Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-07-07 / 53. szám
ISM. július 7. Dl IFJÚSÁG 11 A megszelídített atomenergia Üj korszakba lép az emberiség mostantól fogva. Ezt az új korszakot a békéért lángoló emberek, nagyszerű szovjet tudósok készítették elő: megalkották a világ első atomenergiával működő villanytelepét. 1954. június #-től kezdve — jól jegyezzük meg a dátumot, mert történelemmé válik — 5 ezer kilowatt kapacitással működik, fényt áraszt, gépeket hajt, a béke nagyszerű elektromos műve. Jó barátunk, segítőtársunk lesz az atom. Néhány év, legfeljebb egy-két évtized múlik el, s az atom kimeríthetetlen energiája eljön otthonainkba, fűti családi tűzhelyeinket, pompásabb fényt derít utcáinkra, hajtja vonatainkat, szolgánk lesz, akire ráparancsolunk, hogy soha nem látott ■ gazdagságot, felvirágzást hozzon, szép, szabad hazánkba. A világot benépesítő két és félmilliárd ember eddig aggódva, fél ‘lemmel hallgatta az atomerőről érkezett híreket. Nem véletlenül. Az atom nem úgy vonult be az emberiség történelmébe, mint a civilizáció más vívmánya: a gőzgép, a benzinmotor, az elektromos áram, vagy a televízió. Nem, az atomban rejlő mérhetetlen energiát, a fegyverek legszörnyübbje, az atombomba robbanása, ezrek siralmas pusztulása hirdette meg Az atomerőt úgy ismerte meg s világ, amint amivel lelkiismeretlen amerikai kalandorok szemérmetlenül zsarolnak és fenyegetőznek. Az atomerő a háborús gyújtogatok kezében ártatlan I gyermekek gyilkosaként, egyszerű japán hajósok egészségének megrontójaként, halálos veszedelemként jelentkezett. Nem felejtettük el még Collier hírhedt térképét, a tervbevett atomháborúrój. De emlékezzünk arra, a pánikfélelemre és za -arra is, amit a háborús uszítok táborában okozott a szovjet atom- és hidrogénbombáról szóló hír. Nem lehet bün- tetetlenül kalandokat kovácsolni! Az első atomenergiás villanytelep üzembehelyezése jelentőségében felülmúlja mindazt, ami eddig az atomerő körül történt. Ez az első lépés afelé, hogy az atom-lehetőségekből, atom-valóság váljék! Hunyjuk be egy pillanatra a szemünket és gondoljunk arra. mit jelent majd a mi életünkben a megszelídített, turbinákat hajtó atomerő... Az energia előállításának eddigi roppant fáradságos módjai megszűnnek. Egy villamos erőmű a szén száz tonnája helyett, néhány dekányi urániumból fogja hónapokig ellátni elektromos árammal a környéket. Hihetetlenül olcsó villanyáram ad majd meleget, sugároz fényt körülöttünk a lakásban. A sarokban halkan szól a televíziós rádió, amelyen képzeletbeli utazást tehetünk a világ minden táján .., Hát még a munkában milyen nagyszerű lehetőségek nyílnak! A megszelídített atomenergia segítségével bepillanthatunk Földünk ma még ismeretlen mélységeibe, felszínre hozhatjuk az ott rejlő természeti kincseket. Végkép uralkodni fogunk a természet ma még gyakran ártó erőin. 5 ezer kilowattnyi erővel a Szovjetunióból indul békés, világhódító útjára az atomenergia. S nemsokára, — ugyancsak a Szovjetunióban — áO.OOO-lOO.OOO kilowattos atomerőműveket alkotnak. Véletlen ez? Másutt nem tudnának ilyen erőműveket létrehozni ? Távolról sem! Az »tómenergia békés felhasználásának módjait elméletileg ismerik a legkiválóbb francia, angol, amerikai tudósok is. De csak a tudósok az atomerő békés felhasználását szolgáló kísérletekre sem lehetőséget, sem anyagi támogatást, nem kapnak, az atomkisérletek az imperialista országokban a hadsereg boszorkánykonyháján fortyognak. Ez az oka, hogy Angliában és az USA-ban — a nyugati hírügynökségek jelentése szerint is — két-három év szükséges az első atomenergiával működő villanytelep Uzembehelyezéséhez. A szovjet tudomány, a szovjet nép nagy sikere, büszkeséggel tölt el bennünket. Az ötezer kilowattal mi is gazdagabbak lettünk, mi is közelebb jutottunk egész népünk életszínvonalának újabb, nagyarányú emeléséhez. üdvözlünk, új fény, amely néhány nappal ezelőtt elindultál a szovjet villamos erőmű vezetékein! Utad a békére, a szüntelen előrehaladásra vágyó emberiség diadalútja lesz. ♦ Géniben pénteken az indokínai kérdésben zárt ülést tartottak az érdekelt hatalmak képviselői. Mint az AFP megjegyzi, ez volt az indokínai kérdéssel foglalkozó 20. zárt ülés. ♦ Az AFP jól értesült forrásra hivatkozva köz! : Eisenhower elnök meghívta Li Szín Man-t, hogy amerikai vezetőkkel tanácskozzék a két országot érintő kérdésekről. ♦ Pierre Mendes-France miniszterelnök és I ilügyminiszter pénteken fogadta Douglas Diliont, az Egyesült Államok párizsi nagykövetét. ♦ Lipcsében, a Német Demokratikus Köztársaság Berlin után legnagyobb városában július 7- től 11-ig össznémet katolikus kongresszust tartanak, amelyen körülbelül 60 ezer katolikus hívő vesz részt a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország minden tájáról. A Szovjetunió berlini nagykövetsége közölte, hogy a lipcsei árumintavásár területén lévő szovjet kiállítási csarnokot, amely 10 ezer ember befogadására alkalmas, átengedi az össznémet katolikus kongresszus céljaira. ★ Az új guatemalai junta megérkezett a fővárosba A franciák indokínai visszavonulása Miközben több jel mutat arra, hogy Genfben változatlanul jó irányban haladnak az indokínai tárgyalások, a francia expedi- ciós hadsereg a Vörös-folyó deltájánál olyan méretű visszavonulást hajt végre, amely joggal vonta magára az egész világközvélemény figyelmét. A franciák kiürítik 0 Vörös-folyó deltájának déli részét, ezzel Vietnamnak e fontos részén mintegy négyezer négyzet kilométernyi terület kerül népi uralom alá, kétmilliónyi lakossal. Politikai jelentőségén kívül a nagy francia visszavonulás azt is jelenti, hogy Vietnam leggazdagabb területei, sőt egész Dél- kelet-Ázsia legdúsabb rizsföldjeinek egy része a vietnami nép uralma alá kerülhet. Ezzel a Hanoit és Haíphongot, e két nagy észak-vietnami várost veszélyeztető gyűrű még szorosabbra záródott; a vietnami néphadsereg komoly hadállásokra tett szert a Vörös-folyó bal partján és így ott áll a Hanoi és Haiphong előtt. A néphadsereg birtokába kerülő területen 350 francia erőd húzódott. Érthető tehát, hogy a francia ős angol sajtó is tele van a nagy visszavonulás drámai jeleneteit ecsetelő cikkekkel. A párizsi Francé Soir című burzsoá lap leszögezi: „e termékeny kétmillió lakosú vidék kiürítésével a háborúutáni idők kiemelkedően legjelentősebb területét vesztettük el..." Vietnam — és Genf. A négyezer kilométeres nagy francia visszavonulás kikényszerítése kétségen kívül e vietnami néphadsereg új sikere. Bizonyltja. hogy nemcsak a békét akaró francia nép és az egész világ egyszerű emberei követelik az indokínai fegyverszünet megkötését, de ezt parancsolja Franciaország vezetői számára a vietnami katonai helyzet is, A vietnami francia visszavonulás éppen ezért érthető zavart és kétségbeesést kelt a vietnami háború leglelkesebb hívei — az Egyesült Államok uralkodó köreiben. Tegyük mindjárt hozzá, hogy * néphadsereg új győzelme valóban joggal okoz kétség- beesést a háború híveinek körében. Hiszen kétségkívül döntő módon befolyásolja az észak- vietnami katonai helyzetet, amelyet fioyelembe kell venni a genfi tárgyalások 60rán is. A világsajtói n máris felmerültek olyan hangok, hogy a francia visszavonulás kapcsolatban van «z indokínai fegyver- szünet alapját képező tényleges vietnami helyzettel. A nagy vietnami népi győzelem tehát azt is megmutatja, hogy a tényleges erőviszonyokat figyelembe kell venni Vietnamban — és Genfben is. Pénteken délután megegyezés jött létre San Salvadorban a guatemalai kormánycsapatok és Armas ezredes csapatai között. Az egyezmény értelmében új kormány-junta alakult, melynek tagja Bonzon ezredes, Armos ezredes, Salazar alezredes és Dubois alezredes, valamint Olíva őrnagy. Az egyezmény értelmében újabb hadjáratot indítanak I a baloldal ellen. A megegyezés í kimondja, hogy „minden kom- i munistát minden politikai állásból elmozdítanak”. Az AFP közlése szerint az új junta John Peurifoy amerikai nagykövet és Funes salvadori nagykövet kíséretében szombaton délelőtt Guatemala Citybe érkezett. Amerikai alom híradó 1. Felton városban (Kalifornia állam) megnyílt az első hidrogénbomba óvóhely. Egy érdeklődővel — aki helyet akart magénak biztosítani — közölték, hogy az óvóhely kizárólag bankjegyet, ékszert és részvényt vállal megőrzésre, mert csak a „legértékesebbet” őrzi. 2. Hirdetés a Losangeles Mirrorban' „Építek önnek a sivatagban, minden bombától távol egy-két szobás házat”. 3. Hirdetés N. V. Post-ban „Az új hldrogénbomba felbukkanása azt jelenti, hogy nem élünk sokáig. De addig is még szétrobbanunk, szépen takarhassuk ki lakásunkat Sam Klein vállalatával”. 4. New Yorkból jelenti az „United Press”: Irvng Berlin bemutatta legújabb slágerét, amelynek a címe: „Én nem félek, én nem remegek...” A hidrogénbombáról szól és nagyon jó hatást várnak tőle: csökkenteni fogja az emberek félelemérzetét. A pécsi pedagógiai főiskolán Balogh Vilmos és Király Emma a növénytani gyakorlóteremben egysejtű mikroszkopikus vizsgálatot végeznek. Felháborodás Franciaországban az angol-amerikai nyomás miatt Az utóbbi napokban Anglia és az Egyesült Államok fokozódó nyomást gyakorol Franciaországra, hogy. rákényszerítse a párizsi háborús szerződés ratifikálására. Ez a nyomás nyugtalanságot és felháborodást' kelt a francia közvélemény széles rétegeiben. Az amerikai nyomás a francia sajtóban is nagyfokú elégedetlenséget keltett. A l'Observateur című hetilap határozottan kijelenti, hogy „vissza kell utasítani az amerikai ultimátumot". Az amerikai fenyegetésekre vonatkozólag hogyha Franciaország nem ratifikálja a párizsi szerződést, visszaállítják a független német Wehrmachtot, a folyóirat a következőket írja: „Felmerül a kérdés, vájjon szembe lehet-e szegülni az amerikai zsarolással? Ezek régi kérdések. Ismételten leszögezzük, hogy ha Franciaország hallgat a bonni Németországot fel fogják fegyverezni. Viszont soha sem kerül I erre 60r, ha Franciaország vétót emel a felfegyverzéssel szemben ... Paulus volt tábornagy az „erők politikája“ ellen A Német Egység Bizottsága pénteken sajtóértekezletet tartott Berlinben, s Sajtó Házában. A sajtóértekezleten Friedrich Paulus, a hitleri Wehrmacht volt tábornagya, aki a 6. német hadsereggel együtt Sztálingrádnál kénytelen volt letenni a fegyvert a szovjet csapaton előtt és aki a szovjet hadifogságból történt visszatérése óta a Német Demokratikus Köztársaságban lakik', nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette: l — Mi, németek, tapasztalatból ■tudjuk, hová vezet .az „erők ': politikája”. Mint ez egykor na- i gyón erős német militerlzmuB | egyik volt képviselője, aki okult ja történelemből és a német nép i szenvedéseiből, kijelenthetem, ihogy nincsen olyan szakmai i szempontból tökéletes hadsereg, i beleértve a legújabb fegyverekkel felszerelt hadseregeket is, amelyik tartós sikert érhetne el a jogaikért és szabadságukért küzdő népekkel szemben”. Saját szemmel... Egy idő óta egy egyszerű, kis vendéglőben étkezem a legszívesebben. Rendszerint a sarokasztalt választom, mert onnan áttekinthetem az egész helyiséget. A minap egy fiatal ember jelent meg FDJ-ingben. Valami gyűjtőmet szorongatott kezében. a német ifjúság II. Világbéketalálkozójára gyűjtött. Egyesek a fejüket rázták, mások meg levegőnek nézték a FDJ.tagot, jde a legtöbb mégis csak adott valamit. Amikor a fiatal gyűjtő a szomszéd zsztalhoz lépett és megmondta, hogy mijáratban van, az asztalnál ülő középkorú férfi újsága mögé menekült és elég kihívóan ezt mondta: „Hogyan kérem? Béketalálkozó? Értse meg, most éppen ebédszünetem van, érti 'datál ember. És már nem tartozom a legfiatalabbak közé. He .. . heh ... he ,,, ” Az FDJ-inges fiút nagyon bosszantotta a támadó hang. Szemmel láthatóan küzdött magával, legyőzte indulatát és udvariasan ezt mondta: „A Találkozó mindenek- e-ött a háború ellen irányul!” „Háború?" —- kiáltotta a középkorú ember. — „Ugyan kérem, csak ne fesse az ördögöt a falra!” Hol van itt nálunk háború? Németországban? Európában? Na lessék? Mire jó az a sok sürgés-forgás? És arcát útból az újság mögé rejtette. A fiatalember ajkába harapott és-a következő asztalhoz lépett. * * * Vagy három hét lelt el azóta. Megint a vendéglőben, meg- s; ■'kott helyemen, a sarokban ültem, egyszeresük váratlanul o;da ült Hozzám az a látásból ismert középkorú ember. És amikor élvezettel hörpintett a sörből — belép az a FDJ-inges fiú és újból végigjárja az asztalokat Feszülten figyelni kezdtem. Mr újabb jelenetnek leszek a szemtanúja? Ilyesmi mindig kínos .... de azonnal az FDJ-inges fiú segítségére sietenék és azzal a középkorúval pedig váltanék néhány komoly szót. Most azonban valami egész váratlan történt. Amikor a Hú az asztalunkhoz ért és a középkorú férfit meglátta — egy pillanatra mintha nem tudná mitevő legyen — aztán a következő asztalhoz fordult. „Halló! Fiatalember! — kiáltotta szomszédom. „Kérem, jöjjön csak közelebb!” A fiatalember megfordult es néhány pillanatig tanácstalanul maga élé meredt. Akkor aztán a férfi szívből elnevette magát és így szólt: „Hát nem :karja elfelejteni! Egy jó gyűjtőnek nem szabad ilyennek lenni!” — Kivette az FDJ-inges fiú kezéből a gyűjtOívet, oda. bigyentette a nevét és hogy milyen összeget ad. Az FDJ-inges fiú már rég kint járt. amikor én még mindig ott ültem és az ámulattól nem tértem magamhoz. Szomszédom úgy látszik észrevette csodálkozásomat. Zavartan néhány magyarázó szót motyogott. Aztán beszélgetni kezdtünk. — Tudja, 14 napig kint jártam Nyugatnémetországban. A háború után most először. A Rajnavidékén megakartam látogatni az unokaöcsémet. Már nyolc év óta nem hallottam róla.” — ..Na. képzelem, hogy milyen öröme volt az unokaöccsének’’ -- mondtam. — — „Természetesen” — felelte. Jósokáig tartott, míg megtaláltam. Már a vonatban mondogatták az emberek, hogy minek utazok oda. hiszen a falu romokban fekszik. A parasztok •nár évekkel ezelőtt kiürítették házaikat és istállóikat. A falu az amerikai katonai alakulatok célpontjául szolgál. — „Na, de ilyet!" — mondom. És az unokaöccse? Hát a többi paraszt? — A parasztokat a legszűkösebben a közeli falvakban helyezték el és kénytelenek voltak földjeiket, amelyek hadterepet jelentenek — a saját jószerencséjükre megművelni. Rögtön az első hadgyakorlat alatt az öcsém néhány fiatalemberrel együtt le1 szántotta földjét. Nem voltak hajlandók ökreikkel kitérni a lövonalból. Súlyos sebesüléssel szállították el unokaöcsémet. Példája az egész faluban ragadós lett. A parasztok még mai napig nem kaptak kártérítést, de legalább „kiharcolták a földjüket!” — Szomszédom elhallgatott. „Éjjel-nappal dübörögnek ett a páncélautók" — folytatta kis idő múlva — „teljesen tönkretették az utakat, a termőföldeken keresztül-kasul száguldoznak és a virágzó völgyeket reménytelen sivataggá változtatlak. A házak táját füst veszi körül és vastag agyagos por. Minden darab kenyér motorolaj és puskaporízű.” Amikor visz. srafeZé utaztam, már egész más szemmel néztem a tájat. Ügy éreztem, mintha csak egy függönyt húztam volna szét. olyun dolgokat láttam, amit azelőtt észre sem vettem. Egyszeriben megértettem az FDJ-inges fiú szavait, amikor azt mondta, hogy a Réketalálkozó a békeharchoz tartozik”. Még sokáig némán együtt maradtunk. És amikor felállt, egy cseppet se csodálkoztam rajta, hogy búcsúzóul kezet szorított velem.----- VIKTOR WEIMER Li Szín Man, Csang Káj-Sek, Bao Daj és az amerikaiak többi délkeletázsiai bábjai, nemrégiben „kommunistaellenes értekezletet tartottak a délkoreai Csinhaeben. Boris Jefhnov rajza
