Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-16 / 15. szám

1955. április 1« 16 fc(}g7M^- NEVE55UM A kis kegyelmes vizsgázik (A múltban a kiváltságosak gyermekei többnyire magán­úton végezték el a középiskolát S természetesen a áróvizs- gákon nem nagyon remekeltek, de azért mégis jelesre vizs­gáztak Egy ilyen záróvizsgáról nyújt torzképet ez a rövid jelenet is). A TANÁR Talán méltóztatik először magyar irodalomtörté nettel foglalkozni ? A KIS KEGYELMES Nem bánom, hat tessék kérdezni valami A TANÁR- Öh. kérem méltóztassék csak felelni amiről tetszik A KIS KEGYELMES' (Gondolkozik) Nem tudja mit. inkán! kérdezzen valamit. A TANÁR Kérem. Talán Petőfi Sándorról ha kegyeskednek A KIS KEGYELMES Jó Petőfi . . Petőfi . . szabad tud­nom mikor született? A T.-iNÁR - öh lágyon megtisztelő a magyar írókra nézvr hogy kegyelmességed érdeklődik irántuk 1823-btn szü­letett A KIS KEGYELMES: 1823-ban. tényleg 1823-ban? A TANÁR: Igen. A KIS KEGYELMES: Akkor 183^-ban volt a 10-ik születés­napja. A TANÁR: Ez tény. A KIS KEGYELMES: Amit a nemzet nagy fénnyel ünnepJi meg. A TANÁR: (Hallgat). A KIS KEGYELMES: És 1843-ban volt a 20 éves születésnapba A TANÁR: Való. A KIS KEGYELMES: (Nekibátorodik) 1853-ban a 30-ik. (Za­var, a nevelő elvörösödik) A TANÁR: Fel keli világosítanom kegyelmességedet egy szo­morú tényről Petőfi 1849-ben meghalt. A NEVELŐ: Ezt én nem akartam kegyelmességének tudomá­sára hozni (magyarázólag), a kegyelmes úrnak nagyon érzékeny szíve van. AZ IGAZGATÓ: Öh, nemes lélek. A KIS KEGYELMES: Petőfi tehát 1849-ben meghalt. A nem- ze. mélyen gyászolta halálát és díszes pompával helyezte örök nyugalomra. AZ IGAZGATÓ: Kitűnő, talán áttérhetnénk a fizikára. A FIZIKA TANÁR: Hát szíveskedjék nekem megmondani mely tárgyak úsznak a vízen? A KIS KEGYELMES: A vízen? Hát a hajó, aztán azok. ame­lyek nem merülnek el, akik tudnak úszni, végül a halak is, kis és nagy halak. Kérem, igaz az, '-ogy a nagy halak elnyelik a kis halakat? A TANÁR- Ügy van, de talán azt méltőztatnék megmondani hogy általában melyik tárgyak úsznak ? A KIS KEGYELMES: Már említettem, amelyek nem merül­nek el. AZ IGAZGATÓ: Igaz. Áttérhetünk a földrajzra. A FÖLDRAJZ TANÁR- Kérem, meg tudná mondani, hol fek­szenek a Hawai-szigetek? A KIS KEGYELMES: (hallgat) A TANÁR: Helyes, a Csendes-Óceánban. AZ IGAZGATÓ: Talán elég is Kihirdetem az eredményt. Ke­gyelmességed minden tárgyból jelesen megfelelt. (Gratu­lációk, hajlongások, csókok. Otthon:) A MINISZTER: Nos fiam, hogy feleltél? A FIA: Kitünően. Te, kérlek mit is csinált az a Petőfi? Valamit kérdeztek róla. A MINISZTER: Petőfi ? Nem tudom, majd idehivatom. A FIA: Nem lehet, már meghalt. A MINISZTER: Meghalt? Lehet, még nem olvastam a a. lapokat. (A miniszter és a nevelő) A MINISZTER: Nos nevelő úr, hogyan felelt a fiam? A NEVELŐ: Egyszerűen, nagyszerűen és kitünően. A pro­fesszorok azt mondták, hogy kegyelmességed büszke le­het a fiára. A MINISZTER: Öh, én szerencsés apa, büszke is vagyok. Vége. g Keresztrejtvény Vfzszintes: 7. Külföldi serital. 8. Jókat kíván. 9. RLN. 10. Római 951. 11 Vékonyka rész. 15. Rádió­állomás. 16. Ragyogó fénnyel ég. 17. Hevesi Atlétikai Egylet. 19. Azon a helyen fordítva! 21 Igevégződés. 22. Fürdőhely (!) 24. Maga. 25. Amibe most a megfejtést írjuk. Függőleges: 2. Idegen női név. 3. Muzsikálva. 4. Építő­anyag. 5. Cserélt. 6. Agy. 12. Reálittás bizonyos része! (13. Tárolőhely). 14. A „Három a kis­lány” egyike. 18. Vonatkozó névmás. 20. Libát etet. 22. Súlyrövidítés. 23. Igen — oroszul. Gabonaraktáraknak használják fel a vidéki kultúrotthonokat — No még egy zsák. osztán teli ház lesz. ★ Műsorfüzetek híján minden régi darabot válogatás nélkül adják elő vidéken. — Hallod-e. gyerünk a kocsmába, ott öten is énekelhetjük egyszerre! ★ A vidéki tanítókat és pedagógusokat sokféle tisztséggel ter­helik, úgy hogy nincs idejük a falu kulturális fejlődésében segíteni, közreműködni. — Ne haragudjatok barátaim, de előbb előadást kell tar­tanom a tűzoltóknak a félelemnélküli tetőugrásről, bé kell oltanom félezer tyúkot és el kell készítenem a szövetkezet évvégi számadását, csak azután jöhetek segíteni nektek. Miska meg a kombájn Megjött a Máté Miska. De hogyan jött meg. Mint egy va- !ódi hős! Három méter magasságban trónolt egy robogó őskori ször­nyeteg nyakán, szájában hetyke cigaretta füstölgőit. Egy saját elefántján nyargaló maharadzsa megpukkadna az irigységtől ennyi méltóság láttára. Kombájnos lett a Miska! Erről tanúskodik az a három kiszenvedett liba is, melyeket megérkezése magasztos perceiben sikerült elgázolnia. A falu egyöntetűen elismerte, hogy Miska és a gép. ketten együtt nagyszerű jelenség. No, másnap kivonultak aratni. A szövetkezet vezetősége egy szép tábla búza nyakára szabadította őket. Hősünk vér­szomjas szemmel méregette a reszkető búzatáblát és kiielen- >■ ette, hogy délre megeszi. Meg S, szőröst öl-bőröstől, sőt szal- 'nástól együtt. A kombájn nem szólt egy szót sem, csak har­ciasán berregett, láthatóan únta a sok beszédet és inkább cselekedni akart. Végre Miska nyeregbe mászott, kapcsolt, gázolt és megkez­dődött a munka. A kalászok megadó sóhajjal dűltek halomra és a forgó karok könyörtelenül sodorták őket a gép éhes gyomrába. Miska délcegen forgatta a kormányt, szerette volna világgá rikoltani, hogy „no, ugye megmondtam, hogy ha én egyszer elkezdtem!” Amikor .... Krach... vegyült bele egy disszonáns akkord a gép zené­iébe. Megállt a kasza, a gép lelassított és diadalmas harsoná­ja szánalmas hörgésbe fulladt. Máté Mihály ész nélkül ugrott le a magasból. Érthető is, hiszen nem tréfa dolog, amikor egy kombájn a munka kez­detétől számított harmadik percben elkezd recsegni és megáll Hát ha még ez egy szakképzett vezetővel történik. Szörnyű! Miska fogta a franciakulcsot és nyolcszor körülszaladta a veszteglő óriást. Utána bemászott a torkába. Ismeretlen okok­ból, ott tartózkodott vagy fél óráig, majd kijött nagy krákogva, két kiló elnyelt porral súlyosbítva. Az eredmény semmi. Nincs meg a hiba. Erre leszerelte a szalmarázókat, kiszedte a ros­tákat, felszerelte a szalmarázókat, visszarakta a rostákat. Sem­mi! No de Miska makacs gyerek, meg tanfdyamot is végzett, tehát gyorsan leszerelte a hengert, a kerekeket, az oldalakat. Röviden mindent leszerelt, úgy, hogy a kombájnnak csak a csontváza maradt. Hiába, a bajt nem találta. Ki kellett hívni a járási szerelőcsoportot. Megvizsgálták a nagybeteget és megállapították a diagnózist. Eltört a tengely, meg kell hegeszteni! Azonban ezt csak a központban lehet, erre pedig idő kell, tehát az aratás két napig szünetelni fog. A faluban gúnyos megjegyzéseket tettek a halott kombájn vezetőjére. Hogy talán nincs is joga olyan méltóságosan i'iní a gépén, mert íme nem tud vigyázni rá. Két. nap múlva megjött a tengely, meghegesztve, gyönyö­rűen kiköszörülve, szebb volt mint valaha. Beszerelték. Miska mászott, kapcsolt, gázolt, a munka haladt tovább. Ám a bal sose jár egyedül. Miután emberünk szemét makacsul a mes­szeségbe fúrta, természetes, hogy nem vette észre azt a ha­tárkövet, mely mint régi időkre emlékeztető műkincs, ott hevert a tábla közepén. Nem vette észre, tehát ráfutott és összetörte a kaszát. A falu gúnyosan kacagott az eseten, mondhatni röhögött. — Tudtuk mi ezt előre — hahotáztak az emberek — ép­pen annyit ért Miska a géphez, mint tyúk az ábécéhez. Miska káromkodott és a hetykesége is alábbhagyott. De azért néhány nap múlva még mindig büszkén mászott fel a helyére, és ugyanolyan délcegen forgatta a kormányt, mint azelőtt. Két napig arattak hiba nélkül, fogyott a tábla és gyűltek a zsákok. A gép kitett magáért, bebizonyította, hogy tud 0, ha jól vezetik. Ez az áldásos hangulat mindaddig tartott, m>g egyszer a Miska elbámult, elfelejtette a kormányt csavarni és a kombájn becsúszott egy mély árokba. Fájdalmas dördü- léssél dőlt féloldalt az óriás, míg vezetője kézzel-lábbal ka- limpálm, tízméteres repülőútra indult. Sajnos a leszállás nem valami fényesen sikerült, ugyanis fejre esett és el harapta a nyelvét. Ha-ha-ha — nevetett a nép, — kellett neked kombájn Máté Miska? Magas az neked öcsém, jobb lesz, ha elmész liba.pásztornak. Miska hallgatott, mardosta a kín, melyet elharapott nyelve ikozott. Másnap megeredt az eső, esett, esett. Sártenaerré öltözött a határ. No, Mihály — mondta a közvélemény — most már gyö­keret is verhet a géped, aztán majd kicsirázik a te dicső­ségedre. És nevettek szakadásig. A szerencsétlen gépet, még szerencsétlenebb vezetője egy borús éjjelen, titokban lopta ki a faluból. Gyászos kivonuló* volt. Miska két könnycseppet törült ki a szeméből. Nagyon szerencsétlen flótások vagyunk mi, hallod — sut­togta keserűen a gépnek. Az dühösen morgott, mintha min­den bajért őt a Miskát okolná. Mert, miért nem vigyázott óbban, miért nem ismeri őt jobban, miért nem tanult a tan­folyamon jobban. Érdekes, hogy a hős nem értette meg « korholást és egyre a szerencse hiányát kifogásolta. A faluban pedig új közmondás született. Ha valami két­balkezes alak képességeit kell szabatosan meghatározni azt mondja a nép: „Annyit ért hozzá, mint Máté Miska a kom­bájnhoz.'” DUBA GYULA OJ IF JÓSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának Upja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a C*1S/ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala, Bratislava, Prat ska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke tózsef — Szerkesztősén és kiadóhivatal, Bratislava Prazska 9 Telefon 247-17, 237-01. — Nyomja Merkantü a. tr. nyomdája — Előfizetés egy évre 50— Kés, félévre 15.— Kés. — Terjeszti a postaszolgálat — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — HJrlapbélyeg engedélyezve A-68318 Bratislava 2. Kerületi Postahivatal Feladó irányító postahivatal Bratislava 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents