Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-04 / 22. szám
'• >'á 4. 5 lyo. A SZIKLAK ... (A költő legújabb kötetéből). (11) Az ifjú Otto Katz tehát, miután önzetlenül lelosztotta a Katz és tsa. céget Észak- ét Dél-Amerika között, hirtelen arra ébredt hogy olyan ember ő, akire nem vár semmilyen örökség, aki nem tudja, ho.vá hahsa le a fejét, s akinek aktíváltatnia kell magái a hadseregben. Előbb azonban Otto Katz önkéntes úrnak rendkívül dicső gondolata támadt. Megkeresz- telkedett. Krisztushoz fordult, hogy segítsen neki karriert csinálni. Azzal a szent hittel fordult hozzá, hogy ez egy üzleti ügy közte és az isten között. Ünnepélyes külsőségek között keresztelték meg az Emauzi-kolostorban. Albán páter sajátkezűiig mártotta be a szenteltvíztartóba. Feledhetetlen látvány volt, az ünnepségen résztvett. Otto Katz ezredének egy vallásos őrnagya, egy vénkisasszony az arisztokrata hölgyek hradeanyi intézetéből, és a konzisz- tóriumnak egy csupa-száj képviselője, aki a keresztapaságot vállalta. A tiszti vizsga nagyszerűen sikerült, es Otto Katz, úgyis mint újdonsült keresztény, a katonaságnál maradt. Eleinte úgy tűnt neki, hogy minden jól fog menni, sőt be akart iratkozni egy törzstiszti tanfolyamra. De egyszer berúgott és elment a kolostorba, s a. kardot felcserélte a csuhával. . Járt a hradeanyi érseknél, és bejutott a szemináriumba. Felszentelése előtt tökrészegre itta magát egy nagyon rendes házban (női kiszolgálás, a Vejvoda utca vidékén), s közvetlenül a gyönyörök és a világi örömök örvényéből sietett a felszentelésre. Felszentelése után protekciót keresett az ezredében, s amikor kinevezték tábori lelkésznek, vásárolt egy lovat, azon járta a prágai utcákat, és vidáman résztvett az ezredbeli tisztek minden wászatán. A házban, ahol lakott, igen gyakran verték tel a folyosó csendjét Otto Katz elégedetlen hitelezőinek átkai. Utcalányokat is fel szokott vinni a lakására, vagy leküldte értük a tisz- tiszolgáját. Nagyon szeretett ferblizni, s némelyek azt gyanították és rebesgették, hogy hamisan játszik, de sohasem bizonyította rá senki, hogy egy ászt rejteget a katonaj, reverenda széles ujjábán. Tiszti körökben szentatyának hívták. Prédikációra sohasem készült, nem úgy mint az elődje, aki szintén eljárt a helyőrségi fogházba. Ennek az elődnek az volt a fix ideája, hogy a fogházban raboskodó legénységet jó útra lehet téríteni a szószékről. Ez a tiszteletreméltó lelkiatya ájtatosan forgatta a szemét, közölte a foglyokkal, hogy meg kel1 < 'formálni az utcalányokat és a fér- •ezetlen anyákrój. való gondoskodást. továbbá 'lőadást tartott nekik a törvénytelen gyermekek neveléséről. Prédikációi elvont jellegűek voltak, semmi),yen kapcsolatban nem álltak az adott helyzettel, és untattak. Ezzel szemben Otto Katz tábori lelkész úr prédikációi örömet okoztak mindenkinek. Ünnepélyes volt a pillanat, amikor a „tizenhatosokat” alsónadrágban bevezették a kápolnába, a felöltöztetés ugyanis azzal a rizikóval járt volna, hogy valaki még elvész közülük. Ezt a húsz fehér alsónacírágost, mint megannyi angyalt, odaállították a szószék alá. Néhányon, akikre rámosolygott a szerencse istennője, tele szájjal bagóztak, mert zsebük ugyebár nem lévén, nem tudták máshová rejteni az útközben talált csikkeket. Körülöttük a helyőrségi fogház többi rabja álldogált, és kedvtelve nézegette