután visszatért a hálószobába, ahol Katy őnagysága felöltözködött az útra, a főhadnagy négyszáz koronát talált a mosdón, a kővetkező cédulával együtt: ,,Főhadnagy úr! Nem védett meg ettől a ma- jomtól, az uramtól, .ettől a komplett idiótától. Megengedte neki, hogy magával cipeljen, mint egy tárgyat, amit a lakásban felejtettek. Köz­ben a fóhadangy úr volt oly bátor megjegyezni, hogy felajánlotta nekem a vendégszeretetét. Re­mélem, hogy nem okoztam önnek több kiadást a mellékelt négyszáz koronánál, amelyen szí­veskedjék megosztozni a szolgájával." Lukás főhadnagy csak állt egy darabig, ke­zében a cédulával, aztán lassan összetépte. Mosolyogva nézte a mosdón heverő pénzt, majd meglátta őnagysága fésűjét, amit Katy ottfelej­teti izgalmában a toalett-asztalkán a tükör előtt, — és ezt a tárgyat is eltette a fétis- jellegű_ ereklyék közé. Svejk déltájban jött haza. Addig szálkás- szőrű pincset keresett a jőhadnagynak. — Svejk, — mondta a főhadnagy — magá­nak szerencséje van. A hölgy, aki itt lakott, elment. Elvitte a kedves férje. Es mindazokért a szolgálatokért, amiket maga tett neki, itt­hagyott magának a mosdón négyszáz koronát. Szépen meg kell köszönnie őnagyságának, il­letve a férjurának, mert őnagysága az ö pén­zét hozta magával az útra. Majd én diktálom hogy mit írjon. S mindjárt el is kezdte: „Mélyen tisztelt uram! Méltóztassék átadni kedves neje őnagyságának leghátásabb köszö­netemet a négyszáz koronáért, amit őnagysága nekem ajándékozott azokért a szolgálatokért, amelyeket prágai tartózkodása alatt teljesítet­tem őnagyságának. Mindazt, amit őnagyságának tettem, szívből lettem, ezért nem fogadhatom el ezt az összeget, és vissza is küldöm..." (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents