Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-30 / 30. szám

1955. július 30. * \ Az első pillanatban talp.n furcsá­nak látszik ez a cím. Hisz a legtöbb gyárnak kéménye van, mely nehéz szénfüsttel árasztja el a környéket és ennek, bizony nincs kellemes illa­ta. Most mégis, egy olyan üzemről lesz szó, ami kellemes illattal áraszt­ja el a környéket. Az üzem Deákin van. Ez nem valami híres falu, ha­csak arról nem vdlna híres hogy va­lamikor hatalmas papi birtok volt itt és a munkásokat alaposan; kizsák­mányolták o „vizet prédikáló, de bort ivó" papok. A kezdet kezdetén Még a kapitalista világban történt. A hatalmas birtok hasznát, ami Deá- ki határának egy részét magába fog­lalta, keveselték a papok. Azon kezd­tek tehát gonddkodni, hogyan lehet­ne emelni az amúgy is busás hasznot. Összeköttetésbe léptek egy pesti il­lat- és gyógySzergyárossaí, aki miu­tán felülvizsgálta a talajt, hajlandó volt egy kisebb üzemet építeni, ami nyersanyaggal, illetve növényolajjal látná el az ö gyárait. Megkezdődtek az építkezések, és a különbözőfajta növények beszerzése. Grédi Ernő akkor a kertészetben dol­gozott. Egy napon az irodába hivat­ták és közölték vele, hogy ezentúl nem a kertészetben fog dolgozni, ha­nem a külföldről, főleg délről hozott növényeket fogja gondozni. Megkez­dődött a hajsza a nagy nyereségért. Persze nem 'Grédi Ernő, hanem a pa­pok és a pesti gyáros számára. Grédi bácsinak csak a munka és gond ju­tott. A busó« nyereségből sem ö, sem a többi munkások csekély bérü­kön kívül nem kaptak semmit. Maid jöttek a németek. A gyáros­nak és a papoknak mindegy volt, ki veszi meg az olajat, csak fizessen. Nekik mindegy volt amerikai, fran­cia tőkés, avagy náci. Azzal sem tö­rődtek, hogy a feldolgozott olajból már nem. gyógyszert készítenek, ha­nem a nácik hadigépezetét segítik. A munkásoknak állandó hajsza volt az életük. A gyáros, igyekezett minél több hasznot kicsikarni verejtékes munkájukból. A felszabadulás után. Telt az idő. A munkások mind gyakrabban nézegettek reménykedve kelet felé, ahonnan egyre erősbödő ágyúzás hangjait hozta a tavaszi szel­lő. S míg a munkások reménykedtek, addig a nácik és bérenceik fejvesztve futkosták és menekültek nyugatra. Már arra sem volt. idejük, hogy a gyárat leszereljék és elhurcolják. Egy szép áprilisi napon aztán Qeá- kin is megjelentek a szovjet csapatok. A papi birtokon gyökerestől megvál­tozott minden. A birtokot az üzem­mel együtt államosították. A birtok vezetősége Grédi Ernőt bízta meg az üzem vezetésével és a termelés meg­indításával.. Grédi bácsi elfogadta ezt a megbízást és igyekezett a lehető legjobban végezni munkáját. Álla­munk sokat segített munkájában. Mérnököket küldtek ki, akik segít­ségére voltak minden munkájában. A jó munkának rövidesen meg lett az eredménye is. Az üzem rövidesen el­érte a háborúelőtti termelés színvo­nalát, sőt el is hagyta. A határban.­Grédi bácsi még a háború napjai­ban gondolt a jövőre és arra, hogy a felszabadulás után is szükség lesz növényolajra. így aztán mindenfajta növényből elrejtett pár szálat, hogy ha megindul a termelés, ne kelljen újra az elején kezdeni és a növénye­ket külföldről behozni. Munkássága most is két részre oszlik, mert a nyersanyagot, ületve a különbözőfajta növényeket helyben termelik. így az­tán sok gondja van a határi terme­léssel és az üzem munkájával is. Büszke is erre, hogy diploma nélkül ilyen állással bízták meg és nem fél­tek attól,, hogy a rábízott feladatokat nem fogja teljesíteni. Büszkén mu­togatta „birodalmát", ez itt a menta, mutatott rá az egyik darab zöldelö földre. Amott meg a levendula, amelyből finom illatszert készítsnek. Majd elbeszélte, hogyan sikerült ki­termelnie a levendula magját. — Sokat törtem a fejemet — mondja Grédi bácsi — azon, hogyan tudnám elérni azt, hogy a levendula magja beérjen és vetésre is használ­ni tudjuk. Végül arra a gondolatra jutottam, hogy a méhekhez közelléyö területre ültettem levendulát. Ami­kor kivirágzott, leszedegettem a vi­rágport, összekevertem cukorral és o méheknek adtam. A méhek megked­velték az ízét és később már maguk is megkeresték és elvégezték a por­zást. Három évi munkámba került, amíg elértem azt, hogy a levendula magot vetésre is használhatjuk. Az üzemben Az üzem környékén állandóan kel­lemes illat terjeng. Az illat naponta többször változik azáltal, hogy mit főznek, mentát, levendulát, esetleg kaprot. Minél közelebb kerülünk a gyárhoz, annál erősebb ez az illat. Bent az -/izemben pedig csakis ez uralkodik. 1 Grédi bácsi végig kalauzolt az üze­men. Először a fűtőházba tériünk be. Itt dolgozik Császár elvtárs. Őrá is nagy felelősség hárul. Tőle függ, hogy az egyes tartályokban jói ki- fől-e az olaj a növényekből. Császár elvtárs jól teljesíti ezt a feladatát.. Már régen dolgozik a fűtőházban, ismeri a kazán tulajdonságait és a főzés módszereit is. így aztán tudja, hogy mikor kell több, vagy kevesebb gőz a főzéshez. A fűtőházban, úgy mint az üzem többi részében is, pél­dás rend és tisztaság uralkodik. A fütőházból az emeletre mentünk, itt fortyog, fői, néhányszáz literes üs­tökben a menta és a levendula. Az üstök mellett pedig vízzel telt edé­nyek vannak, melyekben a víz auto­matikusan cserélődik. Az edények belsejéből csöveken keresztül özönlik ki a gőz. Majd a földszintre mentünk. Itt már meglátszik az egész évi munka eredménye. Az emeleten elhelyezett víztartályokon keresztül vezetett csö­vekben lecsapódik a gőz és egy része vízzé, más része pedig, olajjá válik. A tartályok mellett üvegedények vannak elhelyezve, melyekbe bele­folyik a vízzel kevert olaj. A víznél könnyebb fajsúlyú olaj aztán a fel­színre kerül, amit aztán elválaszta­nak a víztől, mégegyszer átpárolják és kész a szállításra szánt olaj. Grédi bácsi még elbeszélte azt is, hogy mennyi fejtörésbe került, amíg rájöttek arra, hogyan lehet az olaj 59—98 százalékát felfogni. A múlt­ban a kipárolt olaj egy része kárba- veszett, mert nem tudták eléggé el­választani a víztől. A felszabadulás után aztán a mérnökökkel együtt so­kat kísérleteztek, hogyan lehetne az olaj nagy részét felfogni. Most a vi­zet, melyet azelőtt kiöntötték, még­egyszer átpárolják. Az üzem megtekintése után :lbe- szélgcttünk a munkaversenyről is. Kitűnt, hogy Grédi bácsi nemcsak jó szakember, aki alaposan ismeri és szereti szakmáját, hanem jó szervező is. Ismeri embereit, tudja kire mit lehet bízni, és hogyan fogja teljesí­teni a megbízást. Emberismeretének és jó szervező képességének köszön­hető, hogy az üzem rendszeresen tel­jesíti a tervet. Sok jó fiatal munkást nevelt már fel. A fiatalok közüt Cserge László munkásságát értékeli legtöbbre. Ö nem él vissza Grédi bá­csi bizalmával, hanem minden mun­kát jó CSISZ-taghoz méltóan végez el és teljesíti munkatervét. —ve— A CSISZ-faaok üdvözlik a VIT-et Varsóban holnap kezdődik meg a nagy ifjúsági találkozó. Mi is mindent megtettünk, hogy minél méltóbban üdvözölhessük ezt a napot. Szlovákiá­ban a fiatalok ezer és ezer ajándékot készítettek elő, hogy azokat a kül­döttségek magukkal vigyék. A fiúk és leányok rendkívüli szere­tettel készítették és állították össze az ajándékokat, azt akarják bebizo­nyítani, hogy milyen fejlett az ipa­runk, mennyire szeretjük szülőföldün­ket és népművészetünket. A komáromi Steiner Gábor hajó­üzem fiatal dolgozói egy személyszál­lító hajó csodaszéo modelljét készí­tették el. A podluzany-i lányok pazar hímzésű főkötőket küldtek, a námesz- tói járás fafaragású juhpásztorral és juhokkal kedveskedett, a Kysucké Nővé Mesto-i Viliam Siroky-üzem dolgozói VIT-jelvénnyel ellátott csap­ágyakat szerkesztettek. Nehéz volna felsorolni a sok-sok ajándékot, köny­veket, albumokat, szőnyegeket, hím­zéseket, sportcikkeket és dísztárgya­kat. Az ajándékok még a legegysze­rűbb és legkisebb tárgyak is kifeje­zésre juttatják szeretetünket a világ haladó ifjúsága iránt. Mindenütt, ahol a békeváltó végig haladt, örömrivalgás fogadta őket. A fiatalok új kötelezettségvállalásokkal, újabb munkagyőzelmekkel fogadták a békeváltót. Álljunk meg egy kissé annál az építkezésnél, apielyen Bagola János, a nagy hőség ellenére is olyan nagy lelkesedéssel dolgozik komplex mun­kacsoportjával együtt. Már első pil­lantásra észrevettük, hogy nagyobb kedvvel dolgoznak, mint máskor. — Az V. VIT tiszteletére — mond­ja Bagola János, kiváló kőműves szakember, aki a nyitrai kerületben a fiatal építők komplex csapatát vezeti — nagy kötelezettséget vállaltunk. Nyitrén a CSD tizennyolc lakásegy­ségből álló építkezését, melyet az ön­álló elszámolási rendszer alkalmazása mellett huszonhét napra terveztek, tizennégy nap alatt építettük fel. így beszélnek a fiatal kőművesek, így üdvözlik az ősi Nyitra CSISZ-tag+ jai a nagy varsói találkozást. És Siska elvtárs, a Béke nevű kő­műves-csoport CSISZ-tagjai nevében, mintha csak meghallotta volna a Ba­gola munkacsoport vállalását, így nyi­latkozott: „Mi, úgy üdvözöljük az V. VIT-et, hogy Nyitrán a régi repülő­téren tizennégy lakásegységből álló építkezésen húsz nappal előbb fejez­zük be a vakolást”. Szlovákia minden munkahelyén fo­kozott munkakedv uralkodik. A privi- gyei járásban a poluvsi fiúk és leá­nyok 1 200 brigádórát dolgoztak le. A . námesztói járásban Bobrovban hu­szonhat CSISZ-tag 812 órát dolgozott le a VIT tiszteletére. Az eperjesi ke­rületben Bogdan községben' szintén nem akartak hátramaradni. A nem­zetközi békeváltóval a kővetkező üze­netet küldték: „Ezer brigádórát dol­gozunk le az aratás idején”. A hen- covcei Drevokombinát CSISZ-tagjai a nagy nehézségek -ellenére időb:n fe­jezik be a tervbevett építkezést. A zsarnóci preglejka-üzemben a fiata­lok az év végéig 112 százalékra tel­jesítik a tervet. Ilyen szép kötelezettséget vállaltak Szlovákia minden részén. Ezek a vál­lalások kifejezik, hogy a fiatalok mennyire szeretik a békét és a sza­badságot és munkával fejezik ki há­lájukat a szép és boldog életért. A fiatalok tisztában vannak azzal, hogy fokozott építőtevékenységgel és újabb munkagyőzelmekkel támogatják a leg­jobban a VIT határozatait. Jó! tudják, hogy csakis munkával biztosítják a szép jövőt. A fiatalok, hogy minél több kül­döttség számára lehetővé tegyék a VIT-en való részvételt, már több mint két hónapja gyűjtést rendeztek a Szolidaritási Alapra. A bratislavai ke­rületben a CSISZ-tagok több mint 110 000 koronát gyűjtöttek. A nár- toni járásban 12 Ó00 koronán felül, a nováky-i szénbányában a CSISZ alap­szervezet tagjai 5000 koronát gyűj­töttek össze, a nagyszombati járásból 11000 koronát és az eperjesi kerü­letből több mint 70 000 koronát küld­tek a Szolidaritási Alapra, Az össze­gyűjtött pénz lehetővé tette, hogy most jó néhány külföldi küldöttség jelen lehet Varsóban a VIT-en. A fiatalok a legbertsőségesebb meleg üdvözletüket küldik a VIT-re. A VIT arra serkenti őket, hogy még foko­zottabb építő tevékenyséaet fejtsenek ki. Felhívás A bányamérnöki fakultás dekanátusa, Kassa, Svermová 7. figyelmezteti a bányamérnöki fakultás iránt érdeklődő­ket, hogy 1955 augusztus 29-ig még lesznek utólagos fel­vételi beszélgetések. Jelentkezhetnek olyanok, akiket más főiskolákon helyszűke miatt nem vettek fel. A hallgatók internátusbán lesznek elhelyezve és a szülök anyagi hely­zete szerint ösztöndíjban részesülnek. gyakorlatokra járni. Akkoriban folyton paran­csokat kaptam a feljebbvalóimtól, most meg azt csinálok, amit akarok. Olyasvalakit képvi­selek. aki nem is létezik, és magam játszom az isten szerepét. Ha nem akarok feloldozni valakit a bűnei alól, hát nem áldozom' fel, még ha térdenállva könyörögne, akkor se. De kiilöben se akadna sok ilyen hüli/e, azt a hétszentségit. — Én szeretem az úristent, — jelentette ki a vallásos tábori lelkész, és elkezdett csuk- lani — én -nagyon szeretem ötét. Adjon egy kis bort. Én tisztelem az úristent, — foly­tatta aztán — ndgyon tisztelem és becsülöm. Senkit se tisztelek úgy, mint ötét. Öklével az asztalra csapott, hogy az üve­gek táncolni kezdtek: — isten, egy nemes jellem, egy emberfeletti dolog, ö minden ügyében a legbecsületesebben jár el. Ö e<ry napfényes tünemény, ezt senki se fogja ki­verni belőlem. És Szent Józsefet is tisztelem, az összes szenteket tisztelem, csak Szent Sze- rapiont nem. Mert olyan csúnya neve van. — Kérvényezhetné a névváltoztatást — jegyezte meg Svejk. — Szent Ludmillát is szeretem és Szent Berndtot is, — folytatta a volt hitoktató, — mert ő sok vándort megmentett Szentgotl- hárdban. Egy konvakosüveg van a nyakába akasztva és úgy keresi a behavazott embere­ket. A beszélgetés új irányba fordult. A vallásos tábori lelkész ■ kezdett összehordani hetct- havat: — Az aprószenteket is becsülöm, de­cember huszonnyolcadikén van a napjuk, és a Heródest gyűlölöm. Mikar alszik a tyúk, nem kaphattok friss tojást. Kitört belőle a nevetés, majd énekelni kez­dett: — Szent úristen, szent, hatalmas. De nyomban félbeszakította magát, Katzhoz fordult, felállt, és élesen megkérdezte: — Maga nem hiszi, hogy augusztus tizen­ötödike Mária mennybemenetelének a napja? Teljes gőzzel folyt a mulatság. Újabb pa­lackok kerültek elő, és Katz időnként fel­kiáltott: — Mondd, hogy nem hiszel az úr­istenben, különben nem töltök neked. Úgy látszott, mintha visszatérne az őskeresz­tények üldözésének kora. A volt hitoktató rázendített egy dalra, amit a vértanuk éne­kelhettek a római arénákban, s aztán felordí­tott: — Hiszek az úristenben, nem tagadom meg ötét! Nem kell a borod! Én is küldhetek borért, ha akarok. Végül is ágyba fektették. Mielőtt elaludt volna, így szólt, esküre emelve a jobb kezét: — Hiszek az atya, fiú és szentlélek istenbén. Adjatok egy breviáriumot! Svejk a kezébe nyomott valami könyvet, ami az ágy melletti asztalkán hevert, s így' a val­lásos tábori lelkész Boccaccio Dekameronját szorongatva merült álomba. 13. Svejk feladja az utolsó kenetet. Otto Katz tábori lelkész búbánatosan ük- dögéit egy körlevél fölé hajolva, amelyet ép­pen hazahozott a kaszárnyából. Ez a körlevél a hadügyminisztériumnak egy bizalmas leirata volt: „A hadügyminisztérium a háború időtarta­mára felfüggeszti a hadsereg tagjainak utolsó kenettel való ellátására vonatkozó rendelke­zéseket, és a következő utasításokat állapítja meg a katonai lelkészek számára: 1. A fronton az utolsó kenet mellőzendő. 2. A súlyos betegek és sebesültek nem nyerhetnek engedélyt arra. hogy az utolsó kenet felvétele végett visszatérjenek a hát­országba. A katonai lelkészek kötelesek _ az üyen egyéneket azonnal átadni az illetékes hatóságoknak további eljárás céljából. 3. A hátországbeli katonai kórházakban az utolsó kenet csoportosan adandó ki, a katonai orvosok szakvéleménye alapján, amennyiben az utolsó kenet nem olyan jellegű, hogy áz illető katonai intézmény akadályoztatva lenne általa. 4. Rendkívüli esetekben a hátországbeli ka­tonai kórházak parancsnoksága egyes egyének­nek is engedélyt adhat az utolsó heget fel­vételére. 5. A katonai lelkészek kötelesek a katonai kórházak parancsnokságának felhívására fel­adni az utolsó kenetet azoknak, akiket a pa­rancsnokság erre javasol." Aztán a tábori lelkész elolvasott még egy utasítást, melyben közlik vele, hogy másnap el kell mennie a Károly-téri katonai kór­házba, feladni az utolsó kenetet néhány sú­lyos sebesültnek. — Idehallgasson, Svejk, — kiáltotta a .tá­bori lelkész — hát nem disznóság ez? Mintha egész Prágában én volnék az egyetlen tábori lelkész. Mért nem küldik, oda azt a vallásos papot, aki a múltkor itt aludt nálunk. Most mehetünk a Károly-térre az utolsó kenettel. Már el is felejtetnem, hogy, hogy keü csi­nálni. — Hát akkor váéáröljunk egy katekizmust, feldkurát úr, abban benne lesz, -- mondta Svejk, — az olyan, mint egy idegenvezető a lelkipásztorok részére. Az Emauzi-kolostor- ban dolgozott egyster egy segédkertész, és amikor ez be akart Tépni a laikusok rendjébe, hogy csuhát kapjonÉ és ne kellessen neki a saját ruháját koptatni, ő is katekizmust kellett hogy vásároljon és meg kellett tanulja belőle, hogy, hogy keü keresztet vetni, hogy egyes- egyedü1 ki maradt í megmentve az eredendő bűntől, hogy mi azj a tiszta lelkiismeret, és más ilyen apróságokat, és aztán suttyomban eladta a fele uborkái a kolostor kertjéből, és így nagy botránnyal* ki kelletett, hogy men­jen a kolostorból. Mikiír találkoztam vele, azt mondja nekem: „Az uborkát katekizmus nél­kül is el tudtam adnir Miután Svejk meghozta az újonnan vásá­rolt katekizmust, a tábori lelkész belelapo­zott, és azt mondta: -4 Nahát, az utolsó ke­netet csakis pap adhatja fel, méghozzá kizá­rólag csak a püspöktől megszentelt olajjal. Na látja Svejk, maga egyedül nem adhatja fel az utolsó kenetet. Cflvassa csak fel nekem, hogy az utolsó kenetet * hogy kell feladni. Svejk olvasni kezdte: — A következőkép­pen: A pap sorra bekeni a beteg egyes ér­zékszerveit, miközben így imádkozik: „E szent kenet révén és az Ö végtelen irgalmából bocsássa meg neked léén mindazt a bűnt, amit látással, hallással, szaglással. ízleléssel, beszéddel, tapintással és járással elkövettél.’’ — Nahát, Svejk, — szólt közbe a tábori lelkész — 'dváncsi volnék rá. hogy az em­ber müyen bűnt követhet el tapintással, meg tudná azt magyarázni nekem? — Nagwn sok mindent, feldkurát úr, pél­dául ha idegen zsebekben tapogat, vagy tánc- mulatságokon, hüzen tetszik tudni, hogy ott mik szoktak lenni. — És a járással, Svejk? — Ha úgy tesz, mintha sánta volna, hogy az emberek könyörüljenek meg rajta. — És a szaglással? — Ha nem tetszik neki valami büdösség. — És az Ízléssel, Svejk? — Ha nagyon rájön az ízére valaminek. — És a beszéddel? — Az már egybe van a hallással, feldkurát úr. Ha valaki nagyon sokat locsog, és égi/ másik hallgatja. E filozófiai elmefuttatás után a tábori lel­kész elhallgatott, majd így szólt: — Na. szóval kell nekünk egy kis püspökileg szentelt olaj. Fogja, itt van tíz korona, vegyen egy üveg­gel. A katonai intendanturán* valószínűleg nem tartanak ilyen olajat. Svejk tehát útrakelt, hogy püspöküeg szen­telt olajat szerezzen. Az ilyesmi nehezebb fe'adaí, mint az élet vizének keresése Bozena Némcová meséiben. Bement néhány drogériába, de amint ki­mondta, hogy: „Kérek egy kis üveg püspö­kileg szentelt olajat", az egyik helyen har­sány nevetés volt a válasz, másutt pedig ré­mülten a pult alá bújtak. Svejk közben rend­kívül komoly képet vágott. Aztán úgy gondolta, hogy szerencsét pró­bál a patikában ü. Az első patikában a la­boránssal vezettették ki az utcára. A má­sodikban telefonálni akartak mentőkért, és a harmadikban azt' mondta neki az üz/etvezztő, hogy a Hosszú úton a Polák-cégnek, amely kencével és lakkal kereskedik, bizonyára lesz raktáron a kívánt olajból. A Polák-cég a Hosszú-úton valóban agilis cég volt. Egyetlen egy vevőt sem engedett el kielégítetlenül. Ha valaki netalán kopaiva- balzsamot kért, terpentint töltöttek a fiaskó­jába és az is jó volt. * Gazdasági hivatalban Folytatása következik I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents