Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-07 / 18. szám
6 1955. május 7. Frantisek Kubka: VIRÁGCSOKOR És mentünk. A menetoszlopok húsz-harminc kilométer hosszúak voltak. Néhol tank tank hátán. Es Prága eközben egyre segítségért kiáltott. KönyörgOn és kétségbeesetten. Senki sem felejtheti el azt a nehézkes oroszságú segélykiáltást, annak a városnak segélykiáltását, amely karcolt s nem volt fegyvere: — „A felkelés vérbe fullad. Könyörögve kérjük, segítsetek! A testvéri segítség nem tűr halasztást!” Dehogyis halogattuk. Ugyan ki halogatta volna? Sztálin Moszkvából megparancsolta, hogy felmentsük Prágát. Tudta ezt Prága? Tudta-e, hogy ahol Sztálin parancsol, ott nem szokás halogatni, még ha elöl a biztos halál vár is? Sztálin gondolata ösztökélt, Prága hívása pedig vonzott bennünket. 4 városok és falvak nekünk nem telefónon adták meg magukat, mint az amerikaiaknak. Nekünk el .kellett Okét foglalnunk, mindenütt, az Érchegységben is. Csonttá sovónyodott emberekkel találkoztunk, rongyos, ismeretlen egyenruhákban. Francia, holland és norvég hadifoglyok voltak. Gátak és torlaszok építésére fogták őket a mi elö- renynmolásunh megakadályozására. A foglyok most dunyhahuzatokból sebteben rögtönzött zászlókkal fogadtak bennünket. A falvakban már hosszúkabátos, katonasapkás németekre bukkantunk. Sápadtan és kimerültén álltak a kapuk előtt, kezükben fehér zászlóval, amelyeket azután a tetőkre és tornyokra aggattak. Nyolcadikéról kilencedikére vir- radólag gonosz éjszakánk volt. Zuhogott az eső és szürke felhők hömpölyögtek körülöttünk. Robbanások és csattanó puskalövések hallatszottak belőlük. A hegyek itt meredeken zuhannak alá a völgybe. Az erdők gyérek, de egy marokra való farkas- falka azért jól megbújhat bennük. Tízezer kilométeres utat tettünk meg Berlinig, de ez a két nap olyan volt, mint egy versenyfutás utolsó másodpercei. A halállal futottunk versenyt Prágáért, amelyet sohasem láttunk (Részlet) és mégis szerettünk. Szerettünk már- csak azért is, mert Sztálin szereti. Márcsak azért is, mert veszélyben van és torkát a gyűlölt fasiszták szorongatják. Segítségért kidtott. És Sztálin azt kívánta, hogy Schörnert Prága kapuja előtt semmisítsük meg, ne pedig Prága utcáin. Prágában barikádokat emeltek. Mi is barikád vagyunk. Schörner nem jut el Prágáig! Mi leszünk előbb ott! A síkságon vagyunk. Látom Ku- rocskint. Egész teste kiemelkedett a nyitott toronyból, és kezével ismét utánozhatatlan szépségű mozdulatot tett, mintegy megmutatva és magához ölelve ezt a gyönyörűséges világot. Nem szólt. S egyszerre én is mindent gyönyörűnek láttam. Távol, az Elbán túl, a felbukkanó nap fényében terült el a cseh táj. Virágzott. Fehéren és rózsaszínűén. Zöldéit, mint a mező, és ifjú hajnalok illatát árasztotta. Különös szürkés kúpok csúcsait aranyozta be a pirkadat, amelyek olyanok voltak, mint felboríott kelyhek. Fehérben, mint egy menyasszony, vágyakozva nézett ránk a cseh föld és felénk nyújtotta karjait. Pacsirták újjongtak az ég kékjén és a füvek örömteljes harmatot sírtak. Alattunk almafa- virágba borulva feküdtek a falvak, a kerítések mentén galagonyabokrok, a kertekben lila orgona virított. Tankjaink benyomultak az első csehlakta falvakba. Itt nem voltak fehér zászlók, nem voltak fekete háztetők. Pirosak voltak a tetők, és az emberek virággal., mosollyal, üdvözlésekkel és csókokkal borítottak el bennünket. Megálltunk a falu terén. Vén motorunk megharagudhatott, mert hogy talán béke van már, és ezután rozsdásodnia kell. Felmordult és elhallgatott. A menetoszlop elhaladt mellettünk. Kiszálltunk. Nézegettük a motort, hogy hozzáfogjunk a javításhoz. Kurocskinnak apró és fürge keze volt. Lefeküdt a földre. Amint hanyatfordul, egy lövés csattan el, azután még egy. Rákiáltunk a falusiakra, hogy fussanak a házaikba. Kurocskin felemeli mindkét kezét s a feje súlyosan zuhan vissza a földre. Melléből patakzik a vér. A lövések a templomtoronyból estek. Maradt ott egy SS-katona, az lövöldözött. Fel akarjuk emelni Szerjozsát, hogy behúzzuk a tankba, Golyók csőmnek a mellvéd acélján. Golyózáporban állunk és azt mondjuk, a németet ágyúlövéssel szedjük le a toronyról. Puskával nem találjuk el a rejtekhelyén. Bemászunk a tankba és becsukjuk a tornyot. S ekkor a szemközt lévő iskolából egy lány szalad ki. Fehér köpenyben volt, mint egy irgalmas nővér. A kezében kötszer s egy korsó víz. Futva jött át a néptelen téren, hogy segélyt nyújthasson. Piros tolt az arca a sietségtől. Kinyitom a tornyot és rákiáltok, hogy várjon, míg megszűnik a lövöldözés. Nem engedelmeskedett. Szerjozsa fölé hajolt s odatérdelt melléje. Elkezdte kigombolni zubbonyát a nyakán. Szerjozsa felemelte a két karját. A lány mélyebben hajolt föléje. Szerjozsa átölelte nyakát és felkiáltott, igen felkiáltott: — Zinocska! — És húzta a fejét magához. De nem húzta le egészen. Az orvlövész puskája terítette le a lányt. Fehér köpenyének hátán keskeny csíkban kanyargóit végig a vére. Arcát a fiú arcára szorította, karját kitárta. Cipőjének hegye a földbe fúródott. Leszedtük az orvlövészt a torony tetejével együtt. Porfelhő szállott fel. Ottmaradt a téglatörmelék között. Szerjozsát, aki végre megtalálta a menyasszonyát, eltemették, mint megtudtunk egy sírban a cseh lánynyal, s mindkettőjüket azzal a vörös zászlóval takarták le, amely a mi ajándékunk volt. A motornak újra megjött a jókedve. Talán azért, mert hallotta, hogy fütyülnek a golyók s eldördül az ágyú.. A tankok motorjai szeretik a háború zaját. Tovább mentünk Prága felé. Ha ebben a pillanatban még velünk van a költő, most újra felkelt volna helyéről, hogy felemelt kézzel mondja: — Elvtársak, nem gondoljátok-e, hogy zarándokutunk végén Sztálin egész Csehországot, mint egyetlen óriás virágcsokrot nyújtotta át nekünk, hogy ez a csokor megörvendeztessen bennünket s köszönetét mondjon mindenért? “T U B ö M Ä NY Földünk legtávolabbeső és nemrégiben felfedezett bolygója a Pluto. A kilenc bolygó közül erről tudunk a legkevesebbet. Már a felfedezése is igen érdekes, regényes történet. Nyolcadik bolygónkat a Neptunust Leyer- rier csillagász a múlt század közepén számítás útján találta meg. Ő ugyanis az Uránus (hetedik bolygó) pályájában bizonyos rendellenességeket tapasztalt és így rájött, hogy ezt a rendellenességet csakis az Uránus közelében lévő másik bolygó tömegének a vonzóereje idézheti elő. Számítása annyira jónak bizonyult, hogy 1846-ban távcsővel meg is találták az új bolygót, mégpedig alig egy foknyi különbséggel, mint átszámítás mutatta. Tehát megtalálták a nyolcadik bolygót de ennek figyelembevételével még mindig mutatkoztak rendellenességek az égitest pályájában. így tovább kerestek még egy bolygó után, ami előidézheti ezt a rendellenességet. így kutattak tovább az ismeretlen égitest után és elnevezték egyelőre „X bolygó”-nak. Lowell, a híres csillagász, Leverrier nyomdokain haladva szintén kiszámította a kilencedik bolygó helyzetét, de mégis, 10 éven át hiába keresték az X bolygót. A csillagászok semmikép sem mondhatók szerencséseknek ezen a téren. Utólag kiderült ugyanis, hogy néhány fényképlemezen 1919—1921 és 1927- ben már hét alkalommal jelentkezett a Pluto, mégis valamilyen véletlen mindig megakadályozta felismerését. Miután Lowell meghalt, az ő számításai alapján egy fiatal csillagász, Tombough, elhatározta, hogy kétszer végigfényképezi az egész környéket, ahol a bolygó Lowell szerint abban az időben tartózkodik és két-két különböző időben készült felvételen rendre összehasonlítja mintegy félmillió csillag helyzetét. Az óriási munka 1930. február 18-án végre eredményre vezetett. Tombough valóban megtalálta a régen keresett és Lowell által megjelölt bolygót. Nemsokára nevet is kapott a különös X- bolygó. Egy tizenegyéves angol kislány javaslatára a Pluto nevet kapta. Azért ajánlotta, hogy Plútónak nevezzék, mert az új bolygó óriási távolsága miatt méltán viselheti az alvilág és sötétség régi római istenének nevét. Ez a név még más szempontból is igen megfelelő volt, u- gyanis két .első betűje P L megegyezik „az értelmi felfedező“ P. Lowel monogrammjával. Érdekesebb adatai: a Pluto átlagosan 5.908 millió kilométerre van a naptól. Ez közel negyvenszerese a Föld—Nap távolságának, tehát a Pluto 1.600-szor kevesebb napfényt és meleget kap, mint mi. Ez még nem jelent teljes sötétséget, mert az a fényes csillag, mely a Pluto egén a napot jelenti, még mindig 275 tele- hold együttes fényerejével sugároz. De a hideg borzalmas, mínusz 220 Celzius fok. Csaknem minden anyag szilárddá fagy ezen az alacsony hőmérsékleten. A Pluto messze a Naptól, természetesen lassan halad hosz- szú pályáján. Keringési ideje 248 és fél év. A pályája is teljesen eltér a többi bolygóétól. Míg ezek majdnem egy síkban köralakú pályán mozognak, a Pluto kilép ebből a síkből és elnyújtott pályán, hol a többi bolygó alatt, hol felettük kering. Sok adat még téves, vagy egyáltalán nincs is a Plútóról. így az átmérője, amit ez- ideig 6.000 kilométerre mértek, vagyis fele mint a Földünkké, téves lehet, mert kiszámítva a sűrűségét azt kapjuk, hogy az ólom sűrűségétől is ötször nagyobb, Ez pedig olyan nehéz anyag, hogy közönséges bolygónál ez lehetetlen. így vagy az átmérő mérése volt téves, vagypedig a Pluto tömegének a kiszámítás^. patakba folyt a vér, benne voltunk térdig, hop, hop, hop! Benne vol'unk térdig, nem is volt az csoda, mert úgv hívnak minket: tizennyolca': baka, hop, hop, hop! Tizennyolcas baka, hej de jó a dolgod, hozzák már utánad szekéren a zsoldot, hop, hop, hop! — Nagyságos úr kérem, az Isten szerelméért — hangzott gyászosan a konyhából, de Svejk már be is fejezte harci dalát: Szekéren a zsoldot, kocsin a rmenázsit, nincsen ilyen ezred a vüágon másik, hop, hop, hop! Müllerné Idrontoít az ajtón és orvosért szaladt. Egy óra múlva tért vissza, közben Svejk elszunnyadt. Egv kövérkés úriember ébresztette fel, néhány pillanatig Svejk homlokára tette a kezét, majd így szólt: — Ne féljen, doktor Pávek, vagyok a Vi- nohradyból. ■. mutassa a kezét... ezt a hőmérőt dugja a hóna alá... Ügy... mutassa a nyelvét... még jobban ... ne mozgassa ... és miben halt meg a kedves papája és a mamája? S ugyanakkor, amidőn Bécs azt kívánta, hogy az osztrák—magyar monarchia minden nemzete a hűség és az önfeláldozás legragyo- gyóbb példáit mutassa. Pávek doktor brómot irt fel Svejk hazafias lelkesedése ellen, és azt ajánlotta e bátor, derék katonának, hogy ne is gondoljon a hadseregre: — Feküdjön egyenesen és maradjon nyugton, holnap megint eljövök. Amikor másnap eljött, a konyhában megkérdezte Mailemétől, hogy van a páciens. Rosszabbul, doktor úr. — felelte a takarítónő őszinte aggodalommal — éjszaka, mikor rájött a reuma, tisztesség né essék szólván, az osztrák himnuszt fújta. Doktor Pávek úgy érezte, hogy a páciens lojalitásának erre az újabb megnyilvánulására felemelt brómadaggal kell reagálnia. A harmadik napon Müllerné jelentette, hogy Svejk állapota ráég rosszabbra fordult. — Délelőtt, doktor úr, elküldött, hogy hozzak egy térképet a hadszíntérről, éjszaka meg félrebeszélt, és azt mondta, hogy Ausztria győzni mg. És pontosan szedi a porokat, ahogy előírtam? — Eddig még d se hozatta, doktor úr. Miután a szemrehányások özönét zúdította Svejkre, doktor Pávek azzal a szilárd elhatározással távozott, hogy soha többé nem jön ki egy olyan emberhez, aki nem hajlandó alávetni magát az 5 bróm-kúrájának. Már csak két nap maradt addig az időpontig, amikor Svejknek jelentkeznie kellett a sorolóbizottság előtt. Közben Svejk megtette a szükséges előkészületeket. Mindenekelőtt elküldte MiiUernét, hogy vegyen neki egy katonasapkát, azután elküldte a sarki cukrászhoz, hogy kérje kölcsön a tolókocsit, melyben ez a cukrász valamikor régen friss levegőre szokta vinni a nagypapáját azt, a komisz, sánta öregembert. Azután eszébe jutott, hogy mankóra van szüksége. Szerencsére a cukrász megőrizte a nagypapa mankóját is, mint családi emléket. Már csak az a kis művirágcsokor hiányzott, ami a regruták gomblyukát szokta díszíteni. Végül ezt is beszerezte Müllerné, aki ezekben a napokban feltűnően lefogyott, és ahová csak ment, mindenütt sírt egy sort. S így történt, hogy amaz emlékezetes napon a prágai utcák az állampolgári hűség megrendítő példájának lehettek tanúi. Égy idősebb asszony tolókocsit gurított maga előtt, a kocsiban egy katonasapkás férfi ült, sapkáján fényesre puccit „ferencjóska- gombbal”, mankóit lengetve. S a gomblyukában farka regruta-csokor virított. És ez a férfi, újra. meg újra meglengetve a mankóit ilyeténképpen kiáítoz<At a prágai utcákon: — Fel Belgrádra, fel Belgrádra! Mögötte nagy tömeg ember haladt, s egyre szaporodott, pedig a ház előtt, ahonnét Svejk hadbavonult, még csak kevesen verődtek össze. Svejk elégedetten konstatálhatta, hogi/ néhány utcakereszteződésnél a rendőrök szalutálnak neki. A Vencel téren többszáz főre nőtt a Svejk tolókocsiját követő tömeg, s a Krakkói utca sarkán elvert egy burschenschaftsapkás* német diákot, aki odakiáltotta Svejknek: — Heil! Nieder mit den Serben!** * A Krakkói utcában voltak a burschenschaf- tok (német diákegyesületek.) ** Éljen, te a szerbekkel! A Vodicka utca sarkán lovasrendőrök léptek közbe, és szétkergették a tömeget. Amikor Svejk megmutatta a körzeti rendőr- felügyelőnek a szabályszerű idézést, mely szerint aznap jelentkeznie kell a sorozóbizottság előtt, a rendörfelügyelő egy kissé csalódottan vette tudomásul a helyzetet, majd a további rendbontás elkerülése végett megparancsolta két lovasrendőrnelc, hogy kísérjék el Svejk tolókocsiját a Lövész szigetig. Az egész ügyről másnap a következő cikk jelent meg a Prágai hivatalos újságban: EGY NYOMORÉK HAZAFISÁGA. Tegnap délelőtt a prágai főúlmnalakon a. járókelők olyan jelenetnek voltak tanúi, amely ékesen bizonyítja, hogy e nagy és komoly időben a mi nemzetünk fiai is a legragyogóbb példáit tudják mutatni az agg uralkodó trónja iránti hűségnek és ragaszkodásnak. Ügy érezzük, hogy visz- szatért a régi görögök és rómaiak kora, amikor Mucius Scaevola csatába vitette magát, tekintet nélkül elégett kezére. E . legszentebb érzületeket és indulatokat tegnap megható módon juttatta kifejezésre egy mankós nyomorék, akit betegkocsiban tolt égy öreg anyóka. A cseh nemzetnek ez a fia önkéntesen, satnya- sáqára való tekintet nélkül. a hadseregbe vitette magát, hogy életével és vagyonával áldozzon császárjának. S ha csatakiáltása: „Fel Belgrádra!" dy élénk visszhangra talált a prágai utcákon, ez csak azt tanúsítja, hogy a prágai lakosság mintaszerű példákat nyújt a haza és az uralkodóház iránti szeretetbőí. Hasonló szellemben írt a PRAGER TAGBLATT is, azzal fejezi# be cikkét, hogy a nyomorék önkéntest németek tömege kísérte, akik testükkel védték őt az antant cseh ügynökei részéről f' nyegető meglincseléstől. A BOHEMIA közzétéve ezt a hírt, követelte a nyomorék hazafi meg jutalmazását, és bejelentette, hogy a lap kiadóhivatala készségesen átveszi a német lakosságtól. az ismeretlen hősnek szánt adományokat. Míg e három újság szerint a cseh föld nem szülhetett wlna Svejknél nemesebb polgárt, a sorozóbizottságban helyet foglaló urak távolról sem osztoznak ebben a nézetben. Különösen nem osztozott benne Bautze katonai f (terms. Kértél hete tie n férfiú volt, s mindenben aljas fondorlatot látott, amellyel jiz emberek ki akarnak bújni a katonaság, a front, a puskagolyó és a srapnel alól. Egy mondása híressé vált: „Das ganze tschechische Volk ist eine Simulantenbande’’.* Tíz heti működése alatt 11.000 civil közül 10.999 szimulánst emelt ki, és elbánt volna a tizenegyezredikkel is, ha ezt a szerencsés embert éppen abban a pillanatban, amikor Baut-, ze ráordított, hogy „Kehrt euch!”,** meg nem üti a guta. Szóval előtte állt amaz emlékezetes napon Svejk anyaszült meztelenül, akárcsak a többiek. szégyenlősen takargatva meztelenségét a mankójával, amelyre támaszkodott. — Das ist wirklich ein besonderes Feigenblatt*** — mondta Bautze — a paradicsomban nem volt ilyen fügefalevél. — Hülyeség miatt kiszuperálva — jelentette a hivatalos iratokat fürkésző őrmester. — És azonkívül mi baja van magának? ~3 kérdezte Bautze. — Alázatosan jelentem, hogy remás vagyok, de azért az utolsó leheletemig szolgálni fogom a császár őfelségét — mondta szerényen Svejk — dagadt a térdem. Bautze egy rettenetes pillantást vetett a derék katonára és felordított: Sie sind ein Simulant* — majd az őrmesterhez fordulva vérfagyasztó nyugalommal azt mondta: — Den Kerl sogleich einsperren!** Két szuronyos katona elvezette Svejket é helyőrségi börtönbe. Svejk a mankójára támaszkodva ment vettük, és rémülten tapasztalta, hogy a reumája kezd megszűnni. Müllerné fent a hídon várta Svejket U hálókocsival, s amikor meglátta, l<tyy szuronyo- san kísérik, sírva elfutott, egyszersmindenkor- ra otthagyva a tolókocsit. Svejk pedig, a derék katona, szerényen haladt az állam fegyveres őreitől kísérve. A szuronyok csülogtak a napfényben, s a Maid Stranán, a Radecky emlékmű előtt, Svejk a tömeghez fordult, amely egészen odáig kísérte: * Az egész cseh nép szimuláns banda. ** Hátra arc! *** Ez aztán igazán különös fügefalevél * Maga szimuláns.^ ** Azonnal bezárni a fickót. Fényképezés egy perc alatt Érdekességek az „X bolygódról Szovjet technikusok új fényképezőgépet szerkesztettek, amelynek neve „Moment”. Az új géppel egy perc a- latt lehet megcsinálni egy 8x10,5 centiméteres nagyságú képet. Ez a gép azzal tér el a többi ezideig gyártott fényképező gépektől, hogy nem filmre fényképeznek vele, hanem mindjárt a fényérzékeny papírra. A gép hasonló az eddigi fényképezőgépekhez, csak a hátsó része vastagabb, ahová a film helyett a fényérzékeny perforációjú papírtekercs kerül. A képek előhívásához szükséges előhívóanyagok az egyes felvételek között kis celofánzacskókban vannak elhelyezve és a tovább forgatásnál a fényérzékeny papír két gumihenger között húzódik tovább, mely egyenletesen bevonja a fényérzékeny felületet az előhívó és a rögzítő kémiai anyaggal. Mivel a kép nem filmre ve- vődik fel, így a képek sokszorosítása csak reprodukcióval újrafényképezés- sel történhet.
