Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-27 / 94. szám

1954. november 27.

0! IFJÚSÁG

=;

í^ka^ és ma

A nyolcadik nap

Ügy írták, hogy „az ország népe diadalittasan választotta meg követeit a parlamentbe. Könnyeket csalt az ember szemébe az öröm, mikor látta, hogy a jó nép mily lelkesen emeli vállára drága jó urait. Szen- cen gróf Eszterházy Mihály urat megválasztása után a nép éjfélig vállán hordozta minden emberek éltetése közepette. A kormánypárt győzelme teljes, a nép összeforrott a kormánnyal”.

A valóság meg úgy volt, hogy a nagy napon Magyarbél népe már pirkadatkor ébren volt. Megszokták a koránkelést. A cselédeket, az intéző a szölőmunkásokat a vincellér szoktatta rá, hogy hajnalban keljenek, mert különben le is út, fel is út.

Az urasági kastélyból egyre erős- bödő zene-bona hallatszik. A falu m.éa csendes, csak az alvégen, az út szélén tanakodik egy csoport munkás. Az árok közepén álló zömök, öb'ös- hangú férfi beszél: — Az utolsó részeg hajnalban tántorgott haza a kocsmából. Ma nyolcadik napja, hogy a kormánypárt az alsó kocsmában minden este ingyen méri a bort. Tegnap este a gróf is eljött, valamit súgott a kocsmárosnak, az öreg Kakassal kezetfogott, többen azt állítják, hogy mielőtt a gróf úr elment még koccintottak is.

— Régen mondom én, hogy legjobb a cselédnek, most is ők isznak a legtöbbet — fakadt ki az egyik.

— Nem bánom én — nyakaskodik tovább a zömök — én nem vagyok kormánypárti, ellenzéki vagyok, szocialista.

— Aztán miért?

A’bizony hát miért? — hallja több oldalról a kérdést, amelyen már jómaga is annyit gondolkodott.

— Hát azért, mert az vagyok, az apám is az volt — böki ki végre.

Nyílik a kastély kapuja, özönlik kifelé a tömeg, szól a rezesbanda. Mindannyian arrafeü fordulnak. — Kemény ember — mormogja még valaki a hátul állók közül, de már senki sem figyel rá, mintegy parancsszóra elindulnak az alsó kocsma felé.

A falu fölbolygatott méhkashoz hasonlít. Emberek, asszonyok csoporto- sídnak: A munkások csoportja szét- forgácsolódik a tömegben. A falu népe lassan széjjelosztódik, három négy csoportot alkot.

Az utcán marós, száraz szél nyargal végig, ügyet sem vetve a fázós, behúzottnyakú emberekre, akiknek kitudja mi okból még ilyen időben is kedvük van jönni-menni. Kedvük? Dehogy kedvük. A szükség, az élet, a munka, a gond sarkalja ükét, hogy ki-ki a maga dolga után nézzen. Mert minden embernek megvan ám a maga dolga, vagy gondja, amit el kell, hogy intézzen, mert ki más intézné el, ha nem 0?

Ilyenkor többször nyílik ki az EFSz irodájának az ajtaja is. Egyik ezért, másik azért jön be. S ha már bejött, elszív egy cigarettát, más kiszív egy pipa dohányt, miközben egyről-másról el is beszélgetnek.

Boráros Lajog a szövetkezet laka- tosmühelyének egyik dolgozója azért jött hogy szóvátégye a szivattyúnak az ügyét. Lesz abból egyáltalán valami'’

— Lesz komám, ha személyesen felmégv Olomoucra és addig ütöd a vasat míg eredményt nem érsz el.

— Hátha csak erről van szó. elmegyek én. El ám, és el is intézem az ügyet. Ismerem én Olomoucot, úgv mint a falumat.

Most egy alacsony termetű 60 év körüli bácsi lép be, kezét dörzsölve. Megáll. s körülnéz.

— Hát ti miért nem dolgoztok? — kérdi.

— Mit? — felelik egyszerre többen is.

— Amu én.

— Hallod Tóni, hát most azt csináljuk mi is — felelik ők.

— Látom, hogy most azt, de én már reggel óta behoztam három szekér kavicsot.

— Mi meg már megetettünk egy csomó tehenet — mondja erre Ra- csek bácsi.

S majd mindannyian elhallgatnak, jelezve, hogy ezzel befejezték a disputát, s jó lesz munka után nézni.

Én megkértem Tóni bácsit, hogy maradjon még egy kis időre.

— Maradnék, de nincs időm.

— Akkor magával megyek.

— Ha nem fél, hogy megfagy. . .

★ ★ ★

ŐSZINTÉN

Egy darabig szótlanul ballagtunk. A szél meg csak egyre dudált, s talán még jobban, mint ennek előtte két órával.

— Mondja Tóni bácsi, hány éves maga?

— A hatvanhoz már közel járok. De hogy jó órában mondjam hál’is- tennek még jól érzem magam.

— És mondja, hányszor szavazott már maga képviselőre?

— Ha jól emlékszem, tán háromszor és most fogok negyedszer.

— És amikor szavazott, tudta-e, hogy kire szavaz?

— Tudtam is, meg nem is, mert az akkoriban úgy vót. hogy az ember arra szavazott, aki a legszebben beszélt, a legtöbbet Ígért, egyszóval ki hogy tudta a szegényt a legjobban becsapni.

— És mégis miért szavazott? —

— Mert azt mondták, hogy jó lesz. Jobb mint vót. Mi meg elhittük. És sose vót jobb. Mi csak tovább gürcöltünk, túrtuk a földet, fizettük az adót, s ha nem, jött a végrehajtó. És mi mit tehettünk? Semmit. . . S akire szavaztunk, az se tett értünk semmit. Soha nem is láttam, sőt még csak hírét sem hallottam. Hát így tudtam, hogy kire szavaztam.

Üjra hallgattunk. Tóni bácsi lehajtja fejét, mintha szégyelné, amit elmondott.

— Űri huncutság volt akkor a szavazás, meg a korteskedés kérem. ígértek fü't-fát. s mi meg mint a bolondok elhittük.

— Tud.ja-e, hogv vasárnap is képviselőkre fogunk szavazni, mégpedig a Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba?

— Tudom, ha’szen már két gyűlés is vót avégett. Mind a kettőn ott voltam.

Üjra hallgatunk. S mos ő töri meg a csendet.

utóbb elfogadja a kormánypárt ebédjegyét. A? öblöshangúnak már vagy századszor kiná'ják. — „Vedd ei no, olyan ebéd ez, hogy kettőnek: is elég”.

HatévkörüV kócos kislány furako- dik a körbe. — Ugye én is elmehete1:, Apu? — A kemény ember meg- rezdii tekintete fennakad a kislány mögött álló áldottállapotban lévő sápadt asszonyon. Zsebbegyűri az ebédjegyet s mindhárman szótlanul elvegyülnek a tömegben.

A kormánypártiak csoportjának végén a férfiak mellett asszonyok is mennek. Hangtalanul bandukolnak, nem tapsolnak. Időnként föl-fölnéznek a csoport előtt haladó zászlóra. Ha az ebédre gondolnak gyomruk r.egkordul s szájukban összefut a nyál.

A tömeg sodorja őket Szene felé. * * *

Dél van. A katona- és rendőrkordon választja el egymástól a hároni pártot, Az első hírek ebéd után szivárognak ki a szavazőterembő'.: a nemzeti párt vezet.

Erre munkába lép a másik párt minden kortese. Hat óra tájban Már a szocialisták vezettek. Taktikázik a kormánypárt — suttogták az embereiif igazuk volt.

Alkonyodott, mikor szétröppent a h'r, hogy a gróf úr beszélni fog. Be- s: nt' is. Két kortes hordozta körű1 a tömegben, ő pedig fújta, hogy. „ha a ko mánypárt győz, mindent megadok szabad lesz a halászat, a vadászat és minden a tiétek",

A lovasfutárok s az összecsődített grófi hinták rohantak a falvakra, toborozták, aki még nem szavazott Vo’tak okos, nyakas emberek is. Horváth János, vincellért 200 forintért vette meg a kormánypáit és este t z felé hintán hozták szavazni.

Nyolc órakor már a kormánypárt vezetett, megbomlott a rend, a többi pártok széf jeloszlottak.

Éjfél után egy órakor kihirdettek az eredményt: győzött a ko mánypárt. Gróf' Eszterházy Mihály, a megválasztott követ, leugrott kortesei vá’- lá'ól — este nyo'ctól rajtuk lovagolt — mit sem törődve szeretett hívei marasztalásával kocsiba vetvén magát éképp bíztató kocsisát: „Gyerünk János, vágj közéjük, me t már büdös vagyok a sok paraszttól”.

CSETŰ JÁNOS

— Akire tavasszal szavaztam, abban nem csalódtam.

— Kire szavazott?

— Szabó Lajosra. A Kábelgyárban dolgozik. Igazán mondom, hogy rendes ember. A nemzeti bizottságnak a tagja. Ö elintéz mindent, ha kell. Bár olyan volna mindenki, mint d. csak az a baj, hogy még ma is vannak rongy emberek, meg rossz vezetők, akik csak magukkal tötődnek. Ez a nem jó kérem. Bár az is igaz, hogy ma jobb, mint régen, még akkor is. ha az ember néha elégedetlenkedik. Mert hisz hun vót akkor annyi rádió, bicikli, motor, ruha,* meg autó mint ma. Az én fiatal koromban esemény volt látni egy autót. 20-30 kilométereket mentünk gyalog a megélhetésért. Ma meg itt van a falumban, csak dolgozni keli és minden jó. És ha baj van, ma mégiscsak jobban elintézik, mint akkor. Meg aztán ma jobban meg is hallgatják az embert.

Jó hallgatni ezeket a szívből jövő igaz. őszinte szavakat. Mert lám, az egyszerű falusi ember nemcsak a rosszat, a hibát, hanem a jót is meglátja a mai életünkben.

— Hanem ma már a választás is más. Nincs az a koiteskedés, nagy veszekedés, mint az én időmben. Ma már nem ük választatják meg magukat, hanem a nép őket. Igaz hogy azért ma is vannak kivételek. De ezek már nem olyanok, mint akkor.

Még egy kérdéssel fordulok hozzá.

—És milyen érzéssel megy vasárnap szavazni?

— Hát a képviselőnk azt mondta; amit ígér, azt meg is teszi. Én meg el is hiszem, mert Szabó is ezt mondta és lám be is tartotta. Egyszóval úgy gondolom, hogy nyugodt lelkiismerettel és jóérzéssel dobom majd a szavazócédulát az urnába.

— S amit én most elmondtam, őszintén, szívem szerint, úgy hiszem, hogy Dunapüspökin még sokan e - mondották vóna.

TÖRÖK ELEMÉR,

Nagy operák szerzője

Harminc éve hall meg Giacomo Puccini

Puccini is, mint sok híres zeneszerző, rnuzsikuscsalódból származott. De a nagy muzsikusoktó' eltérően. Puccini gyerekkorában soha nem szerette a zenét. Sőt, gyűlölte. Gyu ölte azért, mert apja — maga is muzsikus — nem engedte hogy közömbös legyen ti zene

ónt. Organistáfakart nevelni fiából, s a kis Giacomóí szinte kényszer'tette, hogy gyakoroljon kedve ellenére' is.

Keserűen, de azért nevetve emlékezett vissza Puccini gyermekéveire, szigorú orgona tanítójára, aki ahelyett, hogy megsze ettette volna vele az orgonajátszást, meggyűlöliette vele a zenét,

Már felserdült és még mindig közömbös vo't a zene iránt. Egyszer azután, húsz éves korában, megnézte Pisában az Aida-t. Nem tudott betelni Verdi csodaszép, varázserejű muzsikájával. Szinte szívta magába a halhatatlan muzsikát. Még az előadás alatt elhátározta, hogy elhagyja a temp’omi 'orgonáidét az Operáért: Meg- é ezte, hogy ez az a műfaj, amiben ki tudja magát fejezni, ebben alkotni tud, ezen a téren érzi magát otthonosan a muzsika világában. ■.. Elhatározását. meg is valós'totta, s nem csalódott a várt sikerekben sem. Verdi mellett 0 lett az ú,ldszbk'!j'égrltfgiiobb operaisiprzVje‘ ’

Operatanu'mányait Milánóban végezte. Semmije sem volt, sok, nélkülözésen ment keresztül. De nem hátrált meg. Tanult, né'külözött, hogy célját elérje. A nélkülözést könnyen viselte, „bohémeden” fogta fel a dolgot, s azzal v’gasztalta magát, hogy társainak, a többi fiatal művésznek, sem, megy ióbban a sora.

Sokáig nyomorgott, próbálkozott' komponálássá', amíg .befutott” zeneszerző lett. Egy-két Sikertelen operája után bemutatták a „Manón Lescaut”-t, Az operának olyan nagy sikere volt, hogy Puccini egyszerre híres, körülrajongott zeneszerző lett. Ettől kezdve muzsikust pályafutása állandóan felfelé ível.

Érdekes szokása volt Puccininak, hogy nem tudott csendben dolgozni. Barátai estéről-e,stére összejöttek nála, beszélgettek, kártyáztak, ivogattak.

s ö ült a zongoránál és komponVt. A csend valósággal zavarta. Ha barátai néha égy-egy percre abbahagyták a beszélgetést, hátrafordult a zongorától és kérte lo'ytassák.

1895 egy novemberi estéjén, mint endesen, a társaság szórakozott és ’uccini komponált. Egyszeresük hát y. ordu't és nyugodtan beje ente'.te, rogy befejezte az operáját, Barátai ké- cséré elmondta, hogy az opera Párizs nűvésznegyedében, a Quartie hómban játszódik , le s hősei egy köHö, egy festő', egy filozófus, egy muzsikus és Mimi. a ■ szegény virágáruslány. — Rudo'f, a költő, szereti Mimit, de szellmüknek véget vet a tüdőbeteg Mimi korai ha'ála. — De — jegyzi meg Puccini — Mimi halhatatlan, mert igazán, tiszta szívvel szeret s az ili/en szereimet nem 1ehet megtörni. Mintán eljátszott néhány résdetet az új operábó', köztük' Mimi halál-áriái ját, az egyik barátja megjegyezné: -- Te is halhatatlan ' leszel. Mimivel együtt. — És mi az opera címe? — kérdezte a másik. „Bohémélet

* - * *

Puccini operái nem tartoznak az úgynevezett ,'.nagyOperák” közé. Zenéjük kedves, meleg, egy szérű és mélyen emberi. Puccini mesterien fejezi'ki .az emberi érzést, szentedé'yt, örömöt,' bánatot, egyaránt. Minden dallam mindén ária mögött oft lát- iuk az eim.bert, az emberi sorsot, a mindennapi életei. — A Puccini-operákat nemcsak hanggal. Hanem szívvel is kell énekeJni — jegyezték meg Puccini körtársai.

* * *

A „Bohémélet”-et másik nagy siker követi. — a. „Tosca”. A darab története nemigen alkalmas a megzenésítésre, de Puccini megmutatja zeneszerzői adottságát és tehetségét, és. téveszthetek énül „puccinias”, me eg, érzéssel teli dallamokkal ajándékozza meg az .operakedvelő közönséget.

1902-ben kezd hozzá a „Pillangó- kisasszony” komponá’ásához. Megzenésíti a szerencsétlen japán géjsa sorsát, akit. elcsábít egy becstelen amerikai tengerész. Amikor kidé,ül, hogy a tengerész nős, a Pillangókisasszony megölL.magqt, t »*.

At operát először, a mi'ánói. SColában mutatják be, bizony kevés sikerrel. Puccini átdolgozza, a „Pillangó- kiassszony” elindul - rdiadalútjóra és bejárja az egész,,viágot. Puccini gyönyörű áriái az egész

' világon tetszésre találnak.

* * . * ■

Ezután még több operát komponál,

de csak egy arat sikert,- a „Vadnyugati lány”. Hatvanhétéves korában azonban új operán dolgozik, a „Turandot”- nn. Minden erejét és tehetségét beleadja ebbe a' művébe és nagy sikert vár tőle, A sikerben -trém is csa'ódott, dé azt már ö nem élte meg. A „Tu- randot" korrfóötodlásá- közben gégerákot állap tottak meg nála, úgyhogy a munkát abba- kel lebte-hagynia. Sokáig kezetek és ki is gyógyították, de 1924, november 29-én szívczélhűdésben hirtelen meghalt.

GERÖ KATALIN

A „Juro Jánosík“ bemutatója a Nemzeti

Színházban

A csehszlovákszovjet barátság hónapja keretén belül előadásra került Ján Cikker békedíjjal kitüntetett szlovák szerző „Juro Jánosík“ című operája is.

Képünk azt a jelenetet örökíti meg, amikor Jánosíkot Lipt. Mikuláson a bíróság azzal faggatja, hogy hová tette azokat a kincseket, melyeket a gazdagoktól elvett

Másik kép a „Juro Jánosík operából. A teplickai kastélyban eljegyzést ünnepelnek. Az ünnepélyen váratlanul ott termettek Jánosík és társai, kiszabadították a jobágyokat és megparancsolták az uraságnak, hogy adja vissza, amivel megrövidítette a népet.

ír

VARGA ANDRÁS EMLÉKEI NYOMÁN

★

Lenn az alvégen a Keresztény Sz')- cialisták táboroznak, kisparasztok, munkások, a tiszteletes úr köré tö- mörülve, aki reggel óta méltatja jövendő képviselőjüknek minden jo tulajdonságát. Vég István, a főkortes gyűjti a népet, kezeli az ingadozókat. Akiknél látja, hogy a kocsmából kiáramló borszag csábító hatással van, betuszkolja egy parasztház udvarába, ahol felsőbb utasításhoz híven erősíti őket, készíti elő a nagy útra.

A nemzeti párt hívei a sarkon gyülekeznek. Ez a nagy hazafiak pártja, itt találjuk a legnagyobb beszél ótehetséggel rendelkező korteseket. Hatalmas nemzeti zászló alatt egy söröshordó tetejéről szónokol a kortes: „Minden magyarnak itt a helye, első az ország, első a haza. Ez a mi pártunk.” Bár a szónok jól bírja tüdővel. a nép mégis lassan gyücke- zik a zászló köré. Már1 itt meg'átni, hogy nem ez a párt lesz a győztes,

A kocsma előtt szól a rezesbanda. It{ tanyázik a kormánypárt, grój Eszterházy Mihály pártja. Itt van a legtöbb kortes, a legtöbb részeg. Aki kezet ad a kortesnek ihat kedvére, van miből, van a grófnak elég, Az öreg Bozsík az egyik legjobb kortes, torkaszakadtából kiabál: Három liter bor és egy ebéd annak, aki a kormánypártra szavaz. Osztja a cédulát. a borra is, az ebédre is. — itt van a legtöbb nép, Cselédek a grófi birtokról, napszámosok a faluból, a tavalyi aratók, s azok is, akik az idén aratni szedetnének mert tudják azt jól, hogy úgy lesz: csak az arathat a grófnál, aki kormánypárti. A s-/főmunkásokat is ez bántja: le is út, (el is út, s aztán m: lesz. Asz- szony, család, nem jó még rágondolni sem.

A három zászló körül lassan csoportosul a nép. Elindulnak. Három csoport egybefolyva végignyúlik a falun. Kortesek minden tudásukat latbavetve dolgoznak, nyomkolják az emberek tenyerébe a bor- és ebéd- cédulái. Ha valaki elfogadta, az már az ő emberük. A falu legszegényebbjeiből s a szőlőmunkásokból álló csoport is bomladozik. Ki előbb, ki