Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-14 / 19. szám

4 1955. május 14. Gábor bácsi elmondja, hogyan fejik a halakat------------------------------^ » ­a méltóságteljesen hömpölygő 0- reg-Duna kőpartján két fiú őgyeleg a tavaszi napsütésben La­pos kavicsokat kacsáztatnák az eny­he széltől bodrozódó víz felületén. Közben oda-odaszólnak egymáshoz. Olyan tizenhárom éveseknek látsza­nak. Nocsak, hallgassuk meg, miről beszélnek. — Te Pista, tegnap a rádióban va­lami olyasfélét mondtak, hogy a la­zacféle halakat fejik. En még ilyet nem hallottam. Hát vannak halak, amelyeket fejnek? — kérdezte Gyu­ri a vele egy padban ülő pajtását. — Te golyhá, már hogyan lenné­nek? — Akármit is beszélsz, én bizony hallottam. — Biztosan az EFSZ-ek tehenéről volt szó, csak te hallottad rosszul. — Ne beszélj bolondokat. Hallot­tam, ha mondom. — Ha már ennyire állítod, tudod mit, gyere, átmegyünk az öreg-ág­hoz, a Pali apja halászmester, (i biz­tosan tudja. A két fiú nekiiramodott a sziget­nek. A túlsó oldalon az ági Duna partján áll az öreg halászmester há­za. Már messziről látták az árnyé­kos parton a kerítőhálókkal bíbelő­dő Gábor bácsit, a hegyesre pödört bajszú halászmestert. Félszemmel oda-odasandított a gáton nagysietve közeledő lurkókra. Ugyan már mi rosszban törik a fejüket a huncutok. Sok borsot törtek már az orra alá, de Palival egykorúak, egy osztályba járnak, nem tud haragudni rájuk. Ni csak, már a Pali is igyekezik utánuk. — Gábor bácsi, Gábor bácsi, — ki­áltozzák messziről a fiúk. Ezeknek ugyancsak sürgős. — No, talán bizony a ház ég, hogy ilyen lóhalálban nyargaltok. — Azért jöttünk, hogy igazságot tegyen köztünk, — kezdte Pista li­hegve. A Gyűri azt állítja, hogy teg­nap a rádióban olyan halakról be­széltek, amelyeket megfejnek. En még olyan halról nem hallottam, amelyiknek teje lenne. Az öreg halászmester a bajszát pó- dörve jótzűt nevetett... Hit ezért volt. a nagy rohanás. Barátságos tekin­tettel nézegette a három fiút, mert közben Pali, a fia is odaért. — Nos, akármennyire is fucsán hangzik, a Gyuri gyerek most az 'egyszer igazat mondott. Jól hallotta a rádióból. Üljetek csak ide a ladik padkájára, majd segíttek csomózni, azt o fenékhálót, én meg közben el­mondom, amit ezekről a halakról tudok. A fiúk örömmel ráálltak. Amikor az Öreg már kiosztotta mindegyikük­nek a munkát, komótosan rákezdte: Éppen a minap járt itt a Pali kö- rösztapja, a Matejka Gyula bácsi, aki valami szlovák haltenyésztési köny­vet fordít magyarra, amit az Állami Mezőgazdsaági Kiadó ad ki. A szer­zője valami Sedlár mérnök. Hát a Gyula bácsi azért jött hozzám, mert 0 is tanácsot kért tőlem. Mert a ha­lakhoz én is értek ám, ha könyvet nem is írok, — mondta büszkén si­mogatva bajszát az öreg. És ebben a könyvben is írnak az üyen halakról? — türelmetlenkedett Pali. — Várj gyerek, a sorjára. Egy­szerre mindent nem lehet elmondani, — korholta az öreg. — Szóval egy és masban kikérték a tanácsomat. Most elhozta a könyvet, de csak úgy lapokban, ahogy a nyomda már ki­nyomtatta, de bekötve még nincsen. Hát ebben sok olyan dolog van, ami­ből még én is tanulhatok. Ugorj csak. Pali fiam, hozdd ki, ott van az almariom tetején. De úgy vigyázz rá, mint a szemedfényére. A Pali gyerek ugrott is, és máris tért vissza a még be nem kötött la­pokkal. Az öreg nyúlt érte, kérges kezevel óvatosan elvette, majd büty­kös ujjaival belelapozgatott. Türel­mesen lapozgatott, míg végre megta­lálta, amit keresett. Felcsillanó szem­mel odaadta a lapokat Pistának. — No, itt van, te hitetlen Tamás, olvasd, az én szemem amúgyis gyen­ge. Pista belenézett a könyvbe és cso­dálkozó hangon kezdte olvasni a vas­tagbetűs fejezetcímet: — A lazacféle halak mesterséges ívása és fejése. Elolvasta és tétován feltekintett. Az öreg megértette, miért ámuldozik Pista, mert nyomban közbeszólt: — Persze, ti ezt így nem értitek. Ezt a könyvet is a nagyoknak írták, de én majd elmagyarázom nektek úgy, hogy megérthessétek. Azt már ae iskolában tanultátok, hogy a ha­lak ívással szaporodnak. Felkeresik e. fáköű úüWt 0 sutak csendesebb sza­kaszát, ahol a sekély vizet a napsu­garak felm legítik és ott ürítik ki ikráikat. Ezekből az ikrákból lesznek a kicsi halacskák. Nos, a halak sem egyformák. Vannak olyan halak, amelyeknek az ikrái petevezetékeken kerülnek ki a testből. De akadnak olyanok is, amelyeknek petevezeté­kük nincsen. Ezek a lazacféle halak- ilyen hal is többféle van. Nálunk a pisztráng és a galóca a legismertebb. Ezeknek a halaknak az érett ikrája a hasüregbe hullik. Mivel sok ilyen ikra van, a hal teste tettebb, kidöm- borodóbb. A haltenyésztők ezeket a halakat kifogják és mesterségesen leivatják, ■ vagyis megfejik őket. — És ez mire jó, hiszen ezek a halak is kiüríthetnék az ikráikat a vízben, — jegyezte meg Gyuri. — Hát ennek is megvan a magya­rázata. A patakok, folyók szabályo­zása, szennyeződése és a horgászás következtében ezeknek a halaknak az állománya jócskán megcsappant. Kevesebb az ívásra alkalmas hely és számos ikrát elsodor a víz. A termé­szetes szaporulat nem elegendő a ro­hamosan csökkenő halállomány pót­lására. Ezért a korszerű tudomány nem elégszik meg a természet rend­jével. Az ivarérett halakat kifogják és az ikrákat mesterséges úton ter­mékenyítik meg. Ennek az eljárás­nak az az előnye, hogy igen kevés ikra marad megtermékenyítetleniil, tehát a fejessel több kis hal lesz, mint a rendes megtermékenyítéskor. — Most már azt mondja meg Gá­bor bácsi, mi az a fejes? — Mindjárt rátérek erre is. Ami­kor az ilyen ivarérett halakat már kifogták, a tenyésztők kiválogatják az ikrás halakat és a tejes halakat. Az ikrás halak a nőstények, a teje­sek a hímek. Az ikrás halaknak, mint ahogy a nevük is mondja, ik­rájuk, a tejeseknek meg tejük van. Egy-egy ikrás halnak sok-sokezer ikrája van. A pontynak például két­százezernél is több. A sebespiszt­rángnak már kevesebb. Átlagosan a hal egy kg súlyára ötszáz—kétezer darab ikrát vesznek számításba. Azt már említettem, ■ hogy a lazacféle halaknak petevezetékük nincsen. Ezt használjuk ki, a mesterséges fejesre. Az ivarérett pisztráng oldalát ói:ato- san végigsimítva kinyomjuk az érett ivartermékeket, vagyis az ikrás hal­ból az ikrákat, a tejesből pedig a tejet. Nocsak, Pista, olvasd a könyv­ből mit imák erről, Itt van ni a 31$. oldalon. P ista lassan, érthetően ohxism kezdte: „A pisztrángok tulajdonképpeni le- fejését többféle mádon végeezük- Gyakorlatban a megtermékenyi'dés környezete és a lefejés módja szerint nedves és száraz módszert különböz­tetünk meg. A nedves módszer kö­vetkezőképpen osztható fel: 1. angol módszer — lefejés a víz alatt, 2. francia módszer —- lefejés a víz fölött a szaraz módszer (víznélküli meg­termékenyítés) pedig a következő két módszerre osztható fel: 1. orosz módszerre, — megtermé­kenyítés teljesen szárazon és 2. német módszerre — megtermé­kenyítés a magzatvízben. Az első két módszer, vagyis az an­gol és francia ma már elavult és je­lentős veszteséggel jár. Ma már csak a két utóbbi módszert, tehát az orosz és német módszert alkalmazzák, ame­lyeknél a veszteség elenyészően ki­csi és helyes technikai kivitellel veszteség jóformán nincs. Az orosz módszernél az ikrást szi­ta fölött fejjük, le, így tehát a fo­lyadék kicsöpög az ikrából. Ezután ugyanebbe a szitába több ikrás hal ikrájára ráfejjük a tejet. Az ikrákra annyi tejet fejünk, hogy a tej a szi­tán át lecsöpögjön. Az ikrákat lúd- tollal keverjük össze a tejjel, majd a szita tartalmát egy megfelelő, tel­jesen. simafalú porcellán, üveg vagy zománcozott táblácskába öntjük és vi­zet öntünk rá, hogy az ikrák meg- duzzadjanak. A lefejést esetleg úgy is végezhet­jük, hogy a tejet nem' a szitán lévő ikrákra fejjük, hanem közvetlenül a tálacskába, majd lúdtolla1 össze­keverjük az ikrákkal és néhány perc műim a tálacskába vizet, öntünk. Ez a módszer ketíő mennyiségű tejet kíván és as eredmény 95—98 százalékos. A német módszer újabb. A lefejt ikrát a magzatvízzel együtt közvet­lenül a tálacskában fogjuk fel és a felfogott ikrákra ráfejjük a tejet. Helyes lefejési technikával és vala­mennyi rendszabály betartásává' ez­zel a módszerrel az ikra megtermé­kenyítése csaknem 98—100 százalé­kos. Az így kezelt ikrákat azután a keltetőházban már előkészített kel­tetőkészülékekbe helyezzük, ahol az­után az ikrák kikelnek. \ o, gyerekek, értitek már? Lát­játok tehát, hogy semmi cso­dálatos nincs benne. Legfeljebb az, hogy így segíti elő az ember a ter­mészet munkáját. Ha legközelebb va­lamit nem értetek meg, gyertek el bátran, én majd megmagyarázom. Persze csak akkor, ha tudom, mert mostanában sok üj dolog van ám, amiről még én sem hallottam. Ha pedig olyan dolgot tudtok, amit én nem tudok, azt majd ti mondjátok el, mert a jó pap is holtig tanul. Most már eljárt az idő, elharangoz­ták a delet, siessetek haza ebédelni. Ha holnap kijöttök, még a rizsföldi haltenyésztésről is mondok nektek egyet mást. MAROS JÓZSEF A verseny győztesei A nyitrai kerületben a Mototeohna műhelyek között folyó versenyt az első negyedév végén az érsekújvári Mototechna alkalmazottai nyerték meg. Negyedévi tervüket 153 százalékra teljesítették, így megkaptak a kerület „legjobb javítóműhely“ zászlaját. Képünkön Kovács József (jobbról), aki még külön az egyéni verseny győztese is. Kuruc Kornéllal, a műhely veze­tőjével munka közben. A CSISZ járási vezetőinek tjgyeimébe! Egy országos kérdésről Napjaink egyik legégetőbb kérdésé­ről, a mezőgazdasági termelés foko­zásáról sok szó esik manapság. Mind­amellett sajnálattal kell megállapíta­ni, hogy a CsISz járási vezetőségei ezen a téren nem teljesítik tökélete­sen az eléjük tűzött feladatokat. Kü­lönösen kirívóak a hiányosságok az állattenyésztés terén. Egy helyben to­pog a fiatal állattenyésztők toborzása és a meglévők szakmai tudásának fejlesztése, valamint az új munka- módszerek propagálása érdekében a CsISz helyi és járási vezetőségei vaj­mi keveset tesznek. Az egyik alapvető hiányosság, hogy a járási vezetőségek szinte semmi­lyen kapcsolatot nem tartanak fenn a járási nemzeti bizottság mezőgaz­dasági ügyosztályával. Az egyes ak­ciókról későn értesülnek, vagy egy­általán nem is tudnak. Itt nem arra gondolok, hogy a járási vezetőség dolgozói mint ötödik kerék szerepel­jenek a JNB fentemlített ügyosztá­lyában, hanem arra, hogy a CsISz felsőbb szerveinek utasításait az em­lített ügyosztálytól kapott segítség, jobban mondva, ennek kebelében fu­tó egyes akciók keretében sokkal könnyebben és nagyobb sikerrel tud­nák megoldani. Az együttműködést a járási titkárok ne úgy értsék, hogy eggyel több ülésre kell eljárni. Ter­mészetes, ha idejük lesz rá, helyes, ha elmennek a mezőgazdasági ügy­osztály megbeszéléseire. Az együtt­működésnek nem ezeken az egy-két órás beszélgetéseken kell alapulnia. Elég az, ha a járási titkár hetente megbeszéli az illető ügyosztály veze­tőjével a feladatokat. Ez mindössze néhány percet vesz igénybe. Persze, nem jelenti azt, hogy a titkár fela­datokat adhat az ügyosztály vezető­jének, sem pedig ellenkezőleg, hanem közös megegyezés alapján, egyesült erővel igyekeznek sikerre vinni az egyes akciókat. Ezen a téren most a legfontosabb feladat újabb fiatalokat toborozni az állattenyésztésbe s elérni azt, hogy az ottlévők az új munkamódszerek szerint dolgozzanak. Ennek érdekében szükséges, hogy a CsISz JV és az említett ügyosztály megállapodása alapján az EFSz-ek zootechnikusai és a legjobb fejői találkozójára meghív­ják a fiatal fejőket is, azokat is, akik még messze maradnak a jók mögött. A következőkben fontos lesz, hogy ezek az exkurzlón résztvett fiatalok hazatérve szövetkezetükbe, igyekezze­nek meggyőzni az idősebbeket az új munkamódszerek használatának szükségességéről. A falusi szervezetek vezetőségeinek feladata, hogy az EFSz vezetőivel közösen mérlegeljék a helyi körül­ményeket, és meggyőzzék az arra al­kalmas fiatalokat, hogy jelentkezzenek :'.Uattenyésztőknek. Ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozni kell a vezetőségi gyűléseken. Azokban az EFSz-ekben, ahol fiatal állattenyésztők dolgoznak s gyenge eredményeket érnek el, a szervezet vezetőségének feladata be­szélgetést szervezni az idős és ifjú állatgondozók között. Ha az EFSz-ben nincsen új módszerekkel dolgozó ki­váló állatgondozó, akkor a szomszé­dos EFSz-ből kell elhívni, aki bizo­nyára szívesen beszél majd munkájá­ról és tapasztalatairól. A CsISz járási vezetőségei tehát ne várjanak csupán a felsőbb szervek irányelveire, hanem megismerve az EFSz-ben lévő viszonyokat, igyekez­zenek az említett kérdést megolda­ni. Erre minden Ifjúsági funkcionáriust kötelez a CsISz II. kongresszusa ha­tározata, melyet teljesíteni kell. es. Az ebedi traktoros brigádközpontról Az ebedi traktoros brigádközpont egy évig első volt a járásban, A ver­senyzászló is ott lengett a fiatal trak­toristák örömére, örültek neki, büsz­kék voltak rá. Túlnyomórészt fiatal traktoristából áll ez a brigád, akik telve kezdeményezéssel, akarattal, jó ötletekkel azon iparkodtak, hogy ne hozzanak szégyent sajátmagukra. Meg aztán a brigádvezető is sokat számit* öt éve a traktorok szerelmese, ért a motorhoz, a földhöz. Tudja, hogy kell a legjobban elvégezni a szántást, fo­gasolást és a hengerezést, mert ej is tudomány, nem mindegy, hogy milyen sebesen halad a traktor, ami* kor hengert, fogast vagy ekét húz. A traktorról ugyan félve került át brigádvezetőnek, mert azt gondolta, hogy egy lánynak erőnfelüli munka ez. De biztatták, bátorították, végre elvállalta és kitűnő brigádvezetö lett Gábler Máriából. Most egy éve azért mégis jobb nap­jaik voltak! Tavaly május elsejére 100 százalékra teljesítették a tavaszi munkák tervét. Az idén május else­jére 60 százalékra, bár ez is szép eredmény, de mégsem közelíti meg a tavalyit. Az első helyről a negyedik helyre kerültek, tehát az elsők kö­zött vannak, de jobb lenne, ha az elsők lennének. A CsISz traktoros­brigád tehát eddig még nincs az első helyen — susogják kárörömmel azok az idősebb brigádvezetők a többi bri­gádközpontról, akik eddig még soha­sem voltak az elsők között. Gábler Mária elbeszéli, hogy is áll voltaképpen a brigád helyzete. Az ebedi EFSz-nek 600 hektár földje van, és nekik elsősorban az EFSz-ben kell dolgozni. Viszont, ha a tavaszi tervet 100 százalékra akarják teljesíteni, ak­kor 1.660 hektárnyi földterületen kel­lene dolgozni a brigádnak. Tehát 1.000 hektárral több földterületen, mint amennyi helyben az EFSz-nek van. így hát teljesítsük a tervet! — Tavaly, amikor az első helyen voltatok, hogy értétek el a tervtel­jesítményt? — Sok utánjárást, futkosást vett ez igénybe. Sorra jártam az állami gazdaságokat, megérdeklődtem, hová menjünk el dolgozni. Segítettünk a szomszéd községek szövetkezeteinek is. Az ebedi EFSz földterületén tavaly sem tudtuk volna a tervet teljesíte­ni, ha nem megyünk el máshová is dolgozni. Az idén az állami gazdaságokat már jobban gépesítették és több már a vontató eszközük is. A szomszédos traktorosbrigádok szintén bírnak a munkával, kevesebb segítséget vesz­nek már igénybe. Tehát ezért megy lassan a tervteljesítés, de az előírt munkamennyiséget azért mégis időre teljesítik, ha nem is olyan gyors tempóban, mint tavaly. Sokat szánta­nak most az egyéni gazdálkodóknak, bár ez hátrányos munka, mert egy helyen kevés ideig dolgozhat a gép, más munkahelyre menni viszont idő és anyagveszteséggel jár. A brigád gépeit a télen elsőosztá­lyú javítás alá vették. Azt nem lehet állítani, hogy nagyobb hiba befolyá­solta volna a terv teljesítését. Apróbb hibák mégis előfordulnak, mert anél­kül nincs. Gyuri bácsi, a brigádköz­pont mechanikusa pedig az apróbD hibák javításánál követi el azt a hi­bát, hogy lassan, felületesen javítja meg sok esetben a gépeket. Azt tart­ja, hogy a vágó és a kalapács a leg­fontosabb szerszám a gépjavításnál! Az egyik traktorista jön haza a brigádközpontba. Megállapíthatjuk, hogy valami nincs rendben. A „kup­lunggal” van baj — mondja a trak­torista. A templomelőtti part nem magas, de alig bírtam feljönni rajta, nem tudom a műtrágyát sem szórni. Abbahagytam a munkát, meg kellene csinálni a kuplungot.” Jó félórás munka az egész, de a szántóföldön mégsem lehet elintézni. Nem lehet azonban a brigádközponton sem! Nincs erre berendezés, nincs hozzá eszköz. Ha Gyuri bácsi nagyon ügyes lenne és ha itt lenne, lehet, hogy az meg tudná csinálni — így mondja Gábler Mária. De Gyuri bácsi nincs itt, hát el kell menni Köbölkútra a traktorral együtt. Mária már írja a kísérőira­tot, melyen a gép hibája és a javí­tási művelet van feltüntetve. A kö­bölkúti gépállomás Ebedhez közel 20 kilométer és vissza már majdnem negyven. Egy napot okvetlen igény­bevesz ennek az apró hibának a meg­javítása, pedig csak félóra munkába kerül. Ez aztán a munka jó megszerve­zése ! -------­Persze, ez is a tervteljesítés rová­sára megy. Jövőre még több traktor és más mezőgazdasági gép lesz úgy az állami gazdaságokban, mint a szomszédos brigádközpontokon. Ebeden is több tesz a traktor. Mi lesz ebben az esetben Mária? Hogyan teljesítitek akkor a tervet, hiszen a föld nem nő meg és ha több lesz a traktor, többet is kellene szán­tani. A lényeg az, — feleli, — hogy nem maradunk el a szántással. A kitűzött agrotechnikai határidőkre mindent el tudunk majd végezni. Az őszi szán­tást nem december közepén, kará­csony felé végzik majd el a szö­vetkezetekben, mint eddig sok eset­ben megtörtént. Meg aztán, ha több lesz a traktor, kevesebb földterület jut az egyes traktoristára. Tehát nem sietteti az a gondolat, hogy csak gyorsan végezzük a munkát, ha a mi­nőség rovására is megy ez, ment még sok tennivaló áll előttünk. Min­denki iparkodik majd a tőletelhető legjobb munkát végezni, mer-t lesz erre idő és lehetőség. Csak hát az ebedi határban kell teljesíteni a tervet a brigádnak, mert a szomszéd faluban, állami gazdasá­gokban nem igen kell majd más bri- gádközpontből munkaerő. Ha a jelen­legi körülményeket vesszük figyelem­be, amikor a negyedik helyen áll ez a brigád a járásban, akkor majd még hátrább kerül, mert nem nagy a fa­lu, kicsi a határ? Ebből láthatjuk, hogy alaposan Ri kell dolgozni a traktorosbrigád tervét. Meg aztán azt is el kellene intézni, hogy minden apró hibával ne kelljen a távolfekvö gépállomásra szaladni a traktorral. A traktorosbrigád tervtel­jesítésénél bizony nem ártana, ha már végre figyelembe vennék, hogy milyen munkát végeznek a traktoro­sok, mennyiben segítik ezáltal elő a szevse+kezet fejlődését. B, 1.

Next

/
Thumbnails
Contents