Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-23 / 84. szám

8 Csak a szépre emlékezem Cl IFJÚSÁG 1954. október 23. HAJDÚ JÜLIA zenéje Tatgé -temp# HALÁSZ RUDOLF verse-k­Xudtain wt.hep-Vi?9íi8 hoet «irretífn. Otan jó heg* itt nir» te v«-Ien»., Kűrit* »z éj- nw ké t* A r^o (Wfrtrr eljön «nrár. ---- Dp mirvkc« e*vfm ■ mi kw a r6-z?* fék kÖirt Misit mp8opár>ừzik. ri»d fon-do-Iok én: Szrrtttól.c nem kér-dr-^em. rrx elá-ru?-ía e*6- kod. • .mei|r-nel lánj. j» mo»t i» ■r.«' mon ép. So' he •*» Vettem tn - re •rí.---- hnirv r- mi' -We *• »él, , Ónk »nép-re n»-lé kr-^en^. Tudtam ezt, hogy vissza hoz a S a barnabőrű fáknál úgy szerelem lesem lépteid én. Olyan jó, hogy itt vagy újra Rád gondolok, amikor ez orgona te velem virágzik, nyár elején, Az a csillag csillogó kéz amikor a rózsafák közt száz szemeden napsugár játszik, Újra rám ragyog már: rád gondolok én: Ref. Csak a szépre emlékezem, Az első boldog nyárra. Két csillag a két szemeden Fénylett az éjszakába. A vén szigetre eljött a nyár. De minket együtt már nem Ref. Szerettél-e, nem kérdezem, ezt elárulta csókod, amelynek lángja most is számom ég. Sohase vettem észre azt, hogy más szemébe néztél, Csak a szépre emlékezem, talál, amíg élek én. REJTlfÉNYVESSENYÜNK Ä Szovjet történelem Vízszintes: 1. Leningrad folyója. 4. Orosz­ország nagy fejedelme a XIV. században, aki a kulikovói me­zőn, a tatárok felett aratott győzelméért a „doni” nevet kapta. 7. Középen megy. 8. Sú­lyos betegség. 10. Párszélek! 11. Lónak szóló nógatás. 13. Aktuális. 14. Híres magyar iáj- képfestö . . . Károly (1791-1860). 17. Idegen férfinév. 18. Római 500. 19. Diplomáciai Testület. 21. AGK. 22. Tizes számjegy. 23. Nép. 24. A 29., 2. és 12. sz. sorok vége. 25. Egymást követő betűk. 26. Apróságokon fennakadó, ember. 29. Amikor az eset történt. 30. Z. 31. 18. sz. századrésze. 32. Fertőzéssel szemben immúnissá tesz. 33. K. 34. Fa része. 36. Szeptember. 37. Fejedelem, hadvezér, az orosz történelem „jég csatá”- jának hőse, aki 1242-ben a Csud-tavon szétverte a német lovagokat. Függőleges: 1. „Rettegett” néven ismere­tes a XVI. századnak ez a nagy fejedelme, — később cárja, — aki hirtelen haragjában úgy megütötte botjával legidősebb fiát, a cárevicset, hogy az meghalt. 2. A számok közül egy. 3. A. T. 4. Római 600. 5. A. 18. sz. kétszerese. 6. Após — népiesen. 9. Annak a falu­nak a neve, ahol Napoleon se­regei, orosz földön végzetes vereséget szenvedtek. 12. Fo­hász. 13. Tisztít. 15. A Magyar Szovjet Társaság tagozata. 16. Apránként fogyasztja el a reg­gelit. 20. Három — oroszul. 22. Lám. 27. A cabriolet, könnyű (íocsí rövidített neve. 28. YPT, 35. A második kettős betű. 36. Szólít. 36. Egyel! 39. Magas! 40. K. Beküldendő a négy történel­mi sor megfejtése. (Megfejtése 10 Dont.) Megismeritek-e. hogy kiket ábrázol fenti képünk? Annyit elárulunk, hogy mind ketten az orosz irodalom klasszikusai. Egyik a regényírásban másik az elbeszélés írás terén lett híressé a világirodalomban. (Megfejtése 3—3 pont) .v '--'-Ú * * • ■ ■ a I H VőfiTiÉteps Novo-Kubanszkaja kozákfalu­ba hazajött nyári vakációra Va­leria Lucenko egyetemi hallgató, a kertész fia. Ha nem is valami nagyra nőtt, de vállas, izmos legény, s úgy arcra is csinos. Az első éjszakát töltötte ott. hon. a szül/Ji házban, s az első reggel arra ébredt, hogy valaki igencsak zörgeti a kertajtót és kéri, jöjjön ki gyorsan, egy percre. A kertajtóbgn rokonszenves fiatal lány állt. Kék kezeslábas volt rajta, szalmakalapja arany, színben fénylett. A kerítésen átvillantak motorkerékpárja nik­kelrészei. Az ismeretlen egy csöppet sem volt zavarban. Le­húzta jobbkezéről a bőrkeztyüt és Valerij felé nyújtotta finom ujjait: — Üdvözlöm, Lucenko elv­társ. Bocsássa meg, hogy kora reggel háborgatom. . . Valerij maga sem tudta, mi­ért. de elvörösödött, egészen lenszőke haja tövéig, amíg ki­nyögte a választ: — Ne haragudjon, de vala­hogy . . . nem emlékszem már magára. — Nem is emlékezhet. Voje- vogyína Lígyija Vlaginmirovná- nak hívn k, múlt szeptember­ben jöttem a kolhozukba. Agro- technikus vagyok. Azért zava­rom magát, mert úgy hallottam, vegyész, méghozzá negyedéves — folytatta nyugodtan a lány s levette a kalpaját. Leomlott szőke haja. —. Azért jöttem, hogy megkérjem valamire. — Örömmel teljesítem minden kívánságát. Vakáció van. s hogy úgy mondjam, szabad vagyok, mint •« madár. — Akkor hát tartson a me. zei szállásokon két-három ag­rokémiai előadást. Valerij egyszeriben élkomo- rodott: — Kérjen bármit, Lígyija Vlagyimirovna, csak előadást ne! Bizonyos. . . . igen komoly okok miatt nem tudom teljesf­ent ezt a kívánságát. . . — Én pedig szaván fogom: az imént ígérte meg. hogy bármit kérek megteszi. Állja hát a szavát! Ahogy így elnézem, erősakaratú embernek látszik. . — A jegyzeteim Moszkvában maradtak, én pedig jegt/zet nél. kül olyan vagyok, mintha a kezemet vágták volna le. — Akkor csak nagy vonalak­ban beszéljen. Se vegyi kép­letek, se százalék. Csak úgy. emlékezetből- . . — Sajnos, úgy nem tudok: nagyon hozzászoktam már a jegyzetekhez. S maga is tudja, hogy a szokás az ember máso­dik természete. Lígyija a karórájára nézett és bánatosan sóhajtott. Ez a fáj­dalmas kiábrándulás igen ele­venébe vágott Valerijnek: — De azért minden remény, télén helyzetből van kivezető út. A diákotthonban maradt nyárra az én jóbarátom, Szara Nyemkov. Táviratozok neki és egy hét múlva itt lesznek a jegyzetek. Éttől kezdve Valerij valami állandó, kellemes szúrást kez­dett tapasztalni a szíve táján. Fura, szokatlan öröm töltötte el már az agronómusnő nevé­nek hallatára is, Mintha mifi­den színesebb lett volna és ün­nepi fényben ragyogna. Valerij húga. Szvetlána, fzt mondta egyszer Lidának: — Ne csodálkozzék, Lidocstfa, hogy a mi Váljánk nem tud jegyzet nélkül előadást tartani. Mikor a negyedikbe járt, a számtanpéldák megoldását a körmeire írta fel. Most aztán egy lépést sem tud tenni a ,,puska" nélkül. Valerij szíve körül pedig uz a bizonyos szúrás különösen estefelé jelentkezett nagy efő- vel. Egyszer aztán — miért, miért nem — felvette a leg­szebb öltönyét, gondosan mkg- fésülködött s elsétált a klub elé. Ott „véletlenül” összetalál­kozott Lidával. De a lány\ is csinosan kiöltözködött. orgona­szín ruhában volt, barnárasült nyakára szépen simult a nafyy- szem'tl borostyángyöngysor. Elküldte Nyemícovnalc. a táviratot? Akkor jó! Hiszen tudja, hogy már előjegyeztem az előadásait! — mondta Lida, amikor meglátta Valerijt. Egy (elé is véletlenül vitt az útjuk. S egyszer csak, högy, hogy nem. a tó partján találták magukat. Beültek egy csónak­ba, evezni kezdtek. A tó felett kövéren és mosolygósán úszott a hold. S ez volt a baj. 1vígért olyan kellemes fénnyel árasz­totta d a tájat, hogy Valerij és Lida jó későig csónakázgatbtt. Másnap este ismét találkoznak. Persze, megint véletlenül. Ép a harmadik este megint. Val&ijt minden este elfogta a vágyako­zás, hogy valami egészen külö­nöset és gyöngédet mondjon Lidának. Az idő pedig repült és vészesen közeledett a szün­idő vége. Meg kellett volna már vallani a szerelmét, de ettől jobban félt. mint a vizsgától a szerveskémiából. S attól taríva, hogy belesül, meg hogy nem taiál eléggé szép gondolatokat úgy döntött: lírai költemények­ből vett idézetekkel ad kifeje­zést érzelmeinek. Még akkor éjjel, amint hajta- ért. előszedte Turgenyevet, É/.0- kot, Rusztavelit. Jeszenyint, ne- kigyürközött, s végül öt mirjia- türoldalt írt tele a gondolatik­kal a boldogságról. Reggel át­írta tussal, mert hogy holdvi­lágnál kell majd kibetűznie. . . Este aztán kiment Lidával a tóra, csónakba ültek és megin­dultak a vizen. Az égen most is ott úszott a mosolygós teli­hóid. Elhúznak a part mellett, s Lida egyszeresük megszólal: — Miért nem küldi a jegy­zeteidet az a te Nyemkovod? — És annak a semmiházinak, Lidocska. már öt táviratot és hét levelet írtam. A fülebotját sem mozgatja. . . — Jól van Válja. Az előadás­ról majd aztán beszélünk. . . Most inkább odanézz. milyen érdekes formájú felhő úszik el a hold . előtt. . . Valerij úgy. talállta, hogy elérkezett élete legdöntőbb pil­lanata, óvatosan kitapogatta zsebében a varázserejű cédulá­kat. — Milyen jó itt veled, Li. docska! — hebegte akadozvp, de egy szót sem tudott tovább kinyögni. Hiába keresett vala­mi magasröptű és költői gon­dolatot. . . Átölelte Lidát, elő­húzta az első lapocskát és lop­va belepillantott. . . De ebben a pillanatban a felhő olyan közel húzódott a holdhoz, hogy az engedett a csá­bításnak és — se szó. se be­széd — mögé bújt a felhőnek. A papírszeletkén felismerhetet- lenekké váltak a sorok. A felhő nagy volt, Valerij nem győzte kivárni a holdfényt, végül is dühösen gombóccá gyűrte a ,.puskát — Mit zizegtetsz a kezedben, Valecska? Valerij gyöngéden odavonta a leány fejét, összeért az ajkuk. — Gyönyörűségem. . . Kicsi kélc virágom. . . — suttogta Valerij elragadtatva, s e sza­vakat csakis a szíve diktálta. Lendületes, őszinte szavakat ta. Iáit, s ezek világosan és ünne­pélyesen csengtek, akár egy gyönyörű dal. Lida égő arccal simult hozzá és büszke volt az ö költői lelkű Valecskájára. . . A faluból odahallatszott az első kakasszó. Már rég a hold ezüstös fényében ragyogott a part és Valerij még mindig be­szélt. És hogyan beszélt? Jegy­zet nélkül! Most Moszkvában van na. ponta küldözgeti a gyöngéd leveleket az ő Lidocskájának s többek között arról is beszámol, hogy „puska" nélkül jár a vizs­gákra. Fordította: HAJDÚ MÁRIA NEUMANN JÁNOS: Kis versek a nagy irodalomról GYORSAN ÉS RÖVIDEN A szerkesztő így szól zordan — Menjen kérem, s hamiíni sorban írjon krokit, vagy esszét, Esetleg egy szép beszélyt1 Legyen ebben pozitív hős, S a negatív ne legyen nős Legyen benne szerelem, Ám, de délre meglegyen! Megy az író, lógó orral, S harminc sorba lelket sző' S mire kész van, a legjobb rész' Kihúzza a szerkesztő! IRÖ VIGASZ Egy-egy lektor, Mint bősz Hecktor, Szúr, vág, törül, zsigerez! S ráadásul még azt mondja — így lesz kérem siker ez1 TALÁLÓS KÉRDÉSEK Ha feldobom, fehér. Sárga, ha lepottyan! Ezt a kérdést ügye Kitalálják nyomban? Nos, hát itt egy másik kérdés, Igaz, ez már nem oly tiszta! Mi megy mindig fehéren be. S mi jön mindig sárgán vissza 2 No, ne találgassák! Kár a fáradságér! Kézirat ez, kérem szépen, Mi sárgulni ráér! CSENDÉLET Az író ír. A költő költ. Nyugodalmas, csendes a töld. Ám e percben Tollhegy sercen. A lektor nyír. S költő, író- zokogva sír! LJUBA STlPLOVÁ: Jó segítség Polgár vagyok a javából nincs több ilyen közel-távol. Van étvágyam, csúszik a zsíros krumpli, husika. Krumplit szedni segítsek ? Én a kibe a lélek hálni jár csak! S a csontok sajognak, ha hajlongok. Vasárnapom tönkretennék! De nem teszik, mert én nem mék. Ilyenből, jó emberek, hagyjatok ki engemet! Buzdítok, tőletek távol: Ne féljetek a munkától. Én azalatt bekapok krumplit, egy jő adagot. Ford.: FÜGÉD! ELEK öregapó ott élt kan o fa&usz&en. Eiryszsr répát ültetett a kiskertjében, Megkapáltc, öntözte is néha-néha, S csodálatos nagyra nőtt as egyik répa. ősszel ősién nekifogott, húzta, húzta, Erőlködött, de bíz' csak <i zöldjét ngúsXa. Szegény alig bírta már n kezét, ezért Hivatalos helyhez fordult segítségért: ihjen csodavagy répához úgyse*n ért 6, Ott fenn pedig tucatjává van — szakértő. Kapott is az öreg postafordultával Kérdőívet, s nyomtatványt egy garmadánál Adatokat kérlek károm napon beiül: . Mennyi levél van a répán körülbelül, .Yinct-e répabetegségnek nyoma rajta. Milyen súlyú, milyen színű, milyen fajta? Fizetett-e répaadó!, mennyit, mikor? Takarmány lesz a répából, avagy cukor* A sok választ szegény öreg irta, irta. Jobb kezét a kármóléstöl alig bírta- Komáit, körmölt, majd megszakadt, S minden, ahogy volt — úgy maradt' Jöttek újabb kérdőívek egyremásm. Megkérdezték, van-e földje, rétje, házai Mennyi volt a környék évi csapadéka. Zsíros avagy sowing földön nő a répa<? Nem rágta-e levelét a nyúl vagy málats. Látta-e az illetékes agronámus? Irt az öreg, majd megszakadt, Az idő meg egyre szaladt. Fentről meg csak küldözték a papírokat, És a répa még most is o — földben rohad! rordlttm»: oertnyt TOrM Ü.1 IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Bratislava. Priska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava. Prazska 9 Teleton 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n, v nyomdája. — Előfizetés egy évre 30— Kcs, félévre 15.— Kcs. — SBCS Bratislava száma 4Í9-214-0617. — Hírlapbélyeg engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2. — Irányító szám 1400-1. — Terjeszti a Postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivate' és mindet kézbesítő átvesz. D-51659

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents