Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-16 / 15. szám

1955. április tfi Felvételünk a franciaországi hékevédők kongresszusán, a Párizs melletti Dramyban készült A kongre^ mson három fő prob­lémát tárgyaltak meg a nénin Wdést az atomfegyverek és lefegyverzés kérdését A Béki Világtanacs .francia elnöksége élén E. Cotton. Jean Lafette állnak. Kiütjük a fegyvert a náci tömeggyilkosok kezéből Nemzetközi antifasiszta nagygyűlés Buchenwaldban Az angol — szovief és a francia — szovjet szerződés hatálytalanításának kérdése A Kínai Népköztársaság külügyminisztériurqának közleménye: Csangkajsekista merénylet okozta az április lt-i repülőszerencsétlenséget A szovjet —osztrák tárgyalások előtt Szombaton, április 9-én kormányküldöttségünk elhagyta Prá­gát, hogy Pekingben résztvegyen a „Szocializmus építésének tíz éve Csehszlovákiában” kiállításon. Küldöttségünket Ludmila Jankovcová mérnöknő, miniszterel­nökhelyettes vezeti. A delhi értekezlet határozata Szöv et ifjúsági küldöttség utazott Párizsba A Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetség V. kongresszusa A spanyol ifjúság szabadságáért és boldogságáért A Weimar határában lévő Buchenwaldban az egykori hír­hedt koncentrációs tábor felsza­badításának 10. évfordulója al­kalmából hétfőn nagygyű'ést tartottak. A nagygyűlésen, ame­lyet a Buchenwaldban meggyil­kolt 56.000 antifasiszta emlék­műve előtt tartottak, mintegy 2.000 szovjet, francia, belga, német, olasz, holland, lengyel, osztrák, csehszlovák, svájci és más európai országokból érkezd antifasiszta ellenálló harcos, va­lamint a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak 50.000 képviselője vett részt. Az emlékmű ünnepélyes meg­koszorúzása után Baurget fran­cia küldött hangsúlyozta: „A veszély, amefv a militarizmus Nyugat-Németországban történő feltámasztásával a francia né­pet fenyegeti, arra serkenti és ösztönzi a francia ellenállási harcosokat, hogy soraikat még szorosabbra zárva küzdjenek az elten a politika el’en, amely kész újra fegyvert adni Európa gyilkosainak kezébe”. Domb- rowski lengve! ezredes és Tnn - mann küldöttünk felszóla­lása után Ljubov Kozmo- gvemianszkaja. a német fasisz­ták által meggyilkolt hős 'Zo.ja és Sura é lesanyja megrázó be­szédben f ^szólította békeszere- tö embeteket, elsősorban az anyákat, hogy fokozott erővel küzdjenek a béke fenntartásá­ért. Amíg élek — mondotta — résztveszni ik a békeharcban, a világ össz<s gyermekeinek bol­dogságáért vívott hatalmas küz­delemben. Ezután Hermann Matern, Nemetorszí g Szocialista Egy­ségpártja 1 központi Bizottságá­nak tagja oeszélt majd a nagy­gyűlés résztvevői egyhangú'ag elfogadott kiáltványukban ün­nepélyesen megfogadták: egész erejüket latba vetik, hogy ki­üssék a fegyvert a náci tömeg­gyilkosok «ízéből, akik a pá­rizsi szerződések alapján az atomfegyvert is fe1 akarják használni. K kiá'tvány hangsú- vSzza: „Az egész békeszerető amberiséggf I együtt követeljük az atomfeg vverek és más tö- negírtó ha iieszközök eltiltását. Mi, Nyugi ton és Keleten élő antifasisztái: régi eskünkhöz liven megf Dgadjuk, hogy soha >em emelü ik fegyvert egv- násra.” A Szovjetunió Minisztertaná­csának az az elhatározása, hogy javaslatot terjeszt a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának el­nöksége éjé, az angol-szovjet és a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés hatálytalanítására, a nem­zetközi sajtó figyelmének kö­zéppontjában áU. A „Journal du Dimanche” „francia illeté­kes körök” nyilatkozatát közli a szovjet kormány határozatá­val kapcsolatban. Ezek a körök úgy tesznek, mintha feltételez­nék. hogy a Nlyugat-Németor- szág remilitarizálásáról szóló párizsi egyezmények és a fran­cia-szovjet szerződés nem mon­danak ellent egymásnak. A Reuter szerint az angol külügyminisztérium szóvivője nyilatkozott a szovjet kormány határozatáról. A szóvivő utalt az angol kormány részéről január 26-án a Szovjetunióhoz intézett jegyzékre, amelyben az angol kormány bizonyítani próbálta, hogy a párizsi egyezmények nem ellenkeznek az angol- szovjet szerződéssel. Az Asso­ciated Press egyik londoni je­lentésében azt állíjja, hogy „a Szovjetunió Minisztertanácsának lépése váratlanul, érte Lon­dont.” Az amerikai lapok közlemé­nyei azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok kormánykö­reit nyugtalanítja a szovjet kormány elhatározásának ang- Jiai és franciaországi hatása. A New York Times washingtoni tudósítója úgy vélekedik, hogy „nyugati kormányokat nem annyira a szerződések hatály­talanításának hivatalos követ­kezményei nyugtalanítják, mint inkább a szovjet kormány ele határozásának hatása „az érde­kelt országok népeire”. Az Asso- ciated Press washingtoni szem­leírója kiemeli: az amerikai hivatalos személyiségek a Szov­jetunió Minisztertanácsának ha­tározatát. valamint az osztrák államszerződéssel kapcsolatos szovjet kormánynyilatkozat an­nak bizonyítékául fogják fel, hogy a Szovjetunió „újabb kampányt készít elő a Nyugat- Németország felfegyverzésére vonatkozó tervek meghiúsítá­sára.” A moszkvai Pravda április 10.-i számában „Szükségszerű lépés” című vezércikkében fog­lalkozik a Szovjetunió Minisz­tertanácsának javaslatával. Nem lehet nem látni — írja a !ap — hogy a német militarizmus étetrekelése új helyzetet te­remt Európában, megváltoztatja Anglia és Franciaország külpo­litikai helyzetét, ezek a hatal­mak a Szovjetunió szövetsége­seiből a német militarizmus szövetségesei lesznek. A Pravda a továbbiakban rámutat: „A né­pek felismerik, hogy amíg a párizsi egyezmények nem lép­tek hatályba és amíg nem va­lósultak meg, van lehetőség az események baljós alakításának megállítására, a háborús előké­születek meghiúsítására. Annál nagyobb jelentőséget tulajdoní­tanak Anglia s Franciaország népei a Szovjetunióval kiépí­tett hagyományos szövetség megőrzésének.” A Pravda ve­zércikkének végén megállapítja: „A Szovjetuniónak le kell von­nia a következtetéseket az Európában kialakuló új hely­zetből. Európa békeszerető or­szágai fokozottabban gondoskod­nak biztonságukról, megsokszo­rozzák erejüket, összefogják a feladatok megvalósítására irá­nyuló erőfeszítéseiket.” Raab kancellár vezetésével az osztrák kormányküldöttség a szovjet fővárosba érkezett. — Raab moszkvai utazása előtt tett nyilatkozatában rámutatott: a fődolog, amire Moszkvában tö­rekedni fog, az, hogv „létre­jöjjön a nagyhatalmak újabb értekezlete” az osztrák kérdés­ben. „Megbeszéléseink tárgya — mondotta a kancellár — az egész államszerződés lesz, valamint Ausztria beleegyezése abba. hogy nem csatlakozik katonai szövetségekhez/ A különböző irányzatú bécsi lapok figyelmének középpont­jában természetszerűleg az oszt­rák államszerződéssel kapcso­latiban elhangzott legutóbbi kormánynyilatkozat áll. A Das kleine Volksblatt, az Osztrák Néppárt lapja elsőoldalas címé­ben ezt írja: „A szovjet kor­mány jegyzékében kifejezi azt a reményét, hogy az érdekelt államok igyekezete esetén le­hetővé válik, hogv már a leg­közelebbi időben létrejöjjön a szükséges megegyezés és meg­kössék az osztrák államszerző­dést.” A többi lap kommentár­jában szintén elsősorban azt emeli ki, hogy a szovjet kor­mány véleménye szerint most már eljött az idő az osztrák kérdés végleges megoldására és az államszerződésről szóló meg- 2gyezésre. A Reuter jelentése szerint an­gol diplomácia) körökben az rsztrák kérdésben a ny ugati ha­talmakhoz intézett nyilatkoza­tot „bíztató jelnek” fogják fel Raab moszkvai utazásával kap­csolatban. A Reuter rámutat: Londonban kedvezően fogadták a szovjet kormánynyilatkozat­nak azt a kitételét, amely sze­rint az osztrák államszerződés megkötése lehetséges. A New York Times washingtoni tudósí­tója megállapítja, hogy a szov­jet kormánynyilatkozat különös érdeklődésre tarthat számot, mert Raab kancellár moszkvai utazásának előestéjén hangzott el. Az amerikai körök aggodal­mait árulja el O’Regan-nak, az Associated Press bécsi tudósí­tójának kommentárja, amikor arról ír, hogv az osztrák kér­désben való megegyezés reális lehetősége „alaposan felborítja majd a nyugatiak szekerét Eu­rópában.” A tudósító nem tit­kolja, hogy egy ilyen megegye­zés az amerikai politikává1 el­lentétes hatást keltene Nyugat- Németországban. „A nyugat­németek ugyanis kétszer is meg­gondolják majd — írja — va­jon felfegyverkezzenek-e, ha az oroszok reményt nyújtanak nekik arra, hogy országuk egye­sülhet. Ez azt jelenti, hogv a Nyugat katonailag nem tud majd hozzáférni a Brenner-há- góhoz, Németország és Olasz- ország között.. A németeket ezt arra késztetheti, hogv azt gondolják. Ők is semlegesek le­hetnek s így visszanyerhetik teljes szuverenitásukat.” Az Űj-Kína hírügynökség is­merteti a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának közle­ményét annak az indiai repülő­gépnek április lt-én Észak-Bor- neo partjai közelében történt lezuhanásáról, amelyen a ban- dungi értekezlet kínai küldött­ségének három beosztott tagja és kínai sajtótudósítók indultak Dzsakartába. — Ez a sajnálatos baleset ko­rántsem közönséges repülőgép- szerencsétlenség, hanem gyilkosság, amelyet, az Egye­sült Államok és Csang Kaj- sek titkos ügynökségei ter­veztek ki és hajtottak végre — állapítja meg a köz’emény. A külügyminisztérium közle­ménye elmondja, hogv a Kínai Népköztársaság kormánv- már a repülőgép elindulása e'ött tu­domást szerzett arról, hogy az Egyesült Államok és Csang Kaj- sek titkos ügynökei meg akar­ják rongálni a kínai küldött­ség által bérbevett indiai te- pülőgépeket. Erről április 10- én tájékoztatták a pekingi an­gol ügyvivőt és felkérték, hogy szólítsa fel a hongkongi angol hatóságokat, tegyék meg a gé­pen utazó küldöttségi tagok és saitótudóeitók testi énséeének megvédéséhez szükséges intéz­kedéseket. Az angol ügyvívf hivatalának tisztviselői meg i: ígérték, hogy táviratilag értesí­tik a hongkongi angol hatósá­gokat. A közien.eny a továbbiakbar megállapítja: súlyos felelős­ség terheli az angol kor­mányt és a hongkongi amffoI hatóságokét azért, hogy ez c baleset mégis megtörtént ét követeli a baleset körülmé­nyeinek gondos kivizsgálását, a bűnösök szigorú megbünte­tését. Ez a sötf t összeesküvés — mondja továbbiakban a közle­mény — az ázsiai-afrikai érte­kezlet szaboálását is szolgálja. Ezt az értekezletet azonban, amely több mint 1.400 mi'!ió ázsiai és afrikai ember képvi­selőit gyűjti össze és amelyet az egész világ békeszerető em­berei támogarnak, nem lehet az Egyesült Álamok és Csang Kaj-sek bérgyilkosainak aljas összeesküvéseivel meghiúsítani. Az ilyen ga'tettek csak azt eredményezhetik, hogy Ázsia, Afrika és az egész világ népei még erősebb összefogással tö­rekszenek a békére és a sza­badságra Múlt hét szerdán India fővá­rosában Üj-Delhiben megkezdő­dött a nemzetközi feszültség enyhítése céljából összehívott ázsiai értekezlet. Ezen az érte­kezleten tizennyolc ázsiai or­szág társadalmi szervezeteinek képviseletében több mint két­száz küldött vett részt. A tár­gyalások alapja a békés együtt­élésnek Csou En-láj és Nehru közös nyilatkozatába foglalt öt alapelv volt. Az ázsiai országok delhii ér­tekezlete befejeződött. Az ér­tekezlet határozatban követelte a tömegpusztító fegyverek be­tiltását és az általános lefegy­verzést, valamint az atomfegy­verekkel folytatott kísérletek azonnali megszüntetését. Fel­hívta Ázsia népeit, tegyék 1955. augusztus 6-át, Hirosima atom­bombázásának 10. évfordulóját a tömegpusztító fegyverek el­leni tiltakozás napjává. Síkra- szállt a katonai paktumok el­len, a Kínai Népköztársaság jogos helyéért a Biztonsági Ta­nácsban, az ENSZ-nek az ere­deti célkitűzése szellemében való működéséért, az ázsiai or­szágok diplomáciai kapcsolatai­nak rendezéséért, Japán ENSZ- tagságáért, faji megkülönböz­tetések ellen (különösen Dél- Afrikában). A határozatok tilta­koznak a gyarmatosítás, a bel- ügyekbe való beavatkozás ellen. Követelik az amerikai haderők kivonását a Kínai Népköztársa­sághoz tartozó Tajvanról és a tajvani kérdés békés megoldá­sával foglalkozó tízes-értekezlet összehívását. Elitéli a külföldi beavatkozást Indokínában, Ko­reában, Goában (India), Nyugat- Iránban (Holland Guinea), Oki- naván (Japán), Malájföldön. Külön határozat támogatja az arab népek függetlenségi- és szabadságharcát. Az értekezlet üzenetben üdvözölte az ázsiai és afrikai országok bandungi konferenciáját. Szolidaritás-nyi­latkozattal fordult Észak-Afrika népeihez. Békefelhívást intézett Ázsia népeihez és a békés együttélés öt alapelvének elfo­gadására hívta fel a kormányo­kat. Szovjet diáfkküldőttség indult Moszkvából Párizsba, hogy résztvegyen az építészeti főis­kolák diákjainak nemzetközi értekezletén. A küldöttség ve­zetője A. V. Bunyin professzor, a Szovjetunió Építészeti Aka­démiájának levelező tagja. Ugyanekkor a Francia Köz- társasági Ifjúsági Szövetség meghívására elindult a szövet­ség kongresszusára V. J. Szemi- csaszfcnyii­A Párizs-környéki Mount Rougeban megkezdődött a‘Fran­cia Köztársasági Ifjúsági Szö­vetség V. kongresszusa. A be­hadosztály sok. eltűnt katonáját, akik az elmúlt háborúban a Wehrmacht oldalán a Szovjet­unió ellen harcoltak ás élén­ken kiszínezte, hogy milyen borzalmas körülmények között végezték ki ezeket a hadifog- lyőkat a Szovjetunióban. Akkor azonban éppen befutott Barce­lonába egy hajó és néhány száz „kivégzett” hadifoglyot hozott magával. Nagyszerűen néztek ki, rendes ruházatuk volt és éppen ezért könnyű vált ókét megkülönböztetni hozzátartozó­iktól, akik még utolsó percben a hajó érkezése előtt a haza­térők fogadtatására siettek. A hadifoglyok közül két orvostan­hallgató a Szovjetunióban befe­jezte tanulmányait. Minden igyekezet, amely ar­ra irányult, hogy a hazatért volt hadifoglyokat a Szovjet­unió elleni propagandának meg­nyerjék — csődöt mondott. So­kan közülük azonnal beálltak a földalatti mozgalomba, börtön­be kerültek, vagy rendőri fel­ügyelet alatt, állnak. A hősi spanyol antifasiszták minden erejüket megfeszítik, hogy keresztezzék Franco és a tengerentúli urak tervét, akik Spanyolországból az amerikai agresszió ugródeszkáját szeret­nék felépíteni és a spanyol if­júságot ágvútö1 teleknek szán­ták. A spanyol antifasiszták harcát a világ békeszerető if­júsága minden erejével támo­gatja. KAREL MAREK 'J íz évvel ezelőtt Franco, aki Hitler és Mussolini kegyelméből lett Spanyolország véres diktátora, úgy remegett mint a nyárfalevél. Mussolini a háborús bűnös már lógott, olasz partizánok végeztek vele, Hitler berlini bunkeréhez már közeledett a győzedelmes szov­jet hadsereg. A fasiszta tengely napjai már meg voltak számol­va, és Franco reszketve várta, hogy mikor teljesítik a krimi konferencia határozatát és mi­kor „távólítják él Francot, a háborús bűnöst, inert a szövet­séges hadsereg ezért a célért harcol.” A spanyol köztársasá­got 10 évvel ezelőtt minden vérontás nélkül megújították tv Ina. Az amerikai, és brit imperia­listák azonb an megmentették Francot. Churchill még 1044 végén tárgyalt Francoval a hit­leri rendszer megmentésének érdekében és közös szovjete'.le- nes frontot kovácso’t vele. Ezt a gaztettet azonban nem ra'ó- síthatták meg. meri a nemze­tek közvéleményébe ütközött akik hálásak voltak a szovjet népnek azért a győzelemért, amely e'döntötte a második világháborút. A dollár világura­lom vezetői vállalták azt a nem könnyű feladatot, hogy az első habom utáni években megmen­tik Francot, hogy később aztán szükség szerint előhúzzák és f elhasználják. És így az ENSZ-ben a néhány "n keresztül megjátszott „boj­kott" után a Marsall-terven és oz Atlanti pakton keresztül ju­tottak el a '.nai helyzethez és ma már Frarcot kettős katonai és politikai izerződés köti az Egyesült Álhmokhoz. Ugyan­olyan helyzetbe került mint Hitler idején. Franco országa idegen katonci támaszpont lett. Természeti g izdagságát idegen trösztök bitorolják. A spanyol fiatalokat „ágyútölteléknek” szánták a Szovjetunió és a bé­ketábor többi országai ellen, Franciaország, Olaszország és Anglia ellen pedig csendőrök­nek. Csak az a különbség, hogy most nem a horogkeresztes zá.sz'ó leng az ország felett, ha­nem a do'lárbetörők lobogója. L gy hónao előtt hallatott *-J magáról Franco, a hábo­ríts bűnös. Patkányalakja nem­rég jelent meg az amerikai te­levízióban is, méltó társnője Chase Smith, a republikánus szenátornál társaságában. Egy­idejűleg hallgathatták is Fran­cot, az Egyesült Államok új­donsült szövetségesét, akit. Dul- 1eséic nem a fizetett Hitler- kémek fiókjából húzott elit. ha­nem a császári Németország felforgatói kö:ül. Azzal dicse­kedett, hogy Franciaország két kommunistaelUnes országgal latáros, Nyugat-Németországgal is a falangista Spanyolországgal is majd úgy felmorzsolják Franciaországot, mint a „dió- törőben.” Alázatosan kijelentette, hogy Spanyolország az Egyesült Ál­lamok előbástyája. És további dollárokért kolduht. Április 14-én volt 24 éve, hogy Spanyolországban megbu­kott a monarchia és megalakult a köztársaság. A köztársaságot az 1936—39-es években el­nyomták, majdnem három évig tartó hősi forradalmi nemzeti harcok után, mégpedig német­olasz fasiszta intervencióval és angol-francia-amerikai „nem- intervenciós” komédiázással. Néhány adattal rávilágítunk arra, hogy a spanyol fasizmus az amerikai segítséggel hová vezette a spanyol nemzetgazda­ságot. Az acéltermelés, amely a köztársaság idején elérte az 1,750.000 tonnát, 1954-ben nem egész .905.000 tonnára csökkent. A lisztszükséglet harmadára, a hússzükséglet majdnem kéthar­madára csökkent és a reálbére­ket egyharmaddal leszállították. Spanyolországnak több mint 3 millió munkanélkülije van és a fiatalok, diákok remény­telen, nyomorúságos jövő előtt állnak. Természetes tehát, hogy a fasiszta kényszer ellen láza­doznak. Franco újabb és újabb szerződéseket köt az Egyesült. Államokkal és a Vatikánnal. De ezek a fogások már nem segíte­nek rajta. Franco fasiszta rend­szere az egyre erősödő néptö- meaek ellenállásába ütközik. JPraneo őrjöngő antiszovjet propagandája nemrég alaposan felsült. Franco ugyan­is holttá nyílvánította a Kék­számoló Guy Bucolone tar­totta. A kongresszuson igái sok if­júmunkás, diák, parasztifjú vett részt.

Next

/
Thumbnails
Contents