Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-14 / 19. szám
10 # It-WtMáZ. 1955. május 14. Tudom, hogy szép és öröm szívednek, ha kedveseddel egy biciklin ülhetsz, ám a baj még így is megtörténhet, ha elmerengsz és későn nyúlsz a fékhez. Aki még nem tudná, jegyezze meg, hogy az utcán illetlen futballozni, mert ha a ladba rossz helyre talál akkor bizony görbén fogs* mosolyogni A harmonika lágyan szól... Zene: Gejza Dusík Magyar szöveg: Mártonvölgyi László Teng ó Az é-let úgy szó- ha, — v v nagy szerel- mem Te vegy F3? í 'az eisä csókod-rá! ré-gen jó! meg- é - reztem azt.— Olyan botosak Te rád gon-c/o - lók.----- ó harmo- ni - ka tá-gyan , Refrén szói—s vo-la-ki halkan át-ka-rcl.— / ze-ne hul-ló-nv-in át, ér-zem/orrá szí-ved da - tát---Az égről lámpa-/a kígyói.— sz<- vem a szí- vedhez si-mul.— káról- iem csendes nyár est ÜL S én még-sem vagyok e-gye-dúl... A langyos éj-be hűl-ló csilila-gok fé- nye ha- sít ■ Mb-*-----Oly jó egy é - le-fen at hűn sze-ret-m vo-la - kit.------A harmo- ni - ka bal- kan U-rf=ü......Jl iitjj > i ^ szó/ s ver- la- ki lágyan át- ka - rd. —- A tango /ágy ritmu * són át, ér- zem tor-ró szi- ved da - lát-Ki a szép időben nem marad otthon, ha nem gyalog, hát biciklin kirándul, csak hát, aki eképp biciklizik az ne menjen sehova a szobábul. Jegyzetek egy régi ismerősömről Néhány évvel ezelőtt ismertem meg. Félévig együtt éltünk és aztán elment. Ma sem tudom hol, hogyan és miből él. De a nevére1 és jellemére még jól emlékszem. Dóczy Daninak hívták és kivételesen lusta, nemtörődöm ifjonc volt. Életfilozófiája annyiból állt, hogy a gyomrot úgy meg kell tömni, hogy a legjobbminőségű nadrágszít is repedezzen. (Pedig a hasa-olyan volt már, hogy a lábait állva nem látta.) Eny- nyi volt és nem sokkal több! Iskolába is csak azért jött — saját bevallása szerint — mert joga van hozzá! Úgy mint kakasnak a hajnali kukorékoláshoz. És dicséretére váljék, egy félévig kibírta. Helyesebben mondva, mi Ot! (Természetesen ma már ilyen hanyag diákok nem nagyon kerülnek harmadfokú iskolákra.) Azt mondani sem kell, hogy mindent megpróbáltunk vele de mintha egy mázsás követ akartunk volna elmozdítani he- 'yéről. Még az úgynevezett reménytelen esettül is reménytelenebb volt Lehet azonban, hogy csak mi nem bírtunk vele. Kitudja? Pedig esze valószínűleg volt — hiszen minden embernek van - de a szentháromságnak sem akarta mozgásra kényszeríteni szürke agysejtecskéit. Egy jó könyvet soha végig nem olvasott, azon oknál fogva, hogy miért rontsa el a szemét az ember — akarattal — idő előtt! Hogy akkor talán számtankép'etekkel bajlódott és a fizikával kísérletezett? A csodát. Egy alkalommal azért sértődött meg, mert nem. akartuk elhinni neki, hoy a százban a hét csak tizenháromszor van meg. O1,ykor-olykor fizikából is megcsillogtatta „éles elméjiiségét”. Egy ilyen nap előtt én még jól emlékszem jóindulatúan hívtam gyere nézzük át a fizikát! — Ugyan ne izgasd magad ilyesmivel, hiszen én még az órán megtanultam — és ezze' végigvágta magát az ágyon. Másnap megkezdődött a fizika óra. Nagyon szigorú, mo- solytalan és pardont nem ismerő tanármik volt. Az ö óráján még azok is mereven nézték a nevekkel és átdöfött szívekkel telerajzolt iskolapadot, akik az átlagosnál jobban értették a dolgot. Hiába a diák sosem biztos a dolgában, s tőle annyira féltünk hogy mire kiértünk a táblához, teljesen üres fejjel kezdtünk dadogni. Azon az órán is nyomasztó csend vdt. A tanár már állt. és az osztály ba’xa kában nőket nézte. Én és Dóczy a jobbsarokban ültünk. Nekem már veszedelmesen melegedett a nadrágom, de Dani nem zavartatta magát, pedig D is tudta, hogyha a tanárunk balra néz, akkor jobbról hív. Ügy is történt — Dóczy Dániel. Én megkönnyebbültem s Dóczy olyan biztonsággal ment a táblához, hogy mindnyájan megnyugodtunk, hogy tudja az anyagot. Mondd fel a múlt órai leckét! Néhány pillanatig hallgat, egyik szeme a táblán, a másik az osztályon, aztán elkezdi. — A múlt órán a fényről beszéltünk. A ... fény ... a fény az nem más. mint a zörej. Egy másodpercig ijedt csend', aztán illetlenül kitör a kacagás. De a könyvet azért azután is csak finoman, két ujjal fogva rakta a fiók mélyére. Neki voltak a legjobb, legtisztább könyvei. Amiért aztán kivétel nélkül minden osztálytársa haragudott rá. az volt, hogy utálta a tornaórákat. Mi pedig legjobban szerettük Ö ha tehette mindig beteget játszott, így aztán analfabéta volt a mozgásban is. Nem tudott egy közönséges bukfencet sem csinálni, s ha ballábbal kellett kilépni, automatikusan jobbal lépett. Ha szidtuk, legyintett, hogy elvégre az mindegy, s különben is ne sokat rángatózzunk mert tönkremegy a szivünk. Talán csak egyszer szaladt életében, de akkor a bőrét féltette. Úgy emlékszemMfelvonulásra mentünk, zárt négyes sorokban. Egy melléktmából fordultunk ki a fllútra. Dóczy, mint mindig most is hátul szedegette kurta lábait. Egy sebesen közeledd motorkerékpáros erősen dudált ránk, mindeki sietett áttérni a baloldalra, csak Dániel nem izgatta magát, de a motorkerékpáros már ott. is volt. Nagy csörömpölés, s látjuk, hogy Dóczy barátunkat úgy kiütötte a sor végéről, mint a kuglifigurát a golyó. Ijedten rohantunk oda, hogy felsegítsük az út porából, s akkor ő bámulatunkra soha nem látott fürgeséggel ugrott fel és rohant el Csak egy jó negyedóra múlva találkoztunk Lába, keze lehorzsolva, izzadton, húsos arcában ülő szemén lassan oldódó rémülettel nézett ránk. — Hát te hová rohantál? — kiáltunk rá. — Csak nem hagyom magam megpofozni, hiszen én ugrottam neki — feleli jámboran. Ezen aztán még ma is mo- | nlygok. ö ütötte el a motorkerékpárost!! KOVÁCS ZOLTÁN. * Ha nem is vagy játékrontó, de az ily játékot se kedveld, mert az égő szivarvégtől könnyen tűz üthet ki körülted. Péter örvendez magában milyen kényelmes így az utazás, de hogyha az autó megtorpan lesz utána keserves jajgatás. Mindez és még sok más is történhet, ha a könnyelműség vezet téged. HAZAFELÉ Ahogy az egyetemről hazamentem, a fiatalembernek síké' rült a villamosban a leány mellé kerülni. — Igazán nagyon kollegiális voltál, hogy betegségem alatt elküldted a jegyzeteidet. Ennek köszönhetem, hogy ma a stilisztikai előadásnál sem éreztem hiányát annak, hogy olyan sokat hiányoztam. — A fiú egy kissé elpirult, aztán lágyan megérintette azt a virágzó orgonaágat, amely a kerítésen keresztül kikandikált az útra, ahol elhaladtak. — Ami a jegyzeteimet illeti, szóra sem érdemes — mondta a fiú habozva, de én nem csak jegyzeteket küldtem neked, hanem néhány szál virágot is. Ezzel bizonyos fokig virágnyelven, a virágon keresztül meg akartam mondani, hogy... — Ha, ha, kacagott fel a leány élesen, milyen tautológiát használsza — virágnyelven, a virágokon keresztül. — Ne nevess ki — felelte a fiú komolykodva. Én azt hiszem, hogy az érdeklődésem túlment a stilisztikai kör érdeklődésén. A fiatalembert nagyon bosszantotta, hogy a leány így leckézteti. Ez az idiomatikus szólásmondás se perifrasztikusan egyedülálló, hanem stilisztikai szempontból bírálva csak egy drasztikusan banális kifejezés volt — felelte a leány. A fiú kétségbeesetten küzdött magával. Nahát milyen keményszívű vagy és halálosan elkeserítsz egy lelkesedő szivet. A leány erre könnyedén ezt felelte: Azokat a frázisokat, amelyeket most használsz hiperbolának is nevezhetjük, de úgylátszik, hogy te hipertrófiáig vitted a túlzásaidat. Látszik, hogy nekem küldted a füzeteidet és te nem vetted át a stilisztikát. — De, sokat tanultam — felelte a fiú komolyan és határozottan. Ügylátszik azonban csak későn jöttem rá, hogy hamis illúziókban ringatództam és az az angyali kép, melyet a szívem mélyén hordok — hamis. Felejts el és élj boldogan — felelte a fiú és elsietett. A leány fejét csóválva, utána nézett. A leány anyja au kertajtóból látta, hogy a fiatalember nem kisérte egészen hazáig. — Lányom, nem az a kedves illedelmes fiú volt, aki mindig elküldte a füzeteit és virágot is küldött? Miért futott most el olyan gyorsan. — Különböző allegorikus metonimiát és metaforát kevert össze képletes leírásokkal és szinonimákkal. Csak úgy zúg a fejem tőle. — Különben nem mondott semmit? Valami különösebbet — kérdi az anyja. Hiszen már mondtam neked anyukám, néhány neologizmust használt és ezek szkematikusan néhány konverzációs frázissal adekvátok — Kár — felelte az anyja. Azt hittem valami kedveset mondott neked. Olyan illedelmes fiatalember. 03 IC JÓSÁG — a CalSz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Bratislava, Praiská 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Praiská 9 Telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n V. nyomdája. —• Előfizetés egy évre 30.— Kés, félévre 15— Kés — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minder kézbesítő átvesz — Hhlapbéiyeg A-68419 engedélyezve Bratislava 2 Kerületi ««gedélvezve Bratislava 2 Kerület) Postahivatal. Feladó és irányttópcstakivatal Bratislava 2.
