Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-10-02 / 78. szám
1954- október 2 Ol IFJÚSÁG — A legyőzhetetlen írója ■ 50 éve született ISyikolaj Osztrovszkij Nyikólaj Osztrovszkij nem tartozik 'azok közé az írók közé. akikről minden évben csak kegyeletből emlékezik meg a nemzet. Művét álladóan olvas, síik és ami lényeges, tanítását, példáját lépten nyomon követik. Élete [ovid, de tettekben annál gazdagabb. Példaképül állhat mindenki előtt. Már mint 14 éves fiú résztvesz az ukrajnai harcokban. Fegyvert ugyan még nem forgatott, de azért nagy segítségére volt a harcosoknak. 1919 májusában elsőnek lép be ez ukrajnai Komszomolba. 1924-ben fel. veszik a pártba, mint 16 éves fiú a Vörös Hadseregben szolgál és Kotovsz. kij, majd pedig Bugyonin századában harcol. 1920-ban a munka frontján látjuk. Azután egy néhány évre betegsége miatt kénytelen visszavonultan élni, de csakhamar meggyógyul és tovább dolgozik. 1925-ben felújul betegsége. ismét ágyhoz köti és ekkor éri a legnagyobb csapás — megvakul. Kínzó fájdalmak, vaksága és tehetetlensége sem töri le akaraterejét, így ír barátjának: „Már harmadik éve harcolok az életért, ha nem tenne vérembe oltva az életért való harc. akkor már rég fejbelőttem volna magam". Erőt ehhez az ádáz harchoz pártossága adta. Élete utolsó percéig pártjának, nemzetének akart szolgálni. Együtt élni a társadalomért, dolgozni érte. dolgozni a népért, a szebb jövőért, ez volt Osztrovszkij minden álma. „Az egoista ember hal meg a legköny. nyebben, mert ő magában is magának ét. ha megölik az énjét, akkor már nincs miért élnie, nincs életcélja, az ilyen ember élete katasztrófával vég. ződik. De milyen más az élete annak, aki szorosan egybekapcsolódik a túr. sadalommal, aki nem él magának, aki nemzeti ügyének él, az ilyen embert nehéz agyonütni, hiszen egy egész társadalmat, egy egész nemzetet kéne agyonverni”. Osztrovszkijt az életért, a társadalomért, a jobb jövőért való harc érlelte íróvá. A tétlenség számára hálák jelentett. S azért betegágyán elhatározza. hogy dolgozni fog. Írni kezdett. Óriási akaraterőre volt szüksége ahhoz, hogy kínzó fájdalmak között, vakon írni kezdjen. Hiszen képzeljük csak el. milyen lassan haladt előre munkájában. A leírt sorokat egyáltalán nem látta, nem tudta mégegyszer átolvasni, amit leírt. Később mennyit bajlódott a gépírónőkkel. Ilyen nehéz körülmények, között írja legnagyobb regényét „Az acélt megedzik".-et. A regényt 1930—32-ig írja, először a Molodaja Gvardija negyedik számiban közölték le. Ezzel a müvével ismét mint harcos lépett, be az életbe. A regény tartalmát saját életéből meríti. És mégsem önéletrajz ez a mű. Maga az író így nyilatkozik róla: „Regényem elsősorban irodalmi mií és én benne fenntartom magamnak az elképzelés jogát". A mii fő mondani- valóját egy mondattal lehetne kifejezni: állandóan együttélni a társadalommal. Pavkó Korcsagin. a regény hőse így gondolkodik. — Az ember legnagyobb kincse uz élet. Ezt csak egyszer kapja az ember, úgy kell tehát élnie, hogy sohase érezteti lelkiismer etfurdalást, fájdalmat az átélt évekért, s hogy halálos ágyán bátran mondhassa: az emberi életemet és minden erőmet egy nagy eszmének szenteltem — az emberiség szebb jövőjéért harcoltam. Siessünk élni! Pavko Korcsagin eszerint él. Mint fiatal fiú harcol, résztvesz a polgárháborúban. kiveszi részét a munka frontján egész addig, míg betegsége nem vesz rajta erőt. Betegsége alatt sem pihen. írni .kezd. Osztrovszkij gyönyörűen jellemzi,. Pavkó Korcsa- gint. Pavkó Korcsaginon betegsége alatt többször már erőt vesz az ön gyilkosság gondolata. Nem sok hiányzik. hogy főbe lőjje magát. Es akkoi eszébe jut életcélja és eddig’átélt éle. te. hdr'ci győzelmei. És akkor kérdi magától: győztél-e már valaha az élet. ben ... — s röviden elgondolkozik u múlton. Gyorsan eldobja a pisztolyt és egy szót sem szól senkinek öngyilkossági tervéről íme Pavkó Korcsagin törhetetlen jelleme Ilyen jellemű em. berekét csakis a várt. a bolsevikok pártja tud nevelni. A regény óriási sikert ért el a szór let irodalomban. Osztrovszkij valósította meg elősző, ec,lényében a szocialista realizmus »I ■eit. A legénnyel kapcsolatban meg ke1! nég említenünk egy pár problémát amelyről úgy a Szovjetunióban, mint minálunk is igen sokat vitáztak. Két nagti kérdés áll az olvasó, főleg a Ha. tál olvasó előtt, amikor ezt a regénél elolvassa. Az egyik; miért kellett Pavkó Korcsaginnak annyit dolgozni hiszen életével fizetett érte. Nem 1ett volna jobb, ha jobban kíméli magút ha nem dolgozott volna annyit és hosszabb életet élt volna. Erre a kérdésre maga Pavkó Korcsagin adja meg a választ: „Siessünk élni!” Siessünk úgy élni. hogy társadalmunknak a 'ehető legnagyobb haszna legyen ne. tőlünk. Pavkó Korcsagin helyesen cselekedett, amikor egészségét sem kímélve éjt. nappallá téve dolgozott Hiszen még olyan fiatal volt. a Szór jetunió még egész gyenge, a hadserege, a fiatalok még szervezés nélkü1 álltuk és úgy a belső, mint a külső ellenség csak azon fáradozott, hogy minél előbb letörjék a fiatal szovjeteket. VaQn gondoljunk a vasútépítésre. Tudjuk jól, hogy akkor a városban nem volt fűtőanyag, az emberek fáztak. a_ gyárak leálltak. Ölhetett kézzel várhat- ta.e Pavkó Korcsagin és társai míg felépítik a kis vasútat'! Wen, Pavkó Korcsagin helyesen tette, hogy minden ereiét az építkezésbe fektette. A második kérdés pedig a fiú és a leány kérdése. Hosszúi viták folytak a kérdés körül Jól cselekedett.e Paolo:, amikor elhagyta első szereimét. Emlékezzünk rá. hogyan készült Pavkó Korcsagin élete első teadélutánjára, hogr/an mosta és vasalta egyetlen in gét. Mégis keményen szakít Támlává' amikor észreveszi, hogy nem hozzá való. Vaqypedig qondoljunk a fogházjelenetre és még sok más fejezetre Pavkó Korcsagin valóban a kommunista erkölcs példaképe. Különösen az ifjúság pátiak épe legyen. Osztrovszkij müvét egyre jobban ismerik. S talán nincs olyan fiatal Komszomol-tag, vagypedig pionír a Szovjetunióban, aki nem olvasta volna ezt a regényt. A Szovjetunióban eddig már 183- szor adtálc ki, 46 nyelven, külföldön pedig 23 országban 53 kiadást ért el az 1941—47 években. Csehszlovákiában is egyre többen követik Pavkó Korcsagin példáját. Hiszen nálunk is majdnem minden CsISz-tag viseli a Fucsik-jelvényt és a jelvény megszerzéséhez elsők között kell ezt a könyvet elolvasni. Osztrovszkijt nem hiába hívják az ifjúság tanítójának. Amíg élt. rengeteg levelet kapott fiatal olvasóitól. Ezekben a levelekben tanácsot kértek tőle és nem egy levélben életük prog- rammjának nevezik regényét Ez a könyv nem egy fiatalnak segített munkájában, nehézségek leküzdésében. Cskalov, a Szovjetunió híres piló. tája így Ír róla: „Nyikolai Osztrnvsz- kij, nemzetünk legnagyobb hőse. legnagyobb büszkesége .iAz acélt megedzik” elmúl műve tanította tanít ja, v még sokáig fogja tanítani a szovjet ifjúságot. Mi, szovjet, pilóták nem egyszer merítettünk erőt belőle ne. hézségeink leküzdésében”. Osztrovszkij műve . ma is tanítja « Szovjetunió Icomszomolistáit. A kom. munizmus nagy építkezésein még ma is alakúinak Korcsagin csoportok, amelyek magasan teljesítik normáikat Egyre több Pavkó Korcsagin-fék jellemmel találkozunk Átjut a ható rokon és maga mellé állít mindén munkára kész fiatalt és kiszélesítik 0 béketábort. Nekünk béke kell — mondja Oszt. rovszkii. Békére van szükségünk, hogy hazánk gazdagabb, szebb lehessen, hogy mi egyre műveltebbek lehessünk. R. P A szocialista realizmus a nyugati irodalomban A második világháború után a kapitalista államokban is a szélesebb néprétegek öntudatra ébredtek. Megerősödött a kommunista párt, amely irányítja a dolgozók harcát a békéért, demokráciáért és a szocializmusért. A kapitalista államokban is megnőtt a szocialista realizmus jelentősége és behatása az irodalomra. Barbusse a ,,Tüz” című müve már ilyen irányban jelent előrehaladást. Franciaországban már a harmincas évek közepén megjelölték a szocialista realizmus esztétikai alaptételeit. Barbusse, Roland és Aragon műveiben, valamint a többi haladó szellemű francia író müvében már világosan látjuk a szocialista realizmus térhódítását. A háború után Franciaország Kommunista Pártja, Maurice Thorez tolmácsolásában az íróknak kitűzte a szocialista realizmus céljait és megjelölte a távlatokat. A francia nép erejébe vetett hite és világos célkitűzései mély hatást gyakoroltak nemcsak a kommunistákra. hanem olyanokra is, akik vallási és politi meggyőződésükkel távolálltak a kommunistáktól. Sak becsületes írót térített helyes útra és a dolgozó nép oldalára nyerte meg őket. Nem ill szándékunkban teljes történelmi beszámolót adni arról, hogy Thorez felhívásának milyen következményei lettek, csak két kiváló Írási em ink ki, de -zek kellőképpen bizonyítják, hogy a hal3dószellemü francia írod;:,lóri milyen hatalmas sikereket ért el Elsősorban említjük Louis Aragon „Komm n'sták” című regényéi Előszavában M Cachin (nemrégen emlékeztünk meg 85 születésnapjáról) v következőket írta: „A szocialista rea- 'izmus a nép eszéhez fordul” Tovább kiemeljük André Still „Az első csapás” című könyvét, melyért 1951-ben Sztá- lin-díjjal tüntették ki. Itt említjü! meg Aragon a „Realizmus, szocializmus és a francia realizmus" című cikkét, melyet elsöízben 1958-ban és 1949- ben újból a nyilvánosság elé hoztak. Ez a cikk vitába bocsátkozik azokkal, akik támadják a szocialista realizmust és azt állítják, hogy egyetemes mód- zert jelent és az irodalomban nem maradna semmi sem, ami francia, mert elkerülhetetlen volna az általánosítás, amely megöli a nemzeti jelleget. Aragon igen meggyőzően és fényesen bebizonyította, hogy éppen a szocialista realizmus világíthat rá a legjobban a francia