Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-14 / 19. szám
6 1955. május >4 esortpf táncegyüttes kedv** népvisoletb" ;<U«7Öt* táncosai nagy tetszést-1 r U p © M A N Y’spsffiSi íjai vLljyiiiiuBJ Van éíet a Marson ? ^ zépek és rendklvü; értékesei ' voltak ezek a napok melyeker népünk, ha/ nk felszabadulásának U évfordulóját ünnepelte. Bratislavába sok-sok népi együtt- jött el, hogy elszórakoztassa Brntir- lava lakosságát és derűt, hozzon dolgozók szivébe, akik ezen a két napon, szombaton és vasárnap utolsó helyig megtöltötték a kultúrpark észt - rádcsarnokát. Micsoda lelkesedést és milyen sok kedves ötletet fejeztek ki a szebeni tizenegyéves középiskola „Vörös kendő" nevű együttesének eleven, élén« táncszámait! A homonnai nyol; eves ukrán középiskolai együttes fellépt-', a bratislavai Klement Gottwald Pionírház táncegyüttesének számai, a csorbái és az alsómecenzéfi tánc- együttes fellépése. A táncosok úgy hajlottak a körben, mint a nádszál és népviseletükben a legszínpompásabb képet nyújtották. Ki felejtené el a nagymegyeri nyolcéves iskola táncegyüttesét? Csiba Rozália vezetése mellett, milyen bájosan, elragadó könnyedséggel fejtették labda-táncukat, piros pettyes fehér ruhácskáikban a magyar népzene fülbemászó dallamai mellett elragadtatás és lelkesedés kísérte lépteiket. A csorbái táncegyüttes a Jáno- sík-hagyomány végtelen kincseskamrájából merítette az ihletet, A köny- nyed, röpkeléptű, gazdag, színes népviseletbe öltözött táncosok tökéletesen megnyerték a lelkes közönség ►etszését. Az egész nézőtér szívükbt tárta őket és rajongott értük. Mély benyomást keltettek az igen dlegzetes vázeci táncok melyeket a iratislavai Juraj Dimitrov-üzem tán osai jártak fiatalos lendülettel, Ígér tecsesen Felejthetetlenek maradna! a pozsonypüspöki Csemadok tánc- együttes ropogós csárdásai is. Ezen a szép estén sok ismeretlen da! hangzott el hazánk elmúlt, régi világából és örömteli új életünkből. A felső kysucaiak megható népdalokat énekeltek, majd felcsengett K. Kovaro- vic tüzes polka tánca és Václav Dobiás Béke-polkája, a derék bányászokról |V| inden együttes a legszebbet és <a legjobbat igyekezett nyújtani. A treneséni Május 9-e gépüzem fiatal dolgozói Bedfich Smetana és Bar- tolomej Urbanec dalaiból fontak színes koszorút. Cibula Ján, a bratislavai „Pedagóg” nevű együttes tagja tilinkóján játszott. A kassai pedagógiai iskola CSTSZ-tagjai J. Kficka, P. Tonkovic, és J Kalauch kevésbé ismert szerzeményeivel léptek fel. Nagy meglepetést hozott a CSiSZ KB Lúc- nica együttesének fellépése. Most „Radványi vásár” című új számukkal léptek fel Katonai együttes is szerepelt a műsorban, fellépett a „Matro- sof” nevű vegyes együttes. Fellépésükkel viss/atükröztették a mai harcias. bátor katonai éveket, amely tele van vidám bajtársiassággal. A bratislavai dolgozók valóban sok gazdag élménnyel távoztak a népi együttesek szemléjéről, műsorukkal bebizonyították, hogy népi művészetünk milyen mérhetetlen kincsestárat rejteget és szabad hazánkban mennyire fellendült a népi alkotás. Az együttesek, melyek már szabad hazánkban a mai örömteli körülmények között nevelkedtek, sok-sok irömet és szépséget szórtak szét és i felszabadulás dicső évfordu'óián a legszebb ajándékot nyújtották Bratis- lavának. Az amerikai tudományos-fantasztikus folyóiratok borítékjairól és lap- i járói ocsmány lények visszataszító pofái merednek az olvasóra. Rajzolóik a Mars lakóinak tüntetik fel ezeket. Uborkazöld színű eltorzult test, a puhányokra jellemző sikamlós bőr, polipcsáp, vaddisznó agyar, a csúszómászó állatokéra emlékeztető sze- 1 mek, rovarszerü mozgás — amerikai szemmel így festenek legközelebbi szomszédaink a világmindenségben. A XIX. század tudósai gyenge távcsöveikkel vizsgálták a titokzatos vö- : rös bolygót, szegényes adataik birtokában gyakran tűlmerész következtetéseket kockáztattak meg. Az alig látható sávokat elnevezték csatornáknak és gondolkodó lények alkotásainak tüntették fel. Voltak akik tf jad- ták, sőt szenvedélyes dühhel vallották, hogy egyedül csak a Földön lehet élet. Nem kétséges, hogy a tudomány fejlődésének akkori fokán nem volt helyes azt állítani, hogy a Marson értelmes lények léteznek, de még sokkal helytelenebb volt annak tagadása. A ma csillagásza már sokkal többet mondhat a Marsról. Finom műszerek, távcsövek, fényképezőgépek állnak a rendelkezésére. A ma tudósa úgyszólván nem is vizsgálja a távcsőben az égitesteket. Helyette érzékeny fényképezőlemez rögzíti a csillagos ég legapróbb részleteit. A csillagász az égitestek fotografált színképeinek tanulmányozása során többször néz a mikroszkópba, mint a távcsőbe. Különböző műszerek állnak a rendelkezésére. Ilyen például a hőelem. a bolometer és a kisugárzás- ! mérő. A höelem valóságos hőmérő 9 bolygók számára. Ez a műszer megmutatja egymilliomod pontossággal, hogy milyen hőmérséklet van a tőlünk sok millió kilométerre eső távoli bolygó sarkain, egyenlítőjén, szárazföldjein, tengerein. Először 1909-ben sikerült pontos fényképet készíteni a Marsról, Tyikov orosz tudósnak. A csillagászat történetében ő az első, aki színes üvegen fényszűrőn keresztül lefényképezte a Marsot. Mi látható egy ilyen fénykénen? A tudós háromfajta foltot fény- kénezett le a Marson, sötétkék, melyeket tengereknek nevezett el, vöröses-sárgás szárazföldeket és a sarkon két fehér foltot, a sarki süvegeket A bolyoó szélén a kép elhomályosul. tehát ez bizonyítja, hogy légköre is van a Marsnak. Később a fényképezés fejlődésével Tyikov úttörő munkáját más tudósok folytatok és kiszélesítették Az újabb megfigyelések során kiderült, hogy a Mars szárazföldjeinek már ismert körvonalain kívül a bolygó korongján szabálytalan alakú fényes és sötét foltok is megkülönböztethetők. Ugyan mik ezek? Felhők, ködök és a Mars szárazföldjén, sivatagjain tomboló homokforgatagok. További vizsgálatok során megállapították, hogy a Marson nincsenek hegyek, mint a Földön, nincsenek kráterek és repedések, mint a Holdban. Csak végtelen holt síkság terül el itt. A sötét ibolyaszínű égboltról homályosan világít rá a kis Nap. A Mars területének nagy részét tehát terméketlen sivatagok fedik, a légköre pe- dik igen ritka és átlátszó. A levegő sűrűsége a Marson olyan, mint nálunk 12—15 kilométeres magasságban. A barométer tehát itt 150 mm-es légnyomást mutatna. A színkép vizsgálatok elmondják nekünk, hogy a Marson körülbelül ugyanannyi széndioxid van, mint a Földön. A sarki süvegek létezése víz jelenlétéről, a kőzetek vörös színe oxidálásról, tehát oxigén jelenlétéről tanúskodik. Ez azt jelenti, hogy növények is létezhetnek a Marson. A csillagászok megfigyelték, hogy az a színváltozás, ami a mi Földünkön végbemegy télen, tavasszal és ősszel, az megfigyelhető a Marson is. Tehát ez - a felfedezés növények jelenlétéről tanúskodik. Milyenek lehetnek ezek a növények? Mivel messze van a Naptól, a Mars éghajlata igen zord. Télen 60—80 fokos a fagy, a nyári meleg viszont a 10—20 fokot éri csak el. Ez az éghajlat magas fennsíkjaink-, pédlául Tibet vagy Pamir éghajlatára hasonlít, de még ennél is zordabb. A verchojánszki vagy a jakuti átlag hőmérséklet azonban még ennél is alacsonyabb. És mégis a jakut földön fák nőnek és a tudósok mintegy 200 fajta növényt tartanak nyilván. Van-e tehát élet a Marson? Nálunk a Földön nem lehet olyan övezetet találni, melynek lakói ne lennének. Immár megcáfolhatatlan tény az, hogy a Marson növényzet létezik. Még csak azt szeretnék tudni a tudósok, milyenek is ezek a növények. Előbb vagy utóbb elérkezik az a nap, amikor az ember a saját lábával lép a Mars felületére és bejárja annak a Földtől sokmillió kilométernyire fekvő lapályait. Ez a nap minden bizonnyal elkövetkezik. Az atomenergia békés felhasználásának új korszaka megnyitja a felszabadult emberiség számára azt az utat, amely a csillagokhoz vezet. EMÍLIA SOSTÁKOVA A nagymegyeri nyolcéves iskola táncegyüttese bájos labda-táncát elragadtatás és lelkesedés kisérte. szereztem egy Malá Strana-i borbélytól tizenöt koronáért. — Én ismerek egy kéményseprőt Brevnov- ban, — közölte egy másik páciens — az tíz koronáért olyan lázat csinál magának, hogy kiugrik tőle az ablakon. — Az semmi, — mondta egy harmadik,_ — Vrsomcében van egy bába, aki húsz koronáért úgy kificamítja magának a lábát, hogy nyomorék marad egész életére. — Nekem egy ötösért van kificamítva a lábam, — szólt, közbe valaki az ablak melletti ágy-sorból — egy ötösért és három sörért. ' — Nekem már több mint két százasomba van a betegségem — közö'te a szomszédja, egy csont és bőr alak - mondjanak nekem egy akármilyen mérget, amit én be nem vettem volna, fogadjunk, Iwgy egyet se találnak. Én egy élő méregraktár vagyok. Ittam már szublimátot, szippantottam higanygőzt, rágcsáltam arzént, szívtam, ópiumot, ittam ópiuin- tinktúrát, szórtam morfiumot a kenyeremre< nyúzta, .rztrkhnint, ittam foszforoldatot szén- iténeggei és salétromsavval. Tönkretettem a maiamat, tüdőmet, vesémet, epémet, agyveiö- met, szívemet, beleimet. Senki se tudja, hogy mi balom van. — Legjobb, magyarázta valaki az ajtó mellől — petróleumot fecskendezni a kézbe, a bőr alá. Az unokaöcsémnek olyan szerencséje vólt, hogy könyöktől levágták neki a karját, és most nyugta van az egész katonaságtól. _ — Na ugye, — mondta Svejk — maguk is látják, hogy mindent el keU szenvedni a császár őfelségéért. A gyomorpumpálást is meg meg a beöntést is. Amikor évekkel ezelőtt az ezredemben szolgáltam, ott még rosszabb volt. Az ilyen maródiakat guzsbakötötték és bedobták egy lukba, hogy kikurálódjarwk. Ottan nem voltak ágyak és matracok, mint itten, sem pedig köpőcsésze. Csak egy üres prtcss, és azon feküdtek a maródiak. Egyszer az egyiknek eredeti tífusza volt. és mellette a másiknak feketehimlője. Mind a kettő gúzsba lett kötve, és a regimentarct hasbarúgta őket, hogy szimulánsok. Aztán mikor ez a két katona meghalt, az egész dolog belekerült a parlamentbe és az újságba. Nekünk mindjárt megtiltották, hogy azt az újságot olvassuk, és ládavizit volt, hogy kinek van ilyen újságja. És amilyen pechem nekem mindig van, az egész regimentben senkinél se találtak meg, csak nálam. így aztán regimentraportra vittek és az óberszt,* egu nagy ökör, isten nyugosztalja, ordítozni kezdett velem, hogy álljak egyenesen és mondjam meg, hogy ki írta meg ezt annak az újságvnk. mert különben felhasítja a pofámat az egyik fülemtől a másikig és lecsukat, amig belekékülök. Aztán odajött a reg:mentarct, az öklével hadonászol az orrom alatt, és azt kiabálta: „Sie verfluchter Hund, sie schäbiges Wesen, sie unglückliches Mistinch,** te szocialista zsivány!” Én csak nézek egyenesen a szemükbe, meg se moccanok és hallgatok, a jobbkezem a sapkámnál, a balkezem meg a nadrág varrásán, ügy futkostak körülöttem, mint a kutyák, és ugattak rám, és én folyton csak állok. Hallgatok, tisztelgek és a balkezem ott van a nadrág varrásán. Mikor így tomboltak vagy egy félóra hosszat, az óberszt odarohant hozzám és rám ordított: „Hülye vagy, vagy nem vagy hülye?" — „Óberszt úrnak alázatosan jelentem, hogy hülye mgyok”. — „Huszonegy nap szigorított a hülyeségért, hetenkint kétszer böjt, negyvennyolc óra spangliban *** rögtön lecsukni, nem adni neki semmit zabolni, kikötni, megmutatni neki, hogy a kincstárnak nincs szüksége hülyékre. Majd mi kifüstöljük belőled az ilyen újságokat, te disznó," határozta el végre hosszú szaladgálás után az óberszt úr. — Míg én ültem, a kaszárnyában csodák történtek. Az óberszt úr megtiltotta a katonáknak mindenféle olvasást, még a „Prágai hivatalos újságot” is, a kantinban nem volt szabad újságba csomagolni se a virslit, se a kvarcfi.it. Attól fogva a katonák elkezdtek olvasni, és a mi ezredünk lett a legműveltebb. Elolvastunk minden újságot, és minden században verseket meg dalocskákat írtak az óberszt úr ellen. És ha történt, valami az ezredben, mindig akadt a mansaftból**** egy jótét lélek, aki megírta az újságnak, ilyen címmel: „Embertelen bánásmód a hadseregben.” És még ez se volt elég. írtak a képviselőknek Becsbe, hogy lépjenek közbe az érdekünkben, és ezek egymásután kezdtek interpellálni, hogy a mi Herr Óbersztünk egy állat, és ilyeneket. Valami miniszter bizottságot is küldött hozzánk, hogy vizsgálja * ezredes ** Maga átkozott kutya, maga rühes a'ak maga szerencsétlen barom. *** Bilincsben. **** Legénységből. ezt ki, és egy hlubokái fiú. a Frunlu Henélú azután két évet kapott, mert ő volt az. akt a képviselőkhöz fordult Becsbe egy pofon miatt, amit a gyakorlótéren kapott az óberszt úrtól. Aztán mikor a bizottság elment, az óberszt, úr sorakozót parancsolt az egész ezrednek, és azt mondta, hogy a katona az katona, az be kell hogy fogja a pofáját és szolgáljon, és ha nem tetszik neki valami, az függelemsértés. „Azt hittétek, ti nyavalyások, hogy az a bizottság segít rajtatok", mondta az óberszt úr, „hát kutyagumit segített. Most pedig minden század defilirozni fog itt körülöttem, és hangosan elismétli, amit mondtam." És úgy mentünk, egyik század a másik után. reksz saut, * ahol az óberszt úr állt, kezet a puskaszíjhoz tartva, és odaordítottuk neki: „Azt hittük, mi nyavalyások, hogy az a bizottság segíteni fog rajtunk, hát kutyagumit segített." Az óberszt úr úgy nevetett, hogy a hasát fogta, amíg a defiliro- zásban oda nem ért a tizenegyes század. Ez csak jött, dobbantott, és amikor az óberszt úrhoz ért, semmi, egy hang se, nagy csönd. Az óberszt úr vörös lett, mint egy kakas, és visszaküldte a tizenegyes századot, hogy csinálja meg még egyszer. És a század defi- liroz és hallgat, csak a sorok egymásután pimaszu’ belebámulnak az óberszt úr szemébe. „Ruht!" ** mondja az óberszt úr, és lel- alá járkál az udvaron, lovaglópálcáml veri a csizmaszárát, köpköd, és egyszerre csak elordítja magát: „Abtreten!"*** felül a gebéjére, és már kint is van a kapun. Mi meg vártuk, hogy mi lesz a tizenegyes századdal, de semmi. Várunk egy napot, kettőt, egy egész hetet, és még mindig semmi. Az óberszt úr meg se jelent a kaszárnyában, aminek nagyon örült az egész legénység, a sarzsik és a tisztek is. Aztán új óbersztet kaptunk, a régiről meg azt mesélték, hogy miami szanatóriumban van, mert sajátkezüleg levelet írt a császár őfelségének, hogy a tizenegyes század fellázadt. Elérkezett a délutáni vizit, ideje. Grünstein doktor katonaorvos ágytól-ágiihoz lépett, mögötte egy egészségügyi altiszt a beteglajstrommal. — Macuna? * Jobbra nézz ** Pihenj. *** Lelépni. — Jelen. — Beöntés és aszpirin! — Pokorny? — Jelen! — Gyomormosás és kinin! — Kováfík? — Jelen! — Beöntés és aszpirin! — Ktátko?! — Jelen! — Gyomormosás és kinin! És így tovább, egymásután, könyörtelenül, mechanikusan, pattogva. — Svejk?! — Jelen! Dr. Grünstein szemügyre vette az áltornán?/ legújabb szaporulatát. — Mi baja? — Alázatosan jelentem, reumás vagyok! Grünstein doktornak a praxisa folyamán sikerült elsajátítania egy igen finom, ironikus modort, amely sokkal hatásosabbnak bizonyult az ordítozásnál. — Aha, reuma, — mondta Sveiknek — hát magának borzasztó súlyos betegsége van. Milyen érdekes véletlen, hogy az ember éppen akkor kap reumát, amikor világháború van, és az embernek be kell vonulni. Gondolom. ez szörnyen bosszantja magát. — Oberarct úrnak alázatosan jelentem, hogy tényleg szörnyen bosszant. — Nocsak, nocsak, bosszantja szegényt. Rendkívü1 kedves magától, hogy éppen most keresett fel bennünket ezzel a reumájával. Békeidőben az ilyen szegény ember úgy ugrándozik, mint egy bakkecske, de amint kitör a háború, mindjárt reumája lesz, és a térde mindjárt felmondja a szolgálatot. Nem fáj véletlenül a térde? — Alázatosan jelentem, hogy fáj. — És egész éjszaka nem bír aludni, ugyebár? A reuma nagyon veszélyes, fájdalmas és súlyos betegség. Mi itt már kiváló eredményeket értünk ‘el néhány reumással. A mi abszolút diétánk é> egyéb gyógymódjaink egészen nagyszerűnek bizonyultak. Itt hamarabb meggyógyul, mint Pőstyénben, és úgy fog a frontra masírozni, hogy csak úgy porzik a föld maga után. Majd az egészségügyi altiszthez fordulva így szólt: (Folytatása következik.) Örömmel dolgozni - oidáman
