Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-15 / 2. szám

1955. január 15. mm» 11»»»" 7 ' yiS Tíz év előtt, 1944 Szilveszter esté­jén szabadult fei Fülek. Tíz év az emlékezés számára nem nagy idő, mégis nehéz visszagondolni, felbolygatni a leülepedett időt. urni történelem is, meg — ne szégyeljük kimondani — az emberek életének egy megpróbáltatásokban gazdag epizódba is. S azért, mert sok minden történt az emberekkel, mert akkoriban napok alatt zajlott a történelem a nemzet életében és az egyes ember életében is, nehéz kiválasztani az eseményto- lulásből a legpéldásabbat, amivel a fordulatot meg lehetne formulázni. Én is emlékszem arra a Fülekre amit gyermekszemmel meg tudtam figyel­ni; a háború előtti, alatti és egy ideig az utáni vidéki kis városra. A sok megérthetetlen dolog ma már világo­sabb előttem, hangulata, a vidéki nagyközségek életében szokatlan gyár­iparos valósága, amiben erősen keve­redett a kisiparos, kiskereskedő és hivatalnoktársaság és a két-három szérűskert, meg néhány szőlő körül konzervált kisbirtokossági lét külön­leges világa — most már tisztultabb kép előttem. De mindez csak az ős­lakosság különbözőképpen lecsúszott és feljutott rétegeinek életformája volt, mert volt még vasútállomásánál fogva vasutassága és uradalmi cseléd­sége is a Herold — Stéfáni-birtokon és ez még tarkábbá tette a képet. Pedig ebből a Fülekből és az egy­két évtizeddel azelőtti Fülekből kell elindulni a változás érzékeltetéséhez — mégha a kronológia hiányos is és csak vázlatot nyújtó is. (Ma többet és több megbecsüléssel kellene írni Fülekről, mert nem elég munkásmozgalmának csak a . vörös Fülek“ determinálással adózni, nem is szólva történelmi emlékének, a vár történetének arról a méltatásáról, ami csak egy sekélyes oklevéltári és krónikái anyagból összeállított, ferene- rendi mentalitással megírt brosúráig ért — az is a múltban.) Emlékeim, ismerőseim, hallomásból szerzett észrevételeim és néhány szemtanú csak leegyszerűsítve tudják elmondatni velem Fülek legközelebbi múltját, mert arról a Fülekről, ami volt és amivé lett, csak egy sok ál­dozatot megkövetelő regény tudna be­számolni. A városka kialakulását, a lakosság életmódját egyenesen és feltétel nél­kül a zománcgyár felépülése szabta meg. Valamikor 1906 táján kezdték az első építkezéseket és első tulaj­donosa a Bárok és Mészáros-társulás volt. Az idősebb munkások még em­lékeznek, hogy a gyár mai területe akkoriban mocsaras, füzes telek volt, minden egyébre alkalmatlan, mint építkezésre. A gyár embriőkorát egy­néhány kátránypapírtetős deszkabóié jelentette és'az üzem zománcozó, la­katos, horganyozó, cínező, savazó for­rasztó és vasöntő műhelyekkel indúlt. Akik akkoriban munkára jelentkeztek a gyárban, nemigen számoltak a fej­lődés lehetőségével, csak munkaalkal­mat láttak a gyár megindulásában. De a kapitalista vállalkozás jó érzékkel megszimatolta a Rimamurányi Acél­művek, a salgótarjáni szénmedence és az ózdi kohók közelségét, amikor a helyválasztás Fülekre esett. No meg hogy gyári földeket osztottak ki ha­szonélvezetre — az alsóbb tisztviselö- ségnek és itt-ott porhintésképpen a munkásoknak is. Mert két sichta volt az — mondja a füleki gyári munkás — csak úgy mint a többieknek, akik­nek volt egy kis földjük falun. Mint valami késői bánatról, úgy beszél erről a nagybácsim. — Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy harmincnégyben, amikor a fü­leki gyárnak már sok megrendelést volt Kínába. Ausztráliába, meg még Dél-Amerikába is, Hulita a munkás­ságból préselte ki a többi munkát, hogy jobban egzisztáljon. Ami addig órabérre volt megállapítva, azt mjna kiakkordírozták. Hát írre felzúdult a munkásság, de tenni nem nagyon tu­dott semmit, mert azt sem tudta ak­kor mindjárt, hogy mire jön ki vele. Én akkoriban a forrasztóban dolgoz­tam. mint betanított munkás. Legjob­ban is ezeknek a helyzetét ismerem. Hát ez az akkord-rendszer olyan volt, hogy evvel teljesen agyonütötték a munkást Addig lehetett órabérre ko­rona nyolcvanhét fillértől két korona no meg esetleg kétkoronaötvenig ke­resni. Még a szakmunkások is ;sak kis javítással kerestek többet. Nohát az akkorddal még ezt az alacsony órabért se lehetett elérni. Én száz darab fedőfül forrasztásra kaptam hat­van fillért, de ezt nemsokára levet­ték negyven fillérre. Átlagban ha meghajtottam magam, megcsináltam három-négyszáz darabot egy óra alatt Akárhogy számítottam, nem jöttem ki többre koronahúsz, koronaötvenné] óránként. A legjobban a vájdlingnál kerestem, mert arra koronaötven /olt kiakkordozva. Vagy ha a sajtóiéban kirepedt az . edény; Azt mind én for­rasztottam. Azt órabérről nem tudták máskép átszámolni, csak kilóra, mer; darabra nem volt nekik kifizető Egy kilóra negyven fillért kalkuláltak. De­ltát ez se volt mindig, meg aztán en­nél a munkáknál állandóan spanolni kellett a gépet, mérni kellett, meg miegymás. Elég az hozzá, hogy ezzel is jó volt, ha tizenöt koronát meg­kerestem, mert nyolc óra alatt nem lehetett többet negyven-ötven kilónál megcsinálni. Fülek H>j látképe. számítottak a füleki vasúti csomó­pont által nyújtott előnnyel is. Annyira szerencsés vállalkozás volt, hogy az első világháború alatt átvette a budapesti Erzsébet Bank és rész­vényjegyzést írt elő a gyárra. Részvénytársaság lett a fülek-, zo­máncgyár, és egyik főrészvényese, Hulita Vilmos, aki 1915-ben jött a gyárba mint mérnök, vezérigazgatója 1917-ben. Nála kezdődik, az ő szerep­lésével indúl és játszódik a gyár tör­ténete a felszabadulásig. Jó üzleti ér­zékkel kiépítette az üzemet három­ezer munkást foglalkoztató gyárrá. Persze közben sok minden történt. A legnevezetesebb az 1936-os sztrájk Keze alatt arról lett hírhedté a fü­leki zománcmű, hogy a legrosszabb bérviszonyok itt voltak. A sztrájk is ebből robbant ki. Hulita a rossz bér­viszonyokat azzal magyarázta, — ka­pitalista szemérmetlenséggel — hogv a füleki és környékbeli munkások megélhetését a föld is biztosítja, mi­vel nagyrészük falusi munkás volt, elproletarizálódott paraszt. A korona ötven — két koronás órabérekkel és az akkordrendszerrel megnyomorított munkásság helyzetén az sem segített. munkanélküliek is vagy elmentek más­hová dolgozni, ahol többet kerestek, vagy a genti segélyből tengődtek in­kább. de Hulitáhöz nem szegődtek azok se. így aztán felháborodott a munkásság, megszervezte a sztrájkot a kommunista párt, aztán Lakos ve­zetésével kivonult a Vöröskőre. Lakos sztrájkvezető volt, egy a kommunisták közül. Akkor is, utána is tevékenyen dolgozott a kommunis­ta párt, kihasználta a burzsoa demok­ráciaadta lehetőségeket is, Molnár Jó­zsefre, Kovács Józsefre, Takács Jó­Blgondolkodható ez, ha megszámí­tom, hogy háromszáz koronákat kere­sett egy hónap alatt, s akkor egy szép cipő a Bata-gyártmányok közül száz—száztíz korona volt. — Nohát, harmincötben, már har­minchatra annyira leromlott a hely­zet, mert az akkordokat mindenütt le­verték, ahol csak lehetett, hogy ál­talános lett az elégedetlenség. Már a munkanélküliség se segített, mert a A füleki városháza zsefre, Perencsei Istvánra, Hronec Já­nosra, Hegedűs Lajosra, Kókai József­re, Paszecsák Pálra, Palyus Jánosra. Balázs Pálra, Teleki Ferencre, Komár Jenőre, Sáfrányra, Kosztinyi órásra, a bolgáromi Juhászokra meg Albertra, a fülekpüspöki Lakatos Istvánra. Zu- borra, meg Vágó Bélára, akiknek egy- része még akkor ifjúmunkás volt. úgy emlékeznek a füleki munkások, mint soisukért kiálló és áldozatos kommunistákra. — Bizony, fiam — folytatja a visz- szaemlékezést nagybácsim — az első megütközés a futballpályán volt. La­kos, meg többek is nagy beszédeket tartottak, erre kivonult a csendörség szétverni a gyülekezést. Ügy jöttek be a pályára beládolt szuronyos pus­kákkal egyenkint, svaromléniába, hogy mikor meglátták az asszonyok, elkezd­tek sivalkodni. Dehát rémisztő Is volt, még az a jó, hogy nem lett be­lőle vérontás. Mert mindenáron szét akarták verni a gyülekezést, a tömeg meg nem engedett, osztán hát a csendőrök elkezdtek a puskatussal lökdösni, erre meg sokan a munkások közül tégladarabokkal, kövekkel, meg amivel lehetett, dobálták őket, mert a futballpálya a városé, vagy gyáré mit tudom én, kié volt, osztán ilyen ürüggyel meg tudták támadni a sztráj- kolókat. Erre fel Lakosék kiadták a jelszót, hogy- irány a Vöröskö1 Ott lett aztán á sztráiktanya. Hát ígv nem került emberéletbe a sztrájk, df egy hónapig tartott és a végin a párt« vezetőség és a sztrájkbizottság Hűli* tával. meg az igazgatósággal kiegye­zett abba, hogy úgy rendezik az ak­kordot, hogy elérje azt az órabért, ami azelőtt volt Hulitának már ’salt bele kellett ebbe menni, meri nem ért el semmit a sztrájktörőkkel aki­kért még autót is küldött ami be­hozta a munkába őket. Evvel beren­delték a munkásságot a Vörösköről, Hulita megígérte is hogy nem lesz senkinek bántődása. csak vegye fel mindenki a munkát, de oszt azért -sak elbocsátott ö egy csomó embert, mi­helyt tehette. Gazember volt. örmény csaló, kalmár, aki még azt is meg­csinálta hogy a vezetőséget gucsmol- ta, ha munkás volt a közelben hogy ezzel is becsapja a munkást. Ennyi már ^vallomásnak számít an­nak az embernek a szájából akinek az élete csupa megprőbáltatás volt s aki öregkorára rokkant létére a füleki gyár élmunkása lehetett. És ő hozta közelebb hozzám rokoni őszinteséggel azt az időt, amiből én megértettem, hogy Fülek predesztinált volt arra, hogy a felszabadulás igazán felszabadulást jelentsen számára, az életviszonyok más elrendeződésére és a jövőjére nézve. Az 1936. után következő évekről is esik említés, ezt már mások mondják és ez már nem keretes elbeszélés, olyan rapsződikus, mint ahogy ‘azok­nak az éveknek a története kínálja. A lélegzetelállító politikai események nem hagyták érintetlenül Füleket sem. 1938-ban kigyulladt a gyár. A kály­haraktárban keletkezett tűzről a vizs­gálat a szándékos gyújtogatás tényét állapította meg, sőt suttogtak is va­lamit vegyianyagokkal történt gyúj­togatásról, amit a munkásság egymás­közt a cseh kapitalista érdekeltség művének tekintett. Az 1938-as visszacsatolás, a máso­dik világháború kitörése, a haditerme­lés, a bevonulások, a katonai parancs­nokság, statárium, nyilasuralom, elhur - colások és egy néhányhetes hitleri katonagarázdálkodás olyan befejező aktusa Fülek múltjának, amihez hi­teles elbeszélőt aligha lehetne találni Erről talán legtöbbet Telek Ernő mondott, az ipari tanulóotthon és az üzemi munkaiskola vezetője, mert a háború vége Füleken érté. A ma már 39 éves háromgyerekes családapa fiatalsága a füleki gyárban kezdődött, ami csak arra volt jó, hogy kommunistát neveljen belőle. A sztrájk idején mint ifjúmunkás kommunista nagyon keményfejü lehetett, mert Hulita halogatás nélkül elbocsátotta sőt a Gyárosok Országos Szövetségén keresztül üldözte, lehetetlenné tett0 rendes munkalehetőséghez való jutá­sát Csak 1944 őszén kerülhetett visz- sza Fülekre Közben egy csomú vá­rosnevet mond el. meg három ember­életnek is gazdag eseményt metél el Volt Zlínben, Podbrezován. Ruztnban Prágában. Ceské Budejovicén, Lipni- ken, Diósgyőrben, Lengyelországban, Budapesten, volt hozzánemértö vasút­építő. csehszlovák katona, munkanél­küli, aztán politikailag megbízhatatjjn katona a horthy-hadseregben. — Én végignéztem itt az utolsó tán­cot és szemtanúja lehettem a felsza­badulásnak is — tesz eleget a kéré­semnek. — Mikor Pestről, az Ernáé­ból hazajöttem ... ez volt negyvennégy szeptember tizenhatodikén, egy ideig bujkáltam, mert állandóan hirdették hogy aki nem dolgozik az üzemben, annak be kell vonulni. Közben sürget­tem a pesti elvtársakat, hogy járják ki fent az áthelyezésemet a füleki gyárba. Nagynehezen sikerült is no­vemberben bejutnom. Szerencsére mert már akkor szedték össze az em­bereket hadimunkára, meg hurcolták Németországba a fiatalokat. Bent a gyárban megfigyelés alatt dolgoztam, haditermelés folyt, mert a cél már csak az volt, hogy zavartalanul foly­jon a gránáthüvely-gyártás, amit itt Bolgárom mellett töltöttek. Decembs* elején a nyilasok elhurcolták Hulitát is. Olyan felfordulás volt itt, hogy ember volt aki nyugodtan tudott alud­ni akkor Mert az volt a hangulat hogy csak jönnének már az oroszok türelmetlenek voltunk, meg bizakod­tunk is, mert már akkor jől hallottuk az ágyúzást. December huszadikén az­tán a szovjet tüzérség hozzáfogott lőni az Egrestetőt, hogy elvágja a németek visszavonulási útját. A tábori csendőrök meg hurcolták az embere­ket nyugat felé. Innen Fülekről is elvittek valami harminc embert akik közül többen a Fábiánkátöi meglógtak. A gyárvezetőség megijedt és — nem törődve a gyár katonai parancsnoká­nak. Steinprit7 főhadnagynak a fenye­getésével. — kiosztotta a munkások közt a gyár készpénz tőkéjét előleg­ként Hugy megmentsék maguk a munkások Itt az óvóhelyen osztották. Ezekben a napokban bombázták meg az állomást is. Hát annak renaet-g áldozata lett, meri ottégtek a munka­szolgálatosok mind. ahogy bevagoní- rozták őket. Teljesen szétbombázták az állomást. A németek ki akarták vinni a gyárat Németországba kará­csony felé már meg is kezdték a leszerelést, de ez nem sikerült mert a munkások megkezdték a gyármen­tést. Már ahogy lehetett, mert nem volt szervezettség, hisz statárium volt. Szóval rejtegettünk, csonkítottunk, a vagonokba meg mentek az ócska vasas ládák. No meg közben úgy fordult, hogy a szovjet csapatok Feledtől ro­hamosan előretörtek úgy annyira, hogy hus7onkiIencedikén már a Bu- csonyból lőtték Füleket, meg a lo­sonci utat A németek szilveszter es­te hétkor felrobbantották a gyári hi­dat és menekültek Losonc irányába. Ide. Fülekre Malinovszkij katonái jöt­tek. a második ukrán front egységei. Olyan szépen bejöttek már úgy este tíz órára, hogy észre se vettük, csak amikor már itt voltak Két oldalról jöttek be, a sidi útról, meg a sávoly! útról Nagy volt a kavarodás, de már másnap a rezesbanda mellett épült a gyári híd és a gyár is megindúlt. Azzal a hittel kezdtünk dolgozni amit a városparancsnok, egy mongol tiszt mondott nekünk: olyan lesz az éle­tetek. amilyennek ti akarjátok és ahogy dolgoztok érte. Eleinte patkó­kat, kocsivasalásokat csináltunk a hadseregnek, amíg nem kaptunk ára­mot vízválasztóról. Akkor aztán teljes üzemmel megindultunk és folytattuk a besztercebányai árammal. Sokat beszélt még erről és az utána következő tíz évről. Ami fontos belő­le. arról magam is meggyőződtem, csak egy kis sétát kellett tennem FÜ-, leken. Nem tudtam honnan kezdeni a szemlélődést, mert mind a négy pólusán (de nemcsak ott, hanem a belső üres térségein is) új építkezé­seket kellett számbavenni. Az állomá­son új raktár, víztorony, mozdonyfor­gató. de úgyis mondhatjuk, új állo­más épült, mert a régiből jóformán nem maradt semmi. A város északi részén, a gyár nyúlványaként egy új zománcozó épült. Tőle nyugatra sportrt|.ulőtér. Délnek, Fülekpüspöki felé. új sporttelep a régi helyén, új lelátóval, emeletes öitözövel, Oszakai mérkőzésre felszerelten is. Fülekpüs­pöki felé új házak egész sora, ame­lyek a felparcellázott földbirtokos földjén épült, az országút mentén. Közvetlen a vasútállomás mellett va­lami hét kétemeletes lakóház a Ho­rdd-kertben Ami most egy ev őta történik, az meg egycsapásra átfor­málja Fülek madártávlati képét is. A „csendörlaktanyával" szjamben ahogy a fülekiek megszokásból hívják az SNB épületét — egy nagy üres teleken többemeletes iskolaépület, modern bölcsőde és gyermekotthon, nagyméretű kultúrház és lakóházak egész negyede áll építkezés alatt. Es a városon kivül fürdő és strand. Fülek tíz évvel ezelőtt felszabadult. MIKUS SÁNDOR Gécs Gyula felvételei A Herold-kert ma. Ahova embernek nem volt szabad betenni a lábát, ott most új lakóházak állnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents