Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-24 / 58. szám

6 1954. július 24 Ol IFJÚSÁG A Vili. Nemzetközi Filmfesztiválról A karlove-vary-i „Moszkva” száló, a VIII. Nemzetközi Filmfesztivál szín­helye.-- _ a fesztivál alkalmából iinne pi estet rendeztek> amelyen számos külföldi vengég is résztvett, közöttükNazim Hikmet, békedíjjal kitüntetett nagy török költő. A munkában .is megállják helyüket A múlt hónap húszadikán Vág- selvén ifjúsági kultúrversenyt ren­deztek, melyen részt vett a járás min­den kultúrcsoport.ia. — Az volt ám a szép nap — műn. dogatják itt is ott is visszaemlékezve a közelmúltra. Olyan volt Vágsellye, mint egv tarka virágos rét. A fiatalok különböző népviseletben úgy festet­tek. mint megannyi tarka vadvirág A fiatalság,' erő, szépség ott csillogott a mosolyukban. Megérkezett végre a verseny idő­pontja. Megkezdődött az ének, a tán- De szép is volt az. mikor fiataljaink népművészetünk kincseskamrá,jábó kiragdtak egy-egy gyöngyszemet mintha csak azt mondták volna: rtéz- zétek. erre is képes a nép! Volt ereje kastélyokon győzedelmes­kedni. szembeszállni az elnyomókkal, van ereje palotákat építeni, de mai a maga számára. Ha kell. tud kegyet­len lenni, tud erOs akarattal küzdeni dolgozni egv célért és tud gyöngén finom lenni. Hallgasd csak a népda lókat. Vidám duhajság, szelíd bánat erős szatíra, finom gúny. minden minden meg van bennük. Lehet-e va- 'ami ennél szebb? Van-e nagyobb mű' vész, mint a nép ? Szép volt ez az ifjúsági nap. Vál­tozatos műsorszámai ajatt bizony sok ] néninek a szemében ott 'áthattuk a ■ meghatottság könnyét, de utána, mintha fe!h”k közül bukkanna ki a nap. a mosoly fénve je’ent meg -v arcokon, és sok ember önkénytelenül is azt suttogta maga elé. hogy: de szép is az é’et. Ezek a részletek foglalkoztattak míg repített a vonat Deáki felé. Ki­váncsi voltam, hogyan dolgoznak - deáki állami gazdaság fiataljai, akik a járási versenyen elsők lettek. Fölszán tott fö'dek, aranyló búzakeresztek. csattogó cséplőgépek között vitt a vo­nat. A hullámzó búzatengerben egy ön- kötöz’Jgép dolgozott. Vidám barnaarvú fiú ült rajta, majd e'tünt. elrabolta szemem elül a sebesség. A cséplőgépek körül itt is, ott ;s feltűnt egy-egy babos kendS, meg­megcsillant a napsugár egy-egv szőke fürtön. Majd fák között suhatunk t i s a fékek csikorgása jelezte, hogy megérkeztünk. Végigballagtam a falun, csendes volt minden. Csak a házak előtt hancúrozó gyerekek kacagása hallatszott, mintha valahol messze valaki ezüst csengővel csengetett vol­na. A felnőttek most mind harcban vannak, harcban a több jobb kényéi ért. Erősen tűzött a napsugár és lán­golón sziporkázott fénve a fák páros levelén. így jutottam el az állami gazdaság majorjához. Itt is csendes volt min­den, szinte kihaltnak látszott a porta Az istállók köi'ül láthatott az embe- egy két öregebb bácsit, kik az állató kát gondozták. Mindenki kint van a mezőn, senki se bírná elviselni. hogv valaki rámondja, hogv fél a munká­tól. A fiatalok meg különösen. Miéri is maradnának otthon, hiszen ha ne­héz is a munka, de szép. Az irodák is üresek, innen is mindenki a mezőre ment segíteni. A fiatalok különböző helyeken dol­goznak, széjjelszórtan, nehéz őket megtalálni. Míg az arányló tarlót iá­rom, megtelik a szívem, a nyár, a munka, az élet szépségével. Ilvenko: önkéntt lenül is gyermekkorom Jt eszembe, mikor kíváncsian forgolód- t m az urasági cséplőgépek körül. - Most is nehéz, most is verejték es -1 hom!ok. de nem áll ott a nádpálcas intéz” vagv kasznár. aki pálcájával kergette, munkára bíztatta a kifá­radt, kiéhezett béreseket. Ezeknek már csak az emléke él. Ilyenkor, ha mind­ez eszünkbe jut, elborul a homlokunk s még erősebben szorítja meg a villa nyelét. fogát összeszorítia s csak a szíve dobogja: soha, ide soha vissza nem jönnek. Amerre a szem ellát, mindenütt 'e- aratott búzamezővel találkozik. Itt is, ott is barnállanak a cséplőgépek tes­tei s fölötte szürkésen lebeg a por. Az gvik gépnél fiatal lányokat látok. - Rövidujjú blúzok alól elöbarnállik jó! lesült, kct dolgos karjuk. A kendő- lüket menyecskésen kötötték fel. — Fel-fel sikoitanak. am'knr a szalma megszúrja telt lábuk szárát s nevet­nek, tiszta szívből, boldogan. Ezek a táncosok — kapom a felvilágosítási. Most is ligv hajlik a csípőjük, mint a nádszál. Akik ígv tudnak dől,gozm, azok táncolni is tudhatnak s bizony ilyen lányokkal meg lehet nverni a versenyt, akár kultúr, akár munka- versenvről legyen is szó. Sajnos nem lehet velük beszélgetni, mert a munka sürgős, nem szabad "két feltartani. Egy-egy vidám mo- solvt dobnak felénk s vígan rakosgat, iák a szalmát az elevátorok alól. Hej, r'e tudja ropni a csárdást Ka- 'ózsi Rózsika, Beszédes Bori. Grédi Ilonka és a többiek. Hogv riszálják a szoknyájukat. A munka sem megv ne­kik gvengébben. Megvan hozzá az erő, a kedv s ami a legfontosabb az aka­rat. Ezek a fiatalok a gazdaság büsz­keségei. Nem hoztak ők szégyent gaz­daságukra. CsISz szervezetükre a ver. senvben sem és nem kell szégyenkez­ni miattuk a munkában sem. Mert ahogy hallottam és ahogy magam is tapasztaltam, a kultúrcsoport tagjai egyúttal a gazdaság legjobb dolgozói, is. H' rváth Miskának is ég a munka a keze. alatt. Az önkötöző gépen dol­gozik. Talán őt láttuk a vonatból is. Szép ő most is és szép nvalka fekve csizmájában, mikor mosolyogva, i-opja a verbunkos legnehezebb figuráit. Beszédes Frici és Román Elek a műhelyben dolgoznak, de éjjel fölpat­tannak Zetoriaikra és segítenek a traktorosoknak a tarlóhántásban. Ke. vesebbet pihennek, de nekik ott kell lenni, ahol szükség van fiatalos .mun­kaakarásra. Rájuk ne mondjon senki rosszat. De nem is mondhat. A deáki állami gazdaság büsz,ke lehet a fiatal, jaira. Mostanában ritkán jönnek össze a kultúrgárda tagjai, mert nehéz a mun­ka. fárasztó s a pihenésre nagy szük­ség van. — Vasárnaponként azért összegyűlnek s tangóharmonika hangja mellett száll a dal, ropják a táncot, így szórakozva tanulják meg a legne­hezebb táncokat is. hogy újabb dicső­séget arassanak. F. ?■ ★ ★ ★ Megszokta jól a panaszkodást ötven sötét, bús év alatt s hiába fordult meg a világ, hümmögőnek csak megmaradt. Ul a hordón, pipázik, bólint, felnéz a kalapja alól: — Rossz a traktor — szól, — nincsen ember s majdnem összedől már az ól. A ézcJ a mezői Nézd, a mezőt, ha nem művelik eldurvul, gaz s gyom tanyája lest csak sas kering néha fölötte, hogyha éhesen prédára les. Elvesz a föld, ha nem ápolják, elvesz az ember, ha nem tanul, parlagon hevert éti lelkét, és egyhelyben topog konokul. Haszontalan mezővé válik, virágot vagy kenyeret nem ad. Ápold a lelked, ápold tested, mert azé az élet, ki halad! FECSÓ PÁL Felkapja fejét: — Mit? Hogy bajok? Sosem volt ilyen rend mint most! .la igaz, jó az ól már s tegnap kitüntették a traktorost. VERES JÁNOS ó1 sitár, Gerencsér szomszédságá- ^ ban fekszik. Nyitrától kanyar­gós, szerpentinekkel nyolc kilométer oda az út. S mint ahogy a dal is mondja, a csitári hármas vagy nevez­zük sátoros hegyeknek, a lábánál te­rül el. így nagyságra nem nagy faJu. Mindössze haiszáz lakása van. A falut magát szépnek nem mondhatjuk, bár maga a környék szemetkápráztató. — Északtól délkeletig húzódik a három­csúcsú, süvegalakú, itt-ott kopaszon tarkáló csitári hegylánc. A hegy dere. kától a lábáig majd a tovább folyta­tódó dombokon szülő és gyümölcster­melés folyik. S ahogy a csitáriak mondják, .a csitári bor kérem, az olyan, hogy ab- búl egy félliter untig élig egy em­bernek". Mások a tokaji borhoz hason­lítják „mert kérem szépen a mi he. gyünk és vidékünk azonos a tokajival” — mondja nagybüszkén egy öreg atyafi. Ha azonos, azonos, hagytam rá, mert nem akartam kedvét szegni. Ha ő ezt állítja, lehet, hogy van is benne valami igazság. S hogy a szavának sú­lya legyen, be is invitál a szobájába -- mely alacsony, közepén mestergeren­dás, apró ablakos, barátságos szoba volt, — egy pohár borra. — No mit szól hozzá ? — Hát jó. Jó, pedig ez még csak kétéves — mondja. — Kétéves ? — Annyi bíz’ a. C ezzel be is fejeztük a borról ^ szóló disputát. Kiballagtunk a; ‘cóira, majd a temetőn keresztül, A csitári hegyek alatt m&ly a falu közepén van, egyenesen a szövetkezet méhészeti kertiébe men­tünk. Mincér Mihály, a szövetkezet elnöke reggel óta itt dolgozik. Kinn a földe­ken már kevés a munka, a tavaszi vet'eményeket már rég megmunkál­ták. Az aratással is végeztek. Már csak a cséplés van hátra, azt még nem kezdhetik meg, mivel a termés a sok esőzés miatt egy kicsit nedves. Külön­ben, ha nem ez az esős nyár, már a csépléssel is a vége felé járnának, vi­zesen meg nem akarnak csépelni, men attól félnek, hogy sok szem benn m.j rad a kalászban, amivel magukat az államot is megcsonkítanák. így eg., pár napot még várnak, hadd szárad­jon ki a termés. Most már úgyis !1 idő van, szép tiszta az égbolt, eső-e egyhamar nemigen van kilátás. S ez valamennyinket nagy örömmel tölt d Mert, ami sok, az sok, s bizony az esőből ez éven .jól kijutott. A csitári határ négyszáz hektár. ^ nyi. Nem sok az egész. Ebben benne van a rét, legelő és a szőlő is A határt nyolc dűlőre osztották fel. Hogy miért nyolcra, ennek megvan a magyarázata és a gazdáságossága is. A magyarázata az, hogy itt még nem mindenki szövetkezeti tag. És ami még jobban elszomorító, a kis- és középparasztok közül egy sem lépett be a szövetkezetbe. Ezek az emberek még mindig a kevéske földjükön gür­cölnek. A földet többnyire tehénkék­kel dolgozzák be. A szövetkezetbe csak a teljesen földnélküliek léptek be, akik a múltban napszámosok, cselédek és béresek voltak. S ezeket a i'olt cse­lédeket, földnélküli jánosokat, akik ma teljes egészében magukénak érzik a szövetkezetei, a kevés földdel ren­delkező gazdák, lenézik. Sajnos, meg kell mondanunk, ha fáj is, de ez így van. És ami a legfájóbb az, hogy ezen sem a járási nemzeti bizottság, sem a helyi nemzeti bizottság, vagy más hivatalos szervek, nem igyekez­tek segíteni és még most sem igye­keznek. Pedig ezek az emberek, akik a szövetkezet negyven hektárnyi föld. jén dolgoznak, becsületes munkások Mondom, becsületes munkások. Keen sik az utat, hogy megnyerjék maguk­nak azokat, akik nem jó szemmel néz­nek rájuk, mert, hogy ezek egy talp­alatnyi földet sem adtak a szövetke­zetnek. Az igaz, hogu ezek a cselédek, nap- számosok, földet nem adtak, de ad­tak ettől sokkal többet! A szívüket adták a szövetkezetnek, amit ti is lát­hattok csitári kis- és középparasztor csak persze ezt nem akarjátok meg­érteni. Hörzik Baltazár, Gug József, Szó­ród András, Balkó József, a volt cse­lédek, akik a Braun földjén robotol­tak és nyomorogtak, ma otthonra ta­láltak a szövetkezetben, egy új ott­honra, amelyért becsületesen, nehéz­ségeket nem ismerve, küzdenek és dolgoznak. És ők azt akarják, hogy ti is otthonra leljetek és könnyebben él­jetek a szövetkezetben. Ti is részesei legyetek annak, amit a csitári szövet­kezet nyújt. Ne tizenhét mázsás ter­méshozamotok legyen egy hektárról, hanem huszonnégy, mint a szövetkezet földjein. Ne gürcöljetek reggeltől késő estig, kevéske földjeiteken családotok­kal együtt és ne kínozzátok szegény tehénkéiteket, amikor más lehetősé­gek, — százszor- jobbak az előzőektől, — nyünak számotokra ogadjátok el a becsületesen dol­gozó szövetkezeti tagok baráti kézszorítását és kéz a kézben építse­tek a régi Csitárból új, szocialista Csitárt. Kezdjetek új életet. Vessetek véget a régi tespedésnek, mert ma nem a föld, a vagyon, a rang szabja meg, ki az ember, hanem az, hogy mit tesz és ki, hogy dolgozik. És ők dolgoznak. A csitári szövetkezet a kezdeti ne­hézségeken már túi van, kivéve a fentemlített súlyos mulasztásokat, amelyben elsősorban a helyi nemzeti bizottság a ludas. A szövetkezet ezévi költségvetése szerint 94.000 koronát fizet ki a tag­ságnak. 74.000 koronát pedig a továb­bi belterjes gazdálkodásra fektet be A számítás szerint ez évben 22 korona esik egy munkaegységre, ami szép jö­vedelmet és boldogabb megélhetési biztosít a szövetkezet dolgozóinak. Amíg az egyéni gazdálkodók közül négyen sem teljesítették a beszolgál- tatási kötelezettséget, addig a szövet­kezet ezidáig száz százalékra teljesí­tette a beszolgáltatást. A szövetkezet különösen nagy jö­vedelmet vár a terménybej, cukorré­pából és a dohányból. A dohánytörést már meg is kezdték, amely olyan szép, nagylevelű, hogy rossz szemnek kár megnézni. A csitári dombok nemcsak a szőlő­termelésnek kedveznek, hanem a gyü­mölcsöknek is. Szép jövedelmet, vár a szövetkezet a háromszáz gyümölcsfa terméséből is. Ez évben megkezdték a földieper termelését is egy hektárnyi területen, ami jövőre már bő termést hoz. ki ismeri Csitár vidékét, termé­szeti szépségét és gazdagságát, az egy percig sem kételkedik abban, hogy egy pár év múlva a csitári he­gyek alatt virágzó szövetkezeti gazda­ság létesül. Természetesen ez csak ak. kor lesz valóság, ha Csitár népe ös­szefog, egy családba tömörül s azon az úton halad, mint most ez a húsz szövetk zeti tag. S ehhez a munká­hoz kell, hogy hozzájáruljon a falusi fiatalság is, akik ezidáig még semmit sem tettek. Csitár úgy néz ki, mintha ott nem is élnének fiatalok, pedig huszonöt CslSz-tagja van a falunak, ezek között fiatal kommunisták is, akik, ha akarnak, sokat, nagyon sokat segíthetnek a falu dolgozó parasztjai­nak. S hogy eddig miért aludtak, azt nem tudom. Sem kultúrtéren, sem szervezési, de még gazdasági téren egy centiméterrel sem segítették elő a fa­lu fejlődését. Miért'? Feleljetek rá csitári fiatalok. Mozduljatok meg hát végre ti is, mert sok függ tőletek is.-. TÖRÖK ELEMÉR. Arca barna, mint Gömör röge, ökle pihen, mint buzogány. A káka szárán csomót ker?s, — hitetlen kissé és pogány. Most megfogom: — Bátyám, hiába, — mondom — mát « szövetkezet körül nagy bajok vannak! ennek, vélem, jó vége nem lehet. /-Jz öreg Suba

Next

/
Thumbnails
Contents