Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-04 / 96. szám

2 1954. december 4. Ol IFJÚSÁGI Viliam Siroky miniszterelnök beszéde Moszkvában: Az egyetlen űt: a kollektív biztonsági rendszer megteremtése Viliam Siroky, a Moszkvában meg­tartott beszédében kifejtette, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya a felsorolt következtetésekre támasz­kodva mélyen meg van győződve ar­ról. hogy az európai béke és bizton­ság kérdésének megoldásához, ide számítva a német kérdést is, egyet­len út vezet, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése a Szovjetunió kormányának ,jar%slatai alapján. A Szovjetuniónak ezek a javaslatai abból indulnak ki. hogy lehetséges a különböző társadalmi-gazdasági rend­szerű’ országok szoros egymás mellett élése. Ezek a javaslatok megfelelnek az Egyesült Nemzetek alapokmánya összes ff! elveinek és céljainak. A ja­vasolt kollektív biztonsági rendszer ezért feltételezi valóban valamennyi európai. állam részvételét, és át van hatva az összes részvevőnek, a nagy és kis államok függetlenségének cs szuverenitásának következetes tiszte- letbentartásától. Az európai államok •e rendszer keretében kötelezettséget vállalnának arra, hogy a fegyveres erőket nem használják fel támadó célokra, hogy tartózkodnak bármilyen egymás elleni támadástól és ezenkí­vül kölcsönösen biztosítják részvéte­lüket az európai fegyveres agresszió veszélye elleni kollektív akciókban- A szovjet javaslatok ugyancsak fel­tételezik, hogy a részvevő államok kötelezettséget vállalnak a kölcsönös együttműködés fejlesztésének sokolda­lú támogatására gazdasági téren is. A szovjet javaslatok, mivel feltétele­zik Németország két részének az összeurópai biztonsági rendszerbe va­ló bekapcsolását azzal a kilátással, hogv megalakul az egységes, demo­kratikus német állam, lehetetlenné teszik Ny ugat-Németországban az9 új európai háború tűzfészkének kiala­kítását. A Csehszlovák Köztársaság kormá­nyának ezért meggyőződése, hogy a hatásos európai kollektív biztonsági rendszernek a szovjet javaslatok alapján való megteremtése , a béke biztosítását és az összes európai or­szágok és a mi hazánk biztonságának megszilárdítását jelentené. Az ilyen rendszer kiépítése megteremtené a feltételeket Németország egységének felújítására, a független, békeszerető és demokratikus német állam felállí­tására. — Ez Csehszlovákia számára messzemenő jelentőséggel bírna, mert a mi délnyugati határunk is meg­szűnne a feszültség és az incidensek színhelye lenni, és a béke, k termé­keny együttműködés határja lenne. Az európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtése támaszpori túl szol­gálna az összes európai országokkal való politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai széleskörű és sokoldalú kifejlesztésére is. A kollektív bizton­sági rendszer megteremtése azt je­lentené, hogy véget vetnének az egy­mással szembeni ellenséges Icsoporto- sulások politikájának. Euróba ketté - szakítása politikájának, és valamennyi európai nemzet számára, atnelyek a múltban oly súlyos megpróbáltatáso­kat szenvedtek, biztosítaná ! a tartós békét és biztonságot. Természetes persze, hogy az euró­pai kollektív biztonsági rendszer gon­dolatának megvalósításához, amely oly drága és közelálló valamennyi euró­pai nép számára, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a nyugat:, államok visszavonhatatlanul lemondjanak Nyu- gat-Németország új hafelfegy vérzésére irányuló ártalmas politikájukról', a párizsi egyezmények politikájáról. NEM ENGEDIÜK B NÉMET MILITARIZMUS FELTÁMASZTÁSÁT resszus határozottan síkra szállt a Nyugat-Németország remilitarizálására szőtt tervek ellen. • A kongresszus megállapította, hogy a szóbanfo gó tervek valóraváltása „komoly mérték­ben veszélyeztetné mind a nemzetközi feszültség enyhülését, mind Németor­szág újraegyesítésének lehetőségét” és hogy Nyugat-Németország szempont­jából „az újrafelfegyverzés olyan mi­litarista, bürokrata állam megterem­tésének veszélyét jelentené, amely a munkásmozgalom által a politikák szo­ciális és gazdasági demokrácia meg­teremtésére kifejtett erőfeszítések végét jelentené.” A Nyugat-Német Szakszervezetek e határozata arról tanúskodik, hogy Nyugat-Németország remilitarizálá- sa a munkásosztály akarata ellené­re, a német nép többségének akara­ta ellenére történik és hogy Nyu­gat-Németország dolgozói határo­zottan állást foglalnak a remilita- rizálással szemben. Nyugat-Németország vezetői azonban nem számolnak ezzel. Nem veszik fi­gyelembe népünk akaratát és a nyo­más minden eszközét megragadják annak érdekében, hogy kibontakoztas­sák egy új háború előkészületeit, hogy teljes mértékben a militaristák és re- vansisták szolgálatába állítsák Nyu- gat-Németországot. Nyugat-Németországot szemünk lát­tára agresszív militarista állammá vál­toztatják. ami ismét azzal a veszély- lyel fenyeget, hogy a háború fő tűz­fészkévé válik Európában. Azok, akik a bonni állam élén állanak, nem lep­lezik a más európai népek ellen irá­nyuló agresszív terveiket. Nem más, mint Adenauer, Nyugat- Németország mostani miniszterelnöke hozakodott elő még 1952 márciusában, Nyugat-Németország remilitarizálását szorgalmazva, olyan harcias tervekkel, hogy „Nyugat-Németország újrafel- fegyverzésének új keleteurópai rend előkészítésévé kell válnia“. (Folytatás az 1. oldalról) Míg korábban Hitler beszélt „új keleteurópai rend megteremtéséről”, most a hitlerizmus kudarca után Adenauer beszél erről. Az olyan bonni minszterek, mint Seebohm, Kaiser és Hállstein kijelen­tése, vagy olyan hitlerista tábornokok mint Falkenhausen, Kesselring és má­sok kijelentései arról tanúskodnak, hogy a revansisták és az idegen terü­letek meghódításának hívei már nem titkolják többé agresszív céljaikat és terveiket. A jelen körülmények közepette Nyugat-Németország remilitarizálása a korábbinál veszedelmesebb jelleget ölt. Elegendő rámutatni, hogy a nyu- goatnémet hadsereg lehetőséget kap arra, hogy rendelkezzék minden fegy- verfagtával, beleértve még az atom­fegyver felhasználásának lehetőségét is. Ilyen helyzetben nem sok kell ah­hoz, hogy atomháborút robbantsanak ki azok a militarista fejvadászok, akik ki­járták a hitlerista háborús bűncse­lekmények iskoláját, akik teljesen ártatlan emberek millióit pusztítot­ták el a majdaneki, oswienczimi és más haláltáborokban. El lehet-e fe­lejteni azt, hogy ez a söpredék e- gész nemzetek, egész népek meg­semmisítésére irányuló törekvésé­ben patakokban ontotta az ember­vért? A párizsi egyezmények arról tanús­kodnak, hogy az amerikai, valamint az angol és francia uralkodó körök számára idegenek Németország egy­sége helyreállításának érdekei, épp­úgy, mint ahogy idegenek általában a német nép érdekei. A német militarizmus talpraállítá- sára azért van szükségük, hogy e- zen az alapon tető alá hozzák mege­gyezésüket a német militaristákkal és hogy a remilitarizált Németország részvételével alakított katonai csopor­tosulásaik segítségével fokoznák min­denirányú nyomásukat a Szovjetunió­ra és olyan más európai országokra, amelyek nem tartoznak katonai cso­portosulásaikhoz. Ezt ők maguk is erőpolitikának nevezik. Rég ideje lenne, hogy megértsék: semmiféle fenyegetéssel nem lehet megfélemlíteni a szovjet népet és a népi demokratikus országokat, ahol a munkásosztály a dolgozó paraszt­sággal szövetségben gyakorolja a hatalmat és amelyek sikeresen ha­ladnak előre a szocializmus építé­sének útján. Ha az ilyenfajta kísér­letek kudarcba fulladtak a múlt­ban, akkor sokkal reményteleneb­bek az ilyenfajta agresszív tervek most, amikor a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus országok ma biztosabbak, mint valaha ijelyzetük- ben és a szocializmus építése során aratandó további sikereikben. Nincs olyan erő a világon, amely vissza­felé tudná forgatni a történelem ke­rekét. A Szovjetunió elutasítja a német militarizmus talpraállításának minden tervét és Németország ilyen vagy olyan részének bármilyen katonai cso­portosulás érdekében való felhasz­nálására irányuló minden kísérletet és amellett áll, hogy Franciaorsjzág, Ang­lia és az Egyesült Államok a Szov­jetunióval együtt lásson hozzá a né­met kérdés megoldásához. Ennek ér­dekében nem csekély nehézségeket kell leküzdeni, de mindenekelőtt e- gyezményt kell létrehozni a négy ha­talom között Németország egységének békeszerető és demokratikus elvek a- lapján való helyreállítása kérdésében. Ez viszont megköveteli a megegyezés létrehozását az