Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-12-04 / 96. szám
2 1954. december 4. Ol IFJÚSÁGI Viliam Siroky miniszterelnök beszéde Moszkvában: Az egyetlen űt: a kollektív biztonsági rendszer megteremtése Viliam Siroky, a Moszkvában megtartott beszédében kifejtette, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya a felsorolt következtetésekre támaszkodva mélyen meg van győződve arról. hogy az európai béke és biztonság kérdésének megoldásához, ide számítva a német kérdést is, egyetlen út vezet, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése a Szovjetunió kormányának ,jar%slatai alapján. A Szovjetuniónak ezek a javaslatai abból indulnak ki. hogy lehetséges a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű’ országok szoros egymás mellett élése. Ezek a javaslatok megfelelnek az Egyesült Nemzetek alapokmánya összes ff! elveinek és céljainak. A javasolt kollektív biztonsági rendszer ezért feltételezi valóban valamennyi európai. állam részvételét, és át van hatva az összes részvevőnek, a nagy és kis államok függetlenségének cs szuverenitásának következetes tiszte- letbentartásától. Az európai államok •e rendszer keretében kötelezettséget vállalnának arra, hogy a fegyveres erőket nem használják fel támadó célokra, hogy tartózkodnak bármilyen egymás elleni támadástól és ezenkívül kölcsönösen biztosítják részvételüket az európai fegyveres agresszió veszélye elleni kollektív akciókban- A szovjet javaslatok ugyancsak feltételezik, hogy a részvevő államok kötelezettséget vállalnak a kölcsönös együttműködés fejlesztésének sokoldalú támogatására gazdasági téren is. A szovjet javaslatok, mivel feltételezik Németország két részének az összeurópai biztonsági rendszerbe való bekapcsolását azzal a kilátással, hogv megalakul az egységes, demokratikus német állam, lehetetlenné teszik Ny ugat-Németországban az9 új európai háború tűzfészkének kialakítását. A Csehszlovák Köztársaság kormányának ezért meggyőződése, hogy a hatásos európai kollektív biztonsági rendszernek a szovjet javaslatok alapján való megteremtése , a béke biztosítását és az összes európai országok és a mi hazánk biztonságának megszilárdítását jelentené. Az ilyen rendszer kiépítése megteremtené a feltételeket Németország egységének felújítására, a független, békeszerető és demokratikus német állam felállítására. — Ez Csehszlovákia számára messzemenő jelentőséggel bírna, mert a mi délnyugati határunk is megszűnne a feszültség és az incidensek színhelye lenni, és a béke, k termékeny együttműködés határja lenne. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése támaszpori túl szolgálna az összes európai országokkal való politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai széleskörű és sokoldalú kifejlesztésére is. A kollektív biztonsági rendszer megteremtése azt jelentené, hogy véget vetnének az egymással szembeni ellenséges Icsoporto- sulások politikájának. Euróba ketté - szakítása politikájának, és valamennyi európai nemzet számára, atnelyek a múltban oly súlyos megpróbáltatásokat szenvedtek, biztosítaná ! a tartós békét és biztonságot. Természetes persze, hogy az európai kollektív biztonsági rendszer gondolatának megvalósításához, amely oly drága és közelálló valamennyi európai nép számára, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a nyugat:, államok visszavonhatatlanul lemondjanak Nyu- gat-Németország új hafelfegy vérzésére irányuló ártalmas politikájukról', a párizsi egyezmények politikájáról. NEM ENGEDIÜK B NÉMET MILITARIZMUS FELTÁMASZTÁSÁT resszus határozottan síkra szállt a Nyugat-Németország remilitarizálására szőtt tervek ellen. • A kongresszus megállapította, hogy a szóbanfo gó tervek valóraváltása „komoly mértékben veszélyeztetné mind a nemzetközi feszültség enyhülését, mind Németország újraegyesítésének lehetőségét” és hogy Nyugat-Németország szempontjából „az újrafelfegyverzés olyan militarista, bürokrata állam megteremtésének veszélyét jelentené, amely a munkásmozgalom által a politikák szociális és gazdasági demokrácia megteremtésére kifejtett erőfeszítések végét jelentené.” A Nyugat-Német Szakszervezetek e határozata arról tanúskodik, hogy Nyugat-Németország remilitarizálá- sa a munkásosztály akarata ellenére, a német nép többségének akarata ellenére történik és hogy Nyugat-Németország dolgozói határozottan állást foglalnak a remilita- rizálással szemben. Nyugat-Németország vezetői azonban nem számolnak ezzel. Nem veszik figyelembe népünk akaratát és a nyomás minden eszközét megragadják annak érdekében, hogy kibontakoztassák egy új háború előkészületeit, hogy teljes mértékben a militaristák és re- vansisták szolgálatába állítsák Nyu- gat-Németországot. Nyugat-Németországot szemünk láttára agresszív militarista állammá változtatják. ami ismét azzal a veszély- lyel fenyeget, hogy a háború fő tűzfészkévé válik Európában. Azok, akik a bonni állam élén állanak, nem leplezik a más európai népek ellen irányuló agresszív terveiket. Nem más, mint Adenauer, Nyugat- Németország mostani miniszterelnöke hozakodott elő még 1952 márciusában, Nyugat-Németország remilitarizálását szorgalmazva, olyan harcias tervekkel, hogy „Nyugat-Németország újrafel- fegyverzésének új keleteurópai rend előkészítésévé kell válnia“. (Folytatás az 1. oldalról) Míg korábban Hitler beszélt „új keleteurópai rend megteremtéséről”, most a hitlerizmus kudarca után Adenauer beszél erről. Az olyan bonni minszterek, mint Seebohm, Kaiser és Hállstein kijelentése, vagy olyan hitlerista tábornokok mint Falkenhausen, Kesselring és mások kijelentései arról tanúskodnak, hogy a revansisták és az idegen területek meghódításának hívei már nem titkolják többé agresszív céljaikat és terveiket. A jelen körülmények közepette Nyugat-Németország remilitarizálása a korábbinál veszedelmesebb jelleget ölt. Elegendő rámutatni, hogy a nyu- goatnémet hadsereg lehetőséget kap arra, hogy rendelkezzék minden fegy- verfagtával, beleértve még az atomfegyver felhasználásának lehetőségét is. Ilyen helyzetben nem sok kell ahhoz, hogy atomháborút robbantsanak ki azok a militarista fejvadászok, akik kijárták a hitlerista háborús bűncselekmények iskoláját, akik teljesen ártatlan emberek millióit pusztították el a majdaneki, oswienczimi és más haláltáborokban. El lehet-e felejteni azt, hogy ez a söpredék e- gész nemzetek, egész népek megsemmisítésére irányuló törekvésében patakokban ontotta az embervért? A párizsi egyezmények arról tanúskodnak, hogy az amerikai, valamint az angol és francia uralkodó körök számára idegenek Németország egysége helyreállításának érdekei, éppúgy, mint ahogy idegenek általában a német nép érdekei. A német militarizmus talpraállítá- sára azért van szükségük, hogy e- zen az alapon tető alá hozzák megegyezésüket a német militaristákkal és hogy a remilitarizált Németország részvételével alakított katonai csoportosulásaik segítségével fokoznák mindenirányú nyomásukat a Szovjetunióra és olyan más európai országokra, amelyek nem tartoznak katonai csoportosulásaikhoz. Ezt ők maguk is erőpolitikának nevezik. Rég ideje lenne, hogy megértsék: semmiféle fenyegetéssel nem lehet megfélemlíteni a szovjet népet és a népi demokratikus országokat, ahol a munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben gyakorolja a hatalmat és amelyek sikeresen haladnak előre a szocializmus építésének útján. Ha az ilyenfajta kísérletek kudarcba fulladtak a múltban, akkor sokkal reménytelenebbek az ilyenfajta agresszív tervek most, amikor a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus országok ma biztosabbak, mint valaha ijelyzetük- ben és a szocializmus építése során aratandó további sikereikben. Nincs olyan erő a világon, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét. A Szovjetunió elutasítja a német militarizmus talpraállításának minden tervét és Németország ilyen vagy olyan részének bármilyen katonai csoportosulás érdekében való felhasználására irányuló minden kísérletet és amellett áll, hogy Franciaorsjzág, Anglia és az Egyesült Államok a Szovjetunióval együtt lásson hozzá a német kérdés megoldásához. Ennek érdekében nem csekély nehézségeket kell leküzdeni, de mindenekelőtt e- gyezményt kell létrehozni a négy hatalom között Németország egységének békeszerető és demokratikus elvek a- lapján való helyreállítása kérdésében. Ez viszont megköveteli a megegyezés létrehozását az össznémet sjzabad választások megtartásának kérdésében, amely választások alapján megválasztanák az össznémet parlamentet és össznémet demokratikus kormányt a- lakí tanának. A bíró felölti a talárt Churchill Winston Churchill november 30-án ünneplte nyolcvanadik születésnapját. A munkáspárt vezetői ajándékok és dicséretek tömkelegével ünnepük a konzervatív párt vezetőjének születésnapját, de az angol munkások nem vesznek részt ebben az ünneplésben Múlt heti nyilatkozata óta, amikor kijelentette, hogy 1945-ben szovjetellenes hadjáratra akarta a náci csapatokat felfegyverezni. méginkább szembeszállnak vele. Churchill a Marlborough hercegi családból származik, az egyik leggazdagabb földbirtokos családból, amelyből két évszázadon keresztül Anglia vezetői kerültek ki. Mint katona kezdte meg pályáját. Később újságírással foglalkozott, majd belevetette magát a politikába. 1900-ban parlamenti képviselő lett és 31 éves korában miniszter. Churchill résztvett az első világháborúban is. Amikor az Októberi Forradalom hatalomra emelte az orosz munkásokat és parasztokat, Churchill szemében a leggyülöltebb ellenség a fiatal szovjet állam lett, és azóta is az maradt. Az 1926. évi általános angol sztrájk folyamán Churchill úgy harcolt a szakszervezetek ellen, mint egy tábornok, aki katonai hadjáratot irányit. igazi arca Churchill sajátmaga leplezte le, hogyan árulta el a második világháború alatt Anglia szövetségesét. Az volt a politikája, hogy hagyni kell a Szovjet Hadsereget, vállalja a harcok oroszlánrészét. Ezért azután olyan sokáig halasztotta a második arovorial megnyitását, amennyire csak lehetséges volt. A szovjet vér patakokban ömlött a keleti fronton, de Churchill nem mozdult. Nem mozdult addig, míg a Szovjet Hadsereg nem mutatta meg, hogy egyedül is megnyeri a háborút. Akkor aztán sietett megnyitni a második frontot. Még mielőtt a háború befejeződött voina — amint ezt az elmúlt héten elmondotta — a náci hadseregek újrafelfegyverzését tervezte — noha nyíltan a szovjet szövetséges iránt érzett barátságról nyi- latkozgatott. Most közel áll ahhoz, hogy végrehajtsa tervét, a német militaristák felfegyverzését, amit nem mert megtenni kilenc évvel ezelőtt a közvélemény hangulata miatt. Most. nyolcvanadik születésnapján Churchillt ünnepük a gazdag angol családok. De az egyszerű emberek milliói nem ünnepük. Az egyszerű angol emberek azon igyekeznek, hogv Churchillék a legközelebbi választáson vereséget szenvedjenek. Lengyelországban december 4-én ünnepük a bányász-napot i A lengyel bányászat rendkívül fejlett. Szénfejtés terén világviszonylatban az ötödik helyen áll. 1946-ban 47.3 millió tonna szenet fejtettek, míg 1955-ben évi 100 millió tonnára emelik a széntermelés. Ha ezt a szénmennyiséget 20 tonnás vagonokban akarnánk elszállítani, akkor olyan hosszú vonatra volna szükségünk, mint az egyenlítő. 1955-ben egy lengyel polgárra 3.7 tonna szén esik. Az Egyesült Államokban ugyanakkor 4 tonna szén jut egy emberre. A lengyel széntermelés fellendítését a modernizált bányamunkának és a munka helyesirányú szervezésének köszönhetik. A hatéves terv még fokozottabb-mértékben gondoskodik a széntermelés technikai színvonaláról. 1955-ben még nagyobb befektetéseket eszközölnek a bányaipar terén és tizenegy egészen modernül felszerelt bányát rendeznek be. Átszervezik és gépesítik a régibb bányákat is, újlabb biztonsági intézkedés történik és a higiénia terén is sok újítást vezetnek be. Lengyelországban is kellő megértéssel, figyelemmel kísérik a bányászok életét és szeretetteljesen gondoskodnak róluk. A legjobban felszerelt gyógyintézetek állnak a bányászok rendelkezésére és 1 munka után szép üdülőtelepeken pihenik ki fáradalmaikat, vagypedig kultúrintézményeket és sporttelepeket keresnek fel. A lengyel nép megbecsüli a bányászok munkáját és eredményesen teljesíti gazdasági terveit. " (A Lengyel Információs Iroda anyaga nyomán) A bányászok vonatokon mennek a zabrze- wychodi bányába. \ Zabrze-Wychod bányában — a gázok elleni berendezés. \ „Gottwald” bányában — a szénkombájn munka közben. Mentési gyakorlatok a bányában. Első segélyt „megsebesült“ bányászoknak.
