Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-20 / 92. szám

ÚI IFJÚSÁG 1954. november 20. íifttád AKADOZIK ADENAUER PAR­LAMENTI SZAVAZÖGÉPEZETE. Adenauer kancellár Eugen Ger­stenmaier kereszténydemokra­ta unióbeli képviselőt, a szövet­ségi gyűlés külpolitikai bizott­ságának vezetőjét jelölte a bonni parlamentben a Hermann Ehlers halálával megüresedett elnöki tisztségre A választás­ra a bonni parlament kedd dél­utáni ülésén került sor. A par­lament elnökének megválasz­tásához az előírások értelmében a 484 tagból álló szövetségi gyűlés legalább 243 képviselő­jének szavazatára van szükség Az ülésen 426 képviselő volt jelen. Gerstenmaier — általános meglepetésre — csak 208 sza­vazatot kapott, 41-en Lemmer- re, a Keresztény Demokrata Unió nyugatberlini képviselő­jére, az Adenauer pártján be­lüli ellenzék egyik vezetőjére, négyen különböző más képvi­selőre szavaztak, míg 172-en tartózkodtak a szavazástól. Egy szavazat érvénytelen volt. A bonni parlament ülését ezután a Német Szociáldemokrata Párt javaslatára egy órára felfüg­gesztették. A képviselők a parlamenti folyosókon csoportokban tár­gyalták meg az ülés váratlan eseményét, hogy a Keresztény Demokrata Unió 41 képviselője nem támogatta Gerstenmaiert, az Adenauer-párt egyetlen hi­vatalos jelöltjét, hanem Lemer­re szavazott, akinek jelölését Adenauer megtagadta. Gerstenmaiernek a szavazás második fordulójában sem si­került megszereznie a szüksé­ges számú szavazatot és csak a harmadik fordulóban válasz­tották meg szövetségi gyűlési elnökké. AZ UNESCO (AZ ENSZ KUL- TÜRÄLIS SZERVEZETE) köz­gyűlése november 15-én foly­tatta az általános vitát az UNESCO tevékenységéről. lapán képviselője felhívta az UNES- CO-t, harcoljon az atomerő bé­kés felhasználásáért. Micha- lowski, a lengyel küldöttség ve­zetője rámutatott, mennyire helytelen, hogy az UNESCO néhány nappal ezelőtt nem volt hajlandó felvenni soraiba a 600 milliós kínai népnek, továbbá Romániának és Bulgáriának képviselőit. Sztoletov, a szovjet küldött­ség vezetője hangsúlyozta, hoqy gyakorlati harcot kell folytatni a háborús propaganda ellen. Umrejko, a belorusz SZSZK küldöttségének vezetője kijelen­tette, hogy az UNESCO-nak fokozottabb segítséget kellene nyújtania az elmaradott orszá­goknak. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS POLI­TIKAI BIZOTTSÁGÁNAK no­vember 15-i délutáni ülésén felszólalt Lodge, az Egyesült Államok küldötte. A Szov­jetunió és Svédország küldötté­nek azokról a megjegyzéseiről szólva, hogy a hasítható -anya­gok békés célokra való felhasz­nálása esetén katonai célokra alkalmas rádióktív termékek keletkezhetnek, Lodge annak a véleményének adott kifejezést, hogy meg lehet vitatni és meg lehet találni az atomenergia békés célok érdekében való fejlesztésének olyan módoza­tait, amelyek összeegyeztethe­tők a nemzetközi biztonsággal és meg lehet találni a biztosí­tékokat az említett anyagok katonai célokra való felhaszná­lása ellen. Lodge elismerte, hogy ha az atomenergia békés célokra való felhasználásával kapcsolatban olyan helyzet keletkezne, amely fenyegetné a nemzetközi békét és biztonságot, úgy ezt a kér­dést a Biztonsági Tanácsnak kellene megvitatnia. Lodge abban a törekvésében, hogy az Egyesült Államok ál­láspontját a legelőnyösebb meg­világításba helyezze, felszólalása végén kijelentette, hogy az Egyesült Államok száz kilo­gramm hasítható anyagot haj­landó az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó nem­zetközi szerv keretében létesí­tendő alap rendelkezésére bo­csátani, más országok közötti szétosztás céljából. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS folytatta a költségvetés vitáját. A gazdasági hitelek megtár­gyalásánál Alphonse Denis kom­munista képviselő hangoztatta, hogy a költségvetési előirány­zatban a múlttal szemben sze­replő változások csak néhány kapitalista érdekeit szolgálják. Franciaország gazdasági nehéz­ségeit csak úgy lehet megol­dani, ha növelik a tömegek vásárlóerejét és kiszélesítik a belső piacot, vagyis ha kielé­gítik a dolgozók anyagi köve­teléseit. NAGIB VOLT KÖZTÁRSASÁ­GI ELNÖK ellen vádat emelt az egyiptomi forradalmi ta­nács. A tábornokot a többi kö­zött azzal vádolják, hogy a Muzulmán Testvériség szerve­zetének „teljesmértékű támo­gatást nyújtott a fennálló rendszer megdöntésére, felfor­gató mozgalmak provokálására és zűrzavar keltésére." EDEN, ANGOL KÜLÜGYMI­NISZTER szerdán megnyitotta a párizsi egyezményekről szóló ratifikációs vitát az alsóház­ban. Eden bejelentette az alsó­ház tagjainak, hogy az angol kormány Fehér Könyvet d ki a német atomtermelés kérdé­seiről. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS külügyi bizottságának szerda délelőtti ülésén mozgalmas ese­mények történtek. Ezen az ü- lésen a Nyugat-Németországgal kapcsolatos egyezmények elő­adói tisztjére korábban megvá­lasztott két radikális szocialista képviselő — René Mayer, Go­borit — lemondott megbízatá­sáról. A MANCHESTER GUARDIAN diplomáciai szemleírója utal ar­ra, hogy Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok negatí­van kezeli az európai biztonság kérdését. A lap a józan ész el­lenére megpróbálja azt állítani, hogy a londoni és a párizsi e- gyezmények ratifikálása nem tenné bonyolultabbá a német kérdés rendezését. A Scotsman diplomáciai szemleírójának cik­két közli. A szemleíró megemlí­ti a szovjet kormány jegyzéké­nek azt az utalását, hogy Né­metországnak a nyugati tömb keretében való újrafelfegyver- zése arra kényszeríti a '_>éke- szerető európai országokat, hogy „újabb intézkedéseket tegyenek biztonságuk biztosítására”. JÓSÉ MENDOZA: A Hukbalahop országában ,.A világ arra kiváncsi, hogy vájjon az amerikai demokrácia a Fülöp szigeteken talajra ta­lált-e?” Ezt a kérdést tette fel a tavalyi elnökválasztások al­kalmából a „Time”. A lap úgylátszik erre a kér­désre „igennel” válaszol. Val­lóban Mítgsaysay választási kampánya semmivel sem kü­lönbözik Eisenhower vagv Tru­man választási cirkuszától. Magsaysay nyolc felfegyverzett testőr kíséretében utazta vé­gig az országát. Szívesen szo­rítok kezet az emberekkel, biz­tosította a tudósítókat jelleg­zetes amerikai választási stí­luséban. Körútja alkalmából több mint 1.500 falut és vá­rost látogatott meg. Amilyen üres volt a mosolya, olyan üresek voltak az ígéretei is. ígérte, hogy utakat, hidakat, iskolákat épít, kormánya még olyan hivatalt is létesít, ahol panaszt lehet emelni és min­den fülÖDszigeti lakos bátran odafordulhat. Magsaysav keserű szemrehá­nyást tett elődjének Quirinó- nak. Quirino diktátor volt és példában választási hamisítvá­nyok és más aljasságok árán került hatalomra. A dollársaj­tóban csak úgy visszhangzot­tak szavai. „Az 1949-es választások o- lyan hamisak voltak, hogy még a madarakat, a méheket és a vi­rágokat is latin nevük alatt a szavazók jegyzékébe vették fel és szavazataikat Quirino szá­mára számolták. A csendőrség és Quirino barátai mindent megtettek, hogy felvásárolják a szavazatokat. A mongol egészségügyi dolgozók repülőgépen látogatják meg a távoli területeken lakó betegeket hogy a pácienseket ápol­ják. Gyógyszerekkel látják el e vidékeket és intézkednek a betegek kórházba szállításáról. Ha azt mondjuk: Európa, akkor -ez sokkal több puszta földrajzi fogalomnál. E szóbar* Európa, ott él mindaz, amivel földrészünk hozzájárult, az em­beriség nagyszerű fejlődéséhez. Marx és Lenin világot átfor­máló, halhatatlan eszméi; Pe­tőfi szenvedélyesen lángoló for­radalmi költészete; Leonardo da Vinci alkotó géniusza és csodálatos színei; Tolsztoj ma- gávalragadó, sodróerejtí elbe­szélő művészete; Galilei, Watt, Newton. Lomonoszov, Pasteur, Semmelweis és a tudomány többi európai zászlóvivőjének korszakalkotó felfedezései; Shakespeare komor fenségű drámái; Beethoven diadalmasan szárnyaló szimfóniái; Dante méltóságteljes terzinái; Goethe súlyosan zengő verssorai; Ho- meros és Eötvös Loránd, Wag­ner és Horatius, Puskin, Kos­suth és Fucsík — mindnyáju­kat Európa adta az emberi ha­ladásnak. Európa, nemcsak földrész, hanem az európai kultúra hor­dozója. A kölni dóm és a le- ningrádi Ermitage, a londoni British Múzeum és a prágai Hradsin, a római kolosszeum és Mátyás király visegrádi vár­kastélyának romjai, az Eifel- toronv és az Akropolis egy­aránt hozzátartozik ehhez a kultúrához. És éppen ezért, amikor azt mondjuk: Európa kollektív biz­tonsága. akkor többről van szó, mint politikai vagy stratégiai fogalomról. A közös európai kultúrkincs közös védelmét, Európa mesterséges széttagolt­ságának megszüntetését. Euró­pa egységét jelenti az európai kollektív biztonság megvalósí­tása. Azt, hogy Európa vala­Európa ügye mennyi népe közösen cselek­szik békéje és biztonsága vé­delmében s kizárja az egymás­sal való érintkezésből az erő­szakot. Ehhez pedig egyetlen út vezet: az, hogy valamennyi európai ország képviselői kö­zös tárgyalóasztalhoz üljenek közös problémáik megvitatása és megoldása érdekében. Ezt az utat javasolja a Szov­jetuniónak huszonhárom euró­pai ország kormányához inté­zet jegyzéke, amely november 29-re az európai kollektív biztonságról tárgyaló értekezlet összehívását indítványozza. A szovjet kormány Európa békéjét és a vüág békéjét szol­gálva. már a berlini négyha­talmi értekezleten felvetette az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének esz­méjét. Akkor a nyugati hatal­mak ezt elutasították. Európa népeinek azonban más a vé­leménye, A berlini értekezlet óta eltelt idő megmutatta, hogy az európai kollektív biz­tonság eszméje milliók eszéhez és szivéhez talált utat s bár megvalósulása elé még sok a- kadály gördül, egyre nehezeb­bé válik egyszerűen levenni a történelem napirendjéről. Mi hát az a vonzóerő, amit az ■ európai kollektív biztonság eszméje a népekre — elsősor­ban Európa népeire — gyako­rol? És miért helyezkednek makacsul szembe az .európai kollektív biztonság megterem­tésével a nyugati imperialisták — elsősorban az Egyesült Ál­lamok — vezető körei? Európa kollektív biztonsága — ez röviden annyit jelent: az európai népek kölcsönös megnemtámadási és barátsági szerződéseinek egységes rend­szere. Európa kollektív bizton­sága — ez azt a kötelezettsé­get jelenti valamennyi euró­pai nép számára, hogy egymás közti kapcsolataikban minden­kor a tárgyalások útját járják és kiküszöbölnek minden erő­szakos cselekedetet. Európa kollektív biztonsága — ez azt jelenti, hogy amennyiben tá­madás érné az európai bizton­sági rendszerben részt vevő bármely országot, úgy az ösz- szes többi, tehát valamennyi eu-ópai ország a megtámadott orszu,: segítségére siet. Az európai kollektív bizton­sági rendszer megteremtése te­hát véget vetne a lelenlegi helyzetnek, amikor az Észak­atlanti Szerződés, valamint a közelmúltban tető alá hozott párizsi és londoni egyezmények formájában zárt katonai cso­portosulásokat kovácsolnak Európa egyik részéből a má­sik rész ellen. Az európai kol­lektív biztonsági rendszer ép­pen abból indul ki, hogy a különböző társadalmi és gaz­dasági rendszerek békésen e- gyütt élhetnek. De éppen ez nem tetszik azoknak, akik a nemzetközi feszültség fenntartását, sőt fo­kozását óhajtják. Nekik nem egységes, a békés kapcsolato­kat fejlesztő Európa kell. Ne­kik nem európai Európa kell. hanem amerikai Európa; nem békés együttélés, hanem fegy­veres szembenállás, amelyből elübb-utóbb kicsiholhatják a harmadik világháború ttizét. Ezért siettetik a német mili- tarizmus felélesztését, azét a német militarizmusét, amely egész Európa, az egész embe­riség ádáz ellensége. Ezért erő­szakolják a nyugatnémet ú,i- rafelfegyverzést szentesítő pá­rizsi szerződések mielőbbi ra­tifikálását, hogy olyan hely­zetet teremtsenek, amely a fegyverkezési verseny fokozó­dásához, a nemzetközi feszült­ség növekedéséhez vezet. A szovjet kormány jegyzé­kének nptfy nemzetközi jelen­tősége, hogy ebben a helyzet­ben haladéktalan cselekvést ja­vasol Európa népeinek. Az idő sürget. Az atlantizált Eu­rópa szószólói már december elején rá akarják ütni a pe­csétet a nyugatnémet újrafel- feg.yverzésre. s ami ezzel egy­értelmű: az Európa egyik ré­szét a másikkal szembeállító politika állandósítására. Ez ellen a veszély ellen szólítja Európa népeit közös tárgyaló- asztalhoz a szovjet kormány. Európáról van szó, rólunk van szó! A szovjet kormány ismét felbecsülhetetlen szolgá­latot tett a béke ügyének, amikor kezdeményező lépést vállalt a népek érdekeinek vé­delmében. Most Európán a sor, hogy válaszoljon. Európa ügye. a béke ügye mellett, állnak mindazok, akik úgy vélik, hogy az európai kultúra érté­kesebb az amerikai technika vívmányaként reklámozott napalm-bombáknál. Mindazok, akik elutasítják az erőpolitiku- sok földrajzi torzszülöttjét, a háborús támaszponttá kiépített ..kís-F'-ópát” latba vetik erő­iket. hogv Európa ügye, a béke ügye győzedelmeskedjék. Több mint száz fülöpszigeti lakost gyilkoltak meg. Sok száz embert sebesítettek meg, vagv elhurcolnak, írja a „News­week” 1953, szeptember 10-én. Az ilyen és hasonló leleple­zések által a Wallstreet igyek­szik háttérbe szorítani az új jelölt hírnevét. Ramon Magsaysav mint fü­löpszigeti szabadságharcos el­nyerte az „amerikai boy” cí­mét. Amikor a második világhá­ború folyamán a japánok el­foglalták a szigeteket, az ame­rikai csapatok megszöktek. A fü'öpszigetiek azonban fegy­verhez folyamodtak és össze­szedték a fegyvereket, melye­ket Me Arthur katonái el­dobtak és három éven keresz­tül hősiesen harcoltak a he­gyekben. A hukbalahop, a felszabadító hadsereg megtisztította az or­szágot a megszállóktól- Demo­kratikus rendszert vezettek be és földreformot hajtottak vég­re. Amikor az Egyesült Álla­mok elűzték a japán imperia­listákat. megismétlődött ugyan­az a szégyenletes játék, amely a Wallstreet pénzeszsákjait a spanyolok kiűzetésénél kiűzte a tartományokból. Akkoriban a yankeek mint felszabadítók kötöttek ki. De ők azért jöttek, hogy marad­janak és a szigetekből tarto­mányt csináltak. 1945-ben a Fülöpszigeteket 250.000 ameri­kai katona szállta meg. A ha­zai árulók segítségével, akik azelőtt a japánoknak segítet­tek, véres harc kezdődött a hazafias harcolók ellen. A hazai vérebek vezérét Ra­mon Magsaysaynek hívták. A Wallstreet urai sokat tet­tek latra. A Fülöpszigetek va­lóban gazdag tartományt nyúj­tottak. Egyes amerikaiak mint például Mc Arthur és család­ja úgy uralkodtak, mint a kis­királyok. Cukorültetvényeik é- vente több mint 50%-os hasz­not hoztak! Az aranybányák sokszor 100-120%-os hasznot hoztak. Habár a szigetek me­zőgazdasági termékekben bő­velkedtek, az Egyesült Álla­mok gyarmatrendszere 50 év alatt, elérte, hogy a mezőgaz­daság teljesen tönkre ment. így hát sikerült elérni, hogy élelmiszereket Amerikából kell ideszállítani. A Fülöpszigetekre szállítják a legtöbb tejtermé­ket, habár az ország rendkí­vül termékeny. Még zöldség­féléket is az Egyesült Álla­mokból hoznak be. A Fülöp-szigetek csak név- leg önnálló állam. De a poli­tikusok és üzletemberek, akik 1945. óta uralomra kerültek, a valóságban a Wall-street hely­tartói. A nép azonban nem volt hajlandó a japán imperia­listák helyett a dolláruralom­nak helyet adni. A felszaba­dító hadsereg hősiesen folytat­ta harcát és még egy elnök se lett úrrá. mivel mind erő­szakkal lett megválasztva. Ezért az Egyesült Államok trösztjei minden reményüket Magsaysay-be helyezték, ő volt az eddigi hadügyminiszter. „Magsáysay oldalán áll a mi Landsek hadnagyunk. Napon­ta felkeresi a mi manilai kö­vetünket, William Laceyt és utasításokat kap tőle” — Írja a Times 1953. november 23-iki számában. Az amerikai üzlet­emberek száz és százezer dol­lárt fizettek le a fülöpszigeti csatlóskutyájuk szavazási alap­jára. A választás napján ameri­kai tisztek és a katonai bi­zottság tagjai ellenőrizték a választási helyiségeket A szigeteken elhelyezett 213 amerikai támaszpont állandó készenlétben állt és Magsaysay fenyegetőzött: „Ha a válasz­tást nem nyerem meg, akkor forradalmat csinálok. Felsora­koztatom a hadsereget.” Magsaysay elnök lett. „Bi­zonyos mértékben Magsaysay győzelme az Egyesült Államok győzelmét is jelentette” fűzte hozzá a „Time”. De győzelem­ről szó se lehetett. Hasonló­képpen mint ahogy a vietnami nép a japán hódítók ellen a visszatért tartományi urak és a hazai talpnyalók most a Fü­löp-szigetek népe is. És mint ahogy ebben a harcban a viet­nami nép győzedelmeskedett, a Fülöp-szigetiek is győzni fog­nak. NTULI SIGCAWN (Cape Town) Választások, melyekről a nép nem is tud Nálunk az embereknek fo­galmuk sincs, hogy tulajdon­képpen mi is az választás, mert nem szabad választaniuk. Ha Afrikában megkérdeznek egy fehérembert, akkor büsz­kén elmondja: „Országunk de­mokratikus ország, ahol a kép­viselőházat mindén öt évben választják. Amikor azt mondja: „min­denki választhat”, akkor ter­mészetesen csak a fehérekre gondol. A legutóbbi népszámlálásnál 1946-ban Délafrikában 11 mil­lió ember élt. Ebből 9 millió afrikai volt, akiknek nem volt szavazati joguk és semmi be­folyásuk nem volt a kormány­ra. Amikor népgyülést szerve­zünk és jogainkat követeljük, 'akkor rögtön kivonul a rend­őrség és lövöldözni kezd, vagy btízbombákat dobálna’' a tö­meg közé. Csak a 2 millió fehérember választja a képviselőház tag­jait. Így Írja elő a „demokrati­kus” törvény — és csak né­hány ezer afrikai bennszülött adja le szavazatát. Ezek úgy lutottak a szavazati jogukhoz, hogy évekkel ezelőtt a fehér uraságoknak szükségük volt rájuk harcban a zuluin- diánusok ellen. De ezek is csak fehérembert választhatnak kép­viselőjüknek és még ezeket a fehér képviselőket is jónéhány- szor kidobták a képviselőház­ból. A következőképpen tör­tént: 1945-ben ez a néhány afrikai kivétel nélkül Sam Kahnra. egv fehér szakszerve­zeti vezetőre szavazott. Öt vá­lasztották. mert úgy ismerték, hogy résztvett a szakszervezet harcaiban a munkanélküliség és a faji megkülönböztetés ellen. Jól tudták, hogv az összes af­rikai jogáért verekedne. Sam Kahn valóban a feketék ér­dekeit képviselte és bátor, ki­tartó harcosnak bizonyult. Ez­ért a kormány Sam Kahnt azal gyanúsította meg. hogy kommunista. Külön törvényt hoztak, amely kiűzte őt a képviselöházból és új válasz­tásokat írtak ki. Brian Bun- tingot, egy másik szakszerve­zeti vezetőt jelöltek. A rend­őrség azonban megtiltotta, hogy Bunting a választók előtt beszéljen és mindenkit üldöz­tek, aki propagandát csinált Bunting érdekében. Ennek el­lenére 5000 szavazatból Bun- tingra 4100 szavazat esett; a képviselőház újból külön tör­vényt hozott, amely Buntingot, mint „kommunistát” kirekesz­tette, bár teljesen szabálysze­rűen történt a megválasztása. Újból pótválasztást rendeztek. Újból egy szakszervezeti veze­tőembert jelöltek, aki az ösz- szes afrikai érdekét képviselte volna — mégpedig egy asz- szonyt Ray Alexandert. Újból betiltották a választási propa­gandát, de a legbrutálisabb rendőrterror ellenére 3500 af­rikai szavazott a jelöltre. Rav Alexandert túlnyomó < többséggel megválasztották. Amikor április 27-én kihir­dették az eredményt, Ray Alexander elfoglalta helyét a képviselőházban, hogy megaka­dályozza egy újabb külön tör­vény megjelenését. De már a képviselőház épülete előtt « rendőrség nem engedte, hogy átlépje az épület küszöbét. Az afrikai választók tudatá­ban vannak annak, hogy mil­lió és millió testvérük akara­tát képviselik, azokét is, akik nem választhatnak. Továbbra is haladószellemű képviselőket küldenek a képviselőházba, mégha a fasiszta Malan-kor- mány igyekszik is őket telje­sen száműzni. És a harc már eredményeket is felmutat: egyre több °s több fehér dolgozó Délafriká­ban tudatára ébredt, hogy ők is veszélyben forognak és el­vesztik saját jogaikat, ha afri­kai elvtársaikkal nem fejtenek ki ellenállást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents