Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-09 / 14. szám

Bratislava, 1955. április 9.

Ära 60 fillér

IV “vff'ivam M szóm

A jólét útján

Életünk megtelt értelemmel, a harc nem volt hiábavaló Az út szabad lett. a eél világos A kassai kormány- program lerakta jövönk alapjait Elindulhattunk Ha utunk itt -ott göröngyös is volt nem tértünk mellékútra, elsimítottuk, járhatóvá tettük, hogy gyorsabban haladhassunk A esüggedőkbe lelket öntöttünk, a bátortalanokat bátrakká tettük, a kételkedőket meggyőztük. Ellenségeinkről sem feledkeztünk meg Ott és akkor mértünk rájuk csapást, amikor már mégjobhan reméltek, amikor úgy gondolták hogy eljött az idejük.

De nemcsak gyárak utak kórházak és sportpályák épültek. Nemcsak városaink és falvaink lettek szebbek. Szebb és gazdagabb lett az emberek lelkivilága is. Amint épül az ország és ahogy egyre jobban látjuk s érezzük munkánk gyümölcsét. űgv változunk magunk is. Ma máskép nézünk a jövőbe mint tegnap, s a holnap még bizakodóhbakká tesz bennünket.

Az újjáépítés sikere, az első ötéves terv, a földművesszövetkezeti mozgalom kibontakozása óta nagy utat tettünk meg. A rövid tíz év leforgása alatt nagy változásoknak voltunk szemtanúi Már régen elfelejtettük a jegyrendszert, az új pénzünk értéke és dolgozóink vásárló ereje állandóan növekszik. És ha mégis akadnak kételkedők ők is csak úgy járhatnak, mint azok. akik hittek a nyugati propagandának, megelőzték az árleszállítást és annak előtte már vásároltak.

De az árleszállításnak nemcsak hazai jelentősége "an. Túlhaladja határainkat és népünk alkotó ereje, elszántsága. ezzel újabb csapást mért a külföldi rrakcióra is. Igaz. hogy már megtanulhatták volna egyesek ott nyugaton is. hogy nálunk a hasonló dolgok nem véletlen jelenségek, hanem becsületes munkánk törvényszerű következményei.

A negyedik árleszállítást is, mint az előzőket, igazán nagy lelkesedéssel fogadta dolgozó népünk Hisz benne van minden munkája, ai rata és lelkesedése Ezért oly nagy a bizakodás, a nagyobb munkalendület Hisz magának dolgozik, jövőjét alkotja És nem hiába vagyunk oly büszkék Iparunk újabb alkotásaira, a messze földön híres autóinkra, traktorainkra, mozdonyainkra és a nagyvilágon mindenütt annyira keresett egyéb gyártmányainkra. Ezért oly büszke a pilzeni vasas és az Ostrava) bányász Nem hiába kérges a tenyér, nem hiába verejtékezik a handlovai bányász, nem hiába feszülnek az idegek. Eredményeket tudunk felmutatni, napról-napra jobban gazdálkodunk gazdagodunk.

Igaz, hogy még nem tettünk meg mindent. Ha iparunk Európa, sőt világméretekben is az élvonalban halad, ha munkásosztályunk bármennyire is öntudatos és áldozatrakész fejlett mezőgazdaság nélkül nem tudtunk oly ütemben előrehaladni mint ahogy szeretnénk, mint ahogy igényeink kívánják.

A negyedik árleszállítás még jobban világossá tette előttünk a további utat. Tehát pártunk X. kongresszusának határozatai nem véletlenül tűzték ki célul a mezőgazdaság sürgős fejlesztésének feladatát Ezzel mind- nvájunknak tisztában kell lennünk. De tudnunk kell azt is, hogy ennek a feladatnak a megoldása elsősorban az EFSz-ek dolgozóinak, az egyénileg dolgozó kis- és középparasztokra és nem utolsósorban a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokra hárul E harcban nincsenek egyedül, mint ahogy nem is voltak a felszabadulás óta. Munkás- osztályunk mindent elkövet, hogy parasztságunk harca sikeres legyen. A gépek ezreit nem hiába küldte és küldi a falunak. Csak a jobb és gazdaságosabb kihasználásuk szükséges.

Hisz a negyedik árleszállítás a legkedvezőbben a parasztságot érintette. Ez mind arról tanúskodik, hogy munkásosztályunk hűen ragaszkodva a munkás-paraszt szövetség elvéhez, nem sajnálja erejét e szövetség felvirágoztatásáért. Mennyivel előbbre lehetnénk, ha mező- gazdaságunk nem maradna le az ipar mögött Mennyivel kevesebb cikket kellene behoznunk külföldről, melynek ellenértékét megoszthatnánk magunk között, ha mező- gazdasági dolgozóink jobban tudnának élni lehetőségeikkel. Hisz nem egy néprétegről, hanem egy dolgos nép még gyorsabb felemelkedésénél van szó.

Ebben a harcban különös felelősség hárul a mező- gazdaságban dolgozó fiatalokra. Hisz van miért lelkesed- niök, van kitől tanulniok. Nincsenek egyedül. Csak a jó példát kell követniük, hisz van bőven. Most van folyamatban a határvidék benépesítése és az ott parlagon heverő földek megművelése. Nézzük csak meg, kik voltak az elsők, akik erre a nagy feladatr; jelentkeztek. Milyen célok hajtották, lelkesítették őket, amikor elhagyták munkahelyüket, lakóhelyüket és a határvidékre mentek.

Munkásifjúságunk színe-java, legjobb fiatal dolgozóink, ifjúsági szövetségünk legaktívabb tagjai voltak. Tudták, hogy mire vállalkoztak, tudták, hogy nagy nehézségekkel kell megküzdeniük És nem féltek, nem rettentek meg a nehézségektől. A harcban megedződött munkás- osztályunk fiai voltak akik szerették munkájukat, akiknek talán nehéz volt megválniok a munkapadtól, a szövőgéptől vagy az épületállványtól. De segíteni akarnak, azt akarják, hogy gazdag földjeink bővebb termést hozzanak hogy pártunk X. kongresszusának határozatai utolsó betűig teljesítve legyenek.

Nem kételkedünk parasztifjúságunk akaraterejében és tudnivágyásában. Tudjuk, hogy egyre jobban magáénak érzi apái földjét, a jövőjét látja benne. Tudjuk, hogy összehasonlítva a múltat a jelennel, értékelni tudja lehetőségeit. Nem fél a jövőtől, biztos talajon áll. Munkáiét mindenki megbecsüli, dolgozzon egyénileg, vagy a szövetkezet széles tábláin, csak a népet szolgálja.

JÄN PILAft:

(Prandl Sándor felvétele.)

IFJÚ TANÍTVÁNYOK

(Részlet)

Vén kertész áll a csemetésben a tanítványai között, napestig itt tanítgat szépen, s rigó fütyül a kert fölött.

Hogy kell a tavaszt a télbe vinni, tanítja Micsurin nyomán — s miként kell az életre hívni, ahol még szunnyadoz talán.

Tisztelet árad ősz hajáról, meleg mosoly ül ajakán. mint könyvből, olvas egy-egy háncsról, szeme mindent meglát a fán.

Gondozza fácskáit becézve, míg felnő mind s erőre kap, hogy a szövetkezet kertjében gazdagítsák a falvakat.

Tanítja, hogy miképpen oltsák a birset és az almafát, hogy megértsék és el ne fojtsák a vadkörtének halk szavát, és álmodják kis fák tövében, hogy szülőf-lvukban talán e fák gyümölcse díszük éppen egy napos őszi délután.

Szikrája kél izzó hitének; tüzet fog száz ifjú kebel, és nemsokára lánggal égnek, mit senki már nem olthat el.

Kicsiny falu tűnik szemükbe, egy újjászületett világ, — kis házak fákkal körbevéve, és mindenütt sok-sok virág.

DYBAS TIHAMÉR fordítása