Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-07 / 62. szám
4 01 IFJÚSÁG 1954. augusztus 7. Képek a Vili. Filmfesztiválról A bratislavai Dolgozók Filmfesztiválján bemutatásra kerül többek közölt „Rákóczy hadnagya’’, amely a magyar fi'mmű- vészet legfrissebb alkotása. A film hiteles epizódok alapján készült. Nem kétséges, hogy a ,,Rákóczy hadnagya” jelentős eredménye a magyar filmművészetnek és ezzel a magyar szocialista kultúrának is. E filmb-Hl különösen ifjúságunk tanulhat sokat, a bátorság, a hősiesség és az igazi hazaszeretet terén. Az első és a második képünk e nagyszerű film két jelenetét örökíti meg A harmadik és a negyedik képünkön a Vili. Nemzetközi Filmfesztiválon Munka.díjat nyert „Életjel” című magyar film két megkapó jelenetét láthatjuk. /Q liősiességrő alán nincs is olyan fiatal Mű es lány, aki ne szeretett volna hős tenni, vagy legalább is valamilyen hősi tettet tenni. Ezzel így voltam én is, te is, és más is. Emlékszem, úgy tíz éves lehettem, amikor papírcsákóval fejemen, fakarddal az oldalomon, napraforgógóré- ból elképzelt lovon lovagoltam az udvaron le és fel. Én ekkor hősnek képzeltem magam, mert a kis fakardommal a tyúkokat, libákat, kacsákat, még a mérges, felfuvalkodott pulykakakast is az udvar egyik sarkába tereltem. Amikor ezzel végeztem, húztam egy határvonalat, melyet egyetlenegy szárny as jószágnak sem volt szabad átlépni. Szerencsétlenségemre, az egyik kendermagos tyúk átlépte a határt, mire én úgy fejbevágtam a szerencsétlen tyúkot, hogy az rögtön kiadta lelkét. Persze, én erre roppant büszke voltam, mert én voltam az udvar korlátlan ura és hőse. Igen ám. csakhogy az embernek anyja is van. aki legtöbbször abban a pillanatban lép ki az udvarra, amikor a gyereke valamilyen pajkosságot csinál. S akkor aztán, van haddel-hadd. S bizony, nekem is volt mit hallgatnom. Anyám e tettemért, amire én büszke voltam, szidott, mint a bokrot, és míg meg is vert, úgyhogy minden kedvem elment a hősködéstől. Hát ilyen volt akkor felfogásom a hősről és a hőstettről. Később, meg az apámtól hallott mesék hőseit tartottam példákéi:< inek, és én is szerettem volna hasonló hőstetteket végrehajtani. Majd megbarátkoztam a könyvvel, s olvasni kezdtem. Minden könyvet elolvastam, ami kezemügyébe került. A könyvekben már olyan hősökkel találkoztam, akik sokkal hite. esebbek, nagyobbak és megfoghatób- bnk voltak számomra, mmt az eddig elképzelt hősök. Akkoriban olvastam Verne Gyula „Sándor Mátyás” című regényét is, amely roppant nagy hatással volt rám. Már ekkor tizenöt éves iwliam s különbséget tudtam tenni a jó és rossz között, a való és a nem való között. így mondanom sem kell, hogy Sándor Mátyás ember- fölötti hőstettei is bizonyos mértékig lehetetlennek tűntek szememben. De azért mégis megszerettem (It és soká tisztelettel és szeretettel emlékeztem rá. Hogy miért, ezt csak jóvá' később tudtam megmagyarázni magamnak. De a hősiesség és hősi tett igazi fogalma még akkor nem bontakozott ki r'őttem. Csak sejtettem, hogy ezek a hősök, akiről én gyerekkoromban annyi sok szépet hallottam, akikről az iskola padjaiban oly sok magasztos, zengzetes szavakat hallottam, hogy ezek falán nem is igazi hősök, s ha azok is, nem olyanok, akik az emberek között népszerűek lettek volna akiket igazán szeretett volna a nép. Hisz azok a „hősök", akiket a burzsoázia hősöknek kiáltott ki, olyan emberek voltak, akik az 0 érdekeiket, hatalmuk megvédését szolgálták. Ti e talán lépjünk előbb át egy - pár évszázadot és nézzük meg. voltak-e már akkor hősök is, és hogy kik voltak ezek a hősök, milyen hőstetteket tettek, mert a hőstett, a hős fogalma, már meg volt az ókorban is. Az ókorban azokat nevezték hősöknek, akik jó vadászok, és merész harcosok voltak, akik bátran kergették és ölték meg a legfélelmetesebb vadakat is. Nem mondom, hOstett ez is, még akkor is, ha sokaknak talán furcsa az ilyesféle hősiesség. Spárta és Athén hősei testi ügyessé, gükkel, mozgásukkal tűntek ki. A hűbéri társadalomban a lovagi komák vitézei, a kitűnő vívók számítottak hősnek. Majd a kapitalista társadalmi rendben, ahol minden a kizsákmányoláson alakult, ahol minden árút Ólt, a hősiesség fogalma is más formát nyer. E társadalmi rend hősei a kalandorok lettek, akik jobban becsapják a másikat, akik hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb dolgokat visznek véghez. Szerintem, ebben is van valami hősiesség, amire talán kevés ember volna képes. Amerikában például hősnek számít az, aki megnyer kétnapos táncversenyt, aki legtöbb rágógumit rág el egy óra alatt, akit hajánál fogva felhúznak az 50-ik emeletre, és aki a legmesszebbre köp. — Hát ehhez csak annyit, hogy az az ember, akit hajánál fogva felhúznak az 50-ik emeletre, megérdemli, már ha virtusságból is, hogy hősnek nevezzék. Hősök még Amerikában a cow- boyok, akik egy ökölcsapással két embert is leterítenek. Kötve hiszem, hogy nálunk akadna-e olyan markos legény, aki az ilyesmire képes lenne. És az igazi hős, az ám, Amerikában, aki 50 méter távolságról kilövi a cur. lit a gyerek szájából, vagy a szivart egy barátja szájából. S e hősöket az amerikai újságok agyondicsérik, szén. zációkat és reklámokat csinálnak belőlük, mert ez mind hasznot jelent az amerikai üzletembereknek. Persze az utóbbi években új „hősök” születtek Amerikában. Ezek nem mások, mint Korea tömeggyilkosai, akik pénzért bombázták a védtelen falvakat, gyilkolták a csecsemők, anyák ezreit S ezek nem is kitalált dolgok. Hanem való tények, amit letagadni nem lehet. Hisz ki ne olvasott volna már ilyen „hősökről” banditavezérekröl, postarablókról, hírhedt kalandorokról, tömeggyilkosokról, akik ma igaz hazáinkra találtak USA-ban. C most’ nézzük és vitassuk meg, ^ hogy kik is az igaz hősök is kiket lehet egyáltalán hősöknek nevezni. Hisz’ e szóval, hogy „hős”, minden nap találkozunk, ilyen, vagy amolyan - formában. Könyvekben, újságokban, száz. és száz hőstettről és hősökről olvasunk, sőt nem egy fiatal van, aki személyesen is ismer hősöket. Én, jómagam is ismerek faiunkban egy Csádi Imre nevezetű hőst. Ez a Csádi Imre erejéről híres, vakmerőségéről és arról, hogy egymaga szétkerget 50 emberi. Tiszteli is ezért öt ám a falu, de még a környék is. A szerkesztőség megjegyzése Tar elvtárs, „A hősiességről” című cikkében szerkesztőségünk néhány kérdéssel nem ért egyet. Ügy hisszük, hogy helyes volna e felvetett kérdésről vitázni és helyes választ adni a hősiesjó volna vitatkozni azon. Hogy ki is a hős, és hogyan lehet valaki hős, és hogy mi számít hősi tettnek. En már fenn említettem egy pár hőstettet, s most még egy pár sorban megpróbálok feleletet adni arra, hogy ki a hős. Feleletem nem lesz kimerítő, s éppen ezért jó volna, ha mások is hozzászólnának e kérdéshez s kifejtenék nézetüket a hősről és hősiességről. A hősiesség legszebb példáit a Nagy Honvédő Háborúban, a partizánmozgalmakban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben — s persze máshol is — láthattuk. Itt találkoztunk azokkal az emberekkel, akik a nép szabadságáért harcoltak, akikben minden nemes vonás és tulajdonság megtestesült. Hogy csak egy párat említsek a sok közül: Mereszjev, Batyukon tábornok, Ozerov gárdaőrnagy, Borogyin, Mali- nyin és az oly’ ismert valamennyiünk példaképei, az „Ifjú gárda” hősei. Melyik fiatalt ne lelkesítené Szerjo- zsa Tyulenyin izzó hazaszeretete, rettenthetetlen bátorsága, hősi elszántsága, az igaz ügyért. És hány hős született a Szlovák Nemzeti Felkelésben, amikor egész falvak csatlakoztak a partizánosztagokhoz, akik ott ütötték a náci fasisztákat, ahol a legjobban kellett. Itt halt hősi halált Ján Sverma is, a cseh nemzet egyik legnagyobb fia. Sverma, amikor hallotta, hogy a partizánoknak nehéz a helyzetük, ezeket mondotta: „A hegyek közé megyünk, és újból megszervezzük osztagainkat. Ha csapatokra szakítanak, akkor csapatokban fogunk harcolni és ha arra kerül a sor, akkor egyenként me, ezek azok a hősök, akikről régen csak sejtelmem volt, akik mindenkor megérdemlik, hogy tisztelettel és szeretettel adózzunk irántuk. igen, ezek hősök. Marija Cserba- lov, a Szocialista Munka Hőse, ezt mondja: „Régebben azt gondoltam, hogy a hősök nem mindennapi emberek. Most már jól tudom, mindenki lehet hős, aki eszével és szívével megértette, hogy milyen drága neki hazája, s hogy gyűlölni kell az ellenséget”. Ennek a felismerése nagyjelentőségű, s nem véletlen, hogy Bort- kevics, a világhírű Sztálin-díjas gyorsesztergályos, a harctérről 11 kitüntetéssel tért haza. ^ Hazánkban is megtaláljuk a munka hőseit, akik a szövetkezetekben, üzemekben, bányákban, laboratóriumokban végeznek olyan munkát, amellyel méltón megérdemlik a Munka Hőse elnevezést. A hősök tehát munkában, harcban születnek. Ezért mondhatjuk bátran és büszkén azt, hogy a szocializmus építésében nap mint nap újabb és újabb hősök születnek. TAR EMIL ség fogalmáról. Kérjük olvasóinkat, hogy minél nagyobb számban szóljanak hozzá a vitához. Az Üj Ifjúság szerkesztősége. Aratási kultúrbrigád Az üzemek dolgozói te hozzájárulnak az aratás sikeres menetéhez. Műszak után, vasárnaponként brigádmunkával segítik az EFSz-eket. Nem feledkeznek meg azonban a kulfúrmunkáról sem. Tudják, hogy a falusiaknak most nincs idejük kultúrműsor betanulására, s ezért ők gondoskodnak szórakoztatásukról. Ilyen kultúrbrigádon volt Nagydaró- con a korláti Csemadok kultúrcsoport- ja is. A most még üresen álló dohány- szárítópajtában rendezték be a színpadot, mivel a kultúrház még nem készült el. A megnyitó beszédben Gál Béla elvtárs. a szervezet kultúrfelelőse üdvözölte a közönséget, majd jövetelük céljáról beszélt. — Mi eljöttünk hozzátok, hogy munkátok közben egy kis vidámságot, szórakozást nyújtsunk, hogy bemutassuk új, szocialista kultúránknak egy-két gyöngyszemét. Műsorunkban a jól dolgozóknak jutalmat, az elmaradottaknak bíztatást, a rosszul dolgozóknak megérdemelt kritikát mondunk. Ne vegye tehát senki rossznéven, ha véletlenül nem úgy emlékezünk meg róla, ahogy ő gondolta. Iparkodjon, hogy amikor legközelebb eljövünk Nagydarócra, mör ő is az elsők sorában legyen. A mi utunk egyenes üt, a béke és boldog élet útja, a győzelmes jövő útja, mely a szocializmushoz , vezet — fejezte be beszédét Gál Béla elvtárs. Összecsettantak e tenyerek, fe zúgott a taps. Az egyszerű szavak fel lel kerítették a jelenlévőket. Izgatottan várták a műsor kezdetét. Nem sokáig kellett várni. Széthúzták a függönyt helyettesítő ponyvát. Megszólalt a harmonika, fe csendült az ének — a legjobb dolgozónak — mondja be a,z énekkar egyik tagja és száll a dal. Búza, búza, búza, de szép tábla búza, Dicsérjük azt, aki learatta ... Bóba Pista frissen vágta a rendet. Ez jól sikerült. Az emberek hátrafelé forognak, tekintetükkel Bóba Pistát keresik, aki ott áll hátul a homályos sarokban. De nem sokáig foglalkozhatnék ezzel a dologgal, mert újra felcsendül az ének. Ezúttal .egy rosszul dolgozót szemeltek ki. Ez a legény lustán vágja a rendet, Azt mondja, hogy nem dolgozik más helyett, Pedig még a maga helyét sem állja, Kipereg a szép búzaszem utána ... Amikor befejezik a dalt, a nézőK összedugják a fejüket és találgatják, hogy ki lehet az, akiről most énekeltek. A lányok szeme huncutul csillog, úgy látszik, ők tudják a titkot. De nem érünk rá sokáig vitatkozni, mert újra széthúzzák a függönyt és tovább folyik e műsor. Rövid jelenet következik: Libapásztor és a kulák. Utána h tánccsoport lépett fe! nagysikerrel. Az est legnagyobb sikerét a tizen- négyéves Sáfrány Kató és a tízéves Lőrinc Marika aratták. Nagyon jó! sikerült a hindu ének is, de az utána következő táncfellépésükkel aztán valóban mindenki tetszését megnyerték. Kétszer is megtapsolta őket a közönség. Még az előadás végén is arról beszéltek, hogy elnézték volna őket reg- gelig. Egyfelvonásos színdarab következett: Jancsi és Juliska. Témája szövetkezeti problémával foglalkozott. Házas Balázs kitűnően alakította a kötekedő kö- zépparasztott, amely derültségre hangolta a nézőket. Házas Balázsnak félbe kellett szakítania az aratást lábfájása miatt. Jancsi, a CsISz kultúrfelelőse és Juliska, Balázs leánya megszervezik a fiatalokat és learatják a Házas Balázs búzáját. Ez annyira megtetszik neki, hogy utána megígéri a lányának, hogy ő is belép a szövetkezetbe. Búcsúzóul újra felcsendül a dal, amely aratásra hívja a fiatalokat: Gyere velünk ^llj a sorba szaporán, Ne kullogjál a felkelő nap után, Fogd a kaszát, gyere ide előre, Hadd lássuk, hogy mennyit vágsz le belőle... A nagydaróci közönség nevében JeCs- menyik Frigyes tanító elvtárs mondott köszönetét a korláti Csemadok kultúr- csoportjának a szórakoztató műsoráért és annak a reményének adott kifejezést, hogy a jövőben viszonozni tudják már ezt a látogatást, hiszen már a daróci Csemadok szervezete is kezdi bontogatni szárnyát. MARKOTÄN PÁL
