Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-13 / 32. szám

♦ 1955. augusztus 13. Augusztus 8-án ünnepelték vasutasaink és a szovjet vasutasok a barát­ság napját. Ebből az alkalomból közöljük J. Moralevics érdekes cikkét, mely a „Technika mologyozsi“ folyóiratban jelent meg. Mi történik akkor, ha a vágányok közti szélességet 4—5 méterre na­gyobbat juk? Eben az esetben a va­gonok szélességét, magasságát és hosszúságát megháromszorozhatjuk, míg a rakodóhely és a teherbírás a mainak huszonhétszerese lesz. 60 ton­na búza, építőanyag helyett 1.600 ton­nát rakhatunk majd rá. Ez azt jelen­ti, hogy egy egész mai szerelvény el­fér egyetlen vagonba. Nem kecseg­tethetjük magunkat azonban azzal, hogy ez az átépítés gyorsan fog majd menni. Szükség lesz erős vágányokra és hatalmas vasúti kocsikra. Az első ilyen vágányt ott építik fel, hol leg­nagyobb a vasutak megterhelése. Több mint valószínű, a három legnagyobb szovjet várost, Moszkvát, Leningrádot és Kievet köti majd össze. Atomhajtással 200 km-es sebesség A széles vágányok egyúttal lehető­vé teszik az újtípusú motorok hasz­nálása t. A Szovjetunió építette fel a világ első atom villanyművét. A szov­jet tudósok, mérnökök azon dolgoz­nak, hogy atomenergiával hajtott mo­torokkal ajándékozzák fneg a béke­szerető emberiséget. Ezeket a moto­rokat úgy állítják majd össze, hogy a vasúti közlekedésben is fel lehessen használni. Ennek a motornak hatalmas teljesítménye lehetővé teszi a közle­kedést a szélesvágányú vasutakon. A mozdony nagysága elegendő lesz akár­milyen nagy motor és védőberende­zés elhelyezésére. Fürdő, mozi és kert a vonaton A szélesvágányokra készült vagonok kétemeletesek lesznek. Lehet monda­ni, hogy keréken járó hajók. Az első emelet mindkét oldalán lévő széles folyosókon lesznek a fülkék az utasok számára. A második emeleten pedig vendéglő, szórakozóhelyiség stb. lesz. Az utasok örök ellensége, a por, nem jut be a vagonokba. A levegő külön­leges szűrőkön és regulatorokon ke­resztül hatol be a vagonokba, me­lyek megtisztítják a portól és a ko­romtól. A kétemeletes gigantokban zuhanyok, fürdőkádak lesznek és le­hetséges, hogy fedett uszoda, mo és kert is lesz. Az óránkénti 100 km-es gyorsaság ma nagy sebességnek felel meg. Ennél a gyorsaságnál azonban a vasúti ko­csikban már nagy a rázás, mely fá­rasztja az utast. Az új széles vágá­nyokon a vonatok gyorsasága eléri a 200' km-t óránként. Ugyanilyen gyor­san haladhatnak i-ajd a tehervonaiok is. A vágányok eddigi szélessége kö­rülbelül 120 évig akadályozta a vasúti forgalom nagyobb arányú fejlődését. De a szovjet tudósok, mérnökök, épí­tészek bebizonyították, hogy a kom­munizmus tervei mind valóra válnak. Ifjúság a minőségért povazská bystricai Element Gottwald művek M-VI részlegén. Antal mester műhelye, melyben a munkások 92 százaléka fiatal, az új 550-es típusú motorkerékpár készítésen dolgozik. A jóminőségű motorkerékpárt a fiatal motoristák türelmetlenül várják. Nyu­godtan bízhatnak a fiatal motorosok az ifjúsági műhely dolgozóiban, kik a nehézségek ellenére jól dolgoznak és az első helyre küzdötték fel magu­kat. Eddigi munkájukat még jobban meg akarják '-javítani az egyéni el­számoló lapok bevezetésével, javítják a minőséget és csökkentik az önkölt­séget. Az apátfalvai Főtana üzem varro­dáiban dolgozó fiataloknak is segít a szocialista munkaverseny. Rózsahegyi és Cheben elvtársnők a nemrégiben még el-el maradoztak a terv telje­sítésében, ma a szocialista munka­verseny segítségével már elérték a legjobb munkásokat. A lányok elhatá­rozták, hogy a szocialista munkaver­seny magasabb formáját fogják alkal­mazni — bevezetik az egyéni elszá­moló lapokat. Az üzemben a munka­verseny győztese a II. negyedévben a „dr. A. Cepicka" csoport lett. A cso­port a tervet 118 százalékra teljesí­tette és javították a minőséget. Bányásznapra készül az ország Szlovákia összes bányáiban folynak az előkészületek a szocializmus elő- munkásainak ünnepe — a Bányásznap — méltó megünneplésére. Az ezévi Bányásznap ünnepségein a kormányhatározat értelmében a Csehsz^vák Köztársaság kormánya a példás bányászokat és azokat, akik hosszabb idő óta a bányában dolgoznak, kitüntetésben részesíti. A szepesi bányaüzemek dolgozói az első féléves terv sikeres teljesítése után szocialista kötelezettségeket vállalnak és megerősítik az eddig vállalt kötelezettségeket, melyeket a Bányásznap tiszteletére vállaltak. A martu- sovoi bányászok összüzemi kötelezettségvállalásukban kötelezték magukat, hogy a Bányásznapig 1170 tonna vasércet termelnek ki terven felül. A mlynkai üzemek dolgozói vállalták, hogy tervüket dec. 21-ig teljesítik. t Uj típusú motorkerékpár Az uto'só években motorkerékpár iparunk nagy eredményeket ért el. Erről tanúskodnak Jawa jelzésű mo­torkerékpárjaink, melyek sikeresen képviselték államosított iparunkat úgy az itthoni,, mint a külföldi motorke­rékpáros versenyeken. Motorkerék­párjaink jó hírnevének bizonyítékai azok a megrendelések is, melyek a világ kilencven országából érkeznek Motorkerékpár-gyártásunk nem ma­rad el a külföldiek mögött, sőt világ­méretben a mai napig is megtartotta elsőbbségét. Ezt igazolja a legújabb típusú Jawa CZ jelzésű motorkerék­párunk is. Az utóbbi időkben a Element Gott- wald-üzemek technikusai olyan típu­sú motorkerékpáron kezdtek do'gozni, amely helyettesítené a kerékpárt és hozzáférhető lenne a dolgozók széles tömegei számára és felhasználhatnák munkába járásra. A technikusok ezr a feladatot elég rövid idő alatt tel­jesítették. Összeállítottak néhány új motorkerékpár típust, melyet Pionír­nak neveztek el. De ez az elnevezés még nem végleges. Épp ezért, ezután úgy fogjuk említeni, mint az 550-es típust. Az új típusok alapos próbák­nak voltak alávetve, melyek bebizo­nyították, hogy a technikusok jól drlgoztak és az új konstrukció meg­állta a helyét. A dolgozók érdeklődése az új, ed­dig legkisebb motorkerékpár iránt állandóan fokozódik. Ez a motorke­rékpár jó tulajdonságainak- tudható be. Ez a könnyű súly egyszerű ke­zelés, kevés üzemanyag szűk rég­let és nyitott váz, mely lehetővé te­szi használtát nők számára is' A motorkerékpár egy személy számítá­sára alkalmas. Nem lesz állami is­mertetőjele, csak a járási nyi'ván- tartási lap számával 'esz ellátva. A motorkerékpár önsúlya 47 ki'ogramm, készenléti súlya 50 kilogramm. A váz első része takart és az utast jói vé­di portól, víztő1 és sártól. A m-tor- kerékpár nagyon jól rugózik. Az első része teleszkopikus villával van el­látva, a hátsó pedig mozgó villával. A három sebesség váltása lábka rral történik. A motor teljesítménve per­cenkénti 5 000 fordulattal 1.4 lóerő. Maximális sebessége 45 kilométer óránkint. Üzemanyag szükséglete na­gyon kicsi, 1.6—1.65 liter 100 kilo­méterre. Az új típusok a vizsgákon 20 000 kilométert futottak, nagyobb hiba nélkül. A három váltásos sebesség minden ;utunkon használhatóvá te­szi az új kerékpárt. Az áruba bo- csájtás előtt minden motorkerékpárt külön arra készített, speciális állvá­nyon futtatnak be. Ez az új motorkerékpártípus bizo­nyítéka annak, hogy népi demokrati­kus államunk a háborús előkészüle­tek helyett a nép életszínvonalát emeli. A motorkerékpár ára 2 700 ko­rona lesz, könnyebbé teszi az ifjúság számára is a munkába járást és a ki­rándulások szervezését. A Gottwald elnök-bánya dolgozói is várják a Bányásznapot „Közeledünk a célhoz, tőlünk függ minden, júliusban dől el, hogy tovább­ra is megtartjuk-e a köztársasági el­nök zászlaját, mutassuk meg, a gott- waldiak nem adják meg magukat” Ezeket a sorokat olvassuk a Gottwald elnök-bánya „Fúró” nevű üzemi lap­jában. __________ ŰTBAN A TÁRNA MÉLYÉRE A bányászok és műszakiak valóban azért harcolnak, hogy a köztársasági elnök zászlaja — a legnagyobb bá­nyászkitüntetés — mely jelenleg a Gottwald elnök-bánva tulajdoniban van, továbbra is náluk maradjon De hadd beszéljenek helyettük a számok. 18 000 tonna szenet terven felül ter­melnek. így hangzott a kötelezettség­vállalásuk a felszatítdulás 10. évfor­dulója alkalmából. Ezt a vállalást túlteljesítették és ezért a bányásznap tiszteletére új kötelezettséget vállal­tak: „A bányásznapig 20 690 tonna szenet termelünk.” Július 20-án a reggeli műszak fe­jezte be a vállalás teljesítését. Ez azt jelenti, hogy a Gottwald elnök­bánya az év elejétől már 52 00 tonna szenet termelt terven felül. A szép eredményeket elsősorban Kraina, Pilcha és Petfík előmunká- sok és a többi kollektívának köszön­hetik. Kraina előmunkást a bányász­napon a Munka Vörös Zászlajával tüntetik ki és hasonló magas kitün­tetésben részesítik a bánya többi dol­gozóit is. Ezek a bányászok a terv túlteljesítésével segítenek kiegyenlí­teni a bánya körzetben mutatkozó hiányokat, hogy ne csak az ő bányá­juk, hanem az egész bányakörzet tiszta lelkiismerettel ünnepelje a bá­nyásznapot. Jifi Mazurek egyike azon kevés embernek, aki... túlélte Kendzie- fínt. Ha ma végignézünk a kendziefini óriási építményen, amelynek kémé­nyei és tornyai úgyszólván az égig nyúlnak, nehezen értjük meg ezeket a szavakat. Mit jelent az, hogy ..túl­élni Kendzierint”, hiszen Kendzierin virágzik, épül és fejlődik. Igen, Jifi Mazurek túlélte a volt hitlerista Kendzierint, amiből kő kö­vön nem maradt. A gyár, amely ha­lált gyártott, maga is elpusztult. Mazurekot úgynevezett „kényszer- munkára" hozták ide. A hadifoglyok és civil heftlingek ezreit drótsövény választotta el a külső világtól és az elviselhet eV en, embertelen robotba szurony és korbács hajtotta Okét. Szá­zával haltak itt meg az emberek, és a gyár száz és száz tonnaszámra ön­tötte magából a szintetikus benzint a pusztulásthozó tankok és repülőgé­pek számára. Egyszer Mazurekot két- hónapi táboron kívüli munkára küld­ték. És amikor visszaérkezett, a tá­bornak már nyoma sem volt. Mazu­rek ekkor örömében sírvafakadt. * * * Amikor 1945-ben megálltunk azon a puszta helyen, ahol valamikor Kendzierin állt, minket is a sírás fojtogatott. Nem, itt már semmit sem lehet (e'építeni, semmit sem lehet felújítani. Lehet, hogy idővel, a ro­mok eltakarítása után, kizöldül itt egy erdil, vagy park, s