Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-03 / 87. szám

1954. november 3, Ül IFJttSM Jutalmat kapnak a legjobbak A GsitSz -párkányi járási vezetősége azok közé a járási vezetőségek közé tartozik, akik az elnökségi üléseken nemcsak határozatokat hoznak, ha­nem azok ellenőrzéséről is gondos­kodnak. A járási vezetőség jó mun­Pathó Mária, a muzslai HNB dolgo­zója a helybeli CsiSz-szervezet egyik legaktívabb tagja 61 előfizetőt szer- j zett az Űj Ifjúság számára. Munkája- ; ért jubileumi Fucík-jelvényt kap ju- ! talmul. * Icájáról tanúskodnak a sajtóterjesztés- ben elért eredmények. Az eredmé­nyek nyitja abban rejlik, hogy a járási titkárság helyesen irányítja a széleskörű aktívát és rendszeresen el­lenőrzi az aktivisták munkáját. A sajtóterjesztést nem kampányszerűen 'végzik, hanem állandó feladatuknak tartják, összekötik az évzáró közgyű­lések előkészítésével, lefolyásával. A járási vezetőség az eddigi ered­mények kiértékelése során a legjobb ajtóterjesztőket: Pathó Máriát, aki az Üj Ifjúság számára 61, Karachán Sándort, aki az Új Ifjúság számára 27, a Pionírok Lapja számára 112, Paták Gyulát, aki a Smena számára 3 új előfizetőt szerzett, a jubileumi i'Ucík-jelvénnyel jutalmazza. — Ugyancsak a jelvénnyel jutalmazza a zárási vezetőség Lacza elvtársat, a já­rás második titkárát, aki az egész terjesztést irányította és 64 új előfi­zetőt szerzett az Új Ifjúság számára. Ezenkívül a legjobb terjesztők Se­bestyén Ferenc. Gaikkó Milán, Bmta János, SiktAa János és Jozefik Erzsé­bet értékes könyvjutalomban része­sülnek Megmenekült a tikkasztó széltől Hm lűz elv társ a határszélen dolgozik A mi traktorállomásunkon minden­ki szerette a tizenkilencéves Halűz Gyurit. A kozárovcei állomás legjobb traktorosa volt. Jól értett a géphez és a földhöz is akart érteni. Nem csoda, hogy a szövetkezeti tagok di­csérték a munkáját. Amikor jött a felhívás, hogy be kell népesíteni a csehszlovák határmenti vidéket, a CsISz-szervezet meghányta-vetette, hogy kik a legjobb dolgozók, kik jön­nek számításba. Alapos megfontolás után Halúz elv- társ is jelentkezett. Ma a bezvérovi gép- és traktorál­lomáson dolgozik, a zluticai brigád­központban. Amikor elment Csehor­szágba az aranyosmaróti Járási Nem­zeti Bizottságon mondották neki az elvtársak: „...ha nehézségekbe üt­közöl, ne veszítsd el a fejedet és ne térj vissza egyhamar!” Közben négy hónap múlt el és Gyurinak bizony semmi kedve se volt visszajönni. Örömmel halljuk, hogy ott is példás dolgozó. A kultivációs Zetor 25-ös gépével a karlové vary-i kerület legjobb traktorosa lett. És ez már jelent valamit. Eleinte természetesen sok nehéz­séggel kellett megküzdenie. A sík­ságról dombos vidékre került, isme­retlen körülmények közé, ahol nehe­zen ment a munka. Eleinte csak egy hektár burgonyát kapált meg. Később már négy hek- árt és így elérte a normát. Néhány nap múlva már túl is lépte. A kapás­növényeknél már elérte a 15 hektárt. 