Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-09 / 27. szám
A CS1SZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÍNAK L A P .1 A Bratislava, 1955. július 9. Ara 6« fillér IV. évfolyam, 27 szájjá. ÁLLJ HELYT, HARCOLJ! „Aratás”. O, mennyi szorongás, öröm, hányfajta gondolat, mennyiféle érzés csoportosul e rövid szó köré. Egész éven keresztül várjuk, beszélünk róla, álmodunk felőle, s mégis mikor betoppan, mikor megérkezik, egy pillanatra megremegünk. Az „ime, itt van” öröme mellett ott bujkál a „vajon milyen lesz?” s e kérdés a paraszti szívekben mindig szorongást szült. Igen, szült, de ez a szorongó érzés a szabad levegő nyomán évek elteltével mindjobban tompul s egyszer majd végkép elenyészik. Ma még olykor-olykor érezzük jelenlétét, de nyomasztó hatása már elveszett, mert ha bár a szövetkezet elnöke aggódva is mé-ndja, hogy „nézd csak, mily’ gyenge ez az árpa”, nyomban utána teszi, hogy „a másik dűlőben igen. szépen sikerült“. Mint minden más nyomasztó érzést, úgy ezt is csak az egyesülés, a közösség ereje képes szétfoszlatni. Most, hogy a dpntő harc küszöbén állunk ereznünk _ kell a felelősség súlyát, amely ránk hárul. Az 1100 kombájnnak majd a felét fiatal vezeti s több mint a felén ifjú segédkombájnos áll. Felelősségteljes, komoly helyet kaptunk a munkában s a megbecsülést, melyet kivívtunk öregbítenünk kell. A „harcolunk minden szemért” jelszót sikeresen kell valóra váltanunk, mert azáltal, nemcsak komoly nemzetgazdasági értéket mentünk meg, hanem új barátokat szerzünk a kombájnnak s mi több, a még kételkedő paraszti szíveknek új irányt mutatunk a felemelkedés felé. Ez a főcél, ezt tűzte ki elénk a párt s ennek helyességét igazolják az események. Ha a X. kongresszus és az utolsó párthatározat fénye mellett vizsgáljuk utunkat, az eredmények hosszú sorozatát látva, még jobban gyökeret ver szívünkben a bizalom pártunk iránt s még lendületesebben küzdünk a kitűzött cél eléréséért. Nekünk nincs szükségünk bizonygatásokra, a szürke mindennapokon keresztül magunk érezzük, látjuk, hogyan erősödik hazánk s a közösség kebelében gyarapodunk mi saját magunk is. Tudjuk, hogy ez az út tartós, felfelé ívelő s az emelkedés eredményeiből a nagyobb „karéjt” mi fiatalok kapjuk. Ez a tudat növeli bizalmunkat, életkedvet, erőt ad az új harcra. Érezzük, hogy csak a közösség megerősödése lehet szilárd alapja egyéni jólétünknek. Az egyén és a közösség célja egy, ér- cefcvíjtk ^jnosak, ez képesít arra, hogy minden időben elszán?; harcoljunk a közösség ügyéért. Ma e harc igen fontos szakaszához értünk. A nemzet kenyerének betakarítása harci feladaté Ha gyorsan, szemveszieség nélkül magtárba szállítjuk a magot, barátaink számát növeljük, ha felületesen elnagyoljuk a munkát, gúnyolóink száma nő. Ezt nem engedjük meg! Munkára hát. fiatalok! Kombajnos vagy? Tied a döntő szó, vigyázz minden szemre, alacsony legyen a tarló, hogy öröm ragyogjon a szövetkezetesek arcán s méregtől sárguljon az osztályellenség. Ha aratógépet vezetsz, a kis- és középparaszt búzáját vágod, ne csak a ringó kalászokat nézd, hanem vedd észre a föld végén topogó gazdát is. Meglátod majd, hogy reszket a szeme, amint felbúg a traktor s a vitorla a kaszára hajtja az első kalászokat Esz- reveszed mint igyekezik a gép nyomában s emelgeti a kicsi kévéket vizsgálja a földet, keresi a szemeket. N»m szabad mosolyogni rajta. Meg kell őt értened, egész évi munkájának gyümölcsét bízta most reád. Ha nem talál szemet a földön, ha nem oldódik ki a bekötött kéve, akkor a második s harmadik kerülő után már kézdör- zsölgetve figyeli munkádat s mire a végére érsz, már széles mosoly húzódik arcán s nem állja meg, hogy kezet ne nyújtson, hogy meg ne jegyezze: Jó dolog ez a masina. Ez a döntő pillanat számodra. Most kell szólnod, beszélned s megnyerni őt, hogy őszre már az ö földje is a nagy tábla mellé simuljon s terebélyesedjen a szövetkezet. Gyárim dolgozol? Vajon tudsz-e róla, hogy üzemed védnökséget vállalt egy szövetkezet felett? Igen! Szervezz hát gyorsan látogatást, nézd meg, mire van szükségük a falusi fiataloknak. Ha a munkában élen járnak s nmes szükségük segítségre, a kultúrbrigádot akkor is szívesen fogadják. Szerezzetek kellemes estéket a falusi dolgozóknak! S te, aki már szövetkezetben dolgozol, ne gondold, hogy ezzel mindent megtettél. Tagja vagy egy közösségnek látod eredményeit, hiányosságait, rád vár az dolog oroszlánrésze. Mozgató erőnek kell lenned, de egyedül erre senki sem képes. Csoportot kell szervezned, ifjúsági brigádot, amely ott terem mindenütt, ahol lazul a munka, ahol erős karra van szükség. Nyitott szemmel kell járnod, állandóan, mert a szövetkezetbe befurakodott, nyájasan csevegő kulák, vagy a kívülálló ellenség, örök ellensége a közösség gyarapodásának. Leplezd le őket, a kis- és középparasztok előtt s így ezek soraiból, gyermekei közül szerezz magadnak barátokat, nevelj új szövetkezeti tagokat. Ezt várja most tőled a párt, a haza, hogy mint CSISZ-tag helyt állj, szervezz, segíts valóra váltani a jeh-ót: „Gyorsan, szemveszteség nélkül” s harcolj a kis ■ge|< megerősödéséért, terebélyesedéséért, mert Lesz jó fehérbélű cipó j ' r <j «. luctju; uouucocci i, számunkra a jövőt jelenti. Napfény veri, záporozza a végtelen rozstáblákat, Kéken leskel a nyári ég, virgonc lepkék táncot járnak. A búzaföld imisolyában már ott pihen az aratás, s rendre gyűlik nemsokára kövéren a barna kalász. Harmatot szúr reggel a föld, kortyolja a nap aranyát, füvek hegyén enyhe hullám, csavargó kis szellő fut át. Lesz jó fehérbélű cipó, megtermi gondos földanyánl; s átsuhan az öröm fénye minden dolgozó asztalán. DÉNES GYÖRGY
