Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-02 / 26. szám

«> 1955. július 2. 'tu, Ki a szabadba Királyhelmec felé röpített a vo­nat. A fülkében, ahol ültem vidám hangulat uralkodott. Szünidő van és mi, százan a királyhelmeci ál­lami gazdaságra jelentkeztünk egy­hónapos brigádmunkára, Hosszan végigtekintettem a derűsarcú, é- neklö fiatalokon, milyen frissek milyen lendületesek voltak. Aztán eszembe jutott a kassai pedagó­giai gimnázium, a lázas tanulás a vizsgák előtt, a bizonyítványosz­tás és végül a boldog szünidő. Mindannyian szívesen siettünk ki a szabadba, segíteni az állami gazdaság dolgozóinak, learatni a szép dús termést, szorgalmas dol­gozóink egészévi munkájának gyü­mölcsét. A kedves fogadtatás és a jó el­helyezés még jobban fokozta fia­taljaink jó hangulatát és munka­kedvét. Este pedig azzal a tudat­tal tértek nyugovóra, hogy másnap a kora reggeli órákban megkezd­hetik a munkát a gazdag király­helmeci határban. (M. P.) Mi történt a tanyi CSISZ-szervezettel ? A múlt évben Tany még aránylag jó CSISZ-szervezettel dicsekedhetett. Az elmúlt hónapokban azonban mintha nem is volna szervezet: nincsenek gyűlések, nincs politikai iskolázás, nincs kuitúrfellépés stb Hogy miért nincs, annak az okát elég nehéz meg­találni. A tagság a vezetőséget okol­ja, a vezetőség a tagságot és a járási vezetőséget. Pedig valószínű, hogy mindenkibe van hiba, Szabó elvtársnó, aki vezetőségi tag, azt mondja; — Ezekkel a tagokkal nem lehet semmit sem csinálni, mert lassú gondolkodásúak. A járási vezetőség is csak ígérget, még feb­ruárban megígérték, hogy kijönnek hozzánk beszélni a tagokkal. Kétszer össze is hívtuk a tagságot, de ők egyszer sem jöttek. Nincs igaza teljes mértékben Szabó elvtársnönek, mert igenis, vannak e- gészséges gondolkodású és ügyes fia­talok Tanyon, csak tudni kell velük bánni. Az igaz, a járási vezetőség hi­bás volt, ha ígérte és nem jött el, de nem szabad mindig a járási veze­tőségre várni. Csémi Dénest, a szervezet elnökét nem találtam otthon. Kockás Liza, a titkárnő érdeklődésemre a következő , választ adta; — Az utolsó összejövetelünk már­cius elején volt. Valóban, mi is észre­vettük, hogy ez évben a munkánk egyáltalán nem kielégítő. Erről már beszéltünk Csémi érvtárssal is. A téli hónapokban politikái iskolázás is volt, de ezt is abba hagytuk, mert nem volt meg az érdeklődés. Ezen aztán napirendre tértünk. És ez volt a hi­ba. De van egy másik hiba is Tanyon. A fiúk közül sokan durvák, illemte- lenek a leányokkal szemben. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy semmit nem tudunk megbeszélni közösen. ‘ És az a legkellemetlenebb, hogy a Szülök és ismerősök erről tudomást szerez­tek, megjegyzéseket tettek: „Ezt is csak ma lehet”, stb. S bizony nem nagyon szívesen engedik a leányokat gyűlésre. Ez a kérdés eléggé kényes, de meg lehet oldani. S nem hiszem azt, hogy csak a fiúk lennének hibásak. Ebből az esetből is látni, hogy mennyire szükség volna vezetőségi gyűlésre, hol megbeszélhetnék ennek és más hibáknak a kiküszöbölését. Végül be kell ismernem, hogy én is hibás voltam, mert eddig úgyszól­ván semmit nem tettem a szerveze­tért. . Most elhatároztam, hogy min­den erőmmel azon leszek, hogy jó CSISZ-szervezet legyen Tanyon. Biz­tos a nehéz tanítói és továbbtanulási munkám mellett is sikerülni fog meg­élénkíteni a tanyi ifjúság munkáját. Tudom, nehéz munka vár rám, de az akarat minden nehézséget legyőz. Ér­zem, hogy a tanyi ifjúság mellém áll és vállvetve harcolunk majd azért, hogy a lakosság, a szülők ne mond­hassák többé azt, hogy „Ezt is csak ma lehet.” Megmutatjuk, hogy más't is lehet és mást is tudunk! Kovács Anna, tanítónő Tany. Level Donbaszból Vlagyimir Spakovics Don- baszből, a Szovjetunió ne­hézipari körzetéből, ahová több száz és száz fiatallal együtt bányamunkára je­lentkezett, a következő le­velet írta haza barátjának Kievbe: „Üdvözöllek Ana­toli j! Tehát itt vagyok Donbasz- ban olyan sok új benyomással és élménnyel gazda­godtam amióta elbúcsúztam tő­led, hogy azt sem tudom, hol kezd­jem. Este érkeztünk ide a fiúkkal, egyi­künk sem járt még ezen a vidéken és már a vonat ablakából kíváncsian bámészkodtunk, mindenütt fényeket és tüzeket láttunk. Egyik gyártelep a másik mellett, csupa munkástelepülés, városok. És mindenütt magas hegyek. A sötétben láttuk, amint a hegytetők­re apró fények kúsznak fel és az e- gész hegy szinte megelevenedik, mint a mesékben Ja'szinovataja állomáson bányász­bizottság üdvözölt bennünket és sok ember várt ránk. Mindenütt üdvözlő falragaszok díszelegtek. Az állomás­ról autóbusszal vittek el munkahe­lyünkre. A fiúk — Jura Szubotin, Vik­tor Kosogorov, Petya Stefanov, Michal Timkó, mi mindnyájan a cisztakc.voi 10-es bányába kerültünk. Előbb az étterembe, azután az internátusba ve­zettek. A fiúkkal egy szobában la­kunk, az intemátus nagyon szép, ké­nyelmesebb, mint a mi üzemi inter- nátusunk. Reggel meglátogattak min­ket a bányavezetö, a párttitkár és a Komszomol-bizottság titkára a bá­nyái ól, valamint a munkafeltételek­ről beszéltek. Azután lányok jöttek hozzánk és meghívtak a klubba a nép- művészeti alkotás kiállítására. Nagyszerű emberek ezek a bányá­szok. Közvetlenek és rendkívül ven­dégszeretők. Alig néhány napja, hogy itt vagyok, és máris sok ismerősöm van. Mindenki kedvesen megkérdezi, hogy. hogy tetszik a bánya, vajon otthonosan érezzük-e itt magunkait, milyen szakon akarjuk specializáld magunkat és apró tanácsokkal látnak el. Most mindnyájan az üzemi munka­iskolát látogatjuk és megbarátkozunk a bányászmunkával. Már szakot is választottunk, Én a fúróval fogok dolgozni, Timkó Mihály kombájnista lesz, Koszogorov a torlasztó tárcsás vonszolóval fog dolgozni, Szubotin pe­dig a tömedékelési gépnél. Még mielőtt elhatároztuk volna magunkat, többször lent voltunk a tárnában. Amit ott láttam, azt nehe­zen tudnám leírni, olyan csodálatosan szép dolog szenet bányászni. Nyikolaj Alekszandrovies Volobajev, az első részleg vezetője mellett fo­gunk dolgozni. Már megmutatta ne­künk, hogyan működnek a gépek, és megmagyarázta a munkamenetet. Lát­tam már az új szénkombájnokat, a torlasztó tárcsás vonszolókat, a nagy­teljesítményű villanymozdonyokat és más bányagépeket, melyek lényegesen megkönnyítik a bányász feladatát. Emlékszel még, amikor együtt ol­vastuk Gorbatov Donbasz című regé­nyét? Már akkor mindig mondtam neked, hogy én bizony bányába me­gyek és te mindig kinevettél, azt mondtad, hogy majd úgy végzem, mint Viktor Abrosimov, a könyv hő­se, aki eleinte csupa lelkesedés volt és a végén mégis, megszökött Don­baszból. Most már tisztában vagyok vele és tudom, hogy mi a bányászmunka, de én mondom neked, közöttünk bizony senki se akad, aki panaszkodna, kis­hitű lenne és akiben lankadna a lel­kesedés. Nagyon örülök neki Toljam, hogy eljöttem ide. A vidék szép és az emberek nagyon jók. Most már csak neki a munkának. Néhány nap múlva már önállóan fejtjük a szenet! Sejted ugye, hogy eleinte nem lesz könnyű dolog, de meg vagyok róla győződve, hogy becsületesen meg­álljuk a helyünket, mi fiatal szovjet bányászok. ; Udvözöltetem Ivan Kolesznyikovot, Szasa Nyizsn.yikovát, és az üzemben a 'többi jó barátainkat. Mondd meg nekik, hogy jöjjenek ők is ide szenet fejteni. Szívélyesen üdvözöllek, bará­tod Vlagyimir. Antonín Zápotockv köztársasági elnök beszéde Tisztelt polgártársak, elvtársak, az I. Országos Spartakiád részvevői! Ünnepélyes keretek között nyitjuk meg ma legnagyobb országos test- nevelési ünnepségünket — I. Orszá­gos Spartakiádunkat. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból valamennyi- üknek, akik részt vesznek a mai ün­nepélyes megnyitón, a vendégeknek, a nézőknek, a gyakorlatozóknak és i .indazoknak, akik a következő na­pokban Országos Spartakiádunkon részt vesznek és egész népünknek, ame1 köztársaságunk minden részé­ben türelmetlen várakozással kíséri a spartakiád menetét, tolmácsoljam Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Nemzeti Front kormányának szívélyes üdvöz­letét. Az I. Országos Spartakiád ünnepé­lyes megnyitásakor semmiképpen sem titkoljuk azon nagy sikerek feletti örömünket, amelyeket népi demokra­tikus köztársaságunkban az építés 10 éve alatt elértünk. Nem titkoljuk nagy barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió és győztes hadserege iráni érzett hálánkat sem, azért, hogy fe­ledhetetlen felszabadítóink voltak a fasiszta megszállás szégyente'jes igája alól. Csehszlovákia Kommunista Pártja nrrndig hangsúlyozta azt az elvet, hogy államunkat úgy kell építeni, hogy állandóan fejlődjék egész né­pünk élet- és kulturális színvonala. Ügy kell építeni, hogy soha többé ne térjen vissza a régi kapitalista uralom, a munkanélküliség, válságok j és nyomor ideje. Mindig azt tartot­tam szem előtt, hogy népünk állan­dóan előrehaladjon a valamennyi- j ünk számára készülő boldog — örömteli élet építésének útján. Ezzel a programmal egyesítette Csehszlovákia Kommunista Pártja államunk valamennyi haladó szelle­mű, becsületesen gondolkodó és ha­zafias érzületű polgárát a Nemzeti j Frontban. A Nemzeti Front a mun­kások, a földművesek és a dolgozó értelmiség szilárd szövetsége két egyenjogú nemzetnek, a cseheknek és szlovákoknak testvéri szövetsége. Hála a kiépített, egységnek, fel­szabadításunk 10. évfordulójának idei májusi ünnepségei alkalmából örömmel és büszkén állapíthattuk meg azokat a nagy sikereket, ame­lyeket népi demokratikus államunk építésében elértünk, Sikeres 10 éves munkánk elvá­laszthatatlan része I. Országos Spartakiádunk is. Ma és sparta- kiádunk következő napjain is a tö­megek fognak beszélni itt, a Stia- hovon. Az iskolai és ipari után­pótlás tömegei, a gyárak, hivata­lok, üzletek és mezőink dolgozóinak tömegei, ifjúságunk tömegei — fér­fiak és nők — városaink és falo­vaink dolgozói. Világos, érthető nyelven fognak beszélni. Az egész világnak hirdetik majd, hogy az az állam, amelyben a nép olyan hatal­mas müvet tud létrehozni, mint I. Országos Spartakiádunk, amely szo­cialista építésünk folyamatában, a termelés emeléséért folyó harcban a gyárakban és a mezőkön, a munka­termei ekenység emeléséért és a nemzeti jövedelem növeléséért fo­lyó versenyben, a termelési költ­ségek és az árak csökkentéséért fo­lyó harcban mozgósítani tudja a lel­kes gyakorlatozok százezreit az egy­séges testnevelés és sport zászlai alá és olyan fellépéseket tud rendezni, amelyeknek ma és a következő na­pokon tanúi leszünk itt a Straho- von, hogy az ilyen állam valóban népi demokratikus állam és népe j valóban szabad nép. Az ilyen állam nem gondolhat rajtaütésre és rab­lásra, nem gondol saját polgárainak kizsákmányolására sem, sem pedig más nemzetek kizsákmányolására és kirablására. Olyan állam, mint népi demokratikus Csehszlovák Köztár­saságunk csak a béke megvédésére, önállóságának megvédésére és arra gondol, hogy valamennyiünk szá­mára a legnagyobb jólétet és bol­dogságot biztosítsa. Tekintsetek körül, barátaim, gyö­nyörű stadionunkon, amely Prága felett trónol, itt a strahovi térsé­gen! Soha ilyen nagyszerűt, gyönyö­rűt és hatalmasat nem építettek ha­zánkban sem a Sokol napok, sem az olimpiászok és spartakiádok al­kalmával, Gyönyörű stadionunk ha­talmas méretei ellenére sem tudja befogadni mindazokat a gyakoria- tozókat, akik tornászni szeretnének és készültek a gyakorlatokra. Ha különböző napokon lépnek is fel a gyakorlatozok, mégsem tehetünk eleget valamennyiük óhajának, an­nak, hogy felléphessenek. Ez bizo­nyítja azt, hdgy milyen széles nép- tömegeket mozgósított spartakiá­dunk. Ez bizonyítja azt is, hogy hazánk­ban a néptömegek a cseh ország­részekben és Szlovákiában is Cseh­szlovákia Kommunista Pártja mel­lett állnak, helyeslik a régi kanita- lista társadalomnak új társadalom­má való változtatásához vezető utat. Köztársaságunk népe egysége­sen áll Nemzeti Frontunk kormá­nya mellett, amely a szocializmus kiépítésére törekszik országunkban. Népünk egyöntetűen sorakozik a vi­lágbéke táborában lévő országok kö­zé, és ugyanilyen egyöntetűen állna kormánya mellett, ha az ellenség gonosz támadásai ellen védenie kel­lene polgáraink szabadságát és drá­ga hazánk önállóságát. Spartakiádunk első megnyitó nap­ján hiszem, hogy egész népünk kí­vánságát tolmácsolom, amikor régi szocialista nemzeti jelszavunkat ki­áltom, melyet felejthetetlen e'nö­künk, Klement Gottwald elvtárs hangsúlyozott: „Előre, előre — egy lépést sem vissza!” Előre, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormányának veze­tésével,! Előre, országunk további felvirágzásáért. Büszkén és győzedelmesen leng­jenek zászlóink! Előre, új győzelmek felé a ter­melés, művészet, szellemi élet és testnevelés terén! Előre a béke nagy táborában felszabadítónkkal, a Szovjetunióval az élen, népünk és drága hazánk — a Csehszlovák Köztársaság boldog jövőjéért! I(i hí «A-, ji í\ i H ■ A ■■ ‘ i-----j.----­Mató Pál lavalmzonk ir/a Bodvavondégirol: A napokban gyakrabban jön ösz- sze a Micsurin-kör, a terebesi nyolc­éves iskolán. Nemcsak azért, mivel a meleg júniusi napokban sok mun­ka vár megoldásra, hanem meit sok más dologról kell dönteni a kis mi- csurinistáknak. — Már hosszabb időre bezárultak az iskolák kapui. A nyolcadik osztály tanulói most nagy feladatok előtt állanak. A Mi­csurin körökben arról beszélgetnek, hogy ki milyen életpályát választ. A 67 tanuló közül, akik most végez­ték az iskolát, eddig 21-en jelentkeztek a mezőgazdaságba. Fák Bözsike sze­retettel dolgozott a Micsurin-kör- ben. Úgy érzi, hogy itt mégsem lel­te meg azt, ami neki a legjobban tetszik. Bözsike széreti az állatokat és minden vágya az, hogy tyúkfarm- rá kerüljön dolgozni. Tkács Ilonka úgy döntött, hogy a zöldségtermelő csoportban fog dol­gozni. Két barátnője Oláh Erzsébet és Kocsis Eta az állami gazdaságban akarnak munkát vállalni. Tibor Ist­ván, Koleszár Mihály és Dandár Mi­lan úgy döntöttek, hogy szüleik földjén fognak dolgozni. Mindamel­lett állandóan látogatják majd a téli földműves ifjúsági iskolát. Tkács Ilonka és a többiek példá­ját minden nap többen követik. Ez- idáig több mint 250 fiú és leány jelentkezett a mezőgazdaságba a te­rebesi járásban. Jámbor József a CílSZ Ipolysági /árás vezető titkára írja: Ifjúsági szervezeteink munkájának megjavításához feltétlenül szükséges, hogy fokozzuk a, politikai körök ideo­lógiai színvonalát. Az Ipolysági já­rásban ez évben 411 fiatal vett részt az alapfokú politikai iskoláztatáson. A szervezetek közül az egegi, sza­lut nyai és deméndi alapszervezetek­ben értek el jó eredményt a politi­kai iskolázás terén. A politikai okta­tás nagy segítséget nyújtott a gya­korlatban. A fiatalok liatározottabbak, kötelességtudóbbak és munkájukat nagy felelősséggel végzik. Leginkább látjuk ezt a szalatnyai fiatalok mun­kájában. Már mindjárt a tamszi munkák megkezdésénél 10 hektár kukorica ápolására és betakarítására kötelezték magukat. Az egegiek 5 hektár kukoricát művelnek meg és takarítanak be az EFSZ-nek. A politikai iskolázás vezette ön­tudatra a merői és százdi fiatalokat is, akik ráébredtek arra, hogy a szö­vetkezetek fejlesztéséhez és a munka megjavításához elkerülhetetlenül szük­séges a fiatalok segítsége. Ebben a két faluban az ifjúság nagyobb része belépett az EFSZ-be. Járásunk területén 325 fiatal vett részt az olvasókörökben. CsISz-tag- jaink a szívükbe zárták Fucsikot és tanulnak, gyarapítják tudásukat Ju­lius Fucsik műveiből. Az olvasókörök kiértékelésénél 56 CSISZ-tag vált a Fucsik-jelvény hordozójává. Nem­sokára ismét 42 fiatalnak adjuk át a Fucsik-jelvényt. Mindezekkel az eredményekkel nem lehetünk megelégedettek. Elkövetke­zett az idő az 1955—1956-os oktatási év jó előkészítésére. Az ezévi hibák­ból és hiányosságokból okulva, na­gyobb gondot fordítunk a politikai körök megszervezésére és irányítására. „Egy hasznos kirándulás” •— így kezdi levelét Nagy Sándor, Párkányból. — Reggel öt óra. Iskolánk csillogó napfényben úszik. A bejárat előtt fia­talok gyülekeznek, rendkívül vidámak. Hogyne lennének jókedvűek, hisz ki­rándulásra megyünk! Vajon vín-é olyan diák, aki ne szeretné az ilyen kellemes kirándulá sokat ? Csakhamar beültünk az autóbuszba és vidám nótaszóval hagyjuk el a falut. Vírt nevű községbe érkeztünk. A tanár elvtárs a temető felé vezetett bennünket. Egy sírkőről a következő­ket olvasta: „Itt nyugszik: Baráthy Szabó Dávid”. A tanár elvtárs ismer­tette velünk a magyar irodalom klasz- szikus költőjének életét és munkássá­gát. A sírkövön ünnepélyesen elhe­lyeztünk egy koszorút. Komárom felé röpített az autóbusz. A villanytelepen barátságosan fogad­tak bennünket. Vozár igazgató elv­társ részletesen ismertette velünk a villanytelep egész működését. Székely András levele Léváról A garamlöki CsISz-tagolc a leg­utóbbi taggyűlésen az idei aratási és betakarítási munkákat tárgyalták meg. A fiatalok segíteni akarnak az EFSz-nek az aratási és cséplési mun­kák sikeres elvégzésében. Ezt bizo­nyították az értékes hozzászólások és indítványok, amelyeket a garamlöki CslSz-tagok tettek. A kis szervezet legalább 350 brigádórát dolgozik le a szövetkezet földjein. Ezenkívül fél hektár cukorrépa teljes megműve­lését és elszállítását is vállalták. Hogy a falu dolgozóit még jobb munkára serkentsék, elhatározták^ hogy a nyári munkák, valamint az aratás és cséplés idején színes, tarka műsorral szórakoztassák a szövetke­zeti tagokat. Bacsinszki elvtársnó' ve­zetésével szorgalmasan gyakorolják a műsorszámokat.

Next

/
Thumbnails
Contents