Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-18 / 100. szám

1954. december 18. Di moste „MIÉRT MINDIG MI?“ Válasz a deáki fiataloknak Az Oj Ifjúság egyik legutóbbi számában a deáki állami gazdaság fiataljai azzal a kérdéssel fordultak a CsISz-szervezetekhez és CsISz-tagokhoz, hogy miért mindig a fiataloknak kell a kullúrmunkaban az élen jarniok. Megírták, hogy nálunk a fiatalok már nem akarnak kultúrmunkát végezni és tanácsot kértek, hogy hogyan foghatnának hozzá a kultúrmunkához hogyan győzhetnék meg a fiatalokat a kultúrmunka fontosságáról? Kérjük a többi CSISZ-szervezeteket is, hogy szóljanak hozzá a kérdéshez, írják meg, hogy gk hogyan dol­goznak a kultúrmunka területén, milyen nehézségeik vannak és milyen eredményeket értek el’-eddig. Szóljon hozzá minden fiatal a „Miért mindig mi?“ vitához. Örülünk, hogy kultúr­munkát végezhetünk Mi mindig végzünk kultúrmunkát Nemrég nyílt meg a csetneki me­zőgazdasági iskola. Az első napokban bizony idegennek éreztük magunkat itt. Minden szokatlan volt és sok hallgató azt tette fel magában, hogy elhagyja az iskolát. Ez azonban nem történt meg, hanem ellenkezőleg, ma már mindenki feltalálja magát és mindenkinek második otthonává vált ez az iskola. Azt, hogy komolyan tanulhatunk, Petrvaldsky elvtársnak, az iskola igazgatójának köszönhetjük, aki na­gyon jól szervezte meg a tanmenetet. Azt, hogy jól érezzük magunkat, pe­dig az iskolai CsISz szervezetnek kö­szönhetjük, mert kellő szórakozásról gondoskodik számunkra. Galló Malvin nevelOnO és Kovács Antal tanító kez­deményezte a CslSz-szervezet alakí­tását és a kultúrműsorok betanítását. A községben sokszor felléptünk kul­túrműsorunkkal, ezért a helyi párt- szervezettől dicséretet is kaptunk. A kultúrműsoros esteken legjobban Csernyicky Anna, Lenkei Lajos, Va- nyó József, Dorcsík Zsuzsanna szere­peltek. Szántó József harmonikán ki­sérte az éneklő fiatalokat. Ezentúl még többször is tanulunk be kultúrműsort, mert ezzel szórakoz­tatjuk és tanítjuk a népet. A mi alapszervezetünknek ez egyik legna­gyobb feladata és ezt becsülettel tel­jesítjük. Úgy gondoljuk, hogy ezt a munkát nekünk kell elvégezni még akkor is, ha senkitől sem kapunk eb­ben segítséget. BARCI BLANKA, Mezőgazdasági Iskola, esetnek. Még nálunk Koiozsnémón is vannak olyan egyének a CsISz-szervezetben, akik nemigen akarják részüket kiven­ni a kultúrmunkában. Viszont van­nak, olyan fiatalok is, akik mindent megtesznek a kultúrmunka érdeké­ben. Pár napja annak, hogy elkezdtük a „Pünkösdi királyság” című színmű betanulását. Á szerepek kiosztása után az az akadály merült fel, hogy ki fogja betanítani a színművet. Két- szer-háromszor csak maguk próbálták a szereplők a színdarabot. Ekkor az­tán megérkezett a segítség. A mi falunkban van egy negyven év körüli ember, akit Németh Fe­rencnek hívnak. Nagyon szereti a ze­nét, de a színműveket is bé tudja tanítani. Amióta kezébe vette a szín­darab betanítását, minden szerepű! pontosan eljár a próbákra, mert ott rendnek és fegyelemnek kell lenni- Nem engedi meg a dőzsölést és a rendetlenséget. A tanulással szépen haladunk elüre, azon igyekszünk, hogy december 25-én bemutassuk a színművet. A kolozsnémai CsISz-szer- vezet ezzel megmutatja,, hogy nem hiába kapott kultúrházat. Kihasználja ezt a lehetőséget a kultúraterjesztés­re. Nálunk minden fiatalnak az a meggyőződése, hogy ha csak egyedül a CsISz szervezetnek kellene a nép­művelést végezni, még akkor is ezt tenné, mert ez nemes cél és jó cse­lekedet. Egy kolozsnémai CsISz-tag ★ ★ ★ Azért mégis jól dolgozunk Ha figyelembe vesszük a CsISz alap­szervezetek munkáját, bizony sok hiányosságot látunk, de sok eredményt is. Nálunk a vágsellyei mezőgazda­sági iskolában is jól dolgozik a CslSz- szervezet, de mégsem mondhatjuk, hogy már mindent elvégeztünk. A mi iskolánkban nincs nevelő es a legfőbb súlyt a tanulásra fordítjuk. Kissé túl vagyunk terhelve és nevelő hiányában nehezen megy a kultúr­munka. Kultúrműsorral mostanában nem is léptünk fel sehol. A kultúr­munka, ha hiányos is nálunk, mégis dolgozunk. Nem szabad úgy tekinteni, hogy a kultúrmunka az egyedüli fel­adata a CslSz-szervezetnek. A politi­kai iskolázás például nagyszerűen fo­lyik nálunk. A választáskor komoly feladattal bíztak meg minket az ille­tékes járási szervek és mi ezt a fel­adatot becsületesen elvégeztük. Ha nevelő nincs is az iskolában, azért nem esünk kétségbe, mert egymást neveljük. Magunk között minden hi­bát leköszörülünk egymásról és nem engedünk meg semmiféle kilengést senkinek. Felhasználunk arra min­dent, hogy a mi szervezetünk az el­sők közt legyen annak ellenére, hogy a kultúrmunka nálunk hiányos. Tehát ha valahol valamilyen oknál fogva nem megy a kultúrmunka, azért még lehet ott. jó CslSz-szerve­zet, amely más téren végez értékes munkát. BOCZÁN SÁNDOR, mezőgazdasági mester- iskola, Vágsellye. A bősi kastélyban A napokban Bősön jártam. Ha az idő hűvös is volt, a kíváncsiság mé­gis a bősi parkba és a parkban lévő kastélyba vonzott. Ez a kastély vala­mikor a kizsákmányoló grófoké volt, most pedig mezőgazdasági mesteris­kola van benne elhelyezve. Az eme­leten találkoztam Méri Imrével, az is­kola igazgatójával. Kérdéseimre a kö­vetkezőket válaszolta: — Iskolánk mezőgazdasági mester- iskola, hallgatói az EFSz-ekből és az állami gazdaságokból jöttek össze. Az iskola egy évig tart. Azon elvtársak, akik az iskolázást sikerrel végzik, visszatérnek régi munkahelyükre és ott mint agronómusok, vagypedig mint munkacsoportvezetők működnek További kérdéseimre arról beszélt, hogy vannak itt nemcsak fiatal hall­gatók, hanem idősebbek is, akiknek már gyermekeik is vannak. Arra a kérdésemre, hogy miből él­nek otthon a családtagok, az igazga­tó azt válaszolta, hogy az iskola hall­gatói teljes ellátást kapnak és fize­tésüket is rendszeresen megkapják. A nőtlenek havi 200.— koronát, a nő­sek pedig 500—500 koronát. Ezenkí­vül minden gyerekre 60 Kcs pótlékot kapnak. Az iskola hallgatói szabad idejüket sporttal, vagy olvasással töltik. Spor­tol itt mindenki — jegyezte meg Molnár tanító elvtárs. A legidősebb elvtársak is együtt sportolnak a leg- ifjabbakkal. Az iskolában alakulófélben van a pártszervezet, a CsISz pedig már megalakult. Találkoztam Karos! Zol­tánnal, aki a királyhelmeci járásból jött ide. Messze van az otthonától, ahol két kis gyermeke van, de a ta­nulmányait nem zavarja semmi, mert tudja, hogy a családja el van látva. Majd Takács elvtárssal beszéltem, aki az iskola CsISz-szervezetének az el­nöke. Elmondta, hogy a szervezet jól működik, a politikai körökben a bol­sevik párt történetét tanulják. Több CsISz-tag megrendelte az ifjúsági la­pokat és rendszeres sajtóbeszámoló­kat tartanak. Takács elvtárs a hidas­kürti gép- és traktorállomásról van itt. Visszatérése után mint körzeti agronómus fog dolgozni. Minden tanteremben olvasásba, ta­nulásba merülő hallgatókat látunk Kiss Lajos elvtárs V. P. Moszolov agrotechnikáját tanulmányozza. Meg­kértem, beszéljem részletesebben az iskoláról. Az iskola vezetőségével megvagyunk elégedve — felelte. Igaz kicsit sokat kell tanulni, de ha egy év alatt átakarjuk venni az egész anyagot, akkor bizony tanulni kell. Bettes Dezső az iskola kultúrfeleiőse azt mondja, hogy kultúrcsoportot szeretne alakítani, amely a pihenés óráiban szórakoztatná az iskola hall­gatóit. Nem akarunk háborút Egy pirosnyakkendős kis pionír­lány mondotta ezt, amikor a szenei magyar nyolcéves középiskola üdvöz­letét tolmácsolta a CsISz szenei járási, konferenciáján. Békét akar a fiatal­ság és boldog napokat élni. A járási konferencián egymásután hangzottak el a CsISz 11. kongresz- szusára tett kötelezettségvállalások Minden kötelezettségvállalás egy tég­lát jelent hazánk további építésében, megerősítésében. Horváth elvtárs. a homy dvori alapszervezet küldötte arról beszélt, hogy új munkamódsze­reket vezetnek be a mezőgazdasági munkáknál. így magasabb termés­hozamot érnek el. így harcolnak a békéért. Klacsan elvtárs, a CsISz járási tit­kára szintén arról számolt be. hogy mit tettek a fiatalok a mezőgazdaság fellendítéséért. Például a szenei CsISz tagok a nyári munkák ideje alatt 7460 órát dolgoztak le. A horny dvori állami gazdaságban 6500 brigádórát dolgoztak le a CsISz-tagok és ezért a Falusi Ifjúság Nemzetközi Találko­zójának versenyzászlajával tüntették ki őket. A szenei járásban fiatal, öntudatos traktoristák élnek, akik a falu szocia­lista építésének legelső munkásaivá válnak. Baliga elvtárs is ezek közé tartozik, mert 160 százalékra teljesí­tette az őszi szántás tervét és ezért a Falusi Ifjúság Nemzetközi Találko­zójának jelvényével tüntették ki. Sok ilyen traktoristát kell még nevelnünk és ezért sok fiatalt kell beszervez­nünk a CsíSz-be. Ennek tudatában a járási konferencia elhatározta, hogy a CsISz II. kongresszusáig 300 fiatalt szerveznek be az Ifjúsági Szövetségbe és 1500 tomázót nyernek meg a jövő évi Spartakiádra, az ifjúsági sajtó előfizetőinek számát pedig 590-re emelik. Azonban szükséges, hogy a kötele­zettségvállalásokat valóra váltsák és minden járási bizottság vegyen példát e téren a szenei járási bizottságtól ■ F. P. LÓBEL ZOLTÁN Dunaszerdahely Racára hattagú orvosbrigád érkezett, hogy megvizsgálják dolgozóinkat és azok családtagjait. Képünkön Jaromir Archleb, 60 éves nyugdíjast vizsgálja Dr. Secansky. Találjuk meg a fiatalok felé vezető utat A „Práca mladych”, a CsISz funk­cionáriusok folyóirata néhány kérdést intézett Rudolf Vetiskához, a Pártfő­iskola rektorához, hogy gazdag ta­pasztalatai alapján adjon feleletet az Ifjúsági Szövetséget érintő problémák­ra: Hogyan kellene dolgoznia a CsISz- nek, hogy megnyerje az ifjúság szé­les tömegeit? Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy a fiatal emberek sokban külön­böznek az idősebbektől. Szívesen áb­rándoznak, nagy célokat tűznek ki maguk elé, szeretnek kitűnni a többi közül. Képzeletükben mindig a szebb és jobb életről álmodoznak és ezért készséggel fogadnak el- nemes esz­méket, gondolatokat és lelkesedve harcolnak a megvalósításukért.- A mi munkánkban, az ifjúsággal való mun­kában, számolnunk kell az ifjúság ter­mészetes sajátosságaival és éppen az a feladatunk, hogy ezeket a sajátos­ságokat kellőképpen kihasználjuk. Figyeljük meg közelebbről a fiata­lok sajátosságait. Az ifjúság minde­nekelőtt nagyon szeret a tömegben, kollektívában lenni. Minden fiatal ott szeretne lenni, ahol valami történik, s tudjuk, milyen nehezére esik, ha a tömegből valamilyen' módon kiszorít­ják. Vetiska elvtárs erre vonatkozó­lag a következőket mondja: „Emlék­szem még arra az időre, amikor apá­mat, mint szociáldemokratát kitiltot­ták a Sokolből. Ezért aztán én sem — habár csak fiatal iskolás voltam — járhattam a Sokolba. Bizony ez na­gyon bántott. Később megszervezték a Munkás Testnevelési Egyesületet, a szolgák és betelepültek gyermekei számára. Az­előtt ezzel az ifjúsággal senki se tö­rődött. A szervezeten keresztül ösz- szebarátkoztunk, együtt játszottunk színdarabokat, fejlődtünk, nőtt az osz­tályöntudatunk.“ A CSISZ előtt most az a feladat áll, hogy beszervezze a fiatalok nagyré - szét. Hogy ez megvalósuljon, a CSISZ- nek nem szapad az ifjúság tömegétől elszigetelve élnie. Sok CSISZ-szervezet azonban még nincs ennek tudatában. Például nemrég léptek be az üzemek­be az állami munkaerő tartalékok is­koláiból az új munkaerők. Beosztot­ták őket a műhelyekbe és a többivel már nem törődtek. Ettől az időtől fogva a fiúk rá vannak bízva, ahogy mondani szokás a sorsukra. Pont itt kellene a CSISZ-szervezetnek a fiata­lok segítségére sietni. Meg kell mu­tatni, meg kell magyarázni a fiatal dolgozóknak, akik az iskolából jöttek ki, hogy milyen fontos munkahelyet töltenek be. A CslSz-szervezet ragad­jon meg minden alkalmat, hogy me­leg, barátságos környezetet teremtsen fiatal munkásaink számára. Nem sza­bad előfordulni annak, hogy a fiatal embereket a szervezet magárahagyja és nem törődik velük. Az öntudatos CSISZ-tagoknak nem szabad éreztetni fölényüket a „nem öntudatosak” fe­lett és helytelen, ha valami olyasfélét éreztetünk, hogy „Te még nem tar­tozol közénk”. A CSISZ-szervezetek nem egyszer követnek el hibákat. Sok­szor olyan munkamódszereket válasz­tanak, amelyek nem vonzák a fiata­lokat, nem ébresztenek bennük kü­lönösebb érdeklődést. A CSISZ mun­káját örökös gyűlésezés, hosszú be­szédek, akadémikus viták töltik be. Ne csodálkozzunk aztán, azon, ha az ifjúság a kocsmákat szívesebben ke­resi fel, mint ahogy azt Kisgéresen is láttuk. Mi várja például a kisgéresi ifjúságot a faluban, a szép kultúrház- ban? Bizony semmi érdekes. A kul- túrház hideg, fűtetlen. Pedig az egyik este két fiú ökölvívó kesztyűkkel je­lent meg a kultúrházban. Biztosan szeretik ezt a sportot. Dehát senki sem törődik velük, nincs aki megma­gyarázná nekik az ökölvívás szabá­lyait és így többet már nem mennek oda. A kisgéresi ifjúsággal többet kellene foglalkozni a tanítóknak is. A CSISZ-nek itt mindössze 13 tagja van. Az ifjúság nem jár a kultúrház- ba. A fiatalok intézzék el, hogy a kultúrházba rendesen fűtsenek, ren­dezzenek műsoros estéket, létesítse­nek sportköröket, szervezzenek tánc­iskolát. Sok fiatal nem tud rendesen táncolni. Forduljunk a járási népmű­vészeti tanácsadóhoz, aki küld majd táncmestert, hogy ifjúságunk rendes táncokat tanuljon. Ha ilyen formában szervezzük a munkát, az ifjúság nem keresi fel többé a füstös kocsmákat. Igen, itt kell kerésnünk a hibákat, a tétlenséget és annak következményeit. Hogy ez a megállapítás mennyire igaz azt ott látjuk a legjobban, ahol ér­dekessé alakítják a fiatalok szervezeti életét. Perbenyiken mennyivel más az élet. Az ifjúság nagyrésze tagja a CSISZ-nek. Esténként a kultúrházat látogatják. Színdarabot tanulnak, spor­tolnak, készülnek a Spartakiádra. egyszóval a fia.talok ott megtalálják azt, ami érdekli őket, amihez kedvük van. Ebből a két esetből világosan látjuk, hogy miért nem mutat az if­júság érdeklődést és viszont azt is megfigyelhetjük, hogy a jól megszer­vezett munka vonzza az ifjúságot és ott a szervezet mindig tevékenyen működik. Az ifjúság különösen a sport iránt érdeklődik és ezen a téren szeretne szép eredményeket elérni. A kapita­lizmus idején, az első világháború u- tán a futballcsapatokon keresztül egész járási sztrájkokat szerveztek a sportszervezetek. A testnevelési moz­galomba a CsISz-tagoknak aktívabbak­nak kellene lenniök. Ezeknek azonban nem csupán az lenne a feladatuk, hogy megtartsanak valamilyen előa­dást és ezzel befejezettnek tekintsék a sportolók közötti munkát, hanem ellenkezőleg, ezeknek a tagoknak ak­tiv sportolóknak kell lenniök, hogy megnyerjék az ifjúság bizalmát és te­kintélyt szerezzenek maguknak. Az ilyen elvtársakat az Ifjúsági Szövet­ségnek nem szabad funkciókkal meg­terhelni, hogy a sport terén annál zavartalanabbul tevékenykedjenek. Ahogy már az előbb említettem, a fiatal embernek természetes vágyai vannak. Szeretne valamivel kitűnni, valami nagy teljesítményt elérni1 Ter­mészetesen a fiatalok tehetségük, a- dottságuk szerint különböző célokat tűznek ki maguk elé, különbözőkép­pen szeretnék felkelteni az emberek figyelmét. Mi természetesen nem kí­vánjuk, hogy a mi fiataljaink üres, léha, értelmetlen módon hívják fel az emberek figyelmét, mint például a jampecek. A fiatalokat oda kell irá­nyítani, hogy a tanulás és a munka terén elért eredmények megelégedett­séggel és büszkeséggel töltsék el. Fel kel! őket világosítani arról, hogy mi­lyen nagy megtiszteltetés minden fia­tal számára, ha bányász, szövetkezeti tag, esztergályos, repülő, vagy orvos lehet. Fel kell ébreszteni a fiatalok érdeklődését munkájuk iránt, főleg most, amikor már nem nyom ben­nünket a kapitalista járom. A fiatal embernek tisztában kell lenni azzal, hogy min dolgozik, miért dolgozik és mi a munka célja. Ha mondjuk autó- alkatrészen dolgozik, ismernie kell az alkatrész elhelyezését és jelentőségét, tudnia kell, hogy milyen következmé­nyekkel jár, a felelőtlen, hibás előál­lítása. Az az ember, aki tudja, min és miért dolgozik, munkájában örömöt talál és másképp néz a dolgokra. Az ilyen embereket meg kell dicsérni, fel kell ébreszteni büszkeségüket szakmájuk, üzemük iránt. Hogy kellene dolgozniok Ifjú­sági Szövetségünk funkcionáriu­sainak ? Egész életünkben örökérvényű az az elv, hogy a népre nem lehet sem­mit sem ráerőszakolni, hanem csak­is állandó felvilágosító munkával ér­hetünk el a tömegek között ered­ményeket. Ez az alapelv még foko­zottabb mértékben vonatkozik a CsISz funkcionáriusaira. Nem szabad a fia­talokat olyan dolgokra kényszeríteni, amiről a fiatalok nincsenek tökéle­tesen meggyőződve. Az ifjúság neve­lése türelmes munkát igényel. Van­nak olyan funkcionáriusok is, akik azt hiszik, hogy azzal, ha tartanak egy nagy beszédet, már teljesítették feladatukat. Ezzel az ifjúságot még nem lehet megnyerni. A jó szerve­zőknek a fiatalokkal együtt kell él- niök, velük kell érezniök. Ha a sport iránt nagy az érdeklődés, akkor az ifjúság nevelőinek alaposan meg kell ismerkedni a sporttal, hogy megnyer­hessék a fiatalok bizalmát. A CSISZ funkcionáriusnak értenie kell a mu­latságok megszervezéséhez is. Fon­tos, hogy a funkcionárius személye­sen ismerje a tagokat és a fiatalok bizalommal forduljanak hozzá taná­csért és segítsen a felmerülő magán- problémák megoldásában is. Előfordul mondjuk, hogy valamelyik fiú első szerelmét éli át. Szeretné, ha meg­értenék érzéseit, komolyan vennék és nem nevetnék ki. Vajon kihez fordul­hatna nagyobb bizalommal az ilyen fiatal, mint az ifjúsági funkcionárius­hoz? Az Ifjúsági Szövetség tagjainak tudatában kell lenni annak, hogy az összes fiatal nem érti meg egyszerre^ a szocializmus építésének nagy célját. Tudatában kell lenni annak, hogy a fiatalok különböző környezetben ne­velkednek. Különböző mértékben hat­nak rá a kapitalizmus csökevényei, különféle elméleti befolyások alatt áll. Ezért vonjuk be a fiatalok nagyrészét a nagy családi körbe, nyújtsunk nekik segítő kezet és vonjuk be a fiatalokat a lelkes, odaadó, bátor fiatal építők soraiba. FÜLÖP PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents