Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-09 / 27. szám

ft

1955. július 9.

lf-W'ÍVÍ£L

Népművészeti csoportok fellépése a stra’iovi stadionban

A Népművészeti Alkotás Fesztiváljának napjaiban Prágában mindenütt népviseletben öltözött fiata’o' 'al találkozhatunk.

kai, lobogó-ujjú blúzban, pártával a fejükön. Utánuk fiúk, lányok vegyesen, kéz a kézben jönnek, mint egy színes áradat. Hétezer népművész, csehek, morvák, szlovákok, magyarok, kiket egy akarat fűz össze: testvéri barátság és a százezrek ajkán annyit elhangzott békevágy.

Az egyes csoportok kisebb- nagyobb köröket alkottak körül a pályán. Közepén a legnagyobb kört alkotják a sárganadráoos cseh fiúk és táncospárjaik a lányok. A nagy kör közepén s~ó!ótáncot járnak, a ropogós cseh népi táncok egyikét, a „ko!ecko”-t. Igazi népi tánc ez, mely a népből fakad s melyet a nép magáénak is tart. Az övé, amit a lelátókon tolongó emberek mosolygó arca a percenként váltakozó zúgó taps is elárul.

S míg ezek táncolnak, a többiek ülnek, várva a jelzést, hogy ók is csillogtathassák tehetségüket s táncukkal, énekükkel újabb örömet szerezzenek a nézőknek, akik nem fu- ka kodnak, tetszésüket, örömüket. és elismerésüket tapsban, éljenben, vagy egy „to je hez- ky"-ben (ez nagyszerű volt) kinyilvánítani. Majd ezután morva népi tánc következett, a „danajem”. E tánc ritmusában sok rokoni vonás van a magyar verbunkoséval.

A cseh és a morva népi táncok után Nyugat-Szlovákia tánccsoportjai léptek fel eredeti temperamentumos szlovák népi táncokkal.

A lányok piros szoknyában, tarka hímzésű blúzban, kék szalaggal a derekukon, a fiúk fehér nadrágban, hímzett laj- biban, nagy karimájú kalappal fejükön, fokossal kezükben ropták a táncot.

Talán az volt a legszebb jelenet, amikor a lányok otthagyva párjukat, rohantak, hosszú láncpt alkotva, a pálya közepére, hol a kedves, szép „karic- ky” táncot járták vígan és üdén. Ez a jelenet hatott legjobban a nézőkre is, akik szűnni nem akaró tapssal köszönték meg a lányok felejthetetlen táncát.

A további táncok is szebbnél- szebbek voltak. Kiváltképp dicséretet és elismerést érdemel a nyitrai, beszte-cebányai, mikulási, eperjesi, kassai és a rimaszombati tánccsoportok fellépése. Ezek külön kis kört alkotva, más- és más népi táncokat mutattak be melyek igazán méltóak népünk kultúrájának és művészetének múltjához. Itt látszott csak meg igazán, milyen gazdag és mérhetetlen kincseket érő népünk kultúrája és művészete.

A hétezer népművész között több olyan csoport is volt, melyek nagy sikerrel vettek részt az országos nyári népművészeti versenyen is.

crapontovságú felvonulásukat a pályára, a tarka virágos réthez hasonló öltözetüket, a fehér kendőket lobogtató kezeket? Mindent, mert a népművészeknek ez az egyórás szereplésük felejthetetlen emléket, igazi örömet adott a nézők hatalmas táborának.

Pontosan fél három volt, amikor a mikrofonokon keresztül felcsendültek a spartakisd- induió akkordjai. A pálya üres. Csak a májusiak díszelegnek néma méltósággal. A pálya közepén állt a legszebb, a legmagasabb, körülötte pedig hat kisebb. Majd jobbra-balra szétszórva újra műjusfák varázsolják szebbé a pályát.

A főbejáratnál már meg is indult a népművészék tarka serege. A lányok jönnek elöl ritmusos lépésben, ringó derék>

A népi táncosok színes menete a Károly-hídon.

fl nesugyutadó papír

„Mit gondolunk, lehet-e papírban vizet melegíteni vagy esetleg tojást főzni! Lehet bizony! A következőkben ezt fogjuk bebizonyítani”.

Vegyünk elő egy papírlapot; szakítsunk le belőle egy vékony szeletet és meggyőzés kedvéért égessük el. Ezután a megmaradt papírlapot hajtsuk ketté, majd mégegyszer hajtsuk össze és így készítsünk belőle papírtölcsért. A papírtölcsért tegyük fülekkel ellátott drótgyürűbe. Ebbe a különös edénybe öntsünk egy kevés vizet és tegyük izzó lámpa vagy gyertya fölé. Bármennyire is különös, a papír nem gyullad meg, sőt a víz felforr.

Amikor a víz forr, tojást lehet a vízbe tenni.

Ennek az' a magyarázata, hogy azt a hőmennyiséget, amelyet a tűz a papírnak átadott, a víz nyeli el és a papír nem tud lángra lobbani. A tűz közvetlenül csak a papírnak a vízzel érintkező részét, éri. Egyébként a papír meggyulladna.

Ez a kísérlet szembetűnően magyarázza meg a „fakírok” és ügyes szemfényvesztők vakmerő bűvészmutatványát, akik például megolvasztott fémbe dugják kezüket és kihúzzák onnan anélkül, hogy megégetnék. Előzőleg ugyanis kezüket vízbe mártják.

Fo adjunk

Fogadjunk valakivel (és természetesen meg is nyerjük!), hogy nem képes a lába előtt a földön fekvő szalmaszálon át- ugorni, két első szempillantásra nagyon jelentéktelennek látszó feltétel mellett: nem szabad a térdét behajlítania és a nyakát meghajtania.

Mivel magyarázható ez a • képtelenség? Feltehető, hogy az olvasó maga is tud erre a kérdésre felelni.

Sikerül-e?

Ha valaki háttal szorosan a neki. Ha nagyon igyekszik, leg- fa! mellé áll, úgyhogy sarkával feljebb azt éri el, hogy orra érinti a falat és ebben a hely- esik és a homlokát beleüti a zetben akarna felemelni egy padlóba. Ennek a jelenségnek lábai előtt a földön heverő tár- az okát már nem magyarázzuk gyat, anélkül, hogy térdét be- meg, mert ezzel csak az eddig hajlítaná, ^z nem fog sikerülni elmondottakat ismételnék.

CsöHöuyös dugó

Vegyünk egy közönséges palackot és egy kis dugót valamilyen orvosságos üvegből és helyezzük a dugót a palack szájába. A dugónak és az üveg szájának is száraznak és tisztának keli lennie. Próbáljuk most belefújni a dugót az üvegbe. Látszólag ezt nagyon könnyű megtenni, csak erősen rá kell fújni a dugóra. A dugó azonban ahelyett, hogy berepülne az üvegbe, annál gyorsabban fog az üvegből kirepülni, minél erősebben fújtunk rá. Fújjunk rá enyhén, a dugó ismét visszafelé repül, csak kisebb erővel.

Mi enne!, az oka? Az üvegbe befújt levegő összenyomődik és az üvegből kifelé igyekezve kilöki a dugót is. Próbáljuk ezért fordítottját megtenni. Tartsuk magunk előtt az üveg száját, szívjunk ki belőle erősen levegőt. Ezzel ritkítjuk a. palackban levő levegőt és a külső levegő nyomása belöki a dugót az üvegbe.

Ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk, ha előzőleg' felmelegítjük az üveget egy. lámpa vagy gyertyaláng felett. Ekkor a szájunkból kijövő hideg levegőáram a dugói, szintín az üvegbe löki. Végül a dugót valamilyen csövön keresztül pl. szalmaszálon vagy egy hosszú makaróni csövön keresztül is be lehet fújni az üvegbe, ha közvetlenül magára a dugóra füvünk.

