Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-03 / 52. szám

4 UI IFIUSAG 1954 július 3. A nagy orosz realista * Ötven évvel ezelőtt, fiatalon, 44 éves korában vesztette el a világ Csehovot. a novella és a dráma kiváló mesterét. Az öregapja m'q jobbágy volt. de 3500 rubelért meg tudta váltani szabadsá­gát. Apja kisvárosi szatócs volt. A jö­vendőbeli nagy realista író gyermek­korát a szatócspult mellett töltötte. Nehéz, munkás ifjúságot élt át. Munka közben tanult: gimnáziumba járt. If­júkora egye*'an örömét a helyi színház látogatása szerezte számára. Csehov itt ismerte és szerette meg az irodal­mat. A kisvárosi szetócsbolt nem biz­tosított rendes megélhetést, s apja családjával Moszkvába költözik, hogy ott próbáljon szerencsét. 1880-ban a moszkvai orvosi egyetem hallgatója lesz. Apja nem két) s tanulmányi költ­ségét viselni, ezért Csehovnek dolgoz­nia is kell. Még ebben az évben jelenik meg az első műve nyomtatásban. Drá­mával indult, majd humoros elbeszé­léseket ír. Az első műveiben főleg gim­náziumi élményeit de' *ozza fel. Apja közben teljesen elszegényedett, anya­gilag segítenie kell a szüleit és test­véreit. Tanulmányait csak fokozott munka mellett folytathatja. Előlapok­ba megrendelésekre, divatos humoros elbeszéléseket, szatirikus tárcákat, hu­moreszkeket ír. írói pályája kezdetén írt műveit nem becsüli sokra, álnév alatt ír, s csak pénzkereseti lehetőség­nek tekinti- Pedig az 1884-ben megje­lent novellás kötetében, melyet az utolsó tanulmányi évében adott ki, már több kis remekművet is találunk. Ilyen például „A csinyovník halála”, a „Ka­méleon” és még sok más mestermü, melyekben már társadalmi problémá­kat vet fel és bírál. Bár az egyetem elvégzése után egy ideig orvosként működik, érzi, hogy az igazi hivatása, az írói. Orvosi műkö­dése alatt is, mint diákéveiben, szabad idejét az irodalomnak és a,z alkotó munkának szenteli. 1886-ben napvilá­got lát második novellás kötete: „Tarka elbeszélések” Elbeszéléseit egyre na­gyobb művészi gonddel írja, életszem­lélete elmélyültebbé válik. Egy évvel később megjelenik a harmadik kötete is, amellyel nagy sikert arat. Neve közismert, az orosz ekadémiátó! Pus- kin-díjat nyer. 1888-ban játsza a moszkvai színház az első Csehov drámát, az „Ivanovot”. Ettől kezdve egyre gyakrabban írt drá­mát is. A haldokló feudalista társadalmi rendszer közép* tte Csehovben bizonyos világnézet alakul ki. Nem volt forra­dalmár. Sokáig azt hitte, hogy az írő az osztálvharcon kívül állhat. Az orosz valóság, a társadalmi egyenlőtlenség azonban mély nyomokat hagyott Cse­hov lelkében. Tanúja volt annak, ho­gyan pusztulnak el az orosz értelmiség legjobbjai. Ebben ez időben szerzett súlyos idegbajt Uszpenszkij író, Garsin öngyilkos lett és az egyik legjobb ba­rátja, Leviten festő öngyilkossági kí­sérletet tett. Csehov világnézetében, műveiben nagy változás állt be a nyolcvanas évek vége felé. Eltűnik a gondtalanul mosolygó Csehov és meg­jelenik az igazi Csehov. Keresi az ideológiai zsákutcából a kivezető utat; megismerkedik a tolsztojizmussal és egy ideig Tolsztoj tanításának követő­je lesz. Több művét, főleg a nyolcva­nas évek derekán, a tolsztojizmuts ha­tása alatt írja. A tolsztojizmus ekkor irányzatnak is látszhatott, mert szociá­lis igazságot és emberszeretetet hirde­tett. Ezzel szemben viszont nem nyúlt hozzá korának szociál-s problémáihoz; főleg csak erkölcsi kérdésekkel fog­lalkozott, Tolsztoj ideológiája legjob­ban a „Koldusok" és a „Kozák” című novellájában tükröződik. Csehov azon­ban a kilencvenes években visszavon­hatatlanul szakít a tolsztojizmussal, sőt már 1892-ben a „6-os számú pa­vilon”-ban e! is ítéli. 1890-tői túlnyomórészt vidéken él. Moszkvából Melichovba költözik át. Tüdőbeja kényszeríti erre a lépésre. Melichovban töltött évei rendkívül ter­mékenyek. Egész sor művét írja itt. A moszkvai színház nagy sikerrel játsza drámáit. 1900-ban a moszkvai színház művészegyüttese lemegy Jal­tára, hogy bemutassa a beteg írónak egyik nagy sikereket aratott drámai művét. A művészegyüttes egyik tag­ját, Knipperová színésznőt 1901-ben feleségül veszi. 1900-ban szépirodalmi munkásságá­ért a Tudományos Akadémia tisztelet­beli tagjául választja. Azonban nem marad sokáig az Akadémia tagja, 1902-ben, mikor M. Gorkijt kizárják az Akadémiából, szolidaritásból lemond címéről. 1904. július 2-án a nagy írót fiatalon elviszi a tüdőbej. 24 éves irodalmi munkássága alatt Csehov sok, olyan tökéletes, apró rész­letekig kidolgozott novellát írt, me­lyekkel a világirodalom kincstárát gaz­dagította. Novelláiban a mindennapi életet ábrázolta, korának sötét hátte­rében. Mi jellemzi Csehov novelláit? Min­denekelőtt a reális írásmód, tömörség és egyszerűség. Csehov nem fél az igazságtól; bátran kijelenti: „így to­vább nem lehet élni!" Csehov sok újat hozott a novellába. Rövid novelláiban az egész életet vetíti az olvasó elé. E mellett nem mesterkélt, nem túloz. Novelláiban felvonul a XIX. század felének teljes élete, fesorakoztatja va­lamennyi társadalmi osztály képvise­lőit, a koldustól kezdve, egészen az arisztokratáig. A kilencvenes évek vége felé Csehov figyelme a parasztság sorsára terelő­dik. Egyre több novellát ír, melynek témáját a parasztság életéből meríti. A falusi élet megfigyeléseit a „Muzsi­kok” című elbeszélésében sűrítette össze. Ebben az elbeszélésében rendkí­vül tárgyilagosan rajzolja meg a re­form utáni orosz parasztság életét. Olyannak ábrázolja, a falusi életet, mint amilyen valóban: sivárnak, tűr­hetetlennek. A parasztok éheznek, a gyerekek véznák, betegek, nagy a cse­csemőelhalálozás, az adót mégis ke­gyetlenül bevasalják a paraszton. A parasztok ezért gyakran az alkoholban keresnek vigaszt, az utolsó fillérjeiket költik rá. Ennek következményeként látja a degenerálódást. Csehov mu­zsikjai nem sokban különböznek a rab­szolgáktól; tudatlanságban tartják, ke­gyetlenül büntetik, s a gazdagabb el­nyomja őket. A „Muzsikok" című el­beszélés éle két helyre csapott egy­szerre: a tolsztojanizmusra — mely a parasztság színvonalára akar leeresz­kedni és tanulni tőle — és a „narod- nyikokra" —, akik ez apró földtulaj­donosokat idealizálták. Az író ugyan itt nem mutat rá a falu ekétegeződé- sére, de a parasztiét összképét meg- rettentő erővel fc„ti meg. Csehov novellái kissé ugyan háttérbe szorítják drámáit, de ez semmit sem von le értékükből. Csehov elsősorban novellista, de műveiben jelentős helyet foglalnak el drámái is. Csehov novel- áibar. kevés személy szerepe! és a no­vella tömörsége miatt itt nem adha- toti sokoldalú általános jellemrajzot. Ezért más formát kellett választania, olyat, amely lehetővé teszi számára egész társadalmi rétegek ábrázolását. Ilyen formát talált Csehov a drámái­ban. Már az első drámai művében, az „Ivánov"'ban (1887) társadalmi prob­lémát ve fei. Ügy mint ebben a mű­vében, a következőkben is az értelmi­ség süllyedése foglalkoztatja. Tollát a társadéi. Inak betegségeit orvosló szándék és egy igazságosabb társada­lomba, jobb életbe vetétt hit vezeti. Fő drámai műve a „Cseresznyés­kert1 , amelyben a nemesség' alkonyát festi meg. Rámutat a nemesség ideoló­giai és erkölcsi ürességére, arra, hogy a nemesség képtelen az új feltételek között élni. Röviden: azt ábrázolja, hogy miért van a nemesség letűnésre ítélve és hogy miért váltja fel szere­pét egy új osztály, a polgárság. Más drámai alkotásaiban bemutatja az el­szegényedett, társadalmi szerepet már nem játszó nemesség gondolatvilágát. A „Három nővér” című drámájában p. Idául a vidéken élő elszegényedett nemesség ábrándjait mutatja be. A három nővér elszegényedett nemes lá­nya, minden vágyuk az, hogy a régi „úri” életüket élhessék. A család egyetlen fiú tagjában látja álmának megvalósítóját, aki tanul. Nagy tette­ket, felfedezéseket várnak tőle, előre eltervezik, hogyan fognak Moszkvában élni. A fiú tehetségében azonban csa­lódnak, szürke hivatalnok lesz. Ezzel a család minden álma és vágya meg­hiúsul. Csehov nem jutott el a társadalmi fejlődés helyes, marxista felfogásáig, nem szerette a politikát, de írói meg­látása szükségszerűen a társadalmi problémákhoz vezette. Észrevette és ki is merte mondani: „így nem lehet él­ni”. Élete utolsó éveiben világosan látja, hogy feltétlenül meg kell változ­tatni *z életet. Súlyos betegsége és korai halála azonban meggátolta őt ab­ban, hogy kiformálódjon benne az igazi forradalmár. Élete és munkássága azonban így :s halhatatlan. A szó igazi mestere volt Csehov, műveiből hű képet kapunk Oroszország XIX. századbeli életéről. Csehov hű fia, jó barátja volt hazájá­nak. Csehov művészete können talált utat az emberek leikébe és mély nyo­mokat hagyott benne. A szovjet em­berek ma is nagy szeretettel olvassák Csehovot, a XIX. század nagy realis­táinak egyik kiváló képviselőjét. Hozzászólás a ,,Tegyük meg hát44 vitájához Aki ismerte a régi kassai városi könyvtárat, az bebizonyíthatja, hogy ott most alapos változás állt be. A vál­tozást elsősorban már a berendezésen is észrevehetjük. A régi, rozoga, divat­jamúlt asztalok és székek helyett kis asztalkák, kényelmes fotelek állnak az olvasóközönség rendelkezésére. A könyvtár is új nevet kapott. Népkönyv­tárnak hívják és reggeltől estig nyitva van. A könyvtár igazgatósága igazán mindent megtesz, hogy munkáját tö­kéletesítse. Gyermekkönyvtárat is lé­tesített, így az idősebb olvasókat nem zavarja a gyerekek állandó ki-bejárá­sa. A könyvtárban megtaláljuk a Cseh­szlovákiában megjelenő lapokat, sőt a magyarországi lapokból is találunk szép számban. Jól dolgozik a könyvtár vezetősége, ezt bizonyítja az olvasók egyre emelkedő száma. Eddig 6121 ol­vasója van a könyvtárnak és ez a lét­szám állandóan növekedik. A könyvtárnak azonban még vannak hiányosságai is. Ezek a hiányosságok azonban nem helyi jellegűek. Török Elemér „Tegyük meg hát” cikkében éppen ezekre az országos jellegű hiá­nyosságokra mutatott rá. Valóban, a könyvtárban a csehszlovákiai magyar íróktól alig van könyv. Kellemesen meglepett, hogv a könyvtár dolgozói már többször foglalkoztak a magyar könyvek kérdésével és sok értékes hozzászólásuk volt már ezzel a problé­mával kapcsolatban. Mert mi a helyzet Kassán? Sajnos i a magyar olvasóközönség nem olvassa legújabb íróink és költőink műveit, j Nem olvassa, mert nem is ismeri őket. | Ez az állapot nemcsak Kassa lakosaira 1 jellemző, hanem Csehszlovákia összes j magyarjaira. Tisztelet a kivételnek. Erről tesz bizonyságot a könyvtái sta­tisztikája. Legtöbbet a következő 'írók könyveit kölcsönzi ki az olvasóközön­ség: Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Pe­tőfi Sándor és Ady Endre müveit. Már kevesebbet olvassák Gárdonyi, Mik­száth, József Attila és Kosztolányi mü­veit. A legújabb magyar írók közül néha-néha Veres Péter régebbi elbe­széléseit. A szlovákiai magyar írók kö­zül ismerik Egri Viktor régebbi novel­láit, az újabb munkái közül csak a „Közös utat” ismerik. Bábi versesköte­te megvan, de senki seri olvassa. A többi fiatal íróról és költőről nem hallottak, tehát műveiket nem is is­merhetik. Sajnos, szomorúan fest így a helyzet. Hol keressük a hibát? Eleve- nésé tapintunk, amikor megállapítjuk, hogy a Csehszlovákiában elő magyarok nem ismerik saját irodalmukat. Az egyes írók komolyabb kiértékeléséről általában még nem is hallottak. Ezt nem csupán elméleti elképzelé­seim alapján állítom. Erre a megálla­pításra szomorú tapasztalatok árán ju­tottam. A múlt nyáron alkalmam volt bejárni Szlovákia nagyobb tanulóottho­nait. Többek között megfordultam a rozsnyói, podbrezovai, nagyszombati tanulóotthonokban is. Meglepett, hogy mindenütt milyen gazdag könyvtárra! rendelkeznek. A három említett tanu­lóotthonban találkoztam a legtöbb ma­gyarnyelvű tanulóval. De a könyvtár­ban alig találtam magyar könyvet. Sót megtörtént az is, hogy a fiúk több is­mertebb magyar író könyvét csak szlo­vák fordításból ismerik. Ez természe­tesen nem olyan nagy baj, legalább megtanulnak szlovákul, de miért ne lehetne beszerezni magyar eredetiben a könyveket. Az űjabb magyar írók és a csehszlovák írók művei egyáltalában nem voltak meg. Miért? Egyhangú volt rá a válasz: mi még nem is hallottunk róluk. Vagyis ugyanaz a helyzet, mint Kassán, Galántán, vagy akár Bratisla- vában. A kassai könyvtár azt tanácsolja és ezzel egyet is értek, jó lenne, sőt nemcsak jó lenne, hanem igenis kell, hogy a magyar könyvkiadó könyvis­mertetéseket küldjön nemcsak a köny­vesboltokba, könyvtárakba, hanem a tanulóotthonainkba, intemátusainkba is. Ez volna az egyik kérés. A másik megjegyzés a Journal könyvterjesztesi vállalatot illeti. A könyvtár már régebben megrendelte a „Századunk és a magyar nyelv” című folyóiratot. Sajnos eddig még nem kap­tak egyetlen számot sem, holott ezek a folyóiratok nagyon keresettek. Ritzkó Béla Két könyvtáros Tavaly szeptemberben vidéki láto­gatásaim során több olyan könyvtáros­sal találkoztam, aki sajnos nem érteti a mesterségéhez. Az egyik faluban a könyvtáros úgyszólván egyáltalán nem értett az irodalomhoz, életében egy könyvet olvasott mindössze, azt >s még gyerekkorában. Az illető könyv­tárost azért nem nevezem meg, mert nem akarom a nyilvánosság előtt szé­gyenbe hozni. Ugyanis valóban nem ö volt a hibás, — amint mondotta, a falu könyvtárát úgy sózták a nyakába, s csak azért vállalta el, mert más­különben nem végzett semmiféle tár­sadalmi munkát. Az akarat nem is hiányzott belőle, „rendbe szedte’’ a könyveket, s az esti órákban rendsze­rint a könyvtárban tartózkodott, hogy a kölcsönzők rendelkezésére állhasson Mindezt fizetés nélkül végezte. Nem élt a jó alkalommal, most sem képezte magát, nem olvasott. Azt mondotta hogy eddig eszébe sem jutott az olva­sás. Kérésemre örömmel mutatta meg a kis könyvtár vagyonát. Körülbelül háromszáz könyv lehetett a szekré­nyekben, túlnyomórészt magyar. Na­gyon meglepődtem, mikor az egyik szekrényben Courths-Mahler regényei mellett itt találom még a ..Tizennyolc karátos szüz”-et és más haszontalan könyvet, ezzel szemben viszont a könyvtárban nincs egyetlen egy könyv sem csehszlovákiai magyar írótól. ■ - Szóvá is tettem a dolgot, de a könyv, táros nem tudta megmagyarázni i hiány okát. A szomszédos szekrény­ben még nagyobb csodálkozásomra, két indexen lévő könyvet találtam. A pontos címükre már nem emlékszem. Figyelmeztettem a könyvtárost, hogy selejtezze ki az indexen lévő könyve­ket. Szót is fogadott, kivette a két könyvet és feldobta a harmadik szek­rény tetejére, ahol a kiselejtezett könyveket tartotta. Ezeknek ott a helyük — mondotta, miután a nagy porfelhőt felverve, a két könyv a többi közé esett. Kiváncsi voltam, hogy milyen könyvek vannálc a szekrény tetején. Felálltam egy szék. re, s szemügyre vettem a „kiselejte­zett” könyveket. Alig ment át keze­men a harmadik könyv, s Móricz Zsig­mond: „Boldog. ember” című regényét pillantottam meg. Tovább kutattam, s itt találtam még Mikszáthtól: „A Noszty fiú esete Tóth Marival” Kaffka Margittól a „Színek és évek”-et és még két hasznos könyvet. Megkérdez­tem We, hogyan kerültek ide ezek a könyvek, mire ö így felelt: alkalmasint azok is reakciósok. Megkértem, hogy olvassa el valamennyit és tegye visz- sza a szekrénybe. Az utóbbi kérésemet azonnal teljesítette, az előbbit pedig megígérte. Tovább nem folytathattam a könyv­szemlét, mert megérkeztek az első kölcsönzők: egy ötven év körüli né­niké és egy tizennifolcéves lány. A könyvtárossal az alábbi párbeszédet váltották: Nénike: Vun valami jó könyvetek, Jóska? Könyvtáros: Hogyne lenne, válasz- szon csak magának Örzse néni! Nénike: Tudod, olyan asszonynak valót szeretnék ... A lány: Én meg valami szerelme., set'... A könyvtáros tétovázva, találóm.ra kivett két könyvet: Tessék, ezek jók lesznek! A néni Krúdy Gyulától ha­jlott egy ifjúsági kalandregényt, a lány pedig Gárdonyitól egy Göre Gá­bor kötetet. Kár, hogy nem jött be egy traktorista, nagyon érdekelt volna, milyen könyvet kapna. * * * Utoljára a brathslavai magyar könyv­tárban jártam. Itt éppen az ellenkező, jét tapasztaltam, mint az említett helyen. A könyvtárat Urbánek elvtárs vezeti. Jártas az irodalomban, sokat olvas. Ő nemcsak könyvtáros, ennél sokkal több: agitátor is Olvassa a napilapokat, folyóiratokat, tudomást -.zerez minden irodalmi megmozdulás. ról. Felhívja a kónyvkölcsönzök jt- gyelmét az egyes irodalmi vitaestek: e, s nagy agitááót fejt ki sikerük érde­kében. A legújabb könyveket külön asztalon tartja, hogy a kölcsönzökneK könnyebb legyen az áttekintésük. — Ezenkívül az utoljára megjelent köny­vet külön egy ízléses falitáblán ismer, teti. Jelenleg Szabó Béla „Mint sze­münk ifényét" című könyvének ismer- , tetése és a könyv borítólapja függ rajta. Fölötte ez áll: „Olvasta már?” Jó munkájának meg is van az ered­ménye. Fel tudta kelteni dolgozóink körében a Csehszlovákiában élő ma- mgyar írók művei iránt az érdeklő­dést. Részben az 0 érdeme is. hogy oz itteni magyar írók műveit nagy sze­retettel olvassák Bratislava dolgozói. Egri Viktor: „Márton elindul” című legújabb regényéből 27 példányszám.a van a könyvtárnak. Ebből csak egy példány volt bent, a többit olvasták. De a bentlévő példány sem váratott sokáig magára, ottlétem alatt kivették .. :t is. Hasonlóképpen Dénes György és Bábi Tibor verseskötetéből sincs bent egyetlen példányszám sem. Vala­mennyit olvassák. A könyvtárban megtalálható valamennyi új könyv. — Hatezernél több könyv van . itt. A könyvtárnak 1601 tagja van. Havonta átlag 3000—3500 könyvet kölcsönöz­nek ki az olvasók. Naponta tejlát kö­rülbelül 110 könyvet vesznek ki. Ez nagyon szép teljesítmény, annál is inkább mert ma már minden nagyobb üzemnek, iskolának, egyesületnek sa­ját könyvtára is van. A könyvtár tagjainak száma egyre növekszik. 1952-ben 900 tagja volt, ma meghaladja az 1600-at. Ez azt bizo­nyítja, hogy dolgozóink kultúrigénye rohamosan növekszik. Pedig itt, ellen­tétben az üzemi könyvtárakkal és az egyetemi könyvtárral, könyvenként 10 fillér koptatási díjat is kell fizetni. A könyvtárban főleg szépirodalmi, politikai és ifjúsági könyvek vannak. A politikai irodalmat legtöbbször diá­kok veszik ki. Az új könyvek iránt az ifjúság érdeklődik a legjobban, míg az öregebbek a klasszikusokat viszik. — Urbánek elvtárs az érdeklődőknek fő­tanácsokat nyújt. Sokan például oe- jönnek könyvért, de nem tudják meg­mondani, melyik könyvet akarják ki­venni. Ilyenkor megkérdezi a köl­csönzőt, hogy miről szeretne olvasni, s a kölcsönző megelégedésére olyan tárgyú könyvet ad, amely iránt a köl­csönző érdeklődött. Közben nem mu­lasztja el az alkalmat, hogy felkeltse a kölcsönző érdeklődését a legújabb könyvek iránt. Az utóbbi időben sok szó esett ar­ról, hogy az itteni új magyar irodal­mat doígozóink nem ismerik eléggé, aránylag kevesen olvassák. Ez részben igaz. De csak részben. Olyan helyeken, ahol Urbánek elvtárshoz hasonló elv­társak működnek, nem ez helyzet. Ha valaki jól megfigyeli Urbánek elv- társ munkamódszerét, könnyen belát­ja, hogy mennyit tehet az irodalom terjesztése terén egy olyan könyvtá­ros, aki ismeri és szereti az irodalmat és terjesztését szívügyének tekinti. Dolgozóink jelentős részét csak most kezdi érdekelni az irodalom. Ez azért van. mert a múltban a dolgozók nem tudták megvenni szűkös keresetükből még azokat a könyveket sem, melye­ket a haladó írók a nép számára ír­tak. A dolgozók tömegében tehát nem fejlődhetett ki az irodalmi igényesség, a jó irodalmi ízlés. Kültúrforradal_ műnk egyik fő feladata az is, hogy dolgozóinkkal megkedveltessük a Jó könyvet. Ezen a téren még igen "ok a tennivaló. Nagyon fontos, hogy könyvtárainkat olyan könyvtárosokra bízzuk, akik az irodalmat szeretik, is­merik és terjesztését jó munkájukkal elősegítik, BARTH A TIBOR A napokban a Csehszlovák Képzőművészek Központi Szövetségének szlovák tagozata Bratislavában, a Safárik-téri helyiségében gobelin kiállítást rendez. Képünkön Anezka Stetová a „Textilná Tvorba” egyik dolgozója a látogatók­nak gobelin-munkák készítését mutatja. Gobelin-kiállításról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents