Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-10 / 89. szám
r Ära 30 fillér III. évfolyam. 89. szám. Brat’S ava 1954. november- 10. Leányaink örömére A „Béke* és Barátság” stafétájának déli ága ^ ceské budejovicei kerületen halad keresztül. A lejtő, amelyen a régi, ismert Hlubokai vár emelkedik, színpompá- han játszik. Jelentkezett már az elkő reggeli dér, a fák levelei megsárgulnak és jelzik az őszt. Az út átszeli a vasutat és a láthatáron a gyárak egész sora látható. Sárgásfekete táblák jelzik, hogy megérkeztünk Sezimov Ostíba. így néz ki a jövő szocialista városa — ezt juttatják eszedbe a gyönyörű, egyemeletes házacskák, melyek elszórtan fekszenek a Kovosvit Üzemi Klubja körüli fák között. A másik o'dalon, a Kovosvit és a Silón nemzeti vállalat dolgozói részére éppen' most építik az új. családi hazakat. Ebbe, a maga nemében egyedüli gyárba, amelynek termékeire az egész kapitalista világ irigykedik, vezet utunk. A gyár épülete, melyet az ötéves terv végén hoztak üzembe, ragyog a tisztaságtól. Belül is minden feltűnően tiszta. Vegyészek-technológusok sürögnek fehér köpenyeikben a katlanok tömege között. Ha egy emelettel lejjebb mégy, meglátdfl ahogyan a katlanok apró résein szüntelenül folyik ki az irigylésrcméltó anyag, a szilon. ' A fonalak emberi kéz.,érintése nélkül fonódnak össze a forgó tekercsekre. A gépek egész sora mellett fiatal lányok dolgoznak serényen és ügyes kézzel cserélik az orsókat. Azután, á kész fonal a technikai ellenőrző osztályra kerül. Itt történik az ellenőrzése és az osztályozás. A gyár jelenleg négyféle szi- lonfonalat készít — az ismert „negyveneset”, „hatvanasat" és most próbálkoznak a „huszas“ és a „százhu- szas“ készítésével. Mit is jelentenek ezek a számok? A szakkifejezések a fonal vastagságát jelzik. Plaehy elvtárs éppen egy falragaszt illeszt a technikái ellenőrző osztály falára, melyben a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap keretében a dolgozókat Kovaljev elvtárs módszeréről beszélgetésre hívja. Plaehy elvtárs, tervező, elbeszéli hogyan vezették be. Kovaljev elvtárs módszerét. — így kezdődött: csupa fiatal dolgozik itt. Egyes elvtársnők, mint például Kofronová és Krachová elvtársnők, másfél fonógépen is dolgoztak, míg mások nem győzték egy gépnek csak a háromnegyed részét sem. így, tanulmányozni kezdtük a legjobb munkásnők munkamenetét és most a többi lányokat is megismertetjük az új munkamódszerrel. És hogy S fiatalok milyen konio- lyan veszik a termelést, azt a legjobban bizonyítja faliújságjuk a „Tükör”, amely gyakran váltakozik. Nemcsak alkalmi jegyzeteket találunk itt, — mint például, hogy nem tartották be a biztonsági előírásokat, vagy hogy hajhálót kell hordani, hanem találunk itt köszönő leveleket is, mint például az Atlas nemzeti vállalat sürgönyét, amelyben Sevcová elvtársnő jóminőségű fonalát dicsérik. Mindjárt ezek mellett ott láthatók a selejtek is, a „termelő" neyével megjelölve. És higyjétek el — hogy VaniSová elvtár'snő, a jövőben ügyel majd arra, hogy soha meg ne sértse az orsón lévő fonalat, úgyszintén Brozková elvtárpnö nem hagyja többé az orsókat a sebességi szekrény mellett, a legnagyobb elővigyázatosság mellett is kifreccsen az olaj és értéktelenné teszi a fonalat. És az ő hibájukból bizonyára a többi elvtársnők is tanulnak majd. — Hogy teljesítjük-e felajánlásaikat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére? Teljesítjük, minden gyártmánynál és váltakozó körülmények mellett, nemcsak terven felül, hanem még kísérleti fonalat is termelünk — mondják Vejvarová elv- társnő „zöld“ műszakának dolgozói. Pedig ezt a gyárat még csak nemrég hozták üzembe. Kedden megérkezett Braíislavába a külfölddel való kuitúrkapcsolatok össz-szövetségi társasága. Az állomáson a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Fr Kubac üdvözölte a vendégeket. Jelöltünk Vitek Anna? Ott lakik, abban a nagy házban, a tizenötösben, az első emeleten. Megköszönjük a néninek az útbaigazítást s pár perc múlva már kopogtatunk egy fehérre festett ajtón. — Az én lányomat keresik? Nincs itthon, elment a sógornőjéhez mosni. — Anna csak az elemi iskolát és a polgári egy osztályát végezte e: — mondja az anyja. Aztán itt Pös- tyénben, a Vágmenti Malomba ment dolgozni. Eleinte a keksz-készítőben dolgozott, később azonban áthelyezték a, tésztanemű osztályra, mert ott egyes 'munkasnök hibájából, akik túl sok seíejttel dolgoztak, nem teljesítették a tervet. Most már megjavult a helyzet. Lányon). 130, sőt 150 százalékra teljesíti á normáját. Kedvvel dolgozik és fiatalabb testvérét is betanítja a munkába. Az esti órákban olvasnak, tanulnak, gyakran beszélgetnek munkájukról. A fiatalabb sem akar elmaradni az idősebbtől. Csak azon csodálkozom, hogy Anna hogyan is győz mindent? Dolgozik, háztartást vezet, most gyermeket is vár, tele van funkciókkal, erről azt hiszem, ő tudna a legjobban beszélni. Legjobb lesz, ha elmennek utána. Könnyen megtalálják, nincs messze, ott a sarkon túl, a mögött a rózsaszín ház mögött. — .Szívesen emlékezem vissza arra az időre, mikór 1952-bsn az Ifjúsági Gát építésénél dolgoztam, — kezdi el beszélését Vitek Anna, a Nemzeti Arcvonal jelöltje. — Már ott megszerettem a munkaversenyt, a sportot, az előadásokat, a kultúrestéket, kirándulásokat, az embereket, s mindent, ami az életet szebbé teszi. Mikor később a gyárban kezdtem dolgozni, azt akartam, hogy mi is ilyen szép szervezeti életet éljünk. Ezért fogtam olyan kedvvel a munkához. Munkatársaim lptták, milyen kedvvel dolgozom és megválasztottak az üzemi CsISz-szervezet elnökének. Most pedig a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelöltek. Már voltam is választóim között, Rakovicén, és Kra- kovanyban s még körülbelül nyolc faluba kell elmennem. Láttam, hogy választóim mindenütt örömmel fogadnak s az ő felém áradó bizalmukból merítek majd erőt további munkámhoz. Megelégedetten távoztunk. Láttuk, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsban | egy igaz, becsületes ember képvisel I majd minket. E. P. A hegyek királyai ^4‘ sokezer amatőr' kerékpáros és nézd azzal a türelmetlen várakozással tolongott a Wesión-Super-Mare- sétány mentén, ami a sporteseményekre készülődő tömegeket jellemzi. A sétányon néhány pillanat múlva végigszáguldanak a versenyzők, a rendezők megpróbálják fékentartafii a fotóriportereket, a rádióbemondó csupa szem, csupa fül. izgatottan várja a kerékpározók felbukkanását. Egyszerre izgalom fut át a tömegen. a távolból sárga zászló lenge- tése jelzi a versenyzők közeledését, öttagú csoport tűnik fel, leszegett fejjel, motollaként mozgó lábbal, őrült iramban hajtanak a cél felé. Frank Elliott Nagy-Britannia egyik legjobb kerékpárosa az utolsó útszakasz sárga trikót viseld győztese, éppen a boly közepén van, néhány centiméterrel veszélyes ellenfelei, John Pierce, David .lores és Terry Thomas előtt. Éppen ez a néhány' centiméter tette lehetővé, hogy Elliott a végső futamban elsőnek szakítsa át a célszalagot, elnyerje az angliai nagydíjat. Ezt az elsőoszlályú versenyt az egész kerékpáros világ élénk érdeklődése kisérte és ennek az egyik legnehezebb angliai versenynek befejezése önmagában is dicséri a részvevő versenyzők tehetségét és állóképességét. A részvevők között szerepelt Nagy- Britannia egyik legjobb amatőrcsapata. Nagy csalódással értesültek arról, hogy a belügyminisztérium megtagadta a beutazási engedélyt a dán, csehszlovák, svéd és jugoszláv csapatoktól, noha ennek ellenére is kitűnő eredmények születtek. A verseny egyik feltétele az volt. hogy minél több pontot szrezzenek a'kapaszkodókon. Az, aki a legtöbb pontot szerzi, díjakat kap és elnyeri a ..Hegyek királya’’ jelzőt.. Én a magam részéről habozás nélkül megadtam volna a „Hegyek királya” címet a verseny valamennyi részvevőjének. A 250 mérföides verseny- megkezdése után nemsokára vagy 20 versenyző defektet kapott, néhány gép tönkrement, az egyik versenyző ki|i- camította a csuklóját, többen zúzó- dást szenvedtek, de mindez: nem csorbította a keménykötésú versenyzők állenállását és lelkesedését. Fel- tápászkodtak és teljes gőzzel a többiek után iramodtak, hogy behozzák az elvesztett időt. Hiába esett az eső, hiába fújt a szél, hiába tornydsultak a nagy hegyek, *tovább folyt a küzdelem, amely Frank Elliotnak és’ csapatának, a Bristol South Cycling Club-nak győzelmével végződött. A versenyzők tiszteletére adott fogadáson Frank Elliott valamennyi részvevő versenyző nevében megköszönte a DIVSZ-nek, hogy ilyen szép versenyt szervezett, ilyen értékes jutalmakat tűzött ki. Kifejezte azt a reményét, hogy ez az első azon rendezvények sorozatában. amelyeken az angol kerékpárosok együtt működnek. a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséggel. A mi napunk Jól ismerjük azt a fehér zászlót, amely a világ minden táján faji különbség nélkül az ifjúság közösségvállalását és barátságát jelképezi. Jól ismerjük a Demokratikus Ifjúság Világszövetségének a zászlaját. Ott lobogott, amikor a béke galambjai szétröppentek a világba és felhangzottak a barátság dalai a prágai, budapesti, berlini és bukaresti ifjúsági találkozókon, Kalkuttában a kelet és délkelet-ázsiai ifjúság és diákok konferenciáján, az ifjúság jogaiért küzdő nemzetközi konferencián Varsóban és Bécsben. A szövetség zászlai ott lobogtak a berlini Deutschlandtreffen tüntető felvonulása felett, a francia és olasz ifjúság baráti ünnepségein Nizzában, a nyugatnémetországi fiúk és leányok, az újrafelfegyverkezés ellen ibdított tiltakozó felvonulásokon. Ott lengedez ez a zászló a Lenin-hegyeken a tudomány bástyája felett és nemsokára majd ott lobog .abban a teremben, ahol a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség második kongresszusára ül össze. Jól ismerjük azt a fehér jelképes zászlót. Az egész világon ismerik ugyanúgy, mint azt a négy betűt, hogy DIVSz és az egész világ ismeri a dallamot a következő szövegre: „Egy a jelszónk a béke”. És amikor ma naptárba pillant az a fiatal Roberto Pa- lermóban, aki az üzemekben az amerikaiak ellen a Garibaldi jelszavát írta a falra: „Va fori d’Itlia, va fori stranieri! Idegenek távozzatok Olaszországból” és ha ma a naptárba tekint a szétbombázott Drezdában az a Joachim, aki az újnacionalista Adenauer-féle „fegyvereket vaj. helyett” jelszavakat a béke és az egyesítés és a boldog ifjúság jövőjét kifejező jelszavakkal akarja elnémítani. Ha a naptárba néz az a fiatal Hsiengti, aki a pekingi automobil üzemekben az új karosszériát fényesíti, vagy ha ma letép egy oldalt a naptárból az a Szerqej, aki ma először megy ki a villanytraktorával — akkor mindnyájan azt mondják: a mi napunk. Kilenc év telt el azóta, hogy 1945-ben a londoni világifjúsági konferencián 60 ország kiküldötte elhatározta, hogy megszervezik a Demokratikus Világifjúsági Szövetséget — a DIVSz-et. Azóta évről-évre mindinkább tudatára ébredünk annak, hogy november 10-ke a Világifjúság napja, valóban a mi napunk az egész világon, a haladó szellemű demokratikus békeszerető ifjúság napja. Akkoriban a háború utáni első napokban az ifjúságot az a szándék .vezérelte, hogy az a fiatal nemzedék, amely a második világháború könyörtelen, kemény éveiben nőtt fel. fejlessze és fenntartsa a fasisztaellenes egységet, mely már a háború ideje alatt megalakult Nemzetközi Világtanácsban és később az Ifjúság Világtanácsa soraiban is érvényre ■ jutott. Már a fiatalok, akik a különböző harctereken a nacionalista Németország és az imperialista Japán ellen harcoltak tudták, hogy a fasizmus ellen a háború után is készenlétben kell lenni és meg kell védeni a nehezen kiharcolt békét. És valóban őrségen kell állnunk. Üj erők növekedtek és szövetkezve a régiekkel új veszélyt rejtegetnek a vérrel kiharcolt világbéke számára. Ezért a fiatalság, amely már nem akar elvérezni a fronton és nem hajlandó feláldozni életét. a vérszomjas arany oltárán, hatalmas egységbe fogta össze erejét. A fiatalság jól tudja, hogy a háború béklyói elsősorban a fiatalokat nyomják. Ezért nem véletlen, hogy a DIVSz 1945. óta, 65 ország területéről 30 millió tagot számolt, míg ma 88 ország területéről 85 millió tagot fogadott soraiba és tagsága állandóan növekedik. Az idei világifjúsági napot a nemzetek nagy győzelme idején ünnepeljük. Indokínában béke uralkodik, a háborús uszítok „európai védelmi^közössége” csődött mondott. Győzött az az igyekezet, hogy békés tárgyalás útján kell elintézni a fennálló kérdéseket. A fiatalság előtt új remény- teljes távlatok nyíltak — és még nagyobb győzelmekre való kilátások. A veszély azonban még nem vonult el. A világ ifjúságának össze kell fogni minden fiatalos erejét, hogy meggátolja a német felfegyverkezés kísérleteit Ázsiában és az egész világon lehetetlenné tegye a katonai blokkok és egyezmények megkötését, együttesen harcoljon a nemzetek jogainak eltiprása ellen, a nemzetközi kérdések békés megoldásáért, a tömeges gyilkpló fegyverek betiltásáért, a szervezetek függetlenségéért és a békéért az egésfe világon. A mi mindennapi szorgalmas, kitartó munkánk is ezekhez a célokhoz vezet. Ahhoz, hogy a DIVSz zászlaja még örömteljesebben és büszkébben lobogjon és júliusban az V. fesztiválon a varsói utcákon még szorosabban kezet fogjon Jean és Gertrud, Lidia és Joe, Szergej és Pietor. Ebben a kézszorításban benne legyen minden hitünk és erőnk és a „mi napunkból” a „mi korszakunk” legyen.
