Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-07 / 18. szám

8 1955. május 7. Diplomáciai szempontból az idei május mozgalmas hó­napnak ígérkezik. Számos nagy jelentősegű nemzetközi ta­nácskozásra kerül sor. Máius 11-én Varsóban ülnek össze újabb értekezletre az 1954 december 2-i moszkvai nyilatko­zatot aláíró nyolc ország kormányküldöttségei. Hétfőn már megkezdődtek a négy nagynatalom bé^si nagyköveteinek ta­nácskozásai az osztrák államszerződéssel kapcsolatos belügy­miniszteri értekezlet előkészítésére. A nemzetközi élet májusi eseményeihez tartozik az Atlan­ti Szövetség és a Nyugat ’urópai Unió tagállamainak küszö­bönálló párizsi értekezlete is. A négyhatalom nagyköveteinek bécsi találkozása 1 Itt Varsó beszél:-A ~ ^ -.r • r „A VIT szebb lesz, mint valaha“ Részé getés B Beininivel, a DÍVSZ titkárával rF öbb mint egy fél na- pig kerestem. Végre sikerült Bernini elvtárssal megállapodnom abban, hogy szombaton találkozunk. — A fesztiválok történe­tében — így kezdi a beszél­getést Bruno Bernini — még nem történt, hogy már május elején ilyen messze tartsanak az előkészületek­kel. Fddig már több mint harminc országból futottak be a bizottságok jelentései és közölték, hogy minden szükséges előkészületet már megtettek. A budapesti VIT- ten nyolcvan olyan ifjúsági szervezet vett részt, amely nem is a DÍVSZ tagja. Sze­retnénk, ha a szervezetek száma a hátomszorosára nö­vekedne. Azt akarjuk, hogy az egyes kül "ttek a lehető legjobban képviseljék hazá­juk ifjúságát és ezért azt akarjuk, hogy minden or­szágban rendezzenek össze­jöveteleket, ahol megválasz­tanák küldötteiket. Az elő­jelek szerint a sportesemé­nyek, de a kultúrrendezn.é- nyek is színvonalasabbak lesznek, mint eddig. Olasz­országban például két ifjú­sági szervezet létezik az egyik „Kultúrolimpiád” né­ven tisztán kultúrszervezet, míg a másik az „UISP“ sportszervezet. A kultúrolimpiád által in­dított irodalmi versenypá­lyázatokon ötszáz fiú és leány vett részt és a leg­jobb domborműre kiírt pá­lyázaton pedig 13 ezer. Milyen előkészületek foly­nak Amerikában és Ázsiá­ban? Ott is nagyban foly­nak az előkészületek, Kana­dában sok összejövetelt ren­deztek a VIT tiszteletére, Dél-Amerikában is, ahol a fiatalok különösen sok ne­hézségbe ütköznek. Dél- Amerika ifjúsága Brazíliában Sao Pauloban rendezett fesztivált és amikor a fia­taloknak lehetetlenné tették az ünnepséget, a város ut­cáin tüntetéseket rendeztek. Több mint 50 ezer fiatal vett részt ezeken a tünte­téseken. Ázsiáról elmondhatjuk, hogy ott még sohasem ké­szültek annyira a VIT-re, mint az idén. India egyes területein nemzeti feszti­vál bizottságok alakultak. Japánban a fesztivál előtti fellépéseken szerepel a ja­pán énekkarok központi szervezete, melynek több mint fél millió tagja van. Mit l»tunk a VIT előkészítő- bizottság bejriségeiben ? A világ minden részéből találkozunk itt fiata­lokkal. Egy szőke amerikai nő szenvedélyesen vitatko­zik egy barna franciával, a másik szobában pedig egy karcsú dán beszélget egy kedves maláji diákkal. A folyosóról a nyitott ajtón keresztül látjuk, amint több kínai újság fölé görnyed és halkan beszélget. A kanadai William Dewine a lengyel Henryk Musielakkal közös helyiségben dolgozik. Éppen most futottak be friss, új hírek Kanadából, ahol az if­júság hat kerületi fesztivált rendezett. Ezeken a feszti­válokon az ifjúság megma­gyarázza a nyilvánosságnak a VIT jelentőségét és célját A kanadai ifjúság nagy si­kerét jelenti, hogy a feszti­válokat egyáltalában meg­rendezhetik. Ezért van ma Williamnak olyan jő kedve Állandó összeköttetésben ál­lok Kanadával — mondja mosolyogva. Naponta kapok híreket a VIT előkészületei­ről és William megmutatja hogy milyen nagy köteg le­velet kapott ma. Lapozga­tunk a levelek között. Meg­győződünk róla, hogy a ka­nadai ifjúság megértette a VIT jelentőségét és minél nagyobb küldöttséggel akar­ja magát képviseltetni a VIT-en. Szeretné tudni, hogy mi­lyen előkészületek folynak Indonéziában? — kérdi Ham- zal Surjono, egy mosolygós- arcú sötétbőrű indonéziai. Nálunk már most összejö­veteleket rendeznek és is­mertetik a VIT jelentőségét. Ifjúsági együtteseink már most fellépnek a VIT-re készített műsorszámaikkal. Hazánkban sok politikai és vallási szervezet támogatja a VIT előkészületeket. Két kinai figyelemmel ki­séri beszélgetésünket Cheng Yun-nak sima fekete haja van, sötétkék szoknyát hord és világoszöld kimonóra emlékeztető blúzt. Tsu Zen- king gondosan bekötötte a torkát. Mindkettőnek sok a munkája, késő éjjel is mun­kájuk közben találnánk őket Hiszen nem csekélység any- nyi levélre választ adni. A kínai fiatalok elárasszák őket leveleikkel. A folyosón különböző nyel­ven folyik a beszélgetés. Ezeket a fiatalokat egy cél hevíti: a békéért, a nemze­tek közötti barátságért har­colnak. A francia-nyugatnémet tárgyalások után A bonni külügyminisztérium közölte, hogy Anglia és Fran­ciaország divlomáciai képviselni Bonnban letétbe helyezik a nyugatnémet megszállási sza­bályzat hatálytalanításáról szó­ló egyezmény, ratifikációs ok­mányait. Ezt — a hivatalos je­lentés szavai szerint — Ade­nauer kancellár és Pinay kül­ügyminiszter legutóbbi megbe- sze'ései tették lehetővé. A hi­vatalos közlemény szerint a nyugatnémet szövetségi köztár­saság a ratifikációs okmányok elhelyezésével szuverén állam­má válik. Közismert tény azon­ban, hogy az Egyesült Álla­mok, Nagy-Británnia és Fran­ciaország az egyezményben fenntartotta azt a jogot, amely szerint a jelenlegi megszálló hatóságok „szükség esetén” új­ra magukhoz ragadhatják a végrehajtói hatalmat Nyugat- N émetországban. A nyugati sajtó bőven kom­mentálja Adenauer és Pinay találkozásait. Párizsban kü'ö- nösen feltűnést keltett a Reu­ternek az a megállapítása, hogy „tíz évvel Hitler öngyilkossága után Berlin romjain Francia- ország és Németország leküz­dötte a Nyugat-Németország felfegyverzésének útjában álló legutolsó akadályokat." Az ame­rikai United Press megalapít­ja, hogy „a párizsi szerződések ratifikációs okmányainak letet- behelyezése előtt most már mindenképpen nyitva áll az út. A bonni kormány azonnal javaslatot tesz majd a Bundes­tagnak egylsor olyan rendedet hozatalára, amely törvényesíti az 500 000 fdből álló hadsereg felállítását." : A francia Iközvélemény állás­pontját tükrözi a Liberation, amikor hangsúlyozza, hogy Pi­nay engedményei Párizsban megdöbbenést és tiltakozásokat váltanak ki. \Úgylátszik — írja a lap, hogy [a bonni tanácsko­záson a német semlegességtől való félelem diadalmaskodott a francia érdekek védelme felett. A zok közé tartozom, aki kénytelen volt a hírhedt német koncentrációs táborok közül hármat megismerni. Az auschwitzit, a buchenwaldit és a terezinit. Egy hétig tartott az út Au- schivitzig. Százhúsz embert gyömöszöltek össze egy marha­szállító vagonba és amikor ki­nyitották az ajtót az éhező, szomjazó emberek úgy hullottak ki belőle, mint a fagyott, vere­bek a fa ágáról, habár a nap csak úgy perzselt. Tántorogva indultunk a tábor felé, ott mindenünket elvették, még a ruhánkat is. Helyette csíkos darócruhát adtak. Közben a szadista Mengerle nevű SS-or- vos irányította, ki megy jobb­ra, ki balra. Az egyik csoport­ba az idősebbek és a gyerekek kerültek. Ezekkel már többé sohase találkoztunk, mint ahogy későbben megtudtuk, mitsem sejtve törülközőkkel a kezük­ben, gázkamrába kerültek. Én lettem az A. 9197-es fo­goly. Barakokba helyeztek el minket és néhány napig nem csináltunk semmit. Nyugton azért nem hagytak. Napjában háromszor is elkiáltották, „Zahl- appel”-létszám ellenőrzés. — ilyenkor minden fogolynak fel kellett sorakoznia az „Appel- platz”-ra, ’ a számlálóhelyre. Meleg vált, a nap csak úgy tűzött, órákig kellett állni, nig jött egy SS és megszámolt bennünket. Ügy beszélték, hogy a bunai gyárba visznek bennünket dol­gozni, de aztán néhányunkal kiválasztottak és elvittek a tá­borból a javisovice-brescei szénbányába, amely körülbelül hét kilométernyire feküdt Auschwitziéi. Mindig oda vit­I- tek friss erői, ahol egy nappal ' hamarább „szelekció'' történt, • azaz, ahol a csont és bőrig le­fogyott úgynevezett muzulmá­nokat a krematóriumba elszál­lították. Sok hasznuk nem volt belőlünk, merÁ az olyan mun­kát, amelyet egu hét alatt kel­lett elvégezni, legalább egy hónavig csináltuk. Ennek a munkának az Ivóit az előnye, — mert a foglyokat a legvesze- lyesebb helyre tették, 430 mé­ter mélyen a föld alatt, — hogy oda csak nagy ritkán lőtt az SS-kontrolpost, mert fél­tette a gyáva életét, úgyhogy kevesebb rugdasást és verest kaptunk. Itt részletekre nem akarok kitérni.•. majd legköze­lebb. Tj Ikövetkezett 1945 január 18-a, csípős, kemény tél volt, rajtunk pedig csak a vé­kony darócruha, a front pedig az orrunk előtt. A szovjet hadsereg alig tíz\ kilométernyire volt tőlünk. Mi meg tehetetle­nek voltunk, nem voltunk szervezve, csak úgy hallgat­tunk az SS-mrafticsnokokra, mint a bárányok■ „Eintreten, Seitrichtung, Vor dem Mann” — hangzott el a vezényszó és ezzel megkezdődött a halál­menet: evakuáltak bennünket. Körülbelül 2.500-an voltunk Az állig felfegyberzett SS-ek- böl minden sorra kettő jutott. Néhány kilométer gyaloglás után az idősebbek és a betegek kezdtek lemaradni, néhányon segíteni igyekeztek bajtársaik­nak. de ekkor az ISS szólt köz­be géppisztolyával, vagy a pus­katussal. Az elcsigázott bajtár­saink halálát, akik a végkime­rüléstől nem tudtak tovább menetelni, mindig egy lövés, vagy egu sorozatlövés jelezte. Itt se akarok részletekbe bo­csátkozni, csak még annyit, hogy nyolc órai menetelés után kaptunk egy óra pihenőt a sza­bad ég alatt, Löslau előtt. Az amúgy is gyenge foglyok a B\ nyolc órás menetelésben tel­jesen elgyengültek, úgyhogy javarésze leült, vagy lefeküdt a hóra. és ott fagyott meg. Az egyórai pihenés letelte után az SS-ek lövöldözéssel akarták felsorakoztatni a foglyokat, de több mint a fele ottmaradt a havon. A biztonság kedvéért, nehogy valaki élve megmene­küljön közülük. géppuskával és géppisztollyal lőttek azokba, akik a havon feküdtek. Ekkor már csak ezren voltunk. Gya­logoltunk tovább. Ez így ment nap, mint nap. Húsz napig tapostuk így a föld sarát t s a 2.500 fogolyból, vagy 270-en érkeztünk meg Buchenwaldba. uchenwaldban elsősorban politikai foglyokat őriz­tek, kínoztak, gyilkoltak a hit­leristák, 1937 óta hurcolták ide a különböző nemzetiségű anti­fasiszta harcosokat, először né­meteket, majd osztrákokat, cse­heket, franciákat, belgákat, hol­landokat, oroszokat, magyaro­kat, románokat, görögöket tíz és tízezrével. Buchenwald is őrzi mindama kínok emlékét, ilyeneket csak a megháborodott hitleri elme tudott kiagyalni. Kikötések, halálraéheztetés, az élő emberi testtel való „orvosi" kísérlete­zés — mindez napirenden volt Buchenwaldban. A háború befejezte előtt 51 ezer ember volt a táborokban. Akkor már a front egész közel volt. a fasiszták ki akarták üríteni a tábort. A hitleristák kiadták a parancsot, hogy min­den ember azonnal sorakozzon fel az Appelplatzon. Ezt azon­ban egyetlenegy fogoly sem hajtotta végre. Az állig fel­fegyverzett géppuskákkal, á- ayukkal, harcikocsikkal ren­delkező SS-ek kénytelenek voltak tárgyalni a tábor belső parancsnokaival, a kommunis­tákkal. Az SS-ek ragaszkodtak a kiürítéshez, s azzal fenyege­tőztek, hogy az egész tábort porra lövik, ha a foglyok nem engedelmeskednek. A belső ve­zetőség kénytelen volt engedni, de elérte azt, hogy a kiürítés sorrendjét ő szabja meg. 30.U00 embert elcipeltek az SS-ek en is az utolsók között voltam. — Átmenetileg Tröglitzbe kerül­tem, a Brabak-Werke-be, majd aztán különböző viszontagságok után SS korbácsolás közepette a terezini táborba. Már hallatszott az ágyúdör­gés. az SS-ek likvidálni akar­ták a tábort, de már nem volt rá idejük. Az előnyomulás olyan gyors volt, hogy tíz ev­vel ezelőtt azon a szép májusi nap reggelén megjelent az első szovjet tank Terezin városában. Ott szorongtunk a westbara- kok ablakainál és nem akar­tunk hinni szemünknek. Valaki rákezdte: „Allons en- fants de la patrie ...” a Mar- seillaise-t énekelte a francia Jeanette, majd valaki elkezdte magyarul, a másik csehül, a harmadik olaszul. Könnyes sze­mekkel énekeltük, valaki a melléhez kapott, letépte ru­hájáról a számot. Mindnyájan így tettünk. Ettől kezdve ismét volt nevünk. jy/os t tíz év távlatából, amikor az amerikai im­perializmus teljesen a nácik nyomdokaiba lépett, már lát­hatja és érezheti az egész vi­lág: az amerikia imperialisták most újra feli egy ver zik azokat a banditákat, akik emberek millióit gyilkolták meg állati módszerességgel, akik milliókat hurcolták a gázkamrákba és krematóriumokba, akik orszá­gokat és népeket tapostak végig szörnyű czizmájukkái, akik vi­gyorogva emelték halálthozó fegyverüket a francia antifa­sisztákra, a cseh és a magyar hazafiakra, a szovjet anyákra és gyermekeikre. Nyügatné- metországban a volt buchen- waldi tábor hóhérai, Mannen­stein és Rommel katonái Hit­ler „felsőbbrendű" gyilkosai most amerikai védnökség alatt, amerikai fegyverekkel a 8 ke­zükben masíroznak új vérre, új háborúra éhesen, s pártfo­góik kezükbe adták már a gyil­kolás legszörnyűbb fegyverét, Nem szabad megengedni, hogy a népeket ismét háború tizedelje, hogy a hóhérok ismét emberek vérében gázoljanak. Vigyázni kell! Ilse Koch, az egykori buchenwaldi tábor pa­rancsnokának felesége, az, aki külön kiválogatta és külön gyilkoltatta meg azokat a fog­lyokat, akiknek bőréből szép kézitáskákat és lámpaernyőt csináltathatott magának — sza­badon van. Vigyázni kell a te­rezini Jokl félékre. Nemrégen bocsátották szabadon Sommert, a buchenwaldi tábor egy má­sik vezetőjét. Szabadon van­nak azok is, — a Kruppok és társai — akik embermilliók halálán milliós hasznot vágtak zsebre. Szabadon vannak s ten­gerentúli társaikkal szövetkezve ismét vérre, újabb milliókra éhesek. AJast én is megerősítem eskümet a magam nyel­vén, de ugyanazzal a szívvel, s ugyanazzal az akarattal, mint a velem felszabadult fran­cia Jeanette, a ,holland Harry, az olasz Egidió, a lengyel Vla- dek, — folytatom a fasizmus elleni harcot mindaddig, míg a fasiszta bűnözök nem kerül­nek a népek ítélőszéke éké és egész életemben vigyázni fo­gok arra, hogy a fasizmus ideo­lógiája és szervezetei ne kel­jenek újból életre. KLEIK LÁSZLÓ A Becsben folyó nagyköveti értekezletről a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége az Amerikai Egyesült Al'amok, az Egyesült. Királyság. Francia- ország és Ausztria képviselői május 2-án 11 órakor összeül­tek a Szövetséges Ellenőrző Tanacs épületében, hogy a leg­rövidebb időn belül befejezzék az osztrák államszerződés befe­jezését és e szerződést majd megvizsgálhassák és aláírhassák a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Británnia és Franciaország külügyminiszte­rei, Ausztria részvételével. A felek képviselői az érte­kezleten: I. I. Iljicsov, a Szov­jetunió nagykövete, L. S. Thompson, az Egyesült Álla­mok nagykövete, J. Wat linger az Egyesült Királyság nagy­követe. R. Lalouette a Francia Köztársaság követe, L. Figl sz Osztrák Köztársaság külügy­minisztere és dr. B. Kreisky államtitkár. Az első ülésen L. S. Thomp­son, az Egyesült Államok nagy­követe elnökö't. Az ülésen el­határozták. hogv az elnöki tisz­tet a diplomáciai rangidő sze­rint váltakozva tö'tik be és hogy a tárgyalás hivatalos nyelve az orosz, az angol, a francia és a német lesz. Meg­alakították a közös titkárságot, elhatározták, továbbá, hogv az értekezlet ülései zárt jellegűek lesznek.. Az értekezlet az államszer­ződés tervezete azon cikkeinek tárgyalásával kezdődött, ame­lyekre vonatkozóan a küldött­ségek észrevételeket tettek. Je­lentős elő/rehaladást ékek el. Kedden délután az ausztriai négv megszálló hatalom nagy­követeinek és az osztrák kor­mány küldötteinek részvételé­vel megkezdődött a második tanácskozás az osztrák állam- szerződésről. Az ütésen I. I. Iljicsov a Szovjetunió ausztriai nagykövete elnökölt. A varsói érfekez'et összehívása I Az európai államok 1954. no­vember 29-től december 2-ic Moszkvában az európai béke és biztonság biztosítása érdekében megtartott értekezlete határo­zatainak megfelelően az utóbb .időben a Szovjetunió, a Len­gyel Népköztársaság, a Cseh­szlovák Köztársaság, a Némei ■Demokratikus Köztársaság, i Magyar Népköztársaság, a Ro­mán Népköztársaság, a Bolgát Népköztársaság és az Albái Népköztársaság kormányai meg­felelő előzetes megbeszélést folytattak. E megbeszéléseken érintették először az értekez­leten résztvevő nyolc állam ba­rátsági együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dése megkötésének kérdését, másodszor a szerződésben résztvevő államok egyesitett katonai parancsnokságának lé­tesítését. Tekintettel a párizsi egyez­mények ratifikálására az em­Fontos lépések a Távol-Keleti béke biztosítása felé Az indiai lapok vezető he­lyen foglalkoznak Krisna Me­nőn pekingi útjával. A Times of India szerkesztüségi cikké­ben kieme'i: „Ez a küldetés ú.jabb lépést jelent a nemzet­közi életben a genfi értekezlet óta. Krisna Menőn Pekingbe küldése újabb lépés a világbéke felé vezető úton és előmozdítja a formozai kérdés további meg­tárgyalását." A lap hozzáfűzi, hogv a tajvani kérdés megvi­tatása” most sokkal inkább le­hetséges. mint bármikor”. A Hindustan Times a következe­ket Írja: „Krisna Menőn meg­hívása arra készteti Indiát, hogv bármily módon előre vi­gye a béke ügyét a Távol- Keleten.” Figyelemreméltó Mohammed Ali pakisztáni miniszterelnök­nek az a bejelentése, hogy el­fogadta Csou En-la.j-nak a Kínai Népköztársaság minisz- :erelnökének és külügyminisz- :erének meghívását, s Kínába szándékozik utazni. A Kairóba hazatért Nasszer igyiptomi miniszterelnök saj- ,ónyilatkozatában szintén je- entös megállapításokat talál- latunk. Nasszer kijelentette, logv a bandungi értekezlet észtvevöi az ideológiai és po- itikai kérdésekben mutatkozó (térések ellenére, tökéletesen negegyeztek abban: meg kell irízni a békét és meg kell liusítani a háborút, el kell til- ani az atomfegyvert, magát az itomerőt pedig csakis az em- leriség javára szabad fel- lasznákú. lített államok most megálla­podtak abban, hogy a moszk- i vai értekezlet határozataiból fo- . lyó kérdések megvitatása cél­jából második értekezletet hív- | nak össze ez év május 11-re Varsóban. i A varsói értekezleten részt fog venni a Kínai Népköztár­saság kormánya is, amely az 1 értekezletre megfigyelőt küld.

Next

/
Thumbnails
Contents