össznémet sjzabad vá­lasztások megtartásának kérdésében, amely választások alapján megválasz­tanák az össznémet parlamentet és össznémet demokratikus kormányt a- lakí tanának. A bíró felölti a talárt Churchill Winston Churchill november 30-án ünneplte nyolcvanadik születésnapját. A munkáspárt vezetői ajándékok és dicséretek tömkelegével ünnepük a konzervatív párt vezetőjének szüle­tésnapját, de az angol munkások nem vesznek részt ebben az ünneplésben Múlt heti nyilatkozata óta, amikor kijelentette, hogy 1945-ben szovjet­ellenes hadjáratra akarta a náci csa­patokat felfegyverezni. méginkább szembeszállnak vele. Churchill a Marlborough hercegi családból származik, az egyik leggaz­dagabb földbirtokos családból, amely­ből két évszázadon keresztül Anglia vezetői kerültek ki. Mint katona kezdte meg pályáját. Később újság­írással foglalkozott, majd belevetette magát a politikába. 1900-ban parla­menti képviselő lett és 31 éves korá­ban miniszter. Churchill résztvett az első világhá­borúban is. Amikor az Októberi For­radalom hatalomra emelte az orosz munkásokat és parasztokat, Churchill szemében a leggyülöltebb ellenség a fiatal szovjet állam lett, és azóta is az maradt. Az 1926. évi általános angol sztrájk folyamán Churchill úgy harcolt a szakszervezetek ellen, mint egy tá­bornok, aki katonai hadjáratot irá­nyit. igazi arca Churchill sajátmaga leplezte le, hogyan árulta el a második világ­háború alatt Anglia szövetségesét. Az volt a politikája, hogy hagyni kell a Szovjet Hadsereget, vállalja a harcok oroszlánrészét. Ezért azután olyan sokáig halasztotta a második arovorial megnyitását, amennyire csak lehetséges volt. A szovjet vér patakokban ömlött a keleti fronton, de Churchill nem mozdult. Nem mozdult addig, míg a Szovjet Had­sereg nem mutatta meg, hogy egye­dül is megnyeri a háborút. Akkor aztán sietett megnyitni a második frontot. Még mielőtt a háború befe­jeződött voina — amint ezt az el­múlt héten elmondotta — a náci hadseregek újrafelfegyverzését ter­vezte — noha nyíltan a szovjet szö­vetséges iránt érzett barátságról nyi- latkozgatott. Most közel áll ahhoz, hogy végre­hajtsa tervét, a német militaristák felfegyverzését, amit nem mert meg­tenni kilenc évvel ezelőtt a közvéle­mény hangulata miatt. Most. nyolcvanadik születésnapján Churchillt ünnepük a gazdag angol családok. De az egyszerű emberek milliói nem ünnepük. Az egyszerű angol emberek azon igyekeznek, hogv Churchillék a legközelebbi választá­son vereséget szenvedjenek. Lengyelországban december 4-én ünnepük a bányász-napot i A lengyel bányászat rendkívül fejlett. Szénfejtés terén világviszonylatban az ötödik helyen áll. 1946-ban 47.3 millió tonna szenet fejtettek, míg 1955-ben évi 100 millió tonnára emelik a széntermelés. Ha ezt a szénmennyiséget 20 tonnás vagonokban akarnánk elszállítani, akkor olyan hosszú vonatra volna szükségünk, mint az egyenlítő. 1955-ben egy lengyel polgárra 3.7 tonna szén esik. Az Egyesült Államokban ugyanakkor 4 tonna szén jut egy emberre. A lengyel széntermelés fellendítését a modernizált bányamunkának és a munka helyesirányú szervezésének köszönhetik. A hatéves terv még fokozottabb-mértékben gondoskodik a széntermelés technikai színvonaláról. 1955-ben még nagyobb befektetéseket eszközölnek a bányaipar terén és tizen­egy egészen modernül felszerelt bányát rendeznek be. Átszervezik és gépesítik a régibb bányákat is, újlabb biztonsági intézkedés történik és a higiénia terén is sok újítást vezetnek be. Len­gyelországban is kellő megértéssel, figyelemmel kísérik a bányászok életét és szeretetteljesen gondoskodnak róluk. A legjobban felszerelt gyógyintézetek állnak a bányászok rendelkezésére és 1 munka után szép üdülőtelepeken pihenik ki fáradalmaikat, vagypedig kultúrintézményeket és sporttelepeket keresnek fel. A lengyel nép megbecsüli a bányászok munkáját és eredménye­sen teljesíti gazdasági terveit. " (A Lengyel Információs Iroda anyaga nyomán) A bányászok vonatokon mennek a zabrze- wychodi bányába. \ Zabrze-Wychod bányában — a gázok elleni berendezés. \ „Gottwald” bányában — a szénkombájn munka közben. Mentési gyakorlatok a bányában. Első segélyt „megsebesült“ bányászoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents