Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-25 / 76. szám
8 ÓI IFJÚSÁG 1qíí4. sz.entemher 25. ♦X T>E SÁPADT HOtw'vKÁÍiA Lényt V. fordítás? Ukrán népda Ä ' Au .«ttz ”4 •"Vi U; ■■ -/ : % 4). te » sá padtj hold-vi- Iá - $»*>/ ' fönn az ég * nek or - ( mán, ,te yi - gyázz szép ' Dm Aj/’ F Dm A*.. ^ ____ ró - nón,. __ mer- re jár___ a . ró- nán. Ócskavasgyüjtés Bogarasdon tessz* 1. A szövetkezeti tagok és a 5. ... s az ifjúság is össze- község lakói tizenöt mázsa szedett tizenöt mázsád ócskavasat gyűjtöttek. 2. Ä szülői munkaközösség... 6. A drámai kör ... ZBijüUSaa' 3. Az iskolások is gyűjtöttek tizenöt mázsát 7. és az önkéntes tűzoltóegye- sület is összehordott tizenöt mázsát. 4. A sportszervezet.. 8. így sikerült összegyűjtenünk hatvan mázsa értékes nyersanyagot, ami négyszer több, mint amennyire számítottunk. Szovjet technika-tudomány D, K. Csernóv (1839—1921) Vízszintes: 1. A fém sötétvörös izzását kb. 700 fok tel - siusnál és élénksárga izzását kb. 1200 fok Celsiusnál, így nevezte el Csemov. Ez a megállapítása döntő jellegű lett a füg. 1. sz.-nál. 7. Csecsemősírás hangja. 8. Szárnyon járt. 9. Erdei vad — fordítottja. 10. Capek színműve. 12. Ennek a tudósa volt Cser- nov. 13. Megvehető. 15. Kávé alja — ahogy kimondjuk. 17. Shakespeare egyik hőse — ugyancsak kimondva. 19. Ilyen állat a kenguru. 22. Égtáj. 23. Semmiség! 24. Tagadás. 25. Hegyben végződő fadarab. 26. Régi nép. 28. Csajkovszkij volt az egyik nagy mestere. 31. Testrész. -32. Magot szór. 33. Össze-vissza váj. 34. Mutatónévmás. 35. Szellemi munkások. Függőleges: 1. E tekintetben, a mai tudósok is Cser- nov tanításait fogadják el. 2. Nem érdekli többé. 3. Te és ő. 4. Korjelző rövidítés. 5. Kemény tárgy. 6. Több, mint csinos. 11. Hevesmegyei község 12. Több részből átló közlemény végetérő részeinél olvasható rövidítés. 14. 'Kohászati eljárás, amelynél Csemov felfedezései nagy jelentőséggel bírnak. 16. Félig arra! 18. I. E. 20. Muzsiká- ■ val teli. 21. Filc. 26. Tisztítva. 27. Vegyít. 29. Ábra 30. Verne egyik hőse. Beküldendő a Csernovra vonatkozó négy szövegrész megfejtése. Előző heti képrejtvényünk helyes megfejtése: Az illusztráció Martin István: Öragu- taütés című vidám írásából maradt ki. Könyvjutalomban részesült: Ribánszky Brigitta, Selice, (vágsellyei járás). JAROSLAV HASEK: M'iC u HlrtV j MjíIvecV &SH/V (% íkfHt fezvvt Ha Dobsinán hetivásár van éc az öreg Kerhanné, aki a templom tövében citra kendőket árusít, közeledni látja Jurást, sebtében " ládába takarítja a kékgyűrüs vörös kendőket. Ennek oedig az az oka, hogy Jurás öt esztendővel ezelőtt éppen ilyen kékgyűrüs piros kendőt vásárolt Puhala Marusának. még sem kapta feleségül, pedig négy évig járt utána. Azóta Jurás rá se bír nézni efféle kendőkre és he a szeme elé kerül egy, tüstént beleköt a vénasszonyba: — Az ördög bújjon beléd, vén boszorkány, minek is hozol ilyen kendőket e vásárra? Öt esztendővel ezelőtt történt. Dobsinán éppen vásárt tartottak. Jurás is ott volt Marusájáve). kendőt vett neki vásárfiául, a városi vendéglőben megittak egv pohár édes bort és hazafelé menet szüntelenül szerelmet vallóit a lánynak, ami nem csekély dolog, mert Dobsináról négy óráig tart az út Gölnicre. Ugyanaznap délután két csendőr kísérte feltűzött szuronnyal Jurást az iglói bíróság tömlöcé- be. erdészeti kihágás és hivatalos személy ellen elkövetett erőszak miatt. Szegény Jurás! Hazakísérte Marusát, aztán szíves boldogságát meglocsolta Radik kocsmájában néhány kupica szilvepálin- kável. Itt hallotta, hogy András gróf ma a közeli erdőkben vada - szik. — Ha a gróf megteheti, hát én is miért ne tenném v— mondta magában Jurás, akiriek agyát egyaránt megzavarta a szerelem és a pálinka, feltápászkodott a rozoga padkáról, hazament, fogta az apjáról rámanadt dupla- puskát és elballagott az erdőre. Mom’ a pptní’ p-ipUán; találkozik. Pehura erdésszel. — Eriggy az utamból, Pehura, — tanácsolta elébb barátságos szóval Jurás. Pehura erdész tudván, hogy töltetlen a flintája, a kabátja zsebébe nyúlt, hogy előhúzza a hosszú vadászkést. — Ahová az- ördög nem mehet, csendőrt küld maga helyett, — mondogatja manapság Jurás. ha híres kalandját mesélgeti. — Kicsavartaim a kést Pehura kezéből, már ott térdeltem a mellén, hogy egy kicsit megreguláz- zam, amikor se szó, se beszéd, ott teremnek a csendőrök. Aztán a vége az lett, hogy Jurásra hat hónapot mért ki a tekintetes bíróság. Amikor már a negyedik hónapot töltötte a börtönben, odakerült melléje a fiatal Oravec. Egy hetet kellett leülnie, mert azzal bíztatta a felsőhutai bírót, hogy megmártogatja a patakban. — Furcsa dolgok történnek minálunk a faluban, — jegyezte meg első nap este, de nem mondott többet, a fal felé fordult a priccsen és húzni kezdte a lő- bőrt. Másnap is csak ennyit düny- nyögött: — Hát e Merusa ... Csak harmadnapjára nyilatkozott meg a lelke Jurás előtt, mondván: — Hát a Maruse bizony férjhez megy! Annyi esze volt a fiatal Ora- vecnek, hogy ezt a porkoláb jelenlétében mondta, amikor az e- bédet hozták, nehogy nagy kárt tegyenek benne a Jurás kemény öklei. Oravec* igazat mondott: Ma- rusa lakodalomra készült. Alighogy a fülébe jutott, hogy Ju- rás azon ez emlékezetes napon csendőrkézre került, tüstént megfeledkezett a délelőtti szerelmi vallomásairól, megfeledkezett még a kékgyűrüs piros kendőről is és azt mondta az apjának: — Nagy betyár az a Jurás, boldogtalan az asszony, aki hozzámegy. Jövő vasárnap már Vaskó kísérte a templomba Marusát. .Vaskónak nagy maltha volt, kék dolmányát öklömnyi ezüstgombok cifrázták. Jurás egy ű- tött-kopott vityillóban húzódott meg, faszenet égetett, kis kocsiban vitte a bányába, ott árusította, kék dolmánya se volt, csak bőrgombos 6zűre és ez egész vidék semmirekelő hímpellérnek, betyárnak tisztelte. Nem telt bele két hét és Vaskó tiszteletét tette Puhaláéknál, csöppet sem rejtve véka alá látogatása célját, mér mint ezt, hogy tisztességes szándékkal feleségül kéri a lányukat. Az öreg Puhala neki ígérte Marusát, de Vaskó másnap keserves képpel panaszolta, hogy sajog a háta, mert a malom előtt rálestek a legények, a hűvösre tett Jurás cimborái. A dolinkai erdész, akihez vén- asszonyszájoh eljutott az eset híre, néhány nap múlva így számolt be róla a dobsinai jegyzőnek: — Milyen romantikus eze a mi népünk. A romantika még inkább elhatalmasodott, amikor Jurást, sza - badon bocsátották. Egész nap ott látták la-ppan- geni a Vaskó malma körül. — Furcsa dolgokra virrad a világ, — mondogatta az erdész csak előbb nyisd ki az ajtót, komoly szót akarok váltani veled' — Hogyan eresszelek be, kedves jő Jurás barátom, — rimán- kodik Vaskő, — hisz még kárt teszel bennem. Vaske odabotorkált az ajtóhoz, félrehúzta a reteszt és bebocsá- totta Jurást a házába. — így már jól ven. — dicsérte meg Jurás és kemény léptekkel benyitott a szobába. Vaskó a nyomában. Leültek egymással szemben. — Ne haragudj rám, Jurás barátom ... nem innál egy pohár bort? — kedveskedett el- csukló hangon Vaskő. — Megiszom, miért is ne innám, — bólintott Jurás, — de azt tudod-e, micsoda beszédem van veied ? — Ne tüzelj már, drága pajtásom, — kérlelte Vaskő, — magam se tudom, hogyan estem belé: Te is tudod: a lány akár a falevél. Ma itt ven, holnap amott. — Inkább hozd már azt a bort, — dórrent rá Jurás, — és kergesd el a szájtátókat az ablakból. — Jd bor, — dicsérte a házigazda, — Egerből hozattam. Nem édes, nem, is fanyar. — Hallgass már, — szakította Jurás. — Azt mondd meg végre, tudod-e, miért jöttem hozzád ? . — Szívemről szakadt édes cimborám, — rimánkodott Vas- kó, — hagyjuk már ezt a Beszédet! Jóbarátok voltunk mindig hát... Tetszett nekem, r.o, éti meg nek ... — Nem azt kérdeztem. — har- sent a Jurás hangja, — ülj ide ■'& m-7 •V a jegyzőnek a dobsinai kaszinóban. Bizony, igen furcsa dolgok történtek. Ott hasal Jurás az erdő szélén, egy macskaugrásnyire a malomtól és éles szemmel ügyeli, mikor dugja ki Vaskó a képét. — Bújj elő már, te nyámnyila, — kurjant egy nagyot, amikor beleunt a várakozásba, — bújj elő, beszédem ven veled. Az ablakban megjelenik Vaskó elkínzott képe. —■ Hát kimászol-e végre? — ordítja újfent Jurás. Vaskó óvatosan kinyitja az ablaikot. — Miért haragszol rám, lelkem egy cimborám? — Majd azt is megmondom, — hangoskodik tovább Jurás, — mellém, tölts és ne farolj az ejtő felé! Vaskó óvatosan a szék szélére helyezte fenekét, töltött, Jurás lecsurgatta gégéjén a bort és csendesen megjegyezte: — Az a kendő, amit Marusának •vettem, két forintomba került. Add meg a két forintomat Vaskó, többre ne legyen gondod. — Látod, cimbora — mondta egy idő múlva Jurás, miután a pénzt a rézveretes övébe rejtette, — k - lett volna összeveszni ilyen kicsiségen két jó barátnak. — Befellegzett már Gömörben a romantikának — megélte elbű- sultan másnap a dobsinai kaszinóban a dolinkai erdész. Tóth Tibor fordítása NEUMANN JÁNOS: Kis történet a nagy Tóbiásról A Hólyagfúvó Trösztválalatban Szön yű nagy hős volt Tóbiás! Főképp a szépnem Rajongott érte, Mert erős volt és Óriás! Persze, e testi Előnyök mellett, Más egyébben se Volt szegény! Volt lila inge, Kockás nadrágja, S tizenkét hajszál A fején! No, de a híre Nem azért volt nagy. Ebből még nem lett volna Regény! Ha magáról szólt! Hőstetteiről! Akkor volt ö csak Nagylegény! Járt ő Párizsban, Látta Newyorkot! Ült már léghajón, Meo tevén! S evett szalonnát Nem is egyszer már, A Mont-Evereszt Tetején! Sőt hősi híre A vállalatnál, Akkor lett még csak Óriás, Mikor még az is Kiderült róla, Hogy bányász is volt Tóbiás! — Tudjátok? — mondta Fénylő szemekkel, — Milyen bányász is Voltam én? Lapátom alatt, Miként az árvíz Csakúgy zuhogott, Folyt a szén! Húsz-harminc csillét Telepakolni, Ugyan, mi volt az Énnekem ? Tíz ember helyett Dolgoztam ám én! Az volt a legszebb Életem! Jaj, csak mégegyszer Lapátolhatnék, Folytatta hévvel A szegény! Dehát ily helyen, Ily vállalatban Sajnos ilyenre Nincs remény! Sajnálták is őt A jó kartársnők E bánat miatt Eleget, Míg egy szép napon, Mit adott Isten, A telefon felberregett! — Halló, Tóbiás!, Szólt egy érces hang, Itt Leó beszél, A vezér! Olyan hirt mondok, Ami egy hősnek Bármilyen kinccsel Is felér! Levelet kaptunk A bányászoktól, Azt írják benne,. Nagy a baj! Dúl a széncsata, S a jó dolgoskéz, Szükségesebb ma, Mi r a vaj! Halld, hát Tóbiás! Halld, szívrepesve Ezt a gyönyörű Örömhírt! A mi üzemünk Munkástanácsa, Azonnal, nyomban Visszaírt! S megírták nékik Expressz-ajanlva, Ha a szükség oly Óriás, Egy kis brigáddal Segítünk rajtuk! Te messz el oda, Tóbiás! ♦ Szólott a vezér, Am a kagylóban Csak egy jaj volt a Felelet, Mert a drót végén A rémülettől, Tóbiás szíve Megrepedt! Ü.l IFJ0SAG — a CslSz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiái Ko/punti Hi/.uUaya nak ladnhivatala. Brai i-l.iva. Praiska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Praiska 9 Telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n. v nyomdája. — Előfizetés egy évre 30 — Kős, félévre 15.-— Kés — SBÓS Bratislava száma 419-214-0617 — Hírlap bélyeg enoedelve/ve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal. Eeladó és irányit/ nnstahivatai Bratislava 2. — irányító szám 1400-1. — Terjeszti a Postaszolgálat. — Rendeléseket mindé.) postahivatal és minden kézbesítő átvesz. D-51417
