Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-02 / 26. szám

*y. i A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1955. július 2. Ar» M flIWr IV. évfolyam. ­- 26. szám. A béke serege Zászlóerdös, színes utcák, mosolygó emberek, virág, ezrek összedobbanó szíve: ez ma Prága. Soha nem látott fénnyel, pazar színnel emelkedik ki az európai országok városai közül. E napokban ő a városok királya. Olyan események színhelye, amilyet még nem látott a vi­lág. Az elmúlt napokban az ifjúság városa volt. Ezer meg ezer fiatal fiú és leány kedvétől volt hangos a vá­ros. Fiatalság: erő és bizalom. S ez az erő sziporkázott s a bizalom dús fénnyel ragyogott. Az emberek szíve |||. melegebb lett a büszkeségtől, mert jövőnket látták meg- p$ testesülve egészséges, eröteli ifjúságunkban. Külföldi vendégeink alig tudták szavakba önteni el- fü ragadtatásukat. Hasonlót még soha nem láttak. De nem­csak ok, hanem mindenki, aki ott volt, a stadionban látta a pöttöm kis emberkék „Aranykapu" gyakorlatát, az iskolák lelket gyönyörködtető fellépését, a Testne­velési Főiskola növendékeinek erőteljes s mégis kecses bemutatóját, a Sokol és a szakszervezeti ifjúság sze­replését, az nem feledheti azt. Es a munkaerőtartalékok fellépése külön élmény volt. Munkásosztályunk egysége s kimeríthetetlensége nyilvánult meg gyönyörű gyakor­latukban. Nem, ilyet nem lehet feledni. Ennek a leírásá­ra szürke az emberi szó. Ezt látni, hallani, érzéki.Ini kellett, s akkor kitörölhetetlenül szívünkbe vésődött em­lék marad. Ifjúságunk seregszemléje kitűnően sikerült. Az út a sikerig azonban nem volt könnyű. Egy év fáradságos, kitartó munkája van a jól végzett gyakorlatok mögött. De éppen ebben, a nehézségek legyőzésében nyilvánult meg ifjúságunk ereje, kitartása. Ifjúságunk megmutatta, hogy felsorakozott a kommunizmus zászlaja alá és pár­tunk vezetésével egységesen, tántoríthatatlanul halad a győzelem felé. Teljesen igaza van Zygmunt Jaworsky lengyel őrnagy­nak, miktfr azt mondja, hogy „itt ezekből a fellépésekből lehet legjobban látni, hogy mennyire a népé már a sport Csehszlovákiában.” Igen, testnevelésünk kitűnően osztá­lyozott bizonyítványa az I. Országos Spartakiád. Test­nevelésünk biztos alapokon nyugszik, és kimeríthetetlen tartalékból — a nép széles rétegeiből táplálkozik. S ez a legbiztosabb alap. Ezt bizonyítják az utóbbi Időben elért eredményeink is. Jó úton halad testnevelésünk S ifjúságunk a legjobb tartalék. Minden biztosítékunk meg van ahhoz, hogy a jövőben még nagyobb nevet szerez­hessünk egységes testnevelésünknek. Tíz éve vagyunk már szabadok. Tíz éve, hogy sza­badon lélegezhetünk, gondolkodhatunk. Ez a tíz év szí­vós, meg nem alkuvó harcban telt el. Erősek, bátrak, boldogok vagyunk. Jól élünk s még jobban akarunk élni. Felszabadulásunk tíz éves évfordulójának legszebb ki­fejezője nagyszerű sportünnepünk. Köszönet és hála hangjai száll Moszkva felé Prágából mindazért, ami van és ami lesz. S még egy láng ég most Prágában messzire világító fénnyel; a béke lángja! Ott ég a gyakorlatozok, a nézők szívében, ott ég ajkukon, szemükben a vágy az örök béke után. Hatalmas tüntetés a felvonuló gyakorlatozok serege a háború ellen. Nem akarunk új vérözönt, világ­égést, nem akarjuk, hogy ezek a pufók, pirosarcú gye­rekek halotthalványan, véresen feküdjenek. Nem akarjuk, hogy izmos, alkotásvággyal teli ifjúságunk a halálra gondoljon. Nem akarunk könnyet, bánatot, hiszen még ott sajog bennünk az elmúlt pusztítás érzése. S ha rá­gondolunk, még forrók lesznek a szívekre hullott, el nem sírt könnvek. Nem, nem akarunk háborút és nem is engediük, hogy legyen! Nekünk béke kell, virágot- hozó, gyümölcsöző béke! Ez a vágy fűti most a prágai szíveket s e vágy, ez az akarat dübörgő hanggá változik, elhaüatszik a világ minden tájára. A békét akaró em­berek felemelik fejüket. Az úszítók, a pusztítani akarók megremegnek a hangra. Mert tudják, hogy erős ez az ifjúság, erős a béketábor. Tudják azt, hogy ez a fiatal­ság, amely Prágában tett hitet akaratáról, nem fél a hiéna üvöltésétől, s ha netalán harapni is merne, acélos öklével zúzza szét a ragadozót. Mennyi nemes érzés,, szándék szövi át az I. Országos Spartakiád részvevőit! S ez a szándék, ebben az ifjúságban, amelyet Prágában láttunk, tetté válik. Forró, határozott akarattá, melyet megtörni soha senki nem tud és nem is fog. Erős, fé­lelmet nem ismerő ifjúságot láthattunk Prágában. Nagy időket élő hazánk színe-java, reménysége ők. Az I. Országos Spartakiád ifjúsági napja befejeződött. Az utolsó napon több mint százhúszezer fiatal vonult fel Prága utcáin Százhúszezer fiatal ajakról szállt a dal. Mindegyik kézben színes virágcsokor. Hullámzott, ri- valgott ez a virágtenger, s hatalmas erővel csaptak fel az üdvkiáltások hangjai. Zúgott-zengett a hang: Éljen az I. Országos Spartakiád! Éle jen a Szovjetunió! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja! Éljen a világbéke! (Emil Pardubsky felvétele.) Az erő és a szépség ünnepére Forró szívemben a vágy tüze éget, hogy üdvözletedre nyissam ki ajkam mondani forrót, mondani szépet fürge patakként csobogó dalban. Szeretném, hogyha száz kezem lenne s minden kezemben vérpiros rózsa, bennük most oly’ nagy örömöm telne: rátok nevetve, közétek szórva. S míg az arcomra hajnali pírt fest lángra lobbanó szép tüzek fénye, szívem s az ifjú játékos jókedv dalt fon ma Prága nagy ünnepére. S mintha az alkony hús karja lenne úgy borul össze im húszezer kar e reggeli víg, tarka menetbe’ hol húszezer szív is egyet akar. Most érzem még csak, most igazán e zendülő fényes nyári napon milyen erős vagy, te ifjú hazám, — itt van e dallam, hát néked adom. TÖRÖK ELEMÉR i' * <

Next

/
Thumbnails
Contents