Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-06 / 31. szám

I Í955 augusztus 6. GUY DE MAUPASSANT Stílusa a francia elbeszélő­művészet klasszikusává teszi, írói pályája alig több egy évti­zednél. Ez idő alatt féltucat regénye, háromszáz kisebb-na- gyobb novellája és több kötet űtijegyzete jelent meg. Egysze­rűségével, könnyűségével és vi­lágosságával feltámasztotta a francia próza legszebb hagyo­mányait. 1850 augusztus 5-én született és 1893-ban halt meg. Flaubert és Zola köréhez közel állott. Hősei megrajzolása közben mesterien emeli ki, hogy mi­lyen eltörülhetetlen bélyeget hagy minden emberen az a vi­lág, amelyben él. Gondosan ta­nulmányozta hősei életkörülmé­nyeit és hideg tárgyilagossággal rajzolta alakjait. Szeret kishi- vatalnokokat . és parasztokat szerepeltetni. A novella-formá­nak nagy művésze, rendesen keretbe foglalja, elmondatja valakivel a történetet és kerül minden fölösleges írói cifrázást. Novelláinak egy része egysze­rűen mulattatni akar, de hang­jából kiérzik pesszimizmusa, kíméletlen nyíltsággal ábrázol­ta a nyárspolgári lét sivárságát. Felvette a küzdelmet minden­fajta hamisítással, finomkodás­sal, és arra törekedett, hogy igaz legyen. A burzsoá társa­dalom életét úgy fogja fel, mint egy végtelenül szövevé­nyes és ellentétekkel tele nagy- feszültségű drámát. Az erköl­csi szenny, melyet a polgári társadalomban lát, nem hűvös megvetést, hanem haragot éb­reszt benne. Gyűlölte a kapita­lista rendszer aljasságait és őszinte szeretétet érzett az el­nyomott népi tömegek iránt, de nem jutott el odáig, hogy felismerje a nép forradalmi e- rejét. RT ÜJ.v' - * 'Er®' Ä «E- ■ £ ’flPB ifi igg—i FormstJ'ske- 3» ip jiÉ^H Szintetikus műszálak Nylon, őrlőn, perion Az emberiség történetében hatalmas fejlődést jelentett az, amikor az ember ruházkodási célokra a bőr helvett külön­böző növényi és állati szálak­ból készült szövedékeket kez­dett felhasználni. A közelmúl­tig a ruházati célokat szolgáló szövedékek szempontjából, tő­ként csak a gyapot, a gyapjú és a selvem jött számításba. Üjabb fejlődést jelentett a mű­szálak gyártása és azok felhasz­nálása. Már a múlt században (sőt már régebben is) a la­kosság növekedése, a fokozódó igények, valamint a kü'önböző gazdasági tényezők számos ku­tató figve’mét irányították a műszálak előállításának prob­lémájára. Vegyük figyelembe, hogy az utóbbi negyven évben a föld lakossága 30 százalékkal a tex­tilipari cikkek fogyasztása pe­dig 50 Százalékka1 növekedett. Feltété'ezik továbbá, hogy a következő 25 évben a lakosság újabb 25 százalékkal, a textil­ipari termékek iránti kereslet pedig 50 százalékkal nő meg. A textilipari termékek iránti kereslet ilyen nagyarányú nö­vekedése a különböző szájak termelésének oly mértékű fo­kozását teszi szükségessé, ami tisztán természetes (állati és növényi) eredetű szálak útján nem lehetséges. Ennek a ténynek a felisme­rése hívta fel számos kutató figyelmét arra, hogy szükséges a természetes szálaknak úgy­nevezett. műszálakkal való pót­lása. A műszálak terén vég­zett kutatások már igen régen megindultak, azonban a textil­ipar számára értékes műszála­kat csak a múlt század végén sikerült előállítani. • Mielőtt azonban rátérnénk a műszálak fejlődésének törté­netére, fel ke',1 hívnunk a fi­gyelmet a következekre. A műszálak kutatásának eredeti­leg csak a természetes szálak pótlása volt a célja, a kutatás eredményeképpen azonban _ si­került tömegesen olyan szála­kat előállítani, amelyek sok­szorosan felülmúlják a termé­szetes szálak minden tulajdon­ságát. A műszálak tehát nem pótanvagok, amelyek a termé­szetes szálakat pótolják, hanem olyan új anyagok, melyek az emberiségnek jelenleg még fel nem mérhető lehetőségeket ad­nak a textiliparral szemben támasztott sokrétű és állandó­an növekvő igényei kielégíté­sére. A múlt század végén és szá­zadunk -elején a világ számos helyén megvalósított müse- lyemgyártás (viszkóza — ace- tát-nitro stb. műselymek) min­denütt celu'óz alapon történt, s ígv ennek kémiai szempont­ból semmi köze nincs a se­lyemhez. A növényi eredetű gyapot építőanyaga a celulóz az állati eredetű gyapjú- és selyemszá­lak, építőanyagai pedig a kü­lönböző fehérjék. Mind_ a nö­vényi, mind az állati szálakban rendkívül hosszú mo’ekulák helyezkednek el a szál irányá­ban. Éppen ezért a műszálak előállításánál is igen fontos^ az egyes molekulákat a szál irá­nyában rendezni. A műszálak fejlődésének történetében, kor- szaka'kotó lépést jelentett a szintetikus műszálak felfedezé­se. Mint azt már említettük, a szálak hosszú, egyenes lán­cú, a szál irányában elhelyez­kedő molekulákból vannak fel-, építve, a gvap’'i és selyem hosszú fehérjemoleku’ákból. a gyapot pedig hosszú ceiulóz- molekulákból. A műszálak ké­szítésénél a természet által nem szálalakúra formázott hosz- szú fehérje-molekulákat (pél- dául a tejben található fehér- jehaséin) vagy celulózmolekil­lákat (például a faszalmacelu- lóz) formálják szál alakúra. A szintetikus műszálaknál az előbbiekkel szemben a külön­böző kémiai úton nyert alap­anyagokat alakítják hosszú, egyenes molekulákká és az így szintetikus úton nyert hosszú molekulákból felépített anya­got teszik szálalakúvá. A szintetikus műszálak elő­ször az 1930-as években je­lennek meg. de akkortájt még elsősorban nem a ruházati ipart szolgálják, hanem ipari szöveteket, védőruhákat készí­tenek belőlük. A második vi­lágháború idején a szintetikus műszálipar óriási ütemben fej­lődik ki, és napjainkban to­vább terebélyesedik. A fejlő­dés arányára jellemző, hogy a világ száltermelésének jelen- _ leg már 13 százalékát a szinte-' tikus műszálak teszik. A szintetikus műszálak készí­tése négy különböző lépésben történik. 1. ) A nagt/molekulájú mű­anyag előállítása < polinverizá- ció). 2. ) Szálkészítés. 3. ) Nyúitás útján történő orientálás. 4. ) A szálak., aprítása. A szálképzés általában a megfelelő műanvag-oldatból történik. A műanyagot felold­ják. mintegy 20—25 százalékos oldatot készítenek be'őle. majd levegőtlenítés és többszöri szü­lés után az úgynevezett fonó­fejen nyomják át. A fonófej- nek általában 10-60 0,1 milli­méter, finom kiképzésű lyuka van. A. fonófejből kijött anyag szál-alakú, azonban az oldó­szert gyorsan el kell távolítani belőle, hogy csak a szál-ala­kúra formázott műanyag ma­radjon ott. Az oldószer eltávo­lítása kétféleképpen történik. A szálat vagy valamely kicsa­pó fürdőbe vezetik (nedves el­járás) vagy meleg ellenáramú levegőbe (száraz eljárás.) A nedves eljárásnál a műanyag oldószerét a szálból kioldják például forró vízzel. A száraz eljárásnál pedig a forró levegő hatására a szálból az oldószer elpárolog. Más lehetőség a szálképzésre az, amikor a műanyag bomlás nélkül megömleszthető. Ilyen­kor közvetlenül az ömleiéket nyomják át a fonófejen. A szálképzés után követke­zik — többnyire azonnal — az úgynevezett orientál, amit a szálak nagymértékű, sokszor .10—15-szörös nyújtásával ér­nek el. A nyújtástól a hosszú molekulaláncok a szál irányá­ban helyezkednek el. A jó textilipari felhasználás érdekében az elmondottak alap­ján készített műszálakat, ame­lyek ezek szerint végtelen hosz- szúak. egyenlő hosszúságú da­rabokra vágják és az ilyen vag­dalt szálból fonják a fonalat. Manapság már mintegy 83 különböző szintetikus műszál­féleség ismeretes. Közülük azonban e hetven csupán az elsősorban ruházati célokat szolgáló szintetikus műszálak­kal kívánunk foglalkozni. A második világháború évei­ben kerül forgalomba a szin­tetikus műszálak egyik legjobb képviselője, a nylon. A nylon előállítása1 a mezőgazdaság huhadék anyagaiból (kukori­cacsutka. szalma, stb.) nyer­hető, „furfurol” nevű vegyü- letbő! igen bonyolult és sok fázist magában fogla'ó szintézis útján történik. A furfurolból két anyagot, s az adipinsavat és a hexametilendiamint állít­ják elő és ezekből építik fel a nylon hosszú molekuláit. A nylonnal körü'belül egy- idöben fedezik fel és kezdik gyártani a perion nevű műszá­lat. A perion előállítása a kő- szénkátránvból nyerhető „fe- nol”-ból történik. A fenolból e'őször a „kaprolaktáns” neve­zetű anyagot állítják elő, amelyből azután a perion hosz- szú molekuláit felépítik. A ny­lon és perion mind kémiai szempontból, mind egyéb szempontból rendkívül hason'ó tulajdonságú, úgynevezett do- liamid-szálak típusába tartoz­nak. A szálakat a nylon, illet­ne perion ömledékéből készí­tik. Űj és sokat ígérő szinteti­kus műszál-tipus az orlort, melynek nagyüzemi gyártása szerte a világban az 1950-es években indult meg. Az orlon- szálak alapanyaga az akrilnit- ril, amit a földgázból nyerhe­tő acetilénből és ciánhidrogén- ből állítanak elő. A hosszú mo­lekulákat azután az akrilnitril- ből építik fel. A szálakat ned­ves vagy száraz eljárással ké­szítik. A fenti három szintetikus műszál-tipus az. amely ma már igen nagy mértékben terjedt el, ezek tulajdonságai sokkal jobbak a természetes alapú szálakénál. Ez mindenki előtt világossá válhat, ha csak a ny- lon-harisnvák élettartamára gondolunk. A műszálak tulajdonságaira vonatkozóan csak egv pár ada­tot kívánunk emlitení.A nylon- és perion-szálak jó lúgbírás mellett 120—130 Celsius fokig semmiféle változást sem szen­vednek. Az orlon-szálak pedig savaknak állnak jobban ellen, oldószerek nem támadják meg és a 220 Celsius fokos hőmér­sékletet is jól állják. Mindhárom műszál vízfelvé­tele igen kicsi. Ennek eredmé-: nye az, hogy egyrészt a szeny- nyeződés nem tud a szálak belsejébe jutni, azaz csak fe­lületileg tapad rájuk, és ezért onnan egyszerű öblítéssel is könnyen eltávolítható, másrészt a víz a szálak felületéről gyor- san elpárolog. Az alaktartósság mellett nagy kopási szilárdságuk újabb ha- talmas előnyt jelent. Ruhaszö­vetekben 10—] 5 százalékos mennyiségben alkalmazva a gyűrhetetlenség mellett a ko­pási tulajdonságokat annyira megnövelik, hogy a ruhák élet­tartama három-négyszeresére nő. Az orlon-szálak kitűnő tulajdonságai számos felhasz­nálási lehetőséget biztosítanak számunkra. A könnyű tisztít­hatóság — olajos és zsíros szennyeződés is csak felületileg kötődik meg rajtuk, munkaru­hák fehérnemű, ágynemű és abroszok készítésére teszi alkal­massá. Nagy rugalmassága és a selyemtől alig megkülönböz­tethető fogása az orlönt fel- , használhatóvá teszi plüss, szó’- nyegek, bútorszövetek, stb., készítésére. Az itt felsoroltakon kívül á műszálak felhasználási területe természetesen sokkal sokrétűbb és állandóan terebélyesedő. DUNAJEVSZKY EMLEKERE A moszkvaiak július 28-án kísérték utolsó útiára Iszaak Dunaievszkyt, a neves szovjet zeneszerzőt, aki .július 25-én hirtelen elhunyt. A gyászünnepségen többek között beszédet mondott Anatolij Novikov zeneszerző, Lev Oszapyin költő, Iván Pir.jev filmrendező és Dmit.rij Kabalevszkij zeneszerző. „Művészetét országunk ifjúsága teremtette" — mon­dotta Kabalevszkij. — Dunajevszkij zenéjét messze a Szovjetunió határain túl is ismerik és szeretik. Dalait éneklik Vietnamban és Kínában, Angliában, Francia- országbán és Olaszországban. Hallhatjuk őket Prága, Varsó, Szófia és a világ más városainak utcáin. Ezek a dalok segítik az embereket a boldog jövőért vívott harcban." Megemlékeztek a szónokok a zeneszerző nagy köz­életi tevékenységéről is. A gyászünnepély után a halhatatlan emlékű zene­szerzőt a Novo-Gyevicsje-temetOben helyezték örök nyugatomra. Dunajevszkij az élet lelkes dalnoka, az ifjúság éne­kese- volt. FORDÍTOTTAl RER ÄKAM (19) Amikor Streik belépett és tíz koronáért püspökileg szentelt olajat kért, a főnök oda­szólt a segédnek: — Tauchen úr, mérjen ki tíz deka hármas számú kenderolajat. És a segéd, miközben papirosba csavarta az üveget, kifogástalan üzleti modorban ígv szólt Éveikhez: — Príma minőség, ha esetleg ecse­tet, lakkot vagy firnájszt parancsolna, mél- tóztassék bizalommal fordulni hozzánk. ^ Ná­lunk a legszolidabb kiszolgálást tetszik találni. Közben a tábori lelkész a katekizmust for­gatva, megpróbálta felfrissíteni azokat az is­meretekéi, amelyek papnövendék korában nem ragadtak meg az emlékezetében. Különösen tetszett neki és jóízű nevetést váltott ki be­lőle néhány rendkívül szellemdús mondat: Az „utolsó kenet" elnevezés onnan ered. hogy .ez a kenet rendszerint az utolsó mindazon 'szent kenetek közül, amelyeket az egyház fel­ad az embernek." Vagy: „Az utolsó kenetet felveheti minden katolikus keresztény, aki _ veszedelmesen meg­betegedett és már eszméletre tért." „Á betegnek, amennyiben lehetséges, addig kell felvennie az utolsó kenetet, ameddig még teljes öntudatánál van.” Azután megjött egy ordonánc, s levelet ho­zott, melyben közlik a tábori lelkésszel, hogy másnap a kórházban az utolsó kenet feladá­sánál jelen lesz a „Katonák vallási nevelését ápoló arisztokrata hölgyek szövetsége" is. Ez a szövetség hisztérikus vénasszonyokbol állt. s a kórházakban_ szentképeket osztoga­tott a katonáknak, továbbá füzeteket egy ka­tolikus katonáról, aki meghal a császár Őfel­ségéért. E füzeteknek színes borítólapjuk volt, mely a csatateret ábrázolta. A képen emberes: és lovak hullái hevernek szanaszét, azonkívül felborult municiós-Szekerek és ágyuk, az égre meredő lafettákkal. * A láthatáron egv falu ég srapnelek robbannak, az előtérben _ egy haldokló katona fekszik, a lába le van tepve, egy angyal hajol fölébe és koszorút nyűit neki, ;melynek szalagján a következő felírat áll: „Még ma velem leszel a paradicsomban. És a haldokló átszvllemiüten mosolyog, mintha faaylalttal kínálnák. Miután Otto Katz elolvasta a levelet, kö­pött egyet és azt gondolta magában: „Na, jó kis napom lesz holnap." Még az Ignác templomból ismerte ezt a bagázst, — mert így nevezte őket — arnucor évekkel azelőtt ott prédikált a katonaságnak. Akkoriban még nagy súlyt vetett a vred-i- fctíciáira, és a „Szövetség" az ezredes mögött szokott ülni. Két pirosruhas. j rozsafuzeres, égimeszelő nőszemély egyszer odament no^za a prédikáció után, és két óra hosszat_ mesex neki a katonák vallási neveléséről, úgyhogy * Agyutalpakkal. Katz a végén dühbegurult és azt mondta: — Bocsánat, hölgyeim, de a kapitány úr vár etiy parti ferblire. —• Hát olajunk az már van, — jelentette ünnepélyesen Svejk, miután visszatért a Po­lák-cégtől — hármas számú kenderolaj, príma minőség, bekenhetünk vele egv egész zászló­aljat. Nagyon szolid cég. Firnájszt, lakkot és ecsetet is árul. Már csak egy csengő hiány­zik. — Minek az a csengő. Svejk? — Muszáj, hogy csengessünk az úton, hogy az emberek levegyék a kalapjukat, amikor az úristennel megyünk feldkurát úr kérem, ez­zel a hármas számú kendlerolajjal. Azt így kell csinálni, és már voltak sokan, akik fü­tyültek rá, és lecsukták