Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-22 / 3. szám

1955. január 88. 7 Egy bírósági tárgyalás margójára... Vasek Kána, a kitűnő cseh író, cikket írt a Literární Noviny című csehnyelvű irodalmi új­ság 1954 december 4-i számába. A cikk elme: Hamis szülői szeretet. Káfia e legutóbbi írásá­nak az kézepi alapját, hogy Prágában a nem- régmultban ért véget egy bírósági tárgyalás, amely ifjú emberek tizenöttagú rablóbandájá­nak bűnperévei foglalkozott. A cikk szavait idézem' E holeáovici banda fölött hozott ítélet szavai azt mondják, hogy az elkövetett gaz­tettek éles ellentétben állanak ifjúságunk be­csületes orszagépítő életével, amely óriási több­ségében .jó. Mindez igaz — teszi hozzá az író — mégis igen komolyan el kell gondolkodnunk r gaztettek szomorú jelensége fölött és meg­találnánk életünkből való teljes kiirtásának útját. Miről is van itt szó? Mi az a sürgető kény­szer ami tollat adott az író kezébe, ami kény­szerítette arra hogy elinduljon az Ítélet nyo­mában’’ Hiszen az ilyen jelenségek tényleg nem mind'* laposak, nem tipikusak ifjúságunk­nál. A ifjúságunk döntő többségében 'való­ba'- a, az építés ügyét szívén viselő, egyre icialista tulajdonsággal rendelkező, új oag' Hát akkor miért? Miért kell sürgető ■gyeimet szentelni ennek a kérdésnek? Az tró magyarázata így hangzik városainkban van elég mindkét nemhez tartozó .jómadár, akik a mi társadalmunkkal csupán kirívó öltözködé­sükkel helyezkednek szembe Vannak azonban olyanok is. akik „fejlődésükben" már egy lé­péssel tovább jutottak. Ezekhez tartoznak a fiatalkorú iszákosok, éjjeli csendháborítók nap- lopők és papagályok, akik szép számban kóbo­rolnak a prágai paszázsokban és utcasarkokon. A harc, amit ellenük folytatunk' béka-egér- harc. Nevetségessé próbáljuk őket tenni le­szóljuk és kikarrikaturázzuk őket. esetről-eset- re megpofozunk néhányat közülük, ha mér túl szemtelenek. Felháborodunk öltezetükön. ame­lyet üzemeink gyártanak. A cipőüzletekben las­san már nem kapsz más cipőt, mint vastagtal- püt. a szabók vígan varrják a csőnadrágokat. — állapítja meg a2 író. És állítja, hogy ezek soraiból kell, hogy szükségszerűen kikerüljenek azok, akiknek útjai, talán még nem vezettek gaztettig, de vezethetnek, ha nem vigyázunk! És a mamák, meg a papák elnéző mosollyal szemet húnynak csemetéik különcsége fölött és nem hiszik, hogy az ö fiacskájuk is egyszer egy ilyen banda tag jaként "a vádlottak padjára kerülhet. Ugyan kérem az én fiamnak sose lesz szüksége arra, hogy ilyen úton. módon keresse pénzét. És még meg is sértődnek afelett, hogy valaki ilyet mer feltételezni. Lássuk csak az előbbi holesovici esetet. Ez az érv, amely előtt nem állhat helyt semmilyen sértődés, megbo- csájtő mosoly, vagy hanyag kézlegyintés. Szükségszerűen a vádlottak padjára kellett, hogy kerüljön ezúttal csupán a társadalom, a közvélemény elé az a mama, aki majomszere- tetében és elvakuitságában odáig jutott, hogy az elítéltek között lévő tizenhétéves fiacskáját azzal vigasztalta, hogy ne vegye a szívére a dolgot, majd. ha kiszabadúl, ö maga vezeti őt haza. hogy a szomszédok lássák, milyen büszke ö a fiára. Természetesen ez a szülő kivételt képezett a tizenöt szülő között, mert a legtöb­ben azt sajnálták, hogy időben n'-m vették elő a nadrágszíjjat és nem tanították mőresre az úrfikat, amíg nem volt késő. A hamis, rosszul felfogott szülői szeretet nagyon megbosszulta magát. Tizenöt család elrontott életét okozták a helytelenül alkalmazott szülői engedmények: a majomszeretet, a kritikátlan elfogultság és még ki tudja hány tényező. Vasek Kána cikke ifjúságunk fejlődésének néhány negatív jellegzetességét veti fel, amely felett gondolkodjunk csak el kissé. Egyrészt az a tény. hogy a fiatalkorú bűnözők szüleinek nagy többsége igen jó anyagi körülmények kö­zött élt. kizárja azt. hogy ezeket a fiatalokat békés polgárok megtámadására, kirablására, szociális körülményeik kergették volna Más­részt a tény tény marad, vagyis, hogy a banda órákat és más értékcikkeket tulajdonított el és az ezekből származó jövedelmet rendszerint korcsmákban itta el. Vasek Kánénak igaza van abban, hogy a szülők hibásak. De lehetetlen megállapítanunk egyedül a szülők bűnösségét. Még két fontos tényező Is kell, hogy átvegye a felelősség egy-egy részét: az iskola, mely nevelésük alapjait rakta le és az ifjúsági vagy diákközösség, amely nem harcolt elég eredmé­nyesen a gangsztermentalitás e kivirágzása ellen. Iskolarendszerünk fejlődésében a felszabadu­lás őta mérföldes léptekkel haladt előre. Isko­láinkat lehetetlen összehasonlítani a -égi isko­lával; oktatő-nevelő értéke megsokszorozódott iskoláinkból kikerülő ifjúságunk nagy több­ségében értékes tulajdonságokkal és szakmai felkészültséggel rendelkezik. Hol van hát akkor a hiba? A hibára rámutatott Sykora elvtárs, a tanítók negyedik szlovákiai konferenciáján. Rá­mutatott arra. hogy nevelőmunkánkban sokhe­lyen nincs meg az oktatás és nevelés pedagó­giai egysége, hogy igen sok jő szakember meg­elégszik azzal, hogy letanítja óráját és mással ne.m törődik Nyugodtan hozzáfűzhetjük ehhez egy jő számtanéra, vagy történelemóra, önma­gában még nem bír jelentőséggel az ifjúság téliemének kialakítása szempontjából, állandó nevelési hatás nélkül nem érhetjük el a szo­cialista ember tulajdonságainak kialakulását. Ez az oka annak, hogy ifjúságunk nem ’’ elég erősen a lábán, könnyen fertőződik mindenféle behatásoktól és bár nagy többségében a helyes úton jár. nem ritkák a kivételesek sem. Csak tekintsünk körül. A mi bratislavai utcáinkon vagy nagyobb városainkban talártsjcevés a cső- nadrágos, erőszakoskodó, minden vagányságra kapható elem ? Vájjon új ifjúságot nevelő har­madfokú iskoláink és a főiskolák mentesek ezektől az elemektől? Nem mentesek, sőt az utóbbi időben mintha valamelyest szaporodtak volna. Ezzel kapcsolatban kell rámutatnunk a har­madik nagy nevelő tényezőre is. Az utóbbi időben ifjúsági szervezeteink működése igen lanyha Sok helyen csak a mulatságokra és ha­sonló rendezésekre összpontosul. Ahol van va­lami kultúrműködés ott is gyakran túlsúlyba kerülnek az instrumentális hangszerek úgyne­vezett orientális. vagy havi csoportjai, amelyek kerülő utakon — félgyarmati népek muzsiká­jának ürügye alatt — tőlünk teljesen idegen és egyáltalán nem népi muzsikát és szokásokat csempésznek be. Mire való ez? Az elmúlt kam­pány során az egyik agitációs központban lé­pett fel egy ilyen furcsa csoport Műsorukon még véletlenül sem szerepelt valami aktuális csasztuska, vagy szlovák népdal, ellenben egy­mást érték a különféle slágerek, állítólag dél­amerikai népek dalai. Nem tudom ellenőrizni vájjon tényleg azok voltak-e, de ezek a vonag- lésok, kasztanyettás ritmuslökések szükségte­lenek. Nem a mi Ízlésünk szerint valók A jö­vőben fordítsuk a figyelmünket az üzemi szer­vezetek felé is, nem kerül-e valahol mellékvá­gányra a mi ügyünk? A moszkvai tárgyalásokról visszatérő Siroky elvtárs, miniszterelnökünk, néhány komoly fi­gyelmeztetést mondott felénk isi Arról beszélt, hogy abban az esetben, ha Németország újra- felfegyverzése a megvalósulás stádiumába lép. fokoznunk kell hazánk védelmi felkészültségét. Ez természetesen nemcsak ágyukat, tankokat, repülőgépeket jelent, de azt is. hogy ifjúságunk bátor lelkes szocialista emberré való nevelését a jövőben, még nagyobb gonddal kell végez­nünk. A hitleri fasizmus és minden támadó imperializmus ott vesztett csatát, ahol a sza­badságát védő, függetlenségét őrző. felszaba­dult emberrel került szembe, akivel féktelen gőgjében, mechanizált hatalmi vágyában nem számolt A háború tábora, a megfélemlítésre, az erő­szakra. a szuronyokra támaszkodik. Mi az em­berre. Arra az emberre, amely évezredes el­nyomatás után, most a szabadság légkörében fejlődik nő. közösségi emberré. Ha az említeti bírósági tárgyalás margójára írnunk kell vala­mit, akkor ez feltétlenül az új ember kialakí­tásáért folytatott fokozott harc lehet csupán HORVÁTH LÁSZLÓ r Es lett kultúr ház Kúntapolcán is Hegyek közé zárt meleg emberi fészek Kúntapolca. Amikor először jártam ott, meglepett a falu népének jósága, kulturáltsága. EUtször találkoztam bölcs, derűs, jó- kedélyű parasztemberekkel. Egészen más levegő ütött meg. mint amilyet megszok­tam a Csallóközben. Olyan ez a táj, hogy már a maga szűkmarkúságával is na­gyobb leleményességre kény­szerítette a falu lakóit A tavaszi zápor is átok sok­szor itt, hiszen a meredek hegyhátakról lemossa a ma­roknyi televényt, kaviccsal szórja be a termőt, megduz- zasztja a gyors patakokat, hogy ragadós iszappal árassza el az aranyat érd kaszálót. S ha késik a zápor, ha nyári zápor jö. oda az egész ter­més. Lehengerli a vetést, el­hordja gyökértől a földet a kukoricának, a burgonyának, a völgybe zúduló víz árkok­kal szabdalja össze az egész dombhátat s a szűk völgybe szoruló szél vad mgtában elsodor házat, szérűt, rako­dót. Kegyetlen nehéz volt itt mindig ' az élet. A szegény szegényebb volt mint mús- hol, a gazdag pökhendibb mint bárhol. S az emberek közelebb bújtak egymáshoz, támogatták, segítették egy­mást. A gazdag persze itt is gazdag vöt. de kevés volt, aki ittragadott. Jöttek, meg­szedték magukat és tovább- álltak. Vadászterület volt az egész völgy. A háborúütötte sebek las­san begyógyulnak, eltűnnek a szilánkverte házfalak, té­pett háztetők. Itt még a há­ború is kegyetlenebből súj­tott mindenkit, mint sok he­lyen. Most kidtúrhámt építenek. Szállást csinálnak a kultú­rának egy régi községi ház­ban. Az öreg ház apró szo­báit egyetlen vüággs terem­mé varázsolták. Itt játszok majd a darabokat, itt tarta­nak gyűléseket, itt vetítik majd a filmet. Mindezt pár szóval róttam papírra. De álljunk csak meg. A pár szó, a puszta tény mögött rengeteg mun­ka, küzdelem. tépelfídés húzódik meg. Úgy kezdődött, hogy a fel- szabadulás után nyomban tervezni kezdték: kultúrház kell. Hogy kinek jutott elő­ször eszébe, azt ma már ne­héz lenne megállapítani. Elő­ször a gazdátlan, romokban heverő kastélyra vetettek szemet. Az lenne a legjobb — mondogatták. Néhányan koptatni kezdték a hivatalok lépcsdit is. Hiába. A kastély­ból nem lett semmi. Rom maradt, s rom ma is. Rom, de még ma is a végső kul­túrház terve a falu tízemé­ben. Mert nem mondtak le róla még most sem, amikor pedig már máshol készítik a kultúrházat. Amit most. épí­tenek, azt ideiglenesnek tart­ják és az ifjúságnak szániák. Egyenlőre természetesen a felnőttek is idejárnak. Hogyan is történt hát? Amikor megválasztották az új nemzeti bizottságot, a bi­zottságba néhány fiatal is bekerült, ezek vették kézbe az ügyet. Először csak kér­vényeket gyártottak. Hiába. A járáson hallani se akartak róla A CslSz-szervezet már kezdett türelmetlen lenni, s ekkor a pártszervezet jött segíteni. A helyi nemzeti bi­zottság határozatot hozott, hogy minden engedély nél­kül megkezdik brigádmun­kával a kultúrház felépítését.. A pártszervezet és a CsISz- szervezet azonnal megkezdte a munka megszervezését. —. Számbavették a falu szak­embereit. Kiderült, hogy az építéshez szükséges minden- . féle szakember hajlandó a ráeső munkát ingyen elvé­gezni a kultúrház felépítésé­ben. A munkát nyomban meg is kezdték és így a járási nemzeti bizottságot • kész helyzet elé állították, igaz, yoít még egy kis huza-vona, de a pártszervezet vezetősége csakhamar ezt is elintézte. Megjött az engedély és az mondja Tegdes bácsi, a párt- szervezet elnöke. — De azért látja, mégis csak meglesz Hiába, mi már öregek va­gyunk. Ezeknek kell több piskótát adni, hogy gyorsab­ban nőjjenek — mutat az ott ténfergő gyermekekre. — Ők majd gyorsabban intéz­kednek. igaz-e? — fordult az egyik kölydkhöz, s ba­rackot nyomott kócos fejére. Aztán fordít a szón, s mintha csak meg akarná cá­folni előbbi szavait, úgy kezd beszélni a falu terveiről, mintha húsz éves lenne. engedéllyel együtt bizonyos pénz a munkálatokra. Amikor ott jártam, már az utolsó simításokat végezték a terem építésén. Fiatalok és öregek együtt dolgoztak. Fu- rikolták a földet, meszeltek, festettek. Dicsekedve mond­ták, hogy egy fiatal se vonta ki magát a munkából. Pár hónapon keresztül minden estéjüket itt töltötték, dol­goztak. Még színpad kell és sok minden. De erről már úgy beszélnek, mintha kész len­ne. Mintha már kész lenne a kuglizó. a nyári kerthelyi­ség, s mintha már szólna is benne a zene. — Nehezen indúlt — No mit szólsz hozzá testvér — kérdi tőlem az udvaron Varga Sanyi. — Hogy mit szólok? Azt most is megmondom: helye­sen cselekedtetek. Csak ne hagyjátok, hogy üresen kong­jon ez a ház. Gondoskodja­tok róla. hogy ez a ház va­lóban a kultúra háza legyen Kúntapolcán. De kell itt néhány szót a járási nemzeti bizottság felé is mondani. Az, hogy a fa­luban él a járási nemzeti bi­zottság egyik tagja, akit a falu választott meg, s hogy ez nem segített a falu har­cában a kultúrházért megmondom, úgy, ahogy a szívemen fekszik — nekem nem tetszik. Aki nem segít, az akadályoz. Neki kellett volna a járáson Törekednie, kiharcolnia a falu érdekét, neki kellett volna elintéznie a kultúrház ügyét. Ez lett volna a kötelessége. De az elvtársnő — úgy látszik — erről' a kötelességéről meg­feledkezett. Pedig tudomá­som szerint a választási programmjában benne volt a kúntapolcai kultúrház is. Hát akkor miért nem se­gített? Ennek csak 0 a meg­mondhatója. De hogy a vá­lasztóinak ez nem tetszett, az tény. Olyan tény, amely felett se ő. se a járás nem hunyhat szemet. Bizonyára okúi majd az esetből, ha van szeme a látáshoz s füle a halláshoz. Egyet ne felejtsen el: a választói nélkül nulla, de a vedasztóivd minden le­het. A kúntapolcai fiatalok és idősebbek viszont ne feled­kezzenek meg arról, hogy a kultúrház felépítése csak kez­det. Kezdet, amely lehetővé teszi a kultúrált élet kibon­takozását a foki további elő­rehaladását. SZŐKE JÖZSEF Bocsánat, mondja, hol vette ezt az öltönyt? Első sorától az utolsóig lebi- lincselően érdekfeszítő és hu­morban gazdag Jaroslav Hasek: „Svejk a derék katona” című, egész világon sikert aratott szatirikus regénye. Az Osztrák- Magyar Monarchia életéről és az első világháborúról mesél a regény Svejk mulatságos ka­landjain és szatirizáló élű el­mélkedésein keresztül. „Svejk a derék katona”, első csehszlová­kiai magyar fordításban az Üj Ifjúságban jelenik meg legelőször, folytatásos közlés­ben. felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy rendez­ZÉK ELŐFIZETÉSÜKET ES ISMERŐSEIK KÖZÜL TOBOROZ­ZANAK ELŐFIZETŐKET AZ ÜJ IFJÜSÁG OLVASÓTÁBORÁBA, HOGY EGY FIATAL SE MARADJON KI EBBŐL A SOK SZÓ­RAKOZÁST JELENTŐ IRODALMI ÉLMÉNYBŐL A „SVEJK A DERÉK KATONA” OLVASÁSÁBÓL. in««

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents