Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-30 / 30. szám
1955. július 30. 5 ^4 ívnak a bányák Matiás Lajos technikus megbeszéli a munkát Vicék Mihály . munkacsoportjával. A Sverma-tárn a mélyén Ötszáz méternyire a föld alatt. A fúrók mélyen belevájnak a falba, a bányászok testén kiül az izzadság és a friss szénportól egész feketék. Mint a lavina, úgy ömlik a szén, jönnek a segédbányászok és a- motoros csillékbe lapátolják a szenet. Az értékes fekete aranyat viszik fel a föld színére. — Hogy a ménykő üssön belé, már megint megállt — mondja nagymérgesen valaki. A fúrók búgása lassan letompul, majd végleg megszűnik. Hát mi van már megint azzal a motorral ? — Nem tudom, de valahogy sehogy se akar elindulni — feleli egy feketehajú fiú, a motor melltil. El kell hívni a lakatost. Negyed óra múlva megjelent egy fiatalember hatalmas, nagy bőitás- kával. Előszedte szerszámait, nem kérdezett sokat, és gyorsan nekifogott a motor javításához-. Bi$z,ep. további szénfe-jtés attól függ, hogy mikor 'esz kész á géppel. Csahamar el is készült, nem volt nagy hiba, már be is kapcsolhatott. A csillék újból mozgásba jönnek, és a szén újra ömlik. — Na, végre! Jaj, hogy ne felejtsem el, te Józsi, ha Varsóba mégy, akkor aztán írjál, és válassz ki valami szép bélyeget, tudod, hogy bélyeggyűjtő vagyok! • A fiatal lakatos mosolyogva válaszol: „Hát persze, hogy írok, ti azonban távollétemben is teljesítsétek a ciklust, közben gondosan összeszedte szerszámait §s a táskába tette. Jozef Fucík a tárna felé menet azt számitgatta, hogy hány lapot ír majd Varsóból. Nem baj, mindegyiknek írok... Józsi nem ostravai. Dél-morva vidékről jött ide, *a fiatal bányászok központjába. Már otthon, az iskolában is ő volt a CSISZ alapszervezetének elnöke. Kitanulta a bányalaka- tosságot, gyorsan tanult. Ügyes gyerek Jóska, nem egy gépet hozott már rendbe az ostravai bányákban. A fiatal bányászok otthonában az asztalán cseh—orosz Szótárt és német tankönyvet látunk. ■.*- Készülök a. VIT-re, magyarázza ■■*z- nem akarok csak a tolmácsokra támaszkodni. Sok tapasztalatot szeretnék szerezni Varsóban és sokat akarok majd a fiúknak mesélni. Sokat kell még tanulnom. EUSTACH BROULIK fi Wohland-müszak 330Vra teljesítette a tervet A 33-as számú falnál a kombájndolgozók az elmúlt napokban szépen teljesítették és túlteljesítették azt a vállalásukat, hogy a bányász napig ezer tonna szénnel többet terme'nek. Most újabb munkagyőzelmet értek el. A tervet 196 %-ra teljesítik naponta és terven felül 207 tonna szenet termelnek. Az eredmény főleg Wohl and Pavel és Maros István kombájnus munkacsoportjának köszönhető, akik nyolc' óra alatt 57 méter hosszú szénfalat tisztítottak le és így 330 %-ra teljesítették a normát. Ezt a szép eredményt azért érték el, mert jól szervezték meg a munkát, jó yolt a munkaerkölcs. Az előbbi műszak is elősegítette a sikert, amennyiben a közlekedési berendezést megfelelőképpen átállította és gondoskodott a szükséges fáról. r Uj utakon járunk Most júliusban múlt két éve, hogy idejöttünk a bányász szaktanulóotthonba. Felejthetetlen szép időt töltöttünk itt, nehezünkre esett a búcsú. Bensőségesen elbúcsúztunk a tanulóotthon alkalmazottaitól. Igazán hálásak lehetünk nekik azért, amit nyújtottak. Alaposan felkészültünk az életre és az a mondás lebeg most előttünk, hogy szép az élet, csak rendezzük be okosan. Nyolcvan fiatal bányász lépett be a bányász-üzembe. Örültünk a fizetésnek, mellyel megjutalmazták munkánkat. Júliusban beléptünk a Béke-bányába, ahol az üzem vezetősége és az idősebb bányászok igen meleg fogadtatásban részésítettek. Aztán szétszéledtünk a munkahelyeken. Sokan közölünk a 348-as számú falnál dolgoznak, kevesebben az 541-es falnál. Egy kisebb csoport a szállítók közé állt be. A munkakatalógus szerint különböző osztályokba csoportosítottak bennünket, kevesen kerültek az ötödik osztályba, és mindenki meg van elégedve' a beosztásával. Mindnyájan a legmagasabb fizetési osztályba, a „nyolcas“-ba akarunk kerülni. Reméljük, hogy sikerül. Az új munkahelyen szép eredményeket érnek el a fiatal bányászok és nincs olyan részleg, ahol ne 100 százalékon felül teljesítenék a tervet. JOZEF DURCA Hegyen-völgyön át Amikor megkezdték a zsolna-vrut- kai vasútvonalon a villanyosítást, azok akik semmiben sem hisznek — mosolyogtak. No, amíg az a villanyvasút létrejön, addig térdigérő hosz- szú szakáliunk lesz. Hát honnét vennék az áramot, ha még arra se telik, hogy a lakásokban megszakítás nélkül világítsunk. A gyárakról nem is beszélve... Amikor tavaly ezen a befejezett rész'egen már próbálgatták a villanyvonatot, újból megindult a szóbeszéd. Jó, jó, de amíg azt az egész útvonalon Kassáig felszerelik és hátha áram nélkül marad, szabad pályán. Most július 1-én Tomas Hulka a lipcómikulási ál'omásfünök reggel 4 óra 20-kor menetrend szerint elindította a személyvonatot — villanyos mozdonnyal. Szerencsés utat — integetett az állomásfőnök, .Vo.jtech Búza mozdony- vezetőnek. Rendben megérkeztek és azóta aatán kétszer naponta villanyvonat közlekedik Mikulás és Poprád között Az ember kíváncsiskodva fe'száll a vonatra, vajon hogy működik majd a villanymozdony. Alig veszed észre, máris megérkeztél. Ennek a nagyszerű vívmánynak azért hátránya is van — mondja mosolyogva Hulka elvtárs. Az, hogy olyan gyorsan megy. A menetrendünk meg, nem alkalmazkodott ehhez a gyorsasághoz és így a megtakarított időt az állomásokon kell kivárni. Újévtől kezdve további útszakaszon közlekedik a villanyvonat és majd a menetrend is alkalmazkodik a gyors járathoz. Akkor aztán alaposan kihasználhatjuk. Ma még nem is tudjuk felbecsülni, hogy milyen előnyöket nyújt a villanyvonat. A személy és teher szállításnál évente óriási szénmennyiséget takarítunk meg, mert a villanyvonatok hajtásához a vizbö energiát használjuk fel. Az áruszállítást gnégegyszer olyan gyorsan végezhetjük, mert a vil'anyvonat Mikulás és Poprád között naponta kétszer teszi meg az utat, míg a gőzmozdony csak egyszer. A „Bobina” nevű villanymozdony 120—130 km-t tesz meg óránként, simán, zökkenő nélkül, hegyen-völ-' gyön egyaránt. A villanyhálózatot kiépítik és Szlovákia első villanyosított útvonala, a mi büszkeségünk szerelőink és munkásaink kezemunkáját dicséri, és népünk megengedettségére szolgál. M. PLISTILOVA Nálunk más a szabály A minap egy Galánta-környéki faluba utaztam, Taksonyba. Ez a falucska nincs messze Galántától, épp ezért már a vonaton azon gondolkoztam, hogy ha sokat kell majd várni az autóbuszra, inkább elmegyek gyalog. A vonatról leszállva első utam a táblához vezetett, melyen az autóbusz menetrendek voltak. A menetrend szerint csak huszonnyolc percet kellett volna várni, vagyis az autóbusznak 15 óra 30 perckor kellett indulnia. Már jóval az indulás ideje előtt sokan álltak a megállónál, az utazás lázában idegesen lesve, hogy mikor jön már az autóbusz. Erre persze még várhattunk, mert a 15—98 számú autóbusz csak hét perccel az indulás előtt jött a megállóhoz. Amikor odaért, a tömeg azonnal az ajtóba állt, és leste, hogy mikor lehet felszállni. Az autóbusz azonban anélkül, hogy a kalauznő vagy a kocsivezető figyelmeztette volna az utasokat, tolatni kezdett hátrafelé Ebből a figyelmetlenségből könnyen szerencsétlenség történhetett volna, ha az ajtónál nem felnőtt, hanem kisgyerek van. Végül újra visszajött a megállóhoz és most már felszállhattak az utasok. Amikor eljött az indulás ideje, az utasoknak még több mint a fele az autóbusz mellett állt, sok volt a nép, így’ tehát az autóbusz csak 15.40-kor indult el az állomásról tehát tíz perces késéssel. Amikor elindultunk az állomásról, többen örömmel sóhajtottak fel, hogy végre már indulunk. Ez persze nem ment ilyen simán. Amikor a városi megállóhoz értünk, ahol csak négy-öt utas volt, a kocsivezetőt az egyik barátja meghívta „egy pohár sörre”. A vezető nyugodtan elfogadta a meg- - hívást és miközben ő nyugodtan sörözött, az utasok nyugtalanul nézegettek órájukra, hogy már tizenhárom perces késésünk van. Végre jött a kocsivezetö, de indulni még nem indulhattunk, mert a „jóbarát”, aki szintén kocsivezető volt, még nem jött ki a vendéglőből. Néhányan fi- gyelmezetették a kocsivezetőt, hogy helytelenül cselekszik, mikor önhibájából ennyit késik. A kocsivezetö flegmán vetette oda: „Mi köze hozzá. Ennyi késést könnyen be tudunk hozni. Maguk felé az a szabály, nálunk ez”. A kocsivezetőnek ez a nézete nagyon helytelen. Az utasnak joga van megkérdezni a kocsivezetötől, azt, hogy miért késik. Helytelen az a nézete, is, hogy tíz-tízenhárom perces késést nyugodtan be lehet hozni. A gyorshajtás közben míg a késést be akarja hozni, könnyen történhet szerencsétlenség, mellyel veszélyezteti a saját és az utasok életét. VARGA ERNŐ És látoqatójuk érkezett: a vallásos tábori lelkész, aki reggel szintén tábori misét akart celebrálni az utászoknál. Fanatikus embei volt. mindenkit közelebb akart vinni istenhez. Hitoktató korában pofonok segítségével igyekezett kifejleszteni a gyerekek vallásos érzését, és a különböző folyóiratokban időnként cikkecskék jelentek meg róla, ilyen címekkel: „Egy hitoktató brutalitása’’. „A pofozó hitoktató’’. Meg volt győződve róla, hogy a katekizmust legkönnyebben a nádpálcarendszer segítségével sajátítják el a gyermeFéllábára sántított egy kicsit, annak következményeképpen, hogy egyszer felkereste egy tanítványának az apja, miután a hitoktató felpofozta a fiút. mert az bizonyos kételyeknek adott kifejezést a szentháromsággal kapcsolatban. Három pofont kapott. Egyet az atyaistenért, egyet a fiúistenért, és egyet a szentlélekért. Ma azért jött el, hogy az igaz útra vezérelje kollegáját, Katzot. s a lelkére beszeljen neki. A következő megjegyzéssel fogott hozzá: — Csodálom, hogy magánál nincs feszület a falon. Hol szokott a breviáriumból imádkozni? Egyetlen egy szentkép se díszíti a szobája falait. Mi van ott az ágya fölött? Katz elmosolyodott: — Az ottan „Zsuzsanna és a vének", alatta meg az a meztelen nő egy régi ismerősöm. Jobboldalt egy japános képet tetszik látni, amely egy gésa és egy öreg japán szamuráj szekszuális aktusát ábrázolja. Nagyon eredeti, nem igaz? A breviáriumot kint tartom a. konyhában. Svcjk, hozza be, és rtyissa ki a harmadik oldalon. Sveik kiment, s a konyhából egymásután három pukkanás hallatszott, amint három borosüvegből kihúzta a dugót. A vbllásos tábori lelkész teljésen elképedt, amikor az asztalon megjelent a három_ üveg. — Egészen könnyű misebor, kollégám, ■— mondta Katz —. nagyon jó minőség, rizling. Az íze hasonlít a mosélire. — Nem iszom, — jelentette ki makacsul a vallásos tábori lelkész — azért jöttem, hogy a lelkére beszéljek magának. — Jó. de még kiszárad a torka, kollega úr. — mondta Katz — igyon csak, és én hallgatom. Nekem nagyon összeférhető természetem van, és szívesen meghallgatom az ellenvéleményeket is. A vallásos tábori lelkész ivott egy kicsit, és tágrameresztette a szemét. ■— Fene jó bor, nem igaz, kolléga úr? — Ügy látom, ön káromkodik — mondta komoran a fanatikus. — Szokás kérdése. — felelte Katz — néha még istenkáromláson is rajtakapom magam. Sveik, töltsön a főtisztelendő úrnak. Biztosíthatom önt. hogy néha még ilyeneket is mondok: az istenfáját, a hétszentségit, azt a szűzmariaiat. Azt hiszem, ha majd on is olyan régóta lesz a katonaságnál, mint én, akkor éppen így bele fog szokni. Egyáltalán nem nehéz vagy fáradságos dolog, és mihozzánk lelkiatyákhoz nagydn közel is áll: az isten, a szentség, a Szűzmária, ugye milyen szépen és szakszerűen hangzik? így ék, kolléga úr. A volt hitoktató gépiesen ivott. Látszott rajta, hogy mondani szeretne valamit, de nem tud. Próbálta összeszedni a gondolatait. — Kollega úr, — folytatta Katz — fel a fejjel, ne üljön itt olyan szomorúan, mintha öt perc múlva áz akasztófára kellene mennie. Hallottam önről, hogy egyszer pénteken tévedésből sertéskotlettet evett a vendéglőben mert azt tetszett hinni, hogy csütörtök van, és aztán a klozetton meg tetszett piszkálni a torkát az ujjúval, hogy kijöjjön az egész, mert azt tetszett hinni, hogy isten különben elpusztítja önt. Én nem félek attól, hogy holtidőben húst egyek, és a pokoltól sem lélek. Pardon parancsoljon inni. Nno. most már jobban érzi magát? Vagy talán haladó nézeteket vall a pokolról, és a korszellemhez meg a reformistákhoz igazodik! Szerintük a pokolban most már nem olyan közönséges kénesüstök vannak a szerencsétlen bűnösök számára, hanem magasnyomású Papin-féle fazekak, a bűnösöket margarinban sütik, a nyarsak elektromos úton működnek, a bűnösökön sokmillió évig úthengerig gépek járnak, a rogcsikorgafásról fogászok gondoskodnak különleges _ műszerekkel, az üvöltést gramofonra veszik, és a lemezeket felküldik a paradicsomba az igaz lelkek mulattatására. A paradicsomvan kölnivíz-spriccelő gépek működnek és a filharmónia olyan sokáig játssza Brahm- sot, hogy^ az Vmber inkább a pokolba vagy a purgatoriumba kívánkozik. Az angyaloknak repuloqeppropeller van a fenekükben, hoqy ne dolgozzák magukat agyon a szárnyukkal. Igyon.. Kollega úr. Sveik töltsön a főtisztc- tendo urnák, úgy látom, nem érzi egészen jól Miután felocsúdott, a vallásos tábori lelkész ezt suttogta: — A vallásosság észszerű meg- goriolásból fakad. Aki nem hisz a szentháromság létezésében... — Svejk. — szakította félbe Katz — töltsön a feldkurát úrnak még egy konyakot, hogy magához térjen. Meséljen neki valamit Svejk. — Feldkurát úrnak alázatosan jelentem, — kezdte Svejk — volt egyszer Vlasimban egy esperes, és amikor ennek megszökött az öreg házvezetőnője egy legénnyel meg a pénzével, akkor egy takarítónőt fogadott. És ez az esperes öreg fejjel elkezdte tanulmányozni Szent Ágostont, akire azt mondják, hogy a szent- atyák közé tartozik, és azt olvasta nála, hogy aki az ellenlábasokban* hisz, az el van kárhozva. Erre hívja a takarítónőjét és azt mondja neki: „ Idehallgasson, maga egyszer azt mesélte nekem, — hogy a maga fia géplakatos és hogy kivándorolt Ausztráliába. Akkor vedig az ellenlábasok között van. és Szent Ágoston kimondta, hogy aki az ellenlábasokban hisz, annak el kell kárhoznia”. „Főtisz- telendő úr, kérem” — mondja erre az a nő, „de hiszen az én fiam levelet és pénzt küld Ausztráliából.” „Az, az ördög szemfényvesztése’’, mondta az esperes -úr, „Szent Ágoston szerint nincs is semmilyen Ausztrália, magát csak az antikrisztus hitegeti.” Vasárnap aztán a nyilvánosság előtt kiátkozta ezt az asszonyt, és azt kiabálta, hogy Ausztrália nem létezik. Úgyhogy' a templomból egyenesen a bolondokházába vitték. Még sokan odavalók volnának. Az Orsolyáknak van a kolostorukban egy kis üvegül^ a Szűzmária tejéből., amivel Jézuskát■ szoptq.Ua, • és a benesovt árvaházban, amikor lourdesi csodavizet vittek oda, az árvák olyan hasmenést kaptak tőle, amilyet még nem látott a világ.. A vallásos tábori lelkésznek 'karikák kezdtek táncolni a szeme előtt, s csak egy újabb konyaktól tért magához, ez aztán a fejébe is szállt. Hunyorogva megkérdezte Katztól: — Maga nem hisz a Szűzmária szeplőtlen fogantatásában, nem hiszi,, hogy Keresztelő Szent Já- Inivelykúija. amit a piaristáknál őriznek, va.odi? Hisz maga egyáltalán az úristenben? Es ha nem hisz. akkor miért ment tábori lel- kesznek’ — Kedves kollégám, — felelte Katz. bizalmasan megveregetve a vendég vállát — amíg az állam be nem látja, hogy a katonáknak mielőtt kimennek meghalni a csatatérre, semmi szükségük sincs az isten áldására, addig a tábori lelkészség nagyon tisztességesen honorált foglalkozás marad, és az embernek nem kell megszakadni bele. Sokkal jobb ez nekem, mint a gifakorlótéren futkosni, vagy had* Ellenlábasok vagy antipódusok: akik a földgömb ellenkező részein laknak, lábukkal tehát egymással áte'lenben állnak. HhHIhÍINNHÍ