irodalom nemzeti jellegzetes:gére. Aragon megdönti az ellenzék azon állítását, hogy „a realizmus nem lehet szocialista az olyan világban, melyben nem létezik» szocialista valóság" és bebizonyította a szocialista realizmus történelmi szükségszerűségét. A haladószellemű francia írók nag klasszikus örökökkel kapcsolatosan tanulmányoztak a szoc alisla realizmus kérdéseit. Naniainkban, amikor aláássák a Trancia nép méltóságát és ősrég kultúráját, • szocialista realizmuséri folytatott harc lassanként hazafi:,' harccá válik. A haladó francia kritika figyelem mel kíséri és tanulmányozza a szovjet esztétika alapjait, J. V. Sztálin és Lenin irodalmi kérdésekkel foglalkozó fejezeteit és a párt Központi Bizottságának ideológiai kérdésekről hozott határozatait. Nem szabad megfeledkeznünk Pierre Daix tehetséges kritikusról ; regényíróról. Pierre Daix sikeresen támadja a sö- étben bujkálókat, felfedi azokat, akik „igyekeznek elrejteni a szociabsta realizmus sikereit” A szocialista realizmus kérdésének megoldása, amellyel Franciaországban annyit foglalkoznak, természetesen nen, lehet meg anélkül, hogy ne érintené az irodalmi hagyományt A francia haladószellemu irodalmárok a szovjet tapasztalatok nyo- nán biztonsággal támadják a reakciót Hasonló harc indul meg Angliában is. tabár letagadhatalan, hogy az angol haladószellemű irodalom hátul kullog Bemard Shaw igen időszerű lett Egy angol kommunista lap így ír róla: Shaw kezdte meg feszegetni a burzsoa rea- ''zmus rámáját és előkészítette a talajt 1 szocialista realizmus számára. Nemrég jelen meg Angliában egy endkívül érdekes tanulmány-gyűjtemény a következő címmel „A szocia- 'ista realizmus és a brit kultúrhagyo- mány”. Ebből is láthatjuk, hogy a haladó irodalmároknak mennyire szívükön feküsznek a szocialista realizmus problémái. A gyűjeménvhez hozzájárultak \rnold Kettle, az ismert kritikus, Jack Lindsay író és többen mások. Átveszik a szocialista realizmus alapelveit, az angol viszonyokra való tekintettel és habár kissé dogmatikusan teszik, a gyűjtemény mégis rendkívül érdekes. Az Egyesült Államokban Howard Fast foglalkozik a szocialista realizmus elméletével. Cikkeikben, főleg a „Az értelmiség harca a békéért”, valamint „Az irodalom és a valóság" című cikkében meggyőzően ecseteli a burzsoa irodalom szétbomlását és a haladószellemű irodalom magabiztos fejlődését. Howard East példákon mutatja be, hogy az az „író, aki elkertlli az igazságot, tehát nem teljesíti polgári kötelességét, terméketlen útra tér". Büszkén kihangsúlyozza, hogy „atz Egyesült Államokban is új irodalom épül, amely kifejezésre juttatja a nép kívánságait. Ez a nagy általános igazság irodalma az az irodalom, amely megmutatja, hogy ■ nép jövője már a jelenben él”. Az Egyesült Államokban csak most íületik a szocialista realizmus, egye- őre még csak gyenge hajtásait látjuk, de már ideje, hogy tanulmányozzuk, mert a hajtások hatalmas fára mutatok. Howard Fast példaképül felhozza \lexander Saxton regényét, amely munkásokról szól. Továbbá idézi az amerikai! klasszikus irodalom nagy realistáját, Mark Twain!, Dreisert és kihangsúlyozza. hogy a szocialista realiz- nus irodalma, hasonlóképpen, mint másutt is a legértékesebb irodalmi ha- ivományra