Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-03 / 87. szám

o ÓI IFJÚSÁG 1954. november TESTNEVELÉS NEMZET VEDELEM Vereséget szenvedett a Vörös Csillag a 20-ik fordulóban A 20-ik forduló ismét csonka for­duló volt. Mindössze négy mérkőzés­re került sor szombaton A 20-ik for­duló első mérkőzését már szerdán játszották le, Prágában s itt nagy meglepetés született. A tabella utolsó helyezettje a Spartak Sztálingrád 2:1 arányban legyőzte a tabella éllovasát, Spartak Prága Sokolovot. \ 20-ik forduló eredményei: ÜDA—-Prágai Tankista 2:1 (2 1) A csehszlovák hadsereg stadionjá­ban ötezer néző előtt szoros győzel­met aratott a többet támadó csapat. A Tankistának ugyan a második fél­időben némi fölénye volt, de a kapu előtt nem tudott veszélyes lenni. A győztes csapatban megbízható telje­sítményt nyújtott Pavlis kapus és a védelemben Novák volt a legjobb. A győzelem nagyrészben az ő jó játé­kuknak köszönhető. Gsztravai Bányász—Bratislavai Vörös Csillag 2:0 (2:0) Az osztravai találkozónak jó szín­vonala volt. Mindkét csapat gyorsan és keményen játszott, jól kombinált. Mindkét kapu többször forgott ve­szélyben. de a gólhelyzetekből csak a honi csapatnak sikerült kettőt ki­használni. A vendégcsapat támadásá­val indul a játék, s az eláő 25 perc­ben jelentős fölényben játszik. A 28. percben azonban a Bányász csapat váratlan gólt ér el, s ezt a .31. perc­ben egy újabb gól követi. Ezzel a mérkőzés sorsa már eldőlt. A továb­bi játékidőben mindkét csapat kitar­tóan támadott, de az eredmény mind­össze négy kapufa volt. Ebből kettőt a hazai, kettőt pedig a vendégcsapat lőtt. A Vörös Csillagnak alkalma lett volna büntető rúgásból szépítenie, de Venglár éles lövését Benedikt kiütöt­te. Mezőnyjátékkal ér végett a mér­kőzés. Kladnói Bányász—Zsolnai Iskra 3:1 (2:1) Kladnón ötezer néző előtt egészen a második félidő 13. percéig kiegyen­súlyozott játék folyt. A harmadik gól után azonban a zsolnaiak beletörőd­tek a vereségbe és a hazai csapat győzelmét már nem tudták veszélyez­tetni. Az első gólt a 20. percben Kuchler szerezte. Egy perccel később Ma jer 2:0-ra növeli a hazai csapat előnyét. A zsolnai csapat a 28. perc­ben 11-esbő! szépít. A mérkőzés vég­eredményét Kuchler gólja állítja be az 58. percben. Eperjesi Tátrán—"Prágai Dinamó 3:0 (1:0) Az első félidőben a hazai csapat volt a többet támadó. A 34. percben egy támadás végén Csiták II. meg­szerzi a vezetést. A második félidő első percei a vendégcsapaté, de ké­sőbb ismét a hazai csapat veszi át a játék irányítását. A 65. percben Petros lő gólt, majd az utolsót a 78. percben Eliásek lövi. A győztes csa­pat jó teljesítményt nyújtott, s győ­zelme ilyen arányban is teljesen meg­érdemelt. A tabella állása a 20-ik forduló után: 1. Spartak Prága Sokolovo 18 11 3 4 39:18 25 2. Osztravai Bányász 19 10 5 4 42:24 25 3. Vörös Csillag 20 11 3 6 31:18 25 4. Bratislavai Slovan 19 9 5 5 29:21 23 5. ODA Prága 19 8 6 5 31:22 22 6. Kladnói Bányász 20 6 8 6 33:30 20 7. Zsolnai Iskra 20 7 4 9 22:33 18 8. Prágai Dinamo 20 8 1 10 31:55 18 9. Tátrán Eperjes 20 8 1 11 24:38 17 10 Prágai Tankista 20 4 6 10 26:32 14 11 Spartak Sztálingrád 19 5 3 11 32:43 13 12 Krídla Vlasti 18 4 4 10 17:23 12 Leningrádi Zenit—Spartak Praha Sokolovo 2:0 A hazánkban vendégszereplö Leningrádi Zenit osztravai veresége után megérdemelt győzelmet aratott a Spartak Prága Sokolovon. A mérkőzést végignézte a köztársaság elnöke, Antonín Zápotocky elvtárs is. A szovjet labdarúgók gyors, kitartó és kemény támadó játékot alkalmaz­tak. A Spartak Prága Sokolovo első támadásai után játékba lendült a vendégcsapat és ettől kezdve némi fölényben játszott egészen a mérkő­zés végéig. A szovjet labdarúgók öt­letesen játszottak, változtatták he­lyüket és feltűnt jó fejjátékuk is A fedezetsor és a védelem jól táplálta a csatársort és minduntalan támadás­ra lerdítette. A Spartak Prága Sokolovo csak az első félidőben játszott jól. Ebben az időben több veszélyes támadást veze­tett, amelyekből egy kis szerencsével több gólt is elérhetett volna. A győz­tes csapatban Ivanov kapus, továbbá Gartwig, Severov és Vojnov nyújtott átlagon felüli teljesítményt, a csatár­sorban pedig a belső hármas játéka volt a legjobb. A mérkőzés a szovjet csapat táma­dásaival indul és már a 7. percben alkalma volt Houskának bebizonyíta­nia kiváló képességeit. Ezután a Spartak Prága Sokolovo veszi át a kezdeményezést és veszélyesen tá­mad. A 13. percben Stary lövése alig kerüli el a kaput. A következő perc­ben ismét Stary ad munkát Ivanov- nak, de ez éles lövését kiüti. A visz- szapattant labdát Svoboda a kapufá­ba lövi. A 19. percben Preisz találja el a kapufát. Alig néhány másodperc­cel később Severov az utolsó pilla­natban rúgja ki a labdát a gólvonal­ról. A 28. percben szerzi meg a ve­zetést a Leningrádi Zenit. Houska tétováz, Katrovszkij elmegy mellette, s jól irányzott lövése a hálóban köt ki. A Spartak még egy kevés ideig támad, de azután már a vendégcsa­paté a szó. Támadásaik eredménye újabb gól, melyet a 39. percben Dob- rikov lőtt és ezzel be is állította a végeredményt. A mérkőzést nagyon jól vezette a magyar Harangozó. Svédország—Ausztria 2:1 (1.0) Stockholmban negyvenezer néző előtt került sorra a Svédország— Ausztria nemzetközi labdarúgó mér­kőzés, amely nagy meglepetésre a hazaiak győzelmével végződött. A já­tékidő túlnyomó részében az osztrá­kok támadtak többet, több gólhely­zetet dolgoztak ki, s állandóan fö­lénybe: játszottak. Ennek ellenére mégis vereséget szenvedtek. A své­I dek gyorsabban támadtak, s nagyon veszélyesen. A vezetést a hazai csa­pat számára már a negyedik percben megszerezte Sandell. A szünet után a 70. percben Wagner szép góllal egyenlít. Ettől kezdve az osztrákok hatalmas iramot diktáltak, de győzel­met jelentő gólt a 87. percben a své­deknek sikerült megszerezniük Eriks­son révén. Felvétel a Spartak Sokolovo—Zenit Leningrad: találkozóról. Procházka Kravcevval és Dobrikov Jegorovval küzd. r UNV Slovan Bratislava Ausztriában Mint ismeretes az ÜNV Slovan Bra­tislava Ausztriában vendégszerepei. Eddig két mérkőzést játszott, egyszer vereséget szenvedett, egyszer pedig döntetlent ért el. Bécsi Sportklub—Bratislavai Slovan 4:2 (3:2) Az első mérkőzésre szombaton ke­rült sor a Bécsi Sportklub elien, amely az osztrák ligában a második helyen áll. A mérkőzésre hatezer né­ző volt kiváncsi. A mérkőzés jó szín­vonalú küzdelmet hozott. A vendég­csapat különösén az első félidőben fölényben játszott, a mezőnyben job­ban kombinált, de a kapu előtt a csatárai nagyon körülményesek vol­tak. A hazai csapat sorozatos táma­dás után a 30. percben szerzi meg a vezetést 18 méteres szabadrúgás­ból. A következő percben Pazicky egyéni játék után egyenlít ugyan, de nem sokra rá ismét megszerzi a ve­zetést a hazai csapat. A 44. percben Tegelhof szép góllal egyenlít. De az utolsó percben a hazai csapat még meg tudja szerezni a vezetést. A má­sodik félidőben még több kísérletet tesz a Slovan az egyenlítés érdeké­ben, de a játék irányítását már tel­jesen a hazai csapat veszi át. Üjabb góllal 4:2-re alakul a eredmény. Grazi Sturm—Bratislavai Slovan ÜNV 1:1 (1:0) A második mérkőzését Grazban játszotta a Bratislavai Slovan. Itt az osztrák B liga éllovasa volt az ellenfele. A Slovan ezen a mérkőzésen gyengébb teljesítményt nyújtott, főleg gyorsaság és kellő átütő erő hiány­zott a csapat játékából. A hazai csapat nagy becsvággyal játszott és az ellenfég nagyobb technikai tudását lelkesedéssel igyekezett pótolni. A ve- összeállításban játszott, mint a bécsi zetést a 25. percben a hazaiak szer zik meg, s a Szlovan csak a másodikfélidő vége felé tud egyenlíteni Paz icky révén. A Slovan ugyanabban az Sportklub ellen. A mérkőzést négy­ezer néző nézte végig. Jungwirth negyedik a világ-rangüstán huzamosan 1.500 méteren is világvi­szonylatban is jó idő elérésére képes és az egy angol mérföldes síkfutás idejét is megjavíthatja. A háromezer méteres síkfutás világranglistája a következő: Az atlétikai idény -végén Stanislav Jungwirth új nagyszerű csehszlovák csúccsal lepett meg bennünket. Csü­törtökön e hó 28-án háromezer mé­teren kitűnő időt ért el: 8:05.4 p-t. amellyel megjavította Zátopeknak ed­digi csehszlovák csúcsát, melynek ideje 8:07.8 p. volt. Ezzel a nagysze­rű időeredménnyel Jungwirth a világ ranglistán a negyedik helyet foglalta el. Ebben az évben jobb idő alatt tette meg a háromezerméteres távot mint Iharos, aki a világ ranglétra második helyén áll. Jungwirth formá­ja állandóan felfelé ível, így van rá reményünk, hogy a közeljövőben még jobb eredményt fog elérni. Ezzel pár­Reiff (belga) 7:58.8 p. Iharos (magyar) 7:59.6 p. Hágg (svéd) 8:01.2 p. Jungwirth (csehszl.) 8:05.4 p. Kue (szov.) 8:05 8 p. Herman (belga) 8:06.6 p. Garay (magyar) 8:06.6 p. Tábori (magyar) 8:06.8 p. Zátopek (csehszl.) 8:07.8 p. Schade (nyugatnémet) 8:07.8 p. Ez is sport? (Folytatás az előző számból) Belenéztem a távcsőbe. Csakugyan, megint üres maradt az a vacak lő- lav. Elfutott a méreg, s mérges vol­tam Kisgyörgi/nére is. — Az igaz, hogy a lövés elment — mondtam neki — de az óráját iga­zítsa be, mert nem három óra van, hanem fél tizenegy. Hatalmas hahota támadt körülöt­tem. Most vettem csak észre, hogy mindenki abbahagyta a lövést, s az én padomat állja körül. Kisgyörgyné is nevetett: — Nem az én órám jár rosszul, hanem maga nem tudja, hogy a lő- lapon úgy tájékozódunk, mintha az egy óra számlapja lenne. A három órában elment lövés azt jelenti, hogy vízszintesen jobbra rántottadéi a pus­ka csövét. De ne törődjék semmivel, majd most én leszek az edzője és minden jobban fog menni. Úgy fogja a puskát, mintha szét akarná szakí­tani bal kezével húzza előre, a cső felé, jobb kezével pedig visszafelé. Húztam. — Úgy. Na, most célozzon. Céloztam. Érdekes, nem imbolygóit a fekete kör. Visszatartottam a lé- lekzetemet, aztán elsütöttem a pus­kát. Kisgyörgyné nézte a távcsővel a Főlapot, s aztán felkiáltott: — Jól van! Tizes. Újra lőttem. — Tizes-!. Ismét lőttem. — Tizes! — Fel van véve! rikantottam. Aztán újra töltöttem, lőttem, töl­töttem, lőttem, töltöttem, lőttem, a , végén már nem is töltöttem, csak lőttem. Ebből kifolyólag nem sült e' a puska és megint kinevettek. Közben, hogy el ne felejtsem, va­lami rosszindulatú kis manó apró tűhegyes szögeket kezdett a könyö­kömbe verni. A hasizmom a fekvés­től úgy feszült, hogy maid megsza­kadtam és kezdtem nem érezni a lá­bamat. Pedig még húsz lövés hátra volt. Nem baj, .ha megfeszülök is, le­lövöm a negyvenet. Összeszorítottam a fogam és céloztam, lőttem rendü­letlenül. Lassan-lássan elzsibbadt az egész testem, úgy éreztem, hogy nem is lőpadon fekszem, hanem szögekkel kivert kereten, amilyenen indiai fa- kirok végzik ebédutáni sziesztájukat. — Ha én még egyszer ülhetnék vagy állhatnék!... Mindez olyan távolinak tetszett ak­kor nekem, mint az újonc katonának októberben a decemberi szabadság. Semmi sem tart azonban örökké, lassan csak végeztem a negyven lö­véssel, persze később már rosszab­bak voltak a találataim, mert nem éreztem a karomat. Az utolsó lövés­sel például Ágoston nevében az A- betüről lelőttem a vesszőt. (Pedig milyen kicsi kis vessző volt! . ...) Végre felállhattam. Megropogtattam csontjaimat, pontosan úgy éreztem magam, mintha Jőcsös parasztszeké­ren utaztam volna hasonfekve ötven kilométert, sziklás talajon. No, térdelve már könnyebb lesz. Én kis csacsi. Úgy kezdődött, hogy beállítottak. Mindenki igazított raj­tam valamit. Jobb térdre kellett tér­delnem, bal lábszáramnak függőlege­sen kellett állnia a lőpadon, jobb lá­bamat külső élén el kellett fektet­nem, vagyis megintr- kicsavarnom a bokámat. — Ülj le a jobb bokádra — így a barátom. — Dehogy ülök! Az fáj! Erre ö se szó. se beszéd, Páliam­nál fogva lenyomott. • — Reccs! — mondta a bokám és én megadóan vártam sorsomra. Megint a kezembe nyomták azt az átkozott puskát és én céloztam, lőt­tem. céloztam, lőttem, a végén már nem is céloztam, csak lőttem és Ágoston nevében meghalt a t-betil is. Sose hittem volna, hogy ilyen ne­héz féltérden lőni. Hisz ez kész po­kol! Úgy éreztem magam, mint az a szerencsétlen rab a spanyol inkvizíció idején, akinek ördöngős gépekkel csa­varták a lábát, hogy vallja ki az igazat. Ó, én már mindent vallottam volna, de senki nem kérdezett sem­mit, ellenben mindenki magyarázott, oktatott és már káprázott a szemem, zúgott a fülem, tájt a szemem, a tüdőm pedig majd szétrepedt a sok visszafojtott lélekzettől. ,—Istenkém, mikor lesz már ennek vége!... Türelem, rózsát terem, egyszer a második negyven lövéssel is elkészül­tem. Próbáltam ráállni a jobb lá­bamra, nem ment Mintha fából lett volna. Fél lábon álldogáltam hát és felsóhajtottam: no állva már nincs probléma, álló . testhelyzetben már csak nem tudják kicsavarni a tes­temet. Aznap másodszor bizonyultam csacskának, mert Kisgyörgyné ily I szókra fakadt, amikor harmadszor is kezembe vettem a puskát. — Bal lábbal lépjen előre, bal csípőjét tálja fel. arra helyezze rá a bal könyökét, nyújtsa ki balkeze út­jait azokra fektesse rá a puskát, jobbkezével vedig szorítsa be a váll- gödrébe. Minden ment, mint a karikacsapás, földobtam a csípőmet, mint a leg­pajzánabb falusi menyecske, nagy- nehezen rátettem a könyökömet Itessék csak kipróbálni, hogy ez mi­lyen nehéz), de kinyújtott ujjaim és a puska között még maradt öt centi rés. Most mitévő legyek! Tanácstalanul néztem szét. Barátom hamar kisegített, két vállárnál megint lenyomta, miáltal gerincem recsegve, ropogva még job­ban meghajlott, aminek következté- b n szemem szikrát hányt, de az uj­jam vége elérte a puskát, mivelhogy a balcsípőm már majdnem a hónom alá került. Viszont így nem lehetett látni. — Úgy festettem, mint egy szépen cir­kálmázott kérdőjel egy csodálatosan szomorú mondat végén. Menekvés nem volt, lőni keltett. Mit tehettem mást, lőttem. *Egyre elkeseredettebb dühvei, mintha a lő- !ap ellenség lenne. Összészorított fog­gal . célozgattam lövögettem. a puska közben sokszor lebillent az ujjamról. s olyankor kezdhettem elölről a lé- lekzet visszatartását, s célzást, az érintkezést, meg mindezt a pokoli kínt, amihez. képest tíz kilométert futni gyerekjátéknak tűnt előttem Most már aztán csakugyan egyetlen tagomat sem éreztem. A lelap miósággal vitustáncot járt a puskám csöve előtt, s az volt az érzésem, hogy röptében kell eltalál­nom, mint a madarat vagy mint a vízsugár tetején táncoló kis fehér celluloid-labdát a ligetben. Ügy érez­tem, hogy már az ég is beborult és a város, az élet csak mint valami tá­voli, homályos eimlék élt bennem. Milyen is lehetett az, amikor még moziba jártam, villamoson utaztam és egy forintért fagylaltot vettem a .Szent István körúton? .. ■ És azok az átkozott golyók csak nem fogytak. Mintha mindig tettek volna hozzájuk. És milyen nehéz volt az a puska! És még erre mondják, hogy kispuska! Hiszen ez negyven­kettes mozsárágyú! Végre csak leágyúztam a harmadik negyven lövést is és aléltan egyene­sedtem volna ki, ha tudtam volna., Barátom azonban jóakaratúan kiegye­nesített. újra embert formált belőlem és én aléltan rogytam egy padra. újra sütött a nap és vidáman csi­ripeltek a madarak. Összeszámolták, mennyit lőttem ... — No! Nem is rossz! — mondta Kisgyörgyné. — Kezdetnek ez na­gyon szép! Magának érdemes lenne foglalkoznia a lövészettel! Felálltam, kihúztam magam, meg­néztem a lölapokat. majd hanyag mozdulattal dobtam őket az asztalra. — Ez semmi — mondtam én. — Ma nem voltam jó formában. De ma jd nézzenek meg legközelebb!' Ezzel fölemelt fővel indultam a ki­járat felé és versenyt fütyürésztem a Marczibányi-téri madarakkal. Azt persze szentül megfogadtam, hogy ezentúl még egy sakkozó vagy sporthorgász előtt is vigyázok a nyel­vemre. _ Oj IFJÚSÁG — a CslSz Szlovákiai Központ) Bizottságának lapja Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena a CsIS/ Szlovákia- Kö/.ponn «■» n' -aga nak kiadóhivatala, Bratislava. Prazska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke lózsef — Szerkesztőség ps kiadóhivatal Bratislava Prazska 9. Teleton 227-17, 237-01 — Nyomja Merkantil n » nyomdája. — Előfizetés egy évre 30— Kés, félévre 15.— Kés — ÍBÍS Bratislava száma 419-214-0617 — Hírlaphélyeg engedélyezve Bratislava 2. Kér illeti í’^inhivatal Feladó és iránvi" istahlvatal Bratislava 2. — Irányító szám 1400-1. — Terjeszti a Postaszolgálat. — Rendeléseket minden posteJhivats! é6 mindet kézbesítő átvesz D-51754 i

Next

/
Thumbnails
Contents