— Hát vágjál pofon, na, — felelte a tábori lelkész — azt hiszed, hogy nem bírnám ki? ötöt is kibírnák egy ilyentől, mint te.

Végül a kocsis talált egy ötöst a tábori lelkész mellényzsebében. Ezzel el is távozott, átkozva sorsot és a tábori lelkészt, hogy kár volt az időért és ez egy rongy fuvar.

A tábori lelkész csak sokára aludt el, mert egyre újabb tervek fogamzottak meg benne. A legkülönbözőbb ötletekkel állt elő: hogy 0 most szeretne zongorázni, tánciskolába menni, halat sütni.

Aztán odaígérte Svejknelc a nővérét, áld

nem is létezett. Könyörgött továbbá, hogy vigyék át az ágyára, s végül elalvás előtt közölte azt a kívánságát, hogy ő benne olyan embert lássanak, aki ■pontosan annyit ér, mint egy disznó.

III.

Másnap reggel, amikor Svejk belépett a szobába, a díványon fekvő tábori lelkész éppen arra próbált rájönni, erőltetett agymunkával, vajon mi történhetett vele, ki öntötte le ilyen furcsa módon, hogy a nadrágja odaragadt a bőrdíványhoz.

— Feldkurát úrnak alázatosan jelenteni, — kezdte Svejk — hogy éjszaka ...

Néhány szóval megmagyarázta neki, hogy szörnyen téved, ha azt hiszi, hogy le van öntve. A tábori lelkész, aki szokatlanul nehéznek érezte a fejét, igen nyomott hangulatban volt.

— Nem akar eszembejutni, — mondta — hogy az ágyról hogy kerülhettem a díványra.

— Nem is tetszett az ágyban lenni, mert ahogy megjöttünk, mindjárt a díványra fektettük a feldkurát urat, tovább már nem, ment.

— És mit tettem én? Csináltam valamit_ egyáltalán? Nem voltam véletlenül berúgva?'

— Arra nincs kifejezés, — felelte Svejk •—

a sárga földig le tetszett inni magát, és egy kis delirium is rájött a feldkurát úrra. Remélem, a. feldkurát úr jobban fogja érezni magát, ha átöltözik és megmosakszik. /

— Úgy érzem magam, mintha elvertek volna, — panaszkodott a tábori lelkész — és szomjas vagyok. Nem verekedtem tegnap?_

— Olyan nagyban azért nem volt, feldkurát úr: Á szomjúság pedig a tegnapi szomjúságtól van. Az nem múlik el olyan hamar. Ismertem egy asztalost, aki legelőször 1910 szilveszterén rúgott be, és január elsején olyan

szomjas volt és olyan rosszul érezte magát, hogy vett a boltban egy keringet és tovább ivott, és azóta ez így megy minden nap, már több mint négy éve, és senki se tud segíteni rajta, mert szombatonként mindig annyi keringet vesz magának, amennyi egész hétre elég. Olyan ez, mint a ringlispil, ahogy egy zupás őrmester mondta a kilencvenegyeseknél.

A tábori lelkészen százszázalékos ícaccenja- mer és abszolút depresszió vett erőt. Az ember megesküdött volna rá, ha ebben a pillanatban hallja, hogy a lelkész rendszeresen hallgatja dr. Alexander Baték előadásait, amelyeknek ez volt a címe: „Üzenjünk hadat életre-halálra az alkohol ördögének, amely sírba viszi legjobb fiainkat”, s hogy szorgalmasan olvassa a híres doktor „Száz etikai szikrá”-ját is.

Igaz, egy kicsit átalakította e tanításokat.

— Még ha valami nemes italt inna az ember, — mondta — mint például a rákot/ nia- raschinót, konyakot, de én tegnap borovicskát ittam. Direkt csodálom, hogy én ezt így bírom vedelni. Szörnyű pocsék íze van. Ha legalább meggypálinka lett volna. Az emberek kitalálnak mindenféle disznó kotyvalékot, és úgy isszák, mint a vizet. Ez a borovicska nem is jóízű, színe sincsen, égeti a torkot. És ha legalább igazi lett volna, tiszta boróka-párlat, amilyet Morvában ittam egyszer. De ezt a borovicskát valami faszeszből és olajból csinálták. Nézze, hogy böfögök.

A snapsz, az méreg, — mondta meggyőződéssel — kivéve, ha tiszta eredeti és nem olyan, amilyet gyárban csinálnak a zsidók hideg úton. Ugyanez a helyzet a rummal: 7T jó rum ritkaság.

Ha volna itt egy kis tiszta diópminka, — sóhajtott a tábori lelkész — az rendbehozná a gyomromat. Olyat gondolok, amilyen Snábl kapitány úrnak van a Bruskában.

Keresgélni kezdett a zsebeiben, és megnézte az erszényét.

— Összevissza harminchat krajcárom van. Mi lenne, ha eladnám a díványt, — tűnődőit

— mi a véleménye erről? Van ember egyáltalában, aki díványt vesz? A háziúrnak majd azt mondom, hogy kölcsönadtam, vagy hogy ellopták. Mégse, a díványt megtartom. Inkább elküldöm magát Snábl kapitány úrhoz, kérjen tőle kölcsön száz koronát. Van neki, kártyán nyerte tegnapelőtt. Ha nem sikerül, menjen a vrsOvicei kaszárnyába Mahler főhadnagyhoz. Ha ott se kap, akkor Fiser kapitányhoz, a

Hradcanyra Mondja meg neki, hogy abrakat kell vennem a lónak és elittam a pénzt. És ha még ott se sikerülne, akkor zaciba visszük a zongorát, lesz ami lesz. Mindjárt írok egy pár sort mindegyiknek. Ne hagyja magát elküldeni. Mondja meg, hogy nagy szükségem van rá, hogy nincs egy vasam se. Találjon ki, amit akar, de nekem üres kézzel vissza ne jöjjön ide, mert akkor rögtön mehet a frontra. Kérdezze meg Snábl kapitánytól, hogy hol vásárolja a diópálinkát, és hozzon belőle két üveggel.

Svejk ragyogóan teljesítette a megbízatást. Jámborsága és becsületes arca mindenkinek teljesen megnyerte a bizalmát, s mindenki elhitte, hogy színigazat beszél.

Svejk célszerűbbnek vélte, ha sem Snábl kapitány, sem FiSer kapitány, sem pedig Mahler főhadnagy előtt nem arra hivatkozik, hogy a tábori lelkésznek abrakot keÚ vásárolnia, hanem inkább azzal támasztja alá a kérését, hogy a tábori lelkésznek tartásdíjat kell fizetnie. Kapott is pénzt mindenütt.

Mikor az expedícióról visszatérve felmutatott háromszáz koronát, a tábori lelkész, aki időközben megmosdott és átöltözött, rendkívül meg volt lepve.

— Gondoltam, egy füst alatt elintézem mind a hármat, — mondta Svejk — hogy holnap, vagy holnapután ne kellesen megint pénz miatt törni a fejünket. Elég simán ment. de a Snábl kapitány előtt térdre kellett boruljak. Nagyon smucig az öreg. De amikor mondtam neki, hogy tartásdíjat kell fizessünk ...

— Tartásdíjat? — mondta utána meghök- kenve a tábori lelkész.

— Na igen feldkurát úr, ilyen apanázst, ami a lányoknak jár, ha gyereket csináltunk nekik. Azt tetszeti mondani, hogy találjak ki valamit, és semmi más nem jutott az eszembe. Minálunk egy suszter öt lánynak fizetett tartásdíjat egyszerre, egészen kétségbe volt esve miatta, és Ö is mindig kölcsönkért, és mindenki rögtön elhitte neki. hogy szörnyű helyzetben van. Kérdeztek tőlem, hogy miféle lány az, és én azt mondtam, hogy nagyon csinos és még nincsen tizenöt éves. Érre aztán elkérték a címét.

— Hát ezt jól megcsinálta, Svejk — sóhajtotta a tábori lelkész, és járkálni kezdeti a szobában.

— Megint egy szép kis botrány, — mondta aztán a fejét szorongatva — borzasztóan ’fái a fejem.

— Én megadtam nekik egy öreg süket néninek a címét, aki ott lakik a mi utcánkban — magyarázta tovább Svejk. — Alaposan el akartam intézni a dolgot, mert a parancs, az parancs. Nem hagytam magam elküldeni, és valamit ki kellett, hogy találjak. Aztán az előszobában itt vannak az emberek a zongoráért. Azért hívtam őket, feldkurát úr, hogy elvigyék a zaciba. Tiszta haszon, ha ez a zongora elmegy innen. Több lesz a hely, és több pénzünk is lesz együtt. És néhány napig nyugton vagy ifink. Ha meg a háziúr megkérdezi, hogy mit akarunk csinálni azzal a zongorával, azt mondom neki, hogy elszakadtak benne a drótok és javításra küldjük a gyárba. A házmesternének már meg is mondtam ezt, hogy ne legyén neki feltűnő, amikor azt a zongorát kicipelik és felpakolják. A díványra is van már vevő. Nekem régi ismerősöm, egy handle, aki ócska bútorral kereskedik, és' délután ide fog jönni. A bördiványoknak ma nagyon jó ára van.

— Egyebet nem végzett Svejk? — kérdezte a tábori lelkész kétségbeesett arccal, le nem véve a tenyerét a fejéről.

— Feldkurát úrnak alássan jelentem, abból a diópálinkából, amilyet a Snábl kapitány úr vásárol, két üveg helyett ötöt hoztam, hogy tovább tartson a készlet, és hogy legyen mit igyunk. Jöhetnek azért a zongoráért, még mielőtt a zálogházat bezárják?

A tábori lelkész reménytelenüll intett a kezével, s a zongora nemsokára már fent is volt a kocsin.

Amikor Svejk visszatért a zálogházból, a tábori lelkész egy nyitott üveg diópálinka mellett ült, és káromkodott, hogy a bécsi szelet, amit ebédre adtak neki, nem volt jel átsűlve.

A tábori lelkész megint be volt rúgra. Közölte Svejkkel, hogy mától fogva új életet kezd. Az alkoholivás durva materializmus, és szellemi életet kell élni.

Filozófikus hangulatban beszélt körülbelül egy félóra hosszat. Amikor felbontotta a harmadik üveget, megjött az ócskabútor- kereskedő, a tábori lelkész potom áron eladta neki a díványt, azután váltig marasztalta, hogy beszélgessenek még egy kicsit, és nagyon i osszál esett neki, hogy az ócskás köszöni szépen, de még el kell mennie valahová egy nahikaszliért.

(Folytatása következik)

A több mint kétszázezer néző a strohovi stadionban szombat délután a legszebb és a legmegkapóbb eseménynek lehetett szemtanúja Tíz- és tízezer szívet dobogtatott meg e színpompás ünnepi nap, amikor a lelátókon /négyszázezer kar magasba lendült, hogy hatalmas ujjongó tapsviharral üdvözölje a hétezer népművészt.

L- lv.t-e emberi örömet hatalmas lelkesedést, szavakba önteni? Lehet-e, amikor az ember a tengernyi öröm má- mo.fban szeretne oda menni mindenegyes népművészhez és egy kék nefelejtset a mellükre tűzni, kezet fogni velük és csak annyit mondani — köszönöm? S hogy valójában mit is köszönnél meg pillanatnyi^ elfogultságodban, talán nem is tudnád. A fegyelmezett, szinte