a húsz alsónadrágot a szószék alatt, melyre végülis élénk sarkantr/úpengés közepette felmászott a tábori lelkész. — Habacht! * — kiáltotta — imához, mindenki mondja utánam amit mondani fogok! Te meg ott hátul, te piszok, ne fújd az orrod a markodba, az Úristen templomában vagy, és rögtön iecsukatlak. Na, tekergők, vajon nem felejtettétek még el a Miatyánkat? Hát akkor próbáljuk meg!... Tudtam én, hogy nem fog menni. Kell is nektek Mia. tyánk, inkább két porció hús meg babsaláta. bezabálni, hasrafeküdni az ágyon, az■ orrotokat túrni, fütyülni a jóistenre, nem igaz? Lenézett a szószékről a húsz alsónadrágot •ehér angyalra, aki remekül szórakozott, akárcsak az összes többiek Hátul „segrepacsit" játszottak néhányan. — Ez nagyon jó — súgta Svejk a szomszédjának, akit az a gyanú terhelt, hogy három koronáért fejszével leyágta egy bajtársa kezéről az összes ujjakat, mert az illető ki akart bújni a katonai szolgálat alól. — Még csak most jön a java. — hangzott a, válasz — ma megint alaposan el van ázva, azért mindjárt dumálni fog a bűnök tövises útjáról. A tábori lelkész csakugyan igen emelkedett hangulatban volt aznap. Maga sem tudta, hogy miért teszi ezt, de állandóan kihajolt . a szószékről, és nem sok hiányzott hozzá: hogy elveszítse az egyensúlyát és leessen. — Daloljatok valamit, fiúk, — kiáltotta l( nekik. — vagy akarjátok, hogy rriegtcmífsaink egy ú nótára? Akkor daloljátok utánam * Vigyázz! Hej, az én szép kedvesem legszebb a világon, nemcsak én imádom, van még ezer udvariója, mind belé van bolondulva, ilyen az én kedvesem, ki ő? Hát a Szűz Mária... — Ti ezt sohase fogjátok megtanulni, lókötök, — folytatta a tábori lelkész — én amellett vagyok, hogy titeket mind agyon kell lőni; . értitek, mit mondok?! Innét hirdetem ezt, istennek ebből a szent hajlékából, piszok banda, mert az isten olyan dolog, ami nem fél tőletek és úg.y megtáncoltatja az egész társaságot. hogy belekergültök, mert ti nem akartok megtérni Krisztushoz és inkább a bűnök tövises útját járjátok. — Helyben vagyunk, tisztára el van ázva — súgta örömmel Svejknek a szomszédja. — A bűn tövises útja, akasztófáravalók, az átkos szenvedélyekkel vívott harc útja. Tékozló fiúk vagytok ti, akik inkább az egyesben henteregtek, ahelyett, hogy megtérnétek az Atyához. Fordítsátok csak a szemeteket távolabbra és feljebbre a magasságos mennyekbe, akkor győzedelmeskedni fogtok és béke szállja meg a lelketeket. kapcabeiyárok. Maga pedig ott hátul ne nyerítsen, ezt kikérem magamnak. Nem ló maga, és nem az istállóban van, hanem az Űr templomában. Nahát, hol ■ is hagytam abba. Ja, über den Seelenfrieden, sehr gut. * Jusson eszetekbe marhák, hogy emberek vagytok, és a legsötétebb felhőm keresztül is messzi távlatokba kell néznetek, akkor látni fogjátok, hogy itt minden múlandó, de az isten örökkémló. Sehr aut, nicht, war, meine Herren?** Nekem éjjelnappal imádkozni kellene, értetek, lókötök, hogy az irgalmas úristen belebocsássa az 0 szent lelkét a ti hideg szívetekbe és lemossa az ö szent kegyelmével a • bűneiteket, hogy örökké az övéi legyetek, és hogy ő mindig szeressen benneteket, gazemberek. Csakhogy nagyon tévedtek. Meri én titeket abba a mennyországba nem vezetlek be — a tábori lelkész csuklóit egyet. — Nem és nem. — ismételte makacsul — a kisujjamat se mozdítom meg értetek, majd bolond leszek, mert ti javíthatatlan gazfickók vagytok. Titeket so* Igen, a 'elki békénél, nagyon jő. ** Nagyon jó. nem igaz, uraim? Kisfaludy Károly és Szlovákia Kultúrkrónika A sziklák büszke homloka is megkopik, eső, szélvihar csiszolja, töri,, ostromolja. S öreg csontokat föld takar, A folyó medre sem állandó, új utat vág a víz sodra. S a sivatagban kizöldiil majd gyümölcsöskertek dús bokra. De egyet tudok s ez boldogít, mikor új terveket szövök: hogy az eszménk és jő hűségünk változhatatlan és örök. VERES JÁNOS (Meggyilkolásának 30. év lordul ójára) Kisfaludy Károlyt a magyar irodalomtörténet úgy tartja számon, mint az igazi magyar vígjáték megalapítóját; gyakran nevezik ma is a magyar vígjáték atyjának. Első vígjátéka „A kérők” pedig ma is eleven erővel hat, opera készült belőle és állandó műsor- száma a magyar színpadoknak. Május havával azonban Kisfaludy és „A kérők” még tovább jutottak az elismerés terén, mert meghódították a szlovák színpadot is. A nyitrai kerületi színház volt az, mely dramaturgjának Sáfár Ignác tanárnak gördülékeny fordításában bemutatta a magyar vígjátékot és Kisfaludy egyszeriben teljes elismerésben részesült a szlovák dolgozók részéről is. A darabot Műnk István, a Nová scéna rendezője a művészi szempontok figyelembevételével rendezte meg. Főként a jellem- rajzok részletes kidolgozására helyezte a fősúlyt, kerülte a helyzetkomikumok fölösleges kiélezését és a hatásvadászatot, úgy, hogy a szlovák dolgozók irodalmi értékében látták a darabot. „A kérők” — mindjárt a bemutatónál hatalmas sikert aratott és a nyitrai színház előadásait azóta is telt ház kíséri, hogy a közönség elszórakozzék mint versenyeznek Szél- házy báró és Perföidy a fiskális Máli kezéért, mint oldja meg a helyzetet a tűzről pattant Lidi — és elgondolkozzanak a koron, ahol a leány és általában az ember értékét csak a vagyon és a társadalmi rang szabták meg. Kisfaludy bátran tárta fel kora egész társadalmi és erkölcsi rendjének fonákságát. Minthogy az irodalomtörténeti értékű darab ma is nevelő hatással rendelkezik és először jelent meg a szlovák színpadon, természetes az is, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó örömmel regisztrálta a nyitrai bemutatót, mint a szlovákmagyar kultúrközeledésnek egyik újabb értékes okmányát. Most, amikor Kisfaludy személye ismét a szlovákiai dolgozók érdeklődésében áll, rá kell mutatnunk arra is, hogy volt Kisfaludynak egy másik szlovákiai vonatkozása is. Nem az életében, mert hiszen nem élt Szlovákiában, hanem egyik darabjában, melyben szlovákiai 'mondát dolgozott fel. „Stibor vajda” a darab címe. A Beckó várában élő kegyetlen főur Stibor vajda, úgy bánt alattvalóival, mint a kutyákkal és egyik jobbagyát családjával együtt lemészároltatta, mert fia a jobbágy lányába volt szerelmes. Fia megőrült és egy lakomán megátkozta apját. Az átok beteljesült. Almában kígyó marta ki a szemét és a megvakult kényúr Beckó sziklájáról a mélységbe zuhant. A szlovákiai feldolgozott mondának nagy sikere volt és 1817 őszén a székesfehérvári színészek ezzel a darabbal nyitották meg Budapesten a színi évadot. Kisfaludynak ebben a darabjában a kor és jellem ábrázolása tökéletes. A kritika annak idején mégis hűvösen fogadta a darabot és Pintér Jenő nagy magyar irodalomtörténete is azt jegyezte fel Stibor vajdával kapcsolatban, hogy „figyelmet érdemel az a hév, mellyel az elnyomott jobbágyosztályt védelmezi, olyannyira, hogy kortársai közül többen mégis nehezteltek rá irányzatosságáért és szemére vetették, hogy igazságtalanul hirdeti a világnak a paraszt elnyomását“. A felszabadulás után ez a megjegyzés már nem szorul cáfolatra, csak rávilágít arra, hogy milyen bátran tört lándzsát a magyar akinek darabját most vitte színre a szlovák kultúra A korabeli kritika azt is szemére vetette, hogy hűen ragaszkodott a „felvidéki mondához” és hogy a dühöngő főúr tragédiáját nem „az előzményekből fejti ki, hanem a véletlen által idézteti elő és egy kígyóval üldözi halálba Stibort”. A kritikusok jobban szerették volna, ha a tragédia levezetődik az apa és fiú konfliktusában és nem szívesen látták a szociális ellentét kidomboritását a magyar színpadon. Stibor történelmi alak volt, akinek emléke még ma is él a Vág völgyében. Majdnem olyan hatalmas ura volt a Vág völgyének, mint egy évszázadnak előtte Csák Máté. A mondát őrzi a nép, ahogy azt Kisfaludy is megírta. Mikor Kisfaludy szorosan a népmondához ragaszkodott, helyesen járt el, mert a nép a kígyó marásában csak a megérdemelt büntetést látta. — így dolgozta fel ma is némi eltéréssel Szen- novitz Gyula a mondát, a „Végvidék mondaköré”-ben. Kisfaludy tehát a szociális mag miatt ragaszkodott az eredeti szlovák mondához. Annak idején Kisfaludy foglalkozott szlovákiai problémákkal, most pedig, a felszabadult szlovák nép látogatja telt házakban a darabját Ő a szociális igazságot sürgette, a kor pedig, mely ezt már kivívta, kegyelettel hódol emlékének. A nyitrai kerületi színház tehát valóban jól tette, hdgy Kisfaludy darabját műsorra tűzte. MÁRTONVÖLGYl LÁSZLÓ Miguel de Cervantes 350 évvel ezelőtt írta a Don Quijote című szatirikus regényét, mely még ma sem vesztette el üde frissességét. Tulajdonképpen gúnyirat a korabeli irodalom ellen. * Alekszander Kornyejcsuk, a nagy szovjet drámaíró, akit eddig már hatszor tüntettek ki Szátlin-díjjal. most ötven éves. Nálunk is előadták „A nagy műtét” (Chirurg Platon Kre- cset) című drámáját. Kibővítették a Szlovák Nemzeti Képtárat. Több mint hétszáz képet és szobrot állítanak ki a múlt századból és mai művészeinktől is. * Százhuszonöt évvel ezelőtt született Keszthelyen Goldmark Károly, a múl* század végének egyik legnépszerűbh zeneszerzője, a Sába királynője című opera világhírű komponistája. Nagy muzsikus volt, fantáziájával és tehetségével az elsők között a helye. 1925 májusában Bulgáriában a véres áprilisi események után a bolgár nemzet sok-sok más hű fiaival együtt Geo Müev, a lelkes forradalmi költő is a fasiszta rendőrség karmai között kiszenvedett. Geo Milev a „Szeptember” című halhatatlan költemény szerzője, ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely az évszázad elején nőtt fel és bonyolult fejlődésen keresztül jutott el a szocialista realizmusig. Geo Milev akkor kezdte el munkásságát, amikor az individualizmus és szimbolizmus hatalmába kerítette az olyan nagy költőket is, mint P. Pencso, Szlavejkov, Pejo, Javorov és mások. A költő kezdő munkái azt bizonyítják, hogy még teljesen a hanyatló burzsoázia esztétikájának a rabja. Az első imperialista háború és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megrendítette Bulgáriában és egész Európában a kapitalista rendszert, nagy csapást mért a burzsoázia szellemi életére is. Az események arra késztették az írókat és költőket, hogy hagyják ott a „tiszta költészet lágy ölét”, közeledjenek a néphez, éljék át fájdalmait és örömeit, müveikben zengjenek harcukról és eszményképeikről. Geo Müev hasonlóképpen, mint Christo Jaszenov, Ludomil Sztojan, Nyikolaj Hrelkov és Lamar, lassanként elhagyták a dicsfénnyel övezett költészet berkeit és a reális valóság felé fordultak. Geo Müev néhány idegen nyelven beszélt és eredetiben olvasta a világirodalom klasszikusait. Neki köszönhetjük Heine bolgár fordításait, 6 ültette át a Marseillaise szövegét és Freiligrath költeményeit. Olyan műveket választott ki fordításra, amelyeket forradalmi lendület hevít és tele vannak szociális motívumokkal. Geo Milev fordította le bolgárra Puskint, Lermon- tovot és Nyekraszovot. 1921-ben a Ve zni című folyóiratban megjelent a „Bolgár nép jelene” című cikke, demokrata ellenes politikáját és a bolgár írókhoz intézett felhívásában már világosan kifejti, hogy a reális életet visszatükröző, valóban értékes irodalomra van szükség. Nemsokára megjelent a '„Bokol“ című forradalmi verse és a „Tűzzel vassal” című versgyűjteménye, a- melyben közzétette Majakovszkij, Biok és más haladó költők fordítását. A bolgár politikai harcok kiéleződése, a forradalmi légkör és a szovjet irodalom, mély hatást gyakoroltak rá és Geo Milev világnézete és esztétikai érzéke teljesen kiforrott. Lelkiismerete egyre erősebben fellázadt a burzsoá rendet támogató filozófiai és irodalmi elméletek ellen. Az 1923-as szeptemberi felkelés, a fasiszták barbár kilengései és a bolgár munkások ellenállása megmutatta a fiatal költő útját. Néhány hónappal a felkelés után 1924 januárjában elindította a Piámén nevű folyóiratot. A lap köré csoportosultak a haladó bolgár írók és költők s a burzsoá fasiszta klikk politikája ellen toboroztak. A költőre mély benyomást gyakorolták a szeptemberi események. A költő erről így ír: „Szülőhazám felett szélvész vonult el, olyan hatalmas fergeteg, amilyenre még apáink sem emlékeznek. A legfélreesőbb völgyek is visszhangoztak és egész Balkánt felrázta. Testvéri vér borította a földet és a koponyákból kiloccsant agyvelő'. A férfiak és anyák jajkiáltása szállt az ég félé, a téli mezőket gyászlepel borította.” Geo Milev igazi forradalmi költő volt, aki kérlelhetetlenül leleplezte a fasiszta uralom ocsmányságait, a reakció ideológiáját és lángoló költészetével megénekelte az ú: világ jövetelét. Forradalmi, politikai és irodalmi nézeteit a „Szörnyű pró- : ”, „Május", és a „Szeptember" című verskötetében fejezi ki. Geo Milev a „Szeptember” című versében fejti ki a legszebben forradalmi nézetét. Ebben a versében méltó irodalmi emlékművet állít a dicső szep- t mberi hőskornak. Felülmúlhatatlan művészi eszközökkel, mélyen átér- zett igazi képet nyújt a nép példátlan hősiességéről, a felkelés elnyomásáról, a fasiszta hordák embertelenségeiről és mélységes szeretetet és tiszteletet ébreszt a nemzeti hősök iránt és elkeseredett tiltakozást a fasiszta hóhérok ellen. Milev művészi módon fejezi ki az odaadó hazafiasságot és a forradalmi nemzetköziséget. A fasiszták nem tudták megbocsátani a bátor harcosnak és tehetséges költőnek, hogy olyan lelkesen megénekelte a szeptemberi hősök tetteit és pellengérre állította a fasiszta burzsoáziát. Milev lelkesítő müve örökké él. IVAN NENOV
