Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-14 / 19. szám

8 1955. május T4. A varsói értekezlet álló lépést, hogy lehetetlenné tegyék az agresszió megismét­lését és a béke megbontását Németország részéről. Azonkí­vül a szerződések kölcsönös se­gélynyújtási kötelezettséget tartalmaztak a német milita- rizmustól kiinduló agresszió esetére. A párizsi egyezmények vi­szont a német militarizmus újjáteremtésére vezetnek és ezzel új német agresszió ve­szélyét teremtik meg. Mint­hogy Anglia, illetve Francia- ország a Szovjetunió ellen irá­nyuló katonai szövetségre lé­pett a remilitarizálandó Nyu- gat-Németországgal, ez közvet­lenül sérti az angol-szovjet, il­letve a francia-szovjet szerző­dést. A Szovjetunió rendületlenül törekedett a szerződések fenn­tartására és megszilárdítására. Anglia, illetve Franciaország kormánya azonban, nem. törőd­ve azzal, hogy a német milita­rizmus újjáteremtése veszélybe dönti a békét és Európa népei­nek biztonságát, közvetlenül megsértette a szerződésekben vállalt kötelezettségeket és ez­zel de facto hatálytalanították a szerződéseket. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége minderre való tekintettel határozta el a szerződések hatálytalanítását. Berlini nemzetközi ifjúsági találkozó Berlinben vasárnap a német nép felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából nemzet­közi ifjúsági találkozót tartot­tak, amelyen a Szabad Német Ifjúság, a Komszomol, valamint a lengyel és csehszlovák ifjúsá­gi szövetség küldöttei vettek részt. A baráti találkozón meg­jelent Bruno Bernini, a DÍVSZ elnöke is. A fasizrrus feletti győzelem 10. évfordulójának ünnepségei cember 10-én kötött francia­szovjet szövetségi és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés hatálytalanításáról szóló előter­jesztését. A szerződés hatály­talanításáról V. M. Molotov, a Szovjetunió /külügyminisztere mondott előadói beszédet. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának elnöksége megvitatta V. M. Molotov előadói beszédét és a Szövetségi Tanács, valamint a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottságának véleményét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnöksége úgy döntött, hogy mint érvényét vesztettet, hatálytalanítja az 1944. decem­ber 10-én kötött francia-szov­jet szövetségi és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést. A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának elnöksége megfelelő törvény­erejű rendeletet fogadott el. A törvényerejű rendeletek megállapítják, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása gyö­keresen ellentétes mind az an- jol-szovjet, mind a francia­szovjet szerződés alapvető cél­jaival. Ezeket a szerződéseket i hitleri agresszió ellen ví­vott, közös nehéz harc idején cötötték. A szerződések ki­mondták: a szerződő felek a ladműveletek befejezése után megtesznek minden módjukban A szovjet kormány javaslata A négyhatalmi tanácskozás ügye Az angol-szovjet és trancia-szovjet szerződés hatálytalanítása Pinay francia külügyminisz­ter az Atlanti Tanács hétfői ülése után a Chaillot-palotában tartott sajtóértekezleten beje­lentette: a három nyugati kül­ügyminiszter elhatározta, hogy a közeljövőben jegyzéket in­téz a Szovjetunióhoz és ebben javasolja, vegyen részt a négy hatalom tanácskozásán. Pinay hétfőn még úgy nyilatkozott, hogy a jegyzék elküldéséről és arról, hogy a tanácskozásnak milyen szinten kell történnie, véglegesen csak akkor dönte­nek, ha ismeretessé válik Ei­senhower elnök véleménye. Kedden Washingtonban nyil­vánosságra hozták, hogy Eisen­hower elnök elfogadta a négy­hatalmi tárgyalásokra vonat­kozó angol tervet, vagyis hoz­zájárult a legmagasabb szintű tanácskozáshoz. A nyugati lapok biztosra ve­szik, hogy ez a legmagasabb szintű tanácskozás az idén nyáron lesz. A legtöbb angol lap úgy véli, hogy a találkozói június végén, vagy július kö­zepén tartják a svájci Luga- nóban. Lausanne-ban, vagy Genfben. Az AP erről számol be: a német források szerint Aden­auer a párizsi megbeszélések során ragaszkodott ahhoz, hogy a négyhatalmi értekezletnek el­ső sorban a német kérdést kell fontolóra vennie. Pinay francia külügyminiszter a Daily Mail párizsi tudósítójának adott nyi­latkozatában kijelentette, hogy a „négy nagy” tanácskozásának tárgysorozatán véleménye sze­rint szerepelnie kell Németor­szág egyesítésének, valamint az európai biztonság és az általá­nos leszerelés kérdésénejc. Hoz­záfűzte, hogy a siker elérésé­hez hosszantartó és komoly erőfeszítésekre van szükség. A Daily Express párizsi tu­dósítója szerint a négyhatalmi tárgyalásokon meg kell vitatni azt a kérdést is, hogyan hozzák egymáshoz közelebb az Egye­sült Államokat és a Kínai Nép- köztársaságot, hogy így csök­kenjen a feszültség a Távol- Keleten. A francia sajtó is úgy véli hogy a tanácskozásokra a nyá­ron sor kerül. Az Echos vezér­cikkében rámutat: ma már va­lószínűnek lehet tartani, hogy az osztrák kérdéssel foglalko­zó mostani „kis értekezletet” a nyáron „nagy kelet-nyugati értekezlet követi majd Svájc­ban. Mindkét fél ezt óhajtja.” MOSZKVA A fasizmus felett aratott győzelem napja tiszteletére má­jus 8-án a Szovjetunió Nagy Színházában a szovjetek, a pártszervezetek és a társadalmi szervezetek ünnepi ülést tar­tottak a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta képvise­lőivel együtt. Az ünnepi ülést a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke N. A. Bulganyin nyitotta meg rövid beszéddel, majd Konyev marsall mondott ünnepi beszédet. Konyev marsall beszéde ele­jén kijelentette, hogy a fasiz­mus felett aratott győzelem kö­vetkeztében ma Európa és Ázsia óriási területei felett a szabadság és a béke zászlaja lobog, majd megemlékezett a második világháború menetéről, a szovjet nép» és hadseregé­nek győzelmes harcairól. „A párt, a kormány, a nép és had­serege egysége, ügyük igazába vetett megingathatatlan hite bi­zonyult annak a döntő erőnek, amely nekünk juttatta a győ­zelmet“ — hangsúlyozta. A világháború óta eltelt idő­szakkal kapcsolatban Konyev marsall sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy tíz évvel a hábo­rú befejezése után Németor­szág még ketté van osztva és nincs békeszerződése. Felhívta a figyelmet a revanzsvágyó né­met hadsereg feltámasztásának veszélyére és hangoztatta azt a meggyőződést: a népek ta­nultak a történelem leckéiből és nem fogják megengedni, hogy újra vérfürdőbe sodorják őket. A béketábor országai foly­tatják a barátság és a béke po­litikáját, de egyúttal ébereknek kell lenniök és meg kell ten­niük erőfeszítéseik egyesítésére a szükséges intézkedéseket. BERLIN A német fővárosban május 7-én szombaton rendezett ün­nepi ülésen a Berlinbe érkezett szovjet kormány vezetője, M. G. Pervuhin mondott be­szédet. Beszéde elején megem­lékezett a náci horda kirobban­tott világháború borzalmairól és emlékeztetett arra, hogy a fasizmus a finánctőke legsovi­nisztább elemeinek nyíltan ter­rorista diktatúrája volt, amely a munkásosztály, valamint min­den demokratikus népi mozgalom ellen irányult, nemcsak Né­metországban, hanem egész Európában. A hitleri hadsereg szétzúzása mentette meg Eu­rópa népeit a fasiszta rabszol­gaságtól. Az NDK-ról szólva Pervuhin elvtárs kijelentette: a Német Demokratikus Köz­társaságban öltöttek testet azok a demokratikus eszmények, amelyekről Németország nagy­jai álmodoztak. A világkultúra története aranybetűkkel jegyez­te fel Németország olyan kiváló fiainak nevét, mint Marx és Engels, Schiller és Goethe, Les­sing és Heine, Beethoven és Wagner. A német nép méltán lehet büszke arra, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban tovább élnek és fejlődnek a nagy német tudósok, írók, zeneszerzők, művészek és tár­sadalmi gondolkodók humanista hagyományai. A berlini Marx-Engels téren vasárnap a német nép felsza­badulásának 10. évfordulója al­kalmából tartott ünnepi nagy­gyűlésen a német főváros de­mokratikus és nyugati öveze­tének mintegy 150.000 lakosa vett részt. A dísztribünön meg­jelent — más vezető szemé­lyiségek kíséretében — Wilhelm Piack, az Í4QH elnöke is. Wal­ter Umrioht_ minisaterelnök- helyetteg beszédében a többi között kijelentette: A párizsi szerződések ratifikálása után a német munkásosztály és a né­met nép vállára fokozott fele­lősség hárul az európai béke fenntartásáért. Csak a munkás- osztály harci egységének meg­teremtése és a párizsi szerző­dések valamennyi ellenfelének összefogása útján lehet a bon­ni politika új irányvonalát ki­kényszeríteni és a párizsi szer­ződések végrehajtását megaka­dályozni. PÁRIZS Franciaország-szerte sok ün^ népség zajlott le a nácizmuson aratott győzelem tizedik év­fordulóján. Párizsban a Chemps Elysées-n nagyszabású hivatalos felvonulást tartottak és ennek során a tömeg ünnepelte a két háború volt harcosait, valamint a náci internáló táborokból visszatért deportáltakat. Nagy tömeg vett részt a Párizs környéki Drancyban, Bagnolet-ban és Montreuilben megtartott ünnepségeken, ame­lyeken Jacques Duclos is meg­jelent. Saint-Denis-ben Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkáva jelent meg a párt ünnepségén, s eiynek során kijelentette: Minden nehéasé- gen győzedelmeskedünk, ha mindent megteszünk az egy­ség érdekében, ha sorra meg­győzzük a szocialista dolgozó­kat, Ha egyesítjük erőfeszíté­sünket a tömegek bérkövetelé­seinek támogatására, a béke és a nemzeti függetlenség meg­védésére. Május 11-én megkezdődött Varsóban a Lengye1 Népköz- társaság Minisztertanácsának épületében az európai orszá­goknak Európa békéjéről és biztonságáról tárgyaló értekez­lete, amelyet azért hívtak ösz- sze, hogy megtárgyalja az 1954 november 29—december 2 na­pokban lezajlott eurÓDai orszá­gok moszkvai értekezlete hatá­rozataiból eredd kérdéseket. Az értekezleten az 1954 de­cember 2-i moszkvai deklará­ciót aláírt országok küldöttsé­gei vesznek részt. így a Szov­jetunió, a Lengyel Népköztár­saság, a Csehszlovák Köztár­saság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Nép­köztársaság. a Román Népköz- társaság. a Bolgár Népköztár­saság és az Albán Népköztár­saság küldöttségei. Ezen or­szágok küldöttségeit miniszter- elnökeik, külügyminisztereik, nemzetvédelmi minisztereik és más államférfiak alkotják. Az értekezleten mint megfi­gyelő részt vesz a Kínai Nép­köztársaság képviselője is. Az értekezletet J. Cyrankiewicz a Lengyel Népköztársaság kül­döttségének vezetője, aki az elstí ülésen elnökölt, nyitotta meg bevezető beszédével. Utána Nt. A. Bulganvin a Szovjetunió küldöttségének vezetüje beszélt. J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője, 1955. május 10-én, az ENSZ leszerelési albizottsá­gának Londonban előterjesztet­te a szovjet kormány javaslatát a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver betiltásáról és az új háború veszélyének elhá­rításáról. A javaslat bevezető részében megállapítja, hogy az utóbbi időben a világ különbözői részén nem javul a helyzet, sőt ellen­kezőleg, az államok között egy­re növekedik a bizalmatlanság, az államok egymás közötti vi­szonyában nincs meg a kölcsö­nös bizalom. Továbbá rámutat arra a tényre, hogy a fegyver­kezés lázasan egyre inkább ki­szélesedik. Megállapítja, hogy az úgynevezett „hideg hábo- rú”-ról van szó, és a helyzet megkívánja, hogy a nemzetközi helyzet enyhítése és az álla­mok közötti kölcsönös bizalom megszilárdítása érdekében min­den intézkedést megtegyenek. 1948-ban Mr. G. E. Pearcy vezétése mellett egy amerikai tudóscsoport könyvet adott ki a geopolitikáról. Ebben a könyvben a világ minden or­szágával foglakoznak, leírták az országok történetét és fel­vetették a kü'önböző problé­máikat is. Minden amerikai örömmel lapozgathatott a könyvben, hiszen az Egyesü t Államok nyílván a világ egyet­len civilizált országa és a töb­bi ország csak arra vár, hogy az amerikaiak eljöjjenek hoz­zájuk és megoldják problémái­kat. A könyvnek 652 oldala van, az Albán Népköztársa­ságnak egy oldalt szenteltek. Az amerikai földrajztudósok röviden leírták a magas kopár hegyeket és megállapították, hogy „Albániában nem lehet mást tenni, mint mezőgazda­sággal foglalkozni és állatokat tenyészteni. Albániának nincs ipara és nincsen vasútja. Az ország természeti gazdagságát nem lehet kiaknázni, mert az országban „bizonytalanság” uralkodik.” Amikor az amerikai olvasó ezeket a sorokat olvasta, bizo- nyárá boldognak érezte magát, hogy olyan szép rendezett vi­szonyok között New York Ci­tyben élhet Mr. Pearcy biztos nem járt Albániában és való­színűi l ’ nem számít azzal, hogy olvasói valaha eljutnak Albániába. Különben minden ok meg i'olna rá, hogy kétel­kedjenek M. Pearcy szavaiban Az ország szépségéről már Itomeros zengett, amikor le­írta a Pháakok szigetét, a 5a- randa előtti Korfu szigetet. Ki ne szeretne ott állni a zöld parton és beleámulni a vakító kék tengerbe? A ragyo­gó napban, a citrom és na­rancséidők közepette a kis Je­her házak messzire elláts zá­riak. Komor, sötétzöld ciprus- iák szegélyezik az utakat, fe­kete borsfák világosvörös virá­gokkal. a kertekben f iiys > mandula és eperfák virágoz­nak. Albánia ősi ku'túrország, öregebb mint Mr. Pearcy Egyesült Ál ama. Ott ahol Dunes kikötőváros áll, már 2.500 évvel ezelőtt üHr tele­pülések voltak. Később itt épí­tették a Via Egnatiát. a ró­maiak Görögországba vezető katonai útját, amely még ma is használható. A rómaiak után a gótok, avarok, szlávok, nor- manok és a törökök jöttek. A'bánia termékeny földje és kincsei újabb hódítókat von­zott. Az albánok Skiperiának ne­vezik hazájukat, vagyis a „sa­sok országának’’. Nagyon ta­láló név, hiszen hosszú gene­rációkon keresztül, mint a sa­sok olyan bátran és rendület­lenül védelmezték szabadságu­kat. 450 évig tartott a törők uralom, de a szultán, akitől remegett Előázsia és Európa, sohase érezte magát, ebben az országban igazán úrnak. A partok és a városok a törökök kezében voltak, de a hegyek közé mégse merészkedtek. Még ma is látunk olyan falvakat, melyek messze a folyótól a hegycsúcsokon épültek. Inn-m figyelték meg az albánok az ellenség köze'edését, még ide­jében futásnak indulhattak, vagy támadásba mentek át. Nagyon nehezen élt az aTbán paraszt. A termés harmadát, sót mi több, a felét a nagy- birtokosnak keV.ett átadni. 1912-ben a népfelkelés elűz­te a törököket. Először lengett a kétfejű fekete sassal díszí­tett vörös zászló az ország fe­lett. A nép azonban nem él­vezte a felkelés gyümölcseit. A hazai hűbérurak teljesen magukhoz ragadták a hatalmat. Mindegyik a szultán helyett akart uralkodni és az albán paraszt sorsa egyre rosszabb leit. Később az olaszok ural­ták A’bániát. és szerződések­kel biztosították maguknak a petróleum és az érctermelést. Lassan az egész országot bir­tokukba vették és Zogu ki­rályt, a leggazdagabb földbir­tokost kiűzték az országba1. 1943-ban a németek felváltot­ták az olasz megszállást. Az albánok most ugyanúgy har­coltak a fasiszták ellen, mint azelőtt a törökök ellen. Enver Hodzsa vezetése mellett meg­fakult a népfelszabadító had­sereg, melynek 19J3-ban már harmincezer tagja mit. Éve­ken keresztül harco'tak, há­romszázezer katonájuk is volt. A háború sú’yosan érintette Albániát. 1944 novemberében az albánok a szovjet hadsereg balkáni sikereire támaszkodm felszabadították hazájukat. Mr. Pearcy azt írja a köny­vében: „Albániában nincsenek utak és vasútvonalak’’. Való­ban sokáig azt mondták Albá­niáról. hogy „vasútnélküli or­szág’’. Az olaszok uralma alatt ünnepélyesen nekifogtak a Durrez—Tirava vasútvonal ki­építésének. Nagyhangú nyilat­kozatokat adtak le, itt is, ott is feltúrták a földet, de aztán abbahagyták az egészet és még csak egri méter hosszúságú sínpárat se fektettek le. Ma már Durrez és Tirana között pontos menetrend szerint köz­lekednek a vonatok. A Szov- jetuniónak köszönhető, hogy Albániában minden megválto­zott és megalapozták az ön­álló fejlődés lehetőségét. Albániának ma nagyszerű autóútjai vannak. Albán asz­faltot használtak az útépítés­nél. Azelőtt csak Párizs és London utcáin gördültek olyan hangtalanul az autók az Albá­niából- behozott aszfalton. Az albán petróleum is még nyers állapotban külföldre került. Minden liter benzint az angol és amerikai cégektől kellett megvenni. Albániának rengeteg gyapjúja volt, de nem volt szövődére. Minden szövetet külföldről hoztak be. Mindez ma már a múlté. Mit hozott a nép uralma az albánoknak? A statisztika vi­lágosan megmutatja, hogy mennyivel több petróleumot, vasat, ként, aszfaltot, krómot és gipszet termelnek. Elmehe­tünk a parasztházakba is és megkérdezhetjük mikor éltek jobban, régen, vagy most? Mit mond például Adshi Sefa, a Maminós nevű falucskában. „Hát itt bizony minden fíarna- san Aga földesúré volt. Ma már szövetkezetben dolgozunk. Adshi Sefa tarka népviseleté­ben mosolyog, amikor a mos­tani életről beszél. Egy napi munkámért búzából hat ki ót kapok, de hol marad még a gyapot és a zöldség?” — Ma­minós körül gátakat építenek. Véget kell vetni az árvizeknek és gondoskodni ke'I az öntö­zésről. Csodálatos amikor egy olyan ország, amely olyan so­káig élt hübéruralom alatt Hir­telen leveti a régi bilincse -et. A Sztálin textilkómbináthan modern önműködő gépek mel­lett olyan lányok dolgoznak, akik nemrég még fátyol női­kül nem mentek az- utcára. Nem is olyan régen a nők még nem ülhettek a férfiak­kal egy asztalnál. Most a nők is muhkaversenyben állnak, munkaérdemrendekkel tüntetik ki őket és a legjobb brigádve­zetőknek bizonyultak. Tegnap a parasztok még ekékkel szán­tottak. ma már traktorok dü­börögnek az országon végig. Mr. Pearcy könyvében arról ír, hogy Albániában „általános bizonytalanság” uralkodik. Ha­sonló jelenséget nem tapasz­taltunk, se Tiranában, de a vidéken se. Egész más a hó ti­zet a szomszédos Görögország­ban, ahol még mindig dühöng a fasizmus, ahol amerikai tisz­tek támadó hadseregeket ké­peztek ki, akik Albánia „fel­szabadítására” készülnek. Az amerikai rend őrzői 1949-ben be akartak tömi Al­bániába. Azt hitték, könnye­dén zsákmányul ejtik, de az albán nemzeti hadsereg kato­nái még a határon visszaver­ték a támadást. A katonák között ott harc it Ali Ajasy is. aki a gépfegyve­re mellett maradt akkor is, amikor a gránát teljesen szét­roncsolta a lábát. Albániában száz és száz Ali Ajasy él — ezért marad, a sa­sok országa szabad. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának elnöksége 1955. május 7-én megvizsgálta a Szovjet­unió Minisztertanácsának az 1942. május 26-án kötött „A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének és Nagy- : Britannia és Észak-lrország : Egyesült Királyságának a hit­leri Németország és európai 1 cinkosai elleni háborúban vál- i lalt szövetségéről, valamint a i háború utáni együttműködés- ; ről és kölcsönös segélynyújtás- 1 ről szőlő szerződése” hatáiyta- ! lanításáról szóló előterjesztését, i A szerződés hatálytalanításáról 1 V. M. Molotov, a Szovjetunió 1 külügyminisztere mondott elő- 1 adói beszédet. j A Szovjetunió Legfelső Ta- ( nácsának elnöksége megvitatta j V. M. Molotov előadói beszédét e és a Szövetségi Tanács, vala- e mint a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottságának vélemé- r nyét és úgy döntött, hogy az c 1942. május 26-án kötött szer- 1 ződést, mint érvényét vesztet- £ tét, hatálytalanítja. A Szovjet- s unió Legfelső Tanácsának el- j nöksége megfelelő törvényerejű a rendeletet fogadott el. v A Szovjetunió Legfelső Ta- k nácsának elnöksége ezután r megvizsgálta a Szovjetunió Mi- 1 nisztertanácsának az 1944. de- r

Next

/
Thumbnails
Contents