626 hektár burgonyaföldet munkált meg. Az aratásnál önkötözőgépével rekorderedményeket ért el a gabona betakarításánál. A Parasztifjúság Nem­zetközi Találkozója tiszteletére rende­zett verseny győzelmi zászlaja az ő traktorán lengedezett. Büszkék vagyunk és örülünk a mi volt traktoristánk sikereinek. Örülünk annak is, hogy jól érzi magát a ha­tármenti vidéken. A brigádközpontban igen kényelme­sen helyezték el a fiúkat. Modern fürdőszobák állnak rendelkezésükre és kellemesen fütenek mindenütt. Munka után, szabadidejükben rádiót hallgatnak, olvasnak és a barátokkal éiszórakoznak. Ha a mi gép- és traktorállomásunk- ról újból kiküldünk dolgozókat, akkor megint olyanokat küldünk ki, akik növelik traktorállomásunk jó hírnevét és közkedvelt, példás dolgozókká vál­nak. A. BERNÁTHOVÁ GTÄ, Zlaté Moravee * %AAA/WVVAA/\AAAAA/WWW\AAA/W\AAAA/W^AAAA/\/WWVWíA/WVAAJWVV Önnró bátorság A nevem: Bfe. Huszonhat évvel ezelőtt születtem a PdUsádv utcán. Akkor még én is szép, csodagyerek voltam. Az emberek mosolyogva nézték kétemeletnyi sárga falaimat. Huszonhat évvel ezelőtt. . . Különben nem nagy idő. Legalább tízszer annyit kívántam élni. Huszonhat óv, ... mi az? Legszebb évek a házak életében. Persze már akinek szép. Nekem nem. Beteg vagyok. Gyógyítható és gyógyítottam beteg. Fáj­dalmaim vannak. Néha belesírok a nappali városi zajba. Olykor meg- rwegállnak előttem az emberek egy fejcsóválásra, egy sajnálkozó areot- vóffásra, egy utálatos tétlen w&f&rra. Hej, mit segít mindez nekem. Semmit! Nekem kés kellene; operáló kés, jé éles, amelyik vágna, meg ovmsság; mész. tétfai, bádog s emberek. Mikor először vettem észre, hogy lyukas a fedőm megijedtem. Az igazat megmondva, egy kicsit számítottam is ilyesmire, már még embrionális koromban észre vettem, h&gy a tető körül rmees rendjén minden. Elhamarkodott vckt a teremtés. Be mmd ezt most mér hiába mondom. rendbe lehetett volna hozni. Az én akxmdomon nem is mwi&tt. Lakóim Annyi bizonyos, hogy néhány évvel ezelőtt még mindent teljesem mentek ahová csak mehettek; ilyen üzem, olyan üzem — asm csak létezett Bmtislavábam, mmdent bejártak. Asz ígéretekben nem is veit hiány. A gyógyítás, az opemeió — saj­nos az késett. Jött a tél, a tavaszi hóié, a nyár, meleg, hideg, őszi esőzések. Mindez egyre inkább sodort, vitt a pusztulásba. Át-éztak a falaim. Fedőmön száz helyen szivárog a viz. Meglazultak a falak, elrepedeztek a vízvezetékek. — Senkinek az égvilágon nem esett meg rajtam a szíve. Nem mondom, ’’hivatalos látogatóim”,: amolyan .,jegy­zőkönyvfelvevő” látogatóim voltak. Bi is mondták megszokott, részvé- tes mondőkájukat, megígértek az életet, mondván; nekik is szükségük van énrám, (11 család lakik bennem — -nem semmiség!), de csak várjak türelemmel. Vártam is. A imát esztendő elején végkép kimentem a béke tűrésből. De nem­csak én, az egyik újdonsült lakóm, az a Ploskunák F.erenc is megso- kallotta a dolgot és megkezdte alulról-felülről a kűimcselést. Elment a lakásügyi hivatalba. Ott bíztatták, hogy „meglesz — meg­lesz. elismerjük, hogy így lehetetlen apró gyerekekkel lakni, ha való­ban becsurog a víz, persze .. . persze ...” Nemsokára megküldték, hogy másüvé tartozik a dolog. Aztán a központi igazgatóságon (itt a Központi lakásügyi igazgatóságról 'van szó. „Zivnodom”, Brodek és Volf elvtársak a felelősek), majd a Kommunális üzemeknél (Ondavská utca 3. szám alatt Lucan elvtárs, a nagy „ígérgető és biztatgató” reményember) könyörgött egy sort. Kérvényt is adtunk be — az csak természetes, hiszen tudjuk mi, hogy mi a tisztesség... Minden volt: részvét. ígéret, betervezés, sajnálkozás, áttervezés, si­ránkozás, nyugtatás — csak segítség, — az, az nem. Megígérték a múlt év végére, elhalasztották. — nincs munkaerő, ígérték tavaszra, (külön kérvényre ment ugyebár a tavalyi „nem érvényes"), ez is elmaradt, ígérték őszre: a legújabb hír szerint szó se lehet róla ebben az évben. Hiába, hogy többszázezer korona vesz kárba, azt elismerik, csupán el­ismerik. Én, szegény szerencsétlen, mit szóljak. Annyit tudok, hogy: a halál­ban lészen nyugalom és béke, ott már nem fáj semmi nem bánt senki. De mégis vétek ily fiatalon. 26 éves korban meghalni. Hát mondjátok emberek, nincs igazam? Ház a PaMsády utca 27. alatt. KARDOS I. iy ár régi történet, úgy 20 évvel ezelőtti, mégis a Lenin kolhoz­ban ma is emlegetik. Nincs is rajta mit csodálkozni, mert az esemény valóban rendkívüli volt. A kolhozparasztok tavasszal Buben- cov brigádvezetővel a szokott módon elvetették a tavaszibúzát. A munká­val hamar végeztek. A búza jól mű­velt talajt kapott. Osztályozott és formalin oldatban csávázott magot vetettek Szóval mindent úgy csinál­tak: ahogy kellett, ahogy - az akkori idők agrotechnikája kívánta. Eljött az aratás. És ekkor igen sok kolhoztagot nem kis meglepetés ért: a tábla egyik felén hektáronként csak 50 pud, a másikon viszont 100 púd búza termett! Az esemény annyira rendkívüli volt, hogy nemcsak a sztálingrádi terület­ről jöttek csodájára, hanem máshon­nan is. És mennyit beszéltek róla! Mert bizony a szomszédos kolhozok­ban ezen a nyáron hektáronként se­hol sem termett 50 púd búzánál több. Volt is min csodálkozni. Egy és ugyanazon a nyáron, egy és ugyan­azon a táblán, egyformán trágyázott és művelt talajon, egy és ugyanaz a tavaszibúza egymás mellett egészen más termést adott. Természetesen mindenkit az érdekelt, miért termett a tábla egyik felén kétszer annyi, mint a másikon. Mi lehet az oka? Véletlenül történt így? Vagy talán azért, mert a tábla egyik felén az ember tudatosan be­avatkozott a növények életébe! Kezdjük az elején! A Lenin kolhozban már télen meg­tették az előkészületeket a vetéshez. Kijavították az ekéket, boronákat, vetőgépeket. A vetőmagot osztályoz­ták. Amikor aztán kezdett olvadni a hó, a növénytermesztő brigád veze­tőjét, Pjotr Jermolajevics Bubenco- vot felkereste Busujev agronómus. Megvizsgálta a brigád felszerelését, kicsit elgondolkozott, majd így for­dult a brigádvezetőhöz: — Milyen termésre számítanak eb­ben az esztendőben? — Ügy 100 púdra hektáronként — válaszolta Bubencov — dehát — ma­ga is jó! tudja — nem mitölünk függ. Ha a tavasz, a nyárelő esős lesz és a tikkasztó szél megkésik, lesz 100 púd . . Ha meg a tikkasztó szél rendes idejében érkezik — min­dent megperzsel és oda a termés. . — Mit gondol — vágott a brigád­vezető szavába az agronómus — nem lenne már ideje felhagyni az olyan számítással, hogy „ha lesz eső”, „ha nem lesz tikkasztó szél” ? . . . Kény­szeríteni kel! a búzát, hogy mindig megteremje a hektáronkinti 100 pu- dot. Ezt meg is lehet csinálni! Néz­zük csak mit tanácsol Trofim Gye- nyis^ovics Liszenko. L1 s Busujev elmagyarázta a bri- É' gádvezetőnek a jarovizálást. E..C a szót már minden úttörő ismeri. De akkor, 20 esztendővel ezelőtt, a bri­gádvezető csak a vállát vonogatta. Nem első alkalommal vetett búzát a Volgántúlon és igen jól tudta: ha megkésik a tikkasztó szél, 5—10 nap­pal, akkor lesz termés Ha pedig jú­lius közepére megérkezik, akkor vége a termésnek. Nem segít azon sem­miféle mesterkedés. Az agronómus a tettek embere vők. — Tudja mit — mondotta — pró­báljuk meg a jarovizálást a maguk kolhozában. Kár nem lesz belőle. Vi­szont lehet, hogy megmenti a ter­mést. Sokáig gondolkozott Bubencov. Vé­gül is úgy döntött, hogy ebben az esztendőben nem jarovizálja az egész vetőmagot, hanem csak a felét. Tíz nappal a vetés előtt megned­vesítették a búzát és vékony réteg­ben szétterítették a hűvös raktár padlózatán. A brigádvezető igen ügyelt a hőmérsékletre: ha a 10 C fokot meghaladta, mindjárt átlapátol­ta a vetőmagot és néha még vízzel is meglocsoltatta. A munka annyira egyszerű volt, hogy az ember azt hitte, nincs is ennek semmiféle tu­dományos alapja és aligha használ a búzának. Ijött a vetés ideje. A mag két -*-J nap múlva a földben volt. A tábla egyik felébe közönséges, a másikba pedig jarovizált mag került. Ettől kezdve nem volt a brigádve- zetőnek nyugalma. Naponta ötször is kiment a mezőre, nem pusztult-e ' el a jarovizált mag. De a szó szoros értelmében csoda történt vele! Olyan szépen és gyor­san kelt ki, mint soha a Lenin kol­hozban. Jobban is növekedett. Kisebb eső áztatta meg a földet. A brigád­vezető kiásott két búzatövet: egy ja- rovizáltat és egy közönségeset. A ja- rovizálton annyi gyökérke volt, hogy sűrű, hosszú szakádra emlékeztetett, míg a másikon mindössze hármat le­hetett megszámolni. A tapasztalt növénytermesztő mind­járt látta, hogy a jarovizált búza ilyen gyökérzettel kitünően fel fogja használni a csapadékot és még job­ban fog bokrosodni. A két vetést bárki meg tudta egy­mástól különböztetni. A jarovizálat- lan búza sokkal ritkább, sokkal ala­csonyabb. sokkal sápadtabb volt. Ami pedig a leglényegesebb: három nappal később kalászolt. Július közepén a jarovizált bú£i már sárgulni kezdett. A szem már megtelt, megkeményedett benne. A jarovizálatlan viszont, mint ahogy az agronómusok mondják, teljes érésben volt. Lágy és fejletlen volt; még „tejecske” töltötte meg. Ekkor hirtelen rátört a vidékre a tikkasztó szél. Bubencov számítása, hogy esetleg megkésik, nem vált va­lóra. Mint a Volgántúion mindig, július közepén ezúttal is megérkezett. A búzatáblák hirtelen megsárgultak, a termés kényszeredetten beért és megkezdődött az aratás. Most mutat­kozott aztán meg, mire volt jó a jarovizálás. A jarovizált búza meg­menekült a tikkasztó széltől, meg­szökött forró leheletétől és amikor a szél rátört, már aratni lehetett. Nem így a jarovizálatlan. Azt a tikkasztó szél tönkretette. Ötven púd búza veszett el hektá­ronként csak azért, mert a vetöma- j got vetés előtt nem nedvesítették i meg és nem tartották néhány napig j alacsony hőmérsékletű helyiségben. T? z az első jarovizálás története -É-* a Lenin kolhozban. Bubenco- vot sokáig ette a méreg, hogy óva- [ toskodott és nem jarovizálta az egész | vetőmagot. Ma a jarovizálás Volgántúlon ugyan­olyan kötelező eljárás, mint a vető­mag osztályozása vagy csávázása. Egy kolhoz sem veti el a búzát ezen a vidéken jarovizálás nélkül. Igen el­terjedt már másutt is: Kubanyban, J a Don mentén, Ukra jnában és sok- I felé az országban. Beszámoló a gaíántai tanu?< óotthonból Szeretnék néhány mondatban beszélni a galántai 6-os számú munkaerőtartalékok iskolája 70-es csoportjának munkájáról. Ha belép hozzánk egv idegen, egész biztosan először is arra a példás rendre figyel fel, ami ná­lunk uralkodik. Nem véletlen, hogy ez így van nálunk. Tudjuk, ismerjük azt a közmondást, hogy:_ rend a lelke mindennek. Ha megszokjuk a rendet, akkor később, az életben is. a munkában is fegyelmezettek leszünk. Krajcsovics elvtárs, a magyar fiúk nevelője, ezért is ü- gvel annyira a rend betartására. A tisztaságban az 1. és 3. szoba vezet. A mozgalmi élet is fellendült az iskolánkban. Azokat a fiatalo­kat. akik mint pionírok jöttek az intézetünkbe, felvettük magunk közé az ifjúsági mozgalomba. Az 5-ös számú esztergályos cso­portnak Paksa László a vezetője. Főleg a tanulási eredmény javítá­sán dolgozik a vezetőség. Különö­sen Farkas Laci tűnik ki a tanu­lásban. Megszervezzük a gyengébb tanulók segítését is. A műhelyekben sem szeret­nénk. ha panasz lenne ránk. Ed­dig munkatervünket 102 százalék­ra teljesítjük. A selejtet 1.5 szá­zalékra csökkentettük, ami kezdő tanulóknál szép eredmény. Olvassuk az Űjj Ifjúságot is. Egy-egy tanulókör, munkacsopor­tunk négy Űj Ifjúságot rendel. Összesen 15 darab jár. A Fucík- ielvény megszerzésének a szerve­zésével Bitter tanulót bíztuk meg. Az egyik földmíívesszövetke- zetben 75 brigádórát dolgoztunk le, a pénzért sportfelszerelést és más szükséges dolgot vettünk. A 70. számú csoportunk úgy a tanulásban, mint a munka terén az elsők között akar lenni. Azt hiszem, ha mindnyájan akarjuk, és a CsíSz szervezetünk erre összpontosítja erejét, úgy is lesz. BUKOVSKY ISTVÁN Gálán ta. Szorgaímásán készülünk Mi, a karvai kovácstanonc-iskola tanulói örömmel dolgozunk és igye­kezünk a lehető legjobban elsajátíta­ni jövendő szakmánkat. Az év elején voltak hiányosságaink, kicsit lemarad­tunk, de most már minden szerszám­ból van elegendő, igyekezünk bepó­tolni a mulasztást. Mestereink segí­tenek ebben. A múlt évben csak egy mester — Csehi Béla elvtárs, a kör­nyék legjobb kovácsa — foglalkozott velünk és tanított. Néki köszönhet­jük mindazt, amit a múlt évben meg­tanultunk. Ebben az évben már két új mester Fekete és Benyó elvtárs tanít bennünket. Mindenben segítsé­günkre vannak, jókedvvel, odaadással tanítanak. Szeretjük is őket. Bár mindannyian igyekezünk, mégis vannak közöttünk, akik mindenben kitűnnek. Mészáros László, Bója László és Zsemle Béla mindenben az elsők közé tartoznak. Ügy az elméleti tanulásban, miht a gyakorlati munkában szorgalmasak vagyunk, hogy idővel jó szakmunká­sok lehessünk. BENYE ISTVÁN II. oszt. tanuló A legjobb traktoros íuan Mitoajkmes Mitcsenko még abból az időből ismerte Kosztja Sa- rifcovot, . amikor megalakították a szovhozt. Sarikov a többiekkel együtt érkezett a hőfedte styeppékre. Ügye­sen leugrott a magas hóba rekedt te­herautóról és igyekezett valahogy előretolni. A május elsejei ünnepsé­geken Sarikov táneoM, néhány nap múlva meg barátaival együtt kint láthattuk a fiitballpályán, amint ép­pen nagyban rúgja a Írtadat és bi­zony jó támadásokat indított. És most egyszeriben kisült, hogy Sarik-ovaak esaik egy lába van. Mindez egy borús reggelen került napvilágra, amikor a brigád Sarikov- val együtt az összerakható házak egyes részeit cipelte és nyakig állt a sárban. Hirtelen fogta a teherautót és megszólította a brigádvezetőt: „Iván Mihajiovies legyen szíves adja ide azt a kalapácsot, meri eltört a lábam.” — Mi az, mi történt? — kérdezte a brigádvezető csodálkozva. Azt hitte, rosszul hall. de Sarikov fogta a ka­lapácsot és a brigádvezető akkor lát­ta, hogy Sarikovnak műlába van. A fiatal traktorista valamit kopácsolt a míflábon, megköszönte a kalapácsot és a többiek után rohant. — Várj csak! futott utána Mit- esenko. Miért nem beszéltél erről eddig semmit? — — Hát minek mondtam volna! — — Ejnye, az egész utazás, m a sok fáradság és minden. . . — — Wgyan, Iván Mihajiovies, és ha megmondtam voina. a végén még otthagytatok vofe^. Nem vagyok én rokkant, elvégzek és minden mun­kát! — ... A komszomolok között Kosztja Sarikov énekelt a legvidámabban, ő volt a legkedélvesebb és a legszelle­mesebb. Senki se sejtette, hogy en­nek az ügyes, fáradhatatlan ftunak csak egy lába van. Amikor a berisalavi Konaszomol vezetőségi gyűlésén* megbízó levelet kapott, akkor csak annyit mondott. „Tudok traktort és kombájnt vezet­ni”, és ez igaz is. Csak azt tagadta el. hogy mélába van. És itt az úi helyen, de még a szo­bában sem ahol lakott nem tudta mindenki. A szovhoz igazgatója sem tudta. Konsztantin Sarikovnak adták a leg­jobb traktort. Első volt a munkában. Igen kellemes és vígkedélyű ember volt. Jó elvtársnak tartották és pél­dás traktoristának. Tanultak tőle és utánozni próbálták. A szerencsétlenség három évvel ezelőtt történt. Véletlenül a vonat alá esett és elvágta a lábát. Már a kórházban kezdte meg a járó gya­korlatokat. Elesett de újból csak felemelkedett. Végre míflábat kapott- A-z orvos tanácsára mankó nélkül próbált járni, rákényszerítette magát, hogy csak bottal járjon. Amikor érez­te, hogy már jártányi ereje sínes, még akkor is tovább erőlködött. „Ne hagyd abba — hailod-e, ne merd abbahagyni” — így bíztatta saját magát — hiszen komszomole vagy. Hallod, jómód és élned keli! —1 Konsztantinov apja már rég meg­halt, anyját a hitleristák megölték. A kórházból unokatestvéréhez ment. Azután a beliszlavi traktorállomáson kiképző tanfolyamon vett részt. El­dobta a botját és most már egész jól ment bot nélkül is. És itt ezen a szűzi talajon- Sarikov úgy dolgozott, hogy senki se gondolta volna, ennek a fiúnak mífiába van. Legerősebb ellenfelét is majdnem száz hektárral megelőzte, b a leg­jobb traktorista a szűzi talajon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents