Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-09-10 / 36. szám
s Immár teljes két hónap telt el azóta, hogy Szabó Béla „Marci a csodakapus“ című műve megjelent könyvkereskedéseink kirakataiban. Felszabadulásunk óta az első ifjúsági regény megjelenése a csehszlovákiai magyar irodalomban joggal táplálta várakozásunkat, hogy a kritikusok felfigyelnek e műre. Ez a várakozás annál inkább is jogos, mert ifjúsági irodalmunk, a múltat és jelent is egybevéve, aránylag kevéssé járt, keskeny ösvényen halad, amelyen inkább a magyar, a hazai és i külföldi ifjúsági művek fordításai szolgálnak példaként próbálkozó íróink számára. Ennek bizonyságául szolgál az a tény is, hogy az antológiának -szánt „Megalkuvás nélkül“ című mű említést sem tesz az első köztársaság ifjúsági irodalmáról és a gyűjtemény egyetlen ifjúsági művet sem tartalmaz. Mégis az eltelt két hónap folyamán kritikusaink némák maradtak. Szőke József rövid, általános értékelésén kívül, amely az üj Ifjúság hasábjain jelent meg, egyetlen hozzászólás sem látott napvilágot. Pedig a mű alapos kiértékelése nem csupán Szabó Béla további írói fejlődése szempontjából lenne fontos. Ifjúsági irodalmunk bontogatja szárnyait, de ahhoz, hogy a magasba ívelhessen, nemcsak tehetséges írókra, hanem irodalmi kritikánk kibontakozására is Szükség van. E két tényezőt lehetetlen egymástól elválasztani. Most pedig néhány szót Szabó Béla könyvéről. Romantika és valóság Elvitathatatlan tény, hogy az ifjúság számára írt műnek érdekesnek, szórakoztatónak, tanulságosnak kell lennie. Tehát szórakoztatva tanítson. A mi ifjúsági irodalmunkra különösen nagy felelősség hárul. Azokat a fiatalokat kell nevelni, akik népünk, s az efeész emberiség nagy álmait váltják valóra, a szocialista, majd a kommunista társadalmat építik. Ez a nemes feladat megsokszorozza az író felelősségét. Nyomban felmerül a kérdés, hol, miben keressék íróink az érdekfeszítőt, az érdekeset, ami az ifjúsági művet jellemzi? — Egyes egyedül csak az életben és soha nem a valóságon kívül. Gazdaságunk szédületes fejlődése, álmok, tervek sokszor, hihetetlennek tűnő valóra váltása bővelkedik az érdekességekben, érdekfeszítö fordulatokban. Az írónak ezt kell meglátnia. . Most már magától adódik a kérdés, vajon Szabó Béla müvében megtalálható-e ez a valóságra alapozott, romantika? Rögvest válaszolhatunk is: igen megtalálható. A mű eseménye olyan történelmi időszakban játszódik le, amikor népünk millióinak álmai válnak valósággá. A nem egyszer megalázott proletárfiú nyomorúságos életébe csillogva-vil- logva tör be a reménysugár, a mindinkább valósággá váló felszabadulás reménye. Az elnyomatás, kizsákmányolás, le- alázottság, nyomor megszűnése, — amit a felszabadulás jelentett — a proletárfiú legtitkosabb álma volt. A felszabadulással azonban még nem oldódott meg minden. Marci tovább, még szebb, igazságosabb életről szövögeti álmait. Ez az ö romantikája! Marci álma, amelyet papírra vet és felolvas társainak, a mű egyik legszebb része. Mit is tehetett egy szegény, éhes, foltozott ruháju fiúcska, akit az iskolából is kicsaptak és soha senki észre nem vett? Hírnévről, elismerésről, gazdaságról álmodozott, amit leginkább óhajtott, ami leginkább hiányzott életéből. Marci álma a leghübb valóság. A lehető legtipikusab- ban jellemzi a tőkés társadalom proletárgyermekének lélektanát. S mennyire bensőséges, megható az a jelenet, amikor Marcit édesanyja felzavarja álmából és meglátja annak kötényét. Az író ezt a jelenetet így szövi szavakba: „így ért véget az én álmom és dicsőségem. Szótlanul, lehajtott fejjel követtem anyámat. Néha lopva kék kötényére pillantottam, és ez nagyon jól esett, kárpótolt az álomért, meg a sok csalódásért.“ Itt találkozik az álom a valósággal. Hazafias nevelés Ez a kérdés nem egyszer nehéz feladat elé állítja névelőinket. A felszabadulás utáni évek folyamán sok olyan esemény történt, amelyek igyekeztek éket verni a szlovák és magyar dolgozók közé, A bizalom — az együttélés alapvető tényezője, — egy időre megrendült. Az író helyesen az események hátterét szemlélteti, leleplezi azokat, akik a sajnálatos események mögött állnak. Főhősének ragaszkodása a szeretett szülőföldhez minden nehézség ellenére is, példa minden fiatal számára. Az író a földrajzi, gazdasági és politikai kereteken belül / a család, az egymáshoz legközelebb álló emberek életén át ecseteli a kéf nemzet fiainak együttélését. Valóban, a nemzetiségi kérdés minden gazdasági és politikai szemponton túl, az ember emberhez való viszonyának, tehát a szocialista' humanizmusnak kérdése is. Miért is nem férnének meg együtt szlovák és magyar dolgozók, akiknél sorsa, élete, munkája r— múltja, jelene és jövője annyira összeforrott? Marci a fasizmusból ittragadt burzsoá nacionalizmus burjánzása közepette is a még csak születő igazságról győződik meg , lépten-nyomón, jövőbe vetett hite mind szilárdabbá válik. A pillanatnyi események, ha sokszor keserűséget okoztak is, nem törhették meg ezt a hitét. Az író merészen nyúlt a problémához. Ha a megoldás nem is sikerült ‘minden részletében, a végkövetkeztetés helyes, erőteljes. Mélységes emberszeretet A szeretet és gyűlölet mély érzése hatja át Szabó Béla művét. Két ellentétes pólus dialektikus egysége, amely elválaszthatatlanul egészíti ki egymást. Természetes, hogy ha igazán szeretem a szépet, a jót, akkor gyűlölnöm kell mindazt, ami ellenkezik a szép és a jó fogalmával. Ez másként el sem képzelhető. Szabó Béla regényének hőse, a proletárnegyed lakója szívből, könyörtelenül gyűlöli a tőkés társadalmat, amelyben neki, sok-sok társának és szeretett szüleinek igen keserű osztályrész jutott. Parázsló gyűlölettel fordul szembe a maga gyermekes módszereivel e megvetett társadalmi rend képviselőivel, a dölyfös Gombossal és fiával, aki lenézően koldusnak nevezi őt. Micsoda megalázás, micsoda seb Marci ifjú lelkén? Egy olyan embertől kellett ezt eltűrnie, aki a becsületes munkát talán sohasem ismerte, s akinek humanizmusa csak addig terjedt, hogy busás bevételéből minden évben vett néhány tankönyvet a „koldusoknak“, hogy azokat ily módon is lekötelezze. Nem millió és millió gyermek sorsa ez a tőkés társadalomban? Marci gazdagok elleni gyűlölete ösztönösen bár, vagy tudatosan a társadalmi igazságtalanság ellen irányul. De milyen mélységes szeretetet táplál a nyomorúságos negyedben lakó szomszédok, társán-és tanítója iránt, akinek tudatráébredését köszönheti, aki elsőnek kalauzolta őt a jövő szépséges távlatainak számára addig ismeretlen berkeibe. S mily odaadással ápolja a sebesült szovjet katonákat, akik számára és környezete számára kitárták egy új, igazságosabb élet kapuit. A regény meggyőzően rajzolja meg azt az igazságot, hogy nincs szeretet gyűlölet nélkül abban a társadalomban, amely ellentétes érdekű osztályokból tevődik össze. * * * E rövid írást nem kiértékelésnek, inkább csak értekezésnek szántam. Meggyőződésem, hogy irodalmi kritikusaink is hallatni fogják szavukat, s Szabó Béla könyvének kiértékelése komoly segítséget nyújt az ifjúsági irodalom terén próbálkozó fiatal íróinknak is. ZSILKA LÁSZLÓ Koreai ifjúsági együttes hazánkban A női együttes a „Gyere el mihozzánk reggel” kezdetű szlovák népdalt énekli. Nemzeti tánc dobokkal. A koreai ifjúsági együttes a varsói VIT után hazánkban Prágában és Bratislavában is fellépett. A koreai művészet ide- genszerűen hat ránk, hiszen nagyon távolesnek tőlünk a koreai életkörülmények, a koreaiak gondolkodásmódja és szellemi megnyilvánulásai, és mégis nagyon közel éreztük magunkhoz dalaikat és táncaikat. A tiszta művészet ugyanazon a nyelven szól a világ összes népeihez, csak a művészeti eszközök mások. A koreai dalokból kiérezzük a koreai nép csodálatos hősiességét, bátorságát és ellenállását az ellenség támadásai ellen a múzsáit, a fegyverek csörtetése közben sem hallgattak, a szirénák sem némitották el a daloló hősi koreaiák harci indulóját. A koreai ifjúsági együttes kedveskedni igyekezett a mi közönségünknek és több cseh és morva népdalt adtak elő. Kvon Hon-von szoprán énekesnő több szlovák népdalt is énekelt. Pék Ko-san a VIT-en kitüntetett fiatal hegedűművész mély átérzéssel előadta Dvorak „Humoresk”-jét. Az ifjúsági együttes még két teljes felvonást adott elő „Kchongcsü és Pehacsü“ nevű koreai operából, amely erősen a mi Hamupipőke mesénkre emlékeztet. A koreai együttes fellépései nagyon tetszettek a mi közönségünknek. (24.) A főhadnagy leveliből őnagyságának visszatért az önbizalma, ami abban nyilvánult meg, hogy ráparancsolta Svejkre, hozzon neki egy fiakkert, s amikor parancsa teljesült, felküldte Svejket a bakra a fiakkeres mellé. Hazamentek. Otthon aztán a fiatal hölgy pompásan alakította a háziasszony szerepét. Svejknek be kellett vinnie a koffereket a hálószobába, a szőnyegeket ki keltett porolnia az udvaron, s a hölgy igen nagy haragra lobbont egy kis pókháló miatt, amit a tükör mögött talált. Minden jel arra mutatott, hogy őnagysága tartósan be akarja ásni magát e meghódított állásba. Svejk izzadt. Kiverte a szőnyegeket, de őnagyságának még eszébe jutott, hogy a függönyöket is le kell venni és ki kell porolni. Azután megparancsolta Svejknek, hogy mossa le az ablakokat a szobában és a konyhában. Azután kezdte átrendezgetni, a bútorokat, de rendkívül idegesen, és amikor Svejk már mindent áthurcolt az egyik Szobából a másikba, őnagyságának nem tetszett a szoba, újabb kombinációkba kezdett és új elrendezéseket agyait ki. Mindent a feje tetejére állított a lakásban, de fészekrakó energiája lassacskán kimerült, és a szörnyű dulás végétért. Még csak tiszta ágyneműt vett elő a fehér- neműszekrényböl, sajátkezűleg áthúzta a párnákat és dunnákat, s t művelet közben világosan látszott "rajta az ágy iránti bensőséges szeretet, amely orreimpáinak érzéki remegésében jutott kifejezésre. Azután elküldte Svejket ebédért és borért. Mielőtt Svejk visszatért vottia, áttetsző pongyolát vett magára, ami rendkívül bájossá és csábítóvá tette. Ebédnél megivott egy üveg bort, elszívott egy csomó Memphist, mialatt Svejk a konyhában komiszkenyeret falatozott, egy pohár édes pálinkába mártogatva. — Svejk — hallatszott a hálószobából — Svejk! Svejk kinyitotta az ajtót, és meglátta az ifjú hölgyet, amint igéző tartásban fekszik a párnákon. — Jöjjön közelebb! Svejk odalépett az ágyhoz, s a fiatal, hölgy sajátos mosollyal végigmérte erőteljes alakját és izmos combjait. Majd az ifjú hölgy fétrehajtolta a könnyű pongyolát, amely mindent eltakart és rejtve tartott, s szigorúan így szólt: — Vegye le a bakancsát és a nadrágját. Mutassa ... S így történt, hogy Svejk, a derék katona, őszintén jelenthette a főhadnagynak, amikor ez hazajött a kaszárnyából: — Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy teljesítettem a nagyságos asszony minden kívánságát, és becsületesen kiszolgáltam, ahogy meg tetszett parancsolni, — Köszönöm, Svejk, — mondta a föhad- nagy — és sok kívánsága volt a nagyságos asszonynak? — Volt vagy hat, — felelte Svejk, — most alszik, mint akit fejbevertek, úgy kimerült az úton. Mindent megcsináltam neki, amit csak kiolvastam a szeméből. V. Mialatt a Dunajec és a Rába menti erdőkre támaszkodó csatatömbök gránátesőben álltak, s a nagykaliberű ágyuk egész századokat morzsoltak fel és szórtak azét a Kárpátokban, mialatt a láthatár minden hadszíntéren falvak és városok lángjaitól vöröslött, Lukás főhadnagy és Svejk igen kellemetlen idillben élt egy hölggyel, aki megszökött a férjétől és most a háziasszonyt játszotta. Mikor a hölgy sétálni ment, Lukás főhadnagy haditanácsot ült Svejkkel,' hogy miképpen szabadulhatnának meg tőle. — A legjobb lenne, óberlajtnant úr kérem, — mondta Svejk — ha a férje, amelyiktől megszökött és most keresi, miniahogy mondani tetszett, hogy benne van abban a levélben, amit az óberlajtnant úrnak hoztam, megtudná, hogy hol van és érte jönne'. Táviratot kell küldeni neki, hogy a főhadnagy úrnál tartózkodik és itt átvehető. Vsenoryban volt tavaly egy ilyen eset egy villában. De akkor a nő saját maga küldte a táviratot az urának, és ez eljött érte és mind a kettőjüket felpofozta. Azok mind a ketten civilek voltak, de ez az úr egy tiszttel nem fog merni kikezdeni. Különben is, az óberlajtnant úr egyáltalaban nem bűnös, mert senkit se tetszett meghívni és amikor a nő megszökött, a saját szakállára csinálta. Meg tetszik látni, hogy egy ilyen távirat nagyon jó szolgálatot tesz. Es ha le is esik égy pár pofon... — Nagyon intelligens ember, — szakította félbe Lukás főhadnagy — ismerem, komló- nagykereskedő. Feltétlenül beszélnem kell vele. Táviratozok neki. A távirat, amelyet feladott, rendkívül tömör és tárgyilagos volt: „Nejének jelenlegi címe..." s itt Lukál főhadnagy lakcíme következett. így történt, hogy Kaiy önagyságát kellemetlen meglepetés érte, amikor az ajtón berontott a komlónagykereskedő. A férj nagyon óvatos és aggodalmas képet vágott, amikor Katy őnagysága, aki e pillanatban sem vesztette el a lélekjelenlétét, bemutatta egymásnak a két • ural: — Férjem... Lukás főhadnagy úr. — Más nem jutott az eszébe. Parancsoljon, helyet foglalni, Wendler úr,— kínálta meg székkel Lukás főhadnagy igen szívélyesen, s elővette zsebéből a cigarettatárcáját — dohányzik? Az intelligens komlónagykereskedö illedelmesen kivett egy cigarettát, majd kifújva szájáq a füstöt, megfontoltan így szólt: — Rövidesen kimegy az első vonalba, főhadnagy úr? — Kértem áthelyezésemet a budéjövicel 91-es ezredbe, és valószínűleg oda is kerülök, amint végeztem az egyévi önkéntesek iskolájával. Rengeteg tisztre van szükségünk, manapság valamennyien észlelhetjük azt a szomorú jelenséget, hogy sok fiatalember, aki igényt tarthat az egyévi önkéntesi jógra, nem jelentkezik önkéntesnek. Inkább megmaradnak közönséges bakának, semhogy igyekeznének kadéttá válni. — A háború igen sokat ártott a komlóüzletnek, de én azt hiszem, hogy nem tarthat sokáig — jegyezte meg a komlónagykereskedö, hol a feleségére, hol a főhadnagyra pillantva. — Helyzetünk, minden szempontból előnyös, — mondta Lukás főhadnagy — ma már senki sem kételkedik abban, hogy a háború a központi hatalmak fegyvereinek győzelmével végződik. Franciaország, Anglia és Oroszország túlságosan gyenge az osztrák—német— török gránittömbbel szemben. Igaz, hogy egyes arcvonalakon jelentéktelen balsikereket szenvedtünk. Mihelyst, áttörjük azonban az orosz frontot a Kárpátok gerince és a Dunajec középső folyása között, semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ez a háború végét fogja jelenteni. Hasonlóképpen, a franciákat a legrövidebb időn belül egész Kelet-Franciaország elvesztése fenyegeti, továbbá a német hadsereg bevonulása Párizsba. Ez abszolúte biztos. Azonkívül szerbiai manővereink igen sikeresen folynak, és csapataink visszavonulását, ami praktikusan csupán átcsoportosítást jelent, sokan egész másként értelmezik, mint ahogy azt a feltétlen hidegvérűség megköveteli a háborúban. A legrövidebb idő leforgása alatt tapasztalni fogjuk, hogy a déli hadszíntéren végrehajtott manővereink, amelyek előre ki voltak számítva, megtermik gyümölcsüket. Parancsoljon megtekinteni... Lukás főhadnagy finoman megérintette a komlónagykereskedö vállát, odavezette öt a V GY ÚJ KÖNYVRŐL