támaszkodik és az elmúlt lók naav üzenetét váltja valóra. L ANISZIMOV Ősz félé j Sárgul a fü, I az alkonytól bronzban ég a nyárfa i [ s egyre hosszabb j megnyúltabb a mohos kőpad árnya \ j. A virágok | illata, színe egyre bágyadtabb, | a gyümölcsfák | már az ízes tehertől hajlanak, í Szőlőszagúk I s frissen csípősek a reggelek | s fecskék helyet’ I csivog a sok kis iskolásgyerek. ! Múlik a nyár ... | Az égen már őszi felhők szállnak \ i s szétfoszolnak | mint az emlékek, s a nyári vágyak. I ORDŐDY KATALIN j Vitazáró cikk a hősiességről Hogyan lehet az emberből hős ? Néhány szó a vitáról (Folytatás lapunk 77. számából) Nemsokára ezután Oleg meleg kabátot húzott és kiment az utcára. A Sza- dovaja utcához érve, ahol végnélkül hullámzott a visszavonuló román és olasz hadtestek áradata, csaknem kővé meredt. Szinte a lovak patái alól, hóna aiatt a zsákbagyömöszölt kézigránátokkal Szerjozsa bukkant fel. Gyorsan jobbra nézett, balra nézett, aztán eltűnt az ellenséges csapatok kellős közepén, mintha csak a föld nyelte volna el Oleg szíve lázasan zakatolt Szerjozsa lebukott — gondolta — biztosan üldözik De most újra megpillantotta Szerjo- zsát, az utca másik oldalán. Éppen most ugrott ki a lovak hasa alól. Néhány hatalmas ugrás, azután üjra eltűnt egy román szekér alatt Vége — gondolta Oleg, — most fogják el. De Szerjozsa megint csak feltűnt. Most már távolabb az úton; a gránátok még a hóna alatt voltak. Betyárosan félrevágta sapkáját . nyugodt léptekkel indult a rejtett ösvények fele. Oleg homlokát kiverte a hideg m ríték. Két óra múlva Oleg hazatért. Nemsokára megjelent Szerjozsa is, fei- fulladtan és mint mindig, .szégyenlősen, vattázott, hétköznapi bekecsében. Piszkos és viharvert volt. Fején a füivé- dös sapka, bizonytalan eredetű prémből. lábán meg bizonytalanabb színű lyukas cipó, amihez spárgával egy még lyukasabb sárcipót kötött. De Szerjozsa fittyet hányt furcsa civil kü'- sejére és a háborús fegyelem minden szigorával, az öreg harcos régi gyakorlatával csapta össze lyukas sárcipős bokáit és kezét tisztelegve emelté rongyos sapkájához. — Komiszár elvtárs, a feladatot végrehajtottam. A kézigránátokat a helyükre szállítottam Minden rendben Mikor Oleg megkérdezte, hogy mi történi hogy került a fő utcára, miért bujkált a lovak hasa alatt. Szerjozsa zavarba jött. \ — De hisz én a főpróbát tartottam — Főpróbát? Miből? Milyen darab hó!. Szerjozsa? — Gyakoroltam, hogyan kell kisza badulnom. ha valóban bekerítenek a németek. — Aha, most már értem. Nos, és sikerült kibújnod a bekerítésből? — De mennyire — pislogott ravaszul Szerjozsa. Oleg felelősségre" vonta Szerjozsát, hogy fölösleges kockázatot vállalt. Amit Szerjozsa meg is értett, belátta hibáját. .." Ez a példa azt bizonyítja, hogy bátorságot, a helytállást is gyakorolni keli. A bátorság merész tettekben nyilvánul meg, de ugyanakkor ezeken keresztül nevelődik bátorrá az ember. A CsISz-szervezetek életében megszámlálhatatlan lehetőség nyílik a bátorság nevelésére. A termelésben az újítók, akik harcba indulnak az elavult normák megdöntéséért, nap mint nap tanújelét adják bátorságuknak. Bátrak az olyan fiatalok, mint Szígel Mária kom- bájnosnő, aki évek óta az aratási munkák élén halad, olyan, mint Deák Mihály és brigádja, akik idehaza sikert sikerre elérve a mezőgazdasági munkákban, elmentek a határszélre, hogy egitsenek ott is. A bátorság nem azt jelenti, hogy a tetteknek feltétlenül hegyeket kell elmozdítaniuk. A szókimondás, a nyílt, egyenes beszéd is bátorságot követel. Nem nevezheti magát bátornak az, aki nem szókimondó, aki leplezi saját hibáit, akiben nincs annyi erő, hogy ő- szinte önkritikát gyakoroljon, vagy másoknak a szemébe mondja a hibájukat. Nem lehet az ellenséggel folytatott harcban bátor az, aki barátjával, társaival szentben is megalkuvó. Ha bátran, őszintén minden helyzetben elmondjuk véleményünket, akkor bátrakká fogunk válni Fokozottabb mértékig áll ez ránk, ha az ellenséggel, a szabotálókkal, a kulákokkal 'szemben is határozottan fellépünk. Példa lehet itt Ferenczi elvtárs bátor magatartása, aki „ kulákokkal szemben folytatott harcban majdnem az életét vesztette falujában. 'Csak az ellenséggel szemben folyta tott megalkuvásnélküli szüntelen harc, -z egyenes, nyílt fellépés minden esetben, tesz bennünket bátrakká. Csak így nevezhetjük mariunkat bátraknak, 'sak így nevelhetünk bátor embereket. Ezek után röv'den foglalkozni kell a vita folyamán felmerült véleményekkel. Tar elvtárs vitaindító cikkében jóformán mindenkit hősnek nevez, akiről valaha valaki azt mondta, hogy hős. Tyúkot ölni, gyermeki csíny és érte méltó szülői büntetés jár. A hősök népükért, az emberiségért hajtanak rendkívüli tettet végre. A kapitalista világ kalandorai a banditák, a táncverseny- zök és egyéb népbolondítók nem hősök. Ha rendkívülit tesznek, saját zsebük hasznát tartják szem előtt. Ezért nem lehet egy sorba állítani őket azokkal az igaz hősökkel, akikről cikkének további részében ír Tar elvtárs. Tar elvtárs az egész kérdést pártatlanul nézte s nem a nép, a haza érdekeinek szempontjából ítélte meg az általa hősöknek nevezett egyének tetteit. S ebben Bakos Tivadarnak kell igazat adni. Viszont Bakos Tivadar a hős fogalmát ahhoz a kritériumhoz köti, hogy a hősnek a nagy tett végrehajtása közben az életét kell feláldoznia. Éppen ezért szükségesnek tartja az igaz hős és a münkahős közti különbséget megtenni. Igaz és telje; mértékig helyes feleletet ad erre a kérdésre Oláh István tanuló. „A hős legyőzi magában a lustaságot, félelmet, vágyat, önzést és cselekszik. Tetteiért nem vár jutalmat, sem hírnevet, és köszönetét sem vár érte. A hősnek nem szükséges testileg ügyesnek, erősnek lennie. A lelkesedés és a kötelességtudás is szül hősöket.” Oláh elvtárs hősnek nevezi a kiváló katonákat, tudósokat, munkásokat, a- zokat, akik hazájukért lelkesedve nagyszerű tetteket hajtanak végre. Hősnek nevezi a munkásosztályt, a hazáért küzdő népet s ebben tökéletesen igaza van. Vitazáró cikkünkben sorra vettük már azokat a tulajdonságokat, amelyek nélkül igaz, nagy hőstettet végrehajtani lehetetlen, azokat a tulajdonságokat, amglyek a hősökre jellemzőek. Enélkül sem a fronton, sem a munkahelyen, sem a tudós dolgozószobájában, nem lehet nagy tettet végrehajtat. Ezek a tulajdonságok egyre több ember tulajdonságává válnak hazánkban és ezért születnek ma már tömeges hőstettek mindenhol ott. ahol áldozatkész mun- l folvi1(Folytatás következik'
