Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-09 / 14. szám
ms. ipríSs s. 8 Vfiríví#-’ Hatalmas lelkesedéssel ünnepelte meg a magyar nép felszabadulásanak 10. évfordulóját Egy szovjet diákot visszatartottak az amerikai övezetben Párizsi döntés után Március 27.-re virradóra a Köztársasági Tanács, a francia felsőház jóváhagyta a párizsi egyezmén veket. Ezzel a háborús szerződések par'amenti ratifikálásának folyamata Nyugat- Németország után Franciaországban is befejeződött. Az új helyzettel kapcsolatban igen figyelemreméltóak a moszkvai Pravda április 2.-i vezércikkének („Fokozni kell a harcot az agresszív tervek ellen”) megállapításai. „A párizsi egyezmények ratifikálása változtat a nemzetközi helyzeten. A ratifikálás 'ehetővé teszi, hogy a nyugatnémet revansiszták hozzákezdjenek egy félmilliós állandó hadsereg létrehozásához és annak mindenfajta modern fegyverrel való ellátásához” — írja a Pravda, s rámutat, hogy fokozódik az új háború veszélye A vezércikk hangsúlyozza, hogy mivel ■ a francia és angol, kormány a német militarizmus szövetségesévé vált, reá hárul minden felelősség a Szovjetunióval kötött, a német militarizmus feltámasztása ellen irányuló szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződések érvénytelenítéséért, ami a párizsi egvezménvek ratifikálása után elkerülhetetlenné válik. A Pravda megjegyzi, hogy amíg a párizsi egyezmények nem léptek életbe, és amíg nem váltották va'óra őket, még fel lehet taitóztatni az eseménvek menetét, még el lehet torla- szo'ni a háborúhoz vezető utat és meg lehet állítani a háború előkészítését. De mennél tovább jutnak, annál nehezebb és nehezebb lesz megtenni. „A Szovjetunió és a népi demokratikus országok népei — írja befejezésül a cikk — levonják a szükséges következtetéseket a párizsi egve/ménvek ratifikálása kapcsán a nemzetközi helyzetben végbement lényeges változásokból, még fokozottabb gondot fordítanak biztonságukra, megsokszorozzák államuk erejét és hatalmát.” Április 3-án a budapesti Állami Operaházban ünnepi gyűlést tartottak Magyarország felszabadításának 10. évfordulója alkalmából. A gyűlést a Magya Dolgozók Pártjának Központ Bizottsága, a Magyar Népköz társaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköztársaság Minisztei tanácsa, a Magvar Hazafia1 Népfront rendezte. A gyűlést Dobi István, a Magyar Népköztárss'-ág Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg Magyarország felszabadításának 10. évfordulójáról Rákosi Mátyás beszélt. A Magyar Népköztársaság kormányának, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának és az egész magyar népnek a Csehszlovák Köztársaság kormánya, a CsKP Központi Bizottsága és egész Csehszlovákia népe testvéri üdvözletét Dr. J. Dolanskv első minisz- tere'nökhelyettes tolmácsolta. Nemzetközi ifjúsági találkozó Liberecben ®ps Az osztrák kérdés A jelentésekből megállapíthatók. hogy .a nyugati hatalmak Raab kaníellár moszkvai útja e'őtt igyekeznek nyomást gyakorolni az osztrák kormányra. Jean Langrange, az AFP washingtoni tudósítója arról értesül, hogy a nyugati hatalmak az osztrák kancellárnak nyilatkozatot készülnek átnyújtani a három hatalom közös álláspontjáról az osztrák kérdéssel kapcsolatban. Amerikai diplomáciai körökből nyert értesülés szerint „a nyilatkozat felhívja majd az osztrák kance'lár figyelmét arra, hogy az osztrák probléma bármilyen megoldásánál számolni kel! a nyugati állásponttal.” Az AFP tudósítója saját szavaival ezt így fogalmazta meg, hogy akármilyen „vonzó formulát” terjesztene is a szovjet kormány Raab elé, „a nyugat jóváhagyása feltétlenül szükséges lesz, mielőtt az osztrák kormány határozna." A nyugati álláspontra jellemző az amerikai illetékes körök véleménye, hogy „a nyugat visszautasítja az államszerződés által garantált semlegesség” elfogadását. Mindebből azt a következtetést kel! levonni, hogy a három nyugati hatalom már e'őre meg akar torpedózni minden olyan cikkelyt, amely Ausztriát távoltartaná a katonai tömböktől. E törekvés nehézségeire és a szovjet javaslatok rendkívüli népszerűségére is rámutat az AFP tudósítója, amikor megjegyzi, hogy a szovjet kormány várható további tervei „láthatóan nyugtalanságot keltenek a nyugati diplomáciában”. Mindenesetre, az osztrák közvélemény igen nagy várakozással tekint a moszkvai tárgyalások elé, amint ez az osztrák lapok cikkeibe1 kiderül. A lapok többsége pártállásra való tekintet nélkül hangsúlyozza, hogy Ausztria lakosságának nagy tömegei o'yan állásfoglalást remélnek a tárgyalások során az osztrák kormányküldöttségtől, amely elő fogja mozdítani a megegyezéses döntést. Ez a döntés végül is elvezet az osztrák kérdés rendezéséhez, a béke és a nemzetközi együttműkö^ dés megszi'árdulásához. Valerij Liszikov, a berlini szovjet iskola IX. osztályának 16 éves tanulója március 18-án az iskolából nem ment haza. Öt nappal e'tünése után Berlin amerikai övezetének katonai parancsnoka közöltéi a szovjet hivatalokkal, hogy Liszikov az amerikai hivataloktól politikai menedékjogot kért. Amint kitudódott, Valerij Liszikov március 18-án mértaniról elégtelen osztályzatot kapott. Valerij nehéz szívvel kó- borgott az utcákon és a város amerikai övezetébe tévedett. Március 26-án a szülők meglátogatták Valerij Liszikovot, akinek nevében egy amerikai hivatalnok nyilatkozatot olvasott fe1, mely szerint a fiú menedékjogot kért és nem szándékozik szüleihez visszatérni. Valerij szóval a nyilatkozatot nem erősítette meg, sőt kijelentette, hogy vissza akar térni szüleihez. azonban fél. Nyilvánvaló, hogy a diákot az amerikaiak megfélemlítették. Az amerikai hivatalok Liszikovot politikai tényezőnek igyekeztek feltüntetni és sajtókonferenciát rendeznek, Bonnból, Londonból és Wáshingtonból rádióküldést rendeznek esetéről. Az amerikai hivatalok azonban a lehetetten politikai indoklással önmagukat állítják rossz megvilágításba, mivelhogy mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a meggondolatlan diák teljesen az ő hatalmukban van, nyomást gyakorolnak rá és tetteiért egyáltalán nem lehet felelős. Semmi pénzzel és semmi megélhetési lehetőséggel nem rendelkezik. Anyagilag tehát teljesen az idegen hivataloktól függ. A szovjet hivatalok kérését, hogy Valerij Liszikovot adják vissza szüleinek, nem teljesítették. A sajtó köztese szerint Liszikovot Berlinből a Ma.jnamenti Frankfurtba vitték. A lapok még azt is megírták, .hogy a diákot az amerikai Egyesült Államokba akarják számítani. Valerij Liszikov esete a szovjet emberekben jogos felháborodást keltett. Grothewohl beszéde a német ifjúság Schiller-emlékünnepségén Képünkön balról jobbra: Zdislaw Sender mérnök (Lengyel- ország), Cheng Jun, a DÍVSZ képviselőnője (Kína) Jentsehová Rosemarie, (NDR) és Blazková Sylivie, cseh diáklány éppen az ajándékokai nézegetik, amelyeket a külföldi küldöttek egymásnak ajándékoztak. „Amerikai pofon“ Haíojama kormányának Az amerikai kormány — általános meglepetésre — nem egyezett bele Sigenicu japán külügyminiszter washingtoni útjába. Hato.jama miniszterelnök kijelentette, hogy a washingtoni válasz csa'ódást okozott. Az Associated Press szerint a japán kormány nagy megdöbbepéssel értesült Dulles elhatározásáról. A Kijodo tókiai hírügynöksége megái lapítja: „japán politikai körök szerint ez arra mutat, az Egvesü't A'lamok erősen bírálja Japánnak azt a kísérletét, hogy helyreállítsa a normális kapcsolatokat Oroszországgal, fellendítse kereskedelmét a kommunista Kínával és lassítsa a iapán újra- fel fegyverzést. ” Japán ellenzéki politikusok hangoztatják, hogy az amerikai visszautasítás „pofon Hatojama kormányának”, a lapok pedig „politikai válság lehetőségeiről" írnak. háborúra készülnek, a német ifjúságot kényszeríteni akarják, hogy amerikai tábornokok parancsnoksága r; . álló zsoldos, hadsi ail , ontsa vérét. A n azonban ellenzi :gyezményeket, harc ilágháború kibon , a. G befejezésül felhív fiatalokat, hogy Sei ében küzdjenek a . ti megértésért, Né Ivségéért. Nehru India politikájáról Az Indinfo-hírügvnökség jelentése szerint Nehru miniszterelnök, az indiai Nemzeti Kongresszus Párt fővárosi bizottsága által Delhiben rendezett gyűlésen beszédet mondott. Kijelentette, hogv India nem hajlandó tovább tűrni a „négerek és indiaiak millióinak üldözését a Délafrikai Unió kormánya által.” — A „fehér fajnak” ez a fantasztikus politikája — mondotta Nehru — igen veszedelmes a mai világban. Nehru bírálta az ENSz ezzel kapcsolatos álláspontját. Az ENSz ugyanis a szóbanforgó kérdéssel kapcsolatban már hozott egy vagy két határozatot, de megelégszik a teljes tétlenséggel. Nehru India politikájáról szólva hangsúlyozta, hogy országa nem enged meg semmiféle beavatkozást belső ügyeibe s hogy India az országok közötti béke megszilárdítására törekszik. A belső kérdésekről, de különösen az államosítási: kérdés- ről Nehru kifejtette kormányának azt a kívánságát, hogy „csak az India előrehaladását akadályozó” vállalatokat államosítják. A kormánynak nincs szándékában — fűzte hozzá Nehru — széleskörű államosítási programot végrehajtani. A külföldi tőkebefektetésekre vonatkozóan Nehru kijelentette, hogy India nagyobb külföldi tőkét igyekszik Indiába vonzani, de saját maga által megállapított feltételekkel. Amerikai bírálatok az Egyesült Államok külpolitikájáról Figyelemreméltó jelenségnek számít, hogy az utóbbi időben amerikai politikusok, közéleti és vallási személyiségek egyre gyakrabban illetik bírálattal az Egyesült Államok kormányának külpolitikáját. Kefauver demokrata szenátor a szenátusban elmondott beszédében szokatlanul éles hangon Ítélte el a külügyminisztérium és a hadügyminisztérium politikáját Kefauver állást foglalt a nagyhatalmak tanácskozásának előkészítése mellett, s kiemelte: „elérkezett az ideje, hogy a békéről beszéljünk és félredobjuk Dulles külügyminiszter harciasságát.” Harriman, New York allam demokratapárti kormányzó kijelentette, hogv az Egyesült Államok egyoldalú akciója a formózai övezetben „nemcsak 'ogikátlan lenne, hanem halálosan veszélyes is”. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államokat „a hidegháború elvesztésének veszélye fenyegeti, ha nem érti meg idejében, hogy a nemzetközi ügyekben nincs helye a fölény érzésének.” Green szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja rádiónyilatkozatában követelte. hogv az Egyesült Államok ismerje el a Kínai Nép- köztársaság kormányát. Az amerikai protestáns egyházak 14 kiemelkedő szemé'visége Ei- senhowerhoz intézett eveiében felszólította az elnökeit, hagyjon fei eddigi külpolitikáival, meri az amerikai milliók le'kiisme- rete sohasem törődik bele egy „indoktalan agresszióba.” Az utóbbi hónapok során so- kat foglakoznak a nyugati lapok a Dél-sarkkal. Nemcsak hírek, hanem kisebb-nagyobb riportok is megjelennek erről a 14 millió négyzetkilométer kiterjedésű, Európánál lényegesen nagyobb „hatodik kontinensről”, amelynek térképén ma még igen sok a fehér folt. A kü'önböző sajtó közlemények közül a legfigyelemreméltóbb az, amelyik — még a múlt év decemberében — beszámolt arról, hogv az Atka nevű amerikai jégtörőhaió fedélzetén, tudományos expedíció indult az Antarktiszra. Az expedíció célja, mint azt egy hivatalos közlemény hírű1 adta, három amerikai „tudományos állomás” létesítése a Déli-sarkon. Az állomások feladata az 1957—58-ban 36 ország részvételével meginduló nemzetközi földrajzi kutatómunkák előkészítése tenne. Az Atka útjának tudományos célját illetően azonban jogos kételyek merültek fel. Az amerikai haditengerészet kötelékébe tartozó Atkát ugyanis a hadügyminisztérium, a központi elhárító szolgálat és az atomenergiabizottság bocsátotta útjára. A hajó kapitánya pedig Jacobson tengernagy, aki korábban a török tengeralattjáróflotta amerikai tanácsadója volt. Különféle — egyébként amerikai — sajtóhangok arra is utaltak, hogv az Atka fedélzetén egv „elektrofe'szerelési szakértő” is tartózkodik. Ezt a hírt különösen az teszi komolyan megfontolandóvá, hogy az egyetlen hivatalos amerikai szerv (beleértve az atomenergiabizottságot is) mindezideig nem cáfolta m«g. A nemamerikai nyugati sajtóban ezze' kapcsolatban az a vélemény terjedt el, hogv az amerikaiak hidrogénbomba kísérleteket akarnak végrehajtani ' a Déli- sarkon. Ennek a véleménynek ad kifejezést például az ango1 Scotsman. De az amerikai ForA Déli-sark meghódítása (*) TÍRVEWT AMERIKAI TÁMASZPONTOK terkontinentális rakéták számára”. — (Ezek a tömegpusztító fegyverek nem repü'őgép- ről tedobott, hanem rakétaszerűén kilőtt atombombák.) A New York Times heti melléklete még továbbmegy, amikor véleménye, hogy az Antarktisz az atom-, biológiai és vegyi fegyverek kipróbálására alkalmas olyan ideális lőtér, amely- I ve' a Nyugatnak rendelkeznie kell.” Figyelemreméltóak azok a hírek is. amelyek szerint a Déli-sarkon jelentős réz-, szén-, mangán-, molybdén bányák lehetnek, sőt legújabban, olaj és uránium nyomaira is bukkantak. Egy .talán nem véletlen tehát, h gy Argentína és Chiie, ,:ia'’”-Lritánnla és Franciaor- S7.g, Dél-Afrika, de füteg az F 'yesült Államok mind na- yobb érdeklődést tanúsítanak e kevéssé ismert kontinens iránt, amelynek irdatlan hidegei néiia a mínusz 50 fokot is elérik. Az utóbbi időben vi'á- gosan kirajzolódnak a vetélkedés jelei is. Anglia Buenos Aires-i nagykövete például éppen az elmúlt hetekben tiltakozott Argentína kormányánál, amiért az, az Antarktisz angol tulajdonnak nyilvánított részén — mintegy 800 kilométerre a Déli-sarktól — tudományos támaszpontot létesített. Sokkal jelentősebb azonban ennél az az általános, nemzetközi felzúdulás, amelyet az antarktiszi atomkísértetek lehető-* sége váltott ki. A múlt évi csendes-óceáni atomrobbantások következtében megrokkanj japán halászok szörnyű sorsa, a rádióaktív por és eső, a fertőzött halak okozta borzalmak, éles tiltakozásra késztetik a népeket. Űj-Zéland kü'ügynii- nisztere, Thomas Webb, például nemrég kijelentette: „Kormányom aggodalommal számol az amerikaiak antarktiszi hidrogén borpbakísérleteinek lehetőségével." Az antarktisz, ez a kevéssé ismert kontinens tehát a nemzetközi politika homlokterébe nyomult s igen valószínűnek látszik, hogy a közeljövőben még sokat haUunk róla. Egy bizonyos, az, hogy a világ népei és elsősorban azok, amelyeket az ügy a Déli-sark Közelsége miatt közvetlenül érint, semmiféle „tudományos” ürügyekké' nem hagyják magukat félrevezetni” és határozott állást foglalnak a pusztító atom-, il letve hidrogénbombakisér! etek e'len. Április 2-án és 3-án Wei marban a német ifjúság Schil 'er emlékünnepséget rendezet a költi) halálának 150. évfor dulója alkalmából. Vasárnap a egybef.'"'- fiata'ok előtt be szedet tt )tto Grothe wohl, Demokratiku Köztá niszterelnöki Hang; >gy a bonr milit.. igyekezne meg\ árizsi háború egye s Nyugat-Né met( ? vverzését, ú lurch ill le -o' ott tune is leszögezi: „Az Antarktisz kiterjedt jégpáncélja úgyszólván ideális terület az inmegjegyzi: „A íovő katonai perspektívájának szempontjából egyes nyugati köröknek az a
