Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-07 / 53. szám

1954 ft..as 7

ÓI IFJÚSÁG

Élesre fenik a kaszát

Naff',7 a sürgés-forgás mindenfelé. Lázas sietséggel készülnek az aratáshoz. Idejében akarják elkezdeni, hogy idejében betakaríthassák a termést és ígv elkerüljék a szemveszteséget. így van az mindenfelé és nem utolsósorban Alis Ion is. Az Őszi árpát, amely már megérett, ünnepélyes keretek Között már learatták. Ez még csak olyan oróbálkozás féle zolt.s az igazi aratás • csak ezután kezdődik. A hat kombájn és a tizenegy önkötözö mohón vária a munka megkezdését. Várhatják is. hiszen felkészültek rá, illetve gondos kezek előkészítették, hogy aztán az idény beálltával semmi komoly baj ne legyen. semmi se akadályozza a pontos és gyors aratási munkálatokat.

Az alistáli magángazdák is mindent megtesznek, hogy idejében kezdjenek idejében végezzenek és így minél előbb eleget tehessenek beadási köte- ezettségüknek. Jó élesre fenik a kaszát. hogy aztán jó nagy rendeket vághassanak a kövér acélos búzából.

— Elkészültünk a kezdésre és be is takarítunk idejében, sőt az a bal, hogy nagyon is idejében — mondja Bartalos bácsi. Nagyon meglepett a kijelentése, arcomon biztosan észrevette a csodálkozást, mert magyarázatképpen még hozzáfűzte — „Tud.ia, a mi falunkban az a helyzet, hogy nagyon kevés a magángazda és azok akik még maguknak gazdálkodnak, csak egv-két hektár földdel rendelkeznek. Hát ezért fejezzük mi be olyan hamar az aratást és a begyűjtést.”

Várakazva tekintettem rá. Mintha eltalálta volna gondolatomat, úgy folytatta a megkezdett beszélgetést Most bizonyára arra kíváncsi, hogy mi, törpe földtulajdonosok miért nem léptünk be az EFSz-be. Mégmondom én azt is. Én például mindig dolgoztam. most is útépítésnél dolgozom. A fö'd csak olvan mellékes, mondhatnám hátrahúzó volt. de azért nem akartam tőle elszakadni. A megművelését csuk a munkaidő után végzem Az aratás azonban más. Azzal sietni kell. nem lehet vele várni, mert a szem megérik. kipereg, nem vár De hiszen iái még nekem két hét szabadság, az pedig nekem épp elég lesz Azt, hogy most kapjam meg a szabadságot, a HNB segítségével történt, hálás :s vagyok érte. Az EFSz-sze! szintén barátságban élünk, kölcsönösen segítünk egymásnak. Ezért mondhatom, hogyha mi is belépünk, nem leszünk mi ott sem idegenek. Hát belépne!??

— kérdezem. Mit tegyünk, azt gondolja, hogv sokáig bírjuk meg? Nem azt már nem iehet kívülről nézni Az ember úgv ódik amikoi látja, a gépek és az egymást segítő emberek örömteljes munkáját Hát lehet ezt még bírni? Megértőén bólintottam igaza van bácsi, iól látja, ez lesz a legjobb megoldás.

Búcsúzásnál keményen megszorította a kezemet, becsületes tekintettel nézett szemembe és ezekkel a szavakkal búcsúzott: — ,Ne féljen, a mienk sem marad kint. mi is ideiében végzünk az aratással, hiszen ez nemcsak a mi érdekünk.”

De nemcsak Bartalos bácsi véleménye ez. Ugyanígy vélekedik Horváth Elek is, a két és félhektáros magángaz da. Az állami birtokon becsületesen elvégzi a reá bízott feladatokat pedig nem is olyan könnyű, hiszen csoport- vezető. tehát példával kell neki elöl- iárni Földiét az állami gazdaság segítségével műveli meg. Munka után, vasárnap fogatot, gépet bocsátanak rendelkezésére Bízik benne, hogv aí aratás jól fog menni és 0 is becsületesen teljesítheti állampolgári kötelességét.

MARKOTÁN PÁL

ÚTRA KELTEK

Ahogy megérkeztem Stará Túrára, mindjárt lefeküdtem. Ügy féltizenegy körül mozoghatott az óra mutatója, amikor elszenderegtem. Nekem amúgy se esik nehezemre az internátusi élet, megszoktam már és egész otthomiasan éreztem magam a stará túrái ipari te- nulóotthon tanulói között. Megvallom, kicsit szokatlannak találtam azt a kaLudmila Novomestská

tonás fegyelmet, különösen, ami a csendet illeti. Azt hittem, sok mindent hallok majd, 60k érdekeset tudok meg a fiatalokról. Hisz nagy dolog történt életükben. A két éves tanulás után az utolsó éjszakát töltötték az internátusbán.

A szendergés nem tartott sokáig. Amire vártam, mégis csak bekövetkezett. Megeredt a beszéd. Mindenki mondani akart valamit és mindenki elsőnek igyekezett valamit hozzáfűzni az elmúlt két esztendőhöz. És előjöttek a nagy tervek is. — Fiúk, én My- javára megyek, tovább akarok tanulni — mondotta Radakovics elvtárs, aki nyilván a legjobb tanulók közé tartozik, bár az értesítőjét még maga sem iátta, de a megjegyzések, amelyek a vékony spanyolfalon át hozzám szűrődtek, erre igyekeztek következtetni.

És így ment ez úgy éjfél után kettőig. Nehezen tudtak elaludni, alig várták a pillanatot, hogy kezükben a bizonyítvánnyal és az új munkabeosztással útrakeljenek Dubnicára, Skalicá- ra, Myjavára, vagy máshová. És eljött a nagy nap is. Hetvenöt fiatal szorongó szívvel hallgatta az igazgató búcsúbeszédét, hogy utána átvegye a kétéves munka gyümölcsét, — a bizonyítványt. Az ünnepi gyűlésen többen felszólaltak. A vizsgáztató bizottság elnöke a múlt évi eredményekkel ösz- szehasonlítva, megállapította, hogy az idei vizsgák jobban menteik, mint tavaly.

Hetvenöt élni akaró fiatal leány és fiú. Hetvenöt lelkesen dobbanó szív. Micsoda erő rejlik fiatalságunkban. Milyen nagy a tudás utáni vágy és milyen óriási az az erő, amely elörehajtja és szárnyrakelti fiataljainkat. Nagyszerű munkásosztályunk büszkeségei, ők az új, a friss vér, amely üzemeinket és gyárainkat fiatalos lendülettel tölti be és mindazzal, ami új és ami fiatal.

Elnéztem volna ezeket a még pajkosnak mondható fiatal arcokat, talán órák hosszat is. akár estig is. beszel gettem volna velük, de sem nekik, sem pedig nekem volt időm hozzá. Nagyban készülődtek, csomagoltak, hogy a jól végzett munka után szabadságra utána pedig az új munkahelyekre menjenek, én pedig a vonatra siettem. De a lázas készülődés és búcsúzkodás közben mégis sikerült bejegyezni egykét nevet. Ludmila Novomestská Ska- ticáról. Kis elvtárs Dunatőkésröi és Radakovics elvtárs Módra mellől. Sokat beszéltek a jövő terveikről, az elmúlt két es. .endőről és bizony nehezen váltak el egymástól. A két év eggyé kovácsolta őket és csak az szolgált vigasztalásukra, hogy az új munkahelyen is olyan jó kollektívába kerülnek, mint amilyen az internátusbán volt. Hisz itt sem ment a kezdetben minden úgy, mint később. Itt i6 voltak nehézségek, úgy a tanulásban, mint a munkában, de a közös erő, a fiatalos

Radakovics Alajos

akarat, diadalmaskodott. Mindezzel a jövőben is számolnak. Az új munkahelyen már nem lesznek nevelők, nem lesz az iskolaigazgató, aki segítené, bátorítaná őket, de az idősebb elvtársak már várják őket és segítségükre lesznek, mert tanácsaik nélkül bizony kezdetben nehéz lenne, az önálló élet. Tudják, hogy v. rájuk az Ifjúsági Szövetség és mindenben segítségükre lesz.

Felkészül az állami gazdaság ifjúsága

A galántai áliami gazdaságban dolgozó CsISz-szervezet kezdeményezésére összehívták az állami gazdaságban dolgozó ifjúság aktíváját.

Az aktívát július 1-én tartották meg Galántán. Az aktíván részt- vett 160 fiatal dolgozó s megbeszélték miiven feladatok várnak az ifjúságra az aratási és csépi ési munkák idején. Divicán elvtárs. az üzemi pártszervezet elnöke beszámolójában ismertette azon felada-. tokát, amelyeket pártunk X. kongresszusa az állami gazdaságok dolgozói elé tűzött.

— A állami gazdaságban dolgozó ifjúság már ezideig is szép eredményeket ért el, de mi ezekkel az eredményekkel nem lehetünk megelégedve — mondotta beszédében. Az ifjúság feladata, hogy állandóan gyarapítsa tudását és példát vegyen a szovhozokban dolgozó komszomolistáktól. A mi gazdaságunkban dolgozó idősebb munkások is példaképül szóTgálhatnas ifjúságunknak A fiatalok vegyenek példát az olvan kiváló dolgozóktól, mint Jurina elvtárs, — a munka- érdemrenddel kitüntetett fejő. — akire mindannyian büszkék vagyunk. Gazdaságunkban állandóan szaporodik a jól dolgozó munkások száma.

Az ifjúság követi az idősebbek példáját s nem marad el mögöttúK Különösen szép eredményeket érnek e! az ifjúsági munkacsoportok A szlovákmezOi gazdaságban a io- hánytermesztésben dolgozó ifjúsági csoport Giózy Margit vezetésével 212 százait' V teljesíti napi. tervét. Jukosov Irén csoportja szintén a nyomukban jár, tervüket 203 százalékra teljesítik. A CsISz-ta- gok példásan teljesítik kötelezettségvállalásaikat is. Sucák Pál fiatal fejő napi tejhozamát a vállalt 9 5 liter helyett már 10.2 literre emelte.

Az aktíva részvevői elhatározták, hogy az aratási és cséplési munkákból az ifjúság teljes erejével kiveszi részét.

STROPKÓ MIKLÓS

. ®®®®®®*®®®®®®®®®®®®*®®®®®®®®®®®*®®®®®®®®*®*®®®*®®®®*®i

Alistálon is megünnepelték a Nemzetközi Szövetkezeti Napot

A Nemzetközi Szövetkezeti Nap a közösen dolgozó emberek szolidaritását fejezi ki. Minden becsületes szövetkezeti tag, fiatal és öreg, örömmel várta ezt a napot, hiszen itt kinyilváníthatják állásfoglalásukat a szövetkezet, a közös gazdálkodás mellett. Mindenki szívügyének tekintette és gondosan készültek a nagy nap manifesz- tációs megünneplésére. A csalovói járásban szombaton közös ünnepélyt rendeztek az egész járás falvai részére. Vz ünnepi beszéd után gazdag kultúr- rrogrammot mutattak be a környező falvak fiataljai.

Az otthonmaradottak sem aludtak, ök is lázasan dolgoztak, hogy vasárnapra, amikor majd otthon fogják ünnepelni a szövetkezeti lapot a falu méltón fel legyen díszítve. Alistálon is fonták a virágkoszorúkat, hogy ezzel tegyék barátságosabbá, ünnepélyesebbé azt a helyet, ahol majd az ünnepélyt tartják. Vasárnap gyönyörű idő volt. A terhes felhők, melyek napok óta ott kóvályogtak közel a föld felszínéhez, eltűntek mintha elsöpört0''- volna őket. Alaptalan volt tehát a félelem, hogy a rossz idő megrontja az ünnepet. De az izgulás után annál nagyobb volt

aztán az öröm a szép idő láttán. A legnagyobb sikert a fiatalok aratták. Az igaz, hogy a várható is volt, mert szombaton a járási ünnepélyen is nagyon tetszett mind az üvegestánc. mind a magyar népitánc, amit előadtak. A műsort még szavalatokkal is tarkították.

A műsor befejezése után közös ebédet tartottak. Az ünnepi hangulat továbbtartott gész nap. Közös mulatás, közös szóir :ozás, — ezzel fejezték be a Nemzetközi Szövetkezeti Nap tiszteletére tartott ünnepséget.

A zon a délutánon valahogyan sokkal hamarább alkonyodott. A tavasrí égen szürke felhőcsoportok keletkeztek. Valahonnan a távolból egy halk, de veszedelmes villám cikkázása ilágította meg az eget. A következd, percben hatalmas mennydörgő: robaja törte meg a csendet.

A „Filimun Sirbu” egységes földművesszövetkezet üléstermében türelmetlenkedni kezdtek az emberek „Miért nem kezdődik már a gyűlés? .. Mire várunk ? .... Az elnök elvtárs megígérte, hogy a gyűlést pontosan 6 órakor megkezdik... és most mir mindjárt 7 óra lesz...” •- hangzott minden oldalról *

Tudor Alexe, a szövetkezet elnöke kedves, jóságos szemével végignézett az egybegyűltek felett és minden szavát jól megfontolva, meggyőzően mondta: „Néznétek elvtársak— tudjuk kint valóságos árvíz van... Ma reggel telefonált nekem Bvndoc elv. társ a bukaresti „Vulcan” gyárból Csak ennyit mondott: „Délután 6 órakor nálatok vagyok. A járásról is lön velünk egy elvtárs." És az elnök minden szót külön kihangsúlyozva, folytatta: „Ügy gondolom elvtársak hogy várjunk még egy kicsit.’’

Ion Melinte brigádvezető és még néhányon megerősítették az elnök szavait: „Meg várunk rájuk ... úgy van. még várunk . .

Az esd különös ritmusban kopogott a tetőkön. Eftimie apó elgondolkozva figyelte az országúton keletkező víztócsákat. • Egyszerre csak, amikor a Banesti felé eltérd országút felé fordította tekintetét,, két fénylő pontot vett észre. Még egy percig várt, s miután meggyőződött róla, hogy a fénylő pontok autó reflektorai és a párhuzamos fénysávok mind erősebben vágtak bele az est sötétjébe, Eftimie Dinu berohant a terembe és izgatottan újságolta: — Emberek ... autót látok az országúton..

... Az autó az EFSz kapujánál állt meg. Miron elvtárs, a párt járási titkárságából, továbbá Vasile Dobrita, Grigore Bondoc, C.azrriir Suchovschi cs Tudor Ungureanu elv társak, a .,Vulcan" gyár dolgozói szálltak ki belőle A vendégeket minden formaság nélkül, szívélyesen fogadták. A kedves fogadtatást Miron elvtárs köszönte meg és elmondta, hogy a nagy eső miatt nehezen haladtak előre, azért késtek Majd így folytatta: — Mindannyian tudjuk, hogy nemrégen alapítottátok meg a földművesszövetkezeteket. Elvtársak, a mezőgazdasági kampány közepén vagytok. Részletes munkatervet dolgozunk ki. Mondjátok meg nyíltan a munkásoknak a hiányosságokat, mire van szükségetek, mit kell megjavítani. Meg vagyok róla győződve, hogy barátságotok a gyár dolgozóival qazdaa gyümölcsöt hoz.

Cazmir Suchovschi sztahanovista meleg, szívből jövő szavakkal fordult a szövetkezeti tagok felé: — Elvtársak, én is parasztcsaládból szárma, zom . írni. olvasni, a gyárban tanultam meg. A párt segített hozzá hogy idáig jussak, ahol ma vagyok És ugyancsak a párt tanított meg arra is, hogy nincs értékesebb barátság, a műn1 ás-dolgozóparaszt barátságánál Elvtársaim, biztosítalak benneteket hogy vállalásaink nem maradnak üres szavak csupán. Ezt mint párttag és mint sztahanovista acélmunkás ígérem

'T'iszta, felhőtlen volt a napsuga. * ráktól fényes égbolt ezen a nyán vasárnapon. Cazmir Suchovschi sztahanovista munkás négy társával együtt, már csaknem két órája dolgozott a gorneni „Fűimen Sirbu" szövetkezet udvarán. Tudor élvtárs szenet rakott a tűzre. Eftimie Dinu Gavril. Ilié az aratógépek és más mc. zőgazdasági eszközök eltörött alkatrészeit hordták ki a raktárból A többi szövetkezeti tag szorgalmasan végezte munkáját az udvaron. A szövetkezet elnöke boldog tekintettel figyelte Cazmir és a többi munkás ügyes kezét, amint pontosan formálták a tűzben vörösre izzott puha vasat Arcán kimondhatatlan boldogság és megelégedettség tükröződött vissza. Mikor Cazmir és társai már több mint három órája dolgoztak, vendéglátói gondoskodással szólt hozzájuk: —

Elvtársak, mára ez már elég.. . Már csak az aratógép armatúráját kell elkészíteni. Azt máskorra hagyjuk.

Eftimie Dinu és Gavril Ilié, akik éppen az utolsó javításra szoruló aratógép alkatrészeit hozták ki, visszafordultak az alkatrészekkel. Cazmir azonban mosolyogva állította meg őket. — De hiszen ez csak félórára való munka! Hagyjátok csak itt. hadd fejezzük be. .

Az elnök felelet helyett felgyűrte az ingújját. szenet dobott a tűzre és nekilátott a munkának . . . Egy félóra múlva mindennel készen voltak Cazmir megivott egy pohár jó. hideg vizet és

a többiekkel együtt megmosakodott a vályúknál.

ft/l eqkezdődött az aratás ... A szö‘-’-L vetkezet földjein javában folyt a munka. A szövetkezeti tagok ke. resztsorosan vetettek és alkalmazták a szovjet tapasztalatokat; most büszkék voltak sikerükre és olyan boldogság tr’tötte el Iket. mint még eddig sohasem. A kalászok nehéz feje ide- oda hajladozott a szélben. A szövetkezeti tagok minden erejükkel azon voltak, hogy megnyerjék az aratási csatát Működésbe léptek a kombájnok. -j aratógépek és harcias ütemben tele munkakedvvel dolgozott c gazdaság minden épkézláb embere. — Eftimie Dinu és Gavril Ilié versenybe léptek. Eftimie vezetett, jóval megelőzte Gavrilt. Gépe a legnagyobb rendben volt és mindenben pontosan követte az agronómus utasításait. Egyszerre csak, körülbelül a kilencedik forduló után fülsiketítő nyikorgás hallatszott, amire minden jelenlévőnek megborzongott a háta.

Az aratógép megállt. Eftimie Dinu mérgesen elkáromkodta magát. Az alsó váltó és a két kerék egy hatalmas köre szaladt rá és eltörtek. Eiti- mie léléksrakadva rohant az elnökhöz. Tudor elvtárs gyorsan mérlegelte a helyzetet: Új kerekekre van szükségünk, a áltót nem tudjuk összefor. rasztani... De honnan veszünk alkatrészeket? ... Hogyan forrasszuk össze őket? ...

Miután Eftimie apó látta, hogy a versenye forog kockán, azt tanácsolta az elnöknek, hogy telefonáljon a gyárba, hátiul az elvtársak megértik a helyzetet és segítenek . ..

A „Vulcan" gyár teherautója megállt a szántóföld szélén, ott, ahol már csaknem öt órája Eftimie eltörött aratógépe feküdt. Cazmir Suchovschi egy pillantást vetett a törött alkat_ részekre s pár perc alatt leszerelte őket. Vasile Truta, technikai rajzoló megmérte az eltörött kerekeket (» vázlatot készített. Bondoc elvtárs vedig összeszedte azokat az alkatrészeket, amelyeket össze kellett forrasz, tani.

Másnap már jó aratógéppel dolgozott Eftimie apó. As aratógépre is büszke volt, de arra is. hogy normáját 120 százalékra teljesítette.

A gorneni szövetkezetben már szokássá vált, hogy úgy vasárnap, mint hétközben meglátogatták őket oarátáik, a nyári munkások. A munkások és szövetkezeti tagok barátsága egyre nőtt. és a munkások tettekkel is bebizonyították. hogy megérdemlik, hogy az egész szövetkezet szivébe zárja őket. Cazmir acélmunkás és Bondoc lakatos segítségével új kovácsműhelyt létesítettek, továbbá új gabonacsűröket, méhkasokat, amelyeket vasárnaponként Vasile Kant és Victor Nastas asztalosok készítettek.

Nemrégen az elnök elmesélte nekem, hogy kultúrtéren is mennyit köszönhetnek a gyár munkásainak; még két évvel ezelőtt megtanították őket sakkozni, könyvekkel látták el őket es könyvtárat rendeztek be számukra. — Ugyancsak a Mao Ce-Tung.gyár t— a gyár időközben Mao Ce-Tung nevét kapta - munkásainak érdeme a szövetkezet tánc- és énekcsoportjának, valamint sziniegyüttesének megalakulása is.

A „Mao Ce-Tung”-gyár sztaha- novista acélmunkása részére lóvéi érkezett. Tudor elvtárs, a gorneni ,,Filimon Sirbu” szövetkezet elnöke írta: „Mi, szövetkezeti tagok, jól emlékszünk barátságunk első napjára. -- Azóta már két év tel el. A szövetkezeti tagok hálájukat fejezik ki a gyár munkásainak és külön neked is, Cazmir elvtárs. A szövetkezeti tagok művészi fesztivállal egybekötött ünnepéi yt rendeznek a ti tiszteletetekre.’’ A helyiség baloldali falán felakasztott három búzakalász emlékezteti az acélmunkásokat az első termésre, a védnökség első évére: a három kalász a munkásosztály és dolgozó parasztság ragyogó barátságának a jelképe. Ezt a három búzakalászt Eftimie Dinu küldte Cazmir Suchovschinak, ezekkel a szavakkal: Az aratógéppel, amelyet te, Cazmir elvtárs, megjavítottál, Befejeztem a kampányt. Jó munkám eredményeként a gazdasági élmunkás zászlóiával tüntettek ki. — Gyáratok acéljával nemcsak erőt hanem boldogságot is ajándékoztatok nekünk. A mi acélunk a kenyér, ezért ajándékul küldöm az első búzakalászokai amelyeket az én győzelmes aratógépemmel vágtam."

Okizáliáí^