Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-25 / 101-102. szám

ft Ol IFJÚSÁG 1954 december 23. zonban annak semmiesetre sem egyedüli vagy fő oka Fáradtság híján is tudunk aludni: a cse­csemő például bárminemű fá­rasztó tevékenység végzése nél­kül alszik. Másrészt viszont tudjuk azt, hogy a kimerültség főképpen a szellemi kimerültség zavarólag hathat az alvásra. A külső zavaró ingerek kizárása az alvás, főképpen pedig az el- alvás szükséges előfeltétele. A sötétség csend, a kényelmes testhelyzet a meleg ágy tb., mindezek az alvás és elalvás előnyös feltételei közé tartoz­nak Itt talán megjegyezhetjük azt hogy a baloldalon való fek­vésnek nincs hátrányos hat'sa az alvásra. Indokolatlan az az aggodalom, hogy a szívre fej­tett nyomásnak hátrányos ha­tása lehetne. Az alvás ideje ál­talában az éjszaka. Természete­sen megszokhatjuk a nappali al­vást is. Az alvás és elalvás fizioló­giai lényegének magyarázatától eltérő nézetek, melyek szerint az álmot az istennek, angyalok­nak köszönhetjük, csak gyer­mekes elgondolás. Világosan meg kell monda­nunk, hogy az alvás akárcsak az evés, az egészséges ember általánosan fontos életszükség­letéhez tartozik. A hetekig tar­tő éhezésnek általában nincs semmilyen káros utóhatása Tudjuk, hogy a politikai fog­lyoknak gyakran az éhségsztrájk volt az utolsó és némelykor ha­tásos fegyvere is, a reakció* kormányok kegyetlen börtön - rendje ellen. Alvás nélkül azon­ban senki sem bírja ki hosszabl ideig. Az állatok is, ha lehetet­lenné tesszük nekik az alvást néhány napon belül feltétlenü elpusztulnak. Az ember normális alvásánál négy fázisa van: 1. az elalvás ideje, 2. az intenzív (mély) alvás ideje 3. a felületes alvás ideje, 4. az ébredés ideje. A gyermek aránylag gyorsar (egy-két órán belül) jut az in­tenzív alvás állapotába (1. sz ábra). Ezután az intenzitás e- leinte gyorsabban, későbben pe Az alvás az ember egyik leg­alapvetőbb életfolyamata. Ez a folyamat az agyban játszódik le, főleg annak legmagasbb te­rében, az agykéregben. Az agyat egy nagyváros legtökéletesebben felszerelt önműködő telefonköz­pontjával hasonlíthatjuk össze. Sok ezer dróton a legkülönbö­zőbb jelentések érkeznek min­den helyről, minden házból és sok embertől. Hasonló módon futnak szét a központból a fe­leletek vagy utasítások. Példá­ul valaki tűzesetet jelent. A tűzoltó állomás automatikusan parancsot kap arra, hogy a megjelölt helyre azonnal vonul­jon ki. Hasonlóképpen a mentő- állomás is kocsit küld ki az ü- gyeletes orvossal. Agyunkban ugyanígy fut össze a környeze­tünkből vagy saját testünkből származó összes benyomás (je­lentés). Az agy az összes be­nyomást feldolgozza és az ille­tékes szervek (izmok mirigyek stb.) parancsot kapnak bizonyos feladatok végrehajtására. Az agy millió és millió sejt­ből áll és nagyjában két részre lehet osztani: az agykéregre és az agykéreg alatti részre. Az ágykéreg alatti részben a leg­alapvetőbb életfolyamatok köz­pontjai vannak, olyan folyama­toké, melyek az életfenntartás­hoz elkerülhetetlenül szüksége­sek. Ezek az úgynevezett ve­getatív funkciók, mint a léleg­zés, szív, gyomor, a belek és az összes többi belső szerv mű­ködése. Ez a tevékenység tel­jesen automatikus, önműködő Ez a működés ugyan nem men­tes az agykéreg hatásától csak a legcsekélyebb méretekre kor­látozódik. Az agykéregben van az úgynevezett magasabb ideg­tevékenység központja, a be­nyomások felfogása, feldolgozá­sa és az ezekre vonatkozó fe­leletek irányítása. I. P. Pavlov, a zseniális orosz fiziológus, aki a feltételes ref­lexről szóló tanításával ajándé­kozta meg a világot, a legmély­rehatóbban dolgozta ki és vilá­gította meg agyunk idegtevé­kenységének kérdését. Tanítása szerint az agykérget két terü­letre oszthatjuk fel. Az egyik a benyomások felfogására szol­gál (Pavlov ezt az I. jelrend­szernek nevezi), a másik a ma- magasabb intellektuális tevé­kenység területe (Pavlov ezt a II. jelrendszernek, avagy szó- rendszernek nevezi). Az első rendszert az állatoknál is meg­találjuk, míg a második csupán az ember sajátsága. A maga­sabb intellektuális tevékenység, a gondolattársítás, gondolkodás és a beszéd stb. alakjában va­lósul meg és ez mindig a szó­hoz van kötve. Sématikusan ez körülbelül így néz ki. II. jelrendszer I. jelrendszer az agykéreg alatti központok. Az alvást olyan periodikusan megismétlődő életfolyamatnak nevezhetjük, mely állapotban a tudat többé-kevésbbé elhomá­lyosult: szóval a tudat egy bi­zonyos működési zavara. Az al­vás által a szervezet regenerá­lódik és megújítja életerejét. Pavlov szerint az alvás az ál­talánosított gátlás állapota, te­hát az agykéreg teljes gátlásá­nak állapota. A gátlás ideje a- latt — mondja Pavlov — az agysejt nem dolgozik (abban az értelemben, hogy nem reagál az ingerekre), hanem megújítja normális állapotát. Ez vonatko­zik az agykéreg minden sejtjé­re Az alvás az egész agykéreg gátlását jelenti. A gátlás nem jelenti azt. hogy az agykéreg nem dolgo­zik. Mint tudjuk, agyunk "al­vás közben gyakran igen erősen dolgozik. Például gazdag álmo­kat termel. Azonban nyilván­való, hogy az alvás jelenti azt a legelőnyösebb állapotot, mely­ben éber állapotban elhasznált erőinket felújíthatjuk. Az alvás az általánosított gátlás állapota, ez azonban nem következik be egyszerre. Az egész agy rend­szerint nem megy át egyszer­re a gátlás állapotába . hanem fokozatosan éspedig először a legmagasabb területen (a szó­mező, avagy a II. jelrendszer), mely után az alacsonyabbik kö­vetkezik (a benyomásoknak az érzékszervek útján való felfo­gásának területe, Pavlov szerint az I. jelrendszer). Legvégül pe­dig az egyes agykéreg alatti központok kerülnek a gátlás állapotába. Nem állíthatjuk azt, hogy az alvás a szervezetnek a fáradt­ságra való felelete lenne. A fá­radtságnak bizonyos foka elő­segítheti ugyan az alvást, a­azonban nehezen kelnek fel. Az első típus este gyorsan kifárad, reggel azonban frissen kel fel. 3. sz. ábra: Az alvás reggeli típusa. Egészséges embernél, normá­lis körülmények között, a szük­séges alvás időtartama, az al­vó életkorától függ. A gyer­mekeknek általában hosszabb ideig tartó alvásra van szüksé gük, mint a felnőtteknek. A szükséges alvás idejét általában a következőképpen határozzák meg: 11 éves korig naponta 11 óra és ennél hosszabb ideig tartó alvás szükséges, 12 éves korig naponta 10 és fél óra, 13 éves korig napi 10 óra, 14—15 éves korig napi 9 és félóra, 16—18 éves korig napi 9 óra, 19—50 éves korig napi 8 óra. Amint említettük, az alvást nem tarthatjuk passzív állapot­nak. Az alvás tulajdonképpen tevékenység. Aktív fiziológikus folyamat, az agy különleges te­vékenysége. Hogy ez a tevé­kenység rendben menjen végbe, annak a következő feltételei vannak: bizonyos fokú fáradtság rendezett életmód, belső és külső ingerek kikü­szöbölése, izgalmas behatások (érzéke­lések) esetleg azok következ­ményeinek eltávolítása, kényelmes testhelyzet, egészséges szervezet. Az alvás problémájának vizs­gálatánál rá kell világítanunk az elalvás pillanatának kérdésére is. Az elalvás előfeltétele a fi- ziolőgikus feltételes reflex, me­lyet a zseniális orosz fiziológus I. P. Pavlov fedezett fel. Mi a feltételes reflex? Először is mit értünk reflex alatt? A reflex az idegrendszer alaptevékenysége és abból áll. hogy az élőlények (tehát az em­beré is) szervei bizonyos inge­rekre bizonyos módon válaszol­nak (reagálnak). Ezt a 4. sz. áb­ra sématikus képe mutatja ne­künk a legjobban. sz. ábra. 1 sz. ábra: A gyermek alvásá­nak intenzitása dig lassabban süllyed. 5—6 óra leteltével újból erősbödni kezd, egészen az alvás 9. órájáig, hogy ezután intenzitását gyor­san elveszítse. A gyermek ezen második intenzív alvását a fel­nőtt embernél nem találjuk. Itt két típust ismerünk. /Az egyik típus már rögtön az elalvás u- tán rövid ideig tartó intenzív alvásba kezd, ezután az inten­zitás gyorsan csökken és 4 óra leteltével felületessé válik. Ez az úgynevezett esti típus (2. sz. ábra). Egészségesnek ezt a típust tartják. Ez esetben a pi­henés tökéletes. A második tí­2 sz. abra: az alvas est! típusa. pusnál, a reggeli típusnál (3. sz. ábra), kissé intenzívebb al­vás csupán 3—4 óra leteltével következik be és ez az intenzi­tás még a reggeli órákban is tart. Ezek olyan emberek, akik inkább este dolgoznak, reggei Ha a szemet (Sz) fénnyel (F) ingereljük, a reflex-ív útján (SzFL) a látóközponton keresz­tül (L) a szembogár (pupilla) izmát (I) működésbe hozzuk és az összehúzódik. Ha a nyelvet (Ny) ízzel ingereljük, a reflex­iv útján (NyPM) az ízlelési köz­ponton át (P) működésbe hoz­zuk a mirigyet (M). Ez a szü­letett reflex, Pavlov szerint fel­tétlen reflex, mellyel a szerve­zet, ez esetben külső ingerekre felel (reagál). Ha ezt a kísér­letet úgy módosítjuk, hogy az állat előtt az etetést megelő zőer. egy elektromos körtét gyújtunk meg, néhány kísérlet után ennek az a következmé­nye, hogy az állat nyálkamiri- gyei működésbe jönnek még ak­kor. is, ha az állatnak nem a- dunk ennivalót. Ez azt jelenti, hogy a villanykörte meggyúj­tása az evés jelévé lett. Ä ref­lex mechanizmusa abból áll, hogy új. eddig járhatatlan pálya át­hidalásával a látóközpont az i?.- lési központtal összekapcsolódik és ez az új reflex-ív (SzLPMt lezárulásához vezet. ’ Az elalvás folyamata ugyan­ilyen alapon jön létre. Közis­mert tény, hogy egyes emberek csak bizonyos helyzetben tud­nak elaludni. Vannak, akik csak bizonyos párnán tudnak elalud­ni. Egyeseknél a fekvőhelyzet, másoknál a párna a feltétel Sokan viszont csak könyv vagy újság elolvasása után, vagype- dig bizonyos időpontban. Van­nak olyanok, akiknél az elalvás bizonyos megszokásokkal van összekötve. így például egyik ismerősöm ötéves fiacskája csan úgy képes elaludni, ha anyja valamit felolvas neki, hogy mit olvas, az teljesen mellékes. Fon­tos, hogy az anyja olvasson Egyszer az anyja helyett az ap­ja olvasott fel s az amit any­ja öt perc alatt szokott elérni, az apjának több mint egy óráig tartott. Az anyja hangja ebben az esetben az elalvás feltételes reflexévé vált. Ez a példa egyúttal azt is érzékelteti, hogy az alvás fel­tételes reflexének megzavarása az elalvás megzavarásához ve­zet. Még, ha az alvás többi fel­tétele adva is van, az elalvás feltételes reflexének megzava rása' következtében az alvásban bizonyos nehézségek állnak b< Ez a reflex, éppen azért, mer! feltételes, könnyen megsérthe­tő Természetesen, normális kö­rülmények között, bizonyos fel­tételes ingert, más inger is he­lyettesíthet. így például, ha az említett gyermeknek egy-két héten keresztül az apja olvas­na fel, úgy az apa hangja vál­na az alvás feltételes ingerévé. Az alvás zavarai Alvási zavarok a legkülönbö­zőbb okokból keletkezhetnek. A leggyakoriabbak: az elalvás fel­tételes reflexének megzavarása, a túldolgozottság, főképpen a szellemi kimerültség, a napirend rendellenessége és egészségte­len üteme, a lefekvés ideje, fo­kozott izgalmak és ingerek (gondok, félelem stb., valamint kávé, alkohol), diéta hibák, fő­leg a gyomornak nehezen e- mészthető ételekkel való túl- töltése a lefekvés előtt, hosz- szabb időn át tartó elégtelen alvás stb. Ezeket a zavarokat aránylag könnyen távolíthatjuk el. Csak rá kell jönni és meg kell szün­tetni őket. Némelykor azonban az orvos segítségére van szük­ség, aki szükség esetén altató- szert ír elő és utasítást ad an­nak használatára. Ha azonban az álmatlanság igazi okát nem távolítjuk el, az orvosságoknak csupán átmeneti hatásuk van Orvosságot csakis orvosi előí­rásra és orvosi felügyelet alatt használjunk. Az altatószerekkel való visszaélésnek már gyakran voltak tragikus következményei. A jelzőgócok Az hiszem, jó lesz az alvás­sal kapcsolatosan még egy ér­dekes tünetet, az úgynevezett „jelzőgócokat" megvilágítanunk Mik is ezek a jelzőgócok? Pavlov szerint alvás közben is maradnak még egyes éber pontok, ezeket nevezzük jelzó vagy szolgálatot teljesítő gó­coknak. Ezek például egy mol­nárnál mély alvás közepette úgy nyilvánulnak meg. hogy a- mikor a malom megáll, a mol­nár azonnal felébred. Avagy gondoljunk csak az anyákra fel, de gyermeke legkisebb nyugtalansága azonnal felkelti Szóval, ha valamelyik góc in­gerének létrejönnek a feltéte­lei, megvalósul az ennek meg­felelő folyamat. Ezek a jelző­gócok átmeneti vagy tartós jel­legűek is lehetnek. Az anya és a molnár példája a tartós jel­legű jelzőgócok csoportjába tar­tozik Ha valakinek például éj­jeli vonattal kell utaznia és el­alvás előtt erre intenzíven gon­dol, úgy a kérdéses időben rendszerint felébred. Ez az át­meneti jelzőgóc példája. Az álom Az álom kérdésével már ős­idők óta foglalkoztak. Tudósok, bohócok, uralkodók és koldusok álmok magyarázásával próbál­ták rendkívüli képességeiket bebizonyítani. A régi egyipto­miak. görögök, zsidók és per­zsák. rómaiak és germánok mind megkísérelték, hogy az álom titkát megfejtsék. Hero- dotos. Ciceró és mások írtak erről. Az álom megfejtését köl­tők. írók és cigányasszonyok is megkísérelték. Ami az álmok lényegét illeti, megint csak Pavlov ad nekünk valóban hiteles. tudományos magyarázatot: „Teljesen érthe­tő“ — mondja Pavlov — hogy akkor, amikor ébren vagyunk, a szómező, tehát a II. jelrend­szer, letompítja az első jelrend­szert. Ez azt jelenti, hogy éber állapotban beszéd, olvasás vagy gondolkodás formájában majd­nem állandóan szavak használa­tával vagyunk elfoglalva. Mind­egy. mivel, csak az a lényeg, hogy mindig a II. jelrendszer erős és szakadatlan tevékeny­ségéről van szó. „Éppen azért — mondja Pavlov — éber álla­potban (művészek és különösen tehetséges emberek kivételével), ha beszélünk, sohasem képzel­jük el magunknak azokat a tár­gyakat. amelyeket megneve­zünk. Becsukom a szemem és arra az emberre gondolok, aki előttem ül, gondolataimban azonban nem látom őt. Miért? Mert agyamban a felizgatott, felingerelt felső réteg gátolja az alsót.” Alvás idején más a helyzet. Főképpen, „amikor az alvás kezdődik, mely csupán az agy felső terét borította el, az a- latta fekvő réteg, mely az ér­zéki benyomásokkal közvetlen vonatkozásban van (tehát az I. jelrendszer) sokkal erősebben érezhető, ami álmok formájá­ban jelentkezik. Ha ez a felül­ről jövő nyomás megszűnik, bizonyos felszabadulás áll be'. (Pavlov) Ez az álom élettani (fizioló­giai) magyarázata. Az agykéreg alsó területe, mely az érzék­szervek útján közvetített be­nyomások felfogására szolgál, az alvás idején felszabadul a felső terület ellenőrzésétől és majdnem korlátlanul aktivizá­lódik. Ezt legjobban példákon szem­léltetjük. Amikor a gyermekek elhagyják az iskola épületét, ahol néhány órán át szigorú felügyelet alatt voltak, igen gyakran feltűnő rendetlen, ide- oda futó csoportokat alkotnak. Ilyenkor felszínre kerülnek a gyermek jellemének különböző elemei és megnyilvánul a gyer­mekek különböző temperamen­tuma. Alvás idején, főleg abban a fázisban, amikor a magasabb te­rület (a II. jelrendszer) erősen Nagy zörejek nem ébresztik 1 gátolt, azaz megszűnik az ala­csonyabb terület feletti ellen­őrző szerepe, mint például köz­vetlenül az elalvás idején vagy a felébredés előtt, feloldódik az összes bilincs és az agy ezen területeinek tevékenysége ál­mok formájában jelentkezik. Az álmok egész fantasztikusak is lehetnek, mert az álmodó em­ber egész eddigi életének moz­zanataiból. elemeziből alakulhat ki. Ezzel magyarázhatjuk az egyes álmok végtelen változa­tosságát, és gyakori logikátlan­ságát (a logikus tevékenység a II. jelrendszer tulajdonsága), sőt értelmetlenségét. Az álmok tárgya Az álmok tárgyát rendszerint a közelmúlt (a megelőző napok) élményei képezik. De rég elfe­lejtett dolgok is jelentkezhetnek az álomban Gyakran vágyainkat vagy aggályainkat is tartalmaz­zák, de nem jelentkeznek min­dig közvetlen és világos módon. Felhozok egy példát. Egy fiatal orvos, aki két évvel ezelőtt te­mette el feleségét, hároméves fiával egy barátja családjánál üdült. A házban barátja édes­anyján kívül annak fiatal és szép húga is tartózkodott. Egy éjjel az orvos elhúnyt felesé­géről álmodott. Ugyanezen a reggelen fiacskája sírva ébredt fel és édesanyját kereste, '.kit jóformán alig ismert. Arról a lehetőségről, hogy az orvos fe­leségül venné barátja húgát, állítólag sohasem beszéltek. De vajon nem valószínű-e az, hogy a gyermek, aki szívesen üldö­gélt a fiatal leány térdén, é- desanyjának tartotta, aki után valószínűleg erősen vágyott? Miért nem álmodunk éber álla­potban? — kérdik sokan. Habár olyan emberek is van­nak, akik megtalálják az éber állapotban való álmodás módT ját, az álom mégis csak az al­vó ember agyának terméke, fi­ber állapotban ugyanis, mint a- hogyan ezt már mondtuk, az agy állandóan reális ingerekkel, jelenségekkel és tényleges ese­ményekkel van elfoglalva. Kör­nyezetünkbe főleg látásunkkal kapcsolódunk be. Természetesen éber állapotban is lehetséges környezetünk hatása alól majd­nem teljesen felszabadulni és gondolatainkat szabadon útjukra engedni. Felmerül a kérdés, hogy va­jon az álomnak lehet-e vala­milyen hatása az ember cse­lekvésére. Természetesen, lehet. Például annak a félelmetes á- lomnak, melyet egy gyermek valamilyen mese után álmodott, az lehet a következménye hogy a gyermeknek a sötétben szo­rongó és félelemérzetei vannak és a felébredés után is lehan­golt. Vidám álom az embert jókedvvel töltheti el, főleg ak­kor, ha idejében ment aludni és jól kialudta magát. Az álom az ember elhatározásait is be­folyásolhatja és főleg az érzé­keny emberekre lehet kedve­zőtlen hatással. Mindenkinek csak azt tanácsolhatjuk, hogy az álmok lényegét igyekezzen a fenti élettani alapon megma­gyarázni. Végül pedig kihangsúlyozzuk, hogy az álom nem mutatja meg a jövőt. De, mint minden át­élt esemény vagy pedig múl­túnk valamilyen jelensége, ha­tással lehet cselekvésünkre. A mi feladatunk, hogy értelmünk segítségével az agykéreg ala­csonyabb szféráinak az álom formájában jelentkező működé­sét vagy ennek hatását szabá­lyozzuk és hatalmunkban tart­suk. Ezért küszöböljük ki a rossz hatásokat és életünket csakis az egészséges ész és nem pedig valamilyen álom alapján alakítsuk ki. Az alvás és az álom MUDr. MICHAL TUSÉRA

Next

/
Thumbnails
Contents