Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-10-09 / 80. szám
A londoni egyezmény veszélyei Oi IFJÚSÁG 1954. október 9. A Német Demokrat kus Köztársaság öt éve 1954, október 3; ezen s napon határozta el a Londonban érte. kezd kilpnc külügyminiszter a Wehrmacht új formában való felállítását, a német militarize muß feltámasztását. E napon itták alá azokat az elvi megállapodásokat, amelyek az „Európai Védelmi Közösség”-et hívatottak pótolni, amelyek a népekben nyugtalanságot és ellenállást-, a háború ügynökeiben pe- .dig elégedettséget keltettek. Az angol kezdeményezésre összehívott értekezlet célja világos volt: megfeleld formát kel. lett találni Nyugat-Németország új raMfegyvérzésére, hiszen az EVK tervét a francia parlament kivégezte. Ha a cél világos volt Is. az értekezlet légköre, hangulata — az „Economist” szerint — „gyászos” volt, s a részvevők „összeráncolt szemöldökkel és komor hátsó gondolatokkal” érkeztek meg. Ez érthető is, hiszen a „nagyok” mindegyikének éppen elegendő gondja volt az értekezlettel kapcsolatban. Dullest sürgették az USA novemberi választásai: „eredményt" kellett felmutatnia; Adenauer — EVK-polítikájának kudarca óta — még saját pártja és koalíciós- partnerei részéről is súlyos támadásoknak volt kitéve, s ugyancsak valamilyen konkrét eredményt kellett elérnie; Angliában pedig — szintén az „Economist" szerint — „tömegesen gyülekeznek Eden hátában a német új rafelfegyvérzés ellenzői”. Az értekezlet előtti nyomott légkör természetesen nem maradt hatástalanul az egész értekezlet menetére. Kétízben is úgy látszott, hogy teljesen eredménytelenül szakad félbe a tanácskozás. Maga a záróközlemény azt tükrözi, hogy a nagy, „elvi” kérdésekben jött létre megegyezés, s ezeket írták alá vasárnap délután 15 óra 45 perckor. A záróközleménv első része megállapodást tartalmaz Nyugat-Németország „szuverenitásának” visszaállításáról és a nyugatnémet új rafelfegy vérzésről. A megállapodás szerint Nyugat-Németországot és Olaszországot felveszik az 1948-ban létrejött brüsszeli szerződés szervezetébe, amelynek aláírói Anglia. Franciaország és a Be. nelux.államok (Belgium, Hollandia. Luxemburg) voltak. Az ilvmódon kibővített brüsszeli szervezetet pedig azzal a joggal ruházzák fel. hogy megállapítsa a részvevő államok haderőinek létszámát. A zárókdzJemény szerint megegyeztek abban is, hogy Nyugat-Németországot felveszik az atlanti szövetségbe. Ez annyit jelent, hogy a nyugatnémet hadsereg is az „európai szövetséges erők” legfőbb parancsnokának, tehát Gruenthor amerikai tábornoknak" a vezénylete alá kerül. A zárónyilatkozatból tehát kiderül, hogy van „eredmény"' elvi megálJapodás9k, amelyeket a továbbiakban a részvevő országok szakértői öntenek majd végleges formába- De ez ugyan, akkor azt, is jelenti, hogy a kilenc külügyminiszter álláspontját gya! riati kérdésekben nem sikerült közös nevezőre hozni. A nyilatkozatok szerint további értekezletekre lesz szükség ahhoz, hogy az elvi megállapodások konkrét formát öltsenek, s lehetővé tegyék a gyakorlati végrehajtást. A „New York Times” vezér- cikkírója egyszerre három vallomást is tesz — nyilván akaratlanul. Először is megállapítja, hogy az új Programm, azaz a londoni értekezleten aláírt egyezmény, az Egyesült Államok részére nem ad olyan beleszólási lehetőséget Európa ügyeibe, mint amilyent az EVK biztosított volna. Az Egyesült Államok annakidején ugyanis különösképpen ragaszkodott az A munkáspárt és a szakszervezeti mozgalom képviselői október 4-én elítélték a kilenc ország Nyugat-Németország fel. fegyverzésére irányuló tervét. Roland Casasola, az Angol Öntőmunkások Egyesült Szakszervezetének elnöke, aki a munkáspárti konferencián határozati javaslatot terjesztett elő Nyu- gat-Néjnetország fel fegy vérzése ellen, a sajtó képviselői előtt kijelentette; „Bárminek is nevezik, a kilenc ország terve az, hogy Nyugat.Németországban hadsereget állítsanak fel. A hadsereg felállítása pedig lyvugat-Németoi szobán, egvet jelent Német szág széttagoltságával William Paynter, a dél walesi bányászok szövetségének elnöke kijelentette, szakszervezetének tagjai ellenzik Németország felfegyverzését, „bármilyen kön. tössel leptezzék is azt". \ „Európai Védelmi Közösség,, „nemzetekfeletti" jellegéhez, mert ez esetben egy olyan szerv irányította volna az „európai hadsereget", amelyben az amerikaiak lettek volna többségben. A brüsszeli egyezményben pedig nem vesz részt az Egyesült Államok, tehát annak tanácsában sincs képviselője. Másodszor hangsúlyozza a „New York Times” cikkírója, hogv „olyan koalícióval állunk szemben, a- melynek összetartása sokkal ki- sebb. mint az EVK-é lett volna” Ez a mondat a nyugati szövetségesek között meglévő nézetei, térésekre utal. amelyek következtében állandóan fennáll a nyugati szövetség szétbomlása, nak veszélye. A harmadik vallomás pedig az. hogy az egyezmény „főképpen katonai jellegű”, Ez arra mutat, hogy az egyezményt aláíró politikusok felett megállt a történelem ke. teke, s nem vették tudomásul, hogy az utóbbi években menynyire megváltozott a nemzetkö. zí légkör. Nem vették tudomásul azt sem. hogy a nyugati „védelem” kiépítésére semmi szükség nincsen, hiszen senki sem akarja megtámadni őket. 4 kilenc külügyminiszter tehát aláírt egy egyezményt, azonban még távolról sem bizonyos, hogy az egyezményből valóság lesz. A véglegesen kidolgozott egyezményt még a részvevő országok parlamentjeinek ratifikálniok kell. Most még nem lehet megállapítani, hogy a parlamentek — s főképpen a franc a parlament — miképpen reagál majd az egyezményre. Mindezek ellenére a londoni értekezlet megnövelte a német milítarizmus veszélyét, s ez azt a kötelességet rója a népekre; hogy e'szóntabban folytassák harcukat. A Daily Worker a londoni értekezlet eredményeit kommentálva a következőket írja; „Ha azt a politikát, amelynek köyetésében a kilenchatalmi értekezleten megegyeztek Nyu- gat-Európára rákényszerítik, akkor a hitlerista tábornokok hatalmas, korszerű hadsereg^1 és légierőt, a rulirvidéK- milliomosuk ued.e ■' Us’ ke'szerű' iiacli’ua, t ka. n ;k. Ennek a ténynek, amelyet Nyugat-Németország felfegyverzésének minden híve elhall 1 gat. újból és ezúttal végérvényesen meg kell mutatni, menynyire üresek „a Nyugat védelméhez való német hozzájárulásról” hangoztatott szólamok. A Daily Express kijelenti, hogy a készülő katonai csoportosulás „ingatag alapon áll”, „A fe'«k nem hisznek egymásnak - folvtat'a a lan A Német Demokratikus Köztársaság, a mi köztársaságunk, mint ahogy szeretettel nevezzük, most Ünnepli fennállásának ötéves évfordulóját. Nagyon szép öt év volt ez, ezek voltak életünkben a legszebb évek. Sokat kellett dolgoznunk, de az eredmények nem pottyannak az égből Ma annál nagyobb az örömünk. Mennyit változott hazánk ez idő alatt. Egész új városok és fal-3 vak keletkeztek. Ott, ahol valamikor fenyőerdők susogtak, ott áll most a köztársaság legnagyobb kombinátja — a Sztálin- kombinát. Az Északi-tenger partján emelkednek a nagy hajógyárak és Trattendorfban „Az Ifjúság Építkezésein” hatalmas viílanyerőmű épült, amely nemsokára már üzembe lép. Ott, ahol valamikor az ökrök vonták az ekét, ott most a traktorállomások gépei búgnak. Az új intézményekkel együtt állandóan emelkedik a köztársaság jóléte. A kormány már tizenhatkor szállította le az árakat, tlzenhatszor lett szebb és boldogabb az életünk. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói egyre gazdagabbak. Mindezt a munkásoknak, a parasztoknak és Németország Egységes Szocialista Pártjának köszönhetjük. Amióta 1945-ben a Szovjet Hadsereg felszabadította Berlint, Rostokot, Drezdát és Potsdam városát, mióta 1949. október 7- én a német nép demokratikus erői Németország történelmében először alakított békés államot, azóta lett szép a fiatalság élete és azóta bizakodók a. jövővel szemben. Amiről valamikor a sötét szobáeskákban és a nyirkos pincekamrákban a munkások és a dolgozó parasztok leányai és fiai ábrándoztak, mindaz valósággá vált. A mi új, demokratikus hazánkban nem álmodozunk a boldogságról, mi saját kezünkkel építjük fel boldogságunkat. A Német Demokratikus Köztársaság olyan törvényt ad az ifjúság kezébe, amely biztosítja számára az iskolai képzettséGEROLF SCHÖNFELDER get, módot nyujit a sporttevékenységre és az üdülésre. Ezt a törvényt elsők közöt fogadta el a fiatal köztársaság nemzetgyűlése. A szántok néha unalmasak szoktak lenni, de az olyan számok, melyekben az új élet, a boldogság és a jólét tükröződik vissza, azok rendkívül érdekelhetnek bennünket. Ezek a számok a haladás mérővesszői. A mi köztársaságunkban sok ilyen számadatot tudunk. Vegyük például, mit mondanak a számok a mi ifjúságunkról, A Német Demokratikus Köztársaságban a nemzeti bizottságokba 8 ezer fiatalt választottak be, akik 21—5,0 évesek. A kormányapparátusban igen felelősségteljes helyen több mint 8Ó0 fiatal dolgozik, az ilyesmi Németországban azelőtt ismeretlen volt. A bonni reakciós szenátusban jelenleg egyetlenegy olyan képviselő ül, aki harmincéven aluli. A Német Demokratikus Köztársaságban minden olyan fiúnak és leánynak, aki már betöltötte 18. életévét, választójoga van és 21 éves korában már képviselőnek választható. Az ifjúság politikai befolyása nemcsak a papíron létezik. Ifjúságunk lépten- nyomon meggyőződik erről. A mezőgazdaság terén Is hasonló képet nyerünk. Az ifjúság teljes mértékben kiveszi részét az új élet megteremtésében. 5660 ifjúsági brigád 45.600 taggal harcol a szocialista iparban és mezőgazdaságban, az állami terv teljesítését. Ma már 65.000 ifjúmunkás büszkén viseli az aktivisták jelvényét és közöttük 15 a Munka Hőse. A legnagyobb kitüntetést — az államdíjat — rendkívüli teljesítményekért 26 fiú és leány kapta. Közöttük van Bruno Klessler, fiatal traktorista Is. . * Oj társadalmat csak akkor e- píthetünk, ha megfelelőszámú kiváló minőségű' káder áll rendelkezésünkre. A Német Demokratikus Köztársaságban az általános iskolától az egyetemig, minden Iskolatípus létezik. A főiskolások 48 százaléka és a diákok 50 százaléka munkások és parasztok gyermekei. 1951-től 1953-ig az állam 99 millió márkát szentelt az iskolák építésének és berendezésének, , Nálunk jelenleg 74,000 diák létezik. Államunk gondoskodik a fiatalok üdüléséről és szórakozásáról, A Német Demokratikus Köztársaságban 15,000 ifjúsági otthon áll a fiatalság rendelkezésére. Ezekben a leányok és fiúk munkájuk után kellemesen pihennek és szórakoznak. Évente 55.000 ifjúmunkás megy üdülésre. Ha még tovább is számokban akarnánk kifejezni a kormány ifjúságunk iránt tanúsított gondoskodását, akkor sok-sok adatot kellene még közölnünk. Sokat kellene még beszélnünk a fiatal munkások, parasztok, diákok szabad és boldog életéről. A Német Demokratikus Köztársaság ifjúsága ezen a napon hálával gondol határontúü barátaira, akik segítik a német népet harcban az egységért és a békéért. Sokat gondol a csehszlovákiai ifjúságra, melyhez mély barátság szálai fűzik. Ezek a szálak eltéphetetlenek. Ez a barátság az alapja a közös győzelemnek harcban a békéért. • A modern berlini grafikai, nyomdaipari és könyvkötészeti iskola tantermeinek egyikében Az angol közvélemény Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Grotewohl elvtárs, a gyermekek üdvrivalgása mellett, meglátógatja a boldog, üdülő gye rmekeket. Ismét a francia parlamenté a szó Ha az ember a londoni ki- lenchatalmi konferencia záróközleményét olvassa, az első pillantásra csodálkozva dörzsöli a szemét. Hogyan, hát semmi sem változott volna' a világpolitikában 1950. óta. amikor Párizsban a hírhedt háborús szerződést fogalmazták? Talán nem kötöttek fegyverszünetet Koreában és Indokínában, nem történtek eredményes kezdeményezések a nemzetközi feszültség enyhítésére, nem bontakozott ki páratlan lendülettel és sikeresen az európai népek mozgalma Nyugat-Németország felfegyverzése ellen és az európai biztonság megteremtéséért? Mert a záróközleménv azt mutatja, hogy a Londonban tanácskozó külügyminiszterek egyáltalán nem vettek tudomást a nemzetközi helyzet alapvető megváltozásáról. Ök ott folytatták, ahol né^v év előtt Párizsban abbahagyták. Ezen a konferencián, amely túlnyomórészt Németországgal foglalkozott, szóba se került Németország újraegyesítésének kérdése. A leül. ügyminisztezek változatlanul a némK. jiirafelfegyverzésről tárgyaltai?' Ez maradt számukra a legfőbb probléma az „európai védelmi közössége”-t ért csúfos kudarc után is. A leghajmeresztőbb diploma, ciai bűvészmutatványokat haj. tották végre Londonban, hogy új csomagolásban Európa nyakába sózzájc a Wehrmachtot, Mert mit is határoztak el Londonban ? Megszüntetik - Nyugat- Németország megszállását — de a megszálló csapatok NyugatNémetországban maradnak. Helyreállítják Nyugat-Németország „szuverenitását” — ugyanakkor erősen korlátozzák azt. Felelevenítik és kibővítik a né. met agresszió ellen kötött brüsszeli egyezményt — de úgy elevenítik fel, hogv .kihagyják belőle a német agresszióra vonatkozó részt és Nyugat-Németország felvételével bővítik ki. Az ENSZ alapokmányára hivatkoznak — ugyanakkor agresszív katonai tömböt hoznak létre. Lépten.nyomon békés szándékaikat emlegetik — ugyanakkor az európai béke első számú ellenségével: a német militarizmussal lépnek szövet, ségre. Minden törekvésük arra irányult Londonban, hogy a nyugatnémet hiénát békés birkává álcázzák, ennek a jegyében szü. lettek meg a londoni közle. menyben foglalt határozatok, A nyugati burzsoá sajtó pedig most elsősorban azt találgatja, hogv eredményes volt-e a konferencia vagy sem. Számos rész- létkérdésben ugyanis nem tudtak megegyezni a külügyminiszterek, ezekről külön bizottságok tanácskoznak majd. Fog. lalkozik majd az egyezménnyel az Atlanti Tanács is, október 22-1 ülésén — ennek az eredménye alig kétséges. De ratifikálniok kell az egvezménvt az egyes t országok parlamentiéinek is. És itt bukkan fel a nagy kérdőjel: a francia nemzetgyűlés állásfoglalása. Mendes-Frégce abban reménykedik, hogv az új csomagolás, főleg pedig az angoí garancia megtéveszti a francia hazafiak egy részét. A francia burzsoá sajtó azonban — mint már az első visszhangok is mutatják — kevésbbé optimista, A jobboldali „Le Figaro” például megállapítja: „Amíg a megegyezések parlamenti ratifikációjára sor kerülhet, fontos eseménynek kell még bekövetkeznie, llvenek a tárgyalások a Saarkérdés rendezéséről és várni lehet a Szovjetunió válaszát is a három nyugati nagyhatalom legutóbbi jegyzékére. Még korai volna jóslásokba bocsátkozni a ratifikálás kilátásairól”. A többi francia burzsoá lap is szinte egyöntetűen hangoztatja a Saar-kérdés megoldásának fontosságát és rámutatnak arra, hogv a nyugatnémet fegyverkezés ellenőrzésének kérdése még mindig megoldatlan. Ez utóbbi kérdés nyilvánvalóan nagy szerepet játszik majd a csütörtökön kezdődő parlamenti tárgyalás során is. A francia képviselők aligha felejtették még el. hogy a német hadsereget az első világháború után is szigorú ellenőrzés alá vonták, ez az ellenőrzés azonban egyáltalán nem akadályozta meg, hogy Hitler rövid idő alatt hatalmas hadsereget vonultasson fel a francia határon. A fran. ciák tudják, hogy ha a nyugatnémet felfegyverzést egyszer engedélyezik, azt aligha lehet többé hatékonyan ellenőrizni. Tény az is, hogy az új megállapodás ugyanúgy megfosztja a franciákat a hadseregük feletti rendelkezési jogtól, mint a párizsi szerződés. Ami Víz angol garanciát illeti — a tranciák még jól emlékeznek arra, hogy mennyit ért ez a garancia a második világháború idején, Mindez aligha alkalmas arra, hogy enyhítse a franciák súlyos bizalmatlanságát a német mili- tarizmussal szemben. Adenauer szíve persze most ismét igen melegen dobog a franciák iránt. A konferencia után nyilatkozatot tett. amelyben kijelentette: „A védelemhez történő német hozzájárulás kéri désének megoldása ... el kell. Hogy vezessen a Németország és Franciaország közötti örökös békéhez" Nos, erről a francianémet „örökös békéről" éppen eleget szavait Hittel Is 1939 au. gusztusa előtt, ez azonban nem tartotta őt vissza attól, hogy egy évvel később megszállja Franciaországot. Az aggodalom hangja szólal meg egyes angol lapok hasábjain 'is. A „The Times” megállapítja, hogy a fegyverkezés ellenőrzésének kérdése tovább, a is probléma marad. A „Daily Express” az angol kötelezettségvállalások ellen tiltakozik. A „News Cronicle” pedig óva int attól, hogy feladják a Kelet és Nyugat közötti tárgyalások oo- litikáját. Nem kétséges, hogy a megegyezés parlamenti ratifikálása komoly erőpróbát jelent az angol kormány számára is. Minden olyan megállapodás, amely Nyugat-Németország felfegyverzésére irányul és ezzel fegyvert kíván adni a német militaristák kezébe, súlyosan veszélyezteti Európa békéjét. Ez a veszedelem a londoni döntéssel ismét előtéHae _ nyomult. D.ulles „nagyszerűnek” nevezte a konferencia munkáját és kijelentette; úgy érzi, ez az értekezlet. mint „minden idők legnagyobb értekezlete” szerepel majd a történejemben. Ez a kijelentés azt .bizonyítja, hogy az értekezleten végeredményben az Egyesült Államok akarata érvényesült. Komoly figyelmeztetés tehát a londoni döntés a békeszerető népek felé, hogy fokozott erővel folytassák harcukat Nyugat-Németország uirafelfpgyverzésénPk legújabb terve ellen. Mert a szívós harc a megváltozott nemzetközi helyzetben végül is győzelemre ve- z-t- azt az európai védelmi közösség megbuktatása napnál világosabban bizonyítja. Angol-amerikai versengés a nyugateurópai vezetöszerepért Adenauer: Döntsék el már végre, ki lesz a prímhegedűs, aztán keidjük!
