Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-12-11 / 98. szám
8 Ol IFIflSÄG 1954. december 11. Szoviet l umor A TYOMKIN: AZ ELSŐ MEGBÍZATÁS Az ifjú fényképész-tudósítót, Szavelij Siskint, sürgősen a szerkesztőségbe citálták. — Hát Siskin barátunk — szóit ünnepélyesen a szerkesztőség titkára — megbízlak az első önálló feladattal Elmégv a Szövetkezeti utca 5. alá és lefényképezed ott Gluskot. A munka sürgős, bebizonyíthatod mit tudsz . . . Siskin egy félóra múlva már a fasorban baktatott, amelyik a csinos, zöldremázolt házikóhoz vezetett. Kopasz fején mintha varázslat tartaná az a- ranyfonállal kivarrt tatár sáp • kát, a tyubetyejkát, mellén pedig fényesen csillogott a fényképezőgép nikkel kerete. Fürgén átugrott egy világospiros bokrot és egyszerre ott állt a veranda előtt. A lépcsőn ott ült egy leány tarka ruhában. Könyvet olvasott. — Engedje meg, hogy bemutatkozzam — brummogta Siskin basszushangján, a sietéstől kifulladva. — A kerületi újság tudósítója vagyok, kh, kh . . Szavelij Siskin. — Lekapta kobakjáról a sapkát és meglengette a levegőben. — Azt a megbízatást kaptam, hogy fényképezzem le Glusko tanulót. Ütba igazíthatna? — Diák? — kérdezte a leányka és könyvjelzőjével megjelölte az oldalt. — Bizonyára a bátyám. Az ajtó felé fordult: — Andrej, látogatód van! A veranda küszöbén megjelent egy fiatalember, kezében vonalzóval és hegyesre faragott ceruzával. — Azért jöttem, hogy lefényképezzem — magyarázta Siskin és a sapkájához kapott — Kitűnő, maradjon, jobb helyzetet el sem lehet képzelni! — és beállította a fényképezőgépet. — Kérem . . . egy pillanat .. . vigyázz . .. kész! — Nem értem miért éppen engem fényképezett V>? Nem tévedett ? Lehet, hogy nem is Andrej Sztyepanovicsra van szüksége, hanem Sztyepan An- drejevicsre, az apámra! — Nem, nem, én a diákot a- kartam — ellenkezett Siskin. — Hiszen ő is tanul. Mester az üzemben, de emellett az esti ipari iskolába jár. — Tanul?... Az ipari iskolában ? — ismételte gondterhelten Siskin. — Hm . .. Meglehet, hogy ő az . . . Én ugyanis elfelejtettem megkérdezni a teljes nevét. De mi lenne, ha minden eshetőségre lefényképezném Sztyepán Andrejevicset is? — Ahogy akarja! — tárta ki kezét Andrej és bement a szobába. Egy pillanat múltán az ablakban megjelent egy idősebb ember derűs képe. Siskin az ablakhoz futott. — Bocsásson meg, fotoíudó- sító vagyok — mondta egy- szuszra. Az a feladatom, hogy önt lefényképezzem. — Engem ? — Igen persze, éppen önt. Glusko elvtárs .. . Maradjon így, jobb helyzetet el sem tudok képzelni... Csak egy pillanatra ... vigyázz ... he mozogjon .. kész! — Most pedig barátocskám árulja el, miért érdekli annyira az én személyem — szólalt meg mosolyogva Glusko és nagyokat eregetett a pipából. — Tanuló. — Igen, tanuló vagyok! — Az ipari iskolába jár. — Oda. — Önről fognak írni az újságban — jelentette ki Siskin határozottan — Helyes, de ha már az újságba írnak — szívott nagyot a pipájából Glusko — akkor jobb lenne, hogyha — tekintsen csak oda — egy fiatalasszonyra mutatott, aki a másik ahlakn-il ült ölében egy kisgyermekkel — Katyerina Glusko, kitűnő tanuló és ehhez még kitűnő anya is. — Glusko? — Igen. Katyerina Glusko. Andrej felesége. Siskin úgy hátratolta sapkáját a fejebúbján, hogy az majdnem leesett. — Ez aztán szép história . . . Glusko — morfondírozott az orra alatt — de meglehet, hogy éppen ő lesz az ... — A tudósító fürgén az ablakhoz ugrott, szeméhez kapta a fényképezőgépet — ezúttal már kérdezés, magyarázkodás nélkül. — Miért engem ? — kérdezte ijedten az asszony, a gyerek szájába téve a cuclit. — Éppen Önt a kislányával. — Ez nem leány, hanem legény ... — Az nem számit. Csak kérném ne mozogjon. Fogja meg a leányka kezét — bocsánat — a fiúcska kezét, így ... A gyerek, mikor észrevette a fényképezőgépet, utána nyúlt és uorándozni kezdett az anyja ölében. — Tyu, tyu, tyu. úgy kicsike — igyekezett Siskin megnyugtatni a gyereket és olyan arcot vágott, hogy a gyerek elsírta magát. Míg az anya beszélgetett a fiúcskával, Siskin- nek mégiscsak sikerült lekapni őket. — Bájos kép lesz! — De figyelmeztetem elvtárs, hogy nem járok iskolába, tévúton tanulok — mondta az asszony. — Én úgy gondolom, hogy a legérdekesebb lenne, ha olyan kitűnő tanuló és közösség; munkás képét közölnék az újságok, mint amilyen a mi Ga- linánk . . . — Milyen Galina? — Én vagyok Galina — szólalt meg a tarkaruhás leány, aki eddig a veranda lépcsőjén olvasta a könyvet. — Szintén ipari iskolában tanul — fordult hozzá élénken Siskin. — Igen. — Ugyancsak Gluskonak hívják? — Igen, én is Glusko vagyok Siskin lekapta fejéről a sapkát és megtörölte izzadt homlokát. — Engem már nem kell, hogy lefényképezzen — mondta közömbösen Galja. — Hogyhogy? — Egyik folyóiratba éppen tegnap fényképeztek le. — Tegnap? Siskin leroskadt a padra. — Különben a mamám is tanul — jegyezte meg véletlenül a leány. — A mama szintén? — Igen . . . Az ipari iskolában előad és marxizmust-leninizmust tanul az egyetemen. — Ez hát azt jelenti, hogy diák. aki előad, vagyis inkább előadó, de tanul is — morfondírozott Siskin. — És hol van most a mamája? — A virágokat locsolja ... Siskin megkerülte a virágágyat és eltűnt a bokrokban. Néhány perc múlva újra megjelent a verandánál. Kopasz fején izzadságcseppek csillogtak Sapkáját hanyagul a derékszíj alá dugta. „Elvtársak — fordult bátortalanul egyszerre mindenkihez — mi lenne, ha valamennyiüket egyszerre lefényképezném? Így legalább nem csúszhat be semmiféle tévedés”. * Siskin boldogtalanul lógatta a fejét, amikor belépett a szerkesztőségbe. A titkárt már nem érte ott. A szolgálatos szerkesztőnek hosszasan megmagyarázta, miért hozott egy kép helyett ötöt. Másnap reggel, mikor szorongva belenézett az újságba, a második hasábon felfedezte a Glusko-család képét. A széleskörű szerkesztőségi gyűlésen a titkár gratulált neki a kezdeményezéséért. Szűcs Béla fordítása. Halászok. áb & "Üálj sfo p ... :’\f Igazán nem tudom, mit csináljak ma, táncolni menjek, vagy a kávéházba... vagy a változatosság kedvéért elnézzek az előadásra? Porfelhő Somorján A minap azt a megbízást kaptam, hogy utazzak le Somnr- jára. Hírből már tudtam, hogy Somorja nem tartozik a legszebb városkáink közé. így hát most megragadtam az alkalmat és gondoltam, egy kicsit körülnézek Somorján. [gaz, nem a legalkalmasabb időben érkeztem, mert az éjjel havazott, napközben már olvadni is kezdett, és így sár bizony elég nagy volt. No nem baj, gondoltam, valahogy majd csak átlábolok a térdigérő sáron és a CslSz járási bizottságán, szép rendben tartott irodában kipihenhetem a négyórai utazás fáradalmait. A „csallóközi gyors” vidáman pöfögött Somorja felé. Útközben egy régi ismerőssel találkoztam, aki érdekes, már előre figyelmeztetett, hogy ha esetleg betérek a CslSz járási titkárságára, vigyázzak, nehogy hanyatt essek az eldobált, szalonnabőrökön és beverjem az orrom a hamusládába, mert, hogy ott a hamut csak egyszer havonta szokták kiönteni. Ilyen és hasonló tanácsokkal ellátva, nyugodtan kerülgettem a pocsolyákat és azon gondolkoztam, hogy nem lenne-e jobb, ha mielőtt bemennék a titkárságra, megkérném valamelyik elvtársat, hogy öntsön ki egy kevés hamut az útra. amibe bele lehetne törölni a cipőket, hogy ne legyen olyan csúszkáló kedvük. Sok időm már nem maradt a gondolkozásra, közben oda is értem a CslSz járási titkárságára. A sors úgylátszik kegyes volt hozzám és nem engedte, hogy ilyen hamar bekövetkezzék a szerencsétlenség. A titkárságon nem volt senki, a vasrács be volt zárva. A baj ott kezdődött, hogy kíváncsi természetű vagyok és megpróbáltam a vasrács mögött az ajtót kinyitni. Lenyomtam a kilincset s az ajtó kinyílt, kíváncsian kandikáltam be az ajtón és nézegettem, hová is lépjek majd, ha be találok menni az irodába, igen ám. de akárhogy erőltettem is szemeimet, nem láttam semmit. Az ajtónyílásnál ugyanis olyan porfelhő csapódott fel, mintha valami pokolgép robbant volna fel odabent. Mit tehettem egyebet, ha nem akartam megfulladni a kitóduló portól, gyorsan becsuktam az ajtót és bementem a közeli vendéglőbe, hogy egy pohár sörrel öblítsem le a torkomat reszelő port. Í gy kis idő múlva aztán, amikor nekibátorkodtam és a ‘-'por sem reszelte már a torkom, elindultam újra a titkárság felé. Amint beléptem, első tekintetem a szekrényre esett és azonnal megállapítottam, hogy mi okozta az előbb a porfelhőt. A szekrényen a talán már évek óta heverő könyvek és brosúrák közül most is sűrít felhőkben gomolygott a por. A másik helyiségben megtaláltam Somogyi elvtársat, a járási titkárt. ülőhellyel is megkínát, de azt már nem mondta meg, hová lehetne leülni. A székek mind tele voltak szétdobált papírokkal és tagsági bejelentkező lapokkal. Beszélgetés közben kicsit körülnéztem. Az asztalokon szerte-széjjel heverő könyvek festői rendetlenségéhez még hozzájárult a pad alatt, a rádióaszta - kán és az ablakban heverő lekváros- és feketekávéspoharak összevisszasága. Ilyen rendetlenség közt akar-e jó munkát végezni a somor- jai járás CslSz titkársága? Hiszen ha egy falusi CsISz-tag be talál tévedni hozzájuk tanácsért, a legszívesebben visszafordul, amikor meglátja azt a rendetlenséget és megüti orrát az ajtónyitáskor felszálló hamu bűze. Helyénvaló lenne, ha a somor- jai járás CslSz titkársága kötelezettséget vállalna a CsISz^ járási konferenciák tiszteletére és végre leszednék a falakról az aratás gyors elvégzésére felhívó plakátokat, elmosnák a poharakat, a könyveket elhelyeznék az üresen álló könyvszekrényben és eltávolítanák a pádon heverő „titkos valami"-t, ami — Mit keres? — Ma elveszett egy papír. — Milyen papír? — Azt nem mondhatom meg. szigorúan bizalmas instrukció. (L. Genes) ben falvédő papírral van letakarva. NEUMANN JÁNOS: Nem mese , Igenis van! Tudom én is! i Meg is eszküszöm rá bátran1 | A repülő csészealj tény! : A saját szememmel láttam! Sőt, hogy e tényt bizonyítsam, Azt is elárulom, kérem, Hogy milyen módon jelent meg j Ez a furcsa csoda nékem. Hallgassák hát meg e verset. S ha hallgatták, fogadják el, Hogy e veszélyes tárgyaktól Néha bíz óvakodni kell! Szóval az ügy, úgy kezdődött, Hogy az egyik víg reggelen Észre vettem Kiss kartáson, Hogy különösképp kedvtelen. — Mi a baja kedves kartárs? Kérdem, faggatom, résztvevőn, Erre megsúgja, hogy éjjel Fent kuksolt ő — a háztetőn V. E. 1. A véD ke. rin - gő dal- U ■ mán. rpv *m • lók ven ke* rin - pő smII to váhb, ntóg ink - sok—^ d;4_7i ítnesz-sze száll, é - ven át. . KJ * ° o - ma n,..ll Húsz *e mull, ma mar olv fa- kult.Oak Mert őr- zi majd sok Ms nem re- dók. 0* ti á • lom __ volt ta - Ián? A fűk - szép-- dal - la - mát! __ Kit tánc - ra hiv. az tf - jósért, ha viv - tarn.—— har-eo - mai _ Fa né • ha visz- ara • sáp, mind bol - dog ___és sza - had!— Az é- Irt szép lesz. hoz - za tnáe bt. if * jfi -, sá - go- mai. mint c dal sö- rök - re íigv ma- rád! Fényrak. hogv: Tjr'a ve- lilnk. ö- reg le- gény A vén keringfi Blanter M. zenéje Iszakovszkij M. verse Gyulai-Gaál Ferenc magyar szövege A vén keringő dallamán Egy emlék messze száll. .. Húsz éve múlt; ma már oly fakult Csak álom volt talán?... A vén keringő elkísért, Ha vívtam harcomat, És ha néha visszahozza még Az ifjúságomat. Fényárban úszó bálterem. Sok boldog ifjú pár, A vén keringő daliamára most is táncot jár! Ha rámragyog szemükben égő Jókedv és remény, Ügy várom, hívjanak, hogy: tarts velünk öreg legény! A vén keringő száll tovább Még sok-sok éven át, Mert őrzi majd sok hős nemzedék Örökszép dallamát! Kit táncra hív az ifjúság, Mind boldog és szabadi Az élet szép lesz, mint a dal S örökre úgy marad! REJTy£NY?ERSENYÜM A Szovjet irodalom—művészet Vízszintes: 1. A kiváló realista festőművész alkotása. Egy háztűznézőt mutat be, nyolc személy jellemvonásaival. 7. A harmadik ismeretlen. 8. Sósborszesz, a mondái vadászatistennőről elnevezve. 9. Egye! 10. Nem egészen egy! 12. Valami hiányzik ahhoz, hogy nagy legyen! 13 Ellentétes kötőszó — fordítottja. 14. Se hidegen, se melegen. 17. E mondatban négy van. 18. ACY. 19. Nemes fémeket csekélyebb értékű fémekkel vegyítve kapjuk ezeket. 22. Kicsinyítő képző. 23. RGI. 24. Visszaér! 25. Még néhány hét és 1955-ről elmondhatjuk. 28. TTA. 29. Szoba is van ilyen. 30. Semmi. 31. Netto rövidítése. 32. Citrom — oroszul és olaszul. 35. Lásd 9. sz. 37. Nép. Függőleges: 1. Egy legénylakás „művészi“ rendetlensége tárul elénk. A mezítlábas festő-katonatiszt köntösére tűzi az imént kapott érmet. 2. Ö. D. 3. Hullámosán mozog. 4. A vízsz. 1. sz. képen a háziak lényét fűti át. 5. Néniké. 6. Gallium vegyjele. 11. Bűncselekmény. 13. Kellemetlenkedik valakinek. 15. Hónaprövidítés. 16. „És a többi" e- gyik fajta rövidítése. 20. Kutya hordja. 21. Egy — németül. 26 Kiváló szovjet történelemtudós 27. Gyalog közlekedni. 33. Szintén. 34. O. F. 36. Egy kockába kiírva az &. Beküldendő a vízsz. 1„ függ. 1 és 4. sz. sorok megfejtése. a csészealj No-no! Csak tán nem holdkóros? Vallatgatom a jó komát, S ím, ekkor ő asztalomra Egy kis cédulácskát dob át. — Szörnyű dolgokat hallottam, Üzente a kis cédulán, Ha érdekli, elmesélem, Jöjjön el hozzám délután. És délután a lakásán, Halántékom majd ki repedt, Mert ott tudtam meg először A csészealji híreket. — Amerika hangja mondta, Súgta-búgta nagy reszketőn. Ezt a rémet figyeltem en Egész éjjel, a háztetőn! És, hogy izgalmát leleplezze, Boros üveget tett elém, S bár az italt nem szeretem, Szinte töltögette belém. — Képzelje csak, — mesélt közben — A Mars-lakók röpdösnek itt, S bármely percben megérhetjük, Hogy bombáikat ránk vetik. — Tudja, hogy repül e korong? Ez az érdekes csészealj? Ügy száguld az, mint a villám, S közben nem haitik semmi zaj És folyt a szó az ajkáról, Egész este mesélt nekem, S közben persze az italtól Majdnem, hogy megállt az eszem. Mikor aztán késő este Haza mentem tántorogva, íme, mindjárt fel is robbant A legelső atombomba! Mert alig értem ám haza, Életre kelt a rémmese, Nem hallottam semmi más zajt, Csak annyit, hogy: nesze, nesze! S mire ráeszméltem volna, A közelgő vészre, bajra. Mint a villám, úgy sistergett Felém vagy tíz csészealja! S aki ezután sem hiszi A marslakók szellem útját, Kérdje meg ifjú nőmet, — vagy Nézze meg a fejem búbját! ŰJ IFJÚSÁG - a CslSz Szlovákiái Központi Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Sme na. a CslSz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Bratislava Prazska 9. - Szerkeszti a szerkesztő-bizottság. Főszerkesztő Szűke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bratislava. Prazská 9. - Telefon 227-17 -237-01 - Nvom^ Merkantil o v nvomdája. - Előfizetés egv evre 30 Kcs, felevre 15 Kcs. - Hmlapbélveg engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2 - Ter eszti a Postaszolgalat. — Rendeléseket mindé a postahivatal és minden kézbesítő átvesz. ' D 51947 s,
