Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-30 / 30. szám

1955. július 30. 12 NEVESSÜNK V. ASCHENBACH: CSALÁDI KOR tátUúk-kaltűttuh Géza már egy éve vezető állást tölt be az egyik üzem­nél, de még nem volt alkal­mam ílt hivatalában felkeresni. A múltkor véletlenül az üzem közelében volt dolgom és a kapu előtt szinte beleütköztem Gézába. ■— Mit keresel itt? Kedves, hogy eljöttél. Szinte fájt, olyan erősen Mézét szorított és min­den kérdezés nélkül a szobájá­ba vitt. — No tessék — miközben lesímította a haját — ez az én szobám. Tekintetem végigsiklott az elegánsan berendezett szobán. — Hát ez nagyszerű. Ugy- látszik szépen befutottál. Géza bólintott és cigarettával kínált meg. Abban a pillanat­ban kopogtak. Választ sem várva, kinyílt az ajtó és egy csinos, fiatal szőke leány je­lent meg. — Oh, bocsánat, azt hittem egyedül vagy. Géza barátságosan mosoly­gott. Ugyan Erzsiké, csak be­szélj, ez az elvtárs régi jó is­merősöm. A leány zavartan megigazí­totta a haját — csak annyit akartam neked mondani, hogy Paula néniek kedden van a születésnapja. Géza cigarettára gyújtott. — Jó', hogy figyelmeztettél rá, holnap a műszak után majd még visszatérünk erre. — Eredeti dolog — mondom Gézának, amikor a szőke nő már betette az ajtót. — Ügylátszik, hogy gúnyne­veket használtok. Géza értelmetlenül rámné­zett. — Gúnyeveket, hogyan, hogy értsem ezt?. — No, no, el tudom képzel­ni, hogy ki lehet az a Paula néni. Géza mosolygott. Ne fe­lejtsd el, hogy iff én vagyok az igazgató. — Hm. Nem tudtam mire rrutgya' ázzam most ezt a fel­világosítást, ha érdekel meg­nézzük az egyes osztályokat. Néhány perc múlva a nor- mázó osztályban bemutatott egy fiatal férfinak és egy vö­röshajú nőnek. Ez- itt Pali, anyai unokaöcsém és Ilus, a sógorom húga. — örvendek — mondtam kissé zavartan. Egy kicsit megzavart a nagy család, de Géza .máris továbbment velem a számvitel felé. — Magda — mutatta be nekem az ott szorgalmaskodó fiatal lányt, — a legidősebb nővérem leánya. Szemben vele Pista bácsi, az apám öccse. — Örvendek — mondtam kényszeredetten. Nehezen je­gyeztem meg a családi foko­zatokat. Géza azonban máris tovább vezetett a könyvelőcég­be. Zsuzsi és Rózsi — har­madfokú unokatestvéreim. Mellettük dolgozik Miklós, aki feleségem középső bátyjának a legkisebb fia. Halkan bezártam magam mö­gött az ajtót. Zúgott a fejem. Géza kedélyeskedve utánam jött. — Hát hogyan lehetséges, hogy ilyen széleskörű családot foglalkoztatsz itt az üzemben. — Géza megelégedetten pis­logott. — Barátom, hisz a Feri bátyám intézi a személyügye­ket. Nerg. volt olyan egyszerű dolog, de most már szerencsére egyenesbe vagyunk. — Úgy' látszik, hogy nagy súlyt fektetsz a családodra. És mondd, nem hátrányos ez az egész munkamenetre nézve ? — Ugyan hová beszélsz — mondta Géza. Ha Feri, Magda, vagy akár Pista bácsi valami hibgt követ el, akkor rögtön elpálástoljuk a rokoni szeretet köpenyébe. Csak a jutalom- osztásnál kellemetlen egy kis­sé, mert minden rokoni foko­zat úgy érzi, hogy háttérbe szorították. — Vagy úgy — mondtam dyan hangosan, hogy a folyosó végén egy festékes munkaka­bátban dolgozó férfi szinte összerezzent és leejtette az ecsetét. — Ki az — kérdezem ér­deklődve — szintén rokon? — Nem — hangzott a vá­lasz. Az egy plakátfestő. Óra­bérért dolgozik nálunk. Je­lenleg most plakátokat készít a klikkgazdaság ellen. Utóvég­re mégis csak tudom, mi illik. KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. A genfi négiíhatalmi kor­mányfői értekezlet... (a nyíl irányában folytatva). 19. BaV kán folyó. 20. Villamosítás: villanvtelepek és villamos ve­zetékhálózat rendszerének kié­pítése. 21. Kirgiz falu. 22. Tag peremei. 24. Miliméter rövidí­tése. 25. Értékjelzés. 26. N. A. 28. Te — szlovákul 29. Jó mondabeli, szokatlan, meg nem történt gyermekelbeszélés. 31. Az Antillák gvöngve. 36. Igen — oroszul. 37. Hamis. 38. Test­vére. 39. A világbéke nagy hí­vője (az utolsó kockában a keresztneve rövidítése). 42. E napra. 44. Felkiáltás. 45. Ci­pészszerszám. 47. Kerti szer­számok. 48. A Fülöp-szigetek fővárosa. 49. A. V. 51. Irány. 53. ‘ Család-tag. 56. Bőr és oxi­gén kémiai jele. 57. Régi ba­bilóniai város. 58. Észak-Ázsiai fejedelem. 60. Nemzetközi egyesülés, melyet Marx Ká­roly, 1864 szeptember 28-án Londonban alapított. 67. TBC keverve. FÜGGŐLEGES: 1. Britt. 2. Bate fele. 3. Ke­ménv kezdete! 4. Eltávozik. 5. A hős 48-as tábornok. 6. Orosz folyó. 7. Z. T. 8. A for­radalom ügyének kemény és bátor harcosa. 9. Olivér és Ist­ván. 10. Mással hangzó azonos betűk között. 11. Római kettes. 12. Szövő (sg. 3. sz.) — szlo­vákul. 13. Svájci fo'iyó. 14. S. C. A. 15. Ausztria és Olaszor­szág autójelzései. 16. É. O. N. 17. Morse-betű. 18. Az atléta teszi. 19. A vízszintes 1 foly­tatása. 23. Az Indiai Köztársa­ság miniszterelnöke. 27. Török város. 30. Suba fele! 32. Ung- váry Cecília. 33. Arra fele. 34. Dögvész. 35. Rendetlenséget csináló. 40. Szamár-hang. 41. Nem rossz. 43. Rádium vegy­iek. 44. Román folyó. 46. Hi­vatkozás, felhívás — sz'ová- kul (latin eredetű szóból). 50. Szlovák folyó. 52. Óra-hang. 53. Vissza: az — oroszul i fo­netikusan). 54. Svéd fürdővá­ros. 55. Sakk-kifejezés. 56. Táncmulatság. 59. N1V. 61. N. J. 62. Azonos betűk. 63. CÓ. 64. Csecsemő hangja. 65. N. L. 66. É. M. 67. Bús peremei! BORGULA ANNA Intő példa (Több CSISZ járási titkárságon halmokban állnak a bro­súrák). — Gyere segíts behordani az új brosúrákat. — Még mit nem, én a régieket rakom egy csomóba, hogy az újaknak is legyen hely. Ez is előfordul Példát akar mutatni — Hát te mit csinálsz komám? — Szúnyogokat hozok a már évek óta készülő bratislavai állatkertbe. Talány A kerületi nemzeti bizottsá- szakemberekkel az olyan szö­gök szövetkezeti osztályának vetkezeteket, melyekben az ál­május végére be kellett volna latállomány alacsony fokon áll. biztosítania állattenyésztési — Küldenek, nem küldenek, küldenek, nem küldenek Egy igazi régi történet A mai fiúk és leányok néhány koronáért annyit táncolhat­nak, amennyi csak jól esik, még a cipőjük talpa is el­kophat. A ml korunkban még minden másképp volt. Akkor szépen összegyűjtöttük a pénzt, elmentünk a zenészekért, ke­restünk egy olyan házat, ahol volt egy nagyobb szoba és ügyes, szép lányok laktak benne. Pünkösdkor történt, elhívtuk a zenészeket, vettünk egy liter itókát és elmentünk Világiékhoz. Kihúztam a fiaskót a zsebemből, oda állítottam az asztal közepére és azt mondtam az öreg Világinénak: „Adja már ide azokat a poharakat, hadd igyunk”. Az öreg Világi pedig így szólt: „Adj hozzá valami harapni valót!” Világiné hozott egy lábasban rántottát. hogy együk meg, igyunk, daloljunk és táncoljunk. Az öreg Világi nagyon örült ennek és jókat szippantott a pipájából. — No, zenészek, aztán szaporán játszatok, ha pünkösd van, legyen pünkösd és kiperdült a szobából. Nemsokára puska dördült el. Azt hittem, valaki a tyúkokra lőtt, valami tolvaj. Dehogy. Világi bácsi egy akkora nyulat hozott be a házba, mint egy nagyobbacska bárány és azt mondta: — Fiúk, ide figyeljetek, ki nyúzza meg ezt a nyulat? Alig vettük észre és máris lenyúzták. De mit nem akar az ördög, egyszer csak ott termett a csősz fia. Világi néni hamar a sütőbe bújtatta a nyulat és nemsokára már az asztalon a tálban ágaskodott. Még hajnalban eljöttek Világi bácsihoz a csendőrök és megkérdezték tőle, hogy nem-e tudja tegnap este ki lövöldö­zött itt, ezen a tájon. Világi azt felelte: — Nem tudom én, hiszen tele volt a ház mindenféle jött- menttel. Nem láttam én kinek van puskája. A csendőrök átkutatták a házat, az egyik felment a pad­lásra is és megtalálta ott a nyúl lehúzott bőrét és a táskájába tette. Egy hét múlva Világi bácsi idézést kapott a bojkovici bí­róságtól. Világi bácsi hiába védekezett jól ismerték, nem elő­ször járt ott. Három hónapot kapott. Amikor haza jött a fe­lesége megkérdezte tőle: — Mennyire Ítéltek el? — Három hónapra. — Mi ütött azokba az urakba, tavaly egy nyúl két hónapba került, az idén már háromba? Valahogy drágább lett a nyúl tavaly óta. LOWS PISTA KAlAbMAI Lógós Pista történetét bogozgattam három napig, három nap és három éjjel, míg megtaláltam szálait. Kalandjának első része símán gördült ám előre a tervből mit kikomponált némi hasznot nyert belőle. Szombat délben szedte magát felkereste kollégáját és tipegve, rémült arccal elhadarta mondókáját. „Jó pajtás, ha istent ismersz, segíts rajtam, de azonnal, adj kölcsön vagy száz koronát ötszázalékos kamattal. Hogy mire kell, ne is kérdezd, vonatra kell, haza menjek, jaj, hisz oly nagy bajban vagyok, tudod, ismersz' jól engemet.” A pajtása megsajnálta, volt még száz korona, nála. „Nesze Pista, odaadom, legyen neked, ünnep mára.” Felcsill'nt a Pista szeme mikor u százast meglátta, s meg se köszönve elrohant a megbeszélt találkára. (Folytatjuk.) nL, - Előfizetés ,„» é.r. Kés félé.ee fő.- Kés. férjes« , f»,.,,Asíí., A «ÄS Ä.Ji ÄS"’Sir“Ä ® 53218 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányítópostahivatal Bratislava 2. P y 9

Next

/
Thumbnails
Contents