Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-20 / 33. szám
1955. augusztus 20. Pelsőclől talán esi/ óra járásnyi távolsásra sincs Gomba- szög, a kis vasútállomás, attól mes egy kilométernyire fekszik a gombaszögi cseppkőbarlang, de csak a gondolkodva kanyargó úton, a tölgyesek és az elszórtan sötétlő jenyvek között, mert már közelebbi csapást is vágtak a kirándulók, meg a szekerek: a tanyától gyümölcsfák között a gazdaság rétjén keresztül. Növényflórája igazi gömöri, itt a lölgyerdő az uralkodó még, ezt látni, meg lekopott karsztos hegyoldalakat. A fenyő feljebb honos, erre csak elszórtan teng. Legfeljebb a magasabb fekvésű helyeken —- és ez érdekes — a törpe tűlevelű és a cserie. Ritka az éger és a gyertyán is. A mészkő, szén. vasérc és réz szűk - hazájában csak a völgyben, a csodálatosan szelíd, füzes Sajó-völgyben van akác meg gesztenye. Fiatal barlang ez, no már nem keletkezését tekintve, mert geológiai számítások szerint a harmadkor közepe táján alakulhatott ki, úgy körülbelül két cs félmillió évvel ezelőtt — ahogy vezetőm. Reimann László, egy fiatal vegyészmérnök hallgató mondta —. de azért ifjú, mert a többi gömöri barlangok után az idén. május közepén nyitották meg, évtizedekkel a dobsi- nai jégbarlang és a^aggtelski cseppkőbarlang feltárása után. Varázslat üti szíven az embert. ahogy a szikrázó égbolt alól, háta mögött hagyva a kinti világot, a szürke mészkövet takaró zöld bársonyos erdők panorámáját, belép a barlang belsejébe. Még nem látható semmi a barlang szépségéből, a víz és mészkő évmilliós remekéből, mert vagy harminc-negyven lépést műfolyosón kell megtennünk (ez mesterséges vájat, falain erős a vasérc — és, agyagszennnyezödés és bőven erezett a homokkőtől), de már felénk villog a Keresztút felől márványnál is fehérebben egy szép mészkőfal. A belülről sugárzó hideg és fehérség akaratlanul is tiszteletre hökkenti az embert: a természet templomában járunk. u* A Keresztút tulajdonképpen két barlangrendszer találkozása, balról a Fekete-patak vált folyosót, jobbról pedig a Borzo- vai-paiak. Az utóbbinak sokkal nagyobb a vízér. hálózata, víznyelője Nyírsáron van. a Fekete-patak a sziticei fennsíkról szivárog. A sziticei fennsík csak ÉRD MEG £gy új cseppkő esős időben, vagy hóolvadáskor gyűjt vizel, és — érdekes megjegyezni — mégis állandóan folyik a Fekete-patak. Vezetőm szerint a vízgyűjtő hálózatot itt az úgynevezett aknák és kémények rendszere képezi. A Kereszlúton alig három méteres boltozat van a fejünk felett, de már minden- fehéren fénylik körülöttünk és felettünk. Innen a Felfedező Folyosóra érünk, ez balra kanyarodik. A felfedezők (itt el kell sorolnom a neveiket) Ivanyec István. Murinka László, Abonyi Mrpád, Roda István, Rozvozsny k Vilmos és Herényi László, mind rozsnyóiak és régi barlangászok, ezen a folyosón törtek fel a Fekete-patak eredője irányában. Jó embermagasságú folyosó, az úgynevezett Herkules Teremben ér véget. Ili fut össze a Fekete- és a Borzovai- patak. Ennek a teremnek az érdekessége a gyertyaszerű cseppkőké-zödés, a sztalagmit, nagyon hasonlatos a forrásvizek aláírói felfelé növő jég- csapjaihoz. Sok van ilyen szta- lagmiíbót ebben a részben, legszebb közöttük egy másfélméteres darab, az Olimpiai Fáklya. Ez a terem majdnem hófehér, csak a Fekete-patak medre felett, a boltozatos terem szemközti falán látni agyagos ömlést. A Herkules Teremben az egyik folyosó véget ér, tovább kell menni visszafelé, a bejárattól jobbkéz irányában. A Száraz Folyosón megyünk keresztül. Amikor ezt felfedezi iék, víz nem volt benne. A folyosó eleién a Romokkal találkozunk. Kísérőm buzgón magyaráz és ez úgy hat, mintha elsőéves geológus lennék, tanulmányi kiránduláson, és tőmondatokban tanítanának geodéziára és minerológiára. A Romok agyagos talajon keletkezett szialagmiiok falúiról növő cseppkőképződmények) és a víz munkáló hatására Összedőltek — tart a lecke — de én arra gondolok, hogy ez értékesebb a pompéji romoknál is, (nem az emberi történelem amúgy is röpke múltjával való összehasonlítás kedvéért) mert régebbi romok előtt átlók.. Ezekből a többcentiméter hosszúságú összetöredezett cseppkövekből egy köti milliméter átlagosan tizenöt év alatt képződik. S vajon mennyi ideje porlik már ez? S ami kint nagy zajjal, évszázadok, s tán évezredek múlva is történelmet tanítóan zajlik az itt lent, a föld belsejének szent helyén, csendben, évmilliós vízcsobogás mellett hivalkodás nélkül ment végbe. Annyi csak az egész, hogy a történelemtudós onnan, a geológus innen méri az időt. Tovább megyünk, mert ezzel az absztrahálással régebbi geológiai kort is konstatálhatunk, máshol. A Kőtemető hasonlóképpen alakult ki. Ennek is agyagos a talaja és nevét onnan kapta, hogy a képződmények a tégi temetők kopjafáira emlékeztetnek. A hegyet borító agyagos talajréteg itt elég kőzet van, erre nemcsak az előbbi két geológiai alakzat mutat, hanem az útbaeső Strecsnói Vár a Kő- esővel és a i Nagy Kő is. A Nagy Kő csuszamlás által. jött tétre, a Katakombák hatalmas, masszív fata közé és közéje vastag agyagér került és a víz sodra ezt a majdnem tíztonnás kőtömböt arrébb tolta. Közben le kell hajolnunk a Katakomba kapuja előtt, hogy bele ne üssük a fejünket a GŐzpörölybe, egy nagy, lelógó mészkősziklába. Ez mind a Gótikus Folyosóban van. Valóban olyan hangulat telepszik ránk. mintha egy magas, hideg gótikus templomban járnánk, noha itt a barlang magassága nem éri ■ el amazét.-A lehulló vízcseppek is majdnem olyan visszhangot, vernek, mint a lépések zqja. Kis alagútszerű nyíláson, a Katakombákon, átérve egy újabb csarnokszerűen kitágult folyosóra kerülünk Cérnacseppkövek csillog a szurokfeketéigf Az alakzatok is. fantasztikusak, olyanok mintha szobrászkezek dolgoztak volna rajtuk: Kőhárfa, Nyílott Könyv, Vaddisznófej, a Bölcs Bagoly (ettől kapta az elnevezést a terem), ks az egész barlang legszebb dísze, a Leányfei. Es még mennyi más, amelyeknek a képzelet csak ezután ad nevet! Végétért a látogatás. Kifelé menet vízcsepegés és a két patak zúgása kísér. A vezetőm, az említett fiatalember, — magábamélyütö természet — színtelen hangon magyarázza, hogy a Fekete-patak folyosóját rövidesen kiképezik csónakozásra alkalmas folyosóvá. Tőle tudom meg azt is, hogy amit végignéztem, nincs négyszáz méteres darab sem, s ki tudja mennyi még a feltáratlan rész ebben a hatalmasnak látszó barlangrendszerben, amely minden valószínűség szerint — hacsak egy érrel is — összeköttetésben van az aggteleki cseppkőbarlang rendszerével. Es végig a Saió völgyén Domicáig mi mindent rejthet a hegyek belseje. Ilyen gondolatok közt értünk ki a tíz fokos hidegből a huszonhét fokos melegre, a napvilágra. MIKUS SÁNDOR ■ A Gótikus Folyosó.' A Tündér-tó és a Márvány Te-' rém között a Drapéria mdlett. v kristálytiszta - vizű tó, olyan mint egy kis tengerszem. A fenekéről a víz opálos fénytörésén fehéren fénylik fel a gom- bászögi márvány. Ezen a részen még folynak a kutatások, itt keresik a Száraz Folyosó folytatását, a további utat a mesés szépségek feltárására. A falak ettől a résztől mind erősebben szennyezettek a vörös vasérctől. Ez a Tündér-tó. Áttetszőén szép- zöld vízben remeg a barlang hófehér fala, és kölcsönhatásként a barlang falán is ott vibrál a halványzöld víz visszaverődése. A víz csak hetven centiméteres, de már itt is újabb érdekességet látunk a természet művészcsarnokában: a c^rnacseppköveket, a sztalagtitokat. Ezek felülről lefelé lógó mészkő fonalak, és belőlük egész Közép-Európában itt találhatók a leghosszabbak. Van olyan, amelyik eléri a há- romméleres hosszúságot. Legtöbb középei&ópai cseppköbar- iqngban csak húsz—negyven centiméteres testvérei vannak. A lámpák fénye egy laguna- szerű folyosó vizét csiltantja meg előttünk, ahogy elhaladunk a Drapéria mellett (olyan az alakja egy csüngő sziklaélnek) a Kőkapu irányában a Márványterem felé. A Márványterem a Márvány- kúttól kapta az elnevezését. Ez egy nyolc métpr mélységű, A következő két terem, a két utolsó, a legteljesebb gazdagságát mutatia *ennek a cseppkőbarlangnak. Az egyik a Béke Terem. Az elején a Teremőrnek nevezett cseppkőcsoport mered jel előttünk. tőle iobbkézre a Köko- porsó. Ezeknek a szlalagmilok- nak minden darabja sokszázezer éves lehet. S bent a cseppkő mesevilága tárul elénk: a Béke szoborcsoport, a Törpék Országa, Hófehérke és a kertje, és még ezer más alakzat, amelyek csak azért. nem kaptak eddig elnevezést, mert kevés idő óta látja emberszem, és a látogatottság patinája adhat csak nevekel a természetalkotta kincseknek. Itt van a háromméteres cérnacseppkő is. Még több és még szebb, amit a Bölcsesség Teremben tát az ember. Az első, ami elkápráztat, a terem sz neződése. Már- ványjehértől a sárga, vörös és barna minden színárnyalatában Nagy Sándornak is volt puccer je. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a feudalizmus korában a lovagok csatlósai léptek ebbe a szerepkörbe. Mije volt Sancho Panza Don Quijoté- nak? Csodálom, hogy eddig még senki sem írta meg a tisztiszolgák történetét. Olvashatnánk benne, hogy Almavir hercege Toledo ostroma alatt nagy éhségében só nélkül megette a tisztiszolgáját; ö maga számol be erriíl az emlékirataiban, megjegyezve, hogy a szolgájának lágy, porhanyós, könnyen rágható húsa volt, s az íze valamiféle átmenetet képezett a tyúk- és szamárhús között. Egy régi sváb hadművészeti szákkönyvben is találunk utalásokat a tisztiszolgákra vonatkozóan. A régi idOk puccerját vallásosságnak, erényességnek, igazbeszédűségnek. szerénységnek, bátorságnak, merészségnek, becsületesséf,(- nlek és szorgalomnak kellett jellemeznie. Egyszóval, a puccer mintaember kellett, hogy legyen. Az új idők sokat változtatták ezen a típuson. A modern „kutyamosó” általában nem vallásos, nem erényes és nem is igazbeszédű. Hazudik, becsapja a gazdáját, és igen gyakran valóságos pokollá teszi a parancsnoka életét. A modern puccer furfangos rabszolga, és a legkülönbözőbb álnok trükköket eszeli ki „ gazdája életének megkeserítése céljából. A puccernek ebben a modern nemzedékben nem akadnak olyan önfeláldozó lények, akik só nélkül is szívesen megetetik magukat a gazdájukkal. mint ahogy Almavir hercegének nemes Fe.nandója tette. Másfelől azt látjuk, hogy a modern kor tisztiszolgáival élet-halál harcot vívó parancsnokok a legkülönbözőbb eszközökhöz folyamodnak tekintélyük fenntartása érdekében. Általában a rémuralom egy válfaját e'kámazzák. l9V!-ben Grác városában lefolytattak egy vett, melyben kiemelkedő szerepet látszott egy kapitány, aki agyonrúg- dosta a puccerét. Felmentették, mert akkor csalt másodszor csinálta ezt. Az ilyen urak véleménye ~rint a puccer élete teljesen értéktelen. A puccer csupán tárgy, sok esetben pofozógép, rabszolga, mindenes. Nem csoda tehát, hogy ez az állapot alattomosságot, agyafúrtságot jcövetel a rabszolgától. Bolygónkon elfoglalt helyzetüket csak a régi idC'k vikkolói- nak szenvedéseihez lehet hasonlítani, minthogy őket is pofonokkal és kínzással nevelték tisztességre. Vannak azonban esetek, amikor a puccer, kegy enccé avanzsál, s így a század vagy a zászlóalj rémévé válik. Minden sarzsi igyekszik megvesztegelni őt. ö dönt a szabadságolásokról, s közbenjárhat, hogy a raportra rendelt egyének szárazon megússzák a dolgot. Ezek a kegyencek a háború idején nagy- és kisezüst érmeket kaptak bátorságuk és vitézségük jutalmaképpen. « A 91-es ezredben ismertem néhánny ilyen puccert. Az egyik nagyezüstöt kapott, mert remekül tudott libapecsenyét sütni lopott szárnyasokból. Egy másik kiseiüstöt kapott, mert otthonról csodás élelmiszercsomagokat küldtek neki, minek következtében gazdája a legnagyobb éhezés idején úgy teletömte magát, hogy járni sem bírt. Kisezüstre való előterjesztését a következőképpen fogalmazta meg gazdája: w „Azért, mért a harcok során rendkívüli bátorságot és vitézséget tanúsít, kockára tette életét, s egy tépésre sem távozott tisztje mellől a rohamozó ellenség erős tüzében." S a szóbanforgó hős közben valahol a front mögött dézsmálgatta a baromfiudvarokat. A háború átalakította a puccer és a gazdája közti viszonyt, s a puccert a legénység szemében leggyűlöltebb alakká változtatta. A puccernek mindig egy egész konzerv jutott, amikor egyébként öt ember között oszlottak meg egyet, Tábori kulacsa mindig tele volt rummal vagy konyakkal. Az ilyen alak egész nap csokoládét rágcsált és éües tiszti kekszet zabáit, a gazdája cigarettáit szívta, órák hosszat sütött-főzött és extrazubbonyt viselt. A tisztiszolga a legbizalmasabb kapcsolatban állt az ordonánccat, s bőségesen juttatott neki asztala maradékaiból és mindazon előnyökből, amelyeket élvezett. A számvevő őrmester bevonásával triumvirátust alakított. Ez a triász, amely közvetlen kapcsolatban élt a tiszttel, ismert minden hadműveletet és haditervet. Mindig az a svarm* volt a legjobban informálva, hogy mikor kezdődik a dolog, amelynek a tizedese jó viszonyt tartott fenn a tisztiszolgával. M Ha a puccer azt mondta: „Kettő harmincötkor megpuccolunk innét", akkor pontosan kettő harmincötkor az osztrák katonák távolodni kezdtek az ellenségtől. A tisztiszolga a legintimebb viszonyban állt a tábori konyhával, nagyon szeretett a kondér körül sündörögni, és úgy rendelgetett, mintha vendéglőben volna, étlappal a kezében. * Rai. i — Oldalast akarók, — mondta a szakácsnak — tegnap ökörfarkat adtál'. A levesbe tegyél bele egy darab májat is, tudod, hogy a lépet nem eszem. u De a puccer mégis a pánikkeltésben volt a legnagyobb. Ha bombázták az állásokat, a szíve mindjárt a nadrágjába csúszott. Ilyenkor a legbiztosabb fedezékben bújt fneg a saját és a gazdája csomagjaival, fejére húzta a takarót, hogy a gránát ne találjon rá, s nem volt más kívánsága, csak hogy a gazdája sebesüljön meg, és ö elkerülhessen vele innét a hátországba, minél messzebbre a frontról. Rendszeresen szította a pánikot titkolózó magatartásával is. — Azt hiszem, szerelik a telefont lefelé — közölte bizalmasan a svarmok- kal. Es boldog volt, ha azt mondhatta: — Már leszerelték. Senki se szeretett úgy visszavonulni, mint ő. Abban a pillanatban elfelietette, hogy gránátok és sprapnelek fütyülnek a feje fölött, és fáradhatatlanul törtetett a stáb felé, ahol a trén állomásozott. Szerette az osztrák trónt, és rendkívül szívesen kocsikáziatta magát. Legrosszabb esetben igénybevette a kétkerekű szanitéctali- gákat is. Ha gyalog kellett járnia, a legszerencsétlenebb ember benyomását keltette. Ily esetekben a lövészárokban hagyta gazdája csomagjait, és csak a saját tulajdonát cipelte. Ha úgy adódott, hogy a tisztnek sikerült elmenekülnie a fogságbaesés elől és ő '-ottmaradt, a tisztiszolga semmiesetre se feledkezett meg arról, hogy a fogságba magával vigye a gazdája csomagjait is. Ezek az ő tulajdonába mentek át, s ö teljes szívéből ragaszkodott hozzájuk. Láttam egy fogságba eseti, tisztiszolgát, aki a többiekkel együtt gyalog ment Dubnától egészen a Kiev melletti Darnicéig. Vele volt a saját hátizsákja, azonkívül még öt különféle kézi- koffer, két takaró és egy párna, nem beszélve egyéb csomagokról, amelyeket a fején vitt. Keservesen panaszkodott, hogy a kozákok ellopják két kofferjét. Sohasem felejtem el ezt az embert, aki eny- nyi mindennel vergődött keresztül egész Ukrajnán. Olyan volt, mint egy eleven szállítókocsi, és ma sem értem, hogy bírhatta ki mindezt, a sokszáz kilométeres cipekedést, majd az utat egészen Taskentig ahol végre biztonságba helyezte csomagjait, ledőlt rájuk, és a hadifogolytáborban belehalt a flekktifuszába. A tisztiszolgák azóta szétszéledtek egész köztársaságunk területén, S ma csodákat mesélnek hőstetteikről. Ök rohamozták meg Sokait, Dubnát, Nist, a Piavét. Mindegyikük egy Napoleon; „Szóltam az óbersztünknek, telefonáljon a stábhoz, hogy kezdhetik." Nagyrészt reakciósok voltak, és a legénység gyűlölte őket. Egyrészük besúgó - volt, és különös élvezetet talált abban, ha végignézhette valakinek a kikötését. Külön kaszttá fejlődtek. Önzésük nem ismert határt. III. Lukás főhadnagy típusa volt a korhadt osztrák monarchia aktív katonatisztiének. A kadét- iskola kétéltűvé nevelte. Társaságban németül beszélt, németül írt, cseh könyveket olvasott és amikor az egyévi önkéntesek iskoláján csupa cseheket tanított, bizalmasan azt mondta nekik: —/ Legyünk csehek, de erről senkinek se kell tudni. En is cseh vagyok. A cseh nemzetiséget valamiféle titkos szervevezetnek tartotta, amelyet jobb messziről elkerülni, _ Egyébként jó ember volt, nem félt a feljebbvalóitól, s hadgyakorlatokon illendően gondoskodott a csapatáról. Mindig talált a számára - kényelmes helyet valami csűrben, és szerény gázsiiából sokszor csapraültetelt egy-egy hordó sört a katonáinak. Szerette, ha a katonái énekelnek menetelés közben. Énekelniük kellett, még ni' • - :s, ha egyik gyakorlatról a másikra men ' S a főhadnagy a csapata mellett halad . cetül: énekelt: Mikor éjfélt harangoztak, kiugrott a zsákból a zab, bumsztarára bum! _ A katonák szerették, mert ritka igazságos : és senkit se szokott szekírozni. A sarzsik reszkettek előtte, és a legdurvább őrmesterből is kezes bárányt faragott egy hónap alatt. Kiabálni, igaz, tudott, de sohasem károm kodott. Csakis válogatott szavakkal és kifejc zésekkel élt. — Látja, — mondogatta igazán nem szívesen büntetem magát, fiam. de kénytelen vagyok vele, mert a fegyelmen áll a bal- sereg készsége, alkalmatossága, és fegyelem nélkül a hadsereg olyan, mint a szélben Ital ladozó nádszál. (Folytatása következik.)