lehet, hogy egyszer egészen idáig fog terjedni Kendzierin váro's. Az 1945—48-as években 70 ember küzdött itt csákányával a romokkal. Holmi hajlott csöveket, konstrukciók maradványait, és gépiek szánalmas roncsait húzgálták ki. Nehéz munka volt. Mazurek szitkozódott, átkozó- dott, amikor puszta kézzel hordta a meg rozsdásodott vasak egész halmait, t Köröskörül mindenütt puszta föld I Füstfelhök Kendzierin felett volt, valahol a messzeségben feketél- lettek a kiégetett városok és falvak romjai. Egy napion azonban villám­ként futotta be a hír a szerencsétlen telepet: d párt és kormány elhatároz­ta, hogy felújítják Kendzierint. Nyu­gati „barátaink" a hasukat fogták nevetésükben. Az amerikai szakfo­lyóiratok gúnyolódtak, és bizonygat­ták, hogy, igen, Kendzierint úgy 15— 20 év alatt fel lehetne építeni, de ahhoz a lengyeleknek szükségük len­ne az amerikai tőkére... A lengye­leknek azonban eszük ágában sem volt hozzájuk fordulni. No jó, majd meglátjuk... Ott, ahol valamikor az első faba- rakokat építették, ma az új telep gyönyörű, világos, blokkházai húzód­nak. Kendzierin további sorsának fe­jezetei már vidámabb jellegűek: „négy buldozért az e-f szakaszra’’; „a generátor osztályt meg kell erő­síteni ...” Tehát először is jöttek a bágerek, buldózerek, épntészeti gépiek és az emberek. Hogy honnan? A környék­ről, az opeli síkságról, Hitler egykori olcsó, rabszolgamunkát végző embe­rei és ágyútöltelékei. Elhagyták kis földjeiket, otthagyták a napszámossá­got a kulákoknál, a tehénlegeltetést, és eljöttek, hogy felépítsék a nagy lengyel vegyi üzemet. Azok voltak az idők! Nem volt hol aludni, bő ig áztak, kezeik kékek voltak a fagytól, s az evéssel sem álltak a legjobban. Az emberek átkozódtak, de mégsem mentek el. Fejükbg vették, hogy itt maradnak, hogy nem hagyják itt ezt | az ördöngős munkát, hogy nem moz- ' dúlnak ezekről a rohamosan növekvő égbenyúló falaktól, ezektől az acél- , konstrukcióktól, a gépektől és szer- J kezetektől, amelyek mindjobban sza­porodtak. Ha piedig felépntik a gyá­rat, továbbra is itt maradnak. Élká­bította őket a vegyészet, ez a titkos, csodálatos tudomány, amit annyira megszerettek, piedig még tulajdonkép­pen nem is értették. Ma már áll Kendzierin. A nagy nitrogéngyártó üzem*a vegyiipar ha­talmas városa, a kompresszorok, kon­denzátorok, tartályok, gépiek, kémé­nyek és különböző agregátok szá­zaival, laikus számára érthetetlen hivatásával. A kendziefini nitrogén­gyártó üzemben készítik a salétro­mot, az oly fontos műtrágyát, amely a növényeket ellátja fehérjeképző anyagokkal. Ma Kendziefínben készí­tik a hazai szükséglet 27 százalékát. Már hem is csodálkozunk azon, hogy ma van • valamink, ami azelőtt nem volt, amit szívós, kemény mun­kával értünk el. Sohasem volt ilyen nagy és fejlett vegyiiparunk, és ma .. Ma a külföldi lapioknak hangot kellett változtatni: „Kendzierint új­jáépítették. Ez a valóság, amibe bele kell törődnünk. Számolnunk kell to­vábbá azzal, hogy Kendzierin túlszár­nyal minket és hogy gyártmányai komolyan fenyegetik az európxii pia­con betöltött helyünket." Ezt írta ta­valy októberben az „Angewandte Chemie” nyugat-német lap. Kendzierint 1954. március 8.-án adták át hivatásának. Ne csodálkoz­zatok, hogy ily’ lelkesedéssel beszé­lek Kendziefinről, pedig itt még sok minden nincs úgy, ahogy annak len­ni kellene. De bevallom: szerelmes vagyok Kendziefínbe. Talán azért, mert a szemem előtt nőtt ilyen nagy- gyá, mert láttam a gyommal benőtt romokat, hallottam a munkások ká­romkodását, akik a romokat takarí­tották el, ott voltam, mikor a kend­ziefini kéményből felszállt az első füst. Ha úgy elgondolom, a mi nyu­gati „barátainknak” akik oly szíve­sen ajánlották fel „segítségüket”, és akik kinevettek minket, hogy Kend­ziefini újjá akarjuk épnteni, mégis­csak volt valami igazuk. Hiszen mi Kendzierint nem újjáépítettük, ha­nem teljesen újból felépítettük. És az emberek szívvel-lélekkel dolgoztak. Hatéves tervünk különböző építé­sein megszokott dolog a fluktuáció. Az emberek jönnek és mennek, majd ismét mások jönnek a helyükbe. De Kendziefínben nem így van, annak ellenére, hogy a munka ördögien ne­héz, és még megtanulni sem olyan könnyű (hiszen szakmunkáról van szó), hogy a legközelebbi színházig sok-sok kilométert kell menni, hogy köröskörül csak erdő van, hogy a ke­reset — ha rendes is — de semmi különös. Valamivel vonzza az embe­reket az a feltámadt Kendzierin. Kü­lönös vonzóerő árad ebből a Kend- zierinből. Kendzierin fejlődik. Gyártmányai közül nevezetes még az értékes an- tibioticum, a chloromecitin. Gyárta­nak itt még különböző kenőcsökhöz szükséges viaszkokat, továbbá a „W” jelzésű híres lengyel textil festő­anyag-rögzítőt, amit valamikor drá­ga pénzért az Egyesült Államokból importáltunk, a festőanyagok és lakk előállításához szükséges ftalein an- hydrátot;. És ha jövőre megkezdődik a szerves termékek gyártása — ami­től már előre fél az „Angewandte Chemie” — gyártani fogjuk a szap­pan és más mosószerek előállításá­hoz szükséges savakat is. Mi, lengye­lek fogjuk ezt gyártani, akik a há­ború előtt hihetetlen pénzeket fizet­tünk különböző Henkloknak és Schichteknek. És ez még nem min­den. Hamarosan áthozzák Kendzie- finbe a gnevosovi gyár gépeit és más felszerelését. Itt ez a helyzet: Gnevosovban, szovjet szállítmányok segítségévéi, egy nagy vegyiüzemet kellett volna építeni, körülbelül olyan nagy kapxicitással, mint a kendziefini gyáré. Azonban úgy találták helye­sebbnek, hogy ennek a gyárnak egész felszerelését áthozzák Kendzierínbe, s így a kendziefini óriás-gyár kapaci­tása a háromszorosára növekszik. Ha már a kendziefini kombinátus termelékenységének fokozásáról be­szélünk, meg kell említenem a cseh­szlovák szerelők munkáját, és azt, hogy milyen jelentőségteljes szerepet játszottak az egyes osztályok üzembe helyezése előtti izgalmas pillanatok­ban. Srajla, Melka, Rajnys és más elvtársaknak, akik Kendziefínben a csehszlovák gyártmányú gépieket sze­relik fel, szívükhöz nőtt Kendzierin, a legnagyobb áldozatkészséggel dol­goztak rajta és nem egy éjszakát töl­töttek el benne szorgalmas munkával. Mindezért a legőszintébb hálánkat fejezzük ki. A gépekért, a munkáért, a szép, munkás elvtársiasságért... * * * A salétromosztályon vagyunk. A zsákok százaiba szórják a szürkésfe­hér port. Mazurek belemarkol, meg­szagolja, majd az én orrom alá. dug­ja. Szakemberhez illően bólogatok. — Nem rossz — mondja Mazurek. Már nem tudom visszatartani ma­gam és tüsszentek, szerte-széjjel. Mazurek meg van elégedve. Büszke a kendziefini salétromra. Az ö szá­mára ez a legszebb illat. S. B. ÉiéIUIéMÉI fl csehszlovák és a szovjet vasutasok barátsága napjára Majd ha ez a vénát elindul...

Next

/
Thumbnails
Contents