őket, mert nem tet­ték- le •a kalapjukat. Zizkovban egyszer a plébános £lvert egy vak embert, mert ez nem köszönt egy ilyen alkalommal, és még le is csukták, mert a bíróságon rábizonyították, hogy nem süketnéma, csak vak, és hallotta a csengőt és megbotránkozást keltett, pedig éjszaka volt. Ezt úgy kell csinálni, mint Űrnapján. Máskor az emberek le se köpné­nek bénnünket, és most kalapot fognak emel­ni. Úgyhogy én máris mennék érte. feldkurát úr kérem, ha meg tetszik _ engedni. Svejk megkapta az engedélyt, de egy félóra múlva már hozta is a csengőt. , — A „Kiskerészthez" címzett vendégfogadó bejárati ajtajáról van. — mondta — öt percig kellett, hoay féljek miatta, és előtte_ sokáig kellett várjak, mert mindig jött valaki-. — Lemegyek a kávéházba. Svejk, ha ke­resne valaki, várjon meg. Körülbelül egy óra múlva beállított egy őszhajú, merev tartású és szigorú tekintetű idősebb úr. Egész külsejéről harag és felháborodás su­gárzott. Olyan pillantásokat lövellt, mintha a sors azért küldte volna, hogy elpusztítsa nyo­morult bolygónkat, s azután a nyomait is kiirtsa a világegyetemből. Élesen, szárazon és szigorúan beszélt: — Nincs itthon? Valami .kávéházba ment? Hogy várjam meg? Jó, várni fogok akár reggelig. Kávéházra van pénze, de az adósságait meg­fizetni, azt nem. Egy pap, pfuj! És kiköpött a konyhában. — Uram, ne köpködjön itt nekem! — szólt rá Svejk. érdeklődéssel figyelve az idegen urat. — Csak azértis köpök még egyet, tessék, — mondta makacsul a szigorú úr, — hogy nem, szégyeli magát! Katonai lelkész, szégyen, gyalázat! Ha ni aga egy művelt ember. — figyelmez­tette Svejk — akkor leszokik arról, hogy idegen lakásokban köpködjön. Vagy azt hisz.i hogy azért, mert világháború van, már min­dent megengedhet magának? Viselje magát tisztességesen, nem vedig úgy, mint egy csa­vargó. Viselkedjen finoman, beszéljen illedel­mesen és ne randalírozzon, mint egy vad­ember, maga hülye civil. A szigorú úr feálllt a székről, és izgalmasan remegve kiabálni kezdett: — Hogy merészeli, még hogy nem vagyok rendes ember, hát akkor mi vagyok, hallja... — Egy szarházi, — felelte Svejk, egyenesen a szemébe nézve — úgy köpdös itt a földre, mintha a villamoson volna vagy a vonaton vagy valami nyilvános helyiségben. Mindig csodálkoztam, hogy miért lóg mindenütt olyan cédaki, hogy a földre köpni tilos, és most látom, hogy maga miatt. Ügy látom, hogy magát már nagyon jól ismerik mindenütt. A szigorú úrnak elváltozott az arcszíne, és a szitkok özönével próbált válaszolni, ame­lyek éppen úgy illették Svejket, mint a tá­bori lelkészt. — Befejezte már - szónoklatát, kérdezte Svejk (miután utoljára is elhangzott, hogy „gazemberek mind a ketten: amilyen a gazda, olyan a szolga’’) — vagy ki akarja még egé­szíteni valamivel, mielőtt leröpül a lépcsőn? Mivel a szigorú úr olyannyira kimerült, hogy már egyetlen valamirevaló káromkodás se ju­tott az eszébe s így elhallgatott. Svejk úgy vélte, hogy hiába is várna valamilyen kiegé­szítésre. ' . ■ Kinyitotta tehát az ajtót, odaállította a szi­gorú urat arccal a folyosó felé s az ezután következő rúgásért, nem kellett volna szégyen­keznie a világbajnokságért küzdő futballcsapat legjobb csatárának sem . S a szigorú urat egészen a lépcső aljáig kísérte Svejk hangja: — Legközelebb, ha rendes emberekhez megy látogatóba, maga is viselkedjen rendesen. A szigorú úr sokáig járkált az ablak alatt és várta a tábori lelkészt. Svejk kinyitotta az ablakot, s figyelte. Végül is a vendég nem várt hiába, mert a tábori lelkész mégjött, felhozta a szigorú urat, és leültette magával